Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-31 / 13. szám

Zöldségtermesztés a Nové Zámky-i járásban A zöldségfogyasztás állandó emelkedő tendenciát mutat ha­zánkban és határainkon túl egyaránt. A hazai növekedés cél­jából az ötödik ötéves tervben újabb feladat vár mezőgazda­sági üzemeinkre, ezen a szakaszon, hogy a zöldségtermesztést olyan szintre tudjuk emelni, hogy önellátók lehessünk és ne szoruljunk behozatalra. Erre minden lehetőség adva van mert mi is rendelkezünk azokkal a klimatikai. területi, önlözési és meleg éghajlati vi­szonyokkal, mint azok az államok, ahonnan a zöldséget behoz­zuk Ezek a feltételek megvannak Délszlovákiában, Nové Zámky környékén, ahol 1974 ben elkészül Közép-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb konzervgyára. Milyen változásokat követel járásunk mezőgazdasági üze­meitől ez a nagy gigant felépítése? Elsősorban várható hogy ez a járás szolgáltassa a nyers­anyag oroszlánrészét. Ez megköveteli tőlünk, hogy a zöldség­­termesztést 1971-hez viszonyítva 252 %-al emeljük, ami annyit jelent, hogy a területet 566 ha-ról 1428 ha-ra növeljük, az az 862 há-al. így a termelést 10 ezer 622 tonnáról, 32 ezer 100 tonnára emeljük, ami 302 %-os növekedést tesz ki. Minden esetre ezt a növekedést főleg a hektárhozamok állandó emelé­sével, a minőség javításával és a betakarrítás utáni szortíro­­zási munkálatok gépesítésével akarjuk elérni. Másodszor: Az igények megkövetelik, hogy a mezőgazdasági területet kevesebb üzemekbe és nagyobb egységekbe összpon­tosítsuk, hogy lehetőség nyíljon a gépesítés tökéletesítésére s a specializálás érvényesítésére. Így megtudjuk valósítani egy üzem keretein belül az egyes zöldségfélék nagy területen való alkalmazását s lehetőség nyílik a speciális gépek tökéletes ki­használására. Mert, ha az egyes zöldségfélék gyakran változ­nának, ez a gépi betakarítást csak nehezítené. A korszerű zöldségtermesztést ma már el sem képzelhetjük a vegyszerek szakszerű használata nélkül. Tehát a jövőben terveinket is arra irányozzuk, hogy a növényvédelem helyes alkalmazása érvényesüljön az egész zöldséget termesztő mező­­gazdasági területen. Sajnos, de a gépek még hiányoznak. Mindent elkövetünk, hogy mire elérkezik a betakarítási Időszak azokat is megvásá­rolhassuk. Az igénylést -hiár múlt év áprilisában elküldtük a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba és a további lépéseket is megtettük behozataluk érdekében. Remél­jük ez sikerülni fog. Hogyan is képzeljük el az összpontosítás, gépesítés, specia­lizálás és a kémia helyes alkalmazását járásunkban? Az 1975-ig kidolgozott tervek alapján, járásunk mezőgazda­­sági területét 21 szövetkezetbe és 2 állami gazdaságba akarjuk összpontosítani. A zöldségtermesztés specializálásánál tekin­tettel voltunk arra is, hogy ez azokban az üzemekben létesül­jön, amelyek a zöldségtermesztésben már tapasztalatokkal rendelkeznek és a zöldségtermesztésnek hagyományai vannak, de figyelembe vettük azt is, hogy ezek az üzemek közel legye­nek a feldolgozó üzemhez, hogy ezzel csökkenteni tudjuk a szállítási költségeket és szállítás közben is megőrizzük a ter­mék minőségét. Ezek a következők: A Zemné-i (szímői) efsz, amely 150 ha-on fog zöldséget termeszteni, a Dvory n/Žit. (udvardi) efsz 186 ha-on, a Tvrdosovce-i (tardoskeddi) efsz 78 ha-on, a Svodín-1 (szőgyéni) efsz pedig 140 ha-on és mások. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy egy üzemben termelhessünk 100 ha-on zöldborsót, 74 ha-on sárgarépát, további két terme­lőnél pedig 20 hektáron petrezselymet és egy másik üzemben 18 ha kései káposztát stb. Egy üzemben 40—50 ha-on fogunk termeszteni gyökeres zöldségféléket s ennek a betakarításához Ne felejtsük el, hogy gyümölcsfáink is jobban teremnek, ha legalább minden 3.—4. évben szerves trágyával trágyázzuk őket. egy EM — 11-es kombájnt vásárolunk és 40 hektáron pedig hagymát és ennek a felszedésére egy HB—4-es fölszedő gépet vásárolunk. Minden esetre ezeket a gépeket szeretnénk gazda­ságosan kihasználni, hogy a termelőknél ezzel is növekedjen a gépek megvásárlása iránti érdeklődés. Az alábbiakban szeretném illusztrálni, hogy hogyan is állí­tottuk össze járásunkban a szocialista szektor zöldségfelvásár­lási és termelési tervét 1975-ig, az 1971 es évhez viszonyítva. a valóság terv Termésmutatók 1971 1975-ig Index a zöldségterület hektárban 566 1 428 252,3 elért eredmény ha-ként q-ban 170 225 132,3 össztermelés tonnában 10 622 32 100 302,2 ebből a zöld. felv. üzemnek t 8 010 12 000 149,8 a LIKÖ részére t 194 18 100 9 329,8 A távlati tervek kidolgozásánál már számoltunk az összpon­tosítás és a specializálás, valamint a gépesítés hatékony ki­használásával s így az egyes mutatókat a következőképpen terveztük: valóság terv terv Termelési mutatók 1971 1975 1980 zöldségterület hektárban 566 "1 428 1 675 zöldségtermesztők száma 31 19 19 átlagterület egy termelőnél 18,2 75,1 88,1 zöldségfélék száma egy termelőnél 6,1 3,6 3,5 egy félének az átlagterülete 2,9 20,8 25,1 Hogy a lakósság friss zöldséggel való ellátását is biztosítani tudjuk e célból növelni akarjuk járásunkban a fólia alatti zöldségtermesztést, mert ezen a szakaszon szintén nagyon jó tapasztalataink vannak. Például a bardoňovoi (Baracska) és a zemnéi (Szímő) szövetkezetek 1971-ben csak 0,40 ha területen kezdték meg a fólia alatti zöldpaprika termesztését, mely na gyón jól jövedelmezett. Az egy hektárra átszámított tiszta be­vétel 545 ezer korona volt. Ezerkilencszázhetvenkettőben, már 11 szövetkezetben bevezették ezt a módszert 4 hektáron és 1975-ig a területet 20 hektárra akarjuk növelni. A fólia alatti termesztést a kertbarátok szervezete is nagyon megkedvelte, mert a múlt évben, már majdnem minden községben lehetett látni a kisebb-nagyobb fólia sátrakat. Ezekből arra következ­tetünk, hogy az említett szervezet is arra törekszik, hogy a falvak önellátók lehessenek zöldség és gyümölcsfélékből, fő leg szezóntermés idején. A jó terméshozamokat csakis úgy tudjuk biztosítani, ha gon doskodunk az egészséges és gyors palántanevelésről, valamint I az előhajtatási lehetőségek növeléséről. A lehetőségeink erre adva vannak, mert Podhajská község határában melegvíz for rást nyertünk, amely olcsón biztosítja majd a melegágyak és üvegházak fűtését. A munkálatokat ebben az évben szeretnénk elkezdeni és évről-évre fejleszteni a következőképpen: A haj­tatott zöldségfélék vetésterületének növelése valóság terv terv Termésmutatók 1971 1975 I960 hajtatott zöldségterület ha-ban 0,6 23 41 ebből üvegházban ha 0,2 3 в és fólia alatt ha 0,4 20 35 Igaz, hogy a múlt években nagyon gyér volt a felvásárló i közegeknél az érdeklődés a zöldségfelvásárlás iránt, ezért kényszerültünk a vetésterület csökkentésére, pl. az elmúlt év ben is. Reméljük, hogy ezek a kérdések a jövőben megoldód nak. Minden igyekezetünk ezzel arra irányul, hogy teljesíteni tudjuk a CSKP múlt év februári üléséről, valamint a párt XIV. kongresszusa által kitűzött gazdasági mutatókból reánk há­ruló feladatokat. MUDROCH J. mérnök. Nové Zámky JA tavalyi szeszélyes ídőjá­­** rás jónéhány helyen a szőlőbogyók rothadását Idézte elő. Fontos, hogy az ilyen sző­lőből készült borokra nagyobb gonddal ügyeljünk, mert a ká­ros mikroorganizmusok ezeknél gyorsabban lépnek fel és kü­lönböző bőrbetegséget idéznek elő. Megtámadják a bor alkotó részeit s ezeket részben, vagy teljesen felbontják. Ha ezt idő­ben nem vesszük észre, jelen­tős károkat okozhatnak, és tel­jesen tönkre tehetik borunkat. Nagyon fontos, hogy az em­lített szőlőből készült borokat a fejtés után kipróbáljuk. Egy pohárba mintát veszünk és azt vigyük meleg szobába. Néhány órát tartsuk a szoba hőmérsék­letén, így ízleléskor jobban észrevehetők az íz és illathi­bák. A LEGGYAKRABBAN ELŐFORDULÓ BETEGSÉGEK Virágosadás (pimpósodás). Ez a jelenség az alacsony szesztartalmú boroknál fordul elő. Rendszerint akkor, ha az levegővel érintkezik, vagy ha a tároló helyiségben (pincé­ben] a hőmérséklet magasra emelkedik. A betegség arról állapítható meg: hogy a bor felszínén fehér hártya képző­dik, amely sűrű ráncos felüle­tűvé vastagszik majd szürkés­­fehér színt kap. Később a hár-Idejében védekezzünk tya széjjel oszlik és egy része leszáll a hordó aljára, majd új hártya kialakulása indul meg, fokozatosan elrontja a bor al­kohol tartalmát és ízetlen lesz. E betegséget a bor rendsze­res felöntésével előzhetjük meg. Ha borunk gyengén virá­gosodon ezen úgy segíthetünk, hogy a hártyát lopóval óvato­san átszúrjuk és magasabb sav­tartalmú borral öntjük fel. — Közben az akona nyílás körül veregetjük, — amíg a hártya a túltöltés következtében ki nem folyik. Utána a hordót légmen­tesen lezárjuk. Ha már a hár­tya vastag, a bort feltétlenül szűrni kell és tiszta kénezett hordóban tároljuk. Barnatörés: E betegséget a penészgomba által termelt „en­zim“ okozza, főleg akkor, ha a bor levegővel érintkezik. Ez a penészes szőlőből készült bo­rokra jellemző. Az ilyen ital sárgás, vagy sötétbarna és za­varos. Ize és szaga kellemetlen, aszalt gyümölcsre emlékeztet. Az enzim jelenlétéről, törési próbával győződhetünk meg. A borból egy keveset fehér üveg­ben a szoába viszünk, azt elő­ször fölrázzuk, majd 24-órán át hagyjuk állni a szoba hőmér­sékletén. Ha a bor szintjén bar­na karika képződik, akkor bo­runk beteg. Az ilyen bort kéne­­zéssel gyógyítunk, úgy, hogy a bámulás méretei szerint 10—30 gramm káliummetabiszulfitot (borként] adagolunk 100 liter borhoz. Ha a törés erősebb mé­reteket ölt és nem használ a kénezés, abban az esetben de­rítsük borunkat csersav — zse­latinnal. Ecetesedés: Ebben az esetben az ecetbaktériumok a bor fel­színén vékony hártya képzésé­vel a bor alkohol tartalmát ecetsavra és vízre bontják. A bor szaga szúrós ecetre emlé­keztető, íze kellemetlenül sava­nyú. Melegebb pincékben for­dul elő, ha a bor levegővel érintkezik. Fellépését tiszta­sággal, kénezéssel és gondos feltöltéssel megelőzhetjük. Ha észrevesszük a bor ecetesedé­­sét, azonnal kénezzük (10—15 grammot adunk 100 liter bor­hoz) és a bort tiszta hordóba fejtsük át. Záptojás szag: Akkor fordul elő, ha az erjedő mustot kénez­zük, vagy kénezéskor kén cse­pegett a hordóba s így a káros élesztőbaktériumok- „kénhidro­génné“ változtatják. A bor íze és szaga a záptojásra emlékez­tet. Nyílt fejtéssel védekezünk el­lene és a bort kénezett hordóba öntjük. Egér íz: akkor következik be, ha a pince hőmérséklete magas és borunk lassan erjed, feltöl­tését elhanyagoljuk. Szellőztető fejtéssel védekezhetünk ellene és borkén adagolásával (100 liter borhoz 20 gramm). KOVÁCS EDIT ft Kertészet című szakmel­­lékletünk folyó évi 1. számában, a „Kérdezett — vá­laszolunk“ című rovat kereté­ben — Tóth Ferenc, chlabai (helembai) lakős kérdéseire adott hiányos válasz kiegészí­tése céljából a következőket közöljük: 1. Hány kg cukor szükséges a 14 tokos 100 liter must fel­­édesítéséhez, hogy elérjük a 18 fokot? — kérdezte olvasónk. Mivel nem tudjuk, hogy olva­sónk milyen fokolóval — Kloes­­tenburgi (Magyarországról be­szerzett), avagy csehszlovák mustfokolóval állapította meg a must cukorfokát, így kényte­lenek vagyunk a szükséges cu­kormennyiséget mindkét must­­fokoló viszonylatában megálla­pítani. Elöljáróban azonban még megjegyezzük, hogy a Kloesten­­burgi ~ fokoló — ugyanazt a mustot — általában két fokkal kevesebb cukortartalmúnak mi­nősíti, mint a csehszlovák must­­fokoló. Ezért nem lehet olva­sónk kérdésére általános, egy­értelmű választ adni. Amennyiben olvasónk azt akarja, hogy bora tartós legyen, tehát a tavaszi és a nyári idő­szakban ne induljon bomlás­nak, úgy már a must cukortar­talmának kialakításakor meg kell teremtenie az előfeltétele­ket, hogy borának kellő szesz­­tartalma legyen. Ehhez pedig elégtelen a mustot 18 cukor­fokra „felhúzni“. Amennyiben Kloestenburgi mustfokolót használ, ajánljuk a mustot legalább 18 — 20; ha pedig csehszlovák mustfokolót használ, úgy 20—22 fokra ké­szíteni. FIGYELEM! A Kloestenburgi mustfokoló esetében egy foknyi cukortar­talom emelkedést 1,25 kg cu­kor hozzáadásával érhetünk el. A csehszlovák mustfokoló hasz­nálata mellett pedig 1,05 kg cukor hozzáadásával. Ezek szerint tehát, ha olva­sónk mustja Kloestenburgi mustfokoló használata mellett mutatott 14 cukorfokot, s ha ezt húsz fokra akarja emelni, úgy 100 liter musthoz 7,50 kg cukrot kell adni felmelegített mustban feloldva. Ha pedig csehszlovák must­fokoló mutatott 14 cukorfokot, s ha fel akarja húzni 22 fokos­ra, úgy 100 liter musthoz 12 kg cukrot kell adnia az említett eljárás mellett. 