Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-17 / 7. szám

■■ ■—

TAVASZI TISZTULÓ REPULES

(Folytatás a 3. oldalról.)

20 C fok), rendet kell csinálni az ilyen családdal. Ha igen legyengült, mintát veszünk s azt elküldjük kivizsgálásra, s ha az eredmény betegséget mutat, az ilyen családot az esti órákban lekénezzük. A hasmenés keletkezésének oka lehet az édes harmatméz, tél folyamán keletkezett zavarok, vagy az említett betegségek. Az utóbbiakat csak mikroszkopikus vizsgálat útján állapíthatjuk meg. Az is előfordulhat, hogy a kijárónyíláson gyengéknek tűnő méhek Jelennek meg. Szeretnének felrepülni, de erre nem képesek, lepotyognak a röpdeszkáról s utánuk a következő méhek tódulnak ki. Ez a jelenség valamely veszélyes betegségre vall, Iegyakrabban gyomorvészre vagy atkakórra. „Ha az első tisztuló repülés alkalmával repülésre alkalmatlan méhek gyülekeznek a kaptár kijárója előtt a földön, akkor a család valamely betegségben szenved.

A betegség megállapítása céljából az ilyen családból 30 eleven méhet gyűjtünk gyufásdobozba s elküldjük az illetékes állatorvosi intézetnek kivizsgálás céljából. Hogy ezt díjtalanul elvégezzék, bejelentjük az esetet a körzeti állatorvosnak. Ha a méhész nem lehetett jelen a tisztuló repülésnél, legalább este végezze el az ellenőrzést a kaptárak előtt, mert még akkor is megtalálhatja a beteg inéheket a kaptár előtt.

Egyes esetekben a családok jó időjárás ellenére sem végzik a tisztuló repülést. Hogy miért?

Óvatosan hallgassuk meg a kijárónyílásnál adnak-e életjelt magukról. Ha nem, gyengén megkopogtatjuk a kaptár falát s ha felzúdulást hallunk, akkor nincs baj. Az ilyen családok jól teleltek át, csak nem érzik szükségét annak, hogy tisztuljanak. A tisztulórepüléssel minden észlelt jelenségről feljegyzéseket készítünk. Ilyen családok rendszerint a méhész reményeit a hordás alkalmával kielégítik.

Végül meg kell, hogy említsünk egy dolgot, mellyel talán az írás elején kellett volna foglalkozni. Ez az itató, amelyet az első tisztuló kirepülés előtt fel kell állítani s a tisztuló repülés napján üzembe helyezni. Ahol a méh tavasszal legelőször vízre talál, ezt a helyet mindig keresni fogja. A tisztulást végző méhek rendszerint a telep környékén Urítkeznek s ezért az a veszély fenyeget, hogy az itatóvízbe ürítkezhetnek. Ha az egyes családok esetleg gyomorvészben szenvednek, a megbetegedett ürülékben több millió spóra lehet. Ha ezek az itatóvízbe kerülnek, a méhcsaládok emésztőszervein keresztül a méhek megfertőződhetnek. Ebből a méhésznek óriási veszteségei keletkezhetnek. Hogy ezt elkerülhessük, szükséges az itató fölé tetőt készíteni, amely felfogja az esetleges ürüléket s ezek így nem juthatnak az ivóvízbe.

hol Állítsunk fel itatöt?

Itt segítségül szolgálhatnak a

kutatók eredményei, akik megállapították, hogyha a méhcsaládok kaptárai elé a földre egy négyzetméter nagyságú fehér kartonlapot helyeztek különböző távolságokba, a fehér alapon könnyen meg lehetett állapítani az ürülékek számát. Így megállapítást nyert, hogy három méter távolságban a kaptárak előtt 777 ürüléket számláltak, hat méter távolságban 508-at, tíz méter távolságban 103-at, húsz méter távolságban 308-at, 30 méter távolságban

219-et és 100 méter távolságban már csak hatot. Megállapították, hogy legtöbb ürüléket tíz méter távolságban, és a legkevesebbet 100 méter távolságban találták. Ezek szerint az itatót legcélszerűbb lenne 100 méter távolságban felállítani, viszont ezt nem lehet, mert messze lenne a méhcsaládoktól. így a legelőnyösebb 20—30 méter távolságban a teleptől oldalra egy szélvédett területen elhelyezni. Ha az itatót tetővel védjük, sokat tettünk a méhcsaládok egészségi állapotának érdekében. Az itatóvíz deszkáját naponta lesúroljuk, szódaoldattal vagy benzienchloramin oldattal fertőtlenítjük, hogy mentes legyen a kórokozóktól. Fertőtlenítés után a deszkát tiszta vízzel lesúroljuk.

SVANCER LAJOS

úflBMlDĎD

MEDDIG ÉLNEK A HERÉK?

Általában azt vélik, hogy a herék nem természetes halállal múlnak ki, hanem nyár végén, hereütéskor, a kaptárból száműzve éhen vesznek. A korán nevelt herék olyankor már nem élnek. Merwe április végén, június végén és augusztus első felében heréket jelölt meg és figyelte, hogy mikor tűnnek el a kaptárból. Az utolsók az áprilisi csoportból 8 hétig, a júniusiból 12 hétig, az augusztusiból 9 és fél hétig éltek. Ez egyezik azzal a régi megállapítással, hogy a herék élete nem hoszszabb, mint nyáron a munkásoké.

A CUKORLEPÉNYT ELH0RDÖ MÉHEK KORA

Többen kutatták már, hogy a kaptárba tett cukorlepényt fiatal vagy idős méhek hordják-e el. Azért fontos tudni ezt, mert á cukorlepénybe sokszor fehérjét, virágport is kevernek, arra pedig a Hasítást gondozó méheknek van szükségük, nem pedig az időseknek. Wahl azt állítja, hogy a cukorlepény helye szabja meg, milyen korú méhek járnak rá. A fészek szélén idősebb méhek tartózkodnak, ha tehát a lepényt oda tesszük, természetesen azok élnek vele. A fészek közepén több a fiatal méh, ott azok vannak többségben a fogyasztók között. A fehérjefogyasztás a noszema elterjedésének kedvez. Arra kellene törekedni, hogy csak a Hasítást gondozó korosztály jusson virágporos cukorlepényhez. Ezt azonban ilyen pontosan nem tudjuk még

kel. Ha fészke kiásásával irtják, egy ember naponta 100 méhfarkast pusztíthat el. Használnak még ellene mérgező szereket is, pl. DDT-t és hexaklórant. A szerzők két évi megfigyelése szerint a méhfarkas kerüli a világossárga virágokat. Az ilyen színűre mázolt szállódeszkás kijárónál kevesebb méhet zsákmányol, mint pl. a kékre, fehérre, sötétbarnára mázolt szállódeszkánál. Bármilyen csoportosításban helyezték el a kaptárakat, az eredmény mindig ugyanaz volt. Ezek után arra lehet következtetni, hogy a

méhfarkas világossárga iránti ellenszenvét valamiképpen föl lehet használni a védekezésre.

ANYANEVELÉS AUSZTRIÁBAN

Tropper szerint Ausztriában tavaly 20 ezer anyát vittek pároztatő állomásokra. A külföldre eladott anyák száma 6000 volt. A tenyésztéssel foglalkozó méhészeket tanfolyamokon képezik ki. A tenyésztés alapja a krajnai méh. Ennek leginkább szaporított törzsei a „Troiseck“ és a „Sklenár“.

—an

elérni és Wahl -szerint talán nem is sikerül.

A MÉHFARKAS

Kuzminskij és Lukasenkó szerint a Szovjetunió egymással szomszédos Kirgiz és Kazah köztársaságában erősen elszaporodott a méhfarkas nevű darázs. Ivadékát tisztán méhekkel eteti. Ha nincs méh, elpusztulnak álcái. A táplálkozás idején, 8—10 nap alatt a nőstényálcának 8 méhre, a hím álcának 2—3 méhre van szüksége. A méhfarkas nősténye 24—40 napig él, és ez alatt 100 méhet zsákmányol. Földbe ásott 30— 100 cm hosszú járatokban fész-A PALÓC többfiókos vándorkaptár egy fiókja, aránylag rövid és keskeny deszkákat acél hullámszegek és olajfesték tartja össze. A fogó és érintkező bütykök a legújabb típusoknál a jobb súlyelosztás és a megerősített ütközés végett magasabban vannak és közvetlenül érintik a deszkaszéleket. A rövid és keskeny,, anyag olcsóbb, tartóssága viszont előnyösebb. Űrtartalma nagyobb a fekvőknél, súlya viszont annak fele. A pergetést ráérünk szeptemberben, vagy októberben végezni.

Otravalfl kezdő méhészeknek

Napjainkban sok a borúlátó, elcsüggedt méhész. Sokan abbahagyják a méhészkedést, de szerencsére még többen hozzá kezdenek.

A méhészetben a legtöbb bajt a rossz kezdés okozza. Én azt szeretném, hogy lapunk nyomán minél több kezdeni vágyó jól induljon és a sikeres rajt után sok, boldog, mézben gazdag évet megérjen. A jó kezdés fél siker ... tartja a közmondás. Egy másik pedig azt mondja: „Más kárán tanul az okos.“

Lapunk tanácsot ad a jő kezdőknek és hogy a már befutott méhészek hibáiból is okuljanak. Ezért szeretném elmondani saját kezdésem körülményeit, amely elég nehéz volt.

Méhész volt az apai nagyapám. Meg a dédapám is. Szegény megboldogult édesapám, aki jó méhész volt, sokat emlegette őket.

— A méhészet akkoriban is kiszámíthatatlan volt, mint a lutri. Kevéssel kezdtek. Egyegy kassal vagy faköpűvel. De mikor jóra fordult a szerencse kereke, annyi raj volt, hogy alig tudták mibe fogni. Még a tulipános láda is méhlakássá vált. Ősszel szekérrel vitték eladni a sonkolyos mézet. De azt mondanom sem kell, hogy a méhek lefojtása árán jutottak az édességhez.

Miért nem hagytak meg legalább egy évben minden rajt és anyacsaládot, hogy más évben már nagy méhészetük lett volna?. .. . Kérdeztem én.

— Ök is gondoltak erre. Többször is megpróbálták, de a jó év után rendszerint rossz következett. Előfordult, hogy főhordás idején éhen pusztultak a rajok. Az anyacsaládokat pedig a tél vitte el. Ném maradt egy fia méh sem.

Ezek után végleg abbahagyták a méhészkedést?

— Ö, dehogy. Vettek más vidékről méhet, vagy az erdőről hoztak, kivágott odvas fával. Számtalanszor kezdtek újra méhészkedéshez. Magyarázta édesapám.

Az ő első sikertelen kezdésére magam is jól emlékszem. Ajándékba kapott egy utórajt, hordástalan meleg nyáron. Cukor kevés volt, illetve csak kevés pénz jutott rá. Magunknak a héttagú családnak is csak egy fertályt vettünk egy hétre. Hogy mennyi volt a fertály? A fontnak a negyed része. A font pedig a kiló fele. A méhnek adni nem akartunk semmit, csak vártuk tőle a jó zamatú, illatos mézet. Apámnak támadt egy ötlete, mikor méheket látott a lehullott császárkörtén. Leszedte a legérettebbeket a fáról, megtörölgette, megvagdalgatta, hogy csak úgy csurgó« belőlük az édes lé. És csodák csodája, a méhek rá sem néztek azokra a körtékre, amelyeket a kasba beadtunk. Csak a kintiekre szálltak. A kovácsmesternek többre telt. ö meg mézezett kirántott csirkét tett a köpűbe, amivel eldicsekedett nekünk.

— Az én méheim egy szálig megették a csirkét, csak a csontvázat hagyták meg.

Édesapám, már akkor is tudta, hogy. a' csirkehúst nem eszik meg a méhek, csak kihordják. Később én is beláttam, hogy a kovácsmester sem járt helyes úton, mert az ő méhei is elpusztultak. Nem maradt más a méhészetből csak a szép emlékek, meg a szomorú tapasztalat. A méhzsongás és a sonkolyos méz evésének szép emléke, meg a fojtó kénfüst, szigorú tél, mostoha nyár után szerzett szomorú tapasztalatok.

A méheket mégis megszerettem. Én voltam a legboldogabb

néztem rengeteg odvas fát, de méhet sehol sem találtam. A gondolat, hogy megszerezzük, olyan volt, mintha bogarat tettek volna a fülembe. A végén pedig akkor mosolygott ránk a szerencse, amikor már nem számítottunk rá. Édesapáin a szőlőben volt kaszálni és amikor hazafelé tartott, a patak mentén egy fűzfán meglátott egy rajocskát. Sokáig gondolkozott, törte a fejét mit tegyen. Kas kellett volna a befogáshoz, de hazajönni érte nem mert, hogy addig más is megtalálja. Megvakarta a fejét a sok gondolkozás után és félrebillent a kalapja. A jó nagy szalmakalapja. Éppen ez kellett, a kalap ... Belefogta a kis rajocskát és hozta nagy örömmel haza. Van már lopott méh fiacskám. Megvan a három feltétel,

ember a világon, amikor első tanítóm méhészkedni hívott. Mézet sohasem adott nekem, olyan fösvény volt. De amit a méhek adtak ... zsongásuk, döngicsélésük muzsikáját, azt nem lehet elfelejteni. A tanító senkit nem tanított meg méhészkedni, hogy ne legyen vetélytársa. Tudományát véka alá rejtette. Sikerének titkát a kaptárakban véltük.

Már ötödik évben jártam az alapfokú iskolába, mikor a tanítóm meghalt. Nagyon fájt a jó tanító elvesztése. De a felesége letörölte fájó könnyeimet az arcomról. Józsi fiam, a tanító úr egy család méhet hagyott rád végrendeletében és a legkedvesebb könyvét, a méhészkönyvet.

A méh kitelelt, de az élelme mind elfogyott. Tejből, tojás árából vettünk neki cukrot. És etettük, éjjel-nappal, hogy az ajándék megmaradjon. De nem maradt meg, mert kitört a rablás a nappali etetéstől. Az okot a könyvben találtuk meg, de későn. Egy régi méhész pedig azt mondta, hogy nem az etetés vitt kátyúba, hanem a rossz kezdés. Hogyan kell kezdeni, hogy sikerüljön a méhészkedés? ... kíváncsiskodtam.

— Három méhcsalád kell ahhoz — mondta nagy bölcsen. — Egy ajándék, egy vett, meg egy lopott.

Egy ajándékcsalád már van, illetve volt. Egyet vettünk, csak a lopástól irtóztam. Nemsokára azonban megtudtam, hogy a jó tanács hasznos, régi közmondásból ered, mely lopásnak tekinti az erdőből elhozott méhet, meg az ott talált rajokat.

Sokat jártam az erdőbe. Megami a méhészet sikeréhez fontos. Szomorú, bölcs fejével azt is kisütötte, hogy nemcsak méhcsaládból kell három, hanem másból is.

— Méhészkönyvünk már van, de ehhez még megrendelünk egy méhészújságot is és szerzünk egy olyan jó barátot, aki maga is méhészkedik.

Azután se ment minden úgy mint a karikacsapás, de a tanítóm hagyományába léptünk. Az eladott mézből annyi cukrot vettünk, amennyi súlyú a méz volt és Ínséges időben etetésre felhasználtuk.

Azóta már negyven év telt el és akárhogy csűröm-csavarom az eszem, mindig oda jutok, hogy a közmondásban sok bölcsesség rejlik. Három család méhhel kezdeni, amely közül csak egy került pénzbe, nem is

rossz dolog. Ha egy elpusztul, marad még kettő és az elpusztult egynek is megmarad a kaptára, építménye. Nem sok fáradsággal, mesterséges rajoztatással pótolható a hiány.

A kezdés utáni évben a három családból kettőre feltettük a mézkamrát és a kettőtől öszszesen 80 kg fölösleg mézet eb vettünk. Ilyen eredményt dédapám se ért el. Már volt miből betelelni a családokat és volt mire készíteni a rajokat. A szaporítás szempontjából a három idegen méhcsalád azért is sze-; rencsés, mert a fiatal anyák nem saját heréjükkel pároznak meg. Ezáltal megtörténik a vérfrissítés. A könyvből azt is megtudtuk, hogy a három fajta anya nemcsak három vérvonalat testesít meg, hanem hatot. Mert a dolgozóméh a hereméhnek csak féltestvére. A here szaporítás szűznemzéssel történik, míg a munkásméh szaporítása termékenyítés nélkül nem történhet meg. Akkor a könyv az anyának csak egyszeri párzásáról írt. Azóta megtudtuk, hogy az anya csakis a szabadban párzik, de többször is. Ezáltal annyi vérvonalat képvisel a magáén kívül, ahány herével megpárzott. De még az anya testének anyaga is hatással van a here ivarsejtjére..« Azonkívül a család á környezet, időjárás, élelem stb.

Méhészkedésem során sok tanácsot adtam a kezdőknek, méhet is adtam el nekik, de az induláshoz szükséges három családot (egy ajándék, egy vett és egy lopott) mindenkinek megemlítettem. Legtöbben csak mosolyogtak rajta. A mostani kezdők legtöbbje nagyban akar elindulni. Erre két értékes példát mondhatok. Falunkból elszármazott egyik barátom betoppant hozzám és azt mondta, hogy vett tíz darab korszerű kaptárt és műlépet is hozzá. Egy kaptára eddig 800 koronába van. Én kétszázért adtam neki egy rajt. A tíz kaptár be(Folytatás a 6. oldalon.) ,