Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-05 / 31. szám

6 С7АДАП FÖLDMŰVES ___________„ ......................... Min и— 1972. augusztus 5.

Teljesítjük a nagyobb feladatot!

A CSKP KB áprilisi plenáris ülése után a Nové Zámky-i (Érsekújvár) Járási Pártbizottság is lölmérte a mezőgazdasági termelés további lehetőségeit. Elemezte az eddigi helyzetet, és az öt évre szóló feladatok teljesítése hogyanjának optimális lehetőségeit.

Megállapítottuk, hogy járásunk mezőgazdasága az eltelt időszakban figyelemreméltó fejlődésen ment keresztül, mind termelési, mind pedig közgazdasági vonatkozásban, s a munkatermelékenység, valamint a dolgozók életszínvonala emelkedésének tekintetében is. Ez természetesen nem ok az elbizakodottságra. Inkább arra ösztönöz bennünket, hogy további sikereket érjünk el pártunk gazdasági célkitűzéseinek teljesítésében.

Az intézkedésnek és a párthatározatnak természetesen az állati termékek termelésének és felvásárlásának rugalmasságában, illetve a több, az olcsóbb termékelőállításban kell kifejezésre jutnia.

Az első félévben mondhatom, jól teljesítettük s több munkaszakaszon a mutatókban túlszárnyaltuk az állati termékek értékesítését. Például a vágóállatok árutermelési tervét 103,2, a tojás eladását 103,2, a tej értékesítését pedig 101 százalékra teljesítettük. A múlt esztendő hasonló időszakához viszouyítva húsokból 141S9 mázsával, tejből 2 millió 389 ezer 038 literrel, tojásból pedig 1 millió 831 ezer 139 darabbal adtunk többet knzelátásunknak.

A fenti jó eredmények azt bizonyítják, hogy az igényesebb, tehát nagyobb feladatokat is eredményesen lehet teljesíteni. Ez természetesen az illetékes szervektől, a munkaközösségektől és az egyénektől sokkal nagyobb aktivitást követelt, mint régebben.

Elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyakorlatban mihamarább realizálódjon a CSKP KB áprilisi plenáris ülésének azon felhívása, hogy a gyenge eredménnyel gazdálkodó üzemeket az átlagos eredményt elérők színvonalára fejlesszük. Ennek sikeres teljesítése megköveteli, hogy mindazon felelős dolgozók, akik hivatottak ennek realizálására, mindent megtegyenek a célkitűzés teljesítéséért. Elsősorban is meg kell ismerkedniük a problémák okával, melyek előidézői a lemaradásnak, s olyan programtervet kell kidolgozniuk, miszerint az egyes gyenge eredményt elérők belátható időn belül a várt színvonalra fölfejlődnek. Kertelés nélkül ki kell jelentenünk, hogy sokszor a járás átlagos eredményei mögött lényeges fogyatékosságok rejtőznek, melyeket az irányítőszerv közreműködésével esetenként meg kell oldani.

Ez talán a tej esetében mutatkozik meg leginkább. A járás a tej értékesítését ugyan túlszárnyalta, azonban akadnak olyan gazdaságok, melyek az árutermelésben lemaradoznak, évek óta egy helyben topognak, vagy csak nagyon lassan jutnak előbbre.

Ezek közé tartozik a beseüovi, a dubníki, a jatovái, a kamenicei, a kameníni, a manai, a podhájskai, a salkai, a semerovoi és több más szövetkezet, melyek az első félévi tejeladási tervüket nem teljesítették, s hasonló fogyatékosságaik vannak egyéb állati termékek értékesítésében is.

Szükséges, hogy az efsz-ek vezetőségei a pártszervezetek és a járási irányítószerv vezetésével a fölmerült problémákkal érdemben foglalkozzanak, s megfelelő módon lehetővé tegyék az előirányzott terv ritmikus teljesítését Ez azért szükséges, hogy pár év múlva ne kelljen ismételten visszatérni a gyenge eredménnyel gazdálkodó üzemek belső helyzetének rendezésére. Ugyanis a problémák rendszeres ismerete, kiküszöbölése lehetővé teszi, hogy minden egyes gazdaság egész évben egyenletesen teljesítse társadalmunkkal szembeni feladatát.

PAVEL HUDEC mérnök,

a Nové Zámky i járási Pártbizottság

mezőgazdasági titkára

Erősen őszbe csavarodott már az idő üstöké, amikor bekopogtattam a Rimavská Seč-1 (Rlmaszécsj központi székhellyel működő, „Űj Élet“ egyesült szövetkezet irodaházának ajtaján. Odabent Pénzes Mihály elnökhelyettes, Brindza József üzemgazdász és Varga Zoltán főállattenyésztő éppen a szövetkezet jövőjét, fejlődését illető kérdéseket boncolgatta. Szívesen fogadtak, majd folytatódott az eszmecsere. Kérésemre az állattenyésztés került terítékre.

Az egyesült gazdaság 3214 hektár mezőgazdasági földet mond a magáénak, s minden erejével a lehető legjobb eredmények elérésére törekszik. Egy ha mezőgazdasági területre számítva 109 kg húst, 376 liter tejet és 408 tojást értékesítettek a múlt évben. A mezőgazdasági termelésben elért eredményeik révén a járásban a legjobb gazdaságok közé küzdötték föl magukat az utóbbi néhány év folyamán. Idén összesen 1947 q húst adtak a közellátásnak június végéig, ami az előző év hasonló Időszakához viszonyítva közel 600 q-val több.

A gazdaság a kezdet kezdetén aránylag nehezen Indult a fejlődés útján, mert az egyesített szövetkezetekben úgyszólván mindent termeltek és tenyésztettek, tehát felaprózott volt a termelés. A belüzeml szakosítás után azonban szinte kézzel fogható volt a javulás. A gazdasági egység állattenyésztését tej, tojás és hús termelésére szakosították. így növelni kellett az állományt is. Ma 471, vagyis 30-al több fejőstehene van a gazdaságnak mint 1970-ben volt. Két éve 1809, múlt évben pedig 2418 liter volt az egyedenkénti átlagos évi tejtermelés. Az Idei félévi átlag közel ezerháromszáz liter. Tavaly

82,4 borjút választottak el 100 tehéntől. Idén június végéig 471 fejőstől 281 borjút neveltek fel.

Napjainkban 1700 szarvasmarhája van a gazdaságnak, ennek 70 %-a tehén és üsző. Az előírás szerint 170 üszőt kellett volna fedeztetniük, de ők a biztonság kedvéért 250-et választottak ki utődnevelésre. Vajon miért ez a nagy körültekintés? Nem titok, hogy a járás távlati fejlesztési terve azt a célt tűzte a gazdaság elé, hogy 1980-ig kerek kétezerre növelje a tehenek számát, vagyis hozzon létre egy modern, minden igényt kielégítő tejtermelő farmot. Nos a szövetkezet, bár nem szívesen mond le az egyéb állattenyésztési ágazatokról, Igyekszik valóra váltani az elképzeléseket.

— Két évvel ezelőtt indult el állattenyésztésünk a fejlődés útján, amit az eredmények hűen tükröznek. Akkor például az első félévben 391 ezer, Idén pedig 453 ezer liter tejet értékesítettünk. De hasonló, vagy még nagyobb volt a fejlődés minden vonalon. Szép eredményt értünk el a tojástermelésben is. Két éve 142, múlt évben pedig 196 tojást értékesítettünk el tojónként. A hatezer férőhelyes tojóházunkban viszont 214 volt az átlagos hozam. At akartuk alakítani a tojóházat kalitkás-rendszerre, de nem engedélyezték, pedig akkor már 12,5 ezer tojó volna benne, és az évi produkció is több mint 2 millió darabbal növekedne, — jegyezte meg Varga elvtárs, majd hozzátette — vannak néha olyan intézkedések,

1941-ben egy ukrán falu, a hmelnyickiji területen fekvő Bahmotovci kolhoz tagjai jószágaikkal együtt hosszú útra indultak — a nehéz út a szovjetszkojei terület Novolipovka falujába vezetett. A Volgán túli területen testvériesen fogadták őket. Ott, a kolhozban (most Kultúra Kolhoz) élmunkásként dolgoztak, együtt segítették elő az ellenség felett aratott g-yőzelmet.

Az idén májusban Bahmatovci községben vendégeskedtek a novolipovkai kolhoztagok, a közelmúltban pedig az ukránok viszonozták a látogatást. Az ukrán küldöttség tagia volt I. P. Bodnar, a hmelnyickiji kerületi pártbizottság titkára, Sz. A. Macisin, a Bahmatovci Zár ja (Virradat) Kolhoz elnöke, V. A. Muzika, traktorosbrigád-vezető, a Szocialista Munka Hőse, az SZKP XXIV. kongresszusának küldötte, M. Sz. Szlobogyan tejüzemi fölözőgép-kezelő, M. P. Pohozej s Sz. M. Konyik fejőnő, valamint O. F. Bodnar Bahmatovci tanítónő, aki a háború idején traktoros volt a Volgán túli földeken.

Az ukrán vendégekei szívélyesség gél fogadták Szaratov földjén. M. A.

amelyek nem mindig helyénvalőak.

Ügy véli, nem a legkedvezőbb a termelők számára az az intézkedés sem, amely kimoifdja, hogy a hízómarhákat félezer mázsa fölötti tiszta súlyban kell értékesíteni, mivel mint ismeretes, a szlováktarka marha hizlalása 500 kg-ig a leggazdaságosabb. Ez annyit jelent, hogy a jelzett súlynál nagyobbra történő hizlalás már költséges. Mint hangsúlyozta, nem helyesli az üszők és tehenek selejtezésének központi irányítását, s egy időre történő betiltását sem, mert a termelésben dolgozókon kívül szerinte kevesen tudják meghatározni, hogy az ország távoli szövetkezetében melyik tehenet mikor kell kiselejtezni, vagy meddig gazdaságos a mezőgazdasági üzemnek a szőbanforgó állat tartása.

Az elhangzottakon érdemes mélyebben elgondolkodni. Első hallásra azt hinné az ember, hogy jogos a felháborodás, a panasz. Azonban ha tüzetesebben végig gondoljuk a dolgokat, rájövünk az ellenkezőjére. Miért? Ugyebár közismert, hogy hazánkban — akárcsak az egész világon — egyre fokozódik a marhahús, kivált a borjúhús iránti kereslet. Ha ki akarjuk elégíteni az igényeket, akkor elsősorban a termelést kell fokoznunk, s ezzel párhuzamosan növelni kell az állomány létszámát is. Hogyan lehet ezt megoldani egyszerre? Az állatokat nagyobb élősúlyra hizlaljuk, tehát máris több húst nyerünk, anélkül, hogy növeltük volna a levágott állatok számát. Az állatsűrűség növelése érdekében egyetlen üszőt sem szabad beállítani a hizlalásba — ezt egyébként állami előírások szabályozzák — csak akkor, ha az első ellés utáni időszakban kicsinek bizonyulna az állat tejhasznossága. Lehet, hogy az ilyen állatok tartása látszatra nem gazdaságos. A valóságban azonban az, mert nemcsak a társadalmi érdeket, hanem a szövetkezet csoportérdekét is szolgálja, mivel meggyorsítja a szarvasmarhaállomány számának növekedését — azáltal, hogy egy utódot hozott a világra — s ezzel megkönnyíti a termelési feladatok maradéktalan teljesítését is.

A társadalmi érdek bizonyára megkövetelte — s ha jobban belegondolunk, magunk is rájövünk minderre — hogy ilyen szigorú intézkedéseket foganatosítsanak állami szerveink. S ha már az egyéni és társadalmi érdekeknél tartunk, hadd említsem meg; a mezőgazdasági üzem dolgozóinak Is érdekük, hogy elegendő tej, tejtermék, marha- és borjúhús álljon a fogyasztók rendelkezésére, hiszen maguk is fogyasztók. Gondoljuk el, milyen fülfordulás,

Lapin, a kerületi pártbizottság első titkára megismertette a küldöttséget a kerület gazdagságával, szociálisgazdasági fejlesztési terveivel, beszámolt a falu dolgozóinak eredményeiről, az olaj- és a gáztermelők munkasikereiről, amelyeket a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére Indult szocialista munkaversenyben érnek el.

— Nagy változások történtek abban a gazdaságban, ahol a háború idején ti, a testvéri ukrán nép képviselői dolgoztatok — mondotta Lapin. — A Kultúra Kolhozt és a kerület többi gazdaságait állami segítséggel a legkorszerűbb, igen nagy teljesítőképességű technikával láttuk el, s a kolhoz most gépesíti az állattenyésztés munkaigényes termelési folyamatait, lakásokat és fontos gazdasági létesítményeket épít. A vendégek bejárták a Kultúra Kolhozt.

Megtekintették Novolipovka tejfarmjának nyári táborát, elbeszélgettek a fejőnőkkel, akik forró szeretettel fogadták ukrán elvtársaikat, beszámoltak nekik nagy sikereikről, a háború utáni években a novolipovkaiak életében végbement hatalmas változásokról.

Este a kolhoz klubja megható találkozás színhelye volt. Orosz szokás szerint kenyérrel-sóval fogadták a kedves vendégeket.

Sztyepan Antonovics Macisin, a

gazdasági fejetlenség uralkodna az országban, milyen kevés áru volna a piacokon, üzletekben — nem beszélve a választókról — ha a társadalmi érdekekre fittyet hányva, mindenki azt tenné, azt termelné, ami neki tetszik, vagy számára éppen kifizetődő? Nos, ugyebár érthető, hogy olykor nem az egyéni (bár ez esetben a társadalmi érdek mindenkinek egyéni érdeke is) érdek, hanem a társadalmi érdekek szerint kell cselekdni!

De folytassuk talán a szövetkezettel. A távlati tervek szerint tejtermelésre lesz szakosítva. Ehhez azonban megfelelő hasznosságú állatokat kell biztosítani a modern farm számára, hogy méltó eredményeket érhessen el. Az elképzelések szerint részben zárt, részben pedig nyílt állományfogó útján kell biztosítani a nagyhasznosságú egyfedeket. Ezek szerint nagyon is szüksége van a szövetkezetnek az állatokra a bővített újratermelés érdekében.

Itt kell megemlíteni, hogy ebben a szövetkezetben már korábban is gondolkodtak azon, hogyan lehetne javítani az állatok hasznosságát. Azt tapasztalták, hogy intenzívebb fehérjés takarmányozás esetén a szlováktarka tehenek hízni kezdtek, de tejhasznosságuk nem nőtt. A szakirodalom böngészése, valamint a Veľký Krtíš-i és prievidzai járásban tett tanulmányutaik során észlelték, hogy a szlovák-tarka tehén és a keletfríz bika keresztezéséből származó Fi es generációjú utódok sokkal jobban megfelelnek az intenzív fehérjés takarmányozással történő tejtermelés céljaira; közel 400 literrel több tejet adnak, mint a szlovák-tarka tehenek. Ezt a módszert igyekeztek meghonosítani. Idén már minden tehenet keletfríz bika spermájával termékenyítettek. Számításuk az, hogy ha beválik ez a módszer, akkor az új 400 férőhelyes istállóba, mely most van építés alatt, már ilyen utódokat állítanak be termelésre. Egyébként teljes mértékben áttérnek a monodiétás takarmányozásra, hisz 700—800, később pedig kétezer fejőstehén legeltetését úgyszólván lehetetlen volna megoldani.

Ilyen gondokkal és gondolatokkal küzdenek a Rimavská Seč-i szövetkezetben. Tudják, a kezdet sohasem zökkenőmentes, s ők most járnak a fejlődés mezsgyekövénél, • ráadásul felesleges gondokat csinálnak maguknak a társadalmi érdekek helyességének esetleges kétségbevonásánál. Helyesebb volna, ha minden erejüket arra összpontosítanák, hogy az adott lehetőségeknek megfelelően, minél előbb valóra váltsák a távlati fejlesztési tervekben feltüntetett irányelveket. KÁDER GÁBOR

hmelnyicktj terület élenjáró Zarja Kolhozának elnöke hálásan megköszönte a testvéri segítséget, amelyeta háború első mostoha évében, 1941-, ben nyújtottak a Szaratov földjére költözött Bahmatovci kolhoztagoknak.

Elhatározták, hogy szocialista munkaversenyt Indítanak a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának méltó megünneplésére, az ötéves terv feladatainak határidő előtti teljesítésére.

A találkozó fénypontja a vendégek és a vendéglátók tiszteletére rendezett hangverseny volt, amelyet a kerületi művelődési otthon műkedvelői adtak elő.

Másnap a vendégek ellátogattak a vztyepnovi középiskolába, az olaj- és gáztermelőkhöz, a nemes fémek bányászaihoz. Mindenütt látták a Volgamenti földön végbement változásokat.

Az ukrán küldöttség ellátogatott az „Október 40 Éve“ nevű kolhozba Is. E gazdaság dolgozói szintén versenyre hívták a vendégeket a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére. Amazok a kihívást készséggel elfogadták.

A vendégek ellátogattak a Volgántúli Olaj- és Gázfejlesztésl Igazgatóság üdülőtelepére, amely a Volga festői partja mellett terül el, valamint. arra a helyre, ahol Jurij Gagarin, a világ első űrrepülője földet ért.

Tehát újra kifejezést nyert a Szovjetunió nemzeteit egyesítő szoros barátság nagy ereje.

N. V. LOBKOV, Szaratov

<ДДЕ2(%Я2Ш1ШУ

tudományok

< TÖRTÉNETÉBŐL?

А XIX. század felfedezéseiről

III. RÉSZ

J. B. Boussingault francia El■ szászban 1834-ben vegyi vizsgálattal és szántóföldi kísérlettel elsőízben bizonyította,- hogy a pillangós virágűak más növényfélék 'számára is tudnak nitrogént gyüj- i teni.

Beimet Lawes London melletti családi birtokán 1843-ban kísérleteket folytatott. Napjainkban sincs hasonló intézmény, ahol ugyanazon a területen és hasonló módon ennyi éven át végeztek volna szántóföldi kísérletet. Abban .az időben Angliában a mezőgazdaság súlyos helyzetben volt. Ez vezette öt arra, hogy az állati csontokon kívül kipróbálja a kénsav; -hatását a természetes mészfosztásokon Is. Ezeknek a foszfortartal•ma, ugyanúgy, mint a csontoké,! icsak kénsavas ráhatás után lett a növények számára felvehető. így 'állította elő a manapság is nagyon fontos szuperfoszfátot. Az első kis gyárat 1843-ban a gazdaság magtárában rendezté be.

A századforduló mezőgazdasági tudománya egyik legnagyobb problémáját a nitrogén, mint növényi tápanyag jelentette. Liebig azt tartotta, hogy az elsődleges nitrogénforrás a levegő ammóniumtartalma, mely az esővel és a hólével kerül a talajba. Lawes és Gilbert megmérte az évente a levegőből talajba kerülő ammőniummennyiséget, s megállapította, hogy az sokkal kevesebb, mint amennyit a hüvelyes vetésforgóban termesztett növények a talajból felveszlek. Ez további kísérletezésre ösztönözte.

1857—1858-ban dr. Evan Pugh végezte az eddigi idők egyik legérdekesebb mezőgazdasági kísérleté. Különféle hüvelyes növényeket ültetett tenyészedényekbe, azokra üvegburát borított, melynek alsó széle higannyal töltött, tálcába merült. A levegőt üvegcsöveken juttatta a kulúrákra, miután eltávolította belőle az ammóniát. A bura alatti légnyomást magasabbra állította be, mint kífvül volt. így beszivárgás nem tör[ténhetett. Döntő volt az a körüljmény, hogy föld helyett porrá zú-' jzott habkövet használt, melyből I égetéssel távolította el a nitrogént. A növényeket kétszeresen ! desztillált vízzel öntözte. A kísérlet nem mutatott ki a tápanyagként juttatott nitrogénnél többet. A sors iróniája, hogy éppen a messzemenő gondosság, melynek folytán a kísérletet levezette, elsősorban az égetett sterilizált talaj zárta ki annak a lehetőségét, hogy bizonyíthassa, a növények képesek a levegő nitrogénjét hasznosítani.

Lachmann 1858-ban felfedezte a hüvelyesek gyökérgumöinak a szerkezetét és azt is kimutatta, hogy élőszerveket tartalmaznak.

1877—78-ban Scholoesing és Muntz szennyvíz tisztítása közben felfedezte a talajbaktériumokat. Megfigyelték, hogy az ilyen víz ntirogéntartalma kezdetben egyforma, s néhány nap után emelkedik az ammóniatartalom rovására. Rájöttek, hogy a változás nem lehet kémiai, mert annak rögtön be kellett volna következnie. A késedelmet azzal magyarázzák, hogy kezdetben kicsi az ammóniát nitráttá alakító baktériumok száma és azok csak később szaporodnak el. Amikor kloroformot adtak a szennyvízhez, mely elpusztítja a baktériumokat, megszűnt az átalakulás. Így bizonyították a baktériumok jelenlétét a talajban.

A talajbaktériumokat Warington tízéves kísérletezés után sem tudta elkülöníteni a talajból. Végül Vinogradszkynak sikerült a mikroorganizmusok izolálása. így zárult az agrokémia és agrobiolőgia legérdekesebb kísérlet-sorozata.

TARR GYULA, mérnök

Régi barátok találkozása

Nehezen indult, de majd megy...