Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-31 / 13. szám

Katlanalakú őszibarackfák gyorsított koronaalakítása Az ősszel, vagy kora tavasz­­szal elültetett facsemeték ko­ronaalakítása koratavasszal, az időjárástól függően március vé­gén, április elején kezdődik. Amennyiben a koronaalap kine­velése már a faiskolában meg­történt, az alapmetszés egysze­rű. A korona alapjául válasz­­szűk a legrendszeresebben el­helyezkedő 3—4 hajtást, és ezeket olyan mélyen metsszük vissza, hogy rajtuk 2—3 jól fej­lett rügy maradjon. A többi hajtást tőből távolítsuk el. Va­lamennyi meghagyott, és visz­­szametszett hajtás legyen egyenlő magasságban — tehát a legalacsonyabban elhelyez­kedő, és a legmagasabb fekvé­sű is egyenlő magasságban le­gyen. Ez azért fontos, mivel a legalacsonyabban fekvő hajtás rügyei gyengébben fejlődnének és megbomlana a növekedési egyensúly. A metszéshelyeket gondosan kenjük be oltóviasz­­szal, mivel az átültetés után le­gyengült fa vesszői könnyen el­száradnak. Nagyon fontos a visszamet­­szésnél, hogy a meghagyott 2— 3 rügy a legfelső koronából ki­felé álljon. Ebből lesz az őszi barackfa alapváza. A vissza­­metszésnél vigyázzunk arra is, hogy az alaprügy mellett elhe­lyezkedő pótrügyek sértetlenek maradjanak, melyekből később mellékágakat nevelünk. Ha a faiskolából olyan fácskákat kaptunk, amelyek még nem rendelkeznek megfelelő koro­nával, legelőször 50—60 cm magasságban visszametszést végzünk. Azután kiválasztunk 3—4 vesszőt, és már ugyanúgy járunk el mint az előbbi eset­ben. A többi felesleges vesszőt eltávolítjuk. A sebek kezelésé­nél fokozott gondossággal já­runk el, mivel a fa törzsén is sok sébet ejtettünk. Korona­vessző nélküli suháng ültetésé­re ritkán kerül sor, mivel a jól fejlett oltványt már a faiskolá­ban visszacsípik és ezáltal el­ágaztatják. Az elmondottakból látható, hogy a katlanalakú őszibarack­fának nincs sudaras vázága. Az így előkészített fácskákon tavasszal már több metszést nem végzünk. A korona alakí­tását akkor folytatjuk, amikor a hajtások elérték a kb. 20—30 cm-t. Ez az időszak kb. május végén, vagy június elején van. Ezzel a beavatkozással elérjük, hogy a koronaalakítást gyakor­latilag az egész nyári időszak­ban folytathatjuk. Helyes be­avatkozással tehát egy évet nyerhetünk és így nem kell a következő tavaszon koronaala­kító metszést végeznünk. A hajtások nyári visszamet­­szését fontos koronaalakítási metszésnek tekinthetjük. Azo­kat a hajtásokat, amelyek ta­vasszal előtörnek, úgy csípjük vissza, hogy a még zöld, nem elfásodott hajtások, már kat­lanalakra emlékeztessenek. A kifelé nevelt vezető hajtásokat, amelyek a legfelső, erre a célra hagyott rügyekből nőttek kb. 30 cm magasságban visszacsíp­jük. A gyakorlatban ez kb. a tizedik és a tizenötödik levél között van. A tavasszal megha­gyott csapokon elhelyezkedő alacsonyabb rügyekből is haj­tások fejlődnek. Ezeket az ötö­dik, tizedik levél végén vágjuk, vagy csípjük vissza. A visszacsí­­pés hatására a hajtások levelei mögül másodrendű hajtások törnek elő. Ebben az esetben is a legfelül fejlődő hajtás Iešz a legerősebb. Amikor ezek a má­sodrendű hajtások elérik a megfelelő magasságot — mint korábban az eredeti elsőren­­dűek — ismét visszacsípjük őket. A visszacsípett másodren­dű hajtásokból ismét