Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-17 / 11. szám
1973, március 17, SZABAD FÖLDMŰVES , A SŰRARPA IERMESZTESENEK MÓDSZERTANA Kidolgozta a Növénytermesztési Kutatóintézet — gabonatermesztési osztályának, a Nitrat Mezőgazdasági Főiskolának, a Kroméríži Gabonatermesztési Kutatóintézet dolgozóinak munkaközössége prof. dr. E. S p áld oň mérnök, DrSc. vezetése alatt. A csehszlovák árpa és a maláta már a múltban is a legkülönbözőbb nemzetközi versenyeken az első helyet nyerte el. Az utóbbi esztendőkben, habár az árpatermés hektárhozamát lényegesen növeltük, gyengébb lett az árpa minősége, különösen pedig a malátakivonat, a technológiai érték. Ha eltekintünk az árpa gyenge minőségétől, malátakészítési értékét tekintve, amit 1972-ben az érés, valamint a betakarítás időszakában bekövetkezett rendkívül kedvezőtlen időjárás okozott, látjuk azt, hogy a hektárhozam növekedése, amit elsősorban az új fajták termesztésével, valamint a műtrágyák, elsősorban a nitrogén nagyobb adagjának felhasználásával érünk el, azt eredményezik, hogy megnövekszik az árpa fehérjetartalma, esetenként 11—13 százalékra, másrészt pedig 60 százalékra is lecsökken a magnak keményítőtartalma. Az említett tényezőkön kívül a sörárpa minőségének leromlását a betakarítás, valamint a magbetakarítás utáni kezelése is okozza, hiszen e műveletek elvégzésekor még a jő termést is elértékteleníthetjük. Már a vetésterv összeállításakor gondolnunk kell arra, hogy milyen célra termesztjük a tavaszi árpát, mivel ettől függ nemcsak a fajta megválasztása, hanem az árpának a vetésforgóba való besorolása is, s ezzel együtt a talaj megművelésének módja, a trágyázás módszerének megválasztása, amely különböző, ha az árpát sörárpának vagy takarmány* árpaként termesztjük, továbbá eltérés mutatkozik a vetésben, a vetésforgó megválasztásában, a növényzet ápolásában, a vegetációs időszak alatt, csakúgy, mint a kártevők elleni védelemben is. Eszményi lenne, ha megoldanánk e növényzet termesztésének módozatait az egyes termelési körzetekben és körzetesítenénk a sörárpa termesztést az egyes termelési körzetekben, amit részletesen lehetne kidolgozni az egyes kerületekre, járásokra, valamint a mezőgazdasági üzemekre is. így az agrotechnikai intézkedéseket a termesztés célja szerint lehetne meghatározni. Az árpa besorolása a vetésforgóba Általánosságban elmondhatjuk, hogy az árpa nem támaszt különösebb igényeket az előtte termesztett növénnyel szemben. A növény nagyobb igényeket támaszt a talaj állapotával szemben, tekintettel arra, milyen állapotban van az előző növény után, ami megteremti a vetés előtti talajelőkészítés legjobb technológiai feltételeit. Legfontosabb termesztési feltételeink közepette az árpát trágyázott kapásnövények után termesztik. A mezőgazdasági termelés jelenlegi összpontosítása mellett és a termesztett növények választékának leszűkítésével, amikor fokozott mértékben sorolunk be gabonaféléket a vetésforgóba, ma gyakran kénytelenek vagyunk gabonafélék után termeszteni gabonát. Mivel az árpa nem oly érzékeny az előveteményre, mint például az őszi búza, két gabonafélénk egymás utáni besorolása esetén elsőként búzát és ezt követően tavaszi árpát termeszthetünk. Az elővetemény iránti követelmény egyrészt a fajta megválasztásának kérdése is. Kevésbé érzékeny a magasabb szárú Dvoran fajta. Az alacsonyabb szárú Diamant fajta már érzékenyebb az előtte termesztett növényre, különösen akkor, ha második vagy további években termesztjük gabona után. Ezért ajánlatos gabona után a Denár és a Dvoran fajták termesztése. Az új, HE 464 b jelzésű fajta nem oly érzékeny az előveteményre, mint a többi rövidszárú fajta. A műtrágyák nagyobb adagjai bizonyos mértékben csökkentik az elöveteménytől való függőséget, ami a terméshozam nagyságát illeti, azonban nem csökkenti az árpa egymás utáni termesztésének káros kihatásában rejlő veszélyeket, ami elsősorban a betegségek, a kártevők és a gyomnövények fokozottabb elterjedésében mutatkozik meg. A nálunk termesztett herefélék összes fajtái, elsősorban a lucerna, rétihere, lóhere és mások, a sörárpa előnövényeként nem felelnek meg, ezek után azonban szükség esetén takarmányárpát termeszthetnek. Hangsúlyozni kell, hogy árpát többször vetni gabonafélék után csupán az olyan talajokon lehet, amelyeknek termőképessége természettől adva jelentős. Árpát monokultúrában semmi esetre sem szabad termeszteni. Ugyanígy nem szabad tavaszi árpát őszi árpával bevetett terület közelében sem termeszteni. A talaj megművelése Ha az árpát olyan előnővények után soroljuk be, amelyeket korán betakaríthatunk, esetleg gabonafélék után, idejében el kell végezni a tarlóhántást. A nedvesebb éghajlatú vidékeken és a kötetlenebb talajokon a tarlóhántást 8 cm mélységben, a szárazabb területeken és a kötöttebb talajokon 12 cm mélységben végezzük. A korai tarlóhántás jelentősége a kellő talajelőkészítéssel együtt nemcsak a gyomok pusztítását segíti elő, hanem a talaj nedvességtartalmának megőrzését, valamint a betegségek és a kártevők pusztítását is (többek között még a torsgomba kártételét is). A tarlóhántás, valamint a kapásnövények betakarítása után az őszi szántást legkésőbb az állandó fagyok beköszöntéséig, azaz november 10—15-ig elvégezzük. A tavaszi árpa alá szükséges szántás mélységének meghatározásakor legfontosabb szempont a téli nedvesség megőrzése. A mélyebb talajművelés elősegíti, hogy a nitrogén nagyobb mértékben szabadul fel a talajkészletéből. A szerves trágyákkal trágyázott kapásnövények után végzett mélyszántást az egyes fajták szerint kell meghatározni. A Diamant fajta esetében legcélszerűbb a 20—22 cm mélység, a megdőléssel szemben kevésbé ellenálló fajták termesztésekor ennél sekélyebb szántás szükséges. Gabonafélék után, tekintet nélkül a termesztésre kerülő árpafajtára, 22—25 cm mélyen szántunk. A felszántott földet télen barázdákban hagyjuk. Ha az előzőleg termesztett gabonafélét torsgomba támadta meg, úgy már a tarlót 20—22 cm mélyen szántjuk és a talajt elegyengetjük. Ha a szalmát középszántással dolgoztuk be a talajba, nitrogéntartalmú hugyannyal trágyázunk, 1 kg tiszta tápanyagot számítva egy mázsa szalmára és a talajt nehéz hengerrel lehengereljük. Az árpatermesztés egyik legfontosabb művelete a jó minőségű vetés elfítti tavaszi talajelokészítés amellyel kellő nedvességet, biztosíthatunk az egyenletes csírázás, kihajtás és szárfejlesztés céljaira. A tavaszi talajelőkészítés az őszi szántás elvégzésétől függ. A kötetlenebb talajokon és a termékenyebb talajokon elegendő a tavaszi talajelőkészítés keretében a talaj egyengetése és boronálása. Nehezen művelhető meg a túlságosan nedves vagy a túl száraz talaj. A kevésbé termékeny kerületeken, esetleg a túlságosan összetömörült talajon, (nagyobb mennyiségű hó vagy sok eső következtében) a talaj előkészítéséhez kultivátort, tárcsás boronát használjunk. A legfőbb szempont, amit feltétlenül figyelembe kell venni, a talaj nedvességtartalma és érettségi állapota. Abban az esetben, ha bármilyen oknál fogva az őszi szántást nem végeztük el, sosem végezzünk tavaszi szántást, hanem az ilyen talajt tárcsás boronával, esetleg kultivátorral műveljük meg, készítsük elő a vetésre. Fajtaösszetétel Jelenleg hazánkban a tavaszi árpa kilenc fajtája engedélyezett. A Denár, Dukát, Dvoran, Jantar, Sladár, Topas, Valticei, a magasabb szárú fajták csoportjába tartoznak, míg a Diamant és a HE 464 b az alacsony típusú fajtákba. Mindegyikük sörárpa jellegű. Aránylag nagy és állandó terméshozamot biztosít az öszszes termelési körzetben a Dvoran fajta. A burgonyatermesztő és a hegyvidéki körzetekben az összes említett fajta közül a legnagyobb hozamokat adja. Aránylag ellenálló a megdőléssel, kevésbé a lisztharmattal és a porüszöggel szemben. A Topas és a Denár fajták a kukorica- és répatermesztő körzetekben a Dvoran fajtával a termésmennyiséget illetően teljes mértékben egyenrangúak, sőt túl is szárnyalják. A többi tulajdonságukat tekintve megegyeznek a Dvoran fajtával, sőt a lísztharmattal szemben még ellenállóbbak. A Topas és a Dénár fajták előnye az is, hogy alkalmasak a gobonafélék utáni termesztésre. A Jantar fajta érzékeny a porüszögre s ezért szükséges, hogy a vetőmagot Vitavax-szal csávázzuk. Részben ellenálló a lisztharmattal szemben. Termése jó minőségű és sörárpaként kiváló. A Sladár ésaValticei fajták a különleges sörárpafajták csoportjába tartoznak és rendkívül nagy, jó minőségű a malátatartalmuk. Az elért gyengébb terméshozamok, e fajták megdőléssel szembeni ellenállőképessége, valamint a lisztharmattal szembeni csekélyebb ellenállása miatt a megkövetelt agrotechnika jelenlegi szintjét tekintve, teljes mértékben már nem felelnek meg. A D u kát fajta a Dvoran és a Topas fajták mögött marad, a sörárpa terméshozamát tekintve, valamint a többi gazdasági tulajdonság terén is. A Szlovák Szocialista Köztársaságban ezt a fajtát nem körzetesítették. A Diamant fajta rövidszárú, kései fajta, kellő ellenállást mutat a megdőléssel szemben és nagy terméshozamot biztosít. Jelentős hozamot érnek el e fajta termesztésével a nedvesebb éghajlatú vidékek termékeny földterületein, amelyeken a Dvoran és a Topas fajták rendszerint megdőlnek. E fajta hátránya, hogy a mag gyengébb malátakivonat-tartalmú, különösen a szárazabb területeken, a lisztharmattal szemben csekély az ellenállóképessége, jelentős a szár és a kalász törékenysége. Az idei évtől engedélyezett a HE 464 b fajta. Ez rövidszárú, alacsony szalmájú intenzív árpafajta. A Diamant-tal összehasonlítva ellenállőbb a megdőléssel szemben, szilárd a szára és szalmája még a beérés után sem egykönnyen törik, továbbá nagyobb ellenállást tanúsít a lisztharmat kártételével szemben. Nagy terméseredményt ad a kukorica- és a répatermesztő körzetek termékeny talajain, sőt a burgonyatermő körzet egyes kedvezőbb éghajlatú lokalitásain is. Az utóbbi esztendőkben egyre nagyobb fontosságra tesznek szert a rövidebb szalmájú fajták, amelyek gazdaságosabban használják fel a talaj adott tápanyagkészletét. Ezek gyorsan terjednek a gyakorlatban. Az állami fajtakísérletek keretében jelenleg néhány új fajtát figyelnek meg, mint amilyenek: A HE 497, amely középkései fajta, a megdőléssel szemben ellenállóbb, mint a Diamant. Igen alkalmas a burgonyatermesztö körzetek jobb minőségű termékenyebb talajaira, megfelelő előnövény után termesztve. A KE 481 középkései fajta, ugyancsak ellenálló a megdőléssel szemben, akár a HE 464 b. A legjobb terméshozamot a kukorica- és répatermő körzetekben adja. A HE 841/128 és a HE 498 fajták e távlati, újnemesítésű sorozat további tagjai, amelyeket az állami fajtakísérlet kererében most ellenőriznek. Újonnan kinemesített a Km-1192 fajta, amely igen intenzív ún. nitrogén-típusú, amely az állami fajtakísérlet intézetének tájékoztatása szerint 1972-ben termékenyebbnek bizonyult, mint a Diamant és a rövidszalmájú fajták közül a legmegfelelőbb távlati fajtának ígérkezik. A külföldi fajták közül az utóbbi két esztendő során a Dvorannál kétszerte nagyobb termést adott az E 1 g i n, a német árpafajta. Rendkívül ellenálló a lisztharmattal szemben és alkalmas lucerna alávetésen történő termesztésre. (Ami a jövőre feltételezett fajtaösszetételt illeti, azt az 1. számú táblázat ismerteti.) A sörárpa trág\7ázása (Nitrogóntrágyázás) A nitrogénnel történő optimális trágyázás olyan intézkedés, melynek segítségével aránylag kis ráfordítással lényegesen növelhető a sörárpa átlaghozama. A másik oldalon a nitrogén túladagolása viszont növeli a megdőlési hajlamosságot, s ezzel csökkenti az átlaghozamot, nehezíti a betakarítást. Az elmondottak alapján a sörárpa tápanyagpótlásakor szigorúan szem előtt kell tartani a termesztett fajta jellegét, s az adag meghatározásakor abból kell kiindulni, hogy milyen szerves, illetve műtrágyával (főleg nitrogén tartalmúval) volt trágyázva az elővetemény, mi volt az elővetemény, milyen a talaj és csapadékviszony. A sörárpa trágyázásánál tavasszal a vetés előtt használjuk a teljes nitrogénadagot. A kedvező reakciójú talajokon a nitrogéntartalmú műtrágyák közül eredményesen alkalmazható a kénsavas ammónium, a karbamid vagy a mészammonsalétrom (LAV). Nagyobb nitrogén adagok használatakor (pl. gabonák után) az alapadagot osztva is kijuttathatjuk: kétharmadát vetés előtt, egyharmadát pedig karbamiddal való permetezés (10—15 °/o-os oldat) segítségével a 3.—4. levél megjelenésekor. A karbamid oldatot hormonális gyomirtó szerekkel kombinálva is kipermetezhetjük (levéltrágyázás). A nitrogéntrágyáknak a mag fehérjetartalmára gyakorolt hatása a vegetációs időszak időjárása szerint változik. A nagy hektárhozamoknak kedvező időjárású években a magok fehérjetartalma többnyire kicsi és fordítva. (A termelő körzetek szerinti tájékoztató jellegű nitrogén adagokat a 2. szánté táblázatban közöljük.) Tápanyagpótlás foszfor- és kéntartalmú műtrágyákkal A foszfor és káli adagjainak meghatározásakor a talaj ne« méből és a felvehető tápanyagok vegyi elemzés útján megállapított mennyiségéből kell kiindulni. A közepes foszfor és kálium tartalékkal rendelkező talajok esetében a közepes adagok a következők: 26 kg P (60 kg P2O5 és 75 kg К (90 kg K2O) egy hektárra, feltéve, hogy a vetésforgóban elégséges szerves trágyázással számolunk. Ellenkező esetben a P adagját 8—10 kg-n;al (18—20 kg P2O5), а К adagját pedig 25—33 kg-mal (30—40 kg K2O) növeljük egy hektárra számítva. A kukoricatermesztő körzetben, tekintettel az intenzívebb napsütésre, mely elősegíti a kálium jobb kihasználását, а K2O hektáronkénti adagját 20—30 kg-mal csökkentjük. A nagy foszfor és káli adagok ökonómiai szempontból nem mindig efektívek. Itt kell megemlíteni, hogy a nagy К adagok nem minden esetben növelik az árpa megdőléssel szembeni ellenálló képességét. Tekintettel arra, hogy a szárazabb körzetek jó megkötő képességű talajaiban lassabb a foszfor és a kálium mozgása, ezeken a vidékeken ajánlatos a teljes PK adagot még ősszel beszántani a sörárpának szánt területen. A sörárpa alá szánt PK adagot már pl. a cukorrépa, takarmányrépa, szemes és silókukorica, burgonya tartaléktrágyázása idején is be lehet dolgozni a talajba, ha ezeket a növényeket majd sörárpa követi a vetésforgóban. Ebben a* esetben a sörárpát már csak nitrogéntrágyával kell trágyázni mégpedig vetés előtt kisebb induló adagot adni a PK-tápanyagokból — 1 q szuperfoszfát és X q 40 °/o-os kálisó/hektár. Az ipari trágyák közül a szuperfoszfátot és a kálisókat, valamint a kombinált műtrágyákat helyezzük előtérbe, mert ezek több vízben könnyen oldódó P20s-öt tartalmaznak. A kis megkötő képességgel rendelkező talajokon sörárpa alá tavasszal a vetés előtt adagoljuk a PK teljes mennyiségét. A gabona után termesztett sörárpánál, főleg sorrendben második vagy harmadik ismétlésnél megfigyelhető, hogy a nagy műtrágyaadagok alkalmazása nem elegendő az ismételt gabonatermesztésből eredő negatív hatás kompenzálására. Ezért ajánlatos a nagy NPK adagokkal együtt a szerves trágyázás lehetőségeit (szalma, szalma-(-zöldtrágyázás, zöldtrágyázás és istállótrágya} is kihasználni, főleg a kevésbé termékeny talajokon. A kísérleti eredmények igazolják, minél korábbi a vetés, annál nagyobb a tavaszi árpa átlaghozama. Némely években minden nap vetési késés 50 kg/ha terméscsökkenést eredményezett, sőt a Diamant esetében ez a csökkenés 100 kg-ot is elért. Ezért vessünk azonnal, ahogy az időjárás megengedi, de ne úgy, hogy „elkenjük“ a nedves talajban a vetőmagot. A Diamant fajta igen érzékeny a kései vetésre, ezért először ezt a fajtát juttassuk a talajba. Lehetőleg magasabb szaporítási fokozatú és 2.5 mm-es szitán osztályozott vetőmagot használjunk. A vetőmag csávázásának szükségessége magától értetődő dolog. A jelenlegi fajták, a tápanyagpótlás és egyéb agrotechnikai intézkedés hogyanjának ismeretében az alábbi magmennyiség elszórását javasoljuk, millióban kifejezve: Termő körzet Kukorica Répa Burgonya Hegyi Elővetemény Trágyázott kapás 3.5— 4,0 3.0— 3,5 4.0— 4,5 4.5— 5,0 Gabona 4.0— 4,5 3.5— 4,0 4.5— 5,0 5.0— 5,5 A feltüntetett mennyiségek optimális viszonyokra vonatkoznak. A megkésett vetésnél növelni kell a vetőmag mennyiségét. A HE 464 b típusú új fajtákból 0,5 millió csíraképes magp gal többet kell vetni egy hektáron. Ha az árpába lucerna alávetését tervezzük, akkor a szükséges vetőmag mennyiséget cca Vi-el csökkentjük. A rövidszárú és több sarjat hozó fajtáknál, valamint a nagyobb nitrogén adagok alkalmazása esetén nem ajánlatos az alávetés. Az egy hektárra kiszórandó magmennyiséget a vetőmag haszonértéke alapján határozzuk meg. A vetés mélysége elsősorban a talajelőkészítés minőségétől és a föld nedvességtartalmától függ. A nedvesebb tavaszi időjárás esetén, főleg a nehezebb talajokon 3 cm mélyre vetünk. A könnyebb talajokon vagy szárazabb időjárás esetén 4—5 cm mélyre kell vetni. Hazai viszonyaink között leginkább a 12,5 cm sortávolság felel meg. A növényzet ápolása A tavaszi árpa gondozása, ápolása mindjárt a vetés utáni hengerezéssel kezdődik, ami 1—2 nappal előbbi kelést és egyenletes növényzetet eredményez. Ha száraz tavaszon könynyebb talajok és rövidebb szárú fajták esetében nehéz réti hengert használunk, növelni kell a nitrogén adagját. Ha gabona után termesztünk árpát, akkor a második és következő években nem szabad hengerezni nehéz hengerekkel. A kései, bokrosodás vagy szárképződés kezdetekor végzett hengerezésnek nincs semmi értelme. További fontos művelet a boronázás, melynek folyamán megtörjük a kialakult talajkérget, segítjük a bokrosodást és irtjuk a gyomokat. A kelés kezdetétől a 2.—3. levél kifejlődéséig, a bokrosodás vége felé és később nem ajánlatos boronázni. A jó összetételű, jó fizikai állapotú és kellően trágyázott talajokon a boronázás hatása szinte megfigyelhetetlen. Az árpa átlaghozamainak növelésében jelentős szerepe van a gyomirtásnak, a betegségek és kártevők elleni védekezésnek is. A gombabetegségek közül elsősorban az árpaporüszög, az árpa fedett üszögje, az árpa levélcsíkossága és a lisztharmat okoz legnagyobb veszteségeket. A gabonáknak a vetésforgóban való nagymértékű részesedése esetén gyakran előfordulnak a torsgombás megbetegedések (Ophíobolus graminis, Cercosporella herpotrichoides) is. Ezen betegségek ellen a korábban ismertetett megelőző agrotechnikai intézkedéseket kell érvénybe léptetni. Az állati kártevők közül a drótférgek okoznak a legtöbb bosszúságot a gabonatermesztőknek. A gyomok elleni integrális növényvédelemben a jelen időben jelentős feladatot játszik a vegyszeres gyomirtás. A hélazati ellen az Avadex BW, Carbyne és Bidiisn készítményeket használjuk. Az Avadex készítménnyel történő kezeléskor a talajnak finoman göröngyösnek kell lennie és az applikálás utáni egy óra folyamán be kell a hatóanyagot dolgozni a talajbaT (boronázás). Ha túl száraz és nagyon rögös a talaj, akkor (Folytatás a 7. oldalon.)
