Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-03 / 9. szám
A vadalsnvü almafák koronaalakítása Az ' előbbi mellékleteinkben az E. M. törpe almafák ültetési és nevelési lehetőségeit tárgyaltuk. Ismertettük és öszszehasonlítottuk a törpe- és vadalanyú almafák tulajdonságait és rámutattunk arra, hogy miért ültetünk intenzív gyümölcsösökbe törpefákat. Megállapítottuk, hogy a törpefák sokkal több munkaráfordítást és anyagi befektetést igényelnek, mint a vadalanyú fák. Ezért azok a kertészkedők, akik kevesebb idővel rendelkeznek, vagy kisebb anyagiakkal akarnak gyümölcstermesztéssel foglalkozni, feltétlenül vadalanyú fákat telepítsesnek. A vadalanyú fák telepítése nem költséges, nem kell különösen ügyelni a talajviszonyokra. A vadalanyú fa gyönge talajban is jól fejlődik. A termőerő fenntartására elegendő a zöldtrágyázás A KORONAALAKÍTÁS MÓDJA A vadalanyú almafákat sudaras koronára neveljük. Ebben az esetben nem beszélhetünk alakfákról, vagy sövények kialakításának lehetőségéről, mivel a fa aránylag nagyra nő, ezért kezelése, formálása, vagy támrendszer építése rendkívül körülményes, és költséges lenne. A fa koronaalakításához akkor kezdünk, amikor 5—0 jól fejlett koronavessző áll rendelkezésünkre. Ha a faiskolában vagy a saját nevelésű oltványon csupán 1—3 vessző van, vagy csak suhángos oltványt ültetünk, a koronaalakítást egy évvel el kell halasztani. ELSŰÉVI KORONAALAKÍTÓ METSZÉS Az elsőévi metszést a mellékelt ábrán vázoljuk: (1. ábra). Ennek a metszésnek az a célja, hogy kialakítsuk az első ágcsoportot. Ehhez egy Jól fejlett sudárra, (középső hajtásra) és négy oldalhajtásra — későbbi vezérvesszőkre van szükség. Ha tehát a fácskán több vessző van, ezeket távolítsuk el, és válasszuk ki a legerősebb négyet, amelyeket meghagyunk. Ezek legyenek lehetőleg egyenesek, helyzetük legyen szabályos, körkörös. A fa sudarát a középső, egyben a legfelső, és legerősebb vessző képezze. Ha két sudár áll rendelkezésünkre, amelyekből választhatunk, akkor mindig az erősebbet, az egyenesebbet válasszuk. További fontos körülmény az, hogy az oldalhajtások a sudárhoz viszonyítva 45 fokos szöget képezzenek. Amennyiben ezt a hajtások természetes alaphelyzete nem biztosítja, alkalmazzunk kikötözést vagy kitámasztást. Magát a koronaalakítási metszést úgy végezzük, hogy a középső, azaz a sudárvesszőt kb. hosszúságának a felére vágjuk vissza. A négy oldalhajtás közül kiválasztjuk a legerősebbet és hosszának kétharmad részét szintén lemetsszük. Ez egyben a legmagasabban álló odalvessző. A többi három vesszőt pedig ennek a vesszőnek megfelelő magasságban metsszük vissza. Ezzel elértük azt, hogy valamennyi vessző erősségét kiegyenlítettük, mivel a vékonyabbakból kevesebbet, a vastagokból többet metszettünk. Ezzel a koratavaszi, elsőéves metszést befejeztük. A nyár folyamán az így megmetszett fát kisérjük figyelemmel, mivel nagyon erős hajtásnövekedés esetében a nyár folyamán is metszeni kell. A sűrűn álló hajtásokat ritkítsuk, a nagyon erősen növekedőket csípjük vissza. A sudarat azonban érintetlenül kell hagyni. METSZÉS A MÁSODIK ÉVBEN METSZÉS A NEGYEDIK ÉVBEN A második év tavaszán folytatjuk a fa koronaalakftó metszését. A vázágak — vagyis az előző évi négy oldalhajtás — egy-egy vezérvesszővel gyarapodtak, és alattuk néhány rövidebb vessző is nőtt. Ezenkívül gyarapodott az eredeti sudárvesszö is. A sudarat lehetőleg minél egyenesebben neveljük tovább. A második év koratavaszán ezt a sudarat kb. a felére metsszük vissza. Az esetleges második sudárvesszőt, ha van, távolítsuk el. A sudáron nőtt oldalvesszőket ritkítsuk ki, a hosszabb meghagyottakat négy rügyre metsszük vissza, így ezekből nem képződhetnek ágak, hanem termőrészekké válnak. Ezekről várhatjuk a fiatal fa első termését. A négy eredeti oldalhajtáson, amelyeket most már vázágaknak is nevezhetünk, vezérvesszők fejlődnek ún. oldalvezérek. A vázgallyak vezérvesszőit, hosszúságuknak felére metsszük, a 2. ábra szerint. A korona belseje felé növő, a vázágon fejlődő oldalhajtásokat kimetsszük. A többi vesszőt négy rügyre metsszük, a rövidebb vesszőket érintetlenül hagyjuk. A gyenge fejlődésű fákat természeteseunem metszhetjük, ilyen esetekben a koronaalakítást egy évvel el kell halasztani. METSZÉS A HARMADIK ÉVBEN Ebben az évben a metszést ugyanazon elvek szerint folytatjuk, mint a második év tavaszán. A sudarat, és a vázágakat ismét az új hatások kb. felére metsszük vissza. A kétéves farészeken elhelyezkedő rövid vesszőket nem metsszük, hanem csupán kiritkítjuk. Ha a kétéves farészeken 3—4 rügynél hosszabb vesszőket találunk, azokat kurtítjuk. A negyedik évben a vadalanyú almafa koronaalakítása rendszerint befejeződik — kivételt képeznek a gyengén fejlődő fák. Ebben az életkorban megkezdjük a második ágcsoport kialakítását. A második ágcsoport hasonlít az elsőhöz, azzal a különbséggel, hogy amíg az első ágcsoport esetében egy ágcsoportot neveltünk — a fa tulajdonképpeni vázágait — most annyi ágcsoportot nevelünk, amennyi a vázágak száma — esetünkben tehát ötöt. A négy oldalvezért és az egy fővezért — sudarat, — úgy kezeljük, mintha öt sudaras — hiányos koronájú fácskát — alakítanánk. A sudarakat úgy metsszük vissza, hogy az első ágcsoporttól kb. 100 cm távolságban fejlődhessen a második ágcsoport. A második ágcsoport vesszőinek helyzetét a 3. ábrán vázoljuk. Fontos tudni, hogy a második ágcsoport legfelső rügyeit úgy válasszuk, hogy vezérvesszői az első ágcsoport — tehát a vázágak közé essenek, — amint ezt a negyedik ábrán láthatjuk, llymódon elértük azt, hogy a vázágak nem árnyékolják egymást, és nem fognak a későbbiek folyamán egymásraborulni. A vadalanyú almafákat ilymódon a harmadik ágcsoportig alakítjuk. Ezután a koronán már csak javító-ritkító metszést végzünk. A harmadik ágcsoport hajtásai kb. az ötödik évben fejlődnek ki. Ha az első ágcsoportban öt vezérvesszőt, vagyis vázágat neveltünk, a másodikban elég 3—4 vázágat nevelni, a harmadikban pedig 2—3-at. Ez kb. 10 ágat — vázágat — tesz ki, ami mindenképpen elég erős koronát jelent. BILEK GÁBOR, mérnök Xjbht 8 A bratislavai kertészek is készülnek a nőnapra. 3. SZÁM 1973. MÁRCIUS 3. • A TARTALOMBÓL 0 Az 1973-as évi növényvédőszer ajánlat • A máknak már földben a helye • A karfiol termesztése magra ф Segítsük a gyógyszeripart • Kertbarátok összefogása ф Szűzföld helyén vitaminok • Virágkötők iskolája • Fagyvédelem fólia alatt • Egynyári virágok vetése a házikertben • A nadragulya ф A vadalany almafák koronaalakítása. ф- A szőlő metszéséről KERTESZET A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE A palánták melegágyi gondozása A palánták melegágyi és üvegházi gondozása a zöldség. termesztés egyik legfelelősségteljesebb és legigényesebb munkája. A fejlődés folyamán nemcsak az optimális feltételeket kell biztosítanunk, hanem ügyelnünk kell arra is, hogy ezek kölcsönös korrelációban (összefüggésben) legyenek egymással. Nagyon fontos tényező a fény biztosítása, főleg azért, mert a fényviszonyok intenzitásának, valamint a megvilágítás helyes tartamának megfelelő irányítása igen nagy nehézségekbe ütközik. A zöldségnövények palántáinak optimális fényintenzitása 10—15 ezer lux. A téli hónapokban a melegágyakban és üvegházakban a fényintenzitás igen gyakran csökken néhány 100 lux-ra. A mesterséges megvilágítással bizonyos lehetőség adódig a fényerősség növelésére és ezáltal a nappali időszak bizonyos meghosszabbítására, azonban ennek bevezetése és használata a házikert tulajdonosok részére viszonylag költséges. Ezért a kistermelőknél a fényintenzitás helyett inkább előnyben részesítjük az Irányítható (befolyosolható) tényezőket, vagyis a talaj hő-1 mérsékletét és nedvességét. A koratavaszi időszakban a túl magas fényerősség is ártalmas lehet, ami az üvegalatti tér erőteljesebb felmelegedését és ezzel párhuzamosan növelheti a transpirációt (párolgást) és csökkenti a fotószintézist. Ennek irányítását árnyékolással könnyen meg tudjuk oldani. Az irányított hőmérséklet magassága a palántanevelésnél elsősorban biológiai követelményektől és a fényerősségtől függ. A káposztaféléket és a salátát 12—15 C fokon, a paprika, paradicsom és egyéb melegkedvelő zöldségpalántákat 18—22 C fokon neveljük. Az alacsonyabb fényerősségnél a hőmérséklet alacsonyabb lehet, magasabb fényerősségnél lehet kissé magasabb. Az éjszakai hőmérsékletnek is alacsonyabbnak kell lennie, ugyanis magasabb hőmérsékleten a magasabb disszimiláció hatására jelentős veszteségek következhetnek. A hőmérsékletnek nem szabad azonban a kritikus érték alá csökkennie, főleg a karalábénál, ceheméi és a melegkedvelő zöldségféléknél mint pl. a paradicsomnál, paprikánál, uborkánál, tojásgyümölcsnél (baklazsán) stb. A hőmérséklettel összefügg a palánták edzése, ezáltal a palántákat előkészítjük a szabadföldi klimatikus viszonyokhoz. A palánták edzését úgy végezzük, liogi a melegágyak szellőztetését fokozatosan növeljük és ha már nem számolunk fagyokkal, kiültetés előtt 3—4 napig az üvegeket teljesen eltávolítjuk. A palánták öntözését is össze kell hangolnunk a többi tényezővel. A legmegfelelőbb talajnedvesség 60—80 %. Magasabb hőmérsékleten a fényerősségnél ajánlatos a talajnedvességet növelni. Egyben gondolnunk kell arra is, hogy miképpen fogjuk a palántákat öntözni a kiültetés után. Ha a kiültetés után nem fogjuk öntözni, úgy már a melegágyban ajánlatos azokat szárazabb körülmények között nevelni. A palántákat mindig olyan vízzel öntözzük, melynek hőmérséklete 2—3 C fokkal magasabb a talaj hőmérsékleténél. Napos időben 9—10 óra között, borús időben a déli órákban öntözzünk. A délutáni öntözés nem ajánlatos, mivel a növényzet felülete lassabban szárad s ennek következtében fokozottabb mértékben fennáll a veszély a különböző betegségek felléptére. Fontos a palánták optimális tápanyagellátásának biztosítása is. A gyakorlatban bevált a palánták kétszeri tápanyagokkal való ellátása. Először pz első valódi levelek megjelenésekor. másodszor a palántanevelés félideje körül adagoljuk a tápanyagokat. Legalkalmasabbak a teljes NPK vagy a citramfoska műtrágyák; ezekből négyzetméterenként 30—35 g-ot használunk leginkább 0,08—0,2 %-os vizes oldat alakjában. Szükség esetén a baromfitrágyából 1:10 arányban készített tápoldat is jó szolgálatot tehet. A tápanyagokkal való ellátás során ügyelnünk kell arra, hogy a palánták ne legyenek túltrágyázva, tartsuk szem előtt, hogy a nitrogén ne legyen túladagolva, ebben az esetben palántáink úgynevezett „lágyak“ lesznek. A palánták gondozása a továbiakban a melegágy talajának megfelelő porhanyításából, a gyomok irtásából, valamint a betegségek és kórokozók elleni növényvédelemből áll. Kiültetés előtt néhány órával a palántákat bőségesen megöntözzük, hogy azok jól telítődjenek vízzel és jobban tartsák meg a földet a gyökérzeten. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy ma már a zöldségpalánták gondozására sem adhatunk egységes és pontos receptúrát, ugyanis kisebb-nagyobb eltérések gyakoriak az egyes zöldségfélék palántáinak gondozásánál. BÓZNER MIKLÓS
