Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-24 / 12. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. március 24, AZ ÜZEMKÖZI VÁLLALKOZÁSOK ES VÁLLALATOK / (Folytatás az 5. oldalról.) MUNKAVISZONY A KOOPERÁCIÓBAN Az együttműködő szervezetekben a munkaviszonyt jogszabály rögzíti, ami egyrészt a szóbanforgó szervezet, másrészt a dolgozók kapcsolatát szabja meg. Olyan jogszabályról van szó, mely meghatározza a munkadíjazást, a munkaidőt és a pihenés jogát, a szabadságolást, a munkafegyelmet, a kártérítési kötelezettségeket. Ide tartozik továbbá a munkabeosztás kérdése, a munkaerő állandósítása, s a munkára való jog érvényesítése Is. Ebben a tekintetben az érvényben lévő jogszabály lényeges különbséget tesz az efsz-ek tagsága, s az alkalmazottak között. Első fontos kérdés, melyet az üzemközi vállalkozáson belül tisztázni kell, hogy kik a szövetkezeti tagok és kik az alkalmazottak. A szövetkezetek tagjainak az együttműködés keretében való foglalkoztatása nem ellenkezik a jogszabályokban megfogalmazott elvekkel. A szövetkezeti alapszabályok 17. számú, 2. bekezdése értelmében az efsz-ek vezetősége a tagokat a közgyűlés határozata értelmében a közös gazdaság valamelyik szakaszán foglalkoztatja. Tehát az érvényben lévő jogszabály nem szab meg munkafajtát, sem pedig munkahelyet. Eszerint semmilyen jogi rendelkezés nem akadályozza a szövetkezetek vezetőségét abban, hogy tagjaikat más munkaszakaszra beosszák. Tehát ha a szövetkezeti tag az üzemközi vállalkozásban dolgozik, akkor is a szövetkezeti tagsággal járó alapvető feladatát teljesíti. Ezzel szemben ha az állami mezőgazdasági vállalat az együttműkö dés valamely munkaszakaszára saját dolgozóját beosztja, módosítania kell a dolgozóval korábban kötött munkaszerződést, ha annak beosztása munkahely változással járt. A munkaszer zödés módosításához persze a dolgozónak is hozzá kell járulnia. E tekintetben az efsz-eknél is új helyzet alakul ki a Mezőgazdasági Szövetkezeti Törvényjavaslatban megfogalmazottak értelmében, miszerint a dolgozókkal egyezményt kell kötni a munkafeltételekről stb. A szóbanforgó egyezmények tartalmazzák majd a szövetkezeti munka természetére vonatkozó alapelveket, a munka fajtáját és helyét stb. Így ha valamely efsz módosítani kívánja dolgozója munkabeosztását, a ‘dolgozóval együtt a korábbi munkaszerződést is meg kell változtatnia. Az üzemközi vállalkozásban tevékenykedő szövetkezeti tagok és alkalmazottak munkaviszonyának különlegessége, hogy a kooperációban kapott feladatokat az ottani vezetőség utasítása szerint kell végezniük. A szövetkezeti tag saját gazdaságához való viszonya például nem csupán munka, hanem egyben társtulajdonosi viszony is. Tehát munkadíjának a nagysága az illetékes szövetkezet gazdasági eredményeitől függ. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a szövetkezeti tag ilyen pozitív viszonyát az együttműködés keretében is megtartsuk, s az egész kooperáció fejlesztésére irányítsuk Köztudomású, hogy az efsz-ekben a munkaidő alapelveit a házirend rögzíti, s azt a taggyűlés jóváhagyta. A munkaidő és a munka annak fajtájától és helyétől függően módosított. Ezzel szemben az üzemkózi vállalatban foglalkoztatott dolgozók munkaidejét az ottani munkaiendben kellene meghatározni. Ehhez pedig arra lenne szükség, hogy az efsz-ek munka- és tárgyalási rendje kimondja, hogy a kooperáció keretében foglalkoztatottak munkaidejét az ottani vezetőség határozza meg. Az állami és a szövetkezeti vállalatok kölcsönös együttműködésére alapozott termelés esetében figyelembe kell venni a munkaidőre vonatkozó eltéréseket, a szabadságolást és a táppénzjuttatás elveit. Az efsz tagoknak ugyanis a törvény értelmében nem jár fizetett szabadság. Az üzemközi vállalatban dolgozó szövetkezeti tagok tehát csak úgy jogosultak a fizetett szabadságra, ha ezt szövetkezetük házirendjében, saját alapszabályaiban rögzítették. Ez mindaddig így lesz, míg azt törvényesen nem rendezik. A szövetkezeti tag vagy az állami mezőgazdasági vállalat dolgozója, aki megsérti a közös vállalatban rögzített munkarendet, saját szervezetében vonható felelősségre. Ez azt jelenti, hogy a kihágás természete szerint megbüntetik, vonják felelősségre. Ezzel szemben helyesebb lenne, ha törvényesítenék a kooperáció vezetőségének jogát a felelősségrevonás kérdésében is. Még bonyolultabb a helyzet a kártérítésre való igény tekintetében. Olyan károkról lévén szó. melyeket a szövetkezeti tag vagy az állami mezőgazdasági vállalat dolgozója gondatlanságból okozott. Azonban a kooperációban legfontosabb az ott foglalkoztatott szövetkezeti tagok és más alkalmazottak munkadíjazásának a megoldása. Jelenleg ugyanis többféle díjazási elv érvényes Idetartozik pl a munkaegység szerinti, a garantált és az állami gazdaságokban szokásos díjazás. Ezenkívül abban is különbség van, hogy még az efsz-ekben tiszta, levonás nélküli munkadíjet fizetnek, addig az állami mezőgazdasági szektorban a fizetésből béradót vonnak le. Eltérés van továbbá a munkanormák között is. Az efsz-ekben műszakonkénti normákat alkalmaznak a technikai megalapozottság figyelembe vétele nélkül, ezzel szemben az állami gazdaságokban az időnormák érvényesek a_ munkanormatívák szabályainak a betartásával. AZ EGYÜTTMŰKÖDŐ üzemeknek LEGYEN EGYFORMA SZABVÁNYUK A mezőgazdasági üzemek kebelében, különösen a szövetkezetekben igen nagy eltérések, egyenlőtlenségek mutatkoznak az egyes munkák, munkaágazatok és foglalkozási ágak jutalmazása között. A bérek mozgó része — a gazdasági eredmények után adott prémiumok és részesedések, csak kis mértékben függenek az egyes munkahelyek, illetve gazdasági központok közvetlen gazdálkodásától Ezekkel a problémákkal, amelyek a munka jutalmazásának különböző módszereiből és rendszereiből erednek, a kooperációs kapcsolatok megoldásakor is találkoznak, mivel ezek nem teszik lehetővé a munka egyenlő jutalmazását, ez pedig zavarólag hat a munkakezdeményezés kibontakozására a több üzemből alakult munkaközösségekben. A jutalmazás elveinek különbözősége megnehezíti a költségek összehasonlítását, továbbá nehézséget okoz pénzügyi téren és az árak terén is. E kérdések megoldásakor a mezőgazdaság termelőerőinek fejlettségi fokából, a szocialista mezőgazdaság átépítése további időszakainak Irányaiból, valamint a mezőgazdaság és az ipar munkafeltételeinek egységesebbé tételéből kell kiindulni. Ezért feltétlenül ki kell dolgozni a szövetkezetek és az állami gazdaságok számára a jutalmazás rendszerének egységes alap elveit, kiindulva a készülőiéiben levő bérrendszerek eddig jóváhagyott elveiből, valamint a népgazdaság többi ágazataiban érvényes bérrendszerből Figyelembe kell venni azonban a mezőgazdasági termelés különlegességeit és a szövetkezetek, másrészt az állami gazdaságok között a mezőgazdaságon belül is fennálló objektív különbségeket. Ezek jellege viszont nem JOGSZABÁLYAI akadályozza a köztük kialakult kooperációs és integrációs kapcsolatok fejlődését. Ha szövetkezetek működnek együtt, szükséges, hogy a kooperáció vezetősége fokozatosan hajtsa végre a szabványok, normák egységesítését az összes együttműködő szervezetben, elsősorban azoknál a munkáknál, amelyeket a kooperációs szerződés alapján közösen végeznek. Minden együttműködő szervezetben fokozatosan egységes teljesítménynormákat kell érvényre juttatni. Olyan egyesülésnél, amelyben állami gazdaság is szerepel, szükséges, hogy a teljesítménynormák megegyezzenek az állami gazdaságban érvényes normákkal. Még az egyforma teljesítménynormák esetében sincs biztosítva a díjszabás egysége, tekintettel az egyes szövetkezetekben eltérő jutalmazási színvonalra. A Tt. 2/72 sz. hirdetmény általános érvényű magyarázatai kimondják, hogy a tagságot képező szervezetek dolgozóinak, az