Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-31 / 13. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973. március 31, 10 CSIBA LÁSZLÓ—SVINGER ISTVÁN: A fecskék, ezek a kedves madarak szeptember elején útrakelnek. Mögöt­tük a fészek, ahol születtek, előttük a világ tárul: városok, falvak, hegyek, a tenger, majd a védelmet nyújtó Nílus-part. De tavasszal Ismét vissza­várja őket a hazai táj, mert erős az ösztön, hív az ismerős fészek. tgy vagyunk valamennyien az isko­lával Is, mely olyan intézmény, amely erős szálakkal köti magához az em­bert. Mindig szívesen emlékezünk vissza az iskola padjai közt eltöltött diákesztendőkre, élményeinkre, taní­tóinkra és diáktársainkra. Hasonló gondolatokkal és érzelmekkel telítve állunk egy százéves iskola épülete előtt. Szürke, ódon épület, mely az ismeretlen számára mindössze any­­nyit jelent, hogy pár ezer köbméter levegőt szorít ki a város légi teréből. Folyosóit nem borítják puha szőnye­gek, az osztályok megkopott padló­zata, a mennyezeti repedések arról tanúskodnak, hogy régi épületben já­runk. Ilyen a jubiláló Samoríni (so­­morjai) iskola, mely ebben az évben ünnepli fennállásának századik év­fordulóját. Hódolni jöttünk az öreg falak kö­zé, hogy az elismerés és az emlékezés szavaival adózzunk mindazoknak, akik már régen álmaikat alusszák, mindent betakaró hantok alatt, s akik életükben a tudás és a haladás ne­mes céljaiért küzdöttek. Emléket sze­retnénk állítani azoknak, akik min­dennapi munkájukkal gyarapították és fejlesztették a gyermeki tudat tár­házát, s ezzel nemcsak a csallóközi tá­jat, hanem egész társadalmunkat gaz­dagították. A küzdelmes múltat jöt­tünk idézni, melynek romjain sarjadt a boldog jövő. Az írásos feljegyzések alapján a városban (melynek abban az időben mindössze 2500 lakosa volt) a szer­vezett oktatás az 1872/73-as tanévben indult meg, a mai öreg iskola helyén álló községi épületben. Az egyosztá­­lyos fiú- és leányskolába 20—20 ta­nuló iratkozott be. Sajnos ez a lét­szám az év végére 28-ra csökkent. Az iskola igazgatója Győrök György ta­nár volt. A következő tanévben meg­nyílt az iskola második osztálya, mindössze 34 tanulóval. Közben elkez­dődött a mai iskola építése, melynek kivitelezését az akkori társadalom közönye és meg nem értése hátráltat­ta. Az objektív nehézségeket figye­lembe véve az építkezést csak az 1874/75-ös tanévben tudták befejezni. A palotaszerű iskolaépület sajnos kongott az ürességtől, mive! a maradi gondolkodású polgárok nem támogat­ták, sőt nyíltan harcoltak ellene. A haladószellemü tanárok nem adták fel a harcot. Évről-évre fáradhatatlan kitartással küzdöttek az iskola lété­ért. Népszerűsítő előadásokat, isme­retterjesztő felolvasásokat, zenei este­ket tartottak, a szegénysorsú tanulók megsegítésére gyűjtéseket rendeztek. Ily módon lassan sikerült a szülőkkel az iskolát megkedveltetni. Az iskola első virágkorát Ivánfi Béla huszonötéves igazgatósága alatt érte el. Az agilis igazgató közkedvelt volt a széles néptömegek körében, amit az is bizonyít, hogy a szegé­nyebb sorsú kisiparosok és földmű­vesek bizalmát is elnyerte. Az intéz­mény életében jelentős változás az 1886/87-es tanévben következett be, amikor az akkori kétosztályos leány­iskolát polgári iskolává minősítették. A Csehszlovák Köztársaság megala­kulása után 1924. június 5-én a ma­gyar iskolán szlovák tagozat létesült, ahová elsősorban a cseh és szlovák hivatalnokok gyermekei jártak. Ebben az időszakban az igazgatói teendőket Tŕnadel János látta el. 1928-ban a tanügyi hatóságok és Somorja község közötti szerződés értelmében az isko­lát államosítottták. A tanulmányi elő­menetel nagyon gyenge volt, mivel a 241 tanulóból 80 megbukott. Ezt a sajnálatos tényt nem kis mértékben befolyásolta a gazdasági válság, mely­nek következményeit leginkább a többtagú családok gyermekei érezték. Sok volt az olyan tanuló, aki reggel éhesen ment az iskolába, s napköz­ben alig jutott számára egy darabka kenyér, hogy éhségét csillapítsa. Az iskola igazgatósága egyébként felhív­ta erre a tényre a szülői szövetség tagjainak a figyelmét is, hogy az éhező tanulók számára hetente leg­alább egyszer egy tányér levest bizto­sítson. A vázolt nehézségekkel pár­huzamosan egyre nagyobb problémát jelentett az iskola növendékeinek el­helyezése. Ez főképpen a földnélküli- és munkásszülők gyermekeit érintet­te, annál is inkább, mivel az említett szülők élete zsákutcába jutott és re­ménytelenné vált. Az iskolai nevelés terén is kirívó tulajdonságok tapasztalhatók. Főleg elméleti dolgokkal telítették az ifjú­ság fejét, ily módon nagyon távolra terelve őket a gyakorlati élettől. Mintha az embereknek nem is ezen a földön, hanem valami eszmei világ­ban kellene élniök, annyira elméleti utakon folyt a nevelés. Ennek követ­keztében számtalan ifjú akadt fenn a legközönségesebb életkérdésekben, nem tudott eligazodni a legegysze­rűbb életfeladatok megoldásában sein. Az iskolának megalakulásától 1942- ig húsz igazgatója és 142 tanára volt. A hetvenéves jubeleumot Reininger József igazgató vezetése alatt ünne­pelték. A tanárok közül a következők tanítottak a leghosszabb ideig az is­kolában: Seres Géza, Albrecht Már­tonná, Fekete Ferenc, Dr. Röck Ernő­­né, Albrecht Márton, Grófi János, Ivá­­nyi Jenő. A tantestületnél működő ta nárok közül országos hírnévre Ivánfi Béla, mint ifjúsági dalszerző, Kalocsa Róza ifjúsági lapszerkesztő, Kunst tanár Európa-szerte híres ornitológus (kitömött madárpreparációinak né­hány példányát a British Múzeum Is őrzi), Farkas Gyula ateista gondolko­dású természetrajz-tanár, aki orosz­­országi fogsága idején Lenin elvtárs­sal is kapcsolatban volt, Kari Géza matematikus és Khín Antal történész (a csallóközi múzeum megteremtője Somorján I tettek szert. Az említett időszak alatt az iskolának összesen 13 783 tanulója volt, akik közül olyan haladószellemű egyéniségek kerültek ki, mint Dömötör Teréz, akit joggal neveznek a csehszlovákiai magyar irodalom egyik viharmadarának, to­vábbá Tallós Procházka István, a „szegények festője“, aki a Magyar Tanácsköztársaság 13. gyalogezredé­nek közkatonájaként harcolt, később pedig antifasiszta gondolkodásával tűnt ki. A második világháború vérzivataros évei után az iskolában egy ideig csák szlovák nyelvű oktatás folyt. A ma­gyar tagozat újra 1949-ben nyílt meg Horváth Imre igazgatósága alatt. A felszabadulás után az igazgatói teen­dőket hosszabb-rövidebb ideig a kö­vetkezők látták el: Cséfalvay Béla, a Kilencéves Alapiskola jelenlegi igaz­gatóhelyettese, Mire Károly egy évig és Koday Lajos tizennégy éven ke­resztül. A felszabadulás óta az iskola padjaiból sok olyan növendék került ki. akik társadalmi, politikai, gazda­sági és kulturális életünk különböző felelős szakaszain dolgoznak. Több mérnök, orvos, pedagógus, jogász, közgazdász stb. került ki az ódon épület falai közül. A százéves iskola jelenleg már eléggé „megöregedett, megkopott“ épületét, mellyel együtt öregedett az iskola hűséges pedellusa, Rabina La­jos is, jelenleg az 1—5 évfolyamok látogatják, mivel a 6—9 évfolyamok 1958-tól az új iskola épületében van­nak elhelyezve. A jubileumi tanév­ben az iskolának több mint hétszáz tanulója van, s közülük a legkisebbek a betűvetés tudományát újra az ősi falak között sajátítják el. E téren na­gyon is találóak az iskola jelenlegi igazgatójának, Kiss Ernőnek a szavai: „Öreg- épületben ifjú élet“. Maxim Gorkij 105 éve, 1888. március 28-án szüle­tett Makszim Gorkij, ill. Alekszej Makszimovics Peskov, világhírű orosz realista író, a munkásmozgalom aktív harcosa, a szocialista realizmus út­törője. Forradalmár volta miatt bör­tönbe került, börtönéből 1905-ben szabadulva az USA-ba ment. Sokáig élt Capri szigetén. 