Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-31 / 13. szám
Katlanalakú őszibarackfák gyorsított koronaalakítása Az ősszel, vagy kora tavaszszal elültetett facsemeték koronaalakítása koratavasszal, az időjárástól függően március végén, április elején kezdődik. Amennyiben a koronaalap kinevelése már a faiskolában megtörtént, az alapmetszés egyszerű. A korona alapjául válaszszűk a legrendszeresebben elhelyezkedő 3—4 hajtást, és ezeket olyan mélyen metsszük vissza, hogy rajtuk 2—3 jól fejlett rügy maradjon. A többi hajtást tőből távolítsuk el. Valamennyi meghagyott, és viszszametszett hajtás legyen egyenlő magasságban — tehát a legalacsonyabban elhelyezkedő, és a legmagasabb fekvésű is egyenlő magasságban legyen. Ez azért fontos, mivel a legalacsonyabban fekvő hajtás rügyei gyengébben fejlődnének és megbomlana a növekedési egyensúly. A metszéshelyeket gondosan kenjük be oltóviaszszal, mivel az átültetés után legyengült fa vesszői könnyen elszáradnak. Nagyon fontos a visszametszésnél, hogy a meghagyott 2— 3 rügy a legfelső koronából kifelé álljon. Ebből lesz az őszi barackfa alapváza. A visszametszésnél vigyázzunk arra is, hogy az alaprügy mellett elhelyezkedő pótrügyek sértetlenek maradjanak, melyekből később mellékágakat nevelünk. Ha a faiskolából olyan fácskákat kaptunk, amelyek még nem rendelkeznek megfelelő koronával, legelőször 50—60 cm magasságban visszametszést végzünk. Azután kiválasztunk 3—4 vesszőt, és már ugyanúgy járunk el mint az előbbi esetben. A többi felesleges vesszőt eltávolítjuk. A sebek kezelésénél fokozott gondossággal járunk el, mivel a fa törzsén is sok sébet ejtettünk. Koronavessző nélküli suháng ültetésére ritkán kerül sor, mivel a jól fejlett oltványt már a faiskolában visszacsípik és ezáltal elágaztatják. Az elmondottakból látható, hogy a katlanalakú őszibarackfának nincs sudaras vázága. Az így előkészített fácskákon tavasszal már több metszést nem végzünk. A korona alakítását akkor folytatjuk, amikor a hajtások elérték a kb. 20—30 cm-t. Ez az időszak kb. május végén, vagy június elején van. Ezzel a beavatkozással elérjük, hogy a koronaalakítást gyakorlatilag az egész nyári időszakban folytathatjuk. Helyes beavatkozással tehát egy évet nyerhetünk és így nem kell a következő tavaszon koronaalakító metszést végeznünk. A hajtások nyári visszametszését fontos koronaalakítási metszésnek tekinthetjük. Azokat a hajtásokat, amelyek tavasszal előtörnek, úgy csípjük vissza, hogy a még zöld, nem elfásodott hajtások, már katlanalakra emlékeztessenek. A kifelé nevelt vezető hajtásokat, amelyek a legfelső, erre a célra hagyott rügyekből nőttek kb. 30 cm magasságban visszacsípjük. A gyakorlatban ez kb. a tizedik és a tizenötödik levél között van. A tavasszal meghagyott csapokon elhelyezkedő alacsonyabb rügyekből is hajtások fejlődnek. Ezeket az ötödik, tizedik levél végén vágjuk, vagy csípjük vissza. A visszacsípés hatására a hajtások levelei mögül másodrendű hajtások törnek elő. Ebben az esetben is a legfelül fejlődő hajtás Iešz a legerősebb. Amikor ezek a másodrendű hajtások elérik a megfelelő magasságot — mint korábban az eredeti elsőrendűek — ismét visszacsípjük őket. A visszacsípett másodrendű hajtásokból ismét