Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-17 / 7. szám

i 1973. február 17. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 ALRSZUNK ^KÉRDÉSÜKRE Meddig kötelez az aláírt D. I. olvasónk kérdi; hogy szabadon rendelkezhet-e Csehszlovákiában örö­költ ingatlan-tulajdonával a magyar állampolgár, továbbá kérdi, hogyha a megkötött adás-vételi szerződés de­viza-jóváhagyása hosszabb ideje fo­lyamatban van, az itteni vevő jogosan elállhat-e az aláirt adásvételi szerző­déstől és felveheti-e az Állami Taka­rékpénztárnál ideiglenes számlára le­helyezett vételár összegét. Csehszlovákia és Magyarország, az érvényben levő kölcsönös jogsegély­egyezmény [1962/91 sz. hirdetmény) értelmében, polgárjogi vonatkozások­ban, a két ország állampolgárai köl­csönösen a másik ország területén a helyi állampolgárokkal azonos elbí­rálás alá esnek Jogaikat és kötelessé­geiket illetően. A két állam között több vagyonjogi egyezmény jött lét­re. A legutolsó ilyen egyezmény (1964. február 3-i) értelmében a ma­gyar állampolgárok a korábban szer­zett csehszlovákiai Ingatlan-tulajdo­nukkal akkor rendelkezhetnek szaba­don (eladással, ajándékozással], ha a jnb pénzügyi osztálya igazolja, hogy a kérdéses ingatlant a magyar állam­polgár szabadrendelkezésű ingatlaná­nak kell tekinteni. Az idegen és Így a magyar állam­polgárral kötött adásvételi szerződést az állami jegyzőség nem jegyezheti be (nem regisztrálhatja) korábban, mfg az ilyen szerződést előzőleg a 1970/142 sz. törvény értelmében a Va­gyon és Deviza Igazgatóság (Správa pre veci majetkové a devízové, Bra­tislava, Leningradská 24) nem hagyta jóvá. A polgári törvénykönyvünk 47. §-a értelmében az előírt formában meg­kötött szerződés ügyfeleit a szerződé­si nyilatkozatuk addig kötelezi, míg az illetékes hivatal a törvényben elő­irt jóváhagyás tárgyában nem dön­tött. Ilyen döntés ebben az esetben a Vagyon és Deviza Igazgatóság jóvá­hagyása illetve az állami jegyzőségen a szerződés bejegyzése lehet. Ha az előbb említett fórumokon megtagad­nák a szerződés jóváhagyását, a szer­ződésre úgy kell tekinteni, mintha nem kötötték volna meg és mindegyik fél jogosult visszakövetelni azt, amit a szerződés létrejötte érdekében tel­jesített. Természetesen a szerződés tartal­mazhat olyan kikötést, hogy a szerző­dő felek egyszerű bejelentéssel eláll­hatnak a szerződéstől, vagy az ilyen kikötés nélkül a szerződő felek ké­sőbb közösen megegyezhetnek a szer­ződés hatálytalanításában és az ilyen esetekben is mindegyik fél tartozik visszaszolgáltatni, illetve elszámolni azt a teljesítést, amit a szerződés jog erőre emelkedése reményében elfoga dott. után 150 korona plussz 7 °/o, a 3000 koronát meghaladó összeg után. Az adóbevallást az idézett törvény 20. paragrafusa értelmében február végéig kell beadni az elmúlt évre vo­natkozóan. A vallomás beadásának el­mulasztása esetében az adót 10 szá­zalékkal lehet emelni. Az Idézett törvény 30. paragrafusa értelmében az adót nem lehet sem ki­vetni, sem behajtani, ha három év telt el azon naptári év végétől számítva, amikor az adózónak a vallomást be kellett volna adnia. Ezen rendelkezés értelmében az 1970. adóévre az 1972- ben kivetett adó még az elévülési ha­táridő eltelte előtt jogosan történt. Ha a kivetésre, illetve behajtásra vo­natkozóan az illetékes hatóság vala­milyen intézkedést tett, az elévülési határidő az intézkedés megtörténte évének végétől újból elölről folyik (újabb 3 év). A mezőgazdasági jövedelmi-adótör­vény 15. paragrafusa és annak végre­hajtási rendelkezései szerint a zöld­ségtermelés akkor esik ezen adó alá I ha a termelés 10 árnál kisebb területen történik (ennél nagyobb te­rület esetében a lakosság bevételei­nek megadóztatásáról szóló törvény (daň z príjmov obyvateľstva szerint kell adózni) és ez a termelést szol­gáló nagyobb mértékre speciális be­rendezések (üvegház, öntözőberende­zés) segítségével történik, 9 ha a megművelt területen az át­lagnál magasabb eredményeket ér el a termelő, # ha a megművelésnél idegen se­gítséget is igénybe vesz. Abban az esetben, ha a zöldségter­melő a zöldségtermelésből éri el tény­leges jövedelmének (bevételeinek] nagyobb részét, akkor úgy kell rá te­kinteni, hogy a zöldségtermeléssel iparszerűleg foglalkozik és ebben az esetben az adótétel magasabb, ugyan­is a lakosság jövedelmének megadóz­tatásáról szóló 1981/145. sz. törvény szerint köteles adót fizetni. A mezőgazdasági adóról szóló 1966/ 112. sz. törvény 18. paragrafusának 3. bek. értelmében a nemzeti bizott­ság a kivetett adót legfeljebb 50 szá­zalékkal csökeknti, ha elöregedett földművesről (a végrehajtási rende­let szerint 65 évnél idősebb számít ilyennek], illetve ha változott — csök­kent — munkaképességű egyénről van szó, végül abban az esetben, ha azt a helyi vszonyok indokolják. Ezt az engedményt a hnb-én lehet kérelmezni. Egyébként ha a termelő nem vezet külön feljegyzéseket a termelés ered­ményéről (piaci érték), a ráfordított kiadások címén 40 %-ot kell levonni az adózás alá eső összegből és csak a maradék képezi az adó alapját. A saját fogyasztás is a termelési ered­ménybe számítandó. szédok legkésőbb 1964. március 31-ig legalább tíz éven át tartó békés bir­toklással, abban a hiszemben, hogy tulajdonosok, háborítatlanul használ­tak, az ilyen telekhatárt mégha el is térne a telekkönyvi kimérésben fel­tüntetett területtől, elbirtoklás alap­ján jogilag kötelezőnek kell tekinteni. Ha az ilyen kérdés a felek között vitássá válna, a járásbíróságon be­adott keresetben kérheti, hogy a bí­róság az ún. megállapító ítéletben mondja ki, hogy a telkük jogilag is kötelező határa az a határvonal, ame­lyen a kerítésük most áll. A bíróság az ilyen perben tanúk meghallgatása, az írásbeli bízouyítékok értékelése és rendszerint helyi szemle és szakértő kihallgatása, valamint az ennek alap­ján elkészített geometriai vázrajz alapján dönt. Említett jogait természetesen ellen­kereset formájában, vagy egyszerű védekezés keretében is érvényesíthet­né, ha a pert szomszédjuk adná be Önök ellen a vitatott terület kiadása iránt. Ha szomszédjukkal nem sikerülne az ügyet békésen rendezniük, és per­re kerülne sor, ajánljuk, hogy for­duljon ügyvédhez. Szabadságiigvben Ház Gyula, Svodín (Szőgyén) olva­sónk az efaz-ben dolgozik és 18. élet­évét még csak ebben az évben tölti be. Szeretné tudni, hogy mennyi sza­badságra van igénye. Feltételezzük, hogy olvasónk mint tag dolgozik a szövetkezetben. Ebben az esetben a szabadság kérdését az efsz saját alapszabálya vagy munka­rendje szabályozza. Ha olvasónk munkaviszonyban dol­goznék az efsz-ben, abban a naptári évben — amikor december 31-ig be­tölti már a 18. életévét — két hét szabadságra lenne igénye. Tavaly és azokban az években, amikor még de­cember 31-ig nem volt 18 éves, évi 3 hét szabadságra lett VQlna igénye. Dr. F. J. ээ TANÁCSOK Közölje címét A telek helyes határa Kelle mezőgazdasági jövedelmi adót fizetniük? Sz. E. olvasónknak, aki egyébként munkaviszonyban dolgozik, 1970-ben és az 1972-es évben az általa nevelt juhoktól leadott gyapjúmennyiség után 10 százalékos adót vetettek ki. Olvasónk kérdi, hogy lehetséges-e az adó utólagos kivetése és ha igen, mi­lyen hosszú idóre visszamenően. Az állattartás, beleszámítva a juhok tenyésztése is, speciális mezőgazda­­sági tevékenységnek számít és így a mezőgazdasáig adóról szóló 1966/112. sz. törvény értelmében mezőgazdasá­gi jövedelmi adót kell utána fizetni. Az adótétel a 30C0 koronáig elért be­vétel után 5 százalék, 3—6000 korona R. G. olvasónk több mint 21 éve vett telkén, amelyen háza ia áll, né­hány évvel ezelőtt az élőaövény kerí­tés helyébe rendes kerítést állíttatott ugyanazon a határvonalon, amelyen az élősövány állott. Ezt az állapotot a földmérő is bemérte. A szomszéd két évvel később kérte telke felméré­sét és ennek alapján azt állítja, hogy a kerítés jogtalanul beljebb, az ű tel­kén áll. Ha az új kerítés a régi kerítés vo­nalán áll, amelyet a kérdéses szom-Gy. Z.-né, Strikoveci olvasónknak hozzánk beküldött panasza alapján megtettük a szükséges lépéseket és az illetékes hatóságokat felkértük az ügy kiviiagáláséra. A most kapott ér­tesítés szerint panaszét kivizsgálták, jogosnak találták ás az árkülönböze­tet az illető kereskedelmi szervezet főigazgatósága szeretné megtéríteni. Ezért kérjük — amint azt már lapunk 1972. december 9. dátummal megje­lent 49. számában Egy olvasónknak cím alatt közölt válaszunkban tudo­mására hoztuk — közölje nevét és címét, hogy azt az illetékes főigaz­gatósággal tudathassuk. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a jogtalanul fizetett nagyobb ár különbözetét cí­méra megküldhessék. Egyébként az ügy kivizsgálásáról hozzánk küldött értesítés egyértelműen megállapítja, hogy panasza jogos volt. Kérjük ezért, Írja meg nekünk el­mét és nevét, hogy ezt az illetékesek­kel, az Állami Kereskedelmi Ellenőr­zés kerületi kirendeltségével és a ke­reskedelmi azervezet főigazgatóságá­val közölhessük. A szerkesztőség A Kami Mezőgazdasági Szaktanintézet órtesltl az érdeklődőket, hogy az 1973/74-es tanévre 1973. szeptember l-töl az ilébb felsorolt szakokra (három éves tanonovlszonyba) felvesz olyan fiúkat és lányokat, akik 1973. Július 1-ig sikeresen elvégezték a kilencéves iskolát. 1. Kertészeti szak (gyümölcs-, zöldség-, vlrégkertészet és részben szőlészet) 2. Szőlészeti szak (pincegazdaság, szőlészet és gyümölcs­­kertészet) 3. Kovács szakma (hegeeztö, lakatos) 4. Bognár szakma (asztalos, kádár) A tanulók az iskola diákotthonéban laknak és étkeznek. A szakmai gyakorlatot az Iskola műbélyelben és tangazdasá­gában végzik. Az érdeklődők írásban vagy személyesen jelent­kezhetnek az iskola és tangazdaság Igazgatóságán, a követ­kező címen: Poľnohospodárske odborné učillžte Mezőgazdasági Szaktanintézet 946 38 Kravany nad Dunajom, okr. Komárno Az előrelátó „védekező1' autóvezetés Hol kezdődik a vezetésbiz­tonság? Rajtunk múlik, vagy csak mindig másokon? — Olyan kérdések ezek, amelyekre ne­héz lenne egyértelműen elfo­gadható és minden körülmé­nyek között tényként elismert feleletet adni. Egy azonban biztos: még azoknak is, akik egyébként az ember—pálya— jármű hármasszabályt, vagyis az egymásra gyakorolt hatá­sait is ezámontartják, el kell ismerniük, hogy amikor a vo­lán mellett ülve utaznak a for­galomban, lényegében „egye­dül vannak“. Vagyis legyenek egyébként bármilyen korrekt és szabálytisztelő vezetők, a jármű és a pálya esetleges hi­báit nekik kell korrigálniuk. Es hiába vezetem én a leg­nagyobb elővigyázatossággal járművemet, ba valaki más, az én pályámon, vagyis az úttes­ten olyan helyzetet teremt, amely arra kényszerít, hogy intenzív fékezéssel vagy vala­milyen gyors manőverrel elke­rüljem a veszélyhelyzetet. Mert a józan ész, az életösztön, és sokaknál már a céltudatosan kifejlesztett vezetési rutin is azt diktálja, hogy el kell ke­rülnöm, de legalábbis mérsé­kelnem kell a veszélyhelyzetet. Ha más jármű teremti ezt, akkor a klasszikus ajánlás sze­rint mindenaklőtt arra kall tö­rekednünk, bogy a veszélyhely­zet tekintetvonió hatásét la­győzzük. A következő pillanat­ban eszünkbe kell jutnia an­nak, hogy a frontális, illetve adott esetben a teljes oldalüt­­közés a legveszedelmesebb. És máris keresnünk kell a mene­külés útját, vagyis a vészkijá­ratot. Még akkor is, ha az is kockázattal jár, de az adott és szinte végzetesnek tűnő hely­zetből való kimenekülésre ez reményt jelent. Ezt az ajánlást egyébként akár a védekező (defenzív) ve­zetői stílus alapszabályának is elkönyvelhetjük. S hogy ez nemcsak feltevés, bizonyltja a kővetkező megállpítás is: A tudományos vizsgálatok mutatnak rá arra, hogy min­den autós a gépjárművezetés minden másfél órájában szem­betalálja magát egy-egy kriti­kus helyzettel. És el kell fo­gadnunk azt Is, hogy az átla­gos gépjárművezető havonként legalább egyszer vagy kétszer közeláll egy összeütközéses vagy gázolásos balesethez. És amikor az egyik vagy a másik vezetői partner nincs birtoká­ban az ilyen előrelátásnak, a defenzív, vagyis a védekező manőverezés készségének, a kritikus helyzetben — amellyel a tudományos megállapítás sze­rint sűrűn találkozunk — be­következik a tragédia. Csak néhány példa, a közel­múltban nálunk megtörtént és a közvéleményt is mélyen meg­döbbentő közlekedési tragé­diákról. Olyan tragédiákról, amelyek — bármennyire is a korábban idézett „hármas tör­vényszerűségben“ rejlő egyik durva hiba okozta őket — vég­ső kimenetelükben, ezért még­sem voltak kivédhetetlenek. Autó száguld utasaival együtt az éjszakában hazafelé. Az elő­jelzések szerint egy fénysorom­póval „védett“ vasúti átjárót kellene keresztezniük. A fény­sorompó azonban semmilyen jelzést nem ad. A szabályok szerint a vezetőnek ilyenkor meg kellene állnia, hogy meg­győződjön az áthaladás veszély­telenségéről. De félre a józan­sággal, félre a „merev“ szabá­lyokhoz való alkalmazkodás iskolás megkötöttségeivel! Gázt neki, hiszen úgysem valószínű, hogy pont most érkezik vala­mi. És pont akkor érkezett va­lami ... De végzetes, ártatlan utasainak a halálát is okozó tévedésének felismerésére a szerencséjében vakon bízó ve­zetőnek sem hagyott már időt — távozó élete. Sok hasonló példa is bizo­nyíthatja, hogy a vasúti átjáró­kat — legyenek azok sorompó nélküliek, vagy akár sorompó­val, fénysorompóval védettek — csak nagy-nagy körültekintés­sel (és igazán körültekintés­sel) szabad keresztezni. Az ör­dög nem alszik, és a technikai védelmi eszközök mindenható­ságában sem mindig bízhatunk. Egyszóval: nem árt, sőt indo­kolt a sebességcsökkentéssel és körültekintéssel kísért óvatos áthaladás még a nyitott sorom­pók keresztezéseinél is. Még ha tán meg is mosolyognak ezért az „óvatoskodásért“ majd utitársaink bennünket. A tekin­télyünknél az életünk nagyobb érték! Emlékezetesen szomorú eset az is, hogy egy főútvonalon tempósan jövő autóbusz való­sággal kettészelte az útját mel­lékútvonalról szabálytalanul keresztező személykocsit. Az eredmény itt sem lehetett más, mint halálos tragédia. Vajon egy mellékútvonalrél főútvonalat keresztezni készü­lő jármű vezetőjét mentesít­heti-e a kötelező óvatosság alól az a körülmény, hogy arra számít: a busz, még a keresz­­tezőldés előtt, az ott kijelölt megállóhelyénél minden való­színűség szerint megáll? A vá­lasz csak az lehet, hogy nem, hiszen az autóbusz vezetője — mint tudjuk — a megállóiban is osak akkor áll meg, ba van la- és felszálló. Ezt ő a jelző­fények szerint, illetve az abla­kon keresztül kitekintve látja. De ez a közelitő autóbusz tör­ténetesen gyorsjáratú volt, amelynek ott nem is szabad megállni«.., A defensiv vesetói magatar­tás diktálná azt is, bogy ami­kor én a biztos előnyöm tuda­tában egy nyílt, jél belátható főútvonalon, akár tempósan is haladok, a térlátásomba bele kell férnie minden olyan moz­gásnak, zavaró motívumnak, ami feltehetően majd veszélyt jelent. Tehát adott esetben (és nem ritkán) annak is, hogy va­laki szemmel láthatóan lassítás nélkül — jól lehet szabálytala­nul — az utamat keresztezni készül... Jó példája a tipikus szabály­­sértéseknek, amelyek nagyon gyakran a türelmetlenségből fakadnak: az egyik jármű a tilos (sárga) jelzésváltást meg­pillantva még féktávolságon kívül közelítve is igyekszik magát a kereszteződésen áterő­szakolni, s ugyanakkor a ke­resztező Irányból a másik jár­mű vezetője, türelmetlenségétől hajtva már a piros-sárgára el­indul. A baj ilyenkor a jármű­nemektől függetlenül Is — kü­lönösen ilyen téli, csúszós út­viszonyok között — könnyen bekövetkezik. Ezek után talán nem szük­séges külön magyarázatot fűz­nünk ahhoz az ajánlásunkhoz, hogy e rossz és balesetveszé­lyes szokást elhagyva, csakis a zöld szín megjelenésére in­duljunk el, és a sárga jelzés­váltást a fáktávolságon kívül megpillantva, álljunk meg. Mindezek spontán kiragadott példák. De a fekete króniká­ban regisztrált és valóban meg­történt esetek. Felemlitésük most, a vezetés technikai szem­pontból különösen veszélyes, csúszós, téli időjárásra való tekintettel igencsak elgondol­koztató lehet. v

Next

/
Thumbnails
Contents