1930 óta Szovjet­­oroszországban a szovjet irodalmi élet legfőbb tekintélye. Gorkij nagyon termékeny író volt. Elbeszélésein és újságcikkein kívül számos színdarabot és regényt is írt. Ismertebb színdarabjai: Nyaralók, Kispolgárok, Ellenségek, Az utolsók stb. Igazi világsikert ért ei az „Éjjeli menedékhely“, eredeti címen: A mély­ben című drámájával, melyben Gorkij a „Volt emberek“ c. elbeszélését mu­tatja be élő alakban. „Az anya“ c. híres regénye mellett sok nagy alko­tása van még. Jelentősebb regényei: Az Artamonovok, a Vergődés és ön­életrajzi trilógiája: Gyermekkorom — Az élet forgatagában — Az én egye­temeim. Az új írénemzedáknek — se­gítségül — megírja: „Hogyan tanul­tam írni“ c. müvét. ~ Tagfelvétel ZZZZZI FIÓK. LÁNYOK, figyelemi Akik szeretitek a népdalt, népzenét és népitáncot, jelentkezzetek a CSEMADOK KB SZŐTTES csoport tánckarába. Hetente háromszor tartunk próbát és havonta 5—6 fellépést abszolválunk. Azonkívül minden nyáron háromhetes keletszlovákiai körúton veszünk részt. Háromhónapos próbaidő után az együttes teljes értékű tagjává válsz és élvezheted a tagságbúi eredő előnyöket (díjmentes kiutazás az együttessel, kalóriapénz stb.). A tagfelvételt 1973. április 3-án (kedd) 16.00—19.00 óra között 1973. április 4-én (szerda) 16.00—19.00 óra között 1973. április 5-én (csütörtök) 18.00—19.00 óra között tartjuk az együttes próbatermében (Bratislava, Námestie 1. mája, 30., a HVIEZDA mozival szemben). Telefonon az alábbi telefonszámokon érdeklődhetsz: 533-94, 511-47, 528-07 (reggel 8.00 órától d. u. 16.00 óráig). FALUM Kicsi falum, drága kincsem, hogyha vissza nézek rád, tovatűnő gyermekségem látom benned, s a változást. Forr a vérem egyre érted, a szívemben muzsikálsz, s mint a rigó víg éneke, lelkem ríme megtalál. — El nem múló emlék lettél, gyönyörrel, széppel tele, tőled merre, hová mennék, életemnek — mindene? Ifjúságom venyigéje, te végtelen koszorú, pirosán tündöklőn édes, új harcokra bíztató. ÖVÄRY PÉTER Gorkij 1936. június 18-án halt meg, de művei élnek és mindig élni fog­nak. A világon már alig van olyan irodalmi nyelv, amelyen művei meg nem szólaltak volna. (rp) Bácskái Béla tárlata A Dunamentl Múzeum márciusi tár­lata Bácskái Béla művészi fejlődésé­nek újabb szakaszát mutatja. Felfris­sülés végigsétálni közöttük. Tájképek. Gömöri dombos vidék, amit Bácskái Béla nagy szeretettel, elmélyülő át­­érzéssel és meghitt kolorizmussal fest, hogy méltó folytatója maradjon an­nak a hagyománynak, amelynek meg­teremtője Szabó Gyula volt. Bácskái Béla nemcsak keresi az érdekes festői feladatokat, hanem íz­léssel oldja fel a sárgák és az éles rózsaszínek, a barnák és a kékek oly­kor merészebb tónusú találkozását. Élő természetet tükröz. A párás dom­borulatok csendjében éppen úgy ott­hon érzi magát, c mint a gömöri­­nógrádi vidék domboldalainak pom­pásan árnyalt kékjeiben, zöldjeiben. Az áttetsző pára vagy a napsugár mind szívéből szólnak. Művel fino­mult színhálózatába biztos kézzel használja a tapasztalása javát, amely­ben fellelhető már a korszerű forma, ahol a tartalom Igaza is jelen van. Bácskái valóságszemlélete higgadt és figyelmes. A lényeg, a művészi maga­tartás sohasem sikkad el kezei kö­zött. Festői .tudása és művészi hit­vallása kifejezési alaphangjával szo­rosan egybekapcsolődik. Itt látható rajzai, figurális kompozíciói, grafikai lapjai is erről tanúskodnak. —eh ígéretes bemutatkozás Lapunk olvasói Gerstner István nevével nem először találkoznak. Rajzai­val — illusztrációival é is hozzájárul ahhoz, hogy a Szabad Földműves ün­nepi számai tartalmasabbak és nivósabbak legyenek. Gerstner István művészi megnyilatkozását azonban nem Is any­­nyira a grafika, mint inkább a festészet, pontosabban a tájkép-festészet képezi. Mint a délvidék festője először 1970-ben Prágában mutatkozott be a nagynyilvánosság előtt. Alkotásának egy részét Prágán kívül megtekint­hette Karlový Vary, Olomouc, Hradec Králové, Plsek és más cseh városok közönsége is. Bratislavában 1973. március 16-án egy új kollekcióval lépett a nyilvánosság elé. Képei főleg a Duna-kanyar, a Garam és Ipoly vidékéhez fűződnek. Színeiben a kékek és okkerek dominálnak, melyeket olykor egy­­pgy vályogfal puritán fehérsége vált föl, mert a vályogházak is e vidékhez tartoznak éppúgy, mint a napfény, a víz tükre és a nyári zápor után fel­szakadozó felhógomolyag. „Köztünk élnek“ — tán ezt a címet adtatnánk annak a képcsoportnak, mely cigány polgártársaink keserű múltját szimbolizálja. A sárházak a falu végén, az örök vándorlás, nélkülözés és megvetés lassan ma már csak mint rossz álam térnek vissza. Fiatal, tehetséges festőművésszel ismerkedhettek meg az érdeklődők. Gondolom, sokkal többet is Írhattunk volna eddigi tevékenységéről — ame­lyet már mindkét fővárosban igazolt — sajnos, az irodalom és kulturális rovatunkban szeretnénk mindent felölelni: évfordulókat, aktuális kulturális eseményeket, s erre vajmi kevés helyünk van. A kiállítás, amely iránt nagy az érdeklődés, április 14-ig tart nyitva, s azt a Život szerkesztőségében minden érdeklődő megtekintheti. A felvételek, amelyek sajnos nem tudják visszaadni a tájképek sokszínű­ségét, a tárlat megnyitásánál készültek. (Folytatás az 1. oldalról.) azért aktívan résztvesz minden megmozdulásban. Rendszeresen jár az SZLKP bizottsága mezőgazdasá­gi üléseire, elnöke az ifjúságvé­delmi bizottságnak, és más téren is segít. Érdemdús munkájáért 60. születésnapja alkalmából megkap­ta az Építésben szerzett érdeme­kért című állami kitüntetést és most a Tanítók Napján, mint ki­váló pedagógust az Érdemes Tanító kitüntetéssel jutalmazták. Rászol­gált az elismerésre, megbecsülés­re, mert kollégáival együtt mint­egy 350 szakembert nevelt a me­zőgazdaság számára és további 220-at a hároméves felépítményi iskolán. Az iskolaváros az otthona Somogyi Jó­zsef elvtárs, a Mostovái (hí­­daskürti) Kt­­. lencéves Alap­iskola igazgató­ja öt korszerű épületből álló birodalmában fogad. — Látjátok, ez az én ottho­nom, s bár meg­ettem a kenyerem javát, már túl vagyok a hatodik X-en, mégis úgy érzem, talán sose tudok megválni a gyerekektől. Ezzel a pár szóval fejezte ki: nagyon szereti a pedagógus pályát, annak ellenére, hogy bizony a „nebulók“ nevelése nem kevés munkát ad. Ezzel kapcsolatban az a véleménye, hogy több az öröm, mint az üröm, és az eredmények a sok-sok munkáért kárpótlást nyúj­tanak. örömtől ragyogó arccal új­ságolja, hogy tanítványai közül 20 pedagógus, de más szakaszokon is sokan érvényesültek. A lelkes pedagógus azt vallja, hogy a falu társadalmi életének felendítését el sem lehet képzelni a tanítók segítsége nélkül. Példá­san dolgozik a tömegszervezetek­ben, segíti a sportolókat, és kive­szi a részét a kulturális tevékeny­ségből is. Az énekkar lelke, s ál­talában kollégáival együtt, nagy gondot fordítanak a zenei nevelés­re, és énekek, indulók, népdalok tanítására. A sokgyermekes szülők fia bi­zony buktatókon és nehézségeken keresztül jutott el az igazgatói posztig. A tanítóképzőt Bratislavá­ban a múlt köztársaságban végez­te el. A vakációk alatt dolgozott, hogy szűkölködve, pénzügyi nehéz­ségekkel küzdve tanulhasson. A felszabadulás után pedagógiai fel­építményt is kólát is végzett, majd a Komenský Egyetemen szerezte meg a magyar-történelem szakon a képesítést. Összesen 23 évig járt iskolába, de még ma sincs meg­elégedve a tudásával, tárgyi Isme­reteivel. Termékeny munkásságát a Példás Tanító című kitüntetés I. és II. fokozatával jutalmazták, a Tanítók Napján pedig a Komen­ský Egyetem aulájában átnyútják neki az Érdemes Tanító című ki­tüntetést. Tóth—-Baila Öreg épületben, ifjú élet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents