Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-24 / 8. szám
1973. február 24. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 Mezőgazdasági üzemeink dolgozőinak nagy többsége már nem idegenkedik az üdüléstől, a társasutazástól, a gyógykúrátől. Ha ilyesmire nyílik lehetőség, hát nem szalasztja el az alkalmat. Annál is inkább nem, mivel már évekkel ezelőtt tudatosította: habár manapság már nem inszakajtő, hátgörnyesztő a dolog, mert a nehezét a gépek végzik, ettől függetlenül a dolgos hétköznapok sodrában ráfér az emberre egy kis erőfelfrissítés, hasznos kikapcsolódás, ország-világlátás és a megrokkant egészségi állapot „generáljavítása“... Mert, ez Is szorosan hozzátartozik az életéhez. Egészen más az, ha újult erővel, egészségesen, munkakedve teljében láthat a közös gazdaságban reá váró igényes feladatok elvégzéséhez. MARAD1SÄG, VAGY NEMTÖRŐDÖMSÉG. Ámde, a falusi emberek egy tekintélyes része végtelenül konzervatív. Ehhez kétség nem fér! Ha Dáriusz összes kincsét az ölébe hullatnák, hogy — végre mozduljon ki az egyhangúság, a közöny penészes odújából, — vállalkozzék egy-két hetes üdülésre, társaskirándulásra, hát inkább az ép fogát hagyná kihúzatni. Egyesek meg a pokol kénköves tüzétől sem félnek úgy, mint a kezelőorvosuk gyógyfürdői ajánlásától. Holott napjában többször is hajtogatják: „Már megint nyilai a derekam ...“, „hogy a nyavalya törje, valamiféle asztma fújtogat...“ De ha szerét tehetik, hát messzire elkerülik az egészségügyi központot, mert, amint mondják: „jobb rá nem szorulni az orvos segítségére.. Megint mások: nagyon tévesen, úgy képzelik el a gyógykúrát, hogy egyetlen ottlét után, máról holnapra megszabadulnak elhanyagolt betegségük vissza-visszatérő kínjaitól, keserveitől. Mindjárt az első gyógykezeléstől ne várjunk csodát! Jómagam már többször résztvettem ilyen -gyógykú rán, s nem csekély eredménnyel. Csakis azt ajánlhatom az eddig saját egészségük óvásával mit sem törődő patópáloskodóknak: reparáltassák a bajt, amíg nem késő ... A LEGJOBB DOKTOR... Igaz, akadnak kivételek is, az egészség gyors visszaszerzését illetően. Hadd írjam le az alábbi esetet: A múlt év őszén egy bohatái (bagotai) bácsika igencsak rosszul érezte magát. S addig-addig könyörgött a kezelőorvosának, míg az végülis beleegyezését adta háromhetes gyógyfürdői kezeltetéséhez ... Képeslap-vásárlás közben — Nový Smokovecen — pillantottam meg az öreget, akibe jóformán csak hálni járt a lélek. Nagyon rossz bőrben volt... Aznap érkezett. Kutyafuttában megismerkedtünk. Egy hét sem tellett, s az én ismerősömnek megjött az életkedve. Sőt, olyannyira feljavult, hogy már rövidebb hegyi túrákra is velünk jött. Egy alkalommal vagy negyvenen kocogunk hegynek föl, a Poprádi tó irányába, élen a Tátra pirossapkás „professzorával“ — a hegyi mentőszolgálat tapasztalt veteránjával az élen —, nagyokat szippantva a könnyű, friss, fenyőillatú, ózondús levegőből, hát egy kaptatőnál megállva, kit látok a túrázók sorában, mint a bagotai ismerőst. Nem lihegett. Ogy szaporázta a lépést, mint egy süvölvény gyerek ... Mi több, fáradságnak szemernyi nyomát sem észleltem rajta. Oly boldog volt, akár nyulat lehetett volna vele fogatni.,. Nem véletlenül. Hiszen kitárulkozott előtte a Tátra megannyi csodás természeti szépsége, méltóságteljes őszi pompája. Jött az első vasárnapja. S lám, aszszonykája is megérkezett, aki alig ismert rá hites férjére. Jogos volt neje elképedése, hiszen élet-halál közepette volt férjeura, amikor útnak indítota. Mostmeg? Olyan fürge, mintha sose lett volna semmi haja. Vagyis: helyrerázódott, szinte újjászületett az öreg. örömében meg is vendégelt minket egy kis Jó hazai libapecsenyével, meg friss, édeskés szőlőmusttal is megöntöztük a gági földi maradványát. Olyan derűs kedve támadt, hogy menten kérlelni kezdte kedves asszonykáját — egy kisebb hegyi túrára ... Közösen tekintettek szét a Hrebienokról. Rácsodálkoztak az égbetörő hegycsúcsokra, a Tarpataki vízesésre, a hegyi patak csörtetésére, a gyorsan cikázó, falánk, s szelíd mókusokra. Testileg-lelkileg megifjodtak. Felszabadultan, örömittasan, szinte gyermeki őszinteséggel, hálálkodtak, amiért kalauzul szegődtünk. Végül így sommáztak: „Csodálatos szépségű a Magas Tátra, amely a legfájinabb doktor.“ N. KOVÁCS ISTVÁN A Ciorba-tó partján. Többmilliós vállalások A humennéi Járási Mezgazdasági Igazgatóság értekezletet tartott, amelyen a mezőgazdasági üzemek vezetői értékelték múlt évi termelési eredményeiket, a CSKP XIV. kongresszusa határozatából adódó mezőgazdasági feladatok teljesítését, s a munkatermelékenység növelésére irányuló kezdeményezéseket. Mint az értekezlet beszámoléiból kitűnt, a járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói sikeresen teljesítették múlt évi feladataikat a mezőgazdasági termelés csaknem minden szakaszán. Maradéktalanul teljesítették a NOSZF 55. és a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeiket. A most, a Győzelmes Februúr 25. és a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulói tiszteletére ugyancsak értékes kötelezettségeket vállaltak, főleg a piaci termelés növelésére, az önköltségcsökkentésre, valamint a munka- és életkörnyezet javítására vonatkozóan. E két jeles évforduló méltó megünneplését a következő vállalásaikkal teszik tartalmasabbá: terven felül termelnek 2120 mázsa gabonát, 8220 mázsa takarmányfélét, 4100 mázsa burgonyát, 280 mázsa őszi repcét, 270 mázsa lent; terven felül 550 tehénnel, 515 anyakocával, 230 juhhal és 15 ezer baromfival gyarapítják az állatállományt. A piaci termelés tervét 635 mázsa marhahússal, 330 mázsa sertéshússal, 250 ezer liter tejjel, s 200 ezer tojással túlteljesítik; ugyanakkor félmillió koronával csökkentik a termelési önköltséget. A munka- és életkörnyezet javítása terén a fő figyelmet az üzemi étkezdék, óvodák, bölcsődék, szociális létesítmények építésére fordítják, s példás rendet tartanak a gazdasági udvarokon és azok környékén. A humennéi járás mezőgazdasági üzemei dolgozóinak kötelezettségvállalásai pénzértéke meghaladja a 12 millió koronát. ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! Az utóbbi negyedszázad fejlődése oly gyors ütemű volt, hogy alig jutott idő az elmélkedésre. Húsz éve dolgozom a mezőgazdaságban; naponta korán kezdem, s későn végzem munkámat. Mégis, erőt vett rajtam az íráskészség, megpróbálom visszaidézni, hogyan is kezdődött a mi vidékünkön a szocializmus építése. Amint a szövetkezeti gondolat kezdett utat törni hazánkban, megalakultak az első efsz-ek, természetesen, a belső és külső reakció sem maradt tétlen. Jól emlékszem, miként áskálódtak: „Jönnek a kolhozok, szovhozok. Közös konyha lesz. Elvesznek mindent. Közösek lesznek az asszonyok. Egyforma ruhába öltöztetnek majd, mint a rabokat. Senkinek sem lesz semmije. Csak dolgozni fogunk, mint az állatok.“ Tehát, a haldokló, letűnő világrendszerhez tartozók meghúzták a lélekharangot, s rángatták, • amíg értelmét látták ... AZ IGAZSÁG FÉNYE ERŐSEBBEN VILÄGOL Ogy jellemezném az első szövetkezeteket, a szocializmus falusi előhírnökeit, mint a nyílt tengeren hánykódó, viharba kerülő hajókat... De a fékevesztett tombolás, dühkitörés közepette is dacoltak az ellennel e „hajók, melyeknek legénységét és kapitányait olyan megbízható világítóto-MÉRFÖLDES LÉPTEKKEL... rony tájékoztatta, mint a kommunista párt, amelynek iránymutatása nyomán bizton révbe juthattak.“ Sőt, a szövetkezetek száma mindinkább szaporodott. Egyre nagyobb visszhangra talált a nemes gondolat. A pártpolitika népszerűsítésében jelentős szerepet töltöttek be a gép- és traktorállomások. Ezek dolgozói segltőkezet nyújtottak nemcsak a kezdeti nehézségekkel küzdő szövetkezeteknek, hanem a kis- és középgazdáknak is, akik egyénileg viaskodtak az élet gondjaival, problémáival. Nemcsak gépi segítséggel, hanem okos szóval is közreműködtek a munkásosztálynak e „meghosszabbított karjai“ — a gépállomások dolgozói. Emlékszem jól a nitrai járás Vei. Cetín-i (nagycétényi) Efsz-ének születésére. Hónapokig jártuk a falu utcáinak porát, sarát, a legtöbbször eredmény nélkül... Aztán végül mégis csak győzött az értelem; a szövetkezeti gondolat elszórt magja csírát bontott... Szülőfalumban, Mehyncén (Menyhén) ugyancsak sokáig — hat hónapig — vajúdott az új élet megszületése. Mint a GTA dolgozója, jómagam is — mint középgazda fia — ott voltam az emberibb, jobb élet hirdetőinek soraiban. Ezidőtájt számos haragosom sorába tartozott a saját édesapám is... Ám, meg voltam győződve arról, hogy az eszme, a józan ész diadalmaskodik, az igazság fénye erősebben világot, s eloszlatja a kételyt, a szellemi maradiság sötétjét. AZ ÁRMÁNYKODÁS ELLENÉRE ... Mezőgazdaságunkban 1960-ban új helyzet alakult ki: a gépállomások gépeit, s a munkaerőket átvették a szövetkezetek. Így kerültem a Podhorany—Mehynce-i (Pográny—Menybe) egyesített szövetkezetbe, ahol agronómusi tisztséggel bíztak meg. Itt nagyon jól tudtam hasznosítani az előző munkahely szervezési tapasztalatait, s szaktudásomat, politikai meggyőződésemet. Ebben az időben bizony kevés volt a gép. Jött az aratás, 70—80 kézikaszást kellett naponta biztosítani, hogy a termés, a kenyérnekvaló keresztekbe, asztagokba gyűljön. Ezt követte a szinte véget nem érő csépiás . . . Amikor megjelentek néhány évvel később a kombájnok határunkban, hát bizony az sem volt éppen mindegy. Éppen azok ágáltak ellene a legjobban, akik munkáját lényegesen könnyítette. Különféle megjegyzések hangzottak el: „Tönkreteszi a gabonát...“, „Maradt volna a gyárában ...“ stb. S mindezen ármánykodásokon túllépett az idő. Ma már el sem tudnánk képzelni a gabonabetakarítást korszerű gépek nélkül. Megoldottuk a gabona, a takarmányfélék, az ipari növények ápolásának és betakarításának gépesítési problémáit. Am ahhoz, hogy a közös gazdálkodást még jövedelmezőbbé, korszerűbbé tegyük, ahhoz még nagyon sokat kell cselekednünk. Gj IDŐSZAK, NAGYOBB KÖVETELMÉNYEK A CSKP XIV. kongresszusa világosan megjelölte a mezőgazdaság továbbfejlesztésének irányát. E kongresszus határozata többek között azt is kihangsúlyozza, hogy 14 százalékkal kell emelnünk a mezőgazdasági termelés színvonalát, országos méretben. Csakis ilymódon tudunk elegendő, saját termelésű élelmiszert biztosítani dolgozó népünk asztalára. Ehhez azonban a közös gazdálkodás jelenlegi szintje nem biztosítja a feltételeket. Tovább kell lépnünk! S ez másként nem lehetséges, minthogy a tudomány és technika legújabb vívmányait igénybevesszük, ami viszont megköveteli a mezőgazdasági üzemek eddiginél szorosabb együttműködését, sőt a kisebb szövetkezetek egyesítését, a termelés fokozottabb szakosítását, az egyébként alapos felkészültségű, gazdag tapasztaltokkal rendelkező szakember-gárda tudásának még céltudatosabb felhasználását. S minden eddiginél következetesebben kell folytatni az efsz-tagok szakmai-politikai nevelését, hogy a fokozottabb igények, a meghatványozott feladatokat maradéktalanul valóra válthassák. ★ Az utóbbi negyedszázad rohamos fejlődésének kézjegyeit lépten-nyomon láthatjuk, nemcsak á megszépült, megnagyobbodott falvak arculatán, hanem az emberek megváltozott munkaviszonyában, politikai felvilágosultságán, hazafias cselekedeteiben, dolgozó társaikhoz való elvtársi viszonyában, az új iránti fogékonyságában, öntudatos szorgalmában, fokozódó kezdeményezőkészségében, többletmunka vállalásában — és a szocialista rendszerünk iránti hűségében. Fülöp Mihály, Podhorany Versenvovoztesek A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének galántai járási bizottsága, valamint a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság dolgozói közösen értékelték az 1972. évi szocialista munkaverseny eredményeit. Erről Rózsa Károly, a szövetség jb-titkára a következőképpen nyilatkozott: ★ A tejtermelők járási legjobbja: Litviáková Mária —• A járás valamennyi szövetkezete és állami gazdasága, résztvett a versenyben. A versenyfeltételeket minden versenyző gazdaság annak idején elfogadta. Tehát, tudták, hogy ml a tét, s a versenygyőztesek milyen összegű jutalomban részesülnek; erre a célra 70 ezer koronát tartalékoltak. Például a tehénállomány-gyarapítás is többek között a versenyfeltételek között szerepelt: tehenenként 100 korona Jutalom. A Nededí [Negyed) EFSZ például 20 tehénnel gyarapította állományát, s ennek ellenében 2000 koronát kapott. # Miként értékelték a növénytermesztőket? — Például a kukoricatermesztésben a Hurbanová Ves-1 szövetj; kezet (100 ha-on) 74,9 q/ha-t ért ^ el átlagban, májusi morzsoltban I számítva. Szakái András efsz-agroí nómus 500 korona pénzjutalomban £ részesült. Ami a sílőkukoricater^ mesztö gazdaságokat illeti, ezeket ^ két csoportra osztották. Az első £ csoportban versenyző gazdaságok \ közül a Selicei (sókszelőcei) EFSZ ^ vitte el a győzelmi pálmát, amely ^ 130 hektáron termesztett silókuko^ ricát, s hektáronként 581 mázsa zöldtömeget takarított be. A másik csoportban a Dlhá nad Váhom-i (vághosszúfalusi) EFSZ 583 q/ha átlaggal lett az első. ф Az állattenyésztés versenygyőztesei? — Az egyéni versenyben (tejtermelés) a Galantal Állami Gazdaság fejőnője, Litviáková Mária került az első helyre, aki 12 tehéntől 12,26 literes napi fejési átlagot ért el. Pénzjutalma: 1000 korona. A szarvasmarhahizlalásban Juhos Szilveszter a Trsticei (nádszegi) EFSZ állatgondozója érte el a legkiválóbb eredményt (1,22 kg napi súlygyarapítási átlag 40 fiatal hízómarha esetében), ő 800 korona jutalomban részesült. Az öt legjobb hústermelő közül még kettő — Boros Rudolf és Lovas Béla — ugyancsak trsticei. Malacelválasztásban Szekeres Aranka, a Tešedikovoi (peredi) EFSZ anyasertésgondozója jeleskedett 22,66 db-os malacszaporulati átlaggal (30 anyakoca esetében). # Hogyan szervezik az idei munkaversenyt? — A versenynek ez a formája jól bevált, nem változtatunk rajta. Ellenben többet törődünk majd a szocialista brigádmozgalom kiszélesítésével; a megtisztelő címért versenyző munkaközösségek eredményeit, jól bevált munkamódszereit, tapsztalataít az eddigieknél is hatékonyabban népszerűsítjük. A szocialista munkaverseny kiterjed a mezőgazdasági termelés minden ágazatára — állattenyésztés, növénytermesztés, stb. — Fő célunk, hogy a szocialista munkaverseny valóban betöltse nemes küldetését: a termelési feladatok túlteljesítését, a szocialista munkaerkölcs kialaktíását, a jó közösségi szellem elmélyítését, az emberek szocialistává formálását, az elvtársi kapcsolatok még szorosabbá tételét szolgálja. Ennek érdekében szövetségünk járási bizottsága minden tőle telhetőt megtesz. Beszélgetett; Krajčovič F.
