Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-17 / 11. szám
Gyakorlati tanács kezdő és haladó méhészeknek (Folytatás az 5. oldalról.) *za eredeti otthonába, és nagyon fontos, hogy az első rajt egy évesnél fiatalabb anyával lássák el és súlya 2,5 kiló legyen. A másodraj népének legalább 2 kilósnak kell lennie és fiatal, esetleg terméketlen anyával ellátva. (Az anya rajzás közben párzik és 5—8 nap múlva már petézik.) A harmadraj kevés néptömege és az anya előrehaladott álcából történhető nevelése miatt értéktelen. A söpört raj akkor értékes, ha egy évesnél fiatalabb anyával van ellátva és az kirágós zárkába van elhelyezve, hogy azt a besöpört raj később kiszabadítsa s közben egyszagúvá válik és elfogadja. A méhek lesöprését naplemente előtt végezzük, hogy a kijáró méhek már otthon legyenek. A közvetlen akácvirágzás utáni raj kevésbé értékes, mert méhei (kopottak) fáradtak. Az eladónak kötelessége biztosítani, hogy az eladott raj méhei útravalóul megszívják magukat mézzel. Ha á megrendelés 2,5 kilós rajra történt, erre az eladónak jó két kiló méhet kell elsöpörnie s az megfelel a 2,5 kilós természetes rajnak, mert a többi rajon kívül röpköd. A súlykülönbség attól is függ, hogy mennyi idő szükséges a küldemény megérkezéséhez. Az eladó méhésznek hivatalos egészségügyi igazolvánnyal kell rendelkeznie, méhei egészségéről. A lesöpört rajt azonnal pincébe kell helyezni, és az eladó megkezdi a meleg mézszörppel való beetetést. Ha a mézszörp elegendő, és jó meleg, reggelre a raj a ládika fedelén hófehér sejteket épít, s azokat gyakran megtölti mézzel is s ez kitűnő útravalónak bizonyul. Ilyenkor a méhek rendszerint s/< kiló szirupot képesek felszívni. Ha a pincézés 24 óránál tovább tart, a söpört raj közelebb is telepíthető! Az anyátlan söpört raj szállítása legtöbbször a méhek pusztulásával végződik. Ennek oka az állandó izgalom és az attól elfogyott élelem. Az eladó az eladott rajokat felelősséggel szállítja és a rajok épérkezését szavatolja. A megrendelő az elpusztult, vagy megfogyott rajokat nem köteles átvenni. Kivételt képez, ha a megrendelő hibájából történt a pusztulás. Nagyon sok söpört és természetes rajt szállítottam már 100— 200 km-es távolságra is.. Rajládikáim minden igénynek megfeleltek és mégis előfordult, hogy a raj részben, vagy teljesen elpusztulva érkezett rendeltetési helyére, holott leseprés előtt a kereteken mézzel megszívattam a méheket. Ez a „feletetés“ tehát hosszabb, viszonlagságusabb útra neu> bizonyult elegendőnek! A visszaérkezett rajlátMkáimban a méhhullák mézgyomra teljesen üres volt, még az anyáé is, holott tudjuk, hogy az anyát végső pontig etetik a méhek. A tapasztalatok és veszteségek után határoztam el a iádikában való légfékes feletetést. Többé nem fordult elő pusztulás és 2 % os méh-elhullásról sem érkezett panasz a legforróbb időben sem. Kiváló építkezési készségről és több dicséretről kaptam hírt s ezt a feletetésnek köszönhettem. A kezdő méhésznek a megrendelt rajt teljes felkészülten kell várnia. A betelepítendő kaptáraknak olyan helyen kell állniuk, ahonnan később sem kell elmozdítani. A kijárónyilások dél vagy délkelet irányba álljanak. A kaptárak előtt szabad kirepülés legyen, mert elegendő egy alacsonytörzsű fa a repülés útjában, hogy egyik vagy másik kaptár méhei eltájoljanak. Ez a veszély különösképpen nagyobb hordásnál áll fenn. Előfordulhat, hogy az egyik kaptár népe „megfogy“, a másik viszont felduzzad az eltájolás következtében. Akad méhész, aki hajlamos egyik, vagy másik felduzzadt családjának anyját rendkívül jónak, a másikat leváltandó rossznak ítélni. Előnyös, ha a kaptárak mögött legalább 70—80 cm-re magasabb, lombos fák álljanak, hogy a kaptárakat megvédjék a déli tűző naptól. Fontos, hogy a kaptárak mögött sármentes, lehetőleg salakozott utat készítsünk, mert sárban kellemetlen a családokat etetni, vizsgálni, vagy a fák lelőgő gallyai alatt lehajolva arcvédőben dolgozni. A méhésznek, de a méheknek sem előnyös, ha közvetlenül a kaptárak előtt magas gyom éktelenkedik, vagy burgonyafészkek vannak. A méhészt a kaptárak előtti tiszta térben, sokszor érheti meglepetés. Rablás! hullák, beteg méhek, kidobott anya, stb. s ez mind elárul valamit. Számolni kell azzal, hogy a kaptárak előtti, gyakori kapálást igénylő konyhakertben csak kora hajnali, vagy késő esti órákban lehet zavartalanul dolgozni. Ha a méhész szervezete jól tűri a méhszúrást, nem biztos, hogy családtagjai is ugyanilyen adottságokkal rendelkeznek. A kaptáraknak még a vándorlegelőn sem kívánatos a földön állni! Ezért a méhész jó előre készítsen betelepítésre állványt. Tegyen az alsó fiókba 10 műlépezett keretet, s azok fölé és a rostszövetek alá helyezze el az etető tálcáit. Az így előkészített fészekre tegye fel a kaptár fedelét, hogy a műlépek teljes sötétségben legyenek. A kaptár röpnyilásait teljesen nyissa ki. Egy másik kaptárjának rostszövet keretét ferdén támassza a bejáró elé, várja meg amíg a nap majdnem eltűnik a horizontról, és akkor a hideg pincéből hozza fel a rajt. Mérsékelten zökkentse a ládika sarkát a földhöz, hogy a félig dermedt méhek csomóba hulljanak. A ládika alján tömörült méheket újabb zökkentéssel buktassa a kaptárbejárőhoz támasztott rostszövet elé. A méhek a kaptár viasz szagától azonnal megindulnak a rostszöveten felfelé a kaptárba. Ha ilyenkor még elég világos van, a méhész a „rajvonalban“ felfelé futó méhek között gyakran megtalálhatja az anyát felfelé sietve. Mikor már az anya is bevonult, percek alatt minden füsthasználat nélkül az utolsó méh is bevonul a kaptárba. Hibát követ el a méhész, ha a kaptárt nem tölti ki teljesen mííléppel és nyitva hagyja a kaptár tetejét! Ilyenkor lepik el a méhek a kaptár oldalait és azok, amelyek már egyszer bevonultak, újból kijönnek. Nem szabad a rakodó rendszerű, alsőkljárős kaptárakba a rajt felülről „bezuhantani“, mert ilyenkor a méhek felrepülnek és raj-módjára letelepednek beseprőjükre. Ilyenkor kerül elő aztán a füstölő. Bárhogy is sikerül a föntről való besöprés, a méhek nyugalmát és éjszakai építő készségét elrontja az erőszakos beavatkozás. Ilyenkor nem szívesen hordják le az élelmet sem. Ez az eljárás mindenképpen mellőzendő, mert helytelen és káros. Amíg a raj új otthonába bevonul, addig a méhész első „besegítésként“ elkészíti a melegetető szörpöt. Egyszeri etetésre elegendő kb. 1,5 liter cukorszörp. Az első 10—12 napban 1 kiló cukor és 12 deci víz, 10 nap múlva az első keverési arány fordítottja legyen, kívánatos heti egy napot szüneteltetni! A korszerű alacsonykeretes kaptár két fiókját 16—18 kg cukorral bőségesen be lehet telelni és emellett a méhek teljesen kiépíthetik a két fiók 20 műlépét, azt befiasitják s ezzel növelik a kaptár méheinek számát. Az építtető etetést lehetőleg július végéig be kell fejezni, hogy az etetőszörp vízpáráitól a kaptár belseje és a lépek kiszáradhassanak! Az anya-vizsgálatra csak 5—6 nap múlva kerülhet sor. Anyátlanság gyanúja miatt sem szabad korábban. Anyátlanságra valló jel, ha a raj síró-zúgó hangol ad, és a röpnyíláson ideges futkosás, sőt rablást kísérlet is tapasztalható. Mivel „légfékes“ etetővel etetek, minden elképzelhető mód szert kikisérleteztem. Végül mégis a légfékes rendszer mellett döntöttem. A cukorszörp etetését kizárólag lépek építtetéséhez tartom alkalmasnak! Nem hiszek az etetések serkentő hatásában. A mértéktelen cukoretetés árt a méheknek, de még többet mézünk jó hírnevének és minőségének. Erre különben később visszatérek. Az eddig elmondottakkal kimerítettem mindazokat a fontos tudnivalókat, amiket egy kezdő méhésznek alaposan ismernie kell. Mikor a kezdésre javasolt 2—3 család már be is lett telelve, a kezdő méhész már haladó méhésznek számítható. (Folylatjuk.) NÉMETH LÄSZLÖ Téli gondok - tavaszi tervek A természet, a művészet, a munka és a nemes sportok ezer és ezer változatát nyújtják a kikapcsolódásnak és szórakozásnak, csak ki kell választanunk azt, ami egyéniségünknek a legmegfelelőbb. A kikapcsolódást és szórakozást nyújtó lehetőségek közül Kelley István több évtizeddel ezelőtt a méhészetet választotta. A hetvenéves méhészt liamuliakovói (gűtori) méhészetében kerestük fel, s legfontosabb tavaszi teendőkről kértük ki véleményét. Mikor ér véget a méhek ón. téli tengődő élete, s melyek a méhcsaládok életében meginduló tevékeny élet legfontosabb problémái? — A méhek aktív tevékeny élete már februárban megkezdődik, melynek látható bizonyítéka a tisztuló kirepülés. A méhész hozzáértését és gondosságát dicséri ez, mert azt jelenti, hogy minden családja áttelelt, tehát él. Kora tavasszal legfőbb gondunk, hogy a családokat megfelelően előkészítjük a főhordásra. A méhek kora tavaszi fejlődése hullámzó. A tisztuló kirepülés után a kezdő méhészeknek nem kell kétségbe esniük, ha a méhek száma csökg.£ őztudoniású. hogy a méhek télen is fogyasztanak vizet, ha nem is olyan mértékben, mint tavasszal, vagy nyáron, amikor a Hasítás táplálásához a vízszükséglet jóval nagyobb. A méh még az életének a kockáztatásával is képes kirepülni vízért, ha azt a kaptárban nem kapja meg. Ezt a jelenséget legjubban tavasszal tapasztalhatjuk, amikor a jeges tócsák és baromfi itatok környékén tömegesen találunk megderniett méheket. A téli vízszükségletet többé kevésbé a méhek megtalálják nem zárja rendesen körül és sok szemét van tőle. Ennél sokkal jobbnak látom gyapjas elhasznált ruhadarabokkal való takarást. A kaptárak fedődeszkái fölött nyáron át is hagyok elhasznált „télikabátot“, mely kitünően eltakar minden észre nem vett (repedést) nyílást és a ballont is védi és a rajta elkenodött cukorszirup nem ingerli méheimet a rablásra. Amióta így takarom nyáron is a kaptáraimat, még rablás nem fordult elő. A ballon takarásnál arra is kell ügyelni, hogy félre ne billenjen, mert akkor a tarken. Ez törvényszerű jelenség, a régi nemzedék fokozatosan cserélődik ki a fejlődő újjal. Ez az átmeneti — hordástalan időszak a méhek aktív tevékenységének legnehezebb periódusa, amit még veszélyesebbé tesz a kora tavaszi szeszélyes időjárás is. Ezért igényel a méhek kezelése fokozottabb figyelmet. A továbbiakban kiemelném a felesleges lépek eltávolítását, valamint a fészekbontás Jelentőségét. Az utóbbi műveletet lehetőleg melegebb, szélcsendes időben végezzük, élénk röpködéskor. Az elővigyázatosságot elsősorban azzal támasztanám alá, hogy a fészekben lévő álca a külső behatásokkal szemben nagyon érzékeny. Az anya minősége és léte a Hasításból állapítható meg. A családfejlesztés megköveteli, hogy a fészek mellé vagy mögé helyezzünk egyszer-kétszer bepetézett tartalék lépeket. Köztudomású, hogy nálunk is eléggé elterjedt a költésrothadás és a noszéma. Az említett betegségek ellen véleménye szerint mi a legmegfelelőbb védekezési mód? — Saját érdekünkben fogadjuk el azt az igazságot, hogy a méhek jobban be tudják rendezni fészküket, mint azt a legbölcsebb méhész teszi. Életüket ugyanis maguk élik, s a fészek optimális hőmérsékletét 34—35 °C-t maguk teremtik meg. Erőszakos külső beavatkozás után jöhet egy váratlan lehűlés, amely azután nagy pusztítást végez. Ezen a téren nagyon fontos, hogy már induláskor ne tűrjük meg az életképtelen családokat, mert ezekből sohasem fejlődik termelő család, s a “fertőző betegségekkel szemben is kevésbé ellenállók. Élelem kiegészítése szempontjából sokkal többet ér a kiadós mértékben nyújtott élelem, mint a kisadagú serkentő etetés. Ebből a szempontból nagy szolgálatot tesz egy-egy mézeslép lefedelezése, valamint a dróthálős keretbe öntött cukorlepény. A negyven családdal foglalkozó veterán méhésznek ezúttal kívánunk jó egészséget, céltudatos koratavaszl, terveihez pedig sok sikert. Beszélgetett: Csiba László A méhek téli itatása A méhcsaládok fejlődése Ahhoz, hogy valaki jő méhész legyen, feltétlenül fontos Ismernie a méhek biológiai fejlődését. Az embernek élettani vonatkozásban szüksége van a fejlődéshez különböző vitaminokra, napsugárra, pihenésre, (nyugalomra), sportolásra stb. Ezekre a tényezőkre ugyanúgy szüksége van a méhcsaládnak Is. Méhcsaládunk erőben és egészségben tartásához, szükséges Ismerni a méhek élettani fejlődéséhez a tennivalókat, hogy azokat a kellő időben, és a szükség szerint végezhessük. Mikor az élet megindul a kaptárban a fürt belsejében megszűnik a nyugalom. A méhek több kalóriát termelnek, mert megindult a fiasitás. Ilyenkor a fürt belsejében a hőmérséklet eléri a 35 C fokot. Hogy ezt a hőfokot a méhek könnyebben elérhessék, ebben a méhész sokat segíthet. Ügyelnünk kell arra, hogy a méhek kaptára száraz legyen, jó anyagból készüljön, kevés nedvességet szívjon magába, mert egészséges fejlődés csakis száraz kaptárban lehetséges. A méheket jól kell takarni, hogy a meleget megőrizhessük, de egyben vigyáznunk kell arra is, hogy a kaptárban ne képződjön ugyanakkor páralecsapódás. A családnak a gyors fejlődéshez szüksége van sok virágporra és mézre. A virágpor hiányában szenvedő családoknál — ha bármilyen népes is a fiasitás csökken, — a család legyengül és fokozódik a mézszükséglet, mert a fészket fűteni kell. Ha nincs fűtőanyag (méz) a család szenved s végül elpusztul. Amikor a méheknél nő a vízfogysztás ezt tiszta vízzel pótolnunk kell és tiszta itató álljon rendelkezésünkre. A fiatal méheknek (10—12 napos) a viaszmirigyük megduzzad, ilyenkor módot kell adni a méheknek az építésre. Használjunk építőkeretet s időben bővítsük a fészket és ne hagyjuk kárbaveszn! a viaszt. A biológiailag jól fejlett méhcsaládnál jó az anya, népes a család, elegendő az élelem és víz, a fészek jól rendezett és meleg. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik a család életében, fejlődésében visszaesés mutatkozik. Ezért fontos a méhek élettanának ismerete. LUZS1CZA LÁSZLÖ a kaptár oldalán és fenekén lecsapódott vízpárában is. De mivel ez szennyezett, azért fertőz, és el kell érte hagyni a telelő csomót, márpedig a kaptár hőmérséklete csak a telelő csomóban megfelelő a méhek számára és a távolabbi részein olyan alacsony, hogy a méhek megdermednek és Így nem tudnak visszajutni a telelő csomóba s ez nagy méhveszteséggel jár. A petézés már januárban elkezdődik, s ehhez a méheknek egyre több vizet kell szállítaniuk a sejtekbe. Ezért szükséges, hogy a telelő csomó fölött adjunk vizet, ezzel nagyban elősegítjük a tavaszi fejlődést. Erre a célra megfelel a mézkamrában elhelyezett ballonban beadott meleg víz, melyhez literenként 1 gr. konyhasót adunk. Nagyon jó ha kaptáraink felülről kezelhetők. A ballont nem kell tele tölteni, mert így kisebb a fagyveszély. Ha jó melegen adjuk a vizet, és azt gondosan körül takargatjuk, akkor az a telelöfürt melegétől állandóan meleg lesz. A mohával való takarást nem látom jónak, mivel az üveget talma a telelő fürtre folyna, márpedig az ilyen fürdő nem kívánatos. Minden esetre az itatásra már ősszel előkészítjük a kaptárakat, mert annak előnye, hogy ha az élelem megkristályosudik, a feloldásához találnak a fészek fölött vizet. Nagyon fontos, hogy ezt a méhészek tartsák be, akik a méhek etetéséhez az annyira ajánlott virágporos keveréket használták. Továbbá szeretnék magyarázatot kapni a január 20-án megjelent 1. sz. mellékletben a VITA-FÓRUM egyik mondatára, amely a következőképpen szólt: „A NB kaptárban termelt méz minőségileg is silányabb és alkalmasabb arra, hogy egy olyan ország mézexportját lejárassa, amelyben még nagyszámban találhatók mint termelő eszközök a NB kaptárak“. Szerintem nem a kaptár csinálja a mézet. Hogy a hizlalt keret és a normális méretű keret mézének minőségében miért van külömbség, annak tudom a magyarázatát, de az előbbit nem értem. NAGY JÚLIA
