Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-05 / 31. szám

1Я72. augusztus 5. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Gyümölcsöző kapcsolatok A mezőgazdasági termelés maga­sabb színvonalra való emelésével egy­­trinhen, feltétlenül szükséges a zöld­ségtermesztés további fejlesztése is, mert csak úgy tudjuk kielégíteni az Igényeket. Tudjuk jól, hogy mind a zöldség­félék, mind a gyümölcs szükségleté­nek egy részét behozatallal pótoljuk. Legnagyobb ellátóink ezen a téren Magyarország és Bulgária. Ugyanak­kor bizonyos mennyiségű zöldséget mi is exportálunk. Л minap éppen erről beszélgettünk a galántai Zöldségforgalmazó Üzem ,,Zelenina“ igazgatójával, B o s á к Sándor elvtárssal, aki elmondta, hogy az idén ők is szállítottak külföldre 4-vagon káposztát és a második fél­évben a kivitelt növelik. Remélik, hogy ez sikerül is. A négy vagon ká­posztából 27 tonnát Ausztriába és 13 tonnát pedig Nyugat-Németország­­ba szállítottak. A továbbiakban Bosák elvtárs ki­tért a zöldségfelvásárlás pozitív és negatív jelenségeire. Elmondta, hogy a felvásárlást az idén nagyban befo­lyásolta a mostoha időjárás. A tavaszi fagyok és az állandó esőzések után a hirtelen napos időben a karfiol vi­rágzásnak indult s ezzel annyira csökkent az értéke, hogy fogyasz­tásra alkalmatlan lett. Továbbá 120 ezer karalábé felvásárlása fagykár végett lehetetlenné vált. De mindezt pótolniuk kellett, hogy a dolgozók asztalára friss zöldség kerüljön. En­nek eleget is tettek. Félévi felvásár­lási tervüket 108 °/o-ra teljesítették, annak ellenére, hogy az magasabb volt, mint a múlt év ugyanezen idő­szakában felvásárolt mennyiség. Az elmúlt év első felében 8036 méter­mázsa zöldséget adtak piacra. Idei tervük 11 090 mázsa, de már eddig 12 042 mázsát vásároltak fel. Itt is kitűnik, hogy a múlt évhez viszo­nyítva a zöldségfogyasztás növekvő tendenciát mutat. Említést tett arról, hogy ma már a zöldségtermesztésben nagyon elterjedt a fólie alatti termesztés. Megvan an­nak a lehetősége, hogy a fóliohangá­­rokat fiitsék s így kora tavasztól ké­­sO őszig friss árut szolgáltassanak a lakosságnak. Mivel már kétszer is említést tett a friss áruról Busák elvtárs, megkér­deztük, hogy valójában olyan friss-e az áru? Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az áru természetesen csak ak­kor lesz igazán friss, ha azt közvet­len a termelőktől szállítják az üzle­tekbe. Sajnos erre még nincs lehető­ség. Elsősorban azért, mert kevés a szállító eszköz, a termelők pedig na­gyobb távolságra nem kötelesek el­szállítani a terményt. A friss zöldsé­get így aztán csak a következő há­rom helyre: Galántára, Sered're és Sládkoviéovora (Diószeg) szállítják közvetlenül. Említést tett arról is, hogy a második félévben is számí­tanak bizonyos nehézségekkel a fel­vásárlás körül. Mindez azért van, mert a paprika termés silánynak mutatkozik. Jó terméssel számolnak paradicsomból és a többi zöldség­féléből, s így akarják kiegyenlíteni a paprika gyenge terméséből adódó hiányt. Az igazgató elmondta, hogy a fel­vásárlásnál a jó munka eredménye a termelőkkel kialakított szoros kap­csolat, amit az agronómusi szolgálat közvetítésével ápolnak és fejleszte­nek. Dk irányítják az üzemek kerté­szeit és figyelmeztetik a szerződések teljesítésére, valamint szaktanáccsal látják el őket. Mivel zöldségféléket szerződések alapján az ország más részeire is szállítanak. — előfordul, hogy az el­helyezési lehetőségek később adód­nak. mint amikor a termény eladásra alkalmas. Ilyen esetben az üzem az illető termék nagykereskedelmi árát mindaddig fenntartja, amíg az áru el­helyezést nem nyer, s mindezt azért teszik, hogy a jó kapcsolatokat to­vábbra is ápolják, és a termelőket ne érje károsodás. Az idén is volt egy esetük, mikor a tököt nem tudták elhelyezni a tervezett ídóre és csak később szállították el. Ez esetben is a termelő károsodott volna, ha... A zöldségféléket csomagolt állapot­ban is felvásárolják. A csomagolást a termelők végzik, de nem nagy szak­értelemmel, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a csomagolt áru nincs az állami szabványnak megfelelően osztályozva, s így esetenként az ára átvételénél názeteltérések merül­nek fel a termelők és a felvásárlók között. Ezért szükséges lenne a cso­magolást végző dolgozók iskoláztatá­sa, mert a helytelen osztályozással magukat károsítják. Hogy a züldségfelvásárlásról tiszta képet szerezzünk, meglátogattunk egynéhány mezőgazdasági üzemet. A termelők többsége megelégedését fejezte ki a zöldségfelvásárlással kapcsolatosan. De akadtak elégedet­lenek is. A Dunajská Streda-i (Duna­­szerdahely) járásban a Dolné Bár-I (Albár) szövetkezet elnöke elmondta, hogy a múltban esetenként a „Zele­nina“ nagyon megválogatta a zöld­ségféléket, milyen osztályba vegye is át. Elmondta, hogy a primőr áru na­gyon kevés, nem válogatják, mindent átvesznek. A Kamenín-i ÍKéménd) szövetkezet főkertésze Simon Ferenc elvtárs pedig azt panaszolta, hogy a zöld­ségfelvásárlásnál nagy hiba, hogy a nyár folyamán óriási a dekádánkénti árváltozás s ezt a szövetkezetek gaz­daságilag nagyon megérzik. Elmond­ta, hogy pl. a zöldpaprika fölvásár­lási ára júliusban 14 korona, de au­gusztusban már csak 1,50—2 koronát kapnak 1 kg-ért. Tehát ekkor már nincs olyan értéke mint egy pohár sörnek mondja Simon elvtárs. Továb­bá, hogy szeptemberben már újra emelkedik az ára. Elmondták azt is, hogy országos méretben szükséges lenne a nagyobb rugalmasság a lakosság zöldséggel és gyümölccsel való ellátása terén. Mert a nyári időszakban előfordul, hogy az egyes zöldség- és gyümölcsféléket a mezőgazdasági üzemek nem tudjők értékesíteni, mert nincs aki felvásá­rolja és így tönkre megy, vagy felete­tik, de ugyanakkor Szlovákia északi részén, vagy a Cseh országrészben szükség lenne rá, viszont nincs olyan szerv, amely ezt figyelemmel kísérné. Tehát szükséges lenne, ha a felvásár­ló közegek erre nagyobb figyelmet fordítanának. GÁL JEROMOS ÉLEN JÁRNAK A Nyugat-szlovákiai Húsfeldolgozó ** Vállalat komárnóí (Komárom) Üzeme a kerületben már évek óta a legjobbak közé tartozik. Az elmúlt esztendőben például az üzem elnyer­te a „CSKP 50. évfordulójának üze­me“ büszke címet, s dolgozói ebben az évben sem maradtak adósak a jó munkával, kiváló eredményekkel. Bi­zonyítékul szolgál erre az a május második felében megtartott kedves ünnepség, amelyen a vállalat Igazga­tósága a tervezett feladatok túlszár­nyalásáért a komárími üzemnek adta it a vörös vándorzászlót. Sokan azt állítják, hogyha jó az irányító, akkor az üzem is Jó ered­ményeket érhet el. Ez az állítás érvé­nyes a komárnóí húsüzemre Is. Az Igazgató Jozef Miškovič a vállalat egvlk legjobb szakembere, lelkiisme­retesen, kitűnő érzékkel irányítja az üzemet. Az 1970-es évtói viselője a „Kiváló munkáért“ című kitüntetés­nek. Irányítása alatt nagy gondot fordítanak a termékek minőségére. Hogy milyen eredménnyel, erről ta­núskodnak a laboratóriumi vizsgála­tok eredményei, amelyeket az állami ellenőrző szervek is rendszeresen fi­gyelemmel kísérnek és csak az elis­merés hangján nyilatkoztak eddig. Rendkívüli figyelmet szentelnek a technikai fejlődésre és az újítási ja­vaslatokra is. Eredménye meg is mu­tatkozott, hiszen az újítási javaslatok szakaszán az üzem szintén az első helyen áll a kerületben. Az üzem ve­zetősége az idén versenyt indított az egyes kollektívák között az újítási javaslatok terén. A verseny nagy visszhangra talált. Értékesnél értéke­sebb újítási Javaslatok születnek. Az egvlk tlven ú|ttást javaslat alapján 250 000 korona befektetéssel olyan gépi berendezést szerelnek fel, amely végképp megszünteti a nehéz, fárad­ságos fizikai munkát. Az ilyesminek csak örülni lehet. Az elmúlt esztendőben az üzem dol­gozói 14 millió 490 ezer korona érté­kű áruval termeltek többet, mint az előzó évben, pedig a termelési kapa­citással ebben az üzemben bizony elég szűkösen állnak. Mivel a mező­­gazdasági szakaszon a hústermelés 18 százalékkal emelkedett, szükség­­szerűvé vált az (Izem termelő terüle­tének kibővítése. Már most folynak az előkészületek az új. modern hús­kombinát felépítésére a Bajé (Bajos) és Nové Zámky (Érsekújvár) közötti térségben. Az új húskombinát 300 millió Kčs költséggel létesül. Szép tervek ezek, de a megvalósí­tásig még nagyon sokat kell termel­niük az üzem dolgozóinak jelenlegi munkahelyükön. Mintegy 60 fajta ter­méket készítenek. Újdonságnak szá­mít az „EXTRA“ finom sertéshús krém, amit Szlovákiában elsőként ez az üzem kezdett szállítani üzleteink­be alig néhány hónapja. Az üzletek­ben keresett cikk ez, mivel nagyon praktikus és jóízű. Súlya 80 gramm, ára pedig csupán 2,10 Kčs. Az idei tervek Igényesebbek az el­múlt évinél, ám mégis az a helyzet, hogy az üzem dolgozói a tervet ala­posan túlszárnyalják. Az év első négy hónapjának tervét 110,5, a termelési tervet pedig 108,9 százalékra teljesí­tették. Az Igazgató elvtárs szerint a sikernek két titka van: az egyik a na­gyon egészséges konkurrencia az egyes kollektívák között, amelyek közül több is célul tűzte kt a „Szo­cialista munkabrigád“ cím elnyerését, a másik pedig a jó közösségi szellem kialakítása. Az üzemben nagyon jó a kollektív szellem, pénzbeiileg is megtalállak számításukat az üzem dolgozói. Ezért meglepő az a probléma, amellyel küszködnek: ez a szakember-hiány. A kilencedik osztályos tanulók je­lentkezését bármikor szívesen venné az igazgatóság. Az egész üzem nagyon jó egység. Kiváló eredmények születnek. A sok jő kollektívából kitű’nik Martin Ple­­šovský kollektívája, melynek legjobb dolgozói: Benkó Mária, Farkas Dorka, Šubatová Alžbeta és Németh Árpád a füstölt áruk készítésénél jeleskednek. Kitűnő eredményeikkel és önfeláldozó munkájukkal hívták fel magukra a figyelmet a vágóhídon a Petrusa ján által vezetett brigád dolgozói. Közü­lük dicséretet érdemelnek főleg: M6- rocz Dezső, Zmeček Ján, Marikovec Karol, Fűry Vilmos és Németh Lajos. Az üzem vezetősége gondol az egy­kori munkatársakra, a nyugdíjasokra is. Érdemük szerint 9000 Kčs-t osztot­tak ki nemrég az üzem nyugdíjasai­nak. A legértékesebb jutalmakat, il­letve legnagyobb összegeket Bélái Ferenc, Macek Ferenc, Kurucz Ger­gely és Kontár Herman érdemelték ki és kapták meg. Erkölcsileg is je­lesre vizsgázott tehát az üzem veze­tősége. Bízunk abban, hogy a vándor­­zászló még sok éven át díszíti a ko­­márnői üzem vitrinjét. KOLOZSI ERNŐ A komárnoi Húsfeldolgozó Vállalat dolozóinak életéből. A mezőgazdasági termelés racionalizálásának fontos tarto­zéka a takarmánykeverék-gyártás fejlesztése. Ennek kapcsán nagyon felelősségteljes feladat hárul mindazokra a szervekre, melyek döntően befolyásolhatják a gyártás kibővítését. A fejlesztési irányelvek meghatározzák, hogy az ötéves terv­időszakban a CSSZSZK viszonylatában az 1970-es évi valóságos eredményhez képest mintegy 30 százalékkal kell emelni a ta­karmánytápok gyártását. Hasonló feladat hárul Szlovákia ta­karmánykeverő iparára is. A takarmánytápok gyártásáról A TAPASZTALAT AZT MUTATJA, hogy szlovákiai méretben a mezőgazdasági termelőüzemek ösztönzésére mennyiségi és minőségi szempontból takarmánykeverő iparunk már Idén képes az 1975-re tervezett takarmánytápok mennyiségének legyártására. Ez azt bizonyítja, hogy van szabad kapacitása, ezért kívánatos volna, hogy az illetékesek „menet közben“ módosítsák az irányszámot, mert ha végered­ményben támogatnák a többlet gyártását, mezőgazdasági üzemeinkben úgy­is nagymennyiségű előkészítetlen gabonadarát használnának fel az' állatok etetéséhez, ami mind üzem, mind pedig népgazdasági szempontból előny­telen. Ahhoz, hogy lehetővé váljon a több takarmánytáp gyártása, szükséges lerete több állati és növényi eredetű fehérjében gazdag komponens kül­földről történő beszerzése, ami természetesen nem mindig az akaráson, hanem leginkább a rendelkezésre álló devízakereten múlik. Egyet persze nagyon tanácsos megszívlelni; nem lehet számunkra közöm­bös, mennyi erőtakarmányt használunk 1 kg hús, 1 liter tej, .1 tojás terme­léséhez. Tehát a fehérjékben gazdag takarmánytápok használata nagymér­tékben befolyásolja a minőségi tényezők alakulását, vagyis a megetetett takarmny hasznosulását. Ha összehasonlítanánk takarmánykeverő iparunk jelenlegi kedvező hely­zetét valamely korábbi esztendő valóságos termelési eredményével, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban lényeges különbségnek lehet­nénk a szemtanúi. Hiszen az utóbbi két esztendőben húsz új „takarmány­­gyárral“ gazdagodott Szlovákia takarmánykeverő ipara. Túlsúlyban olyan teljes automatikával működő üzemegységekkel, mint a vráblei (Verebély) típus, mely óránként 10—12 tonna kitűnő minőségű takarmánytápot gyárt mezőgazdaságunknak. Ezekben az üzemekben a komponensek úgymond em­beri beavatkozás nélkül, automatikusan kerülnek a takarmányba. AZ IDEI ELSŐ FÉLÉV a takarmánytápok gyártása és szállítása tekintetében nagyon kedvezően alakult. Mintegy 30—35 ezer tonnával több tápot kaptak mezögazda*ságl üzemeink, mint a terv előirányozta, s hasonlóan kedvező a helyzet az év hátralevő felében is. örvendetes, hogy a takarmánytápok gyártása tekintetében az év első négy hónapjában nagy figyelmet fordítottak a tejtermelést serkentő keve­rékek készítésére, s így a mezőgazdasági üzemekben a téli időszakban Is állandósíthatták a tejtermelést. A takarmánytápok minőségének javításához nagyban hozzájárult a keve­rőüzemek közt kibontakoztatott szocialista munkaverseny, melynek kereté­ben szlovákiai méretben első helyre került a michalovcei üzem, a második a zvoleni, a harmadik pedig a trnavai takarmánykeverő lett. A három győztesen kívül a Dunajská Streda-1 (Dunaszerdahely) keverő­üzem is nagyon jó helyezést ért el. Ezzel szemben a jövőben jobban rá­kapcsolhatnának a Spišská Nová Ves-i, a trenčíni és a Vei. Krtís-l keverő­üzemek, hogy a rájuk háruló feladatoknak maradéktalanul eleget tehes­senek. Az állami minőségellenőrző szervek egy hónapon keresztül vizsgálták, hogy a keverőüzemek mennyiségi és minőségi szempontból hogyan teljesí­tik a mezőgazdasági üzemekkel szemben támasztott feladataikat. A vizsgá­lat kiderítette, hogy jelentősebb fogyatékosság nem fordult elő. Ez azért vált lehetővé, mert a keverőüzemek ma már több száz jól felkészült, hiva­tását szerető szakemberrel rendelkeznek, jóllehet még nem mindegyik já­rásunkban építettünk korszerű keverőüzemet. A múltban viszont az ellen­őrzések nagyon durva hibákat derítettek ki. Érdemes elmondani, hogy idén az 1970-es 10 százalékos valósághoz ké­pest mintegy 35—40 százalékra nőtt az ömlesztett takarmányok szállítása. Ez több szempontból előnyös a gyártó és az átvevő számára. Egyrészt köz­gazdasági vonatkozásban íolcsó, problémamentes raktározás és felhaszná­lás), másrészt állategészségügyi szempontból van számottevő jelentősége, mert az ömlesztett takarmány szállításához nem szükségesek az állatbeteg­ségek terjesztését előmozdító zsákok. A TAKARMÁNYTÁPOK GYÄRTÄSABAN természetesen problémának számít, hogy zsiradékkal, melasszal és szinte­tikