Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-05 / 31. szám

A i. Kicsi a mézhozam Az idei tavasz nem volt ked vezó a méhészetre. A hideg Időjárás és gyakori esőzések fékezték a méhek repülését s ezáltal nem lett kielégítő a niézhozam. Több méhész panaszkodik, hogy minden évben az akác­virágzáskor volt a legtöbb mézhozam, sajnos az idén ez elmaradt. Sőt a gyengébb csa­ládok s a fiatal rajok etetésre szorultuk. A Mikulási Állami Gazdaság (Nővé Zámky-i járás) 125 méh­családdal rendelkezik. Látoga­tásunk alkalmával Kuczman János méhésszel beszélgettünk. Elmondta, hogy 1955-ben két­éves méhészeti szakiskolán Liptovský Hrádokon sajátította el a tudnivalókat. Tizenötéves méhészkedése idején a méhé­szek betegségét tanulmányoz­ta Mondhatjuk, hogy munkáját becsületesen végezte, azt több éklevél és kitüntetés igazolja. Például 1967-ben szlovákiai méretben második helyezést ért el a mézhozamban. Majd Í971-ben kiváló munkájáért éranyérmet kapott. Naplót ve­zet, melybe bejegyzi az időjá­­pás alakulását és az elért ered­ményeket. Tevékenységével 17,21 kg átlagos mézhozamot ér el évente. Volt amikor 29,20 kg volt a hozam, de akadt si­lány év is, amikor csak 6,50 kg-ot ért el. Méheivel olyan tájakra szó kott vándorolni, ahol az állami gazdaság herét termesztett magra, más vidékeket is meg­látogatott. Az idén már nem vándorolt. Hogy miért? Arra is megadja a választ. Elsősorban azért, mert az állami gazdaság vezetősége ágy határozott, hogy a méhészetet likvidálni kell, mert nem rentábilis. El­mondta, hogy ót a múlt év szeptemberétől a káderosztály vezetésével bízták meg s így a méhek gondozását felesége vette át, aki többször segített munkájában és megtanulta a méhészszakmát. Ö is elkedvet­lenedett, mert látja, hogy a méhekről való gondoskodás az állami gazdaság részéről min­dig kisebb. Továbbá indokolja, hogy a mezőgazdaság fejlesz­tése megköveteli a vegyszerek és a műtrágyák használatának a fokozását s ez is előidézi a méhek pusztulását. Most Dél- Szlovákiában is felütötte fejét egy veszélyes betegség, a köl­tésrothadás. így esetenként több családot kell lekénezni. Eddig még méheinknél ez a betegség nem fordult elő. A be­tegség terjedését a járási állat­orvosi szolgálat ellenőrzi s an­nak utasításai szerint csele­kednek. A betegség terjedése ellen antibiotikumot használ­nak. Kuczman elvtárs szoros kap­csolatot tart a Méhészszövetség Központi Bizottságával s külön Svanczer elvtárssal. így több esetben a járásban Is ellenőr­zi a méhészeteket veszélyezte­tő betegségek megnyilvánulá­sát. Együttműködik a járási méhészszövetséggel is. Közös iskolázásokat rendeznek, ahol a méhésztársakat ismertetik az egyes méhbetegségekről. Nem tudjuk elképzelni, hogy az állami gazdaság vezetősége mivel indokolja, hogy a méhé­szet nem rentábilis és likvidál­ni kell. Tudjuk Jól, hogy álla­munk nagy gondot fordít a mé­hészet fejlesztésére a nagy­üzemi szektoroknál azért, mert tudatában van annak, hogy a méhek nélkül a modern mező­gazdaság elképzelhetetlen. Az idegen porzásá növények, vala­mint a gyümölcsfák és az er­dei növények csakis a méhek beporzásával érnek el nagyobb termést. A méhészetnél nem csak a mézhozamra kell töre­kedni, mert sokkal nagyobb hasznot hajtanak például az apróbogarak a hektárhozaraok­­nál. Ezért ajánljuk, hogy az em­lített állami gazdaság reálisan gondolja meg a méhészet to­vábbfejlesztését. Amennyiben 5000 hektáron gazdálkodik, szükséges lenne a méhészet bővítése, hogy az egyes rész­legeknek is tudjon méhcsalá­dokat biztosítani. GÁL JEROMOS T apasztalatok д prilisban, a kapiárak ele­­jét figyelgetve, néhány keletre néző kaptár előtt, fel­tűnően sok méhel láttam cso­móba húzódva, félig-meddig megdermedve. Mivel a méhé szélben főleg két dologtól, a betegségektől és a rablástól félek, legelőször is az előbbire gondoltam, noha élt bennem a gyanú, hogy egyszerű fázás is lehet a , méhek dermedésének oka. Odahívtam öcsémet, aki igen tapasztalt méhész és kel­ten nézegettük a méheket. Ar­ra a megállapításra jutottunk, bogy nem betegségről, hanem egyszerű {ázásról van szó. Kz be is bizonyosodott, mert •mikor a kaptárak ele 40 X 411 em es farostlemez lapokat tel­tem, — hogy a méhek erre ereszkedjenek le, és erről jus­sanak be a kaptárba, és ne a hideg földre pottyanjanak, ba oem sikerül egyenesen a kijáió elé röpülniük, — a kaptárak előtt a méhek gyülekezése, der medése megszűnt. A levegő hőmérséklete ek kor 13—14 fok körül volt, és azt bitiem, hogy ilyenkor nem kell félni a méhek dermedésé­től. A tapasztalat azonban azt mutatta ez alkalommal, hogy a nedves föld ilyen levegő­hőmérséklet mellett még olyan hideg lehet, hogy azon a fá­radt méhek egy része megder­med. Érdemes tehát a kaptá­nk elé akár farostlemezekből, akár deszkadarabokból olyan léraaszt helyezni, amelyen ál a méhek felmászhatnak a kijáró­hoz. • • • A tavasszal az egyik méhész­szel beszélgettem arról, hogy milyen állapotban vannak a méhcsaládok, mi újság méhe­sében. Míg egy részt dicseked­ve mondta, hogy a családok szépen fejlődnek, ugyanakkor panaszkodott is, hogy annak el­lenére, hogy az ősszel bőven hagyott élelmet a családoknál, azok az élelem jórészét elfo­gyasztották és most etetnie kell. Me8Íe-gyeztem, hogy nálam is vannak hasonló jelenségek, ugyanakkor más kapiártípusuk­­nál, pl. a Tamaskó kaptáraknái még jócskán van méz. noha ősszel ezeknél sem volt több méz, mint a többi kaptártípus­­ban. Kollégám valahogy így rea­gált: „Cgy tűnik ezek szerint, hogy a Tamaskó kaptár jobb frizsider“. Elgondolkoztam ezen a kijelentésen. Valószínűleg van ebben valami, sem a téli hideg, sem a koratavaszi me­leg ebben a kaptárban és a másfajta bélelt kaptárakban sem hat annyira a méhcsalád­ra, mint a vékonyfalú kaplá­­rakban, így a fogyasztás is ki­sebb, különösen a tél, a kora­­tavasz folyamán. Sokan úgy vélik, hogy ez jó is, mert a februári fiasitás, különösen ha nagyobb kiterjedésű, nagyon drága és sokszor haszontalan ■s lehet a méhcsalád számára, jó lenne tudni összehasonlító kísérletekből, vajon mi igaz ebből. • • • Ma már sok olyan ipari hul­ladék vau, amivel gyakorlati­­lég alig tudunk valamit csinál ni. Ezek közé tartozik a hűl lámpapír is. Főleg a kereske­dések kapnak hullámpapírból készült dobozokban nagyon sok árut, s a kicsomagolás után a buliáir.papír értéktelenné vá­lik. Visszaszállítása sokkal töb­be kerülne, mint amit ér, ami be az új doboz kerül. Ezért mindenütt szét van dobálva, szinte párákért, sőt a legtöbb esetben párák nélkül is hozzá lehet jutni. Mi méhészek a hullámpapírt jóoéhány esetben nagyon szé­pen felhasználhatjuk. Már ré­gebben szó volt róla, hogy nem egy méhész hullánipapir darabokat összecsavar, meg­gyújtja a tekercset, és amikor parazsassá válik, beleszi a füstölőbe. Hosszú ideig kiadós füstöt kap így, nem keli a füs­tölőt állandóan tömni, nincs nehézség a füstölő anyag be­szerzésével, utánpótlásával se. Noha még sokan használják füstölésre a korhadó fűzfát, és jómagam a feldarabolt csutkái tartom a legjobbnak, meri eh hez jutok hozzá a legkönnyeb­ben, mégis érdemes kipróbálni a hullámpapírt is. Más méhésznél is láttam a htillámpapfrnak egy ójaltb fel­használási módját. Az idei tél folyamán én is kipróbáltam, és nagyon hasznosnak, ugyanak­kor nagyon egyszerűnek és gyakorlatiasnak találtain, hogy a méhcsaládokat télire hullám­­papírral takarjam. Ez a mé­hésztől csak akkor kér egy kis pontosságul, amikor a hullám­­papír dobozokból, illetve hul­­lámpapir lapokból kiszabja a fészek takarásához szükséges lapokat. Lapozó kaptáraknái hátulról — kőikét hullánipapir lemezt tettem be a keretrögzi­­tó rámák mögé. Ezeket Horváth méhésztársam vékony spárgá­val még össze is varrta, mert így egy lapként kezelheti őket Ezeket csak vándorláskor kell kivenni, esetleg a nyári forró ság idején kiszedni, hogy a méhek szellőztetni tudjanak, de május elejéig, illetve szeptem bér elejétől állandóan benn lehelnek a kaptárban. A méhek zúgása alig hallatszik rajta keresztül, a nedvesség nein ha­tol át, a párásság nem csapó­dik le a kaptárfalra, tehát a méhek nyugodtan telelnek az ilyen takarás alatt. Körülbelül fele akkora hulláiiipapírral a mézkamrában nagyon egyszerű a fészek takarása is, és ha a szabáskor pontosak voltunk, a méhek nem jönnek föl a hul­­lámpapír fölé, és nem pusztul­nak el az üres, hideg mézkam­­rábau. Sz. A szőlőtelepítés alapja A szőlőtermesztésnél nagyon gyakran előfordul, hogy a kís­­termesztök nagyobb figyelmet szentelnek a minőségi fajták kiválasztására, sőt egyesek figyelemmel kísérik, hogy kert­jeikből ne hiányozzanak a vi­lágszínvonalú fajták sem, ha­bár ezekről még a termesztés szempontjából keveset tudnak. Ezen a téren jó lenne ha a morvaországi termesztők pél­dáját követnék, ahol nagy gon­dot fordítanak a szőlő rajoni­­zálására és az ismert fajták tenyésztésének fokozására. Ugyanúgy fontosnak tartják a kiültetés előtti talajelőkészí­tést. A gépesítés lehetőségeit a talajelökészítő munkálatoknál főleg a kertészkedők csoporto­sulásnál helyezik előnybe. A földek termékennyé téte­lének lehetőségei mindennapi érdekünk. Milyen módszerekkel lehet megjavítani a földalap táp­anyagbázisát, mint nagyon fon­tos tényezőt az új szőlőtelepítés szempontjából? A fentiekből arra következ­tethetünk, hogy a kiskertész­­kedőknek Is fontos az új ültet­vényeket tervszerűen telepíteni, mert csakis a jó talajelőkészí­tés adja meg a fejlődés fellé teleit. A kískertészkedök a ri­­golozást előzetes kultivációs munkák nélkül végzik. Vannak esetek, mikor a szőlőt csak árkokba vagy gödrökbe ülte­tik, ez nem felel meg a szőlő­­termesztés fejlesztésének. Ha sikeresen akarunk szőlőt ter­meszteni — a kiültetés előtt legalább két évvel — a földet jól fel kell szántanunk és le­hetőleg pillangós növényekkel bevetnünk. (Ha ez lehetetlen, akkor feltétlenül szükséges, hogy hordjuk meg istállótrá­gyával vagy komposzttal.) Ösz­­szel a főidet újra szántjuk, hogy télen jól szétfagyjon. Ko­ra tavasszal a kapacskázás után a földet bevetjük cukor­borsó és lendek (bükköny) ke­verékkel (1:1) s legjobb ha zabot adunk hozzá. Vetés után a földet a következő műtrá­gyákkal trágyázzuk: 25 kg nitrogént, 25 kg foszfort és 80 kg káliumot adunk tiszta táp­anyagban hektáronként. Július 15-íg a veteményt hengereljük tárcsás hengerrel s utána le­szántjuk. Ezek után szintén műtrágyát adagolunk 25 kg foszfor és 80 kg káliumot tisz­ta tápanyagban egy hektárra. Ősszel, szeptember első felé­ben középszántás után újra be­vetjük a földet őszi lendekkel, 120 kg ot adunk egy hektárra és ezt keverjük rozzsal vagy búzával 60 kg egy hektárra. A további tápanyagot szintén műtrágyával pótoljuk, ugyan­úgy mint a tavaszi vetésnél. Ezt a termést a következő év­ben május közepéig a földbe dolgozzuk és utána három-négy nap múlva leszántjuk. A szegé nyebb talajokra 200—300 q érett istállótrágyát szántunk be a zöldanyaggal, hogy az még a rigolozációs munkálatokig jól összeérjen. Nem szükséges a rigolozás­­nál az istállótrágyát mélyre dolgozni, főleg a nehezebb, kötött talajoknál. Amennyiben a föld nem tartalmaz kellő mennyiségű tápanyagot, az aka­dályozza a szőlő gyökérzetének a fejlesztését. Ezen kívül jelen­tős szerepet tölt be a föld fi­zikai és mechanikai tulajdon sága, amellyel össze van kötve­­a föld levegőzése, valamint a víz szerepe a gyökérzettel. Így a rigolozációs munkálatokkal egyidőben végezzük a föld ag­rokémiai elemzését, hogy mi­lyen arányban tartalmaz táp­anyagokat. Ezen munkálatokat a 46 5790-es állami szabvány szerint kell végezni. A rigolo­­zást három hónappal a kiülte­­tés előtt végezzük, hogy a föld jól leülepedjen. Az őszi kiülte­tésnél ha az időjárás esős, megspóroljuk az öntözést. A földet már július első felében rigolozni kell. A tavaszi ülte­téshez pedig az előző év őszén kell elvégezni. Az ültetés előtti jó talajelő­­készílés megteremt minden elő­feltételt a szőlő jó és tökéletes fejlődéséhez, valamint a ter­méshozam emeléséhez, amely 30—40 évig biztosítva lehet. A. Žembery mérnök CSc. Citromfű (MELISSA OFFICINALIS L., MSUOVKA LEKÁRSKA) Az átoltott fák gondozásáról A háztáji kertészkedők min­dent megtesznek annak érde­kében, hogy kertjeikben gazda­gon termő gyümölcsfák fejlőd­jenek. A gyümölcstermesztés fej­lesztéséhez tartozik a gyü­mölcsfák átoltása is. Ez na­gyon komoly beavatkozás a ter­més minőségi javítása szem­pontjából. Ezért végezzük szak­szerűen, mert ellenkező eset­ben megbosszulja magát. Egyes gyümölcstermesztők sajnos, elvégzik az átoltást mindenféle elméleti vagy gya­korlati szaktudás nélkül. Vi­szont vannak olyanok is, akik szakemberre bízzák. Meg kell jegyeznünk, nem biztos, hogy munkánk eredmé nyes volt, amikor már látjuk, hogy az oltás megfogódzott és zöldell. Ezért nagy figyelem­mel kísérjük az átoltott fákat a fogamzás ideje alatt. A következő sorokban szeret­nénk magyarázatot adni a szükségleteknek megfelelően. Tanácsot adni, hogy milyen feltételek mellett tudjuk elérni az átoltott gyümölcsfák egész­séges fejlődését. 1. Rendszerint az átoltott gyümölcsfák azon ágain, ame­lyen az oltást elvégeztük, sok­kal több hajtás fejlődik. Ha ezeket hagynánk tovább fej­lődni, túlnőnék az oltványt és azt lefojtanák és a fa koronája olyan sűrű lenne, hogy nem hozna termést. Ennek elkelti lése érdekében fontos, hogy az oltást 20—30 cm re minden friss hajtást eltávoiitsunk. A többi friss hajtást engedjük tovább szabadon nőni, de ha nagyon sűrű, feltétlenül ritkí­tani keil, vagy szükség szerint egynéhányat megrövidítünk. Ezen friss hajtások szüksége­sek a fa életben tartásánál, hogy lélegezhessen, (asszimi­lációs folyamat) és fejlődés­­hozama. Ezeket csak a következő év tavaszán távolíthatjuk el. Az oltásnál használt kötözöanyagot akkor engedjük meg, mikor látjuk, hogy az ágba erősebben benőtt. Nem ajánlatos az oltvány fo­gamzása előtt megengedni, mert igy gátolhatja az összenövést. 2. További feladatunk az, olt­vány bebiztosítása a letörés ellen. Az oltvány fejlődésével egyidőben ágazik és így nőve kedik a széltől való letörési veszély. De ugyanúgy letörhetik a madarak is. Ezért szükséges az oltványokat támfákkal be­bizonyítani. A támfák lehetnek egyenesek, de ugyanakkor le hét köralakúra kötött vessző is. Mikor már az oltványok olyan nagyra nőttek, hogy nem tudjuk a támfákhoz kötözni, ajánlatos megrövidíteni, hogy ezzel is csökkentsük a letörés veszélyét. 3. Abban az esetben, ha az oltványon lévő ágakat megtá­madja a lisztharmat, feltétlenül szükséges, a megtámadott le­velek eltávolítása, de eltávolít­hatjuk az oltvány végét is. Ezen intézkedéseket nem sza bad lebecsülnünk, mert nagy­ban elősegítheti a fák fejlődé sét. Sót, ha be nem tartjuk, az oltvány meg nem fogamzását okozhatja vagy csalódást okoz­hat az ámításoknál. —Gál — A citromfű (orvosi citromfű, citroniszagú melissza, niéhfű, mézfű, igaz nádrafű, macska­­méz) az ajakosvirágúak csa­ládjába tartozó, Dél Európából, elő-Azsiából származó, nálunk is vadon termo vagy termesz­tett, jellemző, kellemes, cit­romra emlékeztető illatú, évelő növény. Szára 40—80 cm magas, négyélű. bokrosán elágazó. Le­velei keresztben átellenesen állnak, nyelük kb. 2 cm hosz­­szú, lemezük 2—6 cm hosszá, széles vagy keskeny tojásdad, hegyes, durván csipkés. A vi­rágok tízesével, húzásává! áll­­örvökben állnak, kicsinyek, pártájuk fehér. Júniustól— augusztusig nyílnak. Termesz­tése csak a jó minőségű mély rétegű talajokon eredményes. Legjobb telepíteni a frissen trágyázott gabonatarlóba vagy trágyázott kapás után. Szapo­rítása magról, tőosztással és dugványozással történhet. Mag­ja lassan csírázik, ezért cél­szerű 10—20 óráig áztatni 25—« 28 C fokos vízben és így már­cius végén melegágyba vagy áprilisban langyos ágyba vet­ni. Palántázni 70 cm sor- és 30 cm tőtávolságra kell. Az így elültetett területben 3—5 évig hoz elegendő termést. Gyűjtendő a citromfű leve­les szára virágzáskor vagy vi­rágzás előtt. Ha kaszáljuk jú­niusban, akkor a gyűjtés szep­temberben mégegyszer megis­mételhető. Holdanként 12— 16 q száraz drog várható, amely pénzben 18—24 ezer ko­rona. 1972-ben felvásárolják a gyógyszeripar számára, ára 15,—/kg. A száraz drog sötétzöld, jel­legzetes fűszeres, összedörzsöl­ve enyhén citrom illatú. A drog tartalmaz illóolajat, csereanya­got. keserű anyagot és nyálkát. Az illóolaja (Oleum citronel­­las) citrált, citronellált, gera­­niolt, linalonlt és más aroma­­tikus anyagokat tartalmaz. A drognak szívnyugtató, idegerősítő, görcsoldó, emész­tést serkentő, szélhatjó, izzasz­tó, epemüködést elősegítő és illatozó tulajdonsága van. Al­katrésze a PASSIT idegqyug­­tató cseppeknek, ALVISAN ma­­gasvérnyoniás elleni és érel­meszesedés elleni teakeverék­nek, BETU LAN teakeveréknek (a vízutak gyulladásánál hasz­nálják), VALOFYT idegerősító és idegnyugtató teakeveréknek és a DETSKÝ ČAJ S HARMAN­ČEKOM nevű gyermek teának. Az illóolaja a drogból vízgőz­­desztilációval állítható elő. Ezt az olaját az illatszeripar hasz­nálja. Mivel a tiszta citromfű­­olaj igen drága volna, citrom­­héjolajjal együtt, lepárolással állítják elé. Dr. NAGY GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents