Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-03 / 9. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973 március 3. 10. Vörös Fülek. így emlékeznek arra a városkára, ahol a burzsoá köztársaságban a párt vezetésével a munkás­­osztály oly bátran szállt szembe elnyomóival. A vér nem vált vízzé a Februári Győzelem időszakában sem. Habár az ismert okokból kifolyólag a nagyjelentőségű évben a Kovosmalt üzemben mindössze 48 volt a párttagok száma, mégis meg tudták nyerni a dolgozók nagy részét a gottwaldi politikának. 1948. február 22-én összeült üzemi tanácsok Prágában megtartott országos konferenciáján a gyárból három szakszervezeti tag vett részt. Ok hoztak bírt a legújabb fejleményekről, s ez lázba hozta a gyár dolgozóit. A luöeneci Járási Pártbizottság felhívására ugyanek­kor hozzáláttak a népi milícia megszervezéséhez. Elő­ször a fegyveres gyári őrök mellé állítottak kommunis­tákat. A piros karszalagos újdonsült milicistákat meg­erősítésként a járás székhelyére híviák, ahol felfegyve­rezték őket, s néhány napig ott teljeesítetek szolgála­tot. Utána a párt vezetősége úgy töltötte fel a párt és a munkásosztály „hadseregének“ sorait, hogy a megbíz­ható munkásokat beosztotta a már felfegyverzett kom­munisták mellé. Ezekben a napokban — mint szemük fényre, úgy vigyáztak az üzemre. Ez érthető volt, hi­szen az előző évben a provokátorok már felgyújtották a gyár egyik részlegét. De a városban is rendet kellett tartani, ügyelni a közellátásra és annak szabotálóira. Bár Fifakovon nem avatkoztak bele fegyveresen a februári eseményekbe, mégis váratlan fellépésükkel, bá­torságukkal, fegyelmezettségükkel olyan erőt képvisel­tek, amelytől a reakció, a spekulánsok megrettentek. 1948 őszén hatvan fifakovoi milicista tette le az esküt. A számuk azóta több mint a kétszeresére növekedett és a legnagyobb alakulat a járásban. Nemrégiben H r o n y e c elvtárssal az akkori járási partbizottság tagjával, a népi milícia egyik szervezőjé­vel, a gyár üzemi pártszervezetének elnökével, s néhány régi milícistával felelevenítettük az elmúlt 25 esztendő sokoldalú tevékenységét, amelyért az alakulatnak 1969- ben Munkaérdemrendet adományozott köztársaságunk elnöke. Л Lucenecen székelő népi milícia járási parancsnoka röviden így jellemezte a füleki alakulatot: „rájuk mindig lehet számítani“. Valóban, a februári győzelem utáni években minden nagyobb politikai akcióban résztvettek. Előfordult, hogy közülük jónéhányan egész hetet is családjuktól távol töltöttek. De a május elsejei felvonulásokon s más álla­mi ünnepeken is mindig ott meneteltek a párt fegyveres alakulatai. Az 1953-as pénzbeváltásnál már nemcsak otthon, hanem a kerület székhelyén, Banská Bystricán is szolgálatot teljesítettek. Az 1956-os évben kevés nyu­godt éjszakájuk volt. A magyarországi események ide­jén — mint a határ közelében lévő város milicistái — állandóan készenlétben voltak, s bizony, ha valahol rendellenesség ütötte fel a fejét, ott gyalog, vagy teher­autón felvonult az egység, hadd lássák, erősek, egysé­gesek. Hronyec Júlia így emlékszik a nehéz nemzetközi hely­zet éveire: „Az uramat jóformán hetekig nem láttam otthon“. A milícisták jelentősen kivették részüket az efsz-ek szervezéséből is. Az üzem a közeli Holiša (Galsa) köz­ség fölött vállalt védnökséget. Főleg a milícia tagjai jártak agitálni, meggyőzni a földműveseket. Egyesekkel azonban sehogy sem boldogultak, s mivel azok az állam iránti kötelességüket sem teljesítették, egyre türelmet- £ lenebbek lettek. Aztán szót értve a már néhány szövet- £ kezeti taggal, a gépálnmásról rendeltek 12 traktort és £ összeszántották a földet, sőt be is vetették. Persze rá- £ fizettek, mert részben nekik kellett a termést betakart- £ ni. Mivel a gazdák közül sokan eladták a szarvas- £ állatokat, kieszközölték az üzemnél, hogy erosítéskép- í pen 15 tehenet vegyenek a szövetkezetnek. — Kicsit türelmetlenek voltunk — jegyzi meg az ^ egyikük. — De azért a holišaiak nem haragszanak ránk, ^ sőt legtöbben azt mondják, nagyon okosan tettük. Amikor a szövetkezetek különböző külső és belső po- £ litikai hatásra szét akartak esni, még ŠahyésŠafa- í r i k o v о környékére is küldtek agitátorokat. A legnehezebb időket az 1988-as események idején ^ élte át a fifakovoi egység. A válságos napokban éjjel­­nappal szolgálatot teljesítettek. Ezekben a napokban a megbízhatóság kérdése egyre fontosabbá vált. Ezért még ^ a hivatásos parancsnokuktól is elvették a fegyverrak- ^ tár kulcsát — mert nem tartották egészen megbízható- ^ nak — és az üzemi pártszervezet páncélszekrényében ^ helyeztékel azt. Amikor a jobboldal a milícia felszámo- ^ lása mellett kardoskodott, az egység tiltakozó levelet ^ küldött a pártközpontba. Végülis úgy döntöttek, ha min- ^ den kötél szakad, csakis a szovjet hadseregnek adják át í a raktár kulcsát. A legmegbízhatóbb alakulat tagjaiból ^ négy esetben 16—18 főből álló csoportot szolgálattelje- £ sítésre hívtak be a luöeneci pártbizottságra. Különben a $ baráti katonai segítség után a katonák felvették a kap- ^ csolatot a náluk tartózkodó szovjet egységekkel, s együtt ^ tanácskozták meg a legsürgősebb teonivalókat. A luöeneci járás legnagyobb milicista alakulata mind ^ politikai, mind harci felkészültségében példás. A gya- í korlaton megjelentek száma minden esetben közel száz százalékos. Rendszeresen, havonta egyszer politikai elő- £ adást tartanak a nemzetközi helyzetről és különböző bel- ^ politikai kérdésekről. Az egységnek gazdag kézikönyv­­tára van. amelyből gyakran kölcsönöznek a népi milícia £ tagjai. Ž A gyakorlatokat nagyon komolyan veszik. Néha egy £ vagy kétnapos gyakorlatot is tart a 130 tagú nagy csa- £ Iád. Kemény munkát végeznek, s ezért nem véletlen, £ hogy az 1971-es lövészeti versenyen járási, kerületi és ^ szlovákiai szinten első helyen végeztek. De tavaly is J övék lett az első díj a járási és kerületi vetélkedőn. — Sok időt vesz igénybe a milícistáink sokoldalú ki- ^ képzése — állítja Vajda elvtárs, az alakulat politikai ^ parancsnoka. — Még szerencse, hogy a feleségek meg- í értőek, s tudják, embereik valamennyiünk biztonságáért töltenek távol a családtól aránylag oly sok időt. A gyár vezetőségével kitünű az alakulat kapcsolata. í Nem csoda, hiszen a milicistákra mindig számíthatnak, ^ ha valamelyik üzemrészlegen lemaradás mutatkozik a '■/ terv teljesítésénél, vagy sürgősen meg kell javítani va- ^ lamit. Különben a szocialista munkabrigádokban is hat- ^ vanan dolgoznak közülük. Az odaadó munkájukat nagy- £ ra értékelik. Tavaly is elősegítette az üzem, hogy 30 mi- ^ licista Kárpát-Ukrajnába látogasson. ž Ž Az alakulat nemrég tartotta évzáró gyűlését. Ebből az J alkalomból visszaemlékeztek a megtett negyedszázados ^ útra, és több kiváló milícistának átadták a Klement ^ Gottwald emlékérmet. A milícisták közül sokan ^ viselői már különböző kitüntetéseknek, de azért Ieg- ť büszkébbek arra, amit a kollektíva kapott: a Munkaér­­demrendre. TÖTH DEZSŐ í '/ A beszélgetés részvevői (balról jobbra: Beüo Jozef az üzemi pártszervezet elnöke, Hronyec József, a milícia '/ alapítótagja. Hronyec Júlia a megértő feleség, Fodor 1st ván a kiváló fegyvermester. Molnár Barna és Póbis 1st­­ván régi tagjai az alakulatnak és Vajda András a milícia politikai parancsnoka. Ž * * Üzenet az űrrepülés korszakába Mikolas Koperníkuszról a XV. század zseniális tudósáról születé­sének 500. évfordulója alkalmából az egész tudományos világ meg­emlékezik. Ez a lengyel szerzetes felborította a több száz éve ural­kodó ptolemajoszi geocentrikus elméletet s olyan tant állított fel, amely korunkban is helytálló. A geocentrikus elmélet tudományta­lan alapokra épülve azt vallotta, hogy a Föld tengereken úszó víz­szintes felület, amely felett a bolygók, a csillagok s köztük a Nap is mozgásukat végzik. Koper­nikusz — a felvilágosodás nagy­szerű korához méltó módon — sok évi tudományos munkájával, kísér­letezéseivel — egyik életrajzírója szavaival mondva „megteremtette az új égboltot“. Olyan égboltot, amelyen a csillagok szigorú fizi­kai törvények szerint járják útju­kat s mozgásuknak nem a mi föl­dünk a központja. Nagy bátorság kellett ennek a mai szemmel mér­ve logikus és természetes igazság­nak kimondásához a XV. század­ban. Ez az úgynevezett heliocentri­kus elmélet tudományos megma­gyarázása Mikolas Kopernikusz nevéhez fűződik. A nagy csillagász az észak-len­gyelországi Toruftban született 1473. február 19-én. Szülei gazdag kereskedők voltak s fiúknak lehe­tővé tették, hogy a legmagasabb fokú műveltségre tehessen szert. Krakkói tanulmányait befejezve Olaszországba ment, s ott nem csupán a kánonjogot és az orvos­­tudományt tanulmányozta, hanem A vén tölgyfa, a néma tanú... erősen hatott rá a kor szelleme is, amely mind a filozófiában, mind a művészetekben forradalmasító módon jelentkezett. Hazájába visszatérve egy Ideig nagyapja mellett titkárkodott s az öregedő püspök rossz egészségi állapota miatt orvosi tudását is gyakran hasznosította. De felje­gyezték róla, hogy a falu szegény betegein is szívesen segített. Nagy­apja halála után 1512-ben From­­borgba költözött és ott elfoglalta a prépostság kanonoki tisztségét. Kisebb megszakításoktól eltekint­ve itt élt élete végéig 1543-tg, s ez az évszám azért is jelentős, mert ekkor jelent meg Nürnbergben korszakalkotó könyve: De revolu­­tionitus orbium coelestlum (A vi­lágűr bolygóinak mozgásáról). A fromborgl magány nagy for­dulatot jelentett Kopernikus éle­tében. Már ezelőtt is mindennél jobban kedvelte a csilagászatot, de most már szenvedélyes előadással kezdett foglalkozni a csillagos ég­bolt, a Föld, a Hold, a Nap titkai­nak kifürkészésével. Lakosztályá­nak egyik szárnyát úgy rendezte be, hogy a nap minden időszaká­ban megfigyeléseket végezhessen. A tenger közelében fekvő városka éghajlata különösképpen kedvező­nek bizonyult tudományos munká­jához. Tapasztalatait, ismereteit fent említett könyvében foglalta össze. Ez a könyveim a biblikus világszemlélet híveinek fülében úgy hangzott, mint az ördög di­csérete. Néhány év múlva az egy­ház index alá helyezte. Ennek el­lenére Kopernikusz zseniális fel­fedezése tovább terjedt, s világ­szerte újabb felfedezésekre ösztö­nözte a tudósokat. Lengyelország népe évek óta ké­szülődött arra, hogy az ország nagy fia születésének 500. évfordulóját tudományos munkássága, jelentő­ségéhez méltóan ünnepeljék. Kü­lönösen szép szerepet vállaltak a 10—18 évesek, a harcerek, továb­bá az ifjúsági szövetségek tagjai, akik 1967-ben „Fromborg 1001“ címmel nagyszerű építőmozgalmat hirdettek. (A szám Lengyelország fennállásának 1001. évét jelenti.) A fiatalok elhatározták, hogy fel­építik azt a várost, amelyben a nagy csillagász élt, s amelynek lakóházai a második világháború idején mintegy 80 százalékban romba dőlteit A nyári hónapokban többezer ifjú harcer dolgozott Fromborgban. Régi épületeket ja­­vítotak, új üzleteket, lakóházakat építettek, segédkeztek a csatorna­­hálózat, a vízvezeték létesítésé­ben, parkokat csinosítottak, a te­reken a járdák mentén. De nem csupán dolgoztak a fiatalok ebben a városban. Kölcsönösen megis­merték egymást, barátságok szü­lettek az ősrégi ifjú városban. Szinte természetes, hogy megis­merkedtek a csillagászat alapjai­val is, hiszen Kopernikusz városá­ban töltöttek egy munkaszorga­lommal és szórakozással teli nya­rat! Azok a fiatalok, akik három szünidőn át munkálkodtak From­borgban, s mindhárom alkalommal kitüntetésben részesültek. From­borg város díszpolgáraivá váltak. Jelenleg több mint ezer lengyel fiatal díszpolgár nevét tartják nyílván. A Fromborg 1001 akciót az új Lengyelország legtömegsze­­rűbb mozgalmaként emlegetik, s múlt év szeptemberében mint ilyen elnyerte a Trybuna ludu el­ső díját. Fromborg tehát nem csu­pán az a város, ahonnan félévez­reddel ezelőtt forradalmi tan in­dult el hódító útjára, hanem olyan hely is, ahol az új arcú lengyel fiatalok kovácsolódnak, munkál­kodnak, s azt tanulják, hogyan kell becsülni a haladó hagyomá­nyokat. A város jövőjéről beszélgettem a mozgalom törzskarának vezető­jével Kubiczki Mariannái. A be­szélgetésre a katedrális mellett álló hatalmas tölgyfa alatt került sor, amelynek közelében állt vala­ha a nagy csillagász lakóháza. — Ez a tölgyfa — mutatott Ku­biczki elvtárs a szófián tanú felé — bizonyosan látta Kopernikuszt, hiszen feltételezhető, hogy ezen az udvaron végezte reggeli sétáit. Mi lengyel fiatalok büszkék vagyunk rá, hogy azt a szorgalmas munkát is látja, amelyet a harcerek immár hatodik éve végeznek nagy csilla­gászunk városában. Írja meg ké­rem, hogy néhány év múlva ha­zánk látogatói ezen a helyen nagy­szerűen berendezett és felszerelt turistaközpontra találnak. From­borg egyszersmind a hordozója lesz Kopernikusz élő emlékének és ifjúságunk nagyszerű teremtő munkájának. PETRIK JÓZSEF I A fifakovoi Kovo­smalt, ahol az or­szág egyik legjobb népi milícia alaku­lata tevékenykedik.

Next

/
Thumbnails
Contents