Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-17 / 7. szám
Kit tog terhelni a felelősség, ha mégis...? ( Folytatás a 7. oldalról.} méhészeknek, mert az említett cikk így folytatja tovább. „Az 1972-es esztendőben egyes szállítmányok ebből az eledelből nem feleltek meg az előírt normáknak. A kísérleti intézet két rendellenességet állapított meg. Az egyik szállítmánynál erős idegen szagot és sötétszürke színt észleltek, és másik szállítmánynál a gyors kristályosodást. Ezek a szállítmányok a méhek téli eledelének pótlására nem megfelelő, és a hibás vegyi összetétele miatt a méhek életét is megrövidíti. A rendellenességről azonnal értesítettük a termelőt, aki ezzel kapcsolatban — Spišská Nová Vesen (Igló) a Medokrmot gyártó üzemben — munkaértekezletet hívott össze s ezen részt vettek az említett intézet 'és a cseh méhészszövetség képviselői. Itt megállapítást nyert, hogy az egyes szállítmányoknál nem tartották be a minőségi normát.“ A gyártási folyamatoknál fennálló hibákat kivizsgálják, hogy ezeket eltávolítsák. Ezalatt az idő alatt a gyártása 'szünetelni fog. Ezekután tudjuk, hogy hol történt a nagy tévedés, amely az országunk területén több száz méhcsalád egészségi állapotát, esetleg fennmaradását veszélyezteti. Azok a méhészek pedig, akik az említett eledellel etették a méheiket és nem tudtak Idejében beavatkozni, szükséges, hegy tavasszal cukorszörpös keretet adjanak be a fészek közelébe. Ha az idő melegebbre fordul, fontos, hogy cukorszörppel etessenek és a bekristályosodott eledelt langyos vízbe áztassák és később fokozatosan adják a méheknek. Minden esetre, ezért a gyártásnál elkövetett hibáért, nem törhetünk pálcát a Medokrm méheledel fölött, mert amennyiben a gyártók tévedéseiket Jóváteszik, mégis csak segítségünkre fennének a további méheledelek gyártásánál. ANTAL Z. f avaly (november 26.) * tartotta évzáró taggyűlését Szlovákia második legnafyobb méhészszervezete, amely eliezovcén (Zselízen) működik. Az évzáró taggyűlésen részt vett dr. Ladislav Roško, a koSicei állatorvosi főiskola előadója. A megnyitó beszédet szlovák nyelven Galata Rudolf, a szövetség elnöke, magyar nyelven pedig Csernák Lajos alelnök mondott. Beszédjük elején megemlékeztek a NOSZF 35. és az SZSZSZK megalakulásának 50. évfordulójáról. Ezután Dudich Sándor, a szervezet titkára ismertette az elmúlt időszakban kifejtett munkát. Egyöntetűen megállapították, hogy a múlt év méhészeti szemszögből kedvezőtlen volt. Igen rossz volt a növények fejlődése, s ez nagymértékben befolyásolta a méhészek, de elsősorban a méhek munkáját. Több helyen súlyos problémát okozott a repce lepermetezése. A szervezethez 37 község méhészei tartoznak 662 magán, 4 állami gazdaság, 9 efsz és egy iskolai méhészszervezet összesen 7217 méhcsaláddal. Egyes helyeken betegség ütötte fel a fejét, és umnőmm ^ 4Noli Nehéz év volt így 3 fertőzési góc alakult ki, s ezért 322 méhész zárt területen tevékenykedett. Mindezen problémák ellenére a zeliezovcei méhészszervezet tagjai minden odaadásukkal olyan munkára törekedtek, hogy eredményekről is beszámolhassanak. Mert tudják, hogy odaadó, szorgos munkájukkal a társadalom javát szolgálják. Említésre méltó tény az is, hogy 27 méhész 1626 gramm mérget adott le gyógyszeriparunknak, valamint 23 méhész 5049 gramm méhpempőt termelt ki. Az évzárón megjelent csaknem 150 tag nagy érdeklődéssel hallgatta Dr. Ladislav Roško előadást, aki szintén szenvedélyes méhész. Különösen a méhek betegségeiről és azok felismeréséről beszélt, de igen nagy súlyt helyezett a betegség elleni küzdelem módszereinek ismertetésére. Az egyéb betegségek között ismertette a tagokkal az európai és az amerikai költésrothadást, mivel nálunk ez a leggyakrabban előforduló betegség. Részletesen ismertette a betegség kezdetét, lefolyását és az ilyen esetben megkövetelt tennivalókat. A vitában felszólalók zöme is értékes tanácsokat kapott tőle, s ezek hasznosítása révén bizonyára eredményesebb munkát végeznek majd. A szervezet záróaktusként határozatot fogadott el; hogy a zselízi szervezet méhészei még aktívabban fognak tevékenykedni és tudásukat a szakfilmek segítségével fogják fejleszteni, Čaka (Cseke), Tekovské Lužany (Nagysalló) és Šárovce (Sáró) község méhészei már rövidesen láthatják ezeket a filmeket, s ez is lehetőséget nyújt arra, hogy felkészüljenek az idei méhészeti évre. BENYÄK JÖZSEF MAGYARORSZÁGI TAPASZTALAT • MAGYARORSZÁGI TAPASZTALAT a kísérő ménekről Nagyobb méhészetekben kívánatos, hogy a saját nevelésű anyákon kívül más méhészetben nevelt anyákkal frissítsünk. Saját nevelésű anyákkal az anyásítás nem gond. Helyben vannak a már petéző anyák a pároztatőkban, ugyancsak helyben vannak az anyásításra váró méhcsaládok. Tetszés szerinti időben anyátlanítunk s ugyanúgy anyásítunk. Nincsen ez így már a postán, vagy egyéb módon szállított, távolabbról hozzánk került anyákkal. Több óvatosságra, vigyázatra van szükség anyásítási munkánkban. Az anya 1—2 napi szállítási idő alatt lesoványodik. Könnyebben mozog — sőt röpül is. Előfordult, hogy az anyát kísérő méheket a kaptárak mögött engedtem ki a szabadba s az anya óvatlan pillanatban kiugrott, elrepült és soha többé nem láttam. Érthető: nincs betájolva. A helyben levő pároztatóból, va'gy egyéb tartalékhelyről, tehát a méhesünk telepén kiemelt anya, ha véletlenül elröpül — a környezetet jól ismeri, korábban már betájolt — teljes biztonsággal tér vissza eredeti helyére. Sőt a méhész kezére is letelepedik, a nyitott kaptár felett. Egy roszsžul sikerült anyakiemelés, illetve kisérő bogarak kiengedésénél ért eset után a következő módon kísérleteztem és sikerrel: Először is a vándorbódéba — amely jól zár minden részén — vittem be a postán érkezett anyaszállítmányokat. Előzőleg a kalitka népének tiszta mézet adtam, amit gyorsan elfogyasztottak. Ezt azért tettem, hogy az anyát ellássák eledellel és mézhólyagukban a mézzel, könnyebben bebocsátást kapnak a közeli méhcsaládokhoz. Kiemeltem a kalitka dugóját s az ablak felé engedtem ki a kísérőket. Ezek az ablakon vergődtek kis ideig, majd kiengedtem a szabadba. Eddig ez rendben volt. Egy óvatlan pillanatban az anya is kiugrott a kalitkából és eltűnt. Az ablakra nem röpült. Rendet tartok bódémban, de mégis előfordulhat, hogy a méhészeti eszközök mögött pókok ütik fel tanyájukat s kihúzott hálójukba az anya bekerülhetett és menthetetlenül a pókok áldozatává válhatott. Sajnáltam az anyát és hiába kerestem, sehol nem láttam. Szerencsés eset történt. Az anya rám röpülhetett és ingem alá bújt, mert ez alatt éreztem egy méh mozgását. Óvatosan emeltem fel az ing alját, szabad utat engedve a „vendég“-nek és örömömre a jelzett anya sétált rajtam. Megfogtam és az üres anyazárkába helyeztem. Ezen bajlódás közben levertem az asztalról egy darabka H. rácsot (anyarács) ezen pillanatban hasznosítására gondoltam. A következő anyáskalitka kibocsátó nyílását betakartam vele. A kisérő munkásméhek a kalitkából — amint az ablak felé fordítottam — az anyarácson mehettek ki. Az anya vissza maradt. A következő kalitkában levő méheket bátrabban engedtem a szabadba és valamennyiben vissza maradt az anya, mert az nem mehetett ki az anyarácson. A fiatal anya — függetlenül attól, hogy rabsága miatt 1—2 napig nem petézhet s így kissé soványabbá válik — fürgébben mozog, könnyedén repül, óvatos kezelést kíván. Tapasztalhattuk, hogy a már petéző és még fiatal anya elrepült a kiemelt keretről, vagy kezünkből, mert nem fogtuk biztonságosan. Ezért az anyát nem szabad szabadkézzel kezelni, sem anyásításnál, sem jelölésnél. Vplt már olyan esetem is, hogy a vándortanyáról hazatérve, megkezdtem a pergetést. Közben találtam nagyon szép anyabölcsőket, melyekből pillanatok alatt bújtak elő az anyák. Egy szép anya a távollétem alatt magasabbra növő fűbe esett és végleg eltűnt. Ezért kell őket óvatosan kezelni. Az anya kifogására többféle okból szükség lehet, jelezzük, méhtetveket füstöljük le, stb. Kifogására többféle mód van. Legegyszerűbb üveghengerre toliseprűvel „beirányítani“. Sok tanácsot hallottam, olvastam a kalitkázott anya kiengedésének módjáról. Nem tartom teljesen megfelelőnek azt az ajánlott formát, amikor az anyától a kisérő méheket az arcvédő hálója alatt engedik ki. A kitóduló kísérők megszúrhatják a méhész kezét s ha Ideges, emiatt kapkod s közben kimenekülhet az anya is: kezünk melletti résen a kísérőkkel együtt távozhat. Bármilyen módon engedjük is szabadon a kisérő méheket, ezen műveletet végezzük tiszta szobában és ne a méhesben, vagy szerszámokkal teli vándorbódéban. A lakás nagyobb ablakára tódulnak a méhek s ha az anya is kisurran, a kísérőkkel együtt az ablak üvegére menekül. A szállító kalitkában maradó anyát távolabbi méhesbe könnyebben elvihetjük; néhány óráig semmi baja nem lehet. Előzőleg a kalitka rácsára cseppentsünk vizet, mézet, amit az egyedül lévő anya azonnal figyelembe vesz és azokból fogyaszt. Kovács István MÉHÉSZÉT A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE о No 2. SZÁM 1973. FEBRUAR 17. • A TARTALOMBÓL ф 1 Fenyeget a gyomorvész (noszéma) ф Tavaszi tisztuló repülés ф Otravaló kezdő méhészeknek £ Külföldi aktualitások ф Kit fog terhelni a felelősség, ha mégis... Ф Fontos tudnivalók Ф Vitafórum A Nehéz év volt Akadályozzuk meg a máMetegségek terjedését Ha két méhész találkozik beszédtémájuk rendszerint a méhészet. Ilyenkor különösen tájékoztatják egymást tapasztalataikról, eredményeikről és az esetleges kudarcaikról. Én is szivesen találkozom méhésztársakkal. Meghallgatom véleményüket, megjegyzésüket és elképzelésüket. A minap például az egyik méhésztársam azokról a tapasztalatokról tájékoztatott, amelyeket a Magyarországról „örökölt“ kiépített keretek alkalmazásával szerzett. Mint ismeretes három évvel ezelőtt a műlép beszerzése nálunk gondot okozott. Ezért sokan a szomszédos országokban voltak kénytelenek beszerezni. A tapasztaltabb méhészek a külföldi műlépet azonban elküldték azonnal Brnoba, ahonnan ennek ellenében tiszta steril műlépet kaptak. Akik ezt nem tették a méhészetük nagy veszélynek volt kitéve. Bár a műlép beszerzése ma már nem okoz gondot, az óvatosságra azonban most is szükség van. Határozottan állíthatjuk, hogy az a méhész jár el helyesen, aki a műlép szükségletét speciális mfllépkészítő üzemben szerzi be. Ez nagyon lényeges, főleg a fertőző betegségek elkerülése végett. Sajnos, sokan úgy tesznek még mindig, mintha nem lennének tudatában annak, hogy elővigyázatlanságukkal, felelőtlen magatartásukkal, nem csak a 1 saját, hanem a község, a járás, sőt még nagyobb körzetek méhészetét is veszélyeztetik. Tehát lényegében az elővigyázatlansággal magyarázható, hogy a méhek egésszégügyi állapota mind nálunk, mind pedig a szomszédainknál eléggé aggasztó. Először is a cseh országrészt említem, ahol az atkakórt 27 éven keresztül nem lehetett teljesen felszámolni, annak ellenére, hogy megfelelő gyógyszerrel rendelkezünk. 1946-tól szigorú rendelet előírja — mely még ma is érvényes, — hogy Szlovákiába a cseh országrészből, tilos méheket, anyákat és használt méhészeti felszerelést behozni. E rendelet megszegése — az eltelt huszonhét év alatt — a legtöbb esetben az atkakőr behurcolásával végződött. Ilyenkor a rendeletszegő méhészek arra hivatkoznak, hogy nem volt tudomásuk a rendeletről. Nálunk Szlovákiában ez a veszélyes atkakór már csak ritkábban fordul elő, ami a jó egészségvédelmi intézkedéseknek az eredménye. Ha mégis jelentkezik ez a betegség, az okok keresésekor gyakran kiderül, hogy anya vagy egész raj behozatalának a következménye. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a törvények nem ismerése, nem mentesít senkit a felelősség alól, tehát a károkozó köteles az anyagi kárt megtéríteni. Magyarországon az atkakór, csak 1964 óta fordul elő a jugoszláv határ közelében, de az előfordulása ritkább eset, mint nálunk. Az európai költésrothadás már nagyobb gondot okoz a magyar méhészeknek is és korábban nagyobb mértéket öltött az elterjedése mint nálunk. 1957-től 1968-ig két községről 329 községre terjedt ki a betegség, vagyis 619 méhészetre. 1969-től kezdve már állandóan csökkent vagyis bizonyos fokig visszaszorították, de még 1972-ben is 155 községben 276 fertőzött méhészet volt. Igaz, hogy a költésrothadás elleni védekezésre Magyarországon nagy figyelmet szentelnek s így remény van a betegség teljes felszámolására. Hatékony gyógyszernek bizonyul e téren a debreceni Biogal gyárban előállított és forgalomba hozott speciális antibiotikum a Neo- Te-Sol. Sajnos nálunk és a további szomszédainknál ezidáig ilyen hatékony gyógyszert nem gyártanak. Lengyelországban ezen a téren még kedvezőtlenebb a helyzet. A fentiekből megállapíthatjuk, hogy a költésrothadás elleni védekezés nagy gondot okoz egész Európában. Sajnos, de még a régóta ismert betegségeket sem számoltuk fel teljesen és már újabb méhbetegség fenyegeti Európát, a „Varróvá Jakobsoni“ atkakór, melyet már Bulgáriában meg is figyeltek. Valószínű, hogy a keresztezés céljára importált méhekkel hozták be Ázsiából. Ez az atkafajta az indiai-méh külső testrészén élősködik (ektoparazita) és sokkal veszélyesebb, mint a nálunk ismert atkakór (endoparazita). Először Jáva szigetén fedezte fel F. Jacobson holland biológus 1904-ben és tőle kapta a nevét is. A második világháború idején elterjedt egész Délkelet-Ázsiában és 1964-ben a Szovjetunió távolkeleti részében is megtámadta az európai méhfajtákat. A lengyel méhészek nagyon jó sikereket értek el a kaukázusi és a krajnai méhek keresztezésénél előállított hibridekkel. — Ez nagyon fontos a betegségek ellenálló képessége és a termelési eredmények növelése szempontjából. — Mi ezen eredményeiket irigyelve, javasoltuk, hogy mi is hozzunk be kaukázusi (grúz) méheket keresztezés céljából, sőt a VCelárban írtak is arról, hogy hozzunk be Lengyelországból már keresztezett hibrideket (anyákat). Ezt javasoltuk azért, mert félő volt, hogy egyes méhészek — turisztikai kirándulásaik alkalmával — Lengyelországból hoznak anyákat s ezzel egyidőben a betegséget is. Ma pedig jobbnak látjuk, hogy nem hamarkodtuk el a dolgot, mert a hibridek továbbtenyésztése, keveredése lerontaná a nálunk meghonosodott jő krajnai fajták tulajdonságait. Nem vagyunk az ellen, hogy Ausztriából hivatalosan — szigorú egészségügyi ellenőrzés mellett, — hozzanak be krajnai törzseket a mostani állományunk felfrissítése végett, de mindnyájunk érdeke, hogy meggátoljuk az illegális úton való anyák behozatalát, mert ezek csak a méhbetegségek terjedését szolgálják. (az)
