Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-24 / 8. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. február 24. Ara 1.— Kčs XXIV. évfolyam, 8. szám. A dicső Februári Események szelleméhez hűen előre, új győzelmek felé! Huszonöt év a szocializmus ópitése útién Irta: FERENCEI ŠTEFAN, az SZLKP Dunajská Stredai Járási Bizottságának vezető titkára. Huszonötödik évfordulóját ünnepeljük a dicső Februári Győzelemnek, amely megnyitotta hazánk és társadalmunk szocialista fejlődésének korszakát. Létrehozta a dolgozó nép anyagi, szociális és kulturális helyzete szüntelen javulásának előfeltételeit. A munkásosztályunk és az egész dolgozó népünk végérvényesen szakított a kapitalistákkal való közösködéssel és szabadot jelzett egy kizsákmányolástól mentes új társadalmi rendszer születésének, győzelmes kibontakozásának. Ezért becsmérelték és szenynyezték az ellenforradalmárok 1968—1989-ben a Februári Győzelem hagyatékait és dolgozó népünk szocialista vívmányait. A dicső Szovjet Hadsereg által felszabadított hazánkban harcokkal terhelt út vezetett a dolgozó nép győzelméhez. Engesztelhetetlen harcot kellett folytatni a hatalmon osztozkodó burzsoáziával, amely kihasználta az egyébként korlátozott hatalmát a nép, a munkásosztály és a kommunista párt érdekeinek aláásására, tehát a nemzeti demokratikus forradalom vívmányainak felszámolására törekedett. A burzsoázia kétségtelenül azt a célt tűzte maga elé, hogy hazánkat a kapitalista fejlődés útjára tereli. Ezt a célt követte a Kassai kormányprogramban körvonalazott intézkedések szabotálásával és az 1948. februári fellépésével is, amikor nyíltan szembehelyezkedett a szociális haladás útját követő munkásosztállyal és a CSKP össznépi érdekeket kifejező programjával. A burzsoázia azonban elszámftotta magát. Számításon kívül hagyta a társadalom formálódásának legfontosabb, tehát leg^őteljesebb tényezőjét, a népet, amely a gazdag forradalmi tapasztalatokkal rendelkező marxista-leninista párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével szüntelenül tömörítette sorait, vagyis felkészült a burzsoáziával való végső összecsapásra. A párt vezetése mellett jött létre és szilárdult a Nemzeti Front, mint a munkásosztály, a parasztság és a társadalom további haladó rétegeinek harci szövetsége. Ebben a szövetségben rejlő hatalmas erő volt az a tényező, amely képes volt meghiúsítani az osztályellenség reakciós terveit. A hatalom kérdésének eldöntésében felmérhetetlen jelentőséggel bír természetesen az is, hogy a nép oldalán álltak a nemzetbiztonsági testület és a fiatal néphadseregünk tagjai, s hogy a párt és a munkásosztály fegyveres harci osztaga, a Népi Milícia harcrakészen védelmezte a nemzeti demokratikus forradalom szociális-gazdasági vívmányait. A burzsoázia és a reakció vereségével eldőlt a hatalom kérdése is, mégpedig a munkásosztály és az osztályszövetségesei javára. Lezárult hazánk fejlődésének egy olyan szakasza, amely a nemzeti demokratikus forradalmat szocialista forradalommá érlelte. Tehát létrejöttek az összes előfeltételek arra, hogy a proletariátus diktatúrájának következetes érvényesülése mellett, a népi demokratikus államot fokozatosan szocialista állammá formáljuk. A társadalom forradalmi átalakulását szolgáló küzdelemben nagy szerepet töltött be a megújult Nemzeti Front, amely megtisztulva a burzsoázia és a reakció képviselőitől egységesen állást foglalt a szocialista társadalom építése mellett. A születő szocialista társadalomnak azonban mielőbb meg kellett teremteni az anyagi-műszaki alapjait. A Februári Győzelem lehetővé tette, a távlati célok pedig kimondottan sürgették a termelőeszközök további államosítását, társadalmasítását, a burzsoázia gazdasági pozícióinak teljes lerombolását. Tehát azok a nagyszerű gazdasági eredmények, amelyeket az eltelt huszonöt esztendő folyamán elértünk — a becsületes alkotó munka mellett annak köszönhetők, hogy a nép birtokába vette mindazokat az értékeket, amelyeket évszázadok alatt létrehozott és azokkal jól gazdálkodott. A Februári Győzelem egyértelmű a marxizmus-leninizmus, a tudományos materialista világnézet győzelmével. Forradalmi gyakorlatunkban egyértelműen bebizonyosodott V. I. Lenin tanításának igaza. Bebizonyosodott, hogy a szocializmushoz és a kommunizmushoz — a társadalmi viszonyoktól függően — különböző utak vezetnek. A burzsoá demokratikus állam jogviszonyainak kihasználása mellett békés, úgynevezett parlamentáris úton is el lehet jutni a szocializmushoz. Február azonban arra is figyelmeztet, hogy az átmeneti időszak sajátos jellege nem vezethet az átmeneti időszak általános, törvényszerű jellegének a tagadásához, vagyis az átmeneti időszakban érvényesülnie kell a proletariátus diktatúrájának. Február félreérthetetlenül meghatározta hazánk külpolitikájának irányát és tartalmát is. Kifejezésre juttatta, hogy külpolitikánk alapját a szabadságunk, függetlenségünk, szocialista fejlődésünk garantálójához, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéhez, az első és a legerősebb szocialista államhoz fűződő szövetség és barátság képezi. Ez egyben azt is jelenti, hogy Február a formálódó szocialista világrendszer szilárdulását is szolgálta. Joggal állítható, hogy Február egyértelműen megcáfolta a jobboldali opportunisták és ellenforradalmárok azon állítását, hogy a szocializmus „sajátos“ orosz út, s csak az elmaradott országok részére alkalmas. Február éppen egy iparilag fejlett ország népének nyitotta meg a szocialista társadalom építésének távlatait. Az államosításról, a földreformról, a nemzeti biztosításról szóló törvény, továbbá az iskolatörvény és a május 9-i Alkotmány arról tanúskodik, hogy Februárral kezdetét vette társadalmunk átalakulásának folyamata. De ezt bizonyítják azok az intézkedések is, amelyek megnyitották nemzeteink és nemzetiségeink internacionalista együttműködése elmélyítésének, önrealizálódásuk és teljes kibontakozásuk időszakát. A társadalom fejlődésének történelme világosan bizonyítja, hogy a burzsoáziának nem állt érdekében a dolgozók aktivitásának, alkotó kezdeményezésének kibontakozása. Ezzel szemben a hatalomra került munkásosztály tudatában van annak, hogy a néphatalom megtartásának és szilárdulásának egyik legfontosabb előfeltétele a dolgozó nép kezdeményező készségének teljes kibontakozása a szociális és kulturális forradalom megvalósítása céljából. Az persze természetes, hogy a társadalmi élet fejlődésében jelentkező ösztönösséget, a hatalom kivívása után nem lehetett egyik napról a másikra leküzdeni. A hatalomgyakorló munkásosztálynak — a gazdasági és kulturális forradalom céltudatos fejlesztése céljából — tanulnia kellett, szüntelenül tanulnia kell, a hatalomgyakorlás módszereit éppen úgy, mint ahogy egykor tanulta, majd elsajátította a hatalom kivívásának harci módszereit. Ma, huszonöt év távlatából joggal állíthatjuk, hogy munkásosztályunk és a dolgozók széles rétege — Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével — már magabiztosan uralja a természeti, anyagi és műszaki értékeket, magabiztosan formálja életkörülményeit. S amilyen mértékben vettek részt a dolgozók széles tömegei a célkitűzések megvalósításában és ellenőrzésében, vagyis a társadalmunk fejlődésének tervszerű irányításában, olyan mértékben vált a munkásosztály hatalomgyakorlása a szocialista társadalmunk fejlődésének céltudatos irányítójává. Történelmi tény, hogy a szocialista építés ösztönös jellegének felszámolásához a kommunista párt által vezetett dolgozó népünk, forradalmi munkásosztályunk helytállása nyomán értünk el. Magától értetődik, hogy a dolgozók széles rétegeinek maximális részvétele a szocialista építő munkában — a forradalmi lelkesedés mellett — feltételezte a szocialista építés objektív törvényszerűségeinek ismeretét, tehát feltételezte azt, hogy ezeket az ismereteket a dolgozók legszélesebb rétegei birtokolják. A társadalmi élet forradalmi átalakítása, a termelő erők tervszerű fejlesztése feltétlenül igényelte és sürgette a szellemi élet szüntelen gazdagítását. Hiszen kétésgtelen, hogy a gyakorlati munka eredményei, mint a társadalmi fejlődés törvényei felismerésének és céltudatos alkalmazásának következményei jelentkeznek. Tehát a sikerek és a hatékonyság foka mindig a tudományos ismereteink színvonalát tükrözi vissza. Nagyon sokat fejlődött társadalmunk a dicső Februári Győzelem óta. 1948-hoz viszonyítva például az iparunk termelése több mint hétszeresére, az építőipar termelése közel nyolcszorosra, a személyi fogyasztás pedig több mint két és félszeresre növekedett. De a társadalmi életünk fejlődését további tények, a gazdasági és kuluturális életünk céltudatos s gyors kibontakozása is meggyőzően bizonyítja. (Folytatás a 2. oldalon.) r шшшшшшяшшшшшшшившяшшшI CSONTOS VILMOS: Tél volt akkor is Tél volt akkor is, — Február, S nyögte fagyát a föld. A bujdosó csillag-sugár Még messze tündökölt. A szomorúság asztalom Mellé ült, s faggatott: Kedvemet miért altatom, És miért hallgatok? Dolgos kezem, mely tettre nőtt , Tétlen mért lógatom? Zsibbadtan bennem az erőt Elveszni mért hagyom? Meg-meg vonagló néma szám Nem akart vallani, Pedig már tudtam: éjszakám Hajnalt fog bontani! Már éreztem, hogy ajkamon Oj, vidám dal ered, S erőmet is-vissza kapom, Csillag, ha gyűlsz, — veled! — S felgyűltél, ragyogtál, mire Február véget ért. Zsibbadt testem ereibe Vért-gyújtó szenvedélyt Csiholtál — és bukfencet hányt Kedvem, úgy lobogott, És megfojtottam a homályt, Mely makacsul fogott. Tüdőm, kitágult, úgy szedett Megtisztult levegőt, A szemem gyújtó fényt evett, S a csontom friss erőt! És szóra nyílt, új szóra szám, Halld te csodálkozó: A fagyos, havas Február Volt a csodát hozó; Meleget adott, fényt adott, Erőt s új életet, Kigyújtotta a csillagot, S a télnek vége lett! ШШШЯЯШ
