Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-24 / 8. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. február 24. Huszonöt ív a szocialízinus építőse útján [Folytatás az 1. oldalról.) A burzsoázia — a jobboldali opportunisták és a nyugati kapitalisták aktív segítségével — 1968—1969-ben még egyszer kísérletet tett arra, hogy népünket letérítse a szocializmus útjáról, hogy kiszakítsa hazánkat a szocialista országok közösségéből. Becsméreltek és támadtak mindent, amit dolgozó népünk a saját forradalmi pártja vezetésével létrehozott. Arra törekedtek, hogy a lehető leggyorsabban átváltoztassák szocialista társadalmunkat ismét kapitalista társadalommá. E népellenes törekvésük azonban nem járt sikerrel. Lényegében megtört a nép ellenállásán. Tehát a burzsoázia terve nem sikerült azért, mert nálunk nincs olyan munkás, aki vissza akarná adni a gyárakat, bányákat és a társadalmi tulajdont képező termelő eszközöket a kapitalistáknak, s aki az egykori proletárok sorsára akarna jutni. De a földművesszövetkezeteink tagjai sem kívánják vissza az egykori földbirtokosokat és a falusi jegyzők basáskodását. Nem kérnek a létbizonytalanságból, az eladósodásból, a végrehajtásokból, vagyis senki nem akar viszszatérni a nyomorral és nélkülözésekkel terhes egykori alacsony életszínvonalhoz. Az eseményekből levont tanulságok azonban arra figyelmeztetnek, hogy éberen kell őriznünk szocialista vívmányainkat, mert ez a biztosítéka annak, hogy ami a burzsoáziának nem sikerült 1948-ban és 1968-ban, nem fog sikerülni soha. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa lezárta a párton és a társadalmon belüli válság időszakát és meghatározta a fejlett szocialista társadalom építésének programját. A CSKP KB plenáris ülései pedig — a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területének gyors ütemi fejlődése céljából — konkretizálták a társadalmunk fejlesztésének programját. Tudatosítanunk kell, hogy társadalmunk forradalmi fejlődését szolgáló feladatok teljesítése megköveteli a dolgozók döntő többségének elvhü, tehát elkötelezettségről tanúskodó, aktív helytállását. Ebből következik az az objektív szükségszerűség, hogy mindannyian — a párttagok és a pártonkivüli dolgozók — szüntelenül gyarapitsuk a marxizmus-leninizmusból fakadó tudományos ismereteink tárházát. Csak a marxizmus-leninizmus alapelveinek ismeretében szilárdulhat osztályöntudatunk, meggyőződésünk és biztonságérzetünk, mint a további győzelmeink előfeltétele. A Februári Győzelem Csehszlovákia Kommunista Pártjának, munkásosztályunknak és az egész dolgozó népünknek történelem formaló győzelme. A februári napokban világosan megmutatkozott, hogy dolgozó i épünk egységesen felsorakozott Karol Marx, Fridrich Engels és Vladimír Iljics Lenin forradalmi elméletét megvalósító kommunista pártunk mögé. Pártunk helyes taktikát és stratégiát alkalmazott a néphatalom megszilárdulását szolgáló harcban. Dolgozó népünk Februári Győzelme elválaszthatatlan Klement Gottwald érdemdús szerepétől, aki 1929-től, mint példás forradalmár, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban az erőtömorítn és politikai felvilágosító munkában, timely a burzsoáziával való döntő ütközet győzelméhez, a munkásosztály hatalmának kivívásához vezetett. Huszonöt év távlatából már valóban meglehet ítélni az érvényesített politikai irányvonal helyességét. S az eredményeink nyomán meggyőződésből állíthatjuk, hogy helyes utat választottunk. Arról azonban egy pillanatra sem szabad megitledkeznünk, hogy 1948 februárja nem csupán egyszerű történelmi tény, hanem világító fáklya ma, a fejlett szocialista társadalom építésének korszakában is. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa kidolgozta a szocialista forradalmunk további kibontakozásnak irányvonalát. S mi nemcsak szavakkal valljuk magunkénak Februárt, hanem azáltal is, hogy megvalósítjuk a kongresszus határozatait, maradéktalanul teljesítjük a Februári Győzelem célkitűzéseit. Dolgozó népünk, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a többi dolgozók szövetsége állandó szilárdításának jegyében, összpontosítja erejét abból a célból, hogy Február, a szocialista forradalom szellemét újabb győzelmekkel, építő sikerekkel övezze. Ľubomír Štrougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének meghívására a múlt héten nálunk tartózkodott Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A becses vendéget fogadta dr. Gustáv Husák a CSKP KB főtitkára és Ľudvík Svoboda a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. A látogatás célja elsősorban az volt, hogy a két miniszterelnök tanácsadóival együtt kölcsönösen tájékoztassa egymást a két ország gazdasági helyzetéről, a nemzetközi problémákkal kapcsolatos álláspontjáról. A legfontosabb témakör azonban a két ország további gazdasági és más jellegű kapcsolatainak kiépítése volt. A miniszterelnök Itt tartózkodása során meglátogatta Prága keleti járásában lévő Béchovicén a gépipari, erősáramú elektrotechnikai, energetikai, tüzelőanyag, anyagvédelmi és géptervezési kutatóintézetet. Az elektrotechnikai kutatóintézet igazgatója elégedetten állapította meg, hogy a Budapesti Villamosipari Kutatóintézettel nagyon jó az együttműködésük. Máris működik a KGST keretében a két intézet tudományos műszaki tanácsa és egyes kísérleteket együttesen oldanak meg. Fock elvtárs ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a kialakított kutatóbázis lényegesen hozzájárul a KGST keretében létrejövő szocialista integrációs kapcsolatok kialakításához. A magyar miniszterelnök megtekintette a prágai Kavói-hegyen — kétmilliárd korona beruházással épülő — televíziós központot is, amelynek segítségével 1973. május 9-én már megindul a rendszeres színes adás. Fock elvtárs a televízió vezetőivel a közös együttműködés távlatait mérlegelte. A kétoldalú tárgyalásokról közős közleményt adtak ki, amely megállapítja, hogy a véleménycsere igen hasznos volt és a két ország néoeazdasásának koordinációja ez 1971-— 1975-ös időszakra szóló hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény alapján ígéretesen fejlődik. A kormányelnökök helyesnek tartják a további gazdasági együttműködés fejlődését, különösen az Adria-kőolajvezeték. a dunai vízlépcsőrendszer megépítésében, valamint a személygéDkocsi-gyártásban. Szükségesnek tartják, hogy az árucsere-forgalom növelése a fövőben is elsősorban a termelés, szakosítás és kooperáció, valamint a távlati tervek koordinációjának útján érvényesüljön. A tanácskozások után minden lehetőség megvan arra, hogy még élénkebb. és kamatoztatóbb leevpŕi a két ország gazdaság' együttműködése. A tervek szerint például ez eddigi évi 430 millió rubeles áruforgalom idén már több mint félmtlliárd rubelre emelkedik. Hazánk elsősorban fűtőkazánokat. szövőgépeket és cementgyárak építéséhez szükséges berendezéseket szállít. Magyarországról főleg élelmiszeripari, gyári berendezéseket, többek között pékáru-készítő gépeket, konzerváló gépeket, hűtőberendezéseket kapunk, továbbá néhány autószerviz-állomást is felépítenek a kölcsönös együttműködés értelmében. A tárgyalások után úgy látszik, hogy Csehszlovákia—NDK és Magyarország kooperációjával készülő új csehszlovák autó gyártásához Magyarország jelentősen hozzájárul. LENIN-REND Podgornij elvtársnak Nyikolaj Podgornijt az SZKP KB politikai bizottságának tagját, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét 70. születésnapja alkalmából Lenin-renddel, valamint a „Sarló és kalapács“ aranyéremmel tüntették ki. A neves államférfi a kitüntetést a kommunista párt és a szovjet állam érdekében