ún. szűkebb kooperáció keretében végzett munkára kijelölt tagjait, eredeti szervezetük fizeti az elvégzett munkáról készített kimutatás alapján. A tagságot képező szervezetek megegyezhetnek abban, hogy rövidebb időközönként premizálják, avagy egyszeri jutalmazásban részesítik a kooperáció céljaira kijelölt szövetkezeti tagokat, illetve dolgozókat, s ezt a kooperáció keretében végzett munka számlájára könyvelik. Az ún. szélesebb kooperáció esetében a fent említett törvény magyarázatába foglalt elvek megszabják, hogy a kooperáció vezetősége a tagságot képező szervezetekkel való kölcsönös megegyezés alapján, akár szövetkezetek, akár állami gazdaságok, jóváhagyja a kooperáció keretében végzétt munkák jutalmazásának egységes elveit, az ún. teljesítménynormákat, pénzben kifejezett díjszabásokat, a prémiumok és jutalmak odaítélésének feltételeit és ezek pénzértékét. A kooperáció keretében a tagok, illetve a tagságot képező szervezetek által kijelölt dolgozók munkájáért járó jutalmak és bérek összegét az elvégzett munka mennyisége és az állami mezőgazdasági szervezetekben érvényes jutalmazási elvek alapján számítják ki. A jutalmazásra fordított költségek összegét a kooperáció tevékenységének költségei közé számítják, amit a munka elvégzője kiszámláz. Az elszámolt jutalmak összegét a munkáltató szervezet az illetékes tagszervezeteknek utalja át. A kooperáció keretében végzett munka bérét és jutalmát az egyes szövetkezeti tagoknak és dolgozóknak saját szervezetük fizeti ki. A munkaviszonyban álló dolgozók esetében béradót számítanak le. A szövetkezet tagjainak a jutalomból leszámítolt 15,5 százalékos levonás után fizeti ki a fennmaradó összeget. Á levonás összegét az efsz a szociális biztosítás költségeinek részbeni fedezésére használja fel. A tagságot képező szervezetek egyéb követeléseket is kielégítenek — a betegbiztosítás összegét, a családi pótlékot és ebből az összegből fizetik ki az elért gazdasági eredmények alapján kiszámított jutalékot. A szövetkezeti tagok és a munkaviszonyban álló dolgozók munkaadó szervezetükkel szemben igényt támasztanak a természetbeni juttatások kiadására, illetve eladására a szervezetben érvényes feltételek alapján. A szövetkezeti tagoknak ez esetben is megmarad igényük a háztájira, esetleg a háztáji földhasználat helyett bizonyos termények juttatására a szövetkezet alapszabályaiban lefektetett elvek szerint. E tényekből látható, hogy a kooperációs, együttműködési kapcsolatok fejlődése feltétlenül elősegíti a jutalmak összegének kiegyenlítését az együttműködő szervezetekben és továbbmenve az egész szövetkezei szektorban. Tekintettel arra, hogy a kooperáció egyes munkafeladatainak elvégzésére kijelölt dolgozók és az itt munkát végző szövetkezeti tagok munkájukat nem eredeti munkahelyükön végzik, meg kell oldani az útiköltség és az étkezési díj összegének megtérítését. Az állami szervezetek dolgozóinál a megoldás egyszerű, mivel rájuk is vonatkozik a Tt 196/67. számú hirdetmény az útiköltségek, költözési és egyéb kiadások megtérítéséről. Amennyiben e kooperációs egységben szövetkezetről van szó, szükséges, hogy az együttműködő szövetkezetek taggyűlése jóvá hagyja e térítések rendezését az előbbiekben felsorolt elvek szerint. KOnPERACTrt, AMELY ÜT SZERVEZETET KftPEZ / A mezőgazdasági termelés és a szolgáltatások szakosításának fejlődése kooperációs szerződések megkötése által egyre nagyobb méreteket ölt a mezőgazdasági üzemek 'között. Már az egységes földművesszövetkezetekről szóló törvény is előre látta a közös szövetkezeti vállalatok kialakításának szükségességét, amelyekben tartósabb jellegű gazdasági tevékenységet lehet kifejteni. A kölcsönös együttműködés e formájánál új szervezet jön létre, amely önálló munkaadó szervezet s tagjai nemcsak szövetkezetek, hanem más szocialista szervezetek is lehetnek. A szövetkezetekről szóló törvény nem zárta ki az együttműködésnek ezt a formáját a mezőgazdaság szövetkezeti szektorának keretéből, sőt ellenkezőleg lehetővé tette kibontakozását és további fejlődését állami szocialista szervezetekkel együttműködve szövetkezeti elveken. ( A mezőgazdasági üzemek ilyen együttműködésének fejlődésére új jogalapot teremtett a Tt. 2/72 számú hirdetmény, amely rendezi az együttműködő szervezetek jogi helyzetét, amikor a kooperációból új szervezet — egy közös mezőgazdasági vállalat létesül. A közös mezőgazdasági üzemet önálló szövetkezeti szervezetként lehet jellemezni, amelyet a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése érdekében létesítettek. A közös mezőgazdasági vállalatok az üzemek gazdasági együttműködésének olyan formáját jelentik, amelyben egyesítik pénzügyi és anyagi eszközeiket, valamint munkaerőiket és az állam segítségével bizonyos meghatározott körzetben a mezőgazdasági tevékenység további fejlődését szorgalmazzák. Elsősorban olyan tevékenységről beszélhetünk, amelyet a mezőgazdasági őstermelés keretéből ki lehet emelni és célszerű is kivonni. E tevékenység tárgya lehet tojástermelés, baromfi- és sertéshús termelés, szakosított szolgáltatások nyújtása a növénytermesztésben, valamint más tevékenység, ha úgv mutatkozik, hogy a vállalat üzemelése a mezőgazdasági termelés fejlődését segíti elő. Közös mezőgazdaság' vállalatokat alakíthatnak a szövetkezetek és velük együtt más szocialista szervezetek is, elsősorban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ágazatából. A közös szövetkezeti vállalatok és a korábban kialakított közös mezőgazdasági üzemek között különbség lényegében nincs. Inkább azt a tényt fejezi ki, hogy az egyik esetében e szövetkezeti szervezet tevékenységében más szocialista szervezetek is részt vesznek, nemcsak efsz-ek. Az ddigi közös szövetkezeti vállalatok jelenleg tevékenységüket a közös mezőgazdasági vállalatok tevékenységét rendező hirdetményhez módosítják. Az együttműködéssel, a kooperációval összehasonlítva, amelyben nem alakul meg új szervezet, a közös mezőgazdasági vállalat a tevékenységben résztvevő szervezetek szélesebb körét képviseli, amelyek az új szervezetet létrehozták és résztvesznek tevékenységében. Ezzel párhuzamosan alakul jogrendjük a keletkezést, tevékenységet és megszűnést illetően. Éppen úgy, mint az önálló szövetkezeti szervezet a közös mezőgazdasági vállalat is bizonyos jogokkal rendelkezik és kötelességei vannak kifelé csakúgy, mint befelé a tagságot képező és tevékenységében résztvevő szervezetekkel szemben. A KÖZÖS MEZOGAZDASAGI VÁLLALAT MEGALAKULÁSA A közös mezőgazdasági vállalat megalakítását létrehozásának folyamata előzi meg. Ez a folyamat a jog területére a közös mezőgazdasági vállalat megalakításáról szóló szerződés kidolgozásával lép. A Tt. 2/72 sz. hirdetmény a szerződés írásbeli formáját követeli meg és megszabja, mit tartalmazzon e szerződés. Ezen felül lehetőség van arra, hogy a szerződést egyéb kapcsolatok rögzítésére is módosítsák, ha erre szükség mutatkozik, tekintettel a közös mezőgazdasági vállalat jellegére és nagyságára, a helyi .feltételekre és a tagságot képező szervezetek szükségleteire. A szerződést az efsz taggyűlése hagyja jóvá. Ahhoz, bogy a határozat jogerős legyen, az összes szövetkezeti tag felénél nagyobb részvétele szükséges. Hangsúlyozni kell ezt a követelményt az esetleges későbbi viták elkerülése végett, amellyel megtámadhatnák a szövetkezet részvételének jogerósségét a közös mezőgazdasági vállalatban. Állami szocialista szervezet esetében a résztvételi szerződést az illetékes minisztérium hagyja jóvá. A közös mezőgazdasági vállalat létrehozásáról szóló szerződés megkötését a mezőgazdaság irányításáért felelős járást ■szerv hagyja jóvá és ehhez még az illetékes, a Mezögazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium hozzájárulása is kell. Csak