új hajtá­sok törnek elő. Ezeket harmad­rendű hajtásoknak nevezzük. Ebben az esetben is kb. 20 cm magasságban történik a met­szés a vezető, legerősebb hajtá­sok esetében, a lejjebb elhe­lyezkedő gyengébbeket rövi­­debbre metsszük, kb. az ötödik levél felett. Nagyon erős növe­kedésnél még a harmadrendű hajtásokat is vissza kell met­szeni. A harmadrendű, illetve negyedrendű vesszőknek a ko­rona kialakítása szempontjából már nincs jelentősége, mivel ezeket jövő tavasszal úgyis le­vágjuk. A visszanyesegetéssel azonban erősödik az elsőrendű és másodrendű hajtásokon el­helyezkedő rügyállomány s e­­zekre nagy szükség lesz a jövő év vegetációs időszakban. Hasonlóan járunk el a követ­kező évben, tehát a második­ban is. Áprilisban, a tavaszi metszéskor, kijavítjuk az előző évi nyári koronaalakítást. A vezető, már kialakított vázakat kevésbé kurtítjuk, mint az ol­dalvesszőket. A tavalyi kétszeri, háromszori visszacsípés ered­ménye, hogy a vezető hajtáso­kon néhány jól fejlett rügy van. A fölöttük elhelyezkedő har­madrendű elágazásokat távo­lítsuk el, az oldalhajtásokat 2—4 rügyre kell visszametsze­ni, tekintet nélkül arra, hogy van-e felettük szétágazás, vagy nincs. A sűrűn álló hajtásokat kiritkítjuk. A fatelepítés után történő koronaalakítási munká­kat az 1., 2., és 3. ábrák mu­tatják. Ezeket a mellékelt ké­pek szerint, néhány pontban még összefoglaljuk: 1. ábra: Az első ábrán olyan fácska metszését ábrázoljuk, amelynek vázrendszerét már a faiskolában kialakították. A ki­alakítás úgy történt, hogy a ne­mes hajtást — amely a beoltott szemből keletkezett — 50—60 cm magasságban visszametszet­ték. A jövő katlanalakú fács­­kán tehát 3—4 hajtást hagyunk, és ezeket 2—4 rügyre metsszük. 2. ábra: Amennyiben a fais­kolában nem történt korona­­alakítás az említett módon, valamennyi fölösleges haj­tást eltávolítjuk. Fejletlen su­háng ültetésénél úgy járunk el, hogy a suhángot 50—60 cm ma­gasságban visszametsszük, és a visszametszés alatt 3—4 rügyet meghagyunk, amelyekből kine­veljük a 3—4 alapvázágat. A többi rügyet lesodorjuk, a haj­tásokat lemetsszük. 3. ábra: Ez az ábra a váz­ágak nevelését mutatja, a rü­gyek életrekelése és kinövése után. A kora tavasszal megha­gyott 3—4 rügyből csak kettőt hagyunk — azokat válasszuk ki, amelyek a legjobban fejlődnek, az egyik iránya (ábránkon a jobboldali) megfelelő legyen. A többi 1—2 hajtást törjük ki. Amint a meghagyott jobboldali hajtás eléri a 25—30 cm-t, kh. 25 cm magasan visszacsípjük. A visszacsípés (pincírozás) ideje a fa növekedési erélyének megfelelően — június folyamán van. A visszacsípés helyét —ae-val jelöljük. A második rügyből előtörő hajtást — amely fölfelé irányul —abc-vel jelzett helyen, kb. 15 cm magasságban kell visszacsípni. A legelőször visszacsípett hajtásokat * első­rendű hajtásoknak nevezzük. Ezeken az elsőrendű hajtáso­kon, amelyeket június folyamán visszacsíptünk, másodrendű hajtások keletkeznek. A kifelé irányuló hajtásokat, tehát ame­lyek biztosítják a katlanalakot, ismét visszacsípjük. Amikor ezek a hajtások megfelelő hosz­­szúak, kb. 20 cm magasan csíp­jük őket vissza. A mellékkinö­­váseket, befelé növő hajtásokat kiritkítjuk, 10—15 cm-re csíp­jük vissza a meghagyottakat. Ugyanígy történik a harmad, esetleg negyedrendű hajtások visszacsípése. 4. ábra: Ez az ábra a 3. áb­rával tárgyalt vezérág metszé­sét mutatja a második év tava­szán. Itt láthatjuk a mellék­ágak, és a vezérág tavaszi met­szésének mértékét a második évben. Jól láthatók az előző év nyári visszacsípések helyei és a vezérvessző jellegzetes alak­ja. Természetesen a másik 2—3 oldalvezető nevelése ugyanígy történik. A következő számunkban a 3.—4. évi koronaalakítási met­széseket ismertetjük. BlLEK GÁBOR, mérnök 4. SZÁM 1 A SZŐLŐ TRÁGYÁZÁSA A szőlő tápanyagigényes nö­vény, homoktalajon legalább 2, kötött talajon 3 évenként meg­kívánja a bőséges szervestrá­gyázást, amelyet a talaj táp­anyagellátottságától függően műtrágyákkal egészíthetiink ki. Foszfor és kálium műtrágyák­ból ugyancsak egyszerre 2—4 évi adagot is adhatunk. Nitro­gén műtrágyát viszont évente kell adagolni; fele adható az őszi és téli trágyázás alkalmá­val, felét pedig a tavaszi nyitás előtt a leghelyesebb kiszórni. A szőlő szerves- és műtrágyá­könnyen a talajban, mint egyébként. TISZTOGATÁS, METSZÉS, IFJlTÁS Az időjárás nagyon alkalmas a gyümölcsfák tisztogatására, rendbehozatalára, koronaritkító metszésére, amelyet a rügyfa­­kadásig feltétlenül el kell vé­gezni. Miért fontos az, hogy a fák koronájából csonkok meg­hagyása nélkül eltávolítsuk az elszáradt, beteg, szúvas vagy erősen fertőzött ágakat, gallya­kat, vesszőket? Miért kell ki­dobni a menthetetlenül fertő­zött, elöregedett fákat, az elsű- 1 elsűrűsödöt koronájú fák, ame­lyekhez a permetezöszerekkel sem lehet jól hozzáférni, a leg­jobb melegágyai a gomba- és rovarkártevőknek. Azokat az egészséges törzsű, de különben felkopaszodott ko­ronájú, fákat, amelyek már csak kevés és rendszerint ap­róbb gyümölcsöt teremnek, mi­nél előbb, ifjító metszéssel, a koronaágak egy vagy két év alatt történő gondos visszavágá­sával, új termőrészek, termőko­rona fejlesztésére serkenthet­jük. A megifjított fák 3—4 év múlva már újra teremni kezde­nek és gyakran évtizedekkel Tanácsok kertészeknek zása ezekben a napokban egé­szen a nyitásig végezhető. Lé­nyeges azonban, hogy az amúgyis (rendszerint szűkös) trágyamennyiséget — mind *a szerves, mind a műtrágyákat — legalább 30 centi mélyen, az oldalgyökerek mélységében dolgozzuk be a talajba (bakhá­­tasan fedett sorművelésű sző­lőknél ez egyszerűbb), mert a trágya így érvényesül legjob­ban, így biztosítják leghatáso­sabban a tőkék folyamatos tápanyagellátását. A foszfor és kálium műtrágyát összekever­ve szórjuk rá az árkokba ada­golt szervestrágyára, mert így nagyobb arányban marad a nö­vény számára felvehető álla­potban, nem kötődik le olyan rűsödött koronájú fákat pedig gondos ritkító metszéssel leve­gősebbé tenni, a törzsüket ké­regkaparó és drótkefe segítsé­gével, a foszladoző kéregré­szektől megtisztítani és a fán található összes levél- és lep­­ketojáscsomókat, gyümölcsmú­miákat maradéktalanul össze­szedni és elégetni? Azért, mert ha ezeket a munkákat nem­végezzük el, rengeteg kártevő gomba és rovar éled újra a ki­tavaszodással. Mert a kéregré­szek alatt megbúvó kártevők­höz a permetlé gyakran nem fér hozzá és a vegyszeres véde­kezés, a télvégi lemosó, a rügyfakadás előtti és az utána következő permetezések sem lesznek eléggé hatásosak. Az meghosszabbíthatjuk, természe­tesen gondos kezeléssel (a megifjított fa bőséges trágyá­zást és különösen gondos nö­vényvédelmet igényel) egý-egy kedves gyümölcsfánk életkorát. A legjobban bírja a korona­­ifjítást az alma, körte és a birs. A fák ifjítását a rügyfakadás megindulása előtt, a tél végéig kell elvégezni. A cseresznye-, meggy-, szilva-, továbbá az őszi- és kajszifák ifjítását jobb és eredményesebb, ha augusz­tus végén vagy szeptemberben végezzük, de általában a tél végi ifjítás sem ártalmas szá­mukra. KERTRENDEZÉS, ALAKÍTÁS Még a mostani időszak is jó alkalom arra, hogy a kert ren­dezésére, alakítására tervet ké­szítsünk, azaz a túl sűrűn ülte­tett fák közül a feleslegeseket vagy érdemteleneket kivágjuk, esetleg helyettük újat telepít­sünk. Az új kerttulajdonosok­nak pedig különösen ajánlatos, ha a tavaszi, majd az őszi tele­pítésre gondolva felmérik, azaz feltérképezik a kertjüket, s ter­vet készítenek; hová, milyen gyümölcsfákat, bokrokat, tele­pítsenek. Gondolni kell itt a gyümölcsök érési sorrendjére, a telepítendő gyümölcsfák te­rületi igényére is. A magas és közepes törzsű gyümölcsfák­nak, számbavéve a teljes kifej­lettségüket, nagyobb, 30—50— 100, sőt diófánál közel 150 négyzetméter a tenyészterülete. A korszerű sövénygyümölcsösö­ké lényegesen kisebb. Telepítés előtt ajánlatos a különböző gyümölcsfák sor- és tőtávolsá­gáról, tenyészterületi igényéről szakkönyvekből is alaposan tá­jékozódni. A túl sűrű, úgyneve­zett dzsungel gyümölcsöskert, 1973. MÁRCIUS 31. • A TARTALOMBÓL ■ф Gyérülő madár­világunk védelmében • Áprilisi leendők f Idejében védekezzünk (• A gyümölcsöskert védelme ф A vinyege hasznosítása • Vesszőhulladékból szőlőoltvány 9 Az őszibarackról <9 Új szölűkombájn a világpiacon ф Zöldségtermesztés a Nové Zámky-i járásban Ф Katlanalakú őszibarackfák gyorsított koronaalakítása • Védekezés rügypattanás idején amelynek a hatásos növényvé­delme alig oldható meg, csak a kártevők melegágya lesz, s miután a fák nem kapnak elegendő napfényt, gyümölcsük sem lesz olyan színes, ízletes, mint azoké, amelyek kellő nap­fényt élveznek. TERMÖFA ÁTÜLTETÉSE Előfordul, hogy építkezés vagy telekrendezés miatt idő­sebb, már termő gyümölcsfát kellene kivágni, de nagyon sze­retjük a gyümölcsét és ragasz­kodunk hozzá. Bár rendkívül nehéz és nem is teljesen biztos a megeredése, mégis megpró­bálkozhatunk az áttelepítésével. Az áttelepítésre kimondottan a téli, éspedig a még fagyos idő­szak a legalkalmasabb. A fát úgy ássuk körül, hogy minél nagyobb érintetlen földlabda maradjon majd a tövén, ha ki­emeljük. Ásás közben gyakran és bőven öntözzük — az sem baj, ha a földlabda kissé meg­fagy — így kevésbé esik szét. Az új helyen már előre készít­sünk el akkora gödröt, amely­be a fát a földlabdájával együtt jól belehelyezhetjük; öntözzük be és a gödröt gondosan töltö­gessük vissza földdel. A fa ko­ronáját a szokásosnál erőseb­ben metsszük vissza úgy, hogy az arányban legyen a gyökérzet csökkenésével. Az öntözést a tavasz és a nyár foyamán is többször ismételjük, hogy a fa erőre kapjon, nedvességben a csökkent gyökérzetével se szenvedjen hiányt. Forrásmunka alapján Gál ). Az Ivánka pri Nitre-i (nyitraivánkai) kertészek tizenötezer csomó hónapos retket adnak a piacra az iivegházakból. A képen Čuláková Emíliát látjuk munka közben. Metis P. felvétele.

Next

/
Thumbnails
Contents