Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-03 / 9. szám
*i NDK-ban a virág^ elárusító szocialista üzemek, tanfolyamokat rendeznek a virágcsokor-kötészet (szakma) elsajátítására. Ezek az üzemek hallgatókat toboroznak a tanfolyamokra és az ipariskolákba. Szerződési viszonyba lépnek velük, hogy a tanfolyam sikeres elvégzése után, állandó'munkaviszonyt biztosítanak számukra. A ipariskolákon 1—2 évig tart a tanonc idő, az iskolai végzettségtől függően. A nyolc osztályt végzett tanuló három évre szerződik és aki kilenc osztályt végzett az két évre. A virágkötők iskolája A tanfolyamokat és a tanoncképzést tervszerűn irányítják, hogy megfeleljen a követelményeknek. (Nehogy több legyen a végzős, mint amennyit alkalmazni tudnak.) Az ipariskolák tanulói kertészeti szakiskolák e célra szakosított részlegein végzik tanulmányaikat. Ilyen iskolák vannak a következő városokban: Markleeberg, Drezda, Erfurt, Gera és Verderi-ben. A mesterképző tanfolyamokat pedig a Drezda —Bannevitz-i Kertészeti Üzemmérnöki Főiskola irányítja és a járási székhelyeken kerülnek megrendezésre. Itt a kiképzést hetente egyszer 7—9 órás előadással rendezik, majd a vizsgák előtt, — az e célra kijelölt szakmailag élenjáró üzemekben, — néhány hetes gyakorlati kiképzésen vesznek részt. A vizsgák csokorkészítés, koszorú kötés és különböző díszek tiizdelésével zárulnak. Mindezt 3X3 m-es dekorációs területen kell elvégezniük. Készítményeik nyilvános kiállításon kerülnek bemutatásra. A legközelebbi ilyen kiállítás július elején lesz Drezdában. A virágkötészeti szakma elsajátítását nagyban elősegíti a kéthavonként megjelenő, sok színes fényképpel illusztrált „Die neue Blumenbindekunst“ című szakfolyóirat is. RENCZÉS A szőlőben márciusban zárjuk a téli időszakot, és megkezdjük a termést előkészítő munkálatokat. Ezek közül a legfontosabb a metszés helyes és időben való elvégzése. A metszés ideje ideális körülmények között a március hónap. Természetesen — főként nagyüzemi gazdaságokban —, ahol nagy a munkaerő-hiány, már a téli hónapokat kihasználják —, de ez csak kényszermegoldás. Az említett hónapban minden erőnket arra kell összpontosítanunk, hogy ezen munkálatok a hónap végére befejeződjenek. A metszési munkálatok megkezdése előtt nagyon fontos, hogy megállapítsuk a rügyek állapotát. Ezt úgy tesszük, hogy mindegyik fajtánál több veszszőt és rügyet vágunk ketté. Ha a vessző kambiuma és a rügyek belseje egyaránt élénk zöld, akkor a szőlő jól áttelelt és a metszést a szokásos módon megkezdhetjük. Az elfagyott rügy belseje és a vessző „kambiuma“ barna, vagy fekete. A kipállott rügy belseje barna és puha, tehát könnyen összenyomható. A metszést csak az élő és az elhalt rügyek figyelembevételével kezdjük meg. Ha kevés az elhalt rügy, ezeknek pótlására kb. annyival több rügyet hagyjunk. Viszont ha sok, akkor ajánlatos kivárni, míg a 1. Moser-féle szőlőművelés rügyek duzzadni kezdenek, és azután annak figyelembevételével kezdjük a metszést. Mivel a szőlőtermesztés legfontosabb tényezője a metszés, attól függ a terméshozam is. Nagyon fontos, hogy csak tapasztalt szőlészekre bízzzuk a munkát, akik ismerik az egyes fajtákat és a helyes metszési módszerrel úgy alakítják a tőkéket, hogy.azok minden évben rendszeresen teremjenek és túlterhelve se legyenek. A gyakorlatból három alapmetszési formát ismerünk: Az első a rövid 1—3 szemre metszés. A közép metszésnél 1—2 félhuzamot hagyunk, egyenként 4—5 szemmel, a többi vesszőt, 1—3 szemre metsszük, a művelési módnak megfelelően. A hosszú metszésnél a tőke erősségétől függően 1—2 huzainot hagyunk, 8—12 szem-2. Sylvoz-féle szőlőművelés mel, a többi vesszőt pedig 1—3 szemre metsszük. A rövid metszéssel csökkentjük az aszimilációs felületet, de ha lemetsszük a termőrügyek nagy részét, azzal pedig a termést csökkentjük. A hosszú metszéssel viszont elősegítjük a vesszők és a gyökérzet fejlődését s így nagyobb termést érhetünk el, viszont ezzel gyorsítjuk a tőkék kimerülését. A tapasztalat azt igazolja, hogy a termékeny szemek az egy éves hajtás közepe táján helyezkednek el, a negyediktől a tizenkettedik szemig. Ha lehet ezt is ki kell használnunk, a tervezett hektárhozam elérése érdekében. A hajtásoknál vigyáznunk kell arra, hogy minél vastagabb a hajtás, az aljától annál távolabb esnek a termőrügyek, ezért ezeket hoszszabbra vágjuk és a vékonyabbakat pedig rövidre. A hosszú metszés előnyeit alap- és utántrágyázással jól kihasználhatjuk, bő termést biztosíthatunk. Könnyen megállapíthatjuk, hogy a termést a szakszerű metszés által értük-e el. Ezt ki is számíthatjuk úgy, hogy megállapítjuk, hogy hány szemet hagytunk egy-egy tőkén. Pl. ha 50 q szőlőt tervezünk egy hektárról, amelyen 5 ezer termő tőke van egy-egy tőkén 10—15 termőszemet hagyunk, ez megfelel 60— 3. Rajna-Hesseni szőlőművelés 70 ezer termő vesszőnek s ezzel tudjuk biztosítani a tervezett mennyiséget. Ha a szőlőnk erőteljesebb, akkor nagyobb termést tervezhetünk, persze ilyenkor egyedenként több termőrügyet hagyunk. A metszéssel szorosan összefügg a tőkeművelődési mód is. Ma már nagyon ritkán találkozunk a karós műveléssel. Gyakori a közép, illetve a magas művelési mód. A magas művelési mód közül a leggyakoribb a Möser féle művelés (1. kép), mely hosszú megfigyelések alapján lett kidolgozva és többféle módosításnak lett alávetve. A legújabb Moser módszer szerint a kétkarú kordon művelést értjük. Ezen karok rövidek, vízszintesek s nem szabad négynél több csapot rajtuk hagyni, melyeket legkevesebb 7 szemre metszük. A csapok fontos, hogy kétéves vesszőből, lehetőleg az öreg farészből nőjenek. Ezzel megakadályozzuk, hogy az öreg fa elágazásokkal legyen tele. Nagyon fontos, hogy a csapok vízszintesen, vagy lefelé lógjanak. Szükséges, hogy az alsó szemek is kinőjenek, s a jövő évben azokból neveljük ki a csapokat. A tőkén utánpótlásként ne hagyjunk többet, mint két csapot 1—2 szemmel. Ezzel elérjük, hogy a tőke be nem sűrűsödik és a vízszintes és lefelé lógó csapok is elég veszszőt nevelnek a legalsó szemekből. A MOser féle művelési mód egyik változata a Sylvoz féle művelés (2. kép). Ez főleg a kis fürtű rugalmas vesszőjű fajtáknál előnyös. A nagyfürtű fajtáknál nem ajánljuk. Ennél nem hagyhatunk több mint három huzamot — hosszú csapot — kb. 12 szem hosszúságút egy tőkén. Ezeket a kép szerint lekötjük a mélyebben fekvő dróthoz. Ezen módszernél azért csak a kisfürt fajtáknak van előnyük, mert rövid hajtásokat képez és a levélzete is csak kisfürtöket képes jó minőségben kinevelni. A középművelés leggyakoribb módja a Rajna—Hesseni tőkeművelés (3. kép). Ez az utóbbi évtizedben nagyon elterjedt, főleg a kisparcellák intenzív kihasználására. Hátránya, hogy sok munkaerőt igényel és csak kisebb gépeket alkalmazhatunk benne. A művelés alapja, hogy egy kordont hagyunk, amelyen egy huzam marad és egy rezer.va csak 2 szemmel, mely a jövő évi metszés alapja. Amikor már a letermett vesszőket eltávolítjuk a csapból, kinőtt két veszszőt felhasználjuk a metszéshez, az alsót a 2 szemű rezer^ csapnak, a felsőt pedig termő vesszőnek. Ennél a művelési módnál nagyon fontos a termővessző kikötése. A minőségi fajtáknál két termővesszőt hagyunk ferdén lekötve, ezzel visszatartjuk a növekedést s javítjuk minőségét. A jól termő fajtáknál viszont fontos a termővessző mélyen történő lekötése. VANEK GÁSPÁR mérnök CSc. ♦> ♦> «£♦ ♦> ♦> ♦:« ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦ ♦> ♦:< Kertbarátok összefogása Jónéhány éve szinte elragadtatóan számoltam be a topofníky-i (nyárasdi) kertbarátok egy évtizedes működésének kézzelfogható eredményeiről. S példaképül állítottam őket, más községek lakosai számára, jelezvén, mit lehet elérni, ha szervezkednek, összefognak, ha gyarapítják szakismereteiket. Ugyanakkor felágaskodott bennem a lokálpatriotizmus. Dúltam-fúltam, miért hajtották „mély álomra“ fejüket a szomszéd községbeliek, akiket csupán a Kis-Duna választ el az előbbiektől. Vagyis, a már galántai 'járáshoz tartozó Trstice (Nádszeg) kertészkedőinek épp oly jók az éghajlati, időjárási és talajadottságai, mint a csallóközi nyárasdiaknak. Csakhát, nincs aki foglalkozzék velük, aki ügyesbajos dolgaik intézését elősegítené, szaktanácsokat adna. Szóval, hiányzott a kezdeményezés ... Aztán, nem egészen két évvel ezelőtt végül mégiscsak „megtört a jég“. Szervezkedtek a kertbarátok. S olyan vezetőket választottak, akikben bíztak, hogy példásan betöltik majd tisztségüket. ... S nem is csalatkoztak. Mert szavatartók a vezetők, amit vállalnak a közösség nevében, azt rendre teljesítik is. Legelőször a gyümölcs-, szőlő- és borkiállítással hívták fel magukra a nagy nyilvánosság figyelmét. Ez a kiállítás várakozáson felül sikerült, amelyre a szomszédokat is meghívták. S akarva-akaratlanul, el kellett ismerniük, a Kis-Duna balpartján is élni tudnak a lehetőségekkel, s szervezés dolgában sem kell szégyenkezniük, mert az említett kiállítás gondos előkészítőmunkáról, alapos szervezettségről és éleslátásról tanúskodott. Nos, ki hinné? Ez a jószomszédi kapcsolat azóta is gyümölcsözik. Köztudott, igen fontos feladata a kertészkedők szövetsége helyi szervezetének a tagok nevelése, szakismeretgyarapítása, mert enélkül nincs előbbrejutás, haladás. A Kis- Duna balpartiak sem heveredtek le a jól sikerült kiállítás által szerzett babérokra, hanem munkához láttak. Szakelőadássorozatot indítottak. Persze, ez esetben nem csupán a saját erejükre, lehetőségeikre támaszkodtak, hanem felkutatták a jó szakelőadókat, majd megkérték őket, előadások tartására. Többek között az elismerten jóhírű Topofník-i (nyárasdi) Efsz gyümölcskertészét, Belucz János mérnököt, Varga Józsefet a Gbelce-i (köbölkúti) Efsz szőlészeti szakemberét, s másokat, akik olyan színvonalas, érdekfeszítő előadásokat tartottak, hogy az egész falu beszélt róla. Akik személyesen végighallgatták ezeket a szakelőadásokat, azok bizony hálálkodtak: milyen jó, hogy elmentek a gyűlésre, sokminden megvilágosodott számukra. Akik vajmi keveset értenek a szőlő-, a gyümölcs- és zöldségtermesztéshez, azok is kedvet kaptak tőle. Ám, nem álltak meg félúton! Egy összejövetelen elhatározták, jő lenne permetezőgépeket venni, mert a szakszerű növényvédelem elengedhetetlen. S nem is tétováztak sokáig. A két permetezőgépnek azóta nagyon sok hasznát vették a kertbarátok. Mert, vannak már vagy százhűszan, s mindnek van egy darabka kertje, néhány gyümölcsfája, lugas szőleje ... És, mondanom sem kell, máris van