új hajtások törnek elő. Ezeket harmadrendű hajtásoknak nevezzük. Ebben az esetben is kb. 20 cm magasságban történik a metszés a vezető, legerősebb hajtások esetében, a lejjebb elhelyezkedő gyengébbeket rövidebbre metsszük, kb. az ötödik levél felett. Nagyon erős növekedésnél még a harmadrendű hajtásokat is vissza kell metszeni. A harmadrendű, illetve negyedrendű vesszőknek a korona kialakítása szempontjából már nincs jelentősége, mivel ezeket jövő tavasszal úgyis levágjuk. A visszanyesegetéssel azonban erősödik az elsőrendű és másodrendű hajtásokon elhelyezkedő rügyállomány s ezekre nagy szükség lesz a jövő év vegetációs időszakban. Hasonlóan járunk el a következő évben, tehát a másodikban is. Áprilisban, a tavaszi metszéskor, kijavítjuk az előző évi nyári koronaalakítást. A vezető, már kialakított vázakat kevésbé kurtítjuk, mint az oldalvesszőket. A tavalyi kétszeri, háromszori visszacsípés eredménye, hogy a vezető hajtásokon néhány jól fejlett rügy van. A fölöttük elhelyezkedő harmadrendű elágazásokat távolítsuk el, az oldalhajtásokat 2—4 rügyre kell visszametszeni, tekintet nélkül arra, hogy van-e felettük szétágazás, vagy nincs. A sűrűn álló hajtásokat kiritkítjuk. A fatelepítés után történő koronaalakítási munkákat az 1., 2., és 3. ábrák mutatják. Ezeket a mellékelt képek szerint, néhány pontban még összefoglaljuk: 1. ábra: Az első ábrán olyan fácska metszését ábrázoljuk, amelynek vázrendszerét már a faiskolában kialakították. A kialakítás úgy történt, hogy a nemes hajtást — amely a beoltott szemből keletkezett — 50—60 cm magasságban visszametszették. A jövő katlanalakú fácskán tehát 3—4 hajtást hagyunk, és ezeket 2—4 rügyre metsszük. 2. ábra: Amennyiben a faiskolában nem történt koronaalakítás az említett módon, valamennyi fölösleges hajtást eltávolítjuk. Fejletlen suháng ültetésénél úgy járunk el, hogy a suhángot 50—60 cm magasságban visszametsszük, és a visszametszés alatt 3—4 rügyet meghagyunk, amelyekből kineveljük a 3—4 alapvázágat. A többi rügyet lesodorjuk, a hajtásokat lemetsszük. 3. ábra: Ez az ábra a vázágak nevelését mutatja, a rügyek életrekelése és kinövése után. A kora tavasszal meghagyott 3—4 rügyből csak kettőt hagyunk — azokat válasszuk ki, amelyek a legjobban fejlődnek, az egyik iránya (ábránkon a jobboldali) megfelelő legyen. A többi 1—2 hajtást törjük ki. Amint a meghagyott jobboldali hajtás eléri a 25—30 cm-t, kh. 25 cm magasan visszacsípjük. A visszacsípés (pincírozás) ideje a fa növekedési erélyének megfelelően — június folyamán van. A visszacsípés helyét —ae-val jelöljük. A második rügyből előtörő hajtást — amely fölfelé irányul —abc-vel jelzett helyen, kb. 15 cm magasságban kell visszacsípni. A legelőször visszacsípett hajtásokat * elsőrendű hajtásoknak nevezzük. Ezeken az elsőrendű hajtásokon, amelyeket június folyamán visszacsíptünk, másodrendű hajtások keletkeznek. A kifelé irányuló hajtásokat, tehát amelyek biztosítják a katlanalakot, ismét visszacsípjük. Amikor ezek a hajtások megfelelő hoszszúak, kb. 20 cm magasan csípjük őket vissza. A mellékkinöváseket, befelé növő hajtásokat kiritkítjuk, 10—15 cm-re csípjük vissza a meghagyottakat. Ugyanígy történik a harmad, esetleg negyedrendű hajtások visszacsípése. 4. ábra: Ez az ábra a 3. ábrával tárgyalt vezérág metszését mutatja a második év tavaszán. Itt láthatjuk a mellékágak, és a vezérág tavaszi metszésének mértékét a második évben. Jól láthatók az előző év nyári visszacsípések helyei és a vezérvessző jellegzetes alakja. Természetesen a másik 2—3 oldalvezető nevelése ugyanígy történik. A következő számunkban a 3.—4. évi koronaalakítási metszéseket ismertetjük. BlLEK GÁBOR, mérnök 4. SZÁM 1 A SZŐLŐ TRÁGYÁZÁSA A szőlő tápanyagigényes növény, homoktalajon legalább 2, kötött talajon 3 évenként megkívánja a bőséges szervestrágyázást, amelyet a talaj tápanyagellátottságától függően műtrágyákkal egészíthetiink ki. Foszfor és kálium műtrágyákból ugyancsak egyszerre 2—4 évi adagot is adhatunk. Nitrogén műtrágyát viszont évente kell adagolni; fele adható az őszi és téli trágyázás alkalmával, felét pedig a tavaszi nyitás előtt a leghelyesebb kiszórni. A szőlő szerves- és műtrágyákönnyen a talajban, mint egyébként. TISZTOGATÁS, METSZÉS, IFJlTÁS Az időjárás nagyon alkalmas a gyümölcsfák tisztogatására, rendbehozatalára, koronaritkító metszésére, amelyet a rügyfakadásig feltétlenül el kell végezni. Miért fontos az, hogy a fák koronájából csonkok meghagyása nélkül eltávolítsuk az elszáradt, beteg, szúvas vagy erősen fertőzött ágakat, gallyakat, vesszőket? Miért kell kidobni a menthetetlenül fertőzött, elöregedett fákat, az elsű- 1 elsűrűsödöt koronájú fák, amelyekhez a permetezöszerekkel sem lehet jól hozzáférni, a legjobb melegágyai a gomba- és rovarkártevőknek. Azokat az egészséges törzsű, de különben felkopaszodott koronájú, fákat, amelyek már csak kevés és rendszerint apróbb gyümölcsöt teremnek, minél előbb, ifjító metszéssel, a koronaágak egy vagy két év alatt történő gondos visszavágásával, új termőrészek, termőkorona fejlesztésére serkenthetjük. A megifjított fák 3—4 év múlva már újra teremni kezdenek és gyakran évtizedekkel Tanácsok kertészeknek zása ezekben a napokban egészen a nyitásig végezhető. Lényeges azonban, hogy az amúgyis (rendszerint szűkös) trágyamennyiséget — mind *a szerves, mind a műtrágyákat — legalább 30 centi mélyen, az oldalgyökerek mélységében dolgozzuk be a talajba (bakhátasan fedett sorművelésű szőlőknél ez egyszerűbb), mert a trágya így érvényesül legjobban, így biztosítják leghatásosabban a tőkék folyamatos tápanyagellátását. A foszfor és kálium műtrágyát összekeverve szórjuk rá az árkokba adagolt szervestrágyára, mert így nagyobb arányban marad a növény számára felvehető állapotban, nem kötődik le olyan rűsödött koronájú fákat pedig gondos ritkító metszéssel levegősebbé tenni, a törzsüket kéregkaparó és drótkefe segítségével, a foszladoző kéregrészektől megtisztítani és a fán található összes levél- és lepketojáscsomókat, gyümölcsmúmiákat maradéktalanul összeszedni és elégetni? Azért, mert ha ezeket a munkákat nemvégezzük el, rengeteg kártevő gomba és rovar éled újra a kitavaszodással. Mert a kéregrészek alatt megbúvó kártevőkhöz a permetlé gyakran nem fér hozzá és a vegyszeres védekezés, a télvégi lemosó, a rügyfakadás előtti és az utána következő permetezések sem lesznek eléggé hatásosak. Az meghosszabbíthatjuk, természetesen gondos kezeléssel (a megifjított fa