ezután lehet jogerősen megkötött szerződésről beszélni. A tagságot képező szervezetek kölcsönös kapcsolatai a szerződés aláírásának napján válnak jogerőssé. A szerződés megváltoztatásához, amelybe beletartozik újabb tagszervezet felvétele is, a közös mezőgazdasági vállalat öszszes tagszervezetének beleegyezése szükséges. A szerződés megváltoztatásához a mezőgazdaság irányításával megbízott járási szerv és az illetékes minisztérium beleegyezése is nélkülözhetetlen. A gyakorlatban érdemes lenne megállapítani e hosszadalmas jóváhagyási folyamat szükségességével és célszerűségével szemben tanúsított nézeteket a szerződés módosítása és az új tagok felvétele esetén. A közös mezőgazdasági vállalat megalakulását attól a naptól számítják, amikor bejegyezték a vállalatok jegyzékébe. A vállalati jegyzékbe történő beírás az illetékes szervek által jóváhagyott szerződés bemutatását követeli meg. A KÖZÖS MEZŐGAZDASÄGIVÄLLALAT SZERVET A közös mezőgazdasági vállalatok szövetkezeti szervezetek, s ezért irányításuk szövetkezeti elveken alapul. Ezért a közös mezőgazdasági vállalatok szerveinek megalakítása, jogkörük és kapcsolataik, valamint a tagságot képező szervezeteknek részvétele e szervek munkájában, szintén a szövetkezeti elvekből indul ki. A közös mezőgazdasági vállalat legfelsőbb szerve a megbízottak janácsa. Tagjai nagyobbára az egyes efsz-ek elnökei és a többi tagszervezet igazgatói. Az egyes sezrvezetek azonban a megbízottak tanácsába más személyt is küldhetnek. Ezen kívül a szervezet egy póttagot is jelöl arra az esetre, ha állandó képviselője a megbízottak tanácsának ülésein személyesen nem tudna résztvenni. Emellett minden tagsági szervezet a megbízottak tanácsába csupán egy képviselőjét küldi ki. Kivételt képez az olyan eset, amikor e tanácsban a megbízottak száma kilencnél kisebb, ez esetben minden szervezet több megbízottat küld ki, de egyenlő számban. A megbízottak tanácsa, mint az új egység legfőbb , szerve dönt a közös mezőgazdasági vállalatot érintő legfontosabb kérdésekben. Magára ruházhatja azonban azt a jogot, hogy egyéb kérdésekben is döntsön, amint azt az említett rendelet 12. §-a kimondja. Azokban a kérdésekben, amelyek a megbízottak tanácsának jogkörébe tartoznak, más szerv érdemben nem dönthet. Ugyanakkor a megbízottak tanácsa, mint legfőbb szerv dönthet olyan kérdésekben, amelyek a közös mezőgazdasági vállalat más szerveinek hatáskörébe tartoznak. A megbízottak tanácsa legalább évente egyszer ül össze és a tanács elnöke hívja egybe. Az elnök kötelessége a megbízottak tanácsát összehívni abban az esetben is, ha ezt a tagoknak legalább egyharmada, az ellenőrző bizottság és a közös mezőgazdasági vállalat igazgatója kéri. A megbízottak tanácsának határozata abban az esetben érvényes, ha az ülésen a tagok felénél nagyobb többsége vesz részt és a határozat akkor jogerős, ha a jelenlevők felénél nagyobb száma hagyja jóvá. Szavazáskor a tanács minden tagjának egy szavazata van. A megbízottak tanácsa tehát a tagságot képező szervezetek egyenlőségének elve alapján dönt, tekintet nélkül arra, hogy az illető szervezet mennyiben járult anyagilag hozzá a közös mezőgazdasági vállalat megteremtéséhez Hangsúlyozni kell, hogy az egyenlőség elve csak a megbízottak tanácsának döntésében nyilvánul meg, tehát csak a legfontosabb kérdések eldöntésekor. A megbízottak tanácsán kívül a közös mezőgazdasági vállalat szervei az elöljáróság, a revíziós bizottság és az igazgató. Az elöljáróságot a megbízottak tanácsa választja és jogköre kiterjed a közös mezőgazdasági vállalat ügyeinek intézésére a tanács egyes ülései közötti időszakban, kivéve az olyan kérdéseket, amelyek kizárólag a megbízottak tanácsának jogkörébe tartoznak. Az elöljáróságot a megbízottak tanácsának tagjai közül választják és rendszerint 5—15 tagú. Élén a megbízottak tanácsának elnöke áll. (Befejezés a 7. oldalon.)
