Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-03 / 9. szám

Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. március 3,__________________________________Ara 1.— KB»________________________ XXIV. évfolyam, 9. szám. Szakmelléklet KERTESZET A kertészkedök, a gyümölcs- és szőlőtermesztők tanácsadója. A virágcsokor mellé Sok évtized telt ei azóta, bogy Koppen­hágában a nemzetközi munkásmozgalom vezetői harcot hirdettek a női egyenjogúsá­gért. Programjukban a nők munkához való joga, az EGYENLŐ MUNKÁÉRT EGYENLŐ BÉR elvének érvényesülése és a béke kiví­vása szerepelt. Az 1310-es esztendő jelentette a döntő fordulat kezdetét a nők életében. Azóta a világ haladó emberisége minden év március 8-án megiinnepli a Nemzetközi Nőnapot. Jónéhány harcos év telt el, míg az első szocializmust építő országban a társadalmi rend biztosította a munkásmozgalom oly drága eszméinek megvalósítását. Azóta sok országban, köztük nálunk is győzött a szo­ciális forradalom, s ez megteremtette a nők igazi egyenjogúságának előfeltételét. Nőnapon rendszerint virágcsokorral és más ajándékokkal kedveskednek lányaink­nak, asszonyainknak. A vezető dolgozók szívhez szóló ünnepi köszöntőkben méltat­ják és köszönik meg mindazt, amit a szép nem a társadalom építésének különböző szakaszain tett. Ez természetesen szép és helyénvaló, de édeskevéssel járul hozzá a dolgozó nők problémáinak a megoldásához. Ismert, hogy a nők foglalkoztatásának százalékaránya nőttön nő, és egyre több közülük felelős beosztásban tevékenykedik. Ez végeredményben helyénvaló. Viszont az már semmi esetre sem, hogy sok esetben annyi munka nehezedik a vállukra, amivel csak minden erejüket latbavetve képesek megbirkózni. A nők többsége a napi munka mellett háztartást vezet és gyermekeket nevel. Bi­zony főleg a nagyobb családokban — külö­nösen míg kisebbek a gyerekek — ezernyi a tennivaló és sokszor a késő éjszakai órá­kig kell szorgoskodniuk az asszonyoknak. Igaz, a férj is sokat segíthet, s közülük jó­­néhányan ki is veszik részüket a házi mun­kából. Oe egészében ez sem oldja meg a családanyákra háruló teherviselés gondjait. Különösen falvainkon találkozunk bosszan­tó jelenségekkel. A közszolgáltatás sokhe­lyütt nem kielégítő és ezért olyan házimun­kát is kénytelenek végezni az asszonyok, amelyekre a városokban már régen nincs szükség. Vannak olyan községek, ahol az üzlethálózat kiépítése gyermekcipőben jár, és a meglévőkben sem gondoskodnak meg­felelő ellátásról. Főleg a sütőipari termékek beszerzése okoz gondot. A városban dolgozó falusi nők kénytelenek a kenyeret a mun­kahelyük közelében megvásárolni, s túlzsú­folt autóbuszokon szoroskodni a minden­napival. Még rosszabb azoknak a falun dol­gozó asszonyoknak a helyzete, akik, ha friss kenyeret akarnak vásárolni, a legközelebbi városokba kell utazniuk. Ezek olyan visz­­szásságok, amelyeket jóakarattal és a szál­lítás helyes szervezésével a falusi üzletháló­zat megoldhatna. A mezőgazdasági üzemek nagy százalékában dolgozó asszonyoknak sem mindegy, hogy a bevásárlási gondok miatt nem tudnak időben munkába állni, vagy kénytelenek korábban haza menni. Tény, a családanyák helyzetének javítá­sáért sok minden történt az utóbbi időben. A nyugdíjazás differenciálása, anyasági sza­badság jelentős meghosszabbítása, a családi pótlék nemrégen történt emelése, az április elsején életbelépő előnyös kölcsönök jutta­tása, óvodák, bölcsődék, 'napközi otthonok létrehozása és más intézkedések sokat segí­tettek és kedvezően hatottak a népszaporu­latra is. Amíg 1968-ban 1000 lakosra 14,9 százalék volt az újszülöttek száma, tavaly ez már 17,1 százalékra emelkedett. Ez ör­vendetes jelenség, s egyben bizonyítéka pártunk helyes családvédelmi politikájának, amely egyre nagyobb elismerést és társa­dalmi érvényt szerez a nők családi körben végzett nevelő munkájának. A társadalom szempontjából a családi otthon melege, rendezettsége nagy jelentő­ségű volt a múltban és lesz a jövőben is. Természetesen ez nem zárja ki, hogy asszo­nyaink számára olyan sokoldalú lehetőséget biztosítsunk, amely által kellő mértékben kivehetik részüket a szocializmus építésé­ből és szakmai vonalon is tovább képezhe­tik magukat. Ezekben a napokban mindenütt őszinte szívvel köszöntik a lányokat, asszonyokat, akik jelentős részt vállalnak a társadalom építésében és oroszlánrészt az új nemzedék nevelésében. Az ünnepi hangulatban elmon­dott szép szavak mellett azonban ne feled­kezzünk meg azoknak a problémáknak a megoldásáról, amelyek még jobban meg­­könnyíthetnék я nők, főleg a dolgozó csa­ládanyák helyzetét. TÖTH DEZSŐ Amint a kakaskukorékolás a haj­­nal közeledtét jelzi, úgy a ter­mészetnek is bizonyos megnyilvánu­lásai a tavasz hírnökeiként szerepel­nek. Ahogy mondják, a tavasz közeled­tét érezni kell. Benne van a levegő­ben. Érzik ezt a madarak, rovarok, állatok és a természetben élő ember, valahogy minden a korai kitavaszo­dás tüneteit jelzi. Az életet adó föld is ébred téli álmából. Megindulnak benne a biológiai folyamatok, a talaj élövé válik. Amint a föld fagya kien­ged, elsőnek jelentkeznek azok a gyomok, amelyeknek magjai talajfel­­szini közelben átteleltek, jarovizá­­lódtak és csírázásukhoz aránylag ala­csony hőmérséklettel is megelégsze­nek. Tudjuk jól, hogy tavasszal vetett kultúrnövényeink magjának is jelen­tékeny hányada már igen alacsony talajhőmérséklet mellett csírázásnak indul, s ha föld feletti részei arány­lag csak lassan fejlődnek, de gyökér­zete talajt fog, jól megerősödik, úgy hogy a levegő hőmérsékletének emel­kedése után bizonyos alapot nyújt a jó és gyors növekedéshez. Ehhez pedig az időben elkészített magágy, kellő tápanyagbőség és ko­rai talajba juttatás (vetés) szükséges. A korai vetés a tenyészidö meghosz­­szabbítását jelenti a kedvező életfel­tételek jobb kihasználása céljából a tenyészidö első felének irányában. Tavasszal még hosszabbak az éjsza­kák, több a harmat és az eső, nincs túl meleg, ami a növekedés és fejlő­dés harmonikus együttműködését megzavarná. Mindez a későbbi veté­seknél már nincs biztosítva a növény részére, s a diszharmónia mindig a növény terméshozamának hátrányára van. A kora tavasszal vetendő növé­nyeink jő fagvállóságuk miatt és ala­csony hőfokon való csírázási képes­TAVASZVÁRÁS még akkor sem kell félnünk, ha vé­­dönövényként lucernával együtt vet­jük, csak az 1/3-dal lecsökkentett ve­tőmagmennyiségre kell ügyelni az ár­pánál. Az ősszel leszántott talajok előké­szítése vetés alá a fent felsorolt nö­vényeknél alig okoz gondot, mivel a talaj porhanyós és rendesen simítózás és nehézboronákkal való fogasolás elég, a jó magágy előkészítésére. Ilyenkor a simító és nehéz fogas, majd a vetőgépet követő magtakaró vagy lepke-fogas tökéletesen eltávo­lítja a magról szaporodó és kelőben lévő tavaszi gyomokat. A vegetatív úton szaporodó többéves gyomok gyöktörzsei még mélyebben vannak. A későbbi vetésnél ez utóbbiak már felszínközeibe kerülnek, s elpusztítá­sukhoz nem elegendő a fogasborona, de szükség lesz a kultivátorok, sőt tárcsásborona bevetésére is. Ez egyéb hátrányai mellett növeli a termelési költségeket, s csökkenti a termelés jövedelmezőségét. A simítózást ferdén 45° szög alatt végezzük, mert talajfelszínegyengetö feladata így lesz a legjobb és gyom­irtó hatása is a legtökéletesebb. Er­ről könnyen meggyőződhetünk, ha a talaj felületén elfekvő fehérszínű vastagabb cérnához hasonló gyom­lünk. Más a talaj összetétele és faj­lagos ellenállása a csíragyökérrel szemben a rónák alatti talajrészben és más a rónákból a barázdába lehú­zott rétegben. Ahhoz, hogy a magágy azonos feltételt teremtsen az egész talajfelszínt! rétegben, a fogasborona egyengető és porhanyító hatása nél­külözhetetlen. Nélkülözhetetlen a fo­gasborona hatása azon célból is, hogy az ormokról elhúzott és alattuk elterülő talajrétegben megszüntesse a hajszálcsövességek elpárolgását. A csak elsimított talaj felületén legfeljebb 50 százalékban tudjuk biz­tosítani a nedvesség elpárolgását, és­pedig azon részeken (barázdarész), ahová a talajt az ormokról lehúztuk. A lehúzott ormok helyén a kapillari­­tás talajfelszínig való helyreállítása révén megindul a vízelpárolgás. Lényeges az, hogy a kora tavaszi vetés után ne hengerezzünk sem ár­pa, zab, takarmánykeverékek, borsó, sem mákvetés után. Erre szükség nincs, mivel a talaj elég nedvességet tartalmaz a csírázás szempontjából. Mákvetésnél a vetőgép sorait füg­gesszük fel, nehogy mélyen vessenek. Későbbi mákvetéseknél a henger használata nem nélkülözhető, de a többi említett növénynél még akkor sem kell. Csak kivételesen szabad ta­solással szüntessük meg a hengerek szárító hatását. A gyors tavaszi vetés megkívánja a műtrágyáknak még most történő el­­szórását. Ott ahol erre a célra a légi úton történő elszórás lehetősége meg­van, már most vessük el, kivéve a lejtős és hóborította talajokat, mert ezeknél fennáll a veszély, hogy hó­olvadáskor a műtrágya lemosódik a völgybe, ami egyenetlen tápanyag­ellátást eredményez. Sok mulasztás és gondatlanság történik a vetési mély­ség megállapításánál is. Sokkal ki­sebb a hiba a sekélyebb, mint a mé­lyebb vetésnél, nemcsak a lassúbb kikelés miatt, de a mélyebben vetett növény elgyöngülve kerül ki a talaj felszíne fölé és sokkal érzékenyebb az utófagyok és kártevők kártételével szemben. Fontos szempont a vetőmagmennyi­ség, sor- és növénytávolság megálla­pítása is. Ez sohasem lehet sablon­szerű, s nemcsak a vetőmag biológiai értékéből, de az ökológiai és talajvi­szonyoktól is függni fog. Itt a helyi adottságok lesznek döntők és nem lehet sablonszerű receptet adni. Min­den esetre a tavaszi kalászosoknál kisebb hiba a kevesebb vetőmag fel­­használása, mint a kelleténél több, s minél korábban vetünk annál lé­nyegesebb ez a kérdés. Elmúlt évtizedes tapasztalatom alapján állítom, hogy a februári ve­tések sokkal biztonságosabbak, mint a márciusi, s csak egész ritka esetben volt a márciusi vetés előnyben a februárival szemben. Nem tudjuk, mit tett a medve feb­ruár 2-án, visszament-e a barlangjába vagy kint maradt, de egyet tudunk: jöjjön később bármilyen idő (hő), ha a mag már a földben van, ott begyö­keresedhet. Rovarkártevőktől a ma­got ilyenkor még nem kell félteni, mert azok bebábozva alusszák téli áUpukat, vagy le vannak húzódva a talaj mélyebb rétegeibe, s onnan csak később húzódnak fel a talaj felső ré­tegébe. Összpontosítsuk erőinket a gazda­ságban, s ha az idő olyan lesz. hogy vetni lehet — egy órát se késsünk. A korai vetést tűrő növényeink meghá­lálják gondosságunkat. A jó, szak­szerű és tudományosan megválasztott agrotechnika a termesztésfejlesztési tervünk egyik döntő tényezője. Rájö­vünk majd, hogy még mindig van annyi tartalék agrotechnikai leltá­runkban, hogy növelni tudjuk termés­hozamainkat területnövekvés nélkül is, s ezzel а XIV. pártkongresszus határozata szellemében fokozott mér­tékben növeljük ötéves tervünk által előírt mennyiséget, s az erre a célra előirányzott talajainkat más, népgaz­daságunk szempontjából fontos ter­mény előállítására tudjuk fordítani. Azt mondja a közmondás: „Ki korán kel, aranyat lel“. Ezt szeretném mó­dosítani a fenti termelési problémá­val kapcsolatban úgy, hogy „ki korán vet — bőven arat“. Prof. Dr. Dr. h. c. Ing. FRIDECZKY ÄKOS DrSc. egyetemi tanár ségük folytán a korai vetést rendesen bővebb terméshozammal honorállak. Ide sorolhatjuk a tavaszi árpát, zabot és ezeknek borsósbükkönyös keveré­két, borsót, mákot. Kellő talajelőké­­szltés és megfelelő időjárás mellett még februárban is vethetők. A tavaszi árpának korai vetésétől szárakat vizsgáljuk. Sokan a terme­lés olcsóbbá tétele szempontjából még a fogasboronát is elhagyni kívánnák és a vetőgépet a csak simitóval elró­­názott talajra bocsátják. Ez semmi esetre sem helyes, mivel a simitóval elegyengetett talaj felszíne alatt igen eltérő összetételű talajréteget talá­vaszK kalászos után hengereznilnk, akkor, ha a talaj ősszel túlságos mé­lyen lett szántva és a gyökérzet nem tud jól talajt fogni —amit a növény sárgulása jelez, de ha könnyű jellegű homokos, főleg futóhomokon termel­jük azokat.' Ha hengert használtunk utána a legrövidebb ■ időn belül foga­

Next

/
Thumbnails
Contents