bőséges trágyázást és különösen gondos növényvédelmet igényel) egý-egy kedves gyümölcsfánk életkorát. A legjobban bírja a koronaifjítást az alma, körte és a birs. A fák ifjítását a rügyfakadás megindulása előtt, a tél végéig kell elvégezni. A cseresznye-, meggy-, szilva-, továbbá az őszi- és kajszifák ifjítását jobb és eredményesebb, ha augusztus végén vagy szeptemberben végezzük, de általában a tél végi ifjítás sem ártalmas számukra. KERTRENDEZÉS, ALAKÍTÁS Még a mostani időszak is jó alkalom arra, hogy a kert rendezésére, alakítására tervet készítsünk, azaz a túl sűrűn ültetett fák közül a feleslegeseket vagy érdemteleneket kivágjuk, esetleg helyettük újat telepítsünk. Az új kerttulajdonosoknak pedig különösen ajánlatos, ha a tavaszi, majd az őszi telepítésre gondolva felmérik, azaz feltérképezik a kertjüket, s tervet készítenek; hová, milyen gyümölcsfákat, bokrokat, telepítsenek. Gondolni kell itt a gyümölcsök érési sorrendjére, a telepítendő gyümölcsfák területi igényére is. A magas és közepes törzsű gyümölcsfáknak, számbavéve a teljes kifejlettségüket, nagyobb, 30—50— 100, sőt diófánál közel 150 négyzetméter a tenyészterülete. A korszerű sövénygyümölcsösöké lényegesen kisebb. Telepítés előtt ajánlatos a különböző gyümölcsfák sor- és tőtávolságáról, tenyészterületi igényéről szakkönyvekből is alaposan tájékozódni. A túl sűrű, úgynevezett dzsungel gyümölcsöskert, 1973. MÁRCIUS 31. • A TARTALOMBÓL ■ф Gyérülő madárvilágunk védelmében • Áprilisi leendők f Idejében védekezzünk (• A gyümölcsöskert védelme ф A vinyege hasznosítása • Vesszőhulladékból szőlőoltvány 9 Az őszibarackról <9 Új szölűkombájn a világpiacon ф Zöldségtermesztés a Nové Zámky-i járásban Ф Katlanalakú őszibarackfák gyorsított koronaalakítása • Védekezés rügypattanás idején amelynek a hatásos növényvédelme alig oldható meg, csak a kártevők melegágya lesz, s miután a fák nem kapnak elegendő napfényt, gyümölcsük sem lesz olyan színes, ízletes, mint azoké, amelyek kellő napfényt élveznek. TERMÖFA ÁTÜLTETÉSE Előfordul, hogy építkezés vagy telekrendezés miatt idősebb, már termő gyümölcsfát kellene kivágni, de nagyon szeretjük a gyümölcsét és ragaszkodunk hozzá. Bár rendkívül nehéz és nem is teljesen biztos a megeredése, mégis megpróbálkozhatunk az áttelepítésével. Az áttelepítésre kimondottan a téli, éspedig a még fagyos időszak a legalkalmasabb. A fát úgy ássuk körül, hogy minél nagyobb érintetlen földlabda maradjon majd a tövén, ha kiemeljük. Ásás közben gyakran és bőven öntözzük — az sem baj, ha a földlabda kissé megfagy — így kevésbé esik szét. Az új helyen már előre készítsünk el akkora gödröt, amelybe a fát a földlabdájával együtt jól belehelyezhetjük; öntözzük be és a gödröt gondosan töltögessük vissza földdel. A fa koronáját a szokásosnál erősebben metsszük vissza úgy, hogy az arányban legyen a gyökérzet csökkenésével. Az öntözést a tavasz és a nyár foyamán is többször ismételjük, hogy a fa erőre kapjon, nedvességben a csökkent gyökérzetével se szenvedjen hiányt. Forrásmunka alapján Gál ). Az Ivánka pri Nitre-i (nyitraivánkai) kertészek tizenötezer csomó hónapos retket adnak a piacra az iivegházakból. A képen Čuláková Emíliát látjuk munka közben. Metis P. felvétele.
