Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-24 / 12. szám
1973. március 24. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 AZ liZEMKÖZI A HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA Hazánk mezőgazdasága keretében a szövetkezetek együttműködésére {kooperáció) és későbben a gazdaságuk egyesítésére (integráció) korlátlan lehetőségek kínálkoznak. A mezőgazdasági szövetkezeti szektorban ugyanis már az ötvenes években találkozhattunk az együttműködés különféle célszerű módozataival, s ez indokolttá teszi, hogy ma a korábbi tapasztalatokból kiindulva értékeljük az együttműködés és a vele kapcsolatos Jogszabályok célszerűségét. A mezőgazdasági szövetkezeti jogszabályok kezdettől fogva figyelemmel kísérték az efsz-ek és más mezőgazdasági szervezetek kölcsönös kapcsolatát, s ez a mezőgazdasági törvényhozásban is kifejezést nyert, ami a 49/1959 Sb. számú törvényben aránylag kedvező formában került megfogalmazásra. Ma tehát bátran állíthatjuk, hogy a mezőgazdasági vállalatok együttműködését és egyesítését szabályozó jogi elvek kellő időben a célnak megfelelően jutottak kifejezésre. A szövetkezeti törvény az együttműködés magasabb és alacsonyabb változatait különbözteti meg. A kettő közt annyi a' különbség, hogy az együttműködő termelőpartnerek létrehoztak-e külön jogi személyt képező üzemegységet vagy sem. Vitán kívüli, hogy a jogszabályoknak az üzemközi együttműködést kell elősegíteniük. Ezért a jogelméletnek és a mezőgazdasági törvényhozásnak az a feladata, hogy tüzetesen megvizsgálja az efsz-ek, az állami gazdaságok és más mezőgazdasági szervezetek társulását és együttműködését szabályzó normákat és szükség esetén a régi szabályokat módosítsa. A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ara törekedett, hogy a Szövetségi Pénzügyminisztériummal, az Árképző Hivatallal és más központi szervekkel együttesen az Egységes Mezőgazdasági Szövetkezeti Törvény 38. §-a, 2. bekezdése és a 49/59 Sb. számú törvény 61. §-a alapján hirdetménnyel szabályozza a mezőgazdasági termelés fejlesztését célzó szakosított és összpontosított termelésre irányuló üzemközi együttműködéseket. A 2/72 Sb. számú hirdetmény átfogóan szabályozza a szövetkezetek'üzemközi együttműködése magasabb és alacsonyabb változatait. Csak a gyakorlati tapasztalatok alapos elemzése után kerülhet sor az efsz-ek és más mezőgazdasági vállalatok együttműködése kérdéseinek megszövegezésére az Agrokomplexum egészében, a Mezőgazdasági Szövetkezeti Törvényben. Törvényhozásunk tervezetében nagy jelentőséget tulajdonítunk a vitára okokat adó kérdések tisztázásának. Itt elsősorban Is az együttműködő és az egyesített mezőgazdasági szervezetek tervszerű irányításának a megoldásáról van szó egész mezőgazdaságunk vonatkozásában. Helyes lesz tehát, ha egyes irányító és jóváhagyó funkciókat az együttműködő csoportosulás vagy a közös vállalatok esetében mentesítsük a bürokráciától. További megoldást sürgető probléma a tulajdonjog kérdése a magasabb szinten szervezett együttműködések, főleg az üzemközi alapon szervezett vállalatok esetében, amelyeknél az alapeszközöket a szövetkezetek, esetleg állami mezőgazdasági vállalatokkal történő együttműködés keretében hoztak létre. Ezzel összefüggésben olyan vélemény alakult ki, hogy létrejött a tulajdonviszony új állami-szövetkezeti változata. A szocialista tulajdonviszonynak ezen változatát sem az Alkotmány, sem pedig a Gazdasági Törvénykönyv nem tükrözi. Azonban az ilyen jelleggel bíró mezőgazdasági közös vállalatoknál nem jöhet számításba az állami tulajdon szövetkezetesítése. A szocialista vállalati jogszabály mindig egy-egy jogi személyt képező tulajdonra vonatkozik, s ebben kifejezést nyer a társadalmasítás fokozata. Tehát az együttműködési viszony — az új hirdetmény értelmében — a teljes önkéntesség, a kölcsönös közgazdasági célszerűség és az együttműködésre lépő gazdaságok egyenlő jogának az elismerésén alapszik. A fentebb említett hirdetmény szabályozza az együttműködési viszonyt az új üzemi jelleggel bíró gazdasági szervezet létrehozása, azaz ilyen szervezet ki nem alakítása esetére. A végcél mindenképpen az. hogy kellő teret nyissunk az együttműködés különféle módozatainak a kibontakozására. Az új jogszabály tehát mind általános változatában, mind az egyes módozatok tekintetében teljesen megfelel a követelményeknek. EGYÜTTMŰKÖDÉS ÜJ VÁLLALAT , KIALAKÍTÁSA NÉLKÜL Az együttműködés alacsonyabb fokozatában, vagyis a szőkébb s a tágabb alapokra helyezett kooperációban nem jönnek létre önálló jogi személyt képező vállalatok. Az együttműködő gazdasági egységek jogi, közgazdasági és szervezeti önállósága érintetlen marad, s ezzel párhuzamban az állami tervben megszabott feladatok teljesítéséért is egyenként felelnek. A horizontális kooperációs viszonyon alapuló együttműködés a gazdaságok közt kölcsönös szerződés alapján jön létre s a kooperáció tagjai kötelezik magukat bizonyos termelési területen történő együttműködésre mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés vonatkozásában — a gépek, az épületek, a munkaerő, a speciális berendezések stb. közös kihasználására. Az együttműködés eszerint irányulhat a rendelkezésre álló termelőalapok, a közös munka, s a korszerű technika ésszerű felhasználására. Nagyon lényegbe vágó, hogy az együttműködésre lépő mezőgazdasági szervezetek felismerjék e tevékenység összefüggéseit, s az ebből származó nagyobb eredmény elérésének a lehetőségeit. Az együttműködés fontos velejárója, hogy a közösen használatba vett berendezések jogilag vagy az együttműködő gazdaságok valamelyikének vagy a kooperáció tulajdonát, s a dolgozók egy-egy efsz vagy állami gazdaság saját munkaerejét képezik, s a közös munkában számontartják a dolgozók teljesítményét. Olyan természetű együttműködésnél, amikor nem alakítanak önálló gazdasági szervezetet, szerződéses viszonyt hoznak létre a kooperációba lépő gazdasági egységek közt. Az említett hirdetmény meghatározza a szerződéses viszony tartalmát. Amenynyiben a szerződés nem tartalmazná a hirdetményben megjelölt kritériumokat, az érvénytelen lenne, tehát minden szerződésnek tartalmaznia kell a tevékenység alapvető kritériumait. A szerződést esetenként előre meg nem határozott időre kötik. Érvényessége a mezőgazdasági felsőbb irányító szerv jóváhagyásával jut kifejezésre. Olyan esetekben, ha az együttműködés tagszervezetei több járásból valók, úgy a szerződést a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Nemzeti Minisztérium hagyja jóvá. Az együttműködés létrejötte szempontjából döntő fontosságú ténvezó. hogv minden mezőgazdasági egység és vállalat önállóan döntsön a belépésről. Az állami vállalatok esetében ez nem okozhat problémát, mert azok az egyszemélyi felelősségre alapozottak, de sokkal körülményesebb az efsz-ek esetében, VÁLLALKOZÁSOK ES VÁLLALATOK JOGSZABÁLYAI ahol a belépésről kollektív irányító szerv dönt, mely viszont kvalifikáltabban mérlegelheti a közgazdasági és a termelési célszerűséget össztársadalmi és üzemi vonatkozásaiban. Mint tudjuk, az efsz-ek esetében az együttműködésre való lépés előtt elengedhetetlenül szükséges az egész szövetkezeti tagság beleegyezése. A taggyűlés határozata csak abban az esetben érvényes, ha a megbeszélésen az összes dolgozók abszulutt többsége résztvett/ s a javaslat mellett szavazott. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági szervezetek együttműködéséről szóló döntést gondos politikai előkészítő tevékenységnek kell megelőznie. Ebben a munkában részt kell vennie a párt- és a szövetkezeti szerveknek s méltó képet kell nyújtaniuk a tagságnak az együttműködés előnyeiről. Persze nem egyszer egyik-másik vezető dolgozót is meg kell erről győzni. Ezért nagyon fontos, hogy az együttműködés pénzügyi kérdéseiről a megbeszélésen résztvevők mindegyike konkrét, alapos, kvalifikált tájékoztatást kapjon. Az együttműködés össztársadalmi célszerűségéről minden esetben a járási mezőgazdasági irányító szerv dönt. Ha az együttműködő gazdaságok pénzeszközeik összevonásáról döntenek, a szerződés csak abban az esetben érvényes, ha az Állami Bank járási kirendeltsége ebbe beleegyezett. Az együttműködést szabályozó szerződés módosításához minden egyes tagszervezet beleegyezése szükséges. Az efsz-ek esetében ez azt jelenti, hogy jóváhagyás céljából egybe kell hívni a taggyűlést. A szerződés módosítását vonja maga után az is, ha új gazdaság csatlakozik az együttműködőkhöz, így szükséges a tagüzemek mindegyikének a beleegyezése. Az új gazdaság belépése a szerződés aláírásával jut érvényre. A tagszervezet jogosult a nem meghatározott időre kötött szerződés felmondására is. A felmondási idő egy éves tartamú, s a következő év január 1-vel lép érvénybe, ha a szerződés előzőleg ezt máskép nem szabályozta. Az együttműködésről szóló szerződés megszűnését a taggazdaságok egyöntetű döntése határozza meg, s ezt a járási mezőgazdasági irányító szerv, esetleg az illetékes minisztérium hagyja jóvá. Ezenkívül az együttműködésről szóló szerződéses viszony megszüntetéséről a járási irányító szerv, vagy az illetékes minisztérium is döntést hozhat. Az együttműködő szervezeteken belül felmerülhetnek bizo,nyos problémák, melyek megoldásához és az egész szervezet irányításához, valamint a tevékenység rendszeres ellenőrzéséhez saját vezetőség szükséges. Ebből a célból alakul a: KOOPERÁCIÓ VEZETŐSÉGE \ A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által kiadott FM-20-708/72 számú hirdetmény kötelezi az együttműködésre lépő mezőgazdasági szervezeteket, hogy minden esetben válasszák meg a kooperáció vezetőségét, amennyiben a növénytermesztésben vagy az állattenyésztésben történő tágabb vagy szűkebb értelemben vett együttműködésről lévén szó. Az együttműködésről szóló szerződés mintáját a Hospodársky spravodajban tették közé. Az együttműködési szerződésből eredően konkrét feladatok hárulnak minden egyes tagszervezetre, melyeknek többsége a kooperáció vezetőségére, illetve annak végrehajtó szervére hárul. A vezetőségnek mindenekelőtt kötelessége, hogy: • a felsőbb szerveknek színvonalas statisztikai és pénzügyi kimutatásokat készítsen; • megbízható nyilvántartást vezessen az összevont tevékenységről, s a szerződés alapelvei értelmében felossza a jövedelmet; О az együttműködő gazdaságok megbízásából lépéseket tegyen a növénytermesztés és az állattenyésztés kárbiztosítására; ф a különbözeti árkiegészítő ígényjogosultságához megfelelő adatokkal szolgáljon tagjainak. Ezeket a tételeket konkrétabb megfogalmazásban a vagyonjogi kapcsolatokról szóló adatok rögzítik. Az együttműködés természetétől függően bizonyos nézeteltérések is előfordulhatnak, melyeket a partnerek szoros együttműködésével kell megoldani. A kooperáció vezetőségét az együttműködésre lépett szervezetek képviselőiből hozzák létre. A tevékenységtől függően minden tagszervezet egy képviselőt küld a vezetőségbe, de indokolt esetben több tagot is benevezhet, üzemegységenként hasonló létszámmal, de három tagnál többet nem. Az efsz-ek esetében az együttműködő szervezet vezetőségébe a taggyűlés választja küldöttét, az a taggyűlés, mely a belépésről szóló szerződést is jóváhagyta. A kooperáció vezetőségébe rendszerint a szövetkezetek elnökeit vagy az elnök által megjelölt személyeket választják. Az állami mezőgazdasági szervezetekből rendszerint az igazgató vagy annak a megbízottja kerül a kooperáció vezetőségébe. A VEZETŐSÉG FELADATA A kooperáció vezetősége főleg ellenőrző és koordináló szerepet tölt be. Javaslatokat készít az együttműködéshez tartozó efsz-ek és állami mezőgazdasági szerveretek számára. Javasolja az egyes munkafeladatok díjazását az új termelési-pénzügyi tervek elkészítése előtt, korszerű gépek vásárlását stb. A tervet mindig a szövetkezetek tagsága és az állami szervezetek igazgatója hagyja jóvá. A kooperáció vezetőségének az alábbi feladatokat kell teljesítenie: • egyeztetni az együttműködő üzemek elképzeléseit; • összehangolni a tagszervezetek és a végrehajtó szerv elképzeléseit az együttműködés tárgykörében; • javaslatokat kidolgozni az efsz-ek és az állami tagszervezetek számára a közös munkára vonatkozóan, s alapot szolgáltatni a tárgyalás kibontakozásához; ф rugalmas kapcsolatot teremteni abból a célból, hogy az együttműködő gazdaságok előnyös partnerre leljenek a szervezetüktől kívül álló mezőgazdasági intézményekkel (GTÁ, Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat, Meliorációs szövetkezet stb.); • összehangolni a tagszervezetek határozatait és megkövetelni azok maradéktalan teljesítését az együttműködő szervezet feladatai teljesítésének az érdekében; Q tanácsot adni az együttműködő gazdaságok termelésének és közgazdasági színvonalának a kiegyenlítésére, az egyes teljesítménynormák és a munkadíjazás egységesítésére stb. A kooperáció vezetősége a döntésnél mindig egybehangzó határozatot hoz. Az érvényben lévő jogszabály nem említi meg a kooperáció vezetősége és az együttműködő gazdaságok határozatainak egymásra való kötöttségért. Az állami mezőgazdasági vállalatokban a helyzet nagyon egyszerű, mert a kooperáció vezetőségének a döntését maga az igazgató hajtja végre, aki egyben a kooperáció vezetőségi tagja is. Ezzel szemben az efsz-ekben a szóbanforgó döntés jóváhagyása a mezőgazdasági szövetkezeti előírások értelmében a szövetkezet vezetősége egészének az állásfoglalásától függ. Az együttműködésről szóló szerződések mintája lehetővé teszi olyan egyezmény elfogadását, hogy a szerződésben foglaltak elmulasztásáért az együttműködés végrehajtó szervezete valakit kötelezhet a kártérítésre. A térítés nagyságát a kooperáció vezetősége a tagsággal járó feladatok elmulasztásának természetétől tehát a károktól függően szabja meg. Ilyen esetben a kooperáció vezetősége többségi szavazattal dönt. A térítés (büntetés) azonban nem kimondottan kártérítés jellegű, ezért az együttműködési szerződésnek arról is meg kellene emlékeznie, mi történjék a büntetésből eredő pénzeszközzel. Az érvényben lévő jogszabály ugyanis nem mondja ki, hogy a kooperáció vezetősége döntése kényszerítő jogalappal bír. Erre ugyanis csak a Gazdasági Döntőbíróság jogosult. Ezzel összefüggésben utalni kell a döntőbíróság káderhálózatának a kiépítésére. Olyan szakemberek bevonására, akik jártasak a mezőgazdasági termelésben. Tekintettel arra, hogy a vitás kérdések nem mindig gazdasági jellegűek, jó lenne ha az illetékesek mérlegelnék nem lenne-e célszerű, ha ilyen esetekben a döntés joga a járási mezőgazdasági irányítószervre tartozna. A kooperációt mindig annak az elnöke vezeti. Az elnöki funkció gyakorlásában — előre megszabott kulcs szerint — az együttműködésre lépett szervezetek minden egyes tagjának részt kellene vennie. AZ EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVÉZETEK VAGYONJOGI VISZONYAI Ebben a vonatkozásban meg kell különböztetni ún. szűkebb és tágabb értelemben vett együttműködést. A szűkkörű együttműködés alapját a taggazdaságok alapeszközeinek összevonása s annak közös használatba vétele képezi. Ez úgy jut kifejezésre, hogy a taggazdaságok gépeiket és berendezéseiket közös használatra összpontosítják, s átadják a tevékenységgel megbízott szervezetnek. A gépek és a berendezések értéke képezi a tagszervezetek belépési részesedését. A végrehajtó szerv kötelessége, hogy lehetővé tegye a gépek és az eszközök célszerű, gazdaságos, a szerződésnek megfelelő kihasználását. Az átadott alapeszközök amortizációs leírása a tulajdonjoggal rendelkező tagszervezetekre tartozik. A szerződésben