Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-05 / 31. szám
Augusztusi tennivalók a kertekben »У trn-<Sft 3<v. - ei-ri*. . A KÁRTEVŐK ELLENI VÉDEKEZÉS Ha gyümölcsöseinkből egészséges és jó minőségű termést akarunk szüretelni, feltétlenül szükséges, hogy a vegetációs Időszakban is kellő gondot fordítsunk a gyümölcsfák védelmére. Szükséges, hogy minden időszakban az adott betegségek és kártevők ellen permetezéssel védekezzünk. Július végén és augusztus elején jelenik meg az almamoly második generációja, mely nagyobb károkat okoz, mint az első. A körte és az alma férgesedését idézi elő* Ezért 0,2 százalékos Metationnal kellő időpontban ajánlatos elvégezni az utolsó permetezést. Ugyanebben az időben védjük szilvafáinkat a szilvamoly ellen ugyanazon permetszerrel, de a szilvafajtáknál vigyáznunk kell arra, hogy csak azon fajtákat permetezhetjük, melyeknél betarthatjuk a szedés előtti 21 napot. Ha előbb szednénk a gyümölcsöt, káros hatással lenne az emberi szervezetre. Dél-Szlovákia egyes vidékein nagyon veszélyeztet az amerikai szövőlepke, melynek második generációja július végén és augusztus elején jelentkezik. Ezen kártevő ellen a tojásrakás idején, valamint a hernyók kelésekor 0,2 %-os Metationoldattal vagy 0,2 %-os Fosfotionnal sikeresen tudunk védekezni. Július második és augusztus első felében jelentkezik gyümölcsöseinkben * barack sodrópille, melynek hernyói a gyümölcsfa kérge alá, valamint a fa törzsébe fúródnak. Megtámadja a barack, őszibarack, cseresznye, meggy s némileg az alma és körtefákat is. Ezért fontos, hogy a tojásrakás, valamint hernyókelés idején ezen fáinkat permetezzük Gamaril 80 al és a többi kártevők ellen pedig védekezzünk 0,2 %-os Metationnal. A GOMBABETEGSÉGEK ELLENI VÉDEKEZÉS A gombabelegségek terjedését legjobban megakadályozhatjuk ha permetezéskor a 0,4 %-os Metationhoz Perozin 75-öt keverünk, de ajánlatos augusztus végén vagy szeptember elején az alma- és körtefáinkat 0,3 %-os Heryl 80 al vagy pedig 0,3 %-os Kuprikollal permetezni s ezen vegyszerekkel egyben védjük a gyümölcsöt a rothadás ellen. A szőlőféléknél augusztus hónapban főleg esős időkben fontos a peronoszpóra elleni védekezés. Erre a vegyszere: két a következőképpen keverhetjük: 0,5 %-os Kuprikolt 0,2 %-os Perozinnal vagy pedig 0,2 %-os Dithane M—45- ötöt 0,2—0,3 százalékos Orthofaltján 50-el vegyítve. És szintén lehet porozást is végezni Niroxiddal s ebből 30 kg-ot adunk egy hektárra. Ha a lisztharmat is veszélyezteti a szőlőnket, feltétlenül porozzuk Sír a SfiDxel és ebből 20 kg-ot adunk egy hektárra, vagy pedig permetezzük le 0,1 %-os töménységű Karathaneval. Ha szürkepenész támadja meg a szőlőt, akkor feltétlenül 0,25 %-os Euparen-t alkalmazzunk, de legkésőbb 21 nappal szedés előtt. A szőlöilonca ellen használhatunk Fosfotiont vagy Metationt 0,2 %-os töménységben. A ZÖLDSÉGESBEN ELŐFORDULÓ BETEGSÉGEK ÉS KÁRTEVŐK Augusztusban a káposztaféléknél legveszélyesebb kárlevő a káposztalepke második generációja, amely csoportosan rakja tojásait a levélzetre. A kikelt hernyók a levélzeten nagy károkat okoznak (lerágással), valamint ürülékeikkel. Ellenük való védekézést 0,2 % os Metationnal vagy 0,1 %-os Soldep, esetleg 0Д %-os Fosdrin vegyszerekkel végezzük. A hagymalégy ellen még augusztus elején védekezzünk. Egy hektárra 2 liter Metationt 600 1 vízhez adunk. A sárgarépát, karottát, zellert és a petrezselymet is megtámadja a sárgarépatégy második generációja. A megtermékenyített nőstények közel a sárgarépa tövéhez ilyenkor rakják le tojásaikat a földbe. A kikelt lárvák befúródnak a gyökérzet kérge alá s ott alagutakat fúrnak s ezzel tönkreteszik a növényt. A tevélzet elsárgul és a sárgarépa elkorbad. A tojásrakás idején 0.2 %-os Metation oldattal védekezhetünk ellene. A karfiol, kel és a káposzta szívrothadását a feáposztatorzsa-gubaeslégy idézi elő. melynek három nemzedéke van, de melegebb vidéken, valamint melegebb időjárás esetén négy is lehet. Ha nagyobb mennyiségben jelentkezik 0,1 %-os Soldeppal védekezünk ellene. A káposztafélék legveszélyesebb kártevője a káposzlabagolypille. Ennek a második generációja auguszlos végén jelentkezik lepke alakjában. Ezen kártevő hernyói lerúgják a káposzta, kel és a karfiol leveleit. Ellene való védekezési módszer 0,2 %-os Metationnal vagy 0,1 %-os Soldep-oldaltal, melyekkel hernyóit permetezzük. Hasonló károkat okoz a kelgubacslégy is s ez ellen 0,2 %-os Metation vagy 0.1 %-os Soldep vagy 0,1 %-os Fosdrinnal védekezünk. Még augusztus elején ajánlatos elvégezni a permetezési a fokhagyma molytetű második generációja ellen 0,1 %-os Soldeppal, amely károkat okoz a fokhagymán, hagymán és a pórén. VLADIMÍR GREČO mérnök A kapálás felér MIÉRT ÉS HOGYAN KELL KAPÄLN1? Köztudomású, hogy földjeink jövedelmezőségének alapfeltétele, hogy a talajt olyan állapotba hozzuk, amelyben a növény akadálytalanul fejlődhet. Az időjárás viszontagságainak ellenállva a legkisebb befektetés mellett a legnagyobb termést hozza. A talajművelést különböző módon lehet elérni. A száraz időjárás a kertészek legnagyobb ellensége. A száraz földben a növény nem élhet. A talajmunkát esetenként nem végezzük olyan eszközökkel és oly módon, ahogy azt a talajművelés elvei megkövetelik. Mondhatná valaki, hogy kertjeinkben nem állnak rendelkezésre mindazok a talajművelő eszközök, amelyekkel a belterjes szántóföldi termelésnél rendelkezünk. Igaz a szántás, vetés eszköze az eke, a borona stb. Ezeket a kiskertekben nem minden esetben használhatjuk. De helyettesíthetők ásóval, kapával, gereblyével. Tudjuk, hogy ezen talajművelő eszközök a legmegfelelőbbek ahhoz, hogy talajainkat a kiszáradástól megvédjük. . Szeretnék a kapálás módjára rámutatni, főként azért, mert azzal a növények tenyészideje folyamán is nagyon fontos munkát kell elvégeznünk. Ezek a következők: a gyomirtás, a talaj légjárhatóságának biztosítása a felső talajréteg lazítása és a vízpárolgás megakadályozása. A kézi kapáknak nagyon sokféle módja ismeretes. Legáltalánosabb a hegyes lemezű, felül csapott végű vagy szívalakú házikapák, amelyek hegye jól hemélyed a talajba, tehát kötött és középkötött talajok kapálásánál használjuk. A felső részükön két oldalt hegyes kapát igényes növények művelésére ne használjuk. a trágyázással A laza talajok kapálására az alul csapott lemezű kézikapák a legmegfelelőbbek. Ilyen talajokon nem kell a kapának nagyobb fokú ellenállást legyőznie, és munkája szaporább. A répa kapálására fiatal korában az ún. rövid nyelű széles saraboló kapákkal és később az alul csapott lemezű kézi kapákkal biztosították a jövedelmező kapálás feltételeit. A kapát még ma is sokan csapkodják a földbe, gondolván, így a talajlazításnak jobban eleget tesznek. — Ezzel a kapával azonban csak jó művelési állapotban lévő, nem rögös földben dolgozhatunk sikerrel. A talajlazításnál a kapát mélyen kell a földbe vágni. Az ilyen kapáknak kellő súlyúaknak kell lenniök és lemezüknek a kapanyélhez tompa szögben kell állniuk. A gyomirtás céljára használt saraboló kézi kapák közül a könnyebbeket és a széleeket válasszuk, mert ezeknek nem kell túl mélyen a talajba hatolniuk, de vízszintes irányba kell húznunk, hogy a gyomokat a gyökerekről levághassa. Továbbá nagyon fontos, hogy a földet ne tiporjuk, tehát úgy kell a munkába beállni, hogy a szomszédos sorokat tudjuk megkapálni. Jó ha a kapálást ketten végezzük, mert így az elől haladó nyomát az utána kővetkező felkapálja s így a talaj felülete laza marad. Ha a kapálást az ismertetett módon végeztük, eleget tettünk a kívánalmaknak, mert megszüntettük a talaj kérgességét s elősegítettük a növényzet gyors fejlődését. Befejezésül még annyit, hogy a kapáló gépek egyes fajtáinak beszerzése kertjeinkben is kifizetődik, mert ha azoknak jó a. szerkezetük, és ha a végzendő feladataiknak megfelelően hibátlanul működnek, akkor a munkát olcsón végezhetjük. KMOSKÖ LÁSZLÓ, mérnök Ä harmincas években gyakran jártam Gödöllőn. Ilyenkor soha sem a jobb és rövidebb országutat választottam, hanem a göröngyös, kacskaringős isaszegi űtat. Ez vezetett ugyanis az Állami Méhészeti Gazdaság és Méhészmunkásképző Szakiskola előtt. Ilyenkor — hacsak egy két órára is, — örömmel ellátogattam a kitűnő intézetbe. Az intézet akkori igazgatójával történt első találkozásom meggyőzött arról, hogy ugyanolyan fanatikus rajongója a méheknek, mint jómagam. Elméleti s főleg gyakorlati tudása sok kiváló méhészt nevelt és adott a köznek, akik jó néhányan még ma is hasznosítják tudásukat. Engem is Ö oltott be egy életre a méhek szeretetének „szérumával“. Egy ilyen váratlan beugrásom alkalmával, nagy vitára érkeztem. Bázler Béla igazgató, Puskás János botanikus, Dr. Koppán József rovarszakos tanár között a dohány telelő értékéről vitatkoztak. Magam a vitának csak csendes megfigyelője voltam, mivel méhészkedésem kezdete óta nem nyílt alkalom a dohánymézzel bővebb tapasztalatszerzésre. Bázler Bélának jutott eszébe, hogy Vácszentlászlón van egy nagyarányú állami dohánytermelő kertészet, ahol tudtával a „KUKÁS"-nak nagyobb méháilománva van. Perceken belül Bázler, Puskás és jómagam útnak indultunk Vácszentlászló felé. Rátaláltunk a nagykiterjedésű dohánytáblákra. A dohánytábla két féle fajta ültetvényből állt. Alacsonyabb és magastörzsűekből. A keresett méhcsaládokat közvetlenül a tái>la mellett találtunk. Hunor képtárakban 18—20 család. Rövidesen előkerült a dohányos gazda, akié a méhek voltak. Megindult a kérdések zuhataga. Mióta méhészkedik a dohányláblák mellett, szokott-e külön dohánymézet pergetni, tapasztalt-e valami hátrányt a termelésben? stb. Elmondta, hogy jó tíz éve méhészkedik kaptáras méhészettel a dohánytájblák mellett. Korábban kasokkal méhészkedett. Sok raja volt, — ami egymagában is bizonyítéka, — a jó telelésnek. A rajokat' értékesítette, amiből szép külön bevétele volt. Soha nem tapasztalta a dohányméz hátrányát a telelésnél. Ha nagyritkán mégis volt egy roszszul sikerült telelése, ezt rendszerint a mézharmat okozta. Elmondta még, hogy nem emlékszik, hogy akár csak egyszer is, tiszta dohánymézet pergetett volna. Ugyanis az ottani homoktalajban az akác aránylag gyorsan zajlik le és abban az időben sem jutott Ideje, hogy az akácmézet kipergesse. A HUNOR kaptárak mézterei közismerten 26—28 kiló méz befogadására alkalmasak. Ha ezek az akácon megtelnek, érintetlenül hagyja és megvárja a dohányvirágzást. A begyűlő dohányméz nagyrésze a íiasílás fölötti koszorúban helyezkedik el, táplálja a Hasítást, melyet lassan leszorít. Pergetni csak ősszel szokott. Az akácmézzel és méhekkel telt kaptáraknái a legnagyobb gondja a rajzás meggátlása, amit úgy ért el, hogy a kaptárak un. „kánikula“ röpnyilását teljes szélességben állandóan nyitva hagyja. Még így előfordult, hogy egy-egy család lerajzolt. Ezekkel szaporított és ezekből nyerte anya utánpótlását, ha véletlenül értékesíteni nem tudta. Bázler Béla az elmondottak után engedélyt kért, hogy néhány családot a méztérben és egy két családot a fészekben is megnézhessünk. Amikor az első kaptár fedőjét, majd rostaszövet keretét eltávolítottuk, a kellemes őszi melegben olyan illat ütötte meg orrunkat, mintha egy dohányzacskóba szagoltunk volna. A méztéri keretek valamennyije, — látszólag akácméztől, — meg volt hordva és lefedelezve. Csak gondosabb vizsgálattal lehetett megállapítani, hogy a keretek alsó részeiben a fentitől eltérő színű a fedelezés. Hamarosan előkerült a gyufaszál és a dohányra gyanús sejtek felszúrása, majd a gyufaszálra tapadt méz ízlelése. A tiszta fehér gyufaszálon hófehér színű, sűrű méz volt látható, míg feljebb a sejtekből kiemelt gyufaszálakon az előbbitől alig eltérő árnyalatban aranysárgás, tipikus akácméz. (A sárgás tónust nyilván az öregebb sejtek bábíngei adták!) A dohányméz ízre lényegesen eltért az akáctól, mivel kellemesen kesernyés utóíz maradt szájunkban. A fészekben a kiterjedt Hasításon kívül, bőséges mézkoszorukat, a méztéri lépek legalján kissé kékesszürke színű lefedett mézet, illetve a Hasítást körülvevő mézkoszorúkat találtunk. A dohányos méhész elmondta még, hogy teleléskor 2—2 keret lefedett tiszta akácmézet szokott a fészekbe letenni, nem egészen a középre. Ha a dohányméz nem sikerült, — amit elég gyakorinak mondott, — akkor a két-két keret helyett 3—4 keret akácmézzel biztosítja a jő és nyugodt telelést. A dohánymézelést tisztám az időjárástól tette függővé. Van úgy, hogy a langyos esők utáni párás melegben „megcsordul“ a kehely, de van úgy, hogy a nappali kánikulai meleg után esti órák a jobbak. Akkor még nem használtak rovarirtó szereket, sok volt a poszméh. Ezek a tölcsér töveket átrágták, majd megszívták magukat és tovább álltak. A rágásokat a méhek tömegesen ellepték és becslésünk szerint 2—3 méhecske egy-egy virágból alajpgsan megszívhatta magát. Safc nos, méhészünk nem tudoíf egy pontos törvényszerűséget a mézelésre vonatkozóan meg; határozni. Ő az alacsonytörzsfi dohányfajtákat valamivel job$ mézeiének tartotta, de ennél Is nagy bizonytalanság, a hiányos ismeret jellemző. Utunkat úgy fejeztük be, hogy csak egyetlen pontban szereztünk hasznos jó tapasz1- falatot, ez pedig a dohánymézrtelelés biztonsága volt. Ha a családok rossz mézen teleltek volna, minden esetben elmarad a rajzási szándék. Ilyet pedig csak mézharmatos méz esetében tapasztalt. A negyvenes években sokat csavarogtam méheimmel Békés megyében. Lestük a tarlót, nézetük az eget, vártuk az esőt. M tarló a dohányhoz hasonlóan csak ritkán emberelte meg magát. Késő őszig maradtunk, mert röpkörzetben sok dohány volt. Ha a tarló nem sikerüli; a Hasítás nem szenvedte meg a hordástalan napokat, heteket. Annyit mindig nyújtott á családoknak, amennyi a Hasítás fenntartására elegendő volt. Az elmondottak alapján nyugodtan merem ajánlani méhésztársaimnak a dohányt akár mint családtartó, akár mint telelő mézet. Különösen akkor, ha csekély százalékban — a biztonság kedvéért, — akácméz, vagy netán cukorszörppel vegyesen került telelésre. (NL) Több figyelmet az ifjúságnak Mindannyian jól tudjuk, milyen fontos szerepet töltenek be a méhek a modern mezőgazdaságban. Sajnos, fájó szívvel kell konstatálnunk, hogy nehéz idők várnak ránk méhészekre, , mert rohamosan fogy a legelő. Például a 20—30 év előtti eredmények ma már szinte hihetetlenek. Az új vegyszerek használata káros a méhek életére. Ami a legfájóbb hogy egyre több méhész távozik sorainkból s nincs utánpótlás. Ma már nagyon kevés az ifjú méhész. Ezt azzal indokolom, hogy nem fordítunk kellő figyelmet ennek a szép mesterségnek, és hasznos időtöltésnek elsajátítására, az ifjúság körében. Az a kevés Halai, akit a méhészet érdekel, nem tudja magát továbbképezni, hiszen tudtommal Szlovákiában csak Liptovský Hrádokon működik egy méhészeti mesteriskola. Pedig Csehszlovákia azok közé az államok közé sorolható, melyekben a méhészet magas szinten áll. A Román Népköztársaságban például most nyílt egy négyéves érettségivel végződő méhésziskola. Örvendetes lenne ha nálunk is létesülne hasonló, vagy alakítsunk méhészeti köröket az alapiskolákon. Bizonyára akadna elég jelentkező a 8—9. osztályokból. Vezetőkben sem lenne hiány, hiszen sok biológus, vagy méhész akadna, aki vállalkozna erre a feladatra. Meggyőződésem, ha ezt sikerülne megvalósítani, nagy érdeklődést keltenénk az ifjúság körében a méhek eddig még oly titokzatos, de szép életmódja iránt. TRÉVA1 IMRE, Dubník A dohánymézröl
