Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-10 / 10. szám

Galambjaink takarmányozásáról Galambjaink termelése két igen fontos tényezőtől függ, mégpedig az öröklött tulajdon­ságoktól, valamint a környezet hatásától. A környezeti hatás legfontosabb tényezője a takar­mányozás. Csakis kielégítő ta­karmányozás esetén várható az örökletes képességek érvényre jutása. Ha a takarmánynak egy fontos összetevője hiányzik, ga­lambjaink ezt nem jelzik, de feltétlenül csökken pl. a kölfés gyakorisága, és az így felnevelt fiókák minősége is. A galambok táplálásában rendkívüli szerep jut a fehér­jéknek, mivel ezek a szervezet építőkövei. A fehérjék képezik a szervek és az izomzat alap­anyagát, s teljes hiányukban az állatok elpusztulnának. Sok fe­hérjét tartalmaz a tojás, amely az embrió fejlődéséhez létfon­tosságú. A fehérjék sokféle egy­szerűbb vegyületből épülnek fel, melyeket aminosavak-nak nevezünk. Galambjaink optimá­lis fehérjeellátását csak több­féle takarmány juttatásával biz­tosíthatjuk, mivel a különböző összetételű és értékű aminosa­­vakból így kedvezőbben, gyor­sabban tudják a testfehérjéket előállítani. A galambfiókák fej­lődési erélye rendkívül gyors, ezért szükséges, hogy költési és nevelési időszakban galamb­jaink nagyobb arányban jussa­­nahf fehérjékben gazdag mag­féleségekhez. Ezzel széniben holtidényben, amikor a költés szünetel ( télen), fölösleges a fehérjetakarmányokat az élet­­fenntartáshoz szükséges meny­­nyiségnél nagyobb arányban etetni. A galambeleségek közül legtöbb fehérjét a hüvelyes magvak {borsó, bükköny stb.) tartalmaznak. Ezért költés, ne­velés idején takarmányunk 30—40 °/o-át képezzék. Közepes mennyiségű fehérje van a ga­bonafélék magjában. Főleg az intenzív tartásit ga­lambok takarmányozása igényel sokkal körültekintőbb gondos­ságot. Míg a mezörejárő ga­lambok általában mindennemű táplálékigényüket megtalálják a szabadban, addig a nagytestű húsgalamboknak ezt a lehető legkedvezőbb összetételű eleség fokozásával kell megadnunk. Arra törekedjünk, hogy takar­mányadagjuk optimális meny­­nyiségben és főleg arányban tartalmazza a tápláló anyago­kat (fehérjét, szénhidrátot, zsírt, vitamint, ásványi anya­got). Az intenzív tartásmóddal járó költséges takarmányozás ily módon a leggazdaságosabb, mert ha a takarmány kifogásta­lan összetételű, galambjaink kevesebbet fogyasztanak belő­le. Ügyelnünk kell, hogy az ete­tett takarmányok csak néhány hónapja tárolt gabonamagvak, hüvelyesek és bizonyos mérté­kig olajos magvak legyenek. Ezek különböző gombáktól, mérgező gyommagvaktól, rom­lott szemektől és mérgezett vegyszerektől mentesek legye­nek. A keverék összeállításakor vegyük figyelembe az évszakot, a pillanatnyi költés, vedlés szintjét, valamint az állomány egészségi állapotát. Amikor nem szaporodik vagy csupán csökkent mértékben szaporodik- - N.< я >. W w_ ns «ST-­$ E a > я a >o -2 • 'Я- В ► 'U о Ж а az állomány (például télen) ál­talában fehérjében szegényebb takarmányt etessünk. Ilyenkor lehetőleg a következő arányo­kat vegyük figyelembe: 75—85 százalék kukorica és gabona, 15—25 % hüvelyes mag. Tenyészidőben — amit ha­szonfajták tartásakor igyekez­nünk kell az év minél hosszabb szakára kiterjeszteni — fehér­jében és zsírokban is viszony­lag gazdag takarmányokra van szükség, hogy a fiókák táplá­lása megfelelő, növekedése pe­dig eredményes legyen. Költés, nevelés idején tehát a követ­kező arányokat tartsuk szem előtt: 50—60 százalék kukorica és gabona, 30—40 % hüvelyes mag és 5—10 °/o olajos mag. Konkrét példaként a legáltalá­nosabban használt magfélesé­gekből a következő keverék a legjobb: Nyugalmi időszakban: 50—60 % kukorica, 30—30 % gabona búza, árpa), 20—10 % hüvelyes mag (borsó, bükköny). Tenyészidényben: 25—30 % kukorica, 30—30% gabona (búza, árpa), 30—40% hüvelyesmag (borsó, bükköny), 5—10 % olajos mag (len, ken­der). Az arányok változásakor be kell tartani a fokozatosság elv­vét, mert a hirtelen áttérés részletes vedlést válthat ki, ami kedvezőtlen következmé­nyekkel járhat, mint pl. az el­lenállóképesség csökkenése, a költés vagy a nevelés abbaha­gyása. A kifogástalan egészségi állapotnak és az eredményes költésnek, nevelésnek csak a jó minőségű takarmányozás le­het az elsőszámú feltétele. KOVÁCS TIBOR, Veiké Blahovo (Nagyabony) A takarmánypazarlás is nagy kárt okoz, de ha a drága eleség az ürülékkel keveredik és azt az álatok felszedegetik, akkor a baj és a kár még jobban hat­­ványoződik. A képen látható hengeres, fémből készített ön­­etető tyúkoknak, galamboknak igen jól megfelel és a takar­mánypazarlást, a takarmány alomba jutását teljes mérték­ben megszünteti. lényeges, hogy az etetőtér pereme olyan magasan legyen, hogy a tyúk, vagy a galamb vállamagasságá­­val egyszintben álljon. Az ete­tőtér felett elhelyezett eresz­alakú, peremgallér megakadá­lyozza a madarakat abban, hogy a takarmányba piszkítsa­­nak. Az etetőtér körkörös és választó drótszálak teszik lehe­tővé a tyúkok és galambok szá­mára azt, hogy evés közben ne zavarják egymást. Az űnetető felülről töltődik és 5, 10, 15 esetleg 25 literes ürtartalmú lehet. Megfelelő karbantartás­sal rendkívül hosszú ideig használható. —szikora— 4 A pulykahizlalásról 1. Figyeljünk arra, hogy idő­ben történjen az átállás a fej­lettségi foknak megfelelő táp­­tipusra (indítóról közepes hiz­laló, illetve erről véghizlaló tápra). Kísérletek bizonyítják, hogy a bakoknak már a 12. héttől célszerű véghizlaló tá­pot adni. 2. Tanácsos elkülöníteni a legyengült és beteg egyedeket a többiektől. Megéri a fáradsá­got: példák sora tanúsítja, hogy az állományban már pusztulás­ra ítélt állatok a „pulykaszana­tóriumban“ való rövid tartóz­kodás során annyira megerő­södtek, hogy visszakerülhettek az állományba és ott továbbra is szépen fejlődtek. 3. A hizlalásnál ki kell hasz­nálni a nemek elkülönítetten való nevelésének előnyeit: ily­­módon a bakok már kezdettől tágasabb helyen tartózkodhat­nak, ami jobban megfelel ter­mészetüktől fogva nagyobb mozgásigényüknek. A bakoknak az ól 2/3-át, a tojóknak az 1/3-át kell elkeríteni; a tojók értéke­sítésekor szabaddá váló terület is a bakok életterét gyarapítja. Az ajánlatos állatsűrűség ba­koknál 2—2,5, illetve tojóknál 4—5 egyed/m2. E módszer al­kalmazásával munkánk is je­lentősen könnyebbedik: nincs szükség válogatásra az -elszál­lításkor, kisebb a testsúly szó­ródás, és nem utolsósorban a tojók elszállításakor nem nyug­talanítjuk a bakokat, ami káro­san befolyásolná a továbbhiz­­lalás eredményességét. 4. Bevált az ún. all in out rendszer, amikor egyszerre ólazzuk be, illetve szállítjuk el az egész állományt: így — mi­után az állatok naposkortől a hizlalás végéig ugyanazon a helyen maradnak — meggátol­hatjuk a betegségek idősebb állományról fiatalabbra való terjedését és nincs szükség át­rakásra sem. Annak ellenére, hogy ilymódon rosszabb a hely­kihasználás, az egy pulykára jutó költség nem több, mint ha külön nevelőházat használnánk. (Deutsche Gefl. Wirtschaft) —B. Ä.— А ВЕКОТО keltetógép A sokféle típusú Bekoto kel­tetőgépek közül a 90 720 tojá­sost ábrázolja képünk, amely folyamatos tojásberakásra kons­­struált. A folyamatos berakás előnye, hogy a gépben levő to­jások egy része a magas önhő következtében energia igénybe­vétele nélkül melegíti a később berakott friss tojásokat, ez utóbbiak pedig hűtőhatást gya­korolnak a régebbiekre. A gépbe óránként 50 000 to­jás rakható. A gép 12 szakasz­ból, egymástól független rész­ből áll. Ha tehát bármilyen meghibásodás támadna valame­lyik rész — szakasz — energia­szolgáltatásban, az csak egy a tizenkettő közül, mert az egyes szakaszok motorjai, reléi is függetlenek egymástól. A géphez hatféle tojástálcát gyártanak: a fémből készült standardot, a 120, illetve 126 tyúktojáshoz való műanyagtál­cát, attól függően, hogy kézzel, vagy vákuumos berendezéssel történik-e a tálcák megtöltése, a 156 gyöngytyúktojáshoz valót, valamint pulyka- és kacsatojás számára készültet. (A Bekoto cég eddig nem gyártott lúdto­­jás keltetésére való gépet, most ilyet is kialakítottak, a próba­­üzemelés egy lengyel gazdaság­ban folyik.) A gép teljesen automatizált. A friss levegő adagolása, a pá­rásítás, fűtés, forgatás, hűtés (lég- és párahűtés) beprogra­mozható, illetve a gép e műve­leteket a szükséglet szerint végzi. A legtöbb gép maximáli­san 45 fokos szögben képes for­gatni a tojásokat, a Bekoto 52 fokosán is. A tojások helyét az egész keltetési idényben szük­ségtelen változtatni. A gép ven­tillátorai egymással szemben forognak, ily módon minden részében csak századnyi száza­lékban különbözhet egymástól a levegő állapota, a pára, a hő. A legkisebb áramerősség-csök­kenést mutató — nem piros lámpa — jelzi. A forgatás is beprogramozható, S szerkezet jegyzi, hogy ez hányszor és mi­lyen időközönként történt meg. A gépben folyamatos fertőtlení­tés valósítható meg: tapasztala­tok szerint nem elég, ha csak a tojás berakásakor fertőtleníte­nek. A gép ajtaján kis műszer­fal található, a szokásos gom­bok nélkül. A kis csappantyúk csak arra szolgálhak, hogy ha a gépben akadna valami tennivalónk, ak­kor kapcsoljuk ki. A Bekoto-bújtató ugyanolyan biztos működésű, mint a kelte­tógép. Kiképezhető termes meg­oldásúra is, s padozata ily mó­don beton lehet, a falak pedig csempék. Semminemű olyan al­katrész nincs benne, amely ne bírná a legerősebb fertőtlenítő­szer használatát. Egy kis villa­mos műszerfal egy mozdulattal leemelhető és kivehető a búj­­tatóból, amikor a fertőtlenítés történik. Kitűnő a bújtatótálca is, minden oldalon és az alja­­zatán is átengedi a levegőt, csibe azonban nem eshet ki belőle. A tökéletes biztonság okáért mind a keltetőgép, mind a búj­tató kulccsal zárható. 0i takarmány a pulykáknak Az angliai BOCM Silcock cég új takarmányt állított elő pulykáknak: használatá­val mintegy 10 %-kal fokoz­ható az egy pulykára jutó haszon. Az új készítmény azonban nemcsak a pulyka­tartóknak hoz nagyobb pro­fitot, hanem ésszerűbbé is teszi egyúttal a takarmá­nyozást: az eddigi hatféle táptipus helyett mindössze 4 módozatban gyártják: in­dító-, hizlaló-, felnőtt álla­toknak való és kiegyenlítő — az „ideális testsúly“ el­érésére szolgáló — táp for­májában. Az újtípusú takar­mányozási program segítsé­gével a tenyésztő jobban kézben tudja tartani a hiz­lalás folyamatát és ezáltal a kívánt időben a piaci hely­zetnek megfelelően, bizton­ságosabban tudja értékesíte­ni áruját. Ez azért is figye­lemreméltó, mert az utóbbi tíz évben 20 ezerről hetven­ezer tonnára emelkedett az évente forgalomba kerülő pulykahús mennyisége Nagy- Britanniában, miközben fon­tonként! ára (1 font = 45,30 dkg) 2 pennivei Csökken. (Deutsche Geflügel Wirtschaft) —B. Á.— helyzete Az utolsó két év alatt Bel­giumban a tojásárak olyan alacsonyak voltak, hogy az egyik legnagyobb feldolgozó vállalat felmérése szerint a velük szerződött termelők átlagosan évente 1 dollárt fizettek rá tojótyúkonként, A Berbroaek cég Dél-Bel­­gium legnagyobb szövetke­zeti tojásfelvásárlója. Öt év­vel ezelőtt még hetenként 2500 termelőtől 1,5 millió tojást vásárolt fel. Ma két­szer ennyi tojást vásárol hetenként, de csak 200 ter­melőtől. Szerintük ez a ten­dencia, vagyis a termelők csökkenése tovább fog tar­tani, éppen úgy, mint más országokban. A cég ma már nem is szerződik csak olyan termelővel, aki legalább 4000 tojótyúkot tart és a jö­vőben ezt a minimumot 8— 10 ezerre növeli. Ez azonban nem- jelenti azt, hogy mam­­mutüzemeket akarnának szervezni. Ellenkezőleg, nem tartják kívánatosnak, hogy bármely tojástermelő-part­nerük állatlétszáma megha­ladja a 20 zeret. (Poultry International)

Next

/
Thumbnails
Contents