meghatározhatják az átadott gépek használatának térítési elvét is, de a taggazdaság az együttműködés szervezetétől kapott részesedés pénzeszközét is felhasználhatja új. gépek vásárlására. Azonban a közös pénzeszközből beszerzett gépek már köztulajdont képeznek. Az együttműködő szervezetben minden egyes gazdaság olyan részarányban tulajdonos, amilyen résszel oda belépett. A közvagyont képező gazdasági eszközökkel a Gazdasági Törvénykönyv 12. és 13. §-a értelmében kell rendelkezni. A tagüzemek által összpontosított, tehát közös pénzeszközből vásárolt gépek felett az ezzel a feladattal megbízott szerv rendelkezik, mely köteles külön pénzügyi és más nyilvántartásokat vezetni. Ezzel párhuzamosan — ez a szervezet — szervezője a gépek kárbiztosításának, de az ezzel kapcsolatos költségek a taggazdaságokat terhelik az általuk összpontosított eszközök arányában. A gépek egyszerű felújítására — új gépek vásárlására -— az együttműködés keretében felújítási 'alapot létesítenek. Ennek részét képezik olyan gépek leírása által keletkezett pénzeszközök is, melyeket fizikailag elhasználtnak nyilvánítottak, de gondos kezeléssel még tovább használnak. Az együttműködést irányító szervezetnek az alapeszközökön kívül a forgóeszközöket is biztosítania kell feladata teljesítéséhez. Ezt a taggazdaságoktól előlegezett pénzeszközökből hozza létre. Az együttműködés szervezete megbízhatja a munkafeladatok végrehajtóját a pénzintézettel kötött hitel szerződéses folyósítására. A haszon elosztása közös megegyezés szerint történik. Itt abból indulnak ki, hogy egy-egy gazdaság milyen részben járult hozzá a kooperáció létrehozásához, az összpontosított gépek és eszközök vásárlásához. Az összpontosított gépek értékét mindig a belépés napján érvényes árakból merítik. Az együttműködés nem mindig jövedelmező. Könnyen előfordulhat veszteség is, ami természetesen a társgazdaságokat terheli. A jövedelem elosztásáról vagy pedig a veszteség térítéséről a megbízott vezető javaslatot terjeszt a kooperáció vezetőségéhez, s az eldönti a végrehajtás módját. A szélesebb alapokra helyezett együttműködésnél a bevíťt alapeszközöket vagy az összpontosított pénzeszközökből vásárolt alapeszközöket használják. Az összpontosított pénzeszközök képezik a belépett gazdaságok részvényét. A bevitt pénzeszköz nagysága rendszerint a gazdaságok földterülete terjedelmétől függ. Ezenkívül a gazdaságok beadhatják saját alapeszközeiket is, melyek használatáért megegyezés szerinti kamatot kaphatnak. Ezeknek a leírásait az együttműködő szervezet költségeiben számolják el. Az anyagi természetű szükségletekről az együttműködő szervezetek megbízásából túlsúlyban a tevékenység irányítója gondoskodik. Ilyen esetben a szükséges pénzeszközöket a pénzintézettel kötött megállapodás értelmében szerződéses alapon kölcsönből is meríthetik, ellenben az együttműködő gazdaságok erre a célra saját pénzkészletüket is felajánlhatják. Az alapeszközök felújítására ebben az esetben is megfelelő alapot létesítenek, s a leírások is ezt az alapot gyarapítják, úgy mint az egyszerű együttműködés esetében. A növénytermesztés munkálatainak közös végzésekor a termelést az alábbi elvek szerint osztják fel: • a taggazdaságok az ötéves tervben meghatározzák az együttműködésben összpontosított területek vetésforgó rendszerét. A tervnek biztosítania kell az egyes taggazdaságok állami tervben foglalt feladatainak a teljesítését; • az elért termésből megállapítják az egyes termények hektárátlagát, s ezekből az adatokból osztják fel a termést (egyegy gazdaság területe arányában). A termésből, melyet az együttműködéssel létrejött üzemekből nyertek, megfelelő vetőmag alapot létesítenek a következő esztendő termésének biztosítása céljából. Ezzel szemben a közös állattenyésztés bevételeit az együttműködő gazdaságok közti megállapodás értelmében osztják el. (Folytatás a 6. oldalon.)