eredménye a szervezkedésnek, a tanulásnak, a szaktudásgyarapításnak, a tapasztalatcseréknek. Főleg az utóbbiról egyetmást el kell mondanom. Ugyanis a fóliás zöldségtermesztés kezdeményezője ebben a községben ugyanaz, akinek számos, nagy visszahangra találó cikkét olvashatták a Szabad Földműves ben. Sándor Gábor az e téren szerzett értékes tapasztalatait sokoldalúan hasznosította a gyakorlati életben. A közös gazdaság fóliás zöldségtermesztésének kezdetével csaknem egyidőben a kertbarátok körében is villámgyorsan elterjedt ez a módszer ... Gyűlésre jöttek össze a kertbarátok a múlt év nyarán. S amit elhatároztak, másnap végre is hajtották. Összesereglettek vagy félszázan a község kertbarátai. Vasárnap lévén, munkaidőt nem vesztegettek. Mindenekelőtt a szövetkezet fóliás zöldségtermesztését tekintették meg, s összehasonlították, mik ennek a haladottabb, sokkal jövedelmezőbb termesztési módszernek az előnyei, stb. Volt mit nézniük a kistermelőknek. Saját szemükkel győződhettek meg arról, amiről már hamarabb előadás útján hallottak, vagy a szakújságokban olvastak. Node, nem lett volna teljes ez a tapasztalatcsere, ha enynyivel megelégednek. Nem bizony! Sorra vették a kertbarátok fóliasátrainak megtekintését is: így került sor Faragó János, Juhos Vince, Molnár József, Erdélyi Gyula és a többi kertbarát termelési módszereinek a megismerésére is. A tapasztalatcsere tanulságait a fóliás zöldségtermesztés helyi kezdeményezőjénél értékelték, hogy azután általánosítva hasznosíthassák a tapasztaltakat. Röviden így summáztak: sokat tanultak, értékes gyakorlati tapasztalatokra tettek szert. S még ezzel sem elégedtek meg. Újabbat kezdeményeztek. Ugyancsak a nyár folyamán mintegy hatvanan felkerekedtek, hogy községükön kívül is körülnézzenek. így jutottak el a tanulnivágyó kertbarátok Búčra (Búcs), Gbelcére (Köbölkút) és Radvaű n/D-ra (Dunaradvány), ahol szintén sok barátra leltek, s lényegesen elősegítették ismereteik gyarapítását. Szőcs Boldizsár, a kertészkedők helyi szervezetének pénztárosa szót ejtett arról, hogy voltak ugyan nehézségeik a terményértékesítést illetően (a galántai Jednotával kötöttek szerződést), de úgyahogy leküzdötték azokat. Az efféle problémákkal a jövőben is számolnak, s a lehető legcélszerűbben oldják majd meg azokat. Mindezekből mi a tanulság? összefogásban az erő! Közösen, szervezetten többre viszik a kertbarátok. Ha a múlt évben ilymódon több mint 150 ezer koronával gyarapodott egyéni jövedelmük, az idén remélhető — a rugalmasabb értékesítés következtében — még eredményesebb lesz fáradozásuk. No meg aztán szakmai tudásuk gyarapítása, az erkölcsi elismerés is — aranyat ér! N. KOVÁCS ISTVÁN Szűzföld helyén vitaminok A Bátkai Állami Gazdaságban nagyméretű gyümölcs- és szőlötelepítési program vette kezdetét. A Bátka és Füge közötti kedvező fekvésű dombos ugart 153 hektár területen törték fel az Agrostav nagyteljesítményű erőgépei. A tervek szerint 75 hektáron gyümölcsöst, 53 hektáron szőlőt és 23 hektáron komunikációt létesítenek több mint 21 millió koronás beruházással. Jelenleg a gyümölcsfa telepítési munkálatok folynak, melyeknél Kovács László vincellér vezetésével 2U főből álló aszszonycsoport dolgozik. A négyéves telepítési program első esztendejében mintegy 26 hektár szőlő kerül kitelepítésre. Egyebek között a csemege, kardinál, csaszla és olasz rizling szőlőfajták meghonosodására és jó termésére számítanak a szakemberek. IIACSI ATTILA, Rim. Sobota Л Л Л i ♦> ♦> ♦>
