Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-24 / 8. szám
Három sikeres év eredménye állatorvosi felügyelettel közösen igyekszenek megoldani. A NEVELŐ MUNKA JELENTŐSÉGE A Košice (Kassa] város és vidék vadászterületén 1105 vadász gondoskodik a vadállomány neveléséről. A vadásztársaság tagjai az 1968—1971-es éveket figyelembe véve, tevékenységüket mindenekelőtt a vadállomány gyarapítására összpontosították. AZ ÁLLOMÁNY NÖVELÉSÉNEK KEZDETI LÉPÉSEI: Az állomány növelését a Járásban már az 1968-as évben megkezdték. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy nyulat a járás minden területén engedtek ki, ami nagyban hozzájárul az évi szaporulat és a vadállomány növekedéséhez. Fácántelepítést meghatározott helyeken végeztek, ahonnan ez a szomszédos területekre is elterjedt, így ma már nagyon sok olyan vadászterület rendelkezik fácánnal, amelyen évekkel ezelőtt fácán nem tartózkodott. Turňa n/B (Torna)) körzetében sok foglyot telepítettek. A miglinci vadászterületre 18 muflon került, amely ma már megnyugtató eredményt ad annak ellenére, hogy e vadfaj nevelésében nem voltak tapasztalatok. Košicejárás és Košice város vadászterületei 1968-tól 1684 nyulat, 5681 fácánt, 669 foglyot, 18 muflont engedtek ki, 549 265 korona értékben. Az azóta eltelt évek folyamán a košicei vadászok a közellátás céljára 24 853 kg vadhúst adtak át ebből 15115 kg volt a szarvas, 6717 kg a nyúl és egyéb hús. HARC A KÁRTÉKONY VAD ÉS A VADBETEGSÉGEK ELLEN A vadtenyésztésben sikereket csak úgy lehet elérni, ha harcolunk a kártékony vad ellen. 1968-től a kártékony vad megsemmisítésére mérgezett tojásokat használtak. Főleg az első évben értek el nagy sikereket ezekkel a tojásokkal. Erről a hatásos kártékonyvad irtásról tanúskodik az is, hogy a vadászok négy év alatt összesen 44 010 darab mérgezett tojást használtak, amiből 4513 különböző fajta kártékony vadat sikerült ártalmatlanná tenni. Az utóbbi időben a járásban többféle fertőző vadbetegséget állapítottak meg, amely betegségek jelentékeny veszteséget okoznak. A betegségek csökkentésének feladata hosszú Időt vesz még igénybe, amit a vadászok PHNK IRASAI A négy év alatt elért sikerek elképzelhetetlenek lennének a jó nevelőmunka nélkül, amely a vadászok körében megértésre talált. A tagok és tagjelöltek politikai- és szaknevelését a marxizmus-leninizmus szellemében végezték. A négy év folyamán 308 tagjelölt vizsgázott, amiből csak 18-an nem feleltek meg. Az elmúlt évben 222 természetbarát kérte felvételét, amely számból 156 tagjelöltet vettek fel. Az erdő- és mezőgazdaságban a tagok és tagjelöltek 1968-tól 20 ezer 922 brigádórát dolgoztak le, 167 ezer 376 korona értékben. LÖVÖLDÉRE IS SZÜKSÉG VAN A lövészet területén nem történt nagyobb változás. Szép sikereket értek el tavalyelőtt a lövészversenyeken. Említésre méltó ing. Dančišin, aki a csehszlovákiai bajnokságon lövészetben harmadik lett. A legnagyobb gondot azonban a lövölde építése jelenti, mivel a járási vadászszövetségnek nincs meg az anyagi lehetősége egy új, korszerű lövölde építéséhez. A járásban a vadászoknak • nem egy kecsegtető eredményt 5" sikerült elérniük, de nem Ű mondhatjuk, hogy gond nélkül. 'S Az új munka minősége új gon- M dókat hoz magával, amelyeket я megfelelő szinten kell megol- 53 dani. Reméljük, hogy a járás.Q ban ezek a problémák is megg oldódnak, és az eredményesebb « vadnevelés meghozza a sikert. ^ SÍRILO ISTVÁN, 2 Košice (Kassa) ’♦ 4 A hideg, zimankós téli na** pokon sokat ültünk a tehénke melegítette istállóban. Nagyapám, mint parasztember egyetlen téli munkájúval, a kosárfonással foglalatoskodott. Öreg volt, sok mindent megért már. A vele megtörtént kalandos történeteket időtöltésként, valamint szórakozásomra elbeszélte és én mindig gyermeki kíváncsisággal lestem szavait. Az eltelt idő, a távolság varázsa szebbé teszi őket. — Tudod — tűnődött el egy alkalommal — valamikor az egyszerű ember nem kapott vadászengedélyt, s ha szerette a vadhúst, meg a vadászatot, akkor szerzett magának egy puskát és éjjelente vadászgatott. Csak úgy lopva, vadorzó módjára. Rabsickodott... Én is ilyen vadorzó voltam, nagyon szerettem az élményeket. Munka után kimentem a szőlőhegyre, vagy ' ha arra jártam dolgozni és ha láttam, hogy az időjárás megfelel a vadászatra, ott maradtam. Estig dolgoztam, aztán vagy lepihentem a „hajlókba", vagy „puskáravaló" után néztem. Egyszer ' nagyon korán ébredtem. Este nem volt szerencsém, hát elhatároztam, hogy még napfelkelte előtt kimegyek a szőlők végén húzódó „áliára", a bokrok közé, az útkereszteződéshez. Éjjel keveset aludtam s alig vártam, hogy pirkadjon. A rabsic Végre egy kis világosság szűrődött be az ablakon, felkeltem és bakancsot húztam — mert este csak azt vetettem le — és mentem a tervezett helyre. Csendesen mentem, figyeltem, nem előzött-e meg valamelyik társam, mert többen rabsicoskodtunk ám! Beültem egy bokorba, s úgy helyezkedtem, hogy jobbra is, balra is jól lássak, de engem ne lásson senki. Fél óra elteltével — még sötétes volt — a völgyből az úton kopogás hallatszott, és ahogy figyeltem, porfelhőt láttam közeledni. Ügy hallatszott, mintha ló vágtatott volna. Hirtelen átfutott az agyamon: Biztosan a főispán jön lóháton körülnézni a határban, mert ez az út a majorba vezet. No, pajtás, most véged, gondoltam, mert a főispán haragos ember volt, haragudott az ilyen dolgokra. Összehúzódtam a bokorban, a puskát magam alá tettem és vártam. Nagyon jól szimatoló pejlova volt, jól ismertem. Jaj, bárcsak elvágtatna mellettem, vagy balra fordulna a kukoricás felé ...! Ahogy így töprengtem, ijedeztem, egyszer csak megállt körülbelül tíz lépésnyire tőlem. Kikandikáltam a bokorból. Mozdulni sem mertem. Lovast nem láttam. Megtörültem a szemem ..., de ezt a mozdulatot észrevette, hirtelen megfordult és két ugrással a kukoricásban termett. Egy szép őzbak volt. PÉNZES ISTVÁN, Strekov (Kürt] AZ ÜJ VILÁG (Nový svet) vadászegyesület tagsága, amely négy falu, mégpedig Demandice (Deménd), Santovka (Szántó), Hokovce (Eged) és Horné Semerovce (Felső Szemeréd) vadászaiból toborzódik, már igen sok brigádórát dolgozott le a Demandice határában épülő lövölde létrehozása során. A galamblövölde építését helyezték előtérbe, amelyet lényegében még a tél beállta előtt befejeztek, a vadászok meg a jelöltek, s nem utolsó sorban a lelkes Sväzarm tagok. Abban, hogy a lövölde építését megkezdték, legnagyobb érdeme Varga József és Stefankoviő László vadászoknak van, akik ezirányű javaslatukat a járási szervekhez nyújtották be. Ott ezt örömmel fogadták és segítségükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy egy új lövölde álljon a vadászok és a vadászjelöltek rendelkezésére, hiszen a sokoldalú lövészkészséget csakis gyakorlattal lehet elsajásítani. VOKSÁN VALÉRIA, MMK ŠAHY, (Ipolyság) Vízszennyezés hatása a halászatra Az emberi környezet védelme rendkívül gyorsan vált „divatos“ problémává. Érthető is ez, hiszen az emberiség egész léte függ attól, sikerül-e megállítani az önmérgezés egyre gyorsuló folyamatát. A környezetvédelem egyik legfontosabb feladata vizeink megóvása a további szennyeződéstől. A víz jelentőségével mindenki tisztában van. Az ember tevékenységét, sőt magát az életet sem lehet elképzelni ennek az oly elterjedt, mégis „drága“ közegnek a jelenléte nélkül. A halászattal foglalkozók sajnos már évtizedekkel ezelőtt fefigyeltek a vízszennyezések okozta halpusztulásokra. Szokássá vált a halpusztulások átszámítása koronára, rubelre, dollárra. Az ilyen átszámításoknak persze csak akkor van értelme, ha a szennyezések hatását megfelelő távlatokban szemléljük. Természetesen mind a mai napig nem ismerünk olyan módszert, amely képes lehet akár a legkisebb szenynyezések okozta károk tökéletes felmérésére. Az alábbiakban olyan számítási módot szeretnék bemutatni, amelyet pillanatnyilag megfelelőnek tartok a halászati gyakorlat számára. A felmérő szakembernek mindenekelőtt tisztában kell lennie az adott vizterület évi halhozamával. (Értem ezen a halászat és a horgászat által kitermelt évi halmennyiséget.) A külföldön alkalmazott legmodernebb kárbecslési módszereket az alábbi képletre vezethetjük vissza: K = (T. h. a) i — (i. b) + c. ahol: К — a teljes veszteség, T — a szennyezés érintette vízterület hektárban. h — a szennyezés előtti 5 év hektáronkénti átlagfogásának és a szennyezés évében elért hektáronkénti halfogás különbsége kilogrammokban kifejezve. a — az adott vízterületen kitermelt halak kilogrammonkénti átlagára (legjobb itt is az 5 éves átlagot venni alapul). i — az eredeti halfogási szint újbóli eléréséhez szükségesnek tartott időszak években kifejezve (például 3 év). c — az eredeti halasítás és a szennyezés után szükségessé vált nagyobb mérvű halasítás költségeiben mutatkozó különbség. Ezt a számítási módot akkor alkalmazzuk, ha a szennyezés következményei vizünk valamennyi vagy legalább néhány halfaját érintik. Előfordulhat olyan helyzet, hogy csak valamely kényesebb halfaj, például a süllő állománya csökken. Ilyenkor alapképletünkbe csak a süllőtermeléssel kapcsolatos értékeket helyettesítjük be. Valóban pontos akkor lenne kárbecslésünk, ha nagyobb mérvű halpusztuláskor is fajonként külön-külön számolnánk, és végül összegeznénk a kapott értékeket. Ez persze a gyakorlatban szinte teljesen kivihetetlen. Ha gazdaságunkban belterjes a haltenyésztés, lényegesen egyszerűbb a keletkezett kár felbecslése. Tógazdaságokban vagy tógazdaságként kezelt holtágakban teljesen ismert a halállomány összetétele mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. Egyedül itt alkalmazhatjuk a kárnak az elpusztult halmennyiség és az ár összeszorzásával való meghatározását. Alapképletünk alkalmazása esetén viszonylag magas értéket kapunk, de még ezek a magas értékek sem fejezik ki igazán a halgazdálkodást egészében ért károkat. Hogy mennyire nem, azt azonnal láthatjuk, áttekintve azokat a károkat, amelyek akár a legkisebb méretű vízszennyezéskor is jelentkezhetnek: 1. Egyes vegyületek (például a fenolszármazékok) a halakat fogyasztásra alkalmatlanná vagy legalábbis kevésbé értékessé teszik. Következésképpen a halászatot ideiglenesen korlátozni kell, vagy pedig a zavaró íz elvételére külön beruházásokra van szükség. Medencék építése, állandóan tiszta átfolyó víz, a halak szállítása — ez mind, mind aránytalanul megdrágítja a halászati üzemegység termelését. 2. A halászati eszközök — elsősorban a kisszerszámok — hatékonysága és használati ideje jelentősen csökken. 3. Mérgező vagy rádioaktív anyagok gyűlnek fel a halhúsban. 4. A vízben élő szervezetek között felborul az egyensúly. Halaink számára fontos táplálékszervezetek tűnnek el az adott vízterületről. 5. Sok halfaj földrajzilag viszonylag szűk területen él, s így е8УевУ mérgezés Földünkről való teljes kihalásukat jelentheti. 6. A tavak öregedése, az űn. eutrofizáció, különösen szerves anyagokkal való szennyezés esetén rendkívüli mértékben felgyorsul. 7. Csökken a halak növekedése és szaporodóképessége (átmenetileg vagy — ismétlődő szennyezés esetén — véglegesen). 8. Az értékes, de viszonylag kényes halfajok fokozatosan kiszorulnak az adott vízterületről. A felsorolt mellékhatásokat semmiképpen sem tudja feledtetni egyes — elsősorban szerves — szennyvizek trágyázáshoz hasonnló hatása. Az ilyen módon elért hozamnövekedéshez pénzben kifejezhetetlen károk társulnak, melyek gyakran csak évek múltán válnak szembetűnővé. Befejezésül még ennyit: a kárbecslés mindig szomorú feladat. Ha munkánkat kellő alapossággal végezzük, világossá válhatnak előttünk olyan öszszefüggések is, melyek lehetővé teszik számunkra akár a szenynyezés előttinél jobb termelési eredmények elérését is. PINTÉR KÁROLT (Olsztyn) Ez is megtörténhet hi©K бШ80 LEVELEZŐINK ÍRÁSAI Két ragadozó egyszerre A Duna egyik holt ágában horgásztam. A víz csendes volt. Nem mozgott semmi. -Esteledett, és csomagolni kezdtem. Néha hal nélkül is hazamehetek — gondoltam. Leszereltem az egyik horgászbotomat és csak akkor vetem észre, hogy a másik végén eltűnt a dugó. Nem siettem, mert a csukázásnál ez nem is szükséges. Kis pirosszárnyú keszeg volt a horgomon. Könnyen tekeredett a szilon s azt gondoltam, talán nincs is rajta semmi. Meglepődtem, amikor megláttam az 1,5 kg-os csukát, amelynek szájában 30 dkg-os dörgincs volt. A csukának már nem volt ereje, fuldoklott. A dörgíncs rákapott a kishalra, arra pedig gusztusa támadt á csukának. így két ragadozót sikerült fognom egyszerre. Akadhat két csuka is Hogy a csuka kannibál, azt tudja minden horgász. Már 15 éve horgászok, de csak múlt ősszel történt meg először, hogy egy 40 dkg-os csukát kihúzás közben elkapott egy több kilós csuka. De az érdekes az volt, hogy még a víz szélén sem engedte el, és így kihúztam mind a két csukát. Mivel a kisebb csukát a nagyobb derékon kapta el, és így nem volt nagyon megsérülve, vissza engedtem a vízbe, mert a rendeletet be kell tartani. Egy egér, egy csuka A dunatőkési patak szélén nem műhalat, hanem műegeret dobált egy bratislavai horgász. Kíváncsiságból megkérdeztem, hogy minek dobálja azt az egeret. Azt válaszolta, hogy a legnagyobb csukák is rákapnak az egérre. Hogy a csuka szereti a békát azt tudtam, de hogy rákapna az egérre is ...? Kíváncsiságból ott vártam és jártam vele több mint egy órát. Ügy látszott, hogy ő sem hitt a csalinak, mert m,egúnta a dobálást, majd kishalat tett a horogra. Sok szerencsét kívántam neki, és otthagytam őt. Elmentem vagy száz méterrel arrább. Aznap szerencsém volt, mert fogtam három csukát. Esteiedet, amikor vissza mentem horgász társamhoz, akinek szerencsétlen napja volt. Nem fogott semmit. Nagy örömmel mentem haza, de ez nem soká tartott. Az egyik csuka valahogy vastagabb volt mint a többi. Kíváncsian pucoltam meg, majd felvágtam. A gyomrában egy hatalmas egér volt. A vacsorából semmi sem lett. Elment az étvágyam a kirántott csukaszeletektől Ajándék A galántai járás egyik községében hálót húztak a horgászszövetség tagjai. Akadt egy több mint 10 kilós csuka is. Ezzel akarták megtisztelni a hnb elnökét, aki szívesen haza vitte az ajándékot, mert szerette a halat, de csak ritkán jutott hozzá. Az illető jó barátom, ezért ha találkozunk mindig megkérdezem tőle, hogy nem akar-e csukát. így válaszol: menj a csudába. A hatalmas csuka gyomrában ugyanis egy hőd patkány volt. Senkisem akarta fogyasztani, így kikerült a szemétdombra. Képzeljük el azt, hogy a csukát mondjuk három nappal később kapta volna ajándékba. Természetesen a hódpatkányt már felemésztette volna és az összes rokonok nyugodt lelkiismerettel fogyasztották volna a száraz húsú, de jó ízű csukaszeleteket. És így volt az egérrel is. Hány csuka, és mennyi egeret fal fel, de azért szívesen fogyasztjuk, mert nem pont akkor falta fel, amikor sikerült kihúzni őt a vízből. Krajcsovics Ferdinánd, Galanta (Galánta)
