Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-24 / 8. szám

■SZABAD FÖLDMŰVES,

1973. február 24.

• •

ERŐVEL

CÉLOKÉRT

A minap egy hatszáz hektárnál alig nagyobb földterületen gazdálkodó szövetkezet üzemgazdászával beszélgettem, aki többek között elmondotta, hogy az utóbbi öt évben olyan eredményeket értek el, mint még eddig soha. Az ötéves tervidőszak hátralevő részében még ennél is nagyobb feladatokat kellene megoldaniuk. Mondom kellene, de az üzemgazdász nem bízik a sikerben. Miért? Mert az eredményesebb termelés megköveteli a korszerű gépek, az új nagyüzemi technológiai eljárások bevezetését, széleskörű alkalmazását. A szövetkezetben — a jó gazdasági eredmények ellenére — kevés a munkaerő, s a meglevő dolgozók átlagos életkora is közel van az ötvenhez. Ha az egyes műveleteket jól, gyorsan és időben akarják elvégezni, olcsóbban, gazdaságosabban akarnak termelni, feltétlenül lépést kell tartaniuk a fejlődéssel. De hogyan tegyék mindezt, ha nincs meg rá az anyagi fedezetük, ha nincsenek meg az adott lehetőségek?

S ha meg is vennének pl. egy nagyteljesítményű erő- vagy munkagépet, csak 20—30 százalék erejéig tudnák kihasználni, a beruházás viszont a kelleténél jóval nagyobb mértékben terhelné a termelést.

Az elmondott problémák napjainkban szinte minden kisebb gazdaságban felmerülnek. Ezek a szövetkezetek esetenként üzemközi együttműködéssel, vagy az erők teljes összevonásával, a szövetkezetek egyesítésével próbálják megoldani a termelés fejlesztését hátráltató problémákat. Annakidején a CSKP XIV. és az efsz-ek

VIII. kongresszusa is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, s a határozatok értelmében országszerte eddig nem tapasztalt ütemben halad a földművesszövetkezetek kooperációs kapcsolatainak kiépítése és a követelményeknek megfelelő, nagyobb területtel rendelkező gazdasági egységek, mezőgazdasági üzemek egyesítés útján történő kialakítása. Egyes járásokban már gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek e téren, máshol viszont talán éppen ezen járások tapasztalatai alapján most kezdik megoldani a kisüzemek problémáit, fgy van ez a komárnoi járásban is, ahol most vette kezdetét a szövetkezetek egyesítése.

• mm

A patincei szövetkezet a komárnoi járás legkisebb gazdaságainak egyike volt. Négy évvel ezelőtt, amikor Pollák János mérnök átvette a szövetkezet „kormánykerekét“, bőven akadt megoldásra váró probléma. A hozzáértő szakember irányításával a jól összekovácsolódott irányító gárda és a becsületes, odaadó munkát végző dolgozók között kialakult jó viszony, egészséges munkaszellem az évek folyamán meghozta gyümölcsét. Bizony nagyot lendült előre négy év alatt a fejlődés kereke. Ggyszólván minden termelési ágazatban sokatmondó javulást könyveltek el. Ennek köszönhető, hogy a mezőgazdasági termelési érték egy millió 600 ezerrel, vagyis 5 millió 824 ezer koronára növekedett. A bevételek és hozamok ugyanezen időszak alatt 2 millió 140, a ráfordítások viszont csak 710 ezer koronával nőttek. A dolgozók évi átlagjövedelme 1972-ben 17 ezer 130 korona volt, ami 11,5 ezerrel több, mint a négy évvel korábban kimutatott valóság. Az eredményes gazdálkodás és ésszerű beruházások .következtében a szövetkezet vagyona kerek 5 millió koronával gyarapodott. Az izsai szövetkezetben viszont az 1969—1972-es időszakban a mezőgazdasági nyerstermelési érték 8,64 %-kal, a piaci termelési érték pedig 14,7 százalékkal nőtt. A két szomszédos szövetkezetben lényegesen javultak az állattenyésztési és növénytermesztési eredmények, s ütőképessé vált a kertészeti részleg is.

— Persze nem ment mindez ilyen könnyen — vélekedik a dolgokról Fóliák mérnök, a volt páti szövetkezet elnöke, akit időközben a járási mezőgazdasági igazgatóság főmérnökévé léptettek elő. — Annakidején szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött az új módszerek, pl. a vegyszeres gyomirtás bevezetése. Az emberek nem és nem akarták megérteni, hogy mindez az ő munkájuk megkönnyítése, a termelés egyszerűbbé, olcsóbbá tétele érdekében történik. Azóta sokat fejlődött a falu népe, bővült az emberek látóköre. Három évvel ezelőtt vettük fel a szomszédos izsai szövetkezettel az együttműködési kapcsolatot. A .mind sokrétűbbé váló kölcsönös együttműködés egyre szorosabbra fűzte a két szövetkezet tagjainak kapcsolatát, s így sikerült megteremteni az egyesítéshez szükséges optimális feltételeket.

A patincei és izsai szövetkezet egyesítése révén egy ezernyolcszázötven hektáros gazdasági egység jött létre, amely az izsai székhellyel működő „Béke EFSz“ nevet vette fel. Elére Masár Dušan mérnök került.

— Erőnk és tudásunk egyesítésével egy nagyobb területen gazdálkodó, ütőképesebb szövetkezetét hoztunk létre, — mondotta beszélgetésünkkor Masár elvtárs — amely évente mintegy 500 vagon gabonát, 250 vagon lucernalisztet, 200 vagon cukorrépát, 60 vagon konzervgyártásra alkalmas paradicsompaprikát, közel 2 millió liter tejet és 60 vagon húst képes kiprodukálni, s mindemellett még tenyészállat-szaporítással is foglalkozik. Az új viszonyok között nagyobb gondot fordíthatunk a termelés gépesítésére, az új technológiák bevezetésére, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására, a termelés észszerűbbé, olcsóbbá tételére.

A közösen felépített és a múlt évben üzembe helyezett MGF—OB/G jelzésű szárító lehetővé tette a szemesek betakarítás utáni kezelésének tökéletesítését, valamint a takarmánygazdálkodás eredményességének fokozását. Korábban a két gazdaság 60 q 6—7 %-os fehérjetartalommal rendelkező lucernaszénát nyert egy hektárról. Az 5,5 millió korona ráfordítással létesített szárító üzemeltetése lehetővé tette, hogy egy hektárról átlagosan mintegy 80 q lucernalisztet nyerjenek, aminek már 15—16 % a fehérjetartalma. így 360—420 kg helyett 1200—1300 kg fehérjét tudnak előállítani egy hektáron, ami koronában kifejezve mintegy 10 ezer korona többletet jelent. Eredményesebbé vált a lucernatermesztés, csökkenthetik annak területét, ellenben nagyobb területen termeszthetnek szemest; lehetőség nyílt az új takarmányozási módszer bevezetése, az állattenyésztési eredmények javítása, minek következtében több húst és tejet adhatnak a közellátás számára. A szárító további előnye, hogy megoldhatják a kukorica begyűjtésének komplex gépesítését, mert lesz hol megszárítani a nagyobb nedvességtartalommal betakarított kukoricát. A minőségi javulás mellett 800 koronával csökkenthetik az egy egységnyi területre jutó termelési költségpket.

— Ez csak egy példa a sok közül — szúrta közbe Balogh Vince mérnök-üzemgazdász. — A termelés többi szakaszain is ésszerű, gazdaságosabb módszerek bevezetésére törekszünk. Korszerűsítjük az istállókat, növeljük az állatsűrüséget és hasznosságot, intenzívebbé tesszük a tápanyagpótlást és vegyszeres kezelést stb. Űj. modern gépeket is vásárolunk. Most pl. egy magajáró silókombájnt szeretnénk beszerezni, hogy biztosítani tudjuk a lucerna gyorsabb betakarítását, a szárító nyersanyaggal történő ellátásának folyamatosságát.

Az egyesítési gyűlésen a szövetkezetek évzáró taggyűlésén megválasztott kiküldött dolgozók képviselték a két gazdaság dolgozóinak érdekeit. Az új vezetőség és a taggyűlés úgy határozott, hogy a tagsági gyűlések, értekezések, valamint a szövetkezet dolgozói tájékoztatásának rugalmasabbá tétele érdekében minden taggyűlésen a már megválasztott dolgozók képviselik majd a szövetkezet tagjainak közös érdekeit, s munkahelyükön ők tájékoztatják társaikat a felmerülő problémákról, határozatokról és feladatokról. Ezeknek a dolgozóknak a jövőben is példás és felelősségteljes munkát kell végezni, hogy ezzel is elősegítsék a vezetőség munkájának, termelésfejlesztési törekvéseinek sikerességét.

Az egyesítési gyűlés másik fontos határozata a gépesítésben dolgozók anyagi érdekeltségének, a gépekről való gondoskodásának fokozásával kapcsolatban hangzott el. A traktorosok ezidáig csak vajmi keveset törődtek a munkagépek karbantartásával. Egy-egy művelet elvégzése utón sorsára hagyták a sáros, piszkos, gyakran megrongálódott gépet, mondván, ki tudja holnap ki dolgozik vele. Most minden traktoros megkapta a maga erő- és munkagépét amivel dolgozni fog, s melynek üzemképességéért, karbantartásáért egyénileg felelős és anyagilag érdekelt. Várható, hogy ez a megoldás elejét veszi az eddigihez hasonló problémák felmerülésének, remélhető, hogy a gépek mindig üzemképesek lesznek és meghoszszabbodik az élettartamuk.

Azt hiszem felesleges folytatni azon elképzelések felsorolását, melyek révén az újonnan létrehozott „Béke“ egyesített szövetkezetben a további sikereket szeretnének elérni a termelés ésszerűsítése, eredményesebbé, gazdaságosabbá tétele terén. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a gazdaság dolgozói és vezetői helyesen értelmezik a XIV. pártkongresszus és az efsz-ek VIII. kongresszusának a mezőgazdasági termelés távlati fejlesztésével, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával, valamint az egyéni felelősségérzet és az anyagi érdekeltség fokozásával kapcsolatos határozatait, s ezen elveket szem előtt tartva indultak el az új úton, melyen közös erővel küzdenek a közös érdekekért, a közös célkitűzések valóra váltásáért.

kAdek Gábor

A termelési feltételeknek megfelelően...

Cebovce (Csáb) általában szőlészetéről híres, nem csoda, hisz Pásztor József szőlész jónéhány évvel ezelőtt még a „Frankovkát“ is meghonosította a kitűnő bort termő lejtőkön. Nem véletlen tehát, hogy amikor Celeng Ferenccel az egyesített efsz elnökével a szakosításról beszélgetünk, többnyire a növénytermesztés távlatait taglaljuk.

Mivel ebben a körzetben elég sok a humusz-szegény föld, az ipari növények némelyikét úgyszólván mellőzik és csak repcét termesztenek majd. Ez igen előnyös lesz a szövetkezet számára, mert több ipari növényből nem tudtak a legnagyobb erőkifejtéssel sem nagy hozamot elérni. Ugyanakkor előtérbe kerülnek olyan növényfélék, amelyek a helyi viszonyoknak megfelelően kisebb munkaráfordítással is nagyobb hasznot hoznak.

A közös gazdaság Cebovce, Kamenné Kosihy és Opava „házasságából“ jött létre és jelenleg 2500 hektáron gazdálkodik. Mivel, az opavai körzetben sok az olyan terület, ahol csak igen magas költségekkel lehetne termelni, meghagyják, sőt bővítik a gondozott legelőket. Jobb trágyázással több zöldanyagot biztosítanak a növendékállatok számára. Ezt a termelési részleget majdnem teljesen növendékállatok tenyésztésére rendezik be. Ebből is látszik, hogy az egyesített efsz vezetősége figyelembe veszi a helyi adottságokat, és ennek megfelelően hajtja végre a szakosítást.

Beszélgetés közben megragadta a figyelmemet a szőlészet fejlesztésével kapcsolatos elképzelés. Celeng Ferenc elnök és Pásztor József szőlész arról tájékoztattak, hogy a jövőben 200 hektáros szőlészetet létesítenek. Ez bizony nagy szó', mert a járás egy-egy mezőgazdasági üzemében csak 100 hektárig terjed a szőlészet területe. Igaz, hosszú éveken keresztül a szőlőtermesztők jó tapasztalatokat szereztek és mesterei is a munkának. Ezt bizonyítják a múlt évi termelési eredményeik is. Ügy tervezték, hogy hektáronként 80 mázsát gyűjtenek be, de szakszerű termelési módszerekkel 112 mázsát értek el. A Tramini 145, a Zöld Veltelíni pedig 188 mázsát adott! Meg kell még jegyeznünk, hogy ezek a termelési eredmények, ha figyelembe vesszük a föld összetételét, nagyon magasak más humuszgazdag földben bővelkedő körzetekkel szemben. Egyszóval nehezebb itt a földből kicsikarni a termést, mint másutt.

Az egyesített szövetkezetben tehát már megtették az első lépéseket a szakosítás felé és a szerzett információk alapján azt mondhatjuk, hogy jó úton haladnak. A szőlészet fejlesztése talán kissé túlzottnak tűnik, de ha figyelembe vesszük az eddigi sikereket, a körzetben lévő munkaerőtartalékokat, és a gépesítés lehetőségeit, valamint azt, hogy a čebovcei szőlőhegyen úgynevezett meleg völgyek , dűlők vannak, ahol még a legigényesebb szőlőfajták is megteremnek, azt mondhatjuk, hogy Indokoltak az elképzelések. (balia)

Nem tétlenkednek

Ilyenkor tél idején a mezőgazdasági üzemekben a legnagyobb munkák egyike a gépjavítás. Így van ez a Kráľovský Chlmec-i (királyhelmeci) Állami Gazdaságban is. A tavaszi mezőgazdasági munkákhoz nem kevesebb mint 88 kerekes és 21 lánctalpas traktort kell előkészíteniük. Ezenkívül 52 eke, 62 borona, 27 tárcsa, 13 kultivátor, 77 utánfutó kocsi, 8 saraboló, 15 henger, 26 vetőgép, 13 mütrágyaszóró és 14 istállótrágyaszóró vár kisebbnagyobb javításra.

E munkákat a központi műhely 17 szerelője, s a kisebb karbantartást a gazdasági részlegek traktorosai végzik. Az előre kidolgozott ütemterv szerint a javításokat március 25-ig befejezik. A folyamatos, tervszerű munka érdekében csoportokra osztották fel a munkafeladatokat. Januárban például 47 kerekes traktort és 7 lánctalpast javítotak ki.

Persze azt sem hallgathatjuk el, hogy a kerekes traktorok javítását

nagyon hátráltatja az alkatrészhiány.

A gépjavítók a Győzelmes Február 25. és a SZNF 30. évfordulója tiszteletére kötelezettségvállalást tettek. Ennek keretében a lánctalpasok javítói egy DT, s a kerekestraktorok javítói 5 gép terven felüli javítását vállalták. Ezenkívül minden javító 5000 korona összeggel járul hozzá az önköltség csökkentéséhez azzal, hogy a még felhasználható régi alkatrészeket is igénybe veszi, s havonta két terven felüli karbantartással és ellenőrzéssel járul hozzá az üzemzavar elkerüléséhez.

Mindezek mellett a központi műhely dolgozói a „Szocialista módon élni és dolgozni“ mozgalomhoz csatlakoztak. Ez idő szerint a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére törekednek. Példájukat követik a Veiké Trakany-i (nagytárkányi) és más gazdaságok traktorosai is, ahol a brigádmozgalomba újabb munkacsoportok is beneveznek. —in—

A téli takarmányok gazdaságos felhasználásáról

A jó állattenyésztő gazdaságban a takarmánykészlet ismeretében a téli időszakra kidolgozzák az állatfajok, azon belül pedig a különböző hasznosítású állatok takarmányozási rendjét.

Általános szabványt ebben a tekintetben nem lehet adni, mert helyenként más az állatok termelési eredménye és más a takarmánykészlet mennyisége és aránya. Azt azonban általánosságban is megállapíthatjuk, hogy abraktakarmányból s jó minőségű szálastakarmányból (pillangós és rétiszéna) a mezőgazdaságban általában kevés van. Sok helyen a szükségletet jóminőségű szilázszsal sem biztosíthatják. Éppen ezért a takarmányok felhasználásánál azt az elvet kell követni, hogy a jó minőségű pillangós széna tekintélyes hányadát abrakpótlóként» használják, s a tömegtakarmány helyett pedig gabonaszalmát etessenek.

A tehenészetben nagy gondot igényel a takarmányozás téli rendjének a kidolgozása. A tehené szetben ugyanis nem engedhető meg, hogy a takarmányt csökkentsék, s ezáltal károsodás érje a gazdaságot. Ebben az esetben ugyanis az egységnyi termés önköltsége lényegesen nagyobb s az egész ágazat ráfizetéses lesz, s a „kieső“ tejmenynyiséget később esetleges bőségesebb nyári takar mányozással nem lehet behozni. Ezért a tehené szetben az állomány termelőképességének megfe lelő takarmánymennyiséget feltétlenül biztosíta nunk kell. Takarékossági lehetőség azonban itt h van.

A jó tehenészetekben a szabványnak megfelelő alaptakarmányt úgy állíthatják össze, hogy 6—8— 10 liter tej termelésére képesíthessék az állatokat. A 8 literre elegendő takarmánynak tekintélyes hányada azonban nem a tejtermelést szolgálja. Ugyanis azoknál az állatoknál, melyek átlag alatt

termelnek a 8 liter és a tényleges termelés közti tápanyag elvész vagy legjobb esetben a testsúly gyarapodására használódik fel. Ezért a takarmánnyal rosszul ellátott üzemekben célszerű az állattakarmányt 4—5 literhez, s ahol ennél több az említett csoportba tartozó tehén még kisebb mennyiséghez tervezni. Ezen esetben a tehenek téli takarmányának mintegy 3—4 százaléka megtakarítható.

Emellett nagy gondot kell fordítani a nagyhozamú előrehaladott vemhes s a jő tejelő friss ellős egyedek megfelelő takarmányozására.

Az alaptakarmány gazdaságos használata lehetőséget nyújt a melléktermékek fokozottabb használatára. A szarvasmarha állományt termelése alapján csoportosíthatjuk, s azon belül a kis termelőképességü csoportba sorolt állatok takarmányszükségletét nagyobb mennyiségű melléktermékkel s kevés szénával elégítjük ki. Abrakhasználatra csak a jó hasznú csoportokba sorolt állatoknál van szükség.

A különböző termelési csoportokban a takarmány koncentrációra ügyelni kell, mert az állatok szárazanyag felvevő képessége korlátozott (14— 16 kg), ezért a jól tejelő csoportokban a koncentrált takarmányok arányát növelni kell.

A különböző termelékenységű tehenek takarmányozása a gyakorlatban az alábbiak szerint jól bevált:

Négy liter tej termelésére (életfenntartással együtt) elegendő 20 kg silókukorica, 2 kg lucernaszéna, 3—4 kg takarmányszalma.

Hat liter tej termeléséhez elegendő, ha 0,5 kg napraforgópogácsát adunk az előbbi takarmányhoz.

Nyolc-tíz liter tejet termelő teheneknél 1 kg-al emeljük a lucernaszéna mennyiségét.

Ha a takarmányozást ilyen meggondolás alapján végezzük, nagymennyiségű abrakot helyettesíthetünk és adhatunk át az abrakigényesebb ágazatoknak. Ugyancsak takarékoskodhatunk a lucernaszénával is (3 kg->nál ne igen adjunk többet az állatnak, helyette hüvelyes szénát vagy fehérjében gazdag mellékterméket etessünk).

Az egy éven felüli növendékmarhák takarmányozása terén nyílik a legnagyobb takarékossági lehetőség abrakban és szénában. Ugyanis a növendékmarha szűkösebb takarmányozást követő téli kisebb súlygyarapodása tavasszal és nyáron a tápdús legelőn vagy megfelelő zöldtakarmány etetése esetén jobbra fordulhat, s éves átlagban megfelelő súlygyarapodást biztosíthat. A növendékmarhákat jő minőségű melléktermékeken (herefélék és tavaszi kalászosok szalmája, kevert kukoricaszár, szilázs) és minimális mennyiségű széna vagy abrak adagolásával eredményesen átteleltethetjük.

A hízómarhák takarmányozását télen is biztosítanunk kell. Ugyanis az így kieső súlygyarapodás később sem hozható be, legfeljebb csak nagyon drága takarmánnyal. Ezért télre annyi állatot állítsunk hízóba, amennyinek a rendelkezésre álló takarmánymennyiség elegendő. A szűkös takarmánykészlet jobb értékesülését úgy biztosíthatjuk, ha kerüljük az idősebb állatok télre való hízóba állítását, mert ezeknek a takarmány értékesítési képessége lényegesen rosszabb mint a fiatal állatoké, s körülbelül kétszer olyan mennyiségű keményítőértéket használnak fel 1 kg hús termelésére, mint a fiatal növendék bikák. Ezeket az állatokat inkább nyáron hizlaljuk, s ha ez elkerülhetetlen, akkor melléktermék és kevés abrak etetésével jó eredményt biztosíthatunk.

Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ, tudományos dolgozó