2. Mivel az idei szőlőtermés gyönge volt, ezért 100 liter musthoz 50 liter vizet kever­tem — mennyi cukrot kell adni 100 liter vízzel kevert musthoz, hogy elérjem a szükséges cu­korfokot? — kérdezi olvasónk. Ilyen esetben azt tanácsoljuk olvasónknak és másoknak is, hogy ne a tiszta must, hanem a már vízzel vegyített must cu­korfokát állapítsa meg, majd a szükséges cukormennyiséget az első kérdéshez fűzött magyará­zatunk alapján juttassa a fel­vegyített mustba. 3. Az ilyen felcukrozott boro­kat, hogy megvédjék a „fekete­­törés“ ellen, milyen eljárást kell foganalositani a kénezés­sel? — így hangzik olvasónk harmadik kérdésé. Mivel feltételezzük, hogy nem „fekete“, hanem barna törésről van szó, amely eléggé gyakori jelenség, e kérdésre választ nem adunk tekintettel arra, hogy erre a kérdésre szaksze­rű választ ad Vasas Ferenc, az „Időszerű teendők a borospin­cében“ című cikke, amely szak­mellékletünk 2. számában je­lent meg. Tekintettel arra, hogy sok „borosgazda“ megelégszik az alacsony — 16—18 cukorfokos musttal, csehszlovák fokoló használata mellett — s így a melegebb időjárás beálltával fennáll a gyenge borok bomlá­sának — virágosodásának — veszélye, e bőrbetegség meg­akadályozása céljából javasol­juk a következőket: 1. Amennyiben megfelelő hor­dók állnak rendelkezésünkre, úgy tartsuk be azt a követel­ményt, hogy a hordónk mindig tele legyen. Ugyanis így borunk nem érintkezik a levegővel, mint a virágosodás és bomlás előidézőjével. Abban az esetben, ha a bort egy bizonyos hordóból rendsze­resen fogyasztjuk, mind na­gyobb- és nagyobb levegőtér jön a hordónkban létre, úgy ajánlatos a bor feletti hordó­térben kénszeletet elégetni, a­­mely megöli a gombásodást, vi­rágzást előidéző baktériumo­kat. Az első alkalommal, ami­kor mondjuk 20—25 cm. légtér van, elég 2—3 cm hosszú kén­szelet, majd ahogy a légtér nö­vekszik, növekedjen a kénsze­let nagysága is. Persze elégsé­ges a kénezést 5—6 hetenként ismételni —p -Új virágfajták Az NDK-ban a Harz hegy­ségtől északra fekszik Aued­­linburg város, melyben a V. E. B. Blumenzucht virág­áé viráginag-termesztő köz­pont székel. Ezért ezen a környéken hagyományai vannak a virág- és a virág­­mag termesztésnek. Az említett vállalat nagy tapasztalatokkal rendelke­zik a híres Őszirózsa ter­mesztése terén, ezért több specialitásuk éremmel lett kitüntetve az erfurti I. G. A. virágkiállításon. Az idei ár­jegyzékükben is közel 100 különböző szinü és alakú őszirózsa fajta szerepel. Nagyon kedvelt fajták a magasnövésű „Isabella“, melynek szép sárga a színe, és a valamivel alacsonyabb növésű „Poesie“ fajta, vala­mint a kékes lila színű „Domperle“ fajták. Az előző két fajtának érdekessége, hogy viráguk átmérője meg­haladja a 10 cm-t és a más fajtáké sem sokkal kisebb. Idei újdonságuk a „Geronie“, melynek magassága 55 cm, a színe fénylőén rózsaszínű. A rózsák nemesítésén kí­vül foglalkoznak a paprika virág (Salvia) és a bársony­ka (tagetes) nemesítésével is. R. V. I

Next

/
Thumbnails
Contents