Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-17 / 11. szám

1973. március 17. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\V\\\VV\V\\\\\\\\4\\V\\\\\\\\\\\\^^^ MEG GYORSABB ÜTEMBEN... Miska József a Gbelcei fköbölkúti) Egységes Földművesszövetkezet elnöke a zárszámadó köz­gyűlésen a tagok legnagyobb megelégedésére be­számolójában megállapította, hogy egy év alatt 6053 koronával sikerült emelni, a hektáron­kénti bevételt. Ez bizony olyan eredmény, ami­lyennel országos méretben is nagyon kevés közös gazdaság dicsekedhet. Amíg a beszámolót hallgattam, és a kiegészítő felszólalásokból is képet kaptam a nem minden­napos bevétel elérésének módjáról, fel-feltfintek előttem a régi képek, amelyeket többszöri látoga­tásom alkalmából szereztem a szövetkezetben. Sok kezdeti nehézséggel küzdött a Gbelcei Efsz és úgy látszott, hogy egyes szakaszokon már-már nem sikerül megoldani a problémákat. Sok volt a borjú- és a malacelhullás, az amúgy is tápanyag­szegény föld szűkös hektárhozamot adott, és a gyümölcs-, valamint a szőlőtermesztés is soványan, és sokára hozott kamatot a beruházásokért. Egy­szóval sereghajtó volt a szövetkezet. Akkoriban késő éjszakákba nyúló vitákon, terepszemléken, az állattenyésztési részlegek látogatásakor hány­­tuk-vetettük meg a termelés fokozásának módját. De valahogy a kátyúból nehezen lehetett kisegíte­ni a közös elakadt szekerét. A döntő fordulat akkor következett be, araikor 11 évvel ezelőtt Misko József elvtárs állt a kor­mánykerékhez és olyan politikai szaktudással ren­delkező kádereket tömörített maga köré, akik a mai napig mesterien végzik munkájukat. Az új agronómus, a zootechnikus, Varga József a gyü­­mölcsészet és szőlészet vezetője, mind, mind olyan szakemberek, akik lelkesedéssel és hozzáértéssel végzik munkájukat. Talán megemlíteném még, hogy nem fukarkodnak a szakemberekkel azokon a szakaszokon, ahol szükség van rájuk. Hogy csak egy példát hozzak fel állításom bizonyítására: a szőlészetben a fő vezetőn kívül még négy szőlész irányítja a munkákat. Épp egy évtized telt el a döntő fordulat óta és a számvetés alkalmából a fejlődést is ebből a szempontból mérték fel. Amíg például 1362-ben az 1352 hektáros szövetkezet összbevétele 8 millió 154 ezer korona volt, a múlt évben már 29 millió 882 ezer korona. A tagok béralapja a bevételek­kel együtt állandóan növekedett. Amíg az évtized első évében 3 millió 069 ezer koronát kaptak a ta­gok teljesítményeik után, a múlt évben már 9 mil­lió 796 ezret. Ez a néhány adat beszédesen bizo­nyítja a fejlődés ütemét és nagyságát. Az igazán szakszerű elemzésekből nem árt idéz­ni néhány adatot az egyes szakaszokról. A nö­vénytermesztés igazán remekelt, mert az összbe­vétele 23 millió 156 ezer korona volt. Ehhez nem kell kommentár, mert Jónéhány évvel ezelőtt or­szágszerte nagyon sok olyan 1000 hektáros szövet­kezetünk volt, amelyek még a 10 milliós bevételt sem érték el. A szakszerű munkáért a búza hek­tárja 45,10, az árpáé 31,20, a kukoricáé pedig 60,80 mázsával fizetett. Bár a dohány gyengébb termést adott, mint az előző évben, de az eladott áruért hektáronként mégis 40 055 koronát kaptak. A szö­vetkezetben a nagy ugrást a rendkívül sok fárad­ságos munkával létrehozott szőlészet termelési eredményei hozták létre. Szintén csak néhány adat. Nyolc év alatt 46 millió 876 ezer koronát vettek be a szőlészetből. Az 1965-ös évben még csak 21 hektár termőszőlőjük volt, a múlt évben már 108 liektárrról szüreteltek. A nyolc év átlagos hektárhozama 132,8 mázsa volt és az értékesítés utón minden hektárra 93 ezer 876 korona jutott. A múlt évi szőlőtermésért összesen 11 millió 800 ezer koronát kaptak. Az átlagos hektárhozam az 1972-es évben már 161 mázsa volt és a hektáron­kénti pénzbevétel pedig 105,300 koronára rúgott. Végre remekelt az őszibarack is, amely 1971-ben még csak 646 ezer korona bevételt hozott, a múlt évben viszont már 1 millió 064 ezer 700 koronát. A kistermelőképességű gyümölcsfákat sikerült újakkal pótolni, úgyhogy a jövőben ezen a téren még nagyobb eredményekkel számolhatnak. Az állattenyésztés egyes szakaszain is megszü­lettek az első eredmények. Bár a tejtermelés még döcög, ennek ellenére eladási tervüket túlteljesí­tették. Igen figyelemreméltóak a malacnevelési eredményeik. A múlt évben Jozefik Pál 17,16, Blas­­kovics Sándor 17,24, Ojhelyi János 18,31, Kastner István pedig 19,82 malacot választott el anyako­cánként. Az állattenyésztésben azonban még min­dig sok a behozni való. Annál is inkább, mert egyes szakaszokon növekedtek a termelési költségek. A termelési módszerek korszerűsítésével, a takar­mányalap gazdaságosabb felhasználásával, vala­mint a munkaszervezés javításával csökkenteni kell a tej, a malacnevelés és a szarvasmarhahús termelési költségeit, mert bizony ezek nagyon so­vány hasznot hoznak a közös gazdaságnak. A kisebb-nagyobb hiányosságok ellenére egy év­tized alatt azt mondhatjuk, hogy csodát művelt a Gbelcei Efsz tagsága a rátermett vezérkar irányí­tásával. Ma már országos, sőt világméretű csúcs­­eredményekről írhatunk. Az egyre fokozódó ter­melési eredmények után gyarapodtak, gazdagod­tak. A bankszámlájukon a tartalékalappal együtt ma már 12 millió 650 ezer koronájuk van. Lénye­gesen növekedett az egy dolgozóra jutó termelés értéke is. Ma már minden dolgozó több mint 80 ezer korona értékű árut állít elő évente. Szép eredmények => gazdagság. Ez jellemző a szövetke­zetre. Azonban a beszámolók adataival nem elé­gedtünk meg és szondázgattam a tagok között, vajon a nagy családban jól érzik-e magukat. Álta­lában kedvező választ kaptam, főleg arra vonat­kozólag, hogy megszűnt az idényjellegű munka és aki akar, egész évben rendszeresen kereshet. A szociális juttatások hasonlóak, mint más szövetke­zetekben. Az évzáró gyűlés kedves aktusa is bizo­nyította, hogy sokat adnak az emberi kapcsola­tokra, értékelik a legjobbak munkáját, és azokét is, akik búcsút mondanak az alkotó tevékenység­nek. A szövetkezet nyugdíjasai élő virágot és 500 koronát kaptak fejenként. De további 40 élmun­kás kapott ajándékkönyvet és 100—100 koronát. Nagyon jól tette a vezetőség, hogy megjutalmazta azokat, akik a legtöbbet tettek a kiemelkedő ter­melési eredmények eléréséért. Tovább mennek ezen az úton. Az új gazdasági évben a legöntuda­­tosabb tagokból a Szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívát alakítanak. Az első csopor­tok a mechanizációs brigádban alakulnak. A közös gazdaság újabb fejlődési szakasz előtt áll. Misko elvtárs megemlítette, hogy az eredmé­nyeik ellenére sem elégedett a fejlődés ütemével. Azonban a közepes nagyságú gazdaságban már ne­héz volt a termelést tovább szakosítani, illetve korszerűsíteni. Ezért egyesültek a Nová Vieska-i (kisújfalusi) Efsz-szel. Nem rossz házasság volt, mert szomszédaik is ügyesen gazdálkodtak. Hiszen Bogdány Ferenc, a szövetkezet volt elnöke elmon­dotta, hogy 2 millió koronával túlteljesítették a bevételi tervet és bankszámlájukon nem kevesebb mint 5 millió korona van. Termelési eredményeik közül megemlíthetjük, hogy árpából 37, búzából 42, kukoricából pedig 73 mázsás hektárhozamot értek el (májusi morzsoltban). A két vezérkarból máris egy olyan ütőképes vezetőséget hoztak lét­re, amely teljes mértékben ki tudja majd használ­ni a tudomány és technika legújabb vívmányait a termelés fokozása érdekében. Főleg a növényter­mesztési munkák további gépesítéséről lesz szó, de megfelelő beruházással az állattenyésztési munkákat is a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek automatizálni. Még a számvetés előtt, az egyesüléskor felvették a „Győzelmes Február“ nevet, és ennek szellemében, a munkás-paraszt szövetség érdekeinek megfelelően dolgoznak to­vább a termelés ütemének gyorsításáért, mennyi­ségének és minőségének javításáért. BÁLLÁ JÖZSEF CV\\\\V4\\\\\\\\4\\\V«VV( Újabb „CSSZBSZ EFSZ" Kelet-Szliivakiában Nagy ünnepség színhelye volt nemrég a Szlovák Magnezitművek jelšavai (jolsval) üzemi klubja. A CSSZBSZ központi és kerületi szerveinek képviselői itt adták át a rožňavai (rozsnyói) járás Goőal­­tovol Efsz-ének a megtisztelő „CSSZBSZ EFSZ“ címet. Az ünnepélyen résztvett a CSSZBSZ Központi Bizottságának elnökségi tagja, az SZNT képvise­lője Michal Pecho elvtárs, A. J. Ivanov, a Szovjetunió bratislavai főkonzul-helyettese, valamint a CSSZBSZ kerületi bizottságának küldöttsége G. Pokorný vezetőtit­kárral az élen, s más vendégek. Az efsz munkájáról, dolgozóinak életéről J. Vápeník, efsz-elnök szá­molt be. Ez a szövetkezet a Roz­­ložnai Efsz-szel egyesült. Most a 840 hektárnyi mezőgazdasági te­rületből 385 hektár a szántó, a többi rét és legelő. Fő termelési profil: az állattenyésztés. Jelenleg 360 szarvasmarhája, 110 sertése, 1200 juha van a szövetkezetnek. Már tavaly 3100 literes fejési átla­got értek el. A termelésfejlesztés előfeltételei adottak. Éppen ezért egy modern, 208 férőhelyes tehénistállót, 1500 férőhelyes juhhodályt, valamint 1000 férőhelyes növendékmarha­­istállót építenek. A Győzelmes Február 25. évfor­dulója tiszteletére vállalták 300 ezer liter tej és 65 mázsa juhsajt terven felüli kitermelését és érté­kesítését. Említést érdemlő: a 126 tagú szövetkezetben 112 tagja van a jól működő CSSZBSZ-szervezetnek. A kitüntetéshez gratulálunk! (In) A tavaszelejt hideg szél a velőkig hatol. Bizony jobb lenne most a kandalló mellett üldögélni, de Nagy Józsi bácsi, a Jelened (gímesi) Efsz patkolókovácsa szaporán erósítgeti az „új lábbelit“, a jóvérű paripa lábára. A munka lázában nem is érzi az idő viszontagságait. Egy koppanás, máris helyén a szög, fölhajUtJa, majd jól meghúzza, végülis a nagy reszelövel tisztázza a munkát. A frissen patkóit lovak vígan kocognak a gazdasági udvaron. Ekkor jut egy kis szussza­­násnyi ideje a beszélgetésre. Nem kevesebb, mint negyvenöt éve űzi a szakmáját. Még 1928-ban kezdte meg az inaskodást, és azóta engede­­lemre kényszeríti a vasrudakat. Addig ütögeti, formálgatja, míg felveszi a megfelelő formát. Bent a műhelyben csak úgy sziporkázik a tüzes vas, amikor a nagy kalapáccsal idomítja. Kijp-klNL.. Munka közben meg is kérdem, hogy nem égeti-e meg a forró vasszilánk. Nevetve mondja, hogy az ő keze már nem érzi a tüzes vas melegét, de egyébként is ügyesen bánik vele, mert ha a kezére is pottyan, nem hagyja rajta sokáig. Amikor felszabadult 38 pár ló vasalását is ellátta. Ezenkívül karban kellett tartani a szekereket és a talajművelő eszközöket. Dolgozott saját községében, valamint Veľký Ce­­tínben, JNagycéténybenj, Trenčínben, Madunicén és Kostolnán. A közös gazdaságban 1958-tól dolgozik. Munka közben olykor tanácsokkal látja el a műhely fiatalabb dolgozóit. Bíztatgatja őket: „Használjátok ki a munkaidőt, mert szükség van a gé­pekre“. Örömtől sugárzik az arca, amikor elégedetten közli, hogy a ta­vaszi munkák első szakaszához min­den gépet idejében kijavítottak. Elégedett a kollektívával, habár vannak olykor kisebb-nagyobb össze­tűzések. De a munkábafeledkezés min­denre gyógyírt hoz. Már előzőleg megtudtam Puchovszky Sándor efsz­­elnöktől, hogy János bácsi a műhely élmunkása, legjobb dolgozója. A pat­kolókovács érzi, hogy értékelik mun­káját, csak akkor szomorodik el, ami­kor arra gondol, hoy 18 hónap múlva megérdemelt pihenőre vonul. El sem tudja képzelni, hogy lesz meg a kol­lektíva nélkül. Hiányzik majd az üllő csengése, a gépek zaja, de hát ilyen az élet. De addig munkalendülete nem lassul. Fiatalokat is megszégyenítő frisseséggel dolgozik. (balia) Jubileumi zárszámadó közgyű­lést tartott a Marcelovál (marcelházi) Efsz, amely már húsz éves múltra tekinthetett vissza. Ez a két évtized nemcsak a szövetkezet tagjaira voit igen nagy hatással az életstílus átformálását illetően, ha­nem az egész község előrehaladását, megifjodását is elősegítette. Nem egyedül ünnepeltek. Jelen volt Póka mérnök elvtérs, az SZLKP járási bizottságának mezőgazdasági titkára, aki díszoklevelet nyújtott át a húsz éves tevékenység erkölcsi elismerése­ként. Ugyanakkor több intézmény já­rási szerve — köztük a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bi­zottsága is — tolmácsolta jókívánsá­gait. Ez a szövetkezet tulajdonképpen 1949-ben alakult, de csak később, 1952-ben jegyezték be a cégjegyzék­be. Az elsőként jelentkező Mácsik Béla tizedmagával (Vaíek, Mariko­­vecz, Édes, Marcinka, Vojácsek, Krochüák, Zsidek, Senkár és Kajtár) képezte az előkészítő bizottságot. Az első elnök Valek elvtárs lett. Az új szövetkezetnek már 1950-ben 285 tag­ja volt és 686 hektár földön gazdál­kodott. Két év múltával a taglétszám 682-re, a közös földterület 2455 hek­tárra gyarapodott. Míg az állóeszkö­zök húsz évvel ezelőtt mindössze két­millió korona értéket képviseltek, a múlt évben viszont már elérték a 26 millió koronát. Kerek évEorduló Mivel a lakosság túlnyomórészt a mezőgazdaságban dolozik, így nagy gond a munkalehetőség biztosítása, főleg az asszonyok számára. A szö­vetkezet, tán épp emiatt, a gabona és az ipari növényeken kívül zöldség-, gyümölcs-, dohány termesztésével is foglalkozik, mert ezek munkaigényes növények. Ennek ellenére számos új módszert alkalmaznak, amelyek meg­könnyítik a munkát, bőségesebbek a hektárhozamok,' s csökkenti a terme­lési költségeket. Érdemes összehasonlítást tenni a hektárhozamokat illetően: kuko­cukor­búza rica árpa répa 1952 18,0 6,5 14,5 56 1971 30,7 33,— 34,2 405 A legjelentősebb növekedést az utolsó három évben jegyezték fel. A növénytermelés összértéke 1952-ben nem érte el a 2,5 millió koronát sem. Ez húsz év alatt 16,5 millió koronára nőtt. Hasonló fejlődés észlelhető az ál­lattenyésztésben is. Ennek az összér­téke 1952-ben csak 219 ezer korona volt. Húsz év múlva már több mint 10,5 millió koronát tett ki. A szövet­kezet főleg tejet, sertéshúst, baromfit és tojást termel. A színvonal emelke­dését jellemzi, hogy a kezdeti 700 literes évi fejési átlag húsz év alatt majdnem 330 literre nőtt és a kezdeti évi 588 mázsa sertéshús helyett 3987 mázsát termeltek, marhahús esetében ez a szám 293 q-ról 1437 q-ra növeke­dett. Ezen egynéhány száraz számadat mögött a marcelovái szövetkezet dol­gozói húszéves kemény, fáradságos munkája rejlik. Az elért eredménye­ket legjobban a pénzügyi mutatók jel­lemzik. A szövetkezet 1953-ban 3 Vi millió korona bruttojövedelemmel zárta az évet, 1971-ben ez több mint 33,8 millió koronára nőtt. Ezzel pár­huzamosan nőtt a tagság jövedelme is. Míg 1953-ban egy tag évi jövedel­me — 12 korona munkaegységérték­kel — csak 4515 korona volt; 1971- ben a munkadijak összege 12 841 ezer korona volt, egy tagra eső évi jöve­delem 18 828 koronára — a munka­egység pedig 33 koronára — nőtt. Húsz év alatt a szövetkezet gazda­ságilag annyira megerősödött, hogy az összes bankhitelét a kamatokkal együtt már kiegyenlítette. Mindezen kiváló eredmény a tagság becsületes munkájának gyümölcse. Az anyagi jólét növekedése fokozatosan eléri az ipari dolgozókét. Ennek el­lenére még Marcelován is sok a ten­nivaló. Javítani kell a munkakörnye­zetet, szociális létesítményeket kell építeni, szépíteni a gazdasági udva­rokat, növelni a munkabiztonságot, az idős nyugdíjas tagok iránti gondosko­dást. Gondoskodni kell az asszonyok és az ifjúság problémáinak megoldá­sáról. Mindezt tartalmaznia kell a szövetkezet társadalmi tervének. A Marcelovái Egységes Földművesszö­vetkezet tagjai mindezt teljes mérték­ben megérdemlik. Ők is, de az utánuk jövő korosztály is. (dr) Panasz egy hasáskadö boltvezetőre Jónéhányszor megfordultam már kosárral a kezemben á Čierna n./T-i (ágcsernyői POTRAVINY önkiszolgáló élelmiszerboltban. De mire a pénztárhoz értem, gémbe­­redett ujjakkal számoltam le a pénzt az áruért. A vá­sárlók mégcsak elviselik a néhányperces itt-tartózkodás viszontagságait, de az alkalmazottak szipogó, megkékült orral, nyakukat kabátjukba húzva dolgoznak. Nosza, micsoda embertelenség! A fűtési idény kezdete óta eddig csupán kétszer próbálkoztak fűtéssel (köz­ponti), sajnos meleget ekkor sem tapasztaltak az alkal­mazottak. A hat alkalmazott és három tanuló azóta is a nyitott ajtón át kintről csalogatja be a „meleget“. Az élelmiszerbolt „nagy főnöke“ hivatalában viszont kényelem, s barátságos meleg uralkodik. Node, mindez hagyján! Hiszen nem célom a kákán csomót keresni... Viszont az alkalmazottak ajkáról áradó panasz egy pil­lanatra a Horthy-rendszer nevelő (javító) intézetét jut­tatja eszembe. Ezek a fiatalok bármilyen módon kifogá­solják az itteni áldatlan állapotot, panaszaik süket fü­lekre találnak. A főnöknő drákói szigora mellett (moto­zás a műszak végén) az is kitűnt, hogy az elsőéves ta­nulók a törvényes hat óra helyett nyolcat dolgoznak naponta — ilyen körülmények között. Például, ha vala­melyik alkalmazottat, vagy tanulót bármilyen sürgős ügyben (haláleset, stb.) a telefonhoz hívják, a főnök­asszony részéről mindig az a válasz: „Nincs itt!“ vagy: „Dolga van!“. A havonta törvényesen járó 15 korona mo­sópénzt sem kapják meg az alkalmazottak. S tessék jól ide figyelnil A fizetési szalagot csak mesz­­sziről mutatják, nem adják át az alkalmazottaknak. Ügye, furcsa eset? S fölöttébb törvényellenes!... Nos, van még egy kényes dolog: a hivatali helyiség­ben történő intim kapcsolatok, eszem-iszomok, paktálá­­sok a hentessel, az éjszakai szállásadás a hivatalban, ez már nyílt titok ... Ottlétemkor egy néni hangoskodva azt tanácsolta: az ilyen fűtetlen élelmiszerboltot mindaddig be kellene zárni, mígnem intézkedés történik. Ezen áldatlan állapotok ellen már néhány alkalmazott szót emelt, kifogásolva a furcsd „szabályokat“, s mi lett a vége...? Elbocsátás (Kovácsné, Perhácsné), s voltak, akik emiatt áthelyezésüket kérték. E szánnivaló elárusítónők már a Potraviny míchalov­­cei igazgatóságán is jártak, de ez ügyben semmi emlí­tésre méltó dolog azóta sem történt. Krisková boltvezető tovább basáskodlk. Úgylátszik, nagyon benfentesek a „védőangyalai“. KASSAI BÉLA A szerkesztőség megjegyzése: Miután a helyi illetékes hatóság válaszát immár két hónap óta hiába várjuk, a bíráló cikket közlésre érdemesítjük. S újfent, türelmesen várjuk a választ, hátha mégis meggondolják a dolgot, nem várják meg, amíg a központi ellenőrző szervek be­avatkoznak ebbe a túl kényes, nemszeretem-ügybe. Mert lehetséges, hogy a „szennyesteregetés“ közben egyéb dolog is a felszínre kerül... . .. . .d-. ■ .vitzott....

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents