Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-17 / 7. szám
ж méhészek berkeiben feb ^ harsant a vészjel: „fenyeget a gyomorvész“. Sokan fordultak hozzám tanácsért, hogy mit tegyünk ellene. Menynyi gyógyszert vásároljanak meg?... Már január elején nagy volt a kínálat, amikor még méhmintát sem szedtek a méhészek a kaptárakból, hogy elküldjék kivizsgálására. Mert a gyomorvészt csak mikroszkőpikus vizsgálattal lehet megállapítani. A gyógyszer nagyobbarányú. megjelenése és kínálata még nem jelenti a bajt. A betegséget csak vizsgálat után lehet felderíteni vagy bizonyos jelekből következtethetünk rá. Eddig csak a következtetésé volt a szó. De a következtetések is milyenek? Ki-ki a maga módja szerint itél vagy mások Ítélete folytán cselekszik. Legjobb, ha az ember tapasztalt méhészekre hallgat és a tudósok kimért útjain halad. Ahogy leírtam e mondatot, máris megijedtem tőle, mert a tapasztalt emberek és a tudósok is „lőhetnek bakot“, mégpedig nagyot is. A vészhír hatására kezem ügyébe került szaklapokat és szakkönyveket mohón olvasgatni kezdtem. Majd megnyugodva ismételtem az olvasást. Jegyzeteltem. Tallózgattam a magam módja szerint. Az egyik szakíró így ír. A hibát nem tavasszal kell keresni, hanem az előző évben. Hűvös, esős, napsugár hiányos nyár után, tavasszal a noszéma erősen megtizedeli a méhcsaládot. — Sokan állítják, hogy a méhetető cukor gyomorvészt okoz, de bizonyítani nem sikerült, sok minden ellene szól. A cukorral nem etetett családokban a gyomorvész éppen olyan erővel pusztíthat, máskor a cukrozottak is egészségesek maradtak. A gyomorvészes családon sokszor éppen a cukorszörpös etetéssel lehet segíteni. Cukorral való telelésre rendszeresen hordástalan, száraz nyár után kerül sor, az ilyen év előkészíti a jövő évi gyomorvészt. (Tehát a száraz nyár és nem a hűvös.) Kinek higgyünk? Az én megfigyeléseim szerint is az előző évben készül a gyomorvész melegágya. De egyszerűen a nyár hűvösségével vagy forróságával nem szabhatunk mércét. Ez csak feltétele lehet a nektár- vagy az édesharmat képződésének. Meleg, sőt egészen forró nyáron is képződhet nektár és esősön is. Az édesharmat képződésére pedig a száraz, meleg nyár kedvezhet jobban. Van úgy, hogy ez sincs és az sincs. Szóval semmilyen mézforrás. Ezeket a viszonyokat ismerve állapítsuk meg, hogy mikor készülhet több melegágya a noszémának?... Az egészség alapja a munka és a helyes táplálkozás. A méhet erre nem kell tanítani, mint az embert, ősi ösztöne hajtja mindkettő után. Szorgalma még a hangya szorgalmát is felülműlja. De ha nincs nektárképződés, a faleveleken nem Fenyeget a gvomorvész (NtSZEMI) jelenik meg a mézharmat, és virágpor sincs vagy már sokat tartalékoltak belőle, megszűnik a munka. Az idős méhek nem dolgozzák magukat agyon, ezért tovább élnek. Nyár közepétől a következő év tavaszának közepéig, 8—9 hónapig. — A matuzsálemi korig. — Jó hordás esetén 4—6 hét alatt elpusztulnak és helyettük újak kelnek. A fiatal szervezet ellenáll a betegségnek, az öreg nem. Tehát nagy baj, ha a méhcsalád zömmel öreg méhekkel megy telelőbe. Ami a hordást és a táplálkozást illeti, szükség törvényt bont. Ha nincs ló, a szamár is jó ... Begyűjtik a méhek az édesharmatot. Átalakítják mézzé. Ez az ember számára nagyon jó, de a méhnek nem. Art a szervezetének. Csupán harmatmézen akkor sem tud kitelelni a család, ha noszéma nem sanyargatja. Elpusztul akkor is, ha félig beteg és félig rossz élelmen telel. A gyorsan kristályosodó virágméz is megviseli szervezetét. Melegágyat készítenek a gyomorvésznek. Sorrendben a legjobb az akác-, tisztesfű- és cukorméz. De a méhész nemcsak azt nézi, hogy mi kedvez a méhnek, hanem maga hasznát helyezi előnybe. Tisztesfű-mézröl már szó sem lehet a nagyüzemi, széles földekről. Megölte az eke meg a vegyszer. Az akácméz pedig nagyfán terem. Még mindig van belőle elegendő. Mondhatnám azt Is, hogy soha sincs. De nemcsak a kiváló mézre van szüksége az embernek, hanem a többire is. Manapság már fényűzést jelent, ha valamelyik méhész mézzel és nem cukorral teleli be méheit... Egy kg mézért 3 kg cukrot vehetünk, olyan eleséget, mely nem serkenti a gyomorvész terjedését. De még a cukorral történő etetésnél is sokat számít az időjárás... Ha nyár derekán nincs hordás, cukorszörppel senkentem munkára a méheket. Míg a cukrot mézzé átalakítják, annyira elhasználódik a szervezetük, mint nektárgyűjtéskor. Pusztulnak az öreg méhek és ezért az anyát jobban etetik. Hogy jobban szaporítson. Ez mindig így is történik, ha az anya fiatal vagy nem hibás. A telelő etetést pedig augusztus 20-án kezdem meg és a hónap végére már befejeztem. Közben mézharmatot is gyűjtöttek, amit nem pergethettem ki a sok Hasítás miatt. De ez nem okozhat nagy bajt, mert a fészek közepébe utólag szirupot hordattam. Az öreg lép is kedvez a gyomorvész terjedésének. A szűzlép nem kedvez, de azon is rosszul telel a méh. Mert hideg. A hidegben pedig többet fogyaszt. Ha a méh testének 57 százalékát meghaladja a téli bélsár, akkor a méh a kaptárban ürítkezik. Beszennyezi a lépeket és terjeszti a bajt. Kisebb a baj, ha ilyenkor’ ürítkezik, mert ez csak hasmenés. De rosszabb, mikor fertőzött, felényi bélsár miatt is kénytelen a kaptárba ürítkezni. A gyomorvész akkor is hamar elszaporodik, ha a méhek hosszú ideig kénytelenek téli fürtben vesztegelni. Remélhető, hogy az idén emiatt nem lesz baj. Mert a méhek december és január hónapokban is kiröpülnek. Azonban nem egyformák a telelési feltételek. Még nálunk is nagyon különbözők. A környékünkön volt olyan hely is a múlt évben, hogy fölösleg mézharmatmézet gyűjtöttek a méhek, amikor az enyémek már be voltak telelve. De ilyen esetben sem muszáj a vészharangot meghúzni. Egy barátom méhei kétharmad részben a vándortanyán voltak a jó beteleltetés időszakában. Ezek a méhek mind a mézkamrába, mind a költőtérbe piaci mézet gyűjtöttek. Az állomány harmad részét pedig otthon, a teleltetésre szánt cukor feletetésére használta fel. Mikor a lépeket befedték a méhek, elszedte őket és tartalékolta a lépes cukormézet a mézharmatot gyűjtő családok részére és a megfosztottakat újra feletette. Viszont akadtak olyanok is szép számmal, akik nagy menynyiségű édesharmat mézet hagytak a fészekben és most erősebb zúgás jelzi a bajt, a méhek szomjúságát. Mert a gyomorvész is ezzel kezdődik. Ezen a fészekben történő itatással és mézes-cukorlepény beadással lehet segíteni. A lapunkban is megjelent egy cikk, amelyik „különös“ veszélyre figyelmeztet. Télen kerüljük a fészek túlzott takarását,'hogy a fészekben a meleg ne érje el a 30 fok C-t, mert ez a hő legkedvezőbb a noszéma szaporodására. Takarjuk tavasz kezdetén a Hasítás megindulásánál, hogy a fészekben tudják tartani a legmegfelelőbb hőt, a 35 fokot, a fiasí tás neveléséhez. Olyan takarás a gyakorlatban nem létezik, amelyik a fészket 30 fok melegre fejlesztené. A méhek maguk fejlesztik a meleget, amit összehúzódással és élelem fogyasztással szabályoznak. A silányabban takart fészekben többet fogyasztanak a méhek és ez is lehet a haj oka. A téli 30 fok meleg a fészekben azt jelenti, hogy a Hasítás megindult, ezzel a méhek sohasem várnak a tavasz kezdetéig. Kivéve a gyenge családokat. Ha pedig a Hasítás megindult, akkor melegen kell tartani a fészket, takarással is. Ilyen esetben szó sem lehet túlzott takarásról. Azzal viszont egyetértek, hogy a 35 fok meleg már nem kedvez a gyomorvésznek. Vigyázzunk tehát a takarás gyérítésével, nehogy a fészek 35 fokos melegét 3Ű fokra csökkentsük, ami a gyomorvész igazi melegágya. A cikkíró azt is megírja, hogy tavasszal milyen gyártmányú gyógyszerekkel lehet a beteg családokat gyógyítani. Ezekkel a vegyszerekkel nálunk is szereztek több-kevesebb tapasztalatot, de annyira senkinek sem kedvezett a szerencse, hogy 10 kg-mal több lett volna az átlagos hozama. A meg nem jelölt kísérletek és a cikkíró nevének kétbetűs rövidítése sok kétségre ad okot, a méhészet berkeiben kissé már jobban jártas méhésznél. Másoknál a cikk hiánya viszont kárt idézhet elő. Ezért nem hagyhatom szó nélkül. Gyermekkoromban, amikor még a méhek a méhész segítsége nélkül betelelték magukat, sok kárt tett az állományban a gyomorvész. Cukorral nem etettünk, mert majdnem olyan értékű volt, mint a méz. És felőle az a hír járta, hogy két és fél kg cukor felelt meg 1 kg méznek az etetésnél. Hogy mégis etettünk cukorral, az úgy történt, hogy a mézet nyáron eladtuk és a vásárolt „dobolt“ méhek etetésekor a cukorra szorultunk. Megvettük a folyásra szánt kasok építményét, amiből pergetéssel szabadítottuk ki a mézet, az addig divatban volt csurgatás és olvasztás helyett. Mondanom sem kell, hogy örült a kasos méhész segítségnek. Mi még jobban a méhnek és a fiatal építménynek. Az építményekben bennmaradt a sok jő virágpor, már csak élelem kellett hozzá, a biztos halálból megmentett családnak. Nem vártunk az ilyen családoktól sokat, mert cukorral etettük fel őket. Nagy meglepetésünkre a hosszú, párás tél után csak ezek a családok nem kapták meg a gyomorvészt, a többit.-mind meggyötörte. Főhordáskor csak a cukorral betelelt méhektől tudtunk pergetni 15—20 kg-ot. A többi család csak tisztesfű virágból hozott fölösleg mézet. Azóta a cukorban nem csalódunk. Ebből a cikkből Is kitűnik, hogy hasznosabb a betegség megelőzése, mint gyógyítása. Aki tehát a megelőző intézkedést megtette, bízva várhatja a tavaszt. Aki pedig elmulasztotta, nincs más hátra, mint hogy gyógyítsa méheit. Cs. J. Ж Slovenské Škrobárne n. v. 1971-ben a méhészeti szervezetek közvetítésével forgalomba hozták az án. „Medokrm I. és Medokrm II.“ anyagot, mely kitűnően bevált a készletek téli kiegészítésénél, de különösen a serkentés alkalmazásánál. Ezt az anyagot a méhészek szívesen fogadták, mert alapjában véve már invertált cukrokat tartalmaz s folyékony volta következtében a méhész közvetlenül alkalmazhatta anélkül, hogy vízzel kellett volna oldania, mint a kristálycukrot, cukorszörp etetése céljából. így az érdekeltek száma (1972 folyamán) megszaporodott és sok méhész alkalmazta a nevezett készítményt. A múlt évben azonban — nem tudni általában-e, vagy csak némely előállítási sorozatnál — a feldolgozó vállalat, amely az említett anyagot előállította, eltért az eredeti lejárástól s ennek következtében a méhek által szívesen elfogadott édes anyag csakhamar a sejtekben megkristályosodott. Ilyen készleteket a telelő méhek nem voltak képesek felvenni s elfogyasztani s a családok, melyek ezzel az anyaggal be lettek telelve, sorba kezdenek éhenpusztulni. A Szlovák Méhészeti Szövetséghez (Slovenský sväz včelárov hoz) sorba érkeznek — ágy a méhészektől, valamint az alapszervezetektől — aggodalmakat keltő hírek, hogy a méhállomány 50, sőt magasabb százaléka is elpusztult kristályosodott készleteken. Ebben az ügyben a Szlovák Méhészeti Szövetség felvette a Fontos tndnivalök MÉHCSALÁDOK GYAKORI ELHULLÁSA kapcsolatot a nevezett vállalattal s a következő utasítást odta ki: A méhcsaládokban észlelt károkat esetleges kárpótlás céljából csak komisszionális megállapítás alapján lehet szorgalmazni. E célból a károsult méhész azonnal jelentse a Szlovák Méhészeti Szövetségnél 1973. január 8-án kiadott 143/73 körlevélre hivatkozva, az alapszervezet titkárjánál. 1. Hány méhcsalád pusztult el az említett okok miatt. 2. Hány kg „Medokrmot“ etetett fel családjaival. 3. Mikor etette fel a „Medokrmot“. A Slovenské škrobárne nemzeti vállalat kiküldi megbízottját, a kár komisszionális megállapítása céljából. A komiszszionális megállapításnak napját az illető alapszervezet tudatni fogja a károsult méhészszel. Az elhullott méhcsaládok kijáróját el kell zárni, hogy kívülről semmi sem juthasson a kaptárba. A kaptárban mindent úgy kell hagyni, mint ahogy az az elhullás megállapításánál volt, nehogy az a kifogás keletkezhessen, hogy a méhész manipulálása következtében hullott el a család (tehát az elhullott méhek, a lépek készleteikkel mind úgy maradjon a kaptárban, mint ahogy az volt). Ez ügyben a Szlovák Méhészszövetség még kiértesíti a méhészeket és olvasóinkat is ismertetni fogjuk a további teendőkről. A VÄNDORMÉHÉSZEK FIGYELMÉBE Dgy mint eddig, az idén is minden méhész, — aki vándorolni szándékozik méheivel, — méhmintákat köteles az összes családból beküldeni a körzeti állatorvosi intézethez kivizsgálás céljából. A téli hullákból is családonként gyufaskatulyában 30 hullát kell küldeni. A minták szedésénél az alapszervezet megbízottjának jelen kell lennie s ezért a vándorméhész családonként 0,50 koronát fizet. Minden skatulyára a méhész nevét, lakóhelyét és az illető kaptár számát kell feltüntetni. A szervezet által kiadott nyomtatványon fel kell sorolni a kaptárait számát, s az esetleges észrevételeket (pl. feltűnően sok a hulla, vagy a család zúg, vagy a röplyuk környékén ürítkezések vannak stb.J. Ezt a kísérőlevelet a szervezet megbízottja is tartozik eléírni. A kísérőlevelet a mintákkal együtt, valamint a pénzesutalványt arról, hogy a méhész családonként 2 koronát befizette a Szlovák Méhészszövetség számlájára. Az utalványt a mintákhoz kell csatolni és a következő címre minél előbb elküldeni: Nyugat-szlovákiai kerületből Ústredný štátny veterinárny ástav pri Botanickej záhrade č. 3. 816 00 Bratislava. Közép-szlovákiai kerület (Stredoslovenský kraj) Lučenec (Losonc) és Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járások kivételével: Štátny veterinárny ústav, Závodská cesta 010 04 Žilina. Kelet-szlovákiai kerület és lučeneci valamint Rimavská Sobotai- járások: Štátny veterinárny fistav, ul. Dukelských hrdinov, č. 9. 040 02 Košice. A méhhulláknak nem szabad penészeseknek lenniük. A gyufaskatulyákat nem szabad oly anyagba csomagolni, amelyben levegőtől el lennének zárva (bádogdobozban, igelit zacskókban stb.). Amely mintákhoz nem lesz csatolva a kísérőlevél megbízott aláírásával ellátva, valamint családonként a 2 koronáról szóló utalvány, nem lesz kivizsgálva s a méhész nem kaphat így értesítést a leletről. A leletek az illető ala]iszervezet által lesznek a vándorméhésznek eljuttatva. A vándorlásra vonatkozó kérvényeket az előírt nyomtatványon minél előbb az illető alapszervezetnél kell beadni. S. L Kit fog terhelni a felelősség, ha mégis...? Elővettem és újból olvastam a „Včelár“ 1972. januári számában a „Medokrm“ néven hirdetett mesterséges méheledelre vonatkozó mellékletet. Mindnyájan ismerjük ezt és örömmel fogadtuk — a trnavai cukorgyár felkínálta segítséget a méhészek munkájának megkönnyítésére —. Most azonban azok a méhészek, akik ezzel etették méheiket, aggódva várják a tavaszt, hogy vajon hány méhcsalád telel ki a bekristályosodott táplálékon és kit terhel felelősség a tévedésért? Nem azért olvastam újból és űjből az anyagot, hogy propagáljam, hisz egyelőre én sem mernék rendelni belőle, viszont ellene sem akarok propagandát indítani, hisz azt már megtette önmagáért. Azonban bosszant, hogy még mindig nem kaptunk felvilágosítást ara vonatkozóan, hogy ho! követték el a hibát — vagy esetleg aggodalmaink eloszlatására bíztatást, hogy méheinknek nem történhet semmi baja. Tulajdonképpen a kísérleti Intézetben kipróbált, szavatolt méheledelről van sző. Gyártását több neves tudományos intézet támogatta és jóváhagyta. Tehát kíváncsian várjuk, hogy hol Is történhetett a hiba és van-e okunk az aggodalomra? Gondolom, hogy csak egyes szállítmányok voltak kifogásolhatók. Szerencsénkre a ml szervezetünk Šafárikovo (Tornaija) később kapta a szállítmányt, — szeptember második felében — mikor már több méhész megkezdte az etetést cukorszörppel. Egyes méhészek, akik sűrűnek találták a Medokrmot, cukorszörppel hígították, mások pedig az utasítás szerint feletették. Október másik felében kaptunk értesítést a méhész szövetség központi bizottságától, hogy a Medokrmmal etetett családok készletét vizsgáljuk meg és a bekristályosodott eledelt távolítsuk el és újból etessük a családokat, de már cukorszörppel. Szerintem az ilyen késői űjraetetés a méhcsaládok egészségi állapotának a károsodására, esetleg a pusztulásához vezethet. De sok méhész az újraetetéshez nem is rendelkezett elegendő megfelelő kerettel. Azok, akik alacsony mézkamiával méhészkednek, ehhez a megoldáshoz nem is folyamodhtattak. A felhívásnak én is eleget tettem. Október utolsó napjaiban, — sőt egyes családokat, amelyek tisztán ezzel a táplálékkal voltak etetve, november elején újból — átvizsgáltam, de semmiféle károsodást, sem a táplálék kristályosodását nem tapasztaltam. Január közepén megvizsgáltam a dobozok fenekén visszamaradt eledelt is, de itt sem észleltem kristályosodást. Ugyanilyen megnyugtató híreket kaptam szervezetünk többi tagjaitól is. Ezek után valószínű, hogy a hozzánk küldött szállítmány megfelelt az előírt követelményeknek. Minden esetre a méhek nyugalmi idejének még csak a felén járunk, —• tehát még számíthatunk meglepetésekkel. — De eloszlattuk aggodalmainkat, mivel még ezidáig semmilyen rendellenességet nem észleltünk. Sajnos vannak olyan méhészegyesületek is, ahol az említett eledel az etetés idején erősen kristályosodott, sőt az érkezése idején a dobozokban kezdett kristályosodni. Ezeknek a méhészeknek megvan az okuk az aggodalomra. Mivel különböző vidékeken eltérőek a vélemények a medokrm kristályosodásáról, feltételezhető, hogy technológiai hiba történt az egyes szállítmányok gyártásánál, melyek nem feleltek meg az előírt követelményeknek. Hogy a Medokrm bevált á méhek etetésénél ezt tapasztalták a cseh méhészek is. Ezt bizonyítják a „Včeláŕství“ egyes számai is, melyeket idézek. „1/73 számból. A Slov., škrobárne, n. p., Trnava az 1970-es évben forgalomba hozott, új méheledelt „Medokrm“. néven. Színe aranysárga, íze kellemes és nem tartalmaz a méhekre ártalmas anyagokat. Az 1971-es évben, a kísérleti intézetben elemezték a vegyi összetételét és megfelelőnek találták. Az új eledellel a családok jól teleltek. .Egyévhjárolás után sem kristályosodott.“ Az 1972-es évi tapasztalataik ugyanazok mint a szlovákiai (Folytatás a 8. oldalon.)
