Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-17 / 11. szám
Fontos tudnivalók A Medokrm I. és Medokrm íl. oa=i etetésével keletkezett károk ügyében, n következőket közöljük kedves olvasóinkkal: A Szlovák Méhészszövetség titkársága (Slovenský sväz včelárov) ezzel a felhívással fordtii a méhészszervezetekhez, hogy értesítsék ki méhésztársaikat, hogy a tavaszi tisztuló repülésnél nagyobb gonddal figyeljék méheiket, hogy a Medokrm feletetésének voltak-e káros hatásai a megmaradt családokra, és ha igen, akkor milyen terjedelemben. A károk megállapítását és a méhcsaládok elpusztulását, jelentsék a szervezet titkárának, s annak pedig kötelessége intézkedni, — az időszakot megállapítani, — hogy az illető méhésznél mikor hajtsák végre a keletkezett károk komisszionális kivizsgálását. Erről 12 nappal előbb írásban '(ajánlott levélben) értesíti a gyártót, (Slovenské škrobárne n. p., Trnava) hogy kiküldhesse képviselőjét a károk megállapítására. A méhészek kötelessége, hogy 8 kaptárban mindent úgy hagyjanak, mint ahogy az, a károk megállapítása idején volt. Nem szabad eltávolítani sem a kereteikét, sem a méhhullákat, mert akkor az a kifogás merülhetne Ítél, hogy a károk a méhész beavatkozása következtében keletkeztek. A kijárónyílást Is be kell zárni, hogy rablás ne történjen. A kivizsgáló bizottságot a következő személyek képezik: 1 A gyártó vállalat (škrobárne), az alapszervezet és a helyi nemzeti bizottság képviselője, a károsult méhész és ajánlatos a körzeti állatorvos jelenléte is. Ha az utóbi nem tudna megjelenni, feltétlenül fontos, hogy ott legyen a szervezet egészségügyi szakértője. Ha valamelyik szerv képviselője hiányozna a bizottságból a Medokrm-ot gyártó vállalat nem ismeri el a bizottság érvényességét. Viszont megtörténhet az is, hogy a gyártó vállalat nem képviselteti magát a bizottságban. Ebben az esetben is a vizsgálatot végre kell hajtani, de akkor már egy semleges személy képviselete szükséges. Erről 5 példányban jegyzőkönyvet ír és az eredeti példányt elküldi a Medokrmot gyártó vállalatnak. Egy másolatot pedig a helyi szervezet és a hnb képviselője kap és két példány a méhtulajdonosnál marad. Minden egyes elpusztult és lebetegedett családot külön-külön kell átvizsgálni. Jegyzőkönyvbe kell foglalni, hogy a családnál hány lépes leeret van, mennyi az élelemkészlet, a keretek milyen méretűek és mennyi a méh (sok, kevés, nagyon kevés), majd megállapítani a kárt. Minden méhésznél külön veszünk mintát a Iépből 10X10 cm-es négyzetet, élelemmel és kb. 500 hullát a méhekből s ezt hivatalosan lepecsételve elhelyezzük a helyi szervezet titkáránál. Ezt azért tesszük, ha a gyártó üzem nem lenne hajlandó a keletkezett kárt megtéríteni, akkor a bíróság előtt tudjuk a kárt bizonyítani és az értéket törvényesen bevételezni. Kivizsgálás céljából, minden szervezet csak két mintát küld a lépettől és a hullákból a következő címre: Výskumný űstav včelársky v Dole u Libčič, irányszám (smer. č.) 25266 Abban az esetben, ha valamelyik családnál a lépeken, a kaptár falain, vagy a kijáró nyílás előtt ürítkezési foltokat találtak, feltétlenül szükséges ezekből a családokból kivizsgálás céljából mintát küldeni az alul nevezett helyekre: A nyugat-szlovákiai kerületből az összes járás. Ostredný štátny veterinárny űstav, Bratislava pri Botanickej záhrade č. 3 és Štátny veterinárny ústav , 949 01 Nitra, Šindolka č. 7; a Banská Bystrica, Lučenec, viab^'Z^Ve^y KrtíS, Prienom-i járások, a Štátny veterinárny ústav Zvolen, pod Dráhami č. 918; Čadca, Dolný Kubín, Lipt. Mikuláš, Martin, Pov. Bystrica, Žilina, Štátny veterinárny ústav Žilina, Závodská cesta; Košice, Poprad, Rožňava, Sp. Nová Ves, Trebišov, Štátny veterinárny ústav Košice, ul. Dukel. hrdinov 9; Bardejov, Prešov, Stará Ľubovňa, Svidník, Vranov, Štátny veterinárny ústav Prešov, Stavy č. 1; Michalovce és Humenné pedig; Štátny veterinárny ústav Michalovce, ul. Sama Chalúpku címre küldhetik. A méhcsaládoknál keletkezett károk értékét a Méhész Szövetség KB-а által — a szervezetek részére kézbesített — árjegyzék szerint kell kimutatni. A szocialista szektorok méhészei hasonlóképpen járnak el. A kivizsgálásokkal Járó költségeket a kiküldött szervezet fizeti, mindaddig, amíg a kivizsgálás be nem fejeződik. A bírósági költségeket, pedig a vesztett fél. A továbbiakban értesítjük a méhészeket, hogyan járjanak el ha a Medokrm-ot gyártó vállalattal nem tudnak eredményesen megegyezni. ŠVANCER L. TAVASZI MINTASZEDES Az egészségügyi mintaszedésnél tapasztalt megfigyelésekről és azok jelentőségéről. Mint egészségügyi ellenőr, mintát szedtem egy állami gazdaság 500 családos méhészetében s ezen a farmon 5 féle gyártmányú В tipusú kaptárakkal találkoztam. Ez nagyon megnehezítette a munkámat, de Jó alkalomnak kínálkozott, a kaptárak közötti külömbségek összehasonlítására. Ezek a következők voltak: — 5 RP, Poliscieren Hron, Tatran 9, Tatran 11 és а hátsó kezelésű hideg és meleg építmény. Mivel a mintákat február 3—4-én szedtük, még korán lenne ferről végleges eredményt levonni. De azt már megállapítottuk, hogy 5 család kivételével, — ahol sok volt a hulla — alig volt elhullás és két családnál pedig egyáltalán nem volt. Ezek a .latrán В 9 keretű kaptárakban voltak elhelyezve. Másik két családnál viszont fehérrel megjelölt anyákat találtunk, elpusztulva, kívül a röpdeszkán. Nem tudtuk azt megállapítani, hogy ezek miként kerültek oda, így az volt az érzésem, hogy az anyák maguk mentek ki a röpdeszkára és ott megdermedtek. Ezt arra alapozom, hogy ősszel mikor már a fiasítás megszűnik sokszor lehet anyákat találni a fészek szélső keretein. A kaptárak közül az egyik hátsó kezelésű melegépítményű, a másik Tatran В 9 tipusú volt. Az élelemfogyasztás általában kevés volt, így e téren semilyen probléma nem merült fel. Család elhullás egyáltalán nem volt. Feltettem a kérdést a méhésznek, hogy hogyan telelte be a fcsaládokat? Elmondta, hogy az őszi serkentő etetés befejezése után, — 'amely augusztus végére megtörtént, — az összes családot anynyira leszűkítette, hogy a méhek sűrűn leptek minden keretet és a téli élelmet ezután nagy adagokban adta be és szeptember 10-én az összes családot felvette. Ebben az a lényeg, hogy a téli élelmet a leszűkítés után kapták a családok és így nem szóródott szét, mert a méhek csak a fészekbe raktározhatták. Szerintem ezzel a módszerrel a téli elhullást a minimumra lejiet csökkenteni. Erről m^r saját tapasztalataim is meggyőztek. Tehát a méh télen a kaptárban nem fagy meg, hanem éhen pusztul el. A minták kiszedését nagyon megkönnyítette az alátét — ruberoid papír, — amelyet kihúzva azonnal tájékozódtunk a család állapotáról, az élelem fogyasztásáról, a hullák mennyiségéről stb. A lehullott viaszpikkelyeken az elhullajtott petékről már megállapítottuk, hogy az anya megkezdte a petézést. Találtunk két anyátlan családot is s ezeket azonnal egyesítettük. Ez nagyon könnyen ment, mert az időjárás is kedvezett, plusz 5 C fok volt a hőmérséklet. Mínusz 1—2 C fok hidegben is végrehajtottuk volna az egyesítést, mert az anyátlan családnak csak kárára van ha tovább anyátlanul marad. Az egyesítést úgy végeztük, hogy az anyátlan család mellett lévő családból óvatosan kivettük a melegítő párnát és a választó deszkát, hogy a családot föl ne zavarjuk, minél keve- • sebb méh szálljon föl, mert azok megdermednének. Ha egypár méh mégis felszáll, azok hamarosan letelepednek, tollseprűvel egy edénybe söpörjük őket és így könnyen átvihetjük a kiszemelt kaptárba, ahol a zavarás következtében a takarás után a család meleget fejleszt és a megdermedt méhek is magukhoz térnek. Mikor a kaptárt lezártuk, bemelegítjük, és két-három napig nyugodtan hagyjuk, egy alkalmas napon újra kibontjuk, és amennyiben a család már újra összehúzódott, az üres, vagy csak kevéssé meglepett kereteket kivesszük, minden esetre a rajta lévő méheket vissza söpörjük. Ennek a szűkítésnek később látjuk hasznát, mert jobban fejlesztik a meleget s ezzel lendületet vesz a fiasítás. A legnedvesebb családokat a Poliscieren fajta kaptárakban találtuk és a legszárazabbakat pedig a 5 RP kaptárakban. Az elmondottakon kívül, a jó telelés az időjárási viszonyoknak is köszönhető. Minden méhésznek jó tavaszi fejlődést kívánok! KOVÁCS LAJOS g 1 A méhtenyésztés fejlesztésével, a családok sza-! porításával elősegítettük a ferJ tőző méhbetegségek terjedését is. A méhlegelők hiánya a mostoha időjárás, a méhészeket vándorlásra kényszerítették. Sokszor a tudatlan méhészek meggondolatlanságból a betegséget áthurcolják a méhlegelőkre. Ezért szükséges volt a vándorlást szigorú egészségügyi rendeletekkel szabályozni. Ezek a rendeletek az atkakór és a költésrothadás megbetegedésekre vonatkoznak. Napjainkban sokat hallunk és olvasunk á költésrothadás leküzdéséről, de annál kevesebbet az atkakórról. Igaz, hogy Szlovákiában csak nagyon ritkán fordul elő, de mégis 10 fertőzött hely szerepel nyilvántartásukban. Ezek között vannak olyanok, ahova a tilalom ellenére is behozták a méheket a cseh országrészekből, habár ezeket lekénezték, de a helyet fertőzöttnek nyilvánították. Ezek az óvintézkedések helyesnek bizonyultak, még abban az esetben is, ha a behozott méhek nem voltak fertőzöttek, mert a legveszélyesebb mélibetegséggel állunk szemben. Ezen betegségek nagyon elterjedtek Ausztriában, és Lengyelországban. Magyarországon ritkán fordul elő, de Jugoszláviában a határ közelében már 1964-től ismeretes. Csehországban a méhcsaládok két százaléka fertőzött az atkakórral. HONNAN KERÜLT EURÖPÄBA AZ ATKAKÖR? Ezerkilencszáznégyben egy angol szigeten figyeltek fel először a méhek tömeges pusztulására. Az ismeretlen betegség a méheket teljesen kipusztította, s ez átterjedt egész Angliára. Mivel a noszéma megbetegedést már ismerték, jl920-ban összehasonlítást végeztek az európai noszémával, s így jöttek rá, hogy egy ismeretlen kórral állnak szemben, melyet a beteg méhek légcsövében találtak s az egy körülbelül 1/10 mm-es atka volt. (Acarapis woodi.) A betegség rohamosan terjedt Európában. Ezerkilencszázhuszonnégyben jelentkezik Ausztriában, 1927- ben Csehországban, 1936-ban a A BETEGSÉG JELEI A méhek nem tudnak repülni, vergődnek, végül elpusztulnak. Fő ismertető jele az atkakórnak, hogy az elpusztult méhek szárnya rendetlenül szétáll, kicsavarodott. Ezek a jelek nem minden esetben megbízhatók, mivel már más betegségeknél is előfordultak. Az atkakórt csak a méhek légcsövének vizsgálatával lehet pontosan megállapítani. Ehhez húszszoros nagyító is elegendő. Az első 3. SZÁM 1873. MÄRCIÜS 17. • A TARTALOMBÓL .A méhészet jelene, «Möyiije • Gyakorlati tanácsaim • A tavaszi mintaszedéa • Fontos tudnivalóki • Vitafórnm , -• A méz • A méz és az európai költésrotliadás • A méhek téli Itatása m Téli gondok tavaszi tervek m A méhcsaládok fejlődése « Az atkakórról Mm! Szovjetunióban és 1937-ben pedig Szlovákiában. Ide valószínű, hogy Csehországból hozták, ahol ez a betegség nagyon kedvező talajra talált, és 1945-ben már a méhek 2/3 része fertőzött volt, (20 ezer méhcsalád). Mindenesetre ezen betegség ellen a tudományos dolgozók is felvették a harcot. Dr. Sloboda által feltalált BEF gyógyszeres kezelés után ezt a betegséget itt is vissza szorították olyanynyira, hogy 1953-ban már csak a méhek 6 százaléka volt fertőzött. A betegséget sajnos még a mai napig sem sikerült teljesen felszámolni. Szlovákiában — a jól kiépített egészségügyi szolgálatnak köszönhettük, hogy ismeretlen volt a méhbetegség. Sajnos, ma ezt nem mondhatjuk, de azért Európában a legjobbak közé tartozunk. Ha újra vissza akarjuk nyerni a tíz év előtti állapotot, ahhoz minden méhésznek hozzá kell járulnia, mégpedig úgy, hogy az idegenből hozott méheket, vagy anyákat szigorúan ellenőrizzük. évben a fertőzést szabad szemmel nem lehet felismerni, mert az atka nem nagyon szapora, 2—3 év szükséges ahhoz, hogy a fertőzés feltűnően pusztítson. Mikor a családban kevés méh van megfertőzve, nagyon nehéz a betegséget megállapítani. Rendszerint 30 beteg vagy elpusztult méhet küldünk kivizsgálásra, s ez a családnak még fél százalékát sem képezi, így kicsi a valószínűség, hogy a kivizsgált méhek között éppen atkakóros is legyen. Könnyebb a betegség megállapítása abban az esetben, ha már el van terjedve. Az atkakór rendszerint úgy terjed, hogy átmászik egyik méhről a másikra, és a családokban pedig eltévedt méhekkel, egyesítéssel, vagy rablóméhekkel jút át. A kaptár, lép, méz, szerszám vagy más méhészeszközök nem terjesztik a betegséget. Ez a betegség rendszerint a fiatal méheknél terjed, s azok légcsövében élhet, ezen kívül hamar elpusziul. A fiatal méhek csak tíznapos korukig fertőzhetők, mivel a légcsövüknek nyílását puhább szőrzet védi. Idősebb méheknél nem sikerült a fertőzést megállapítani, de azok légcsövében szaporodnak, s innen kimászva kerülnek a fiatal méhek légcsövébe. A fertőzött családban rendszerint az anya is fertőzött. Mivel az anyát a fiatal méhek etetik, így attól is könnyen átterjed a fiatal méliekre. A méhek elhalása előtt rendszerint az atkák elhagyják a méheket, és iparkodnak átjutni a fiatal méhekbe. A fertőzött méhek nagy része repülés közben pusztul el, mivel a repüléshez oxigénre van szükségük, s azt a légcsövön keresztül nem kapják meg kellő mennyiségben. Ez egyben gátolja a fertőzés gyorsabb terjedését is, mivel az atkák a kaptáron kívül maradnak, és elpusztulnak, de a repülő méhek korai elvesztése a család legyengüléséhez vezet. Kedvező nyári időszakban a rövidéletű méhekkel az atkák egy része is elpusztul. A fertőzés elterjedésének kedvez mindaz, ami a méhek életét meghoszszabbítja, otthoni tartózkodásra kényszeríti. Tehát a hosszú, esős időjárás, a tél, a kései tavasz, de legjobban a hordásta- • lan időszak. Mivel az atkakór a méhek egyik legveszélyesebb és legelterjedtebb betegsége közé tartozik a lakóhelyén, a vándortanyán legyen minden méhész egyben egészségügyi ellenőr is, hogy minél előbb újból kijelenthessük, hogy egészséges méhállományunk van. ANTAL ZOLTÄN