szerzett nagy érdemeiért kapta. A születésnap alkalmából Ludvik Svoboda köztársasági elnökünk, Gustáv Husák a CSKP főtitkára és Ľubomír Štrougal a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke levélben fejezte ki jókívánságát Podgornij elvtársnak. Balunk munkásmozgalmi harcának egy jelentős megmozdulását épp a Februári Győzelem 25. évfordulóján ünnepeljük. Négy évtizeddel ezelőtt, 1933. február 25-re a helyt pártszervezet tömegtüntetést szervezett ezzel a jelszóval: egy munkást se bocsássanak el a munkahelyéről, egy fillérrel sem csökkenhet a munkások keresete, adót csakis a gazdagok fizessenek, a kis- és középparasztok adóhátralékát el kell törölni, gyorssegélyt kell nyújtani a rászoruló éhező családoknak. A szövegbe öntött követelések eljutottak valamennyi házhoz, elárasztották a községet. Falragaszok mozgósították a község lakosait a nagygyűlésre. Egybeforrott a falu, mert a nincstelen proletárok, a kis- és középparasztok érdekeiért küzdöttek. A meghirdetett tüntetésen óriási tömeg jött össze a községháza elé, és fel-felcséndültek a munkásindulók. A gyűlés szervezetten, zavartálánuf folyt le és még utána is sokáig beszéltek a kandallók .melegénél arról, hogy a kommunistáknak igazuk van. Késő esti órákban ifjúmunkások szebbnél-szebb forradalmi munkásindulókat énekelve járták A harc nem volt IföMö a falut. Azon a napon nem történt semmi, de a reggel bizony nem sok jót hozott. Megjelentek az első csendőrosztagok és hamarosan letartóztatták Gyertyák Józsefet, Gyertyák Sándort, Horváth Ferencet, Jóba Ferencet, Kantár Alajost és Varga Vince elvtársakat. A rémület, elkeseredés és a forradalmai elszántság lett úrrá az embereken. A kommunisták elhatározták, hogy február 28-án tüntetésre jönnek össze és követelik bebörtönzött elvtársaik szabadon bocsátását. A jeladás az esti harangszó volt. Amikor megkondult a harang, az emberek egyszerre özönlöttek az utcákra. Kutruc László, mint a párt példás harcosa és tehetséges szónoka az emelvényre lépett és vádbeszédjében többek között ezeket mondotta: „Az állam a rendet csak karhatalommal tudja fenntartani. Megfélemlítés céljából hat elvtársunkat vetették börtönbe. Az állam csendörszuronyokra van felépítve. Munkát, tisztességes megélhetést követelt és az elhurcoltak szabadon bocsájtását kérte. Ismét felcsendültek a munkásindulók, de a csendőrök újra közbeléptek és letartóztatták Kutruc Lászlót, valamint testvérét, Kutruc Dénest Mika főjegyző úr az akció után így nyilatkozott: „Bízom benne, hogy a kommunistáknak ez volt az utolsó megmozdulása.“ A harcnak azonban nem lett vége. Igaz, falunk legjobbjai fejenként 28 napot ültek a börtönben, de amikor kiszabadultak, tovább szervezték a munkások, kis- és középarasztok harcát, egészen a győzelemig. Községünk lakói hálával emlékeznek mindazokra, akik részt vettek a nagy tüntetésekben, és küzdöttek polgáraink szebb életéért. A harc nem volt hiábavaló, ma már mindenkinek van kenyere, szép otthona, amit a szocialista társadalom biztosított. BÚKOR JÓZSEF, Zemné II DtHIÍj NAPOK KRÓNIKÁJA Mielőtt a sorsdöntő napok eseményeiről szólnánk, meg kell mondanunk, hogy a Februári Győzelem Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a munkások és parasztok többéves harca után született meg. A CSKP Központi Bizottsága már 1947. január 22—23-án megállapította, hogy megbomlott a Nemzeti Front egysége és a reakciós, valamint antikommunista erők hatalmi pozíciójukat a népidemokratikus rendszer felsőbb állami szervei, valamint a kommunista párt ellen használják fel. Klement Gottwald elvtérs az ülésen kijelentette, hogy ezek az elemek komoly társadalmi és gazdasági nehézségekbe sodorják az országot. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1947. június 11-én megállapítja, hogy veszélyben forog a köztársaság, és javaslata alapján a szlovákok és csehek Nemzeti Frontja rezolúclót fogad el, hogy a haladó erőkkel együtt maradék nélkül megvalósítsa a.kormányprogramot. Az antifasiszta szövetségek konferenciájának javaslatára 1947. szeptember 21-én összehívják a Szlovák Nemzeti Front képviselőinek értekezletét, amely megállapítja, hogy Szlovákiában a belpolitikai válság tetőfokára hágott és ezért azt minél hamarább meg kell oldani. Bratislavában 1947. október 30-árt összeül az üzemek és az alkalmazottak tanácsai küldötteinek kongresszusa, amely Szlovákia gazdasági és szociális problémáiról tárgyal, azonban a belpolitikai események miatt előtérbe kerültek a politikai problémák. Végülis a kongresszus határozatot hozott, hogy mivel a Megbízottak Testületé nem tudja megoldani a dolgozó nép problémáit, vissza kell hívni funkciójukból a reakciót szolgáló minisztereket és szocialista eszmékhez hű káderekkel kell azokat pótolni. A forradalmi telítettségű események után most pedig krónikába foglaljuk a csehszlovákiai munkásosztály útját egészen a győzelemig. 1948. február 12. A kormány ülésén Klement Gottwald elvtárs benyújtotta a Nemzeti biztosításról szóló törvényjavaslatot, amellyel a következő napokon a kormánynak többször kellett volna foglalkoznia. Azonban a reakciós miniszterek szabotálása miatt erre nem kerülhetett sor. Drtina miniszter megtámadta Václav Nősek belügyminisztert, hogy rossz káderpolitikát folytat, egyes pozíciókban megbízhatatlan személyeket helyezett és előállt azzal a rágalommal is, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja államellenes összeesküvést készít elő. 1948. február 17. A CSKP KB megítélése szerint a reakcióval nem lehet tovább kesztyűs kézzel bánni és széleskörű agitációs munkával, konkrét tények alapján meg kell a tömegeknek magyarázni, hogy a puccsra készülő miniszterek a kizsákmányoló rendszert akarják visszaállítani. A kiadott közleményben felhívja az öszszes haladószellemű erőket, hogy minden szakaszon hiúsítsák meg a reakció népellenes felforgató tevékenységét. 1948. február 19. A Szlovákiai Partizánok Szövetségének Központi Bizottsága még a reakciós miniszterek lemondása előtt elrendelte a volt partizánegységek készültségét és megparancsolta nekik, hogy segítsék a népi milícia egységeinek létrehozását, valamint működjenek együtt a közbiztonsági erők azon egységeivel, amelyek maradék nélkül támogatják a munkásosztályt. 1948. február 20. A CSKP Központi Bizottsága határozatot hozott, hogy az üzemekben alakítsák meg a népi milícia egységeit, A reakciós miniszterek délelőtt levelet küldtek a kormánynak, amelyben választ kérnek arra, hogy Nősek belügyminiszter megtette-e az általuk javasolt személyi változásokat a közbiztonsági és államvédelmi szervekben. Azonban a levél igazi célja az volt, hogy igazolni akarták vele távolmaradásukat a kormány üléséről és ezzel lényegében megkezdődött a reakciós miniszterek puccskísérlete. Este hét órakor a tizenkét miniszter a kormánynak benyújtotta lemondását. 1948. február 21. Prágában az Óvárosi téren a munkásosztály harcának történetében sor kerül a dolgozók legnagyobb reakcióellenes manifesztációjára. Az Óvárosi tér és a Kinský palota közötti térségen már tíz óra előtt felvonult Prága munkásosztálya, a környékbeli városok és üzemek küldötteivel együtt. Klement Gottwald elvtárs az összegyűltekhez intézett beszédében értékelte a fejleményeket, megvilágította a részvevők előtt a kormányválság Igazi okát és javasolta, hogy az áruló miniszterek helyett olyanokat kell választani, akik hűek a megújhodott Nemzeti Front szelleméhez. Az óriási tömeg követelte a miniszterek lemondásának elfogadását. Klement Gottwald elvtárs, a kormány elnöke éberségre, készültségre hívta fel a hazájukat szerető embereket és a párt Központi Bizottságának nevében kérte őket, hogy alakítsanak akciósbizottságokat. A reakciós miniszterek lemondásának elfogadására hozott határozatot még aznap eljuttatták Beneš köztársasági elnöknek. 1948. február 22. Délelőtt kilenc órakor a prágai Nemzeti Színházban összehívják a csehszlovák—szovjet barátok kongresszusát, amelyen ez egyesül a Szovjetunióval való kulturális ég gazdasági együttműködés egyesületével. Tehát ezekben a forradalmi napokban alakul meg a Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetsége is, amelynek új Központi Bizottsága nyilatkozatban jelenti ki, hogy a szocializmus építését a Szovjetunióval való szoros együttműködéssel folytatjuk tovább. Prágában az üzemekben sorra alakulnak a népi milícia egységei, az akkori adatok szerint országszerte mintegy 18 ezren léptek a párt fegyveres egységeibe. A prágai Ipari Palotában nyolcezer küldött részvételével megkezdődik az üzemi tanácsok kongresszusa. A kongresszuson Klement Gottwald elvtôrs és Antonín Zápotocký, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke mondott beszédet. Gottwald elvtárs javasolta, hogy a politikai válságot a reakciós miniszterek lemondásának elfogadásával kell megoldani. A küldöttek követelték a további államosítást és bár jelentős számban nem voltak párttagok, mégis egyöntetűen támogatták Gottwald elvtárs javaslatát és végülis elhatározták, hogy a reakciós miniszterek lemondásának elfogadását február 24-én egyórás általános sztrájkkal követelik. 1948. február 23. A Belügyminisztérium a hadsereg két hazaáruló tisztjének letartóztatásáról adott jelentést. Meggyorsítják a népi milícia egységeinek szervezését, a hrnoi Zbrojovkából 10 ezer puskát és 2000 géppisztolyt szállítanak számukra. Az esti órákban a politikai pártok támogatásával Klement Gottwald elvtárs javaslatára kijelölik az előkészítő bizottságot a Központi Akciós Bizottság megválasztására. 1948. február 24. Pontosan tizenkét órakor szirénák hangja mellett kezdődött a dolgozók tiltakozó egyórás általános sztrájkja. Ez az óriási megmozdulás kifejezte a dolgozó nép erejét és akaratát. Még a közlekedés is öt percet szünetelt. Összesen 2 millió 500 ezer dolgozó sürgette a politikai válság megoldását. Benői ennek ellenére még mindig a kommunisták és a reakciósok megegyezését tartja szükségesnek. Azonban a dolgozók forradalmi hangulata miatt már nem lehetett visszatérni oda, ahova Beneš gondolta. 1948. február 25. Klement Gottwald Václav Nősek elvtárssal meglátogatta Eduard Benešt és benyújtotta az új kormány tagjainak névsorát. Ezzel egyldőben mintegy 250 ezer dolgozó jött össze a Vencel-téren, hogy tüntessen a reakciós miniszterek ellen és felsorakozzon CSKP mellé. Délután fél négykor Beneš a dolgozók százezreinek nyomására, kénytelen elfogadni a reakciós miniszterek lemondását. A Vencel-téren, amikor Klement Gottwald bejelenti a győzelmet, óriási ováció tör ki. Este felvonulnak a népi milícia fegyveres egységei. A forradalmi harc tehát betetőzódött és a CSKP következetes politikája nyomán teljesen a munkásosztály kezébe kerül a hatalom. 1949. február 28—29. Prágában ülésezik a földműves bizottságok kongresszusa. Február 29-én a Venceltéren 130 ezer földműves véget nem érő lelkesedéssel élteti a CSKP-t, a munkásosztály nagy győzelmét és a Munkásparaszt Szövetséget. 1948. március 10. A februári győzelemben kialakult helyzetet az alkotmányozó Nemzetgyűlés szentesíti. A 230 képviselő közül 229 szavazta meg a Klement Gottwald elvtárs által beterjesztett szocialista építést előirányzó kormányprogramot. Ez is bizonyítja, hogy Klement Gottwald olyan szocializmushoz hű káderekkel helyettesítette a reakciós minisztereket, akik messzemenően élvezik a nép bizalmát. Korabeli forrásmunkák alapján összeállította: BÁLLÁ JÓZSEF [дуга gyiimülcsüztth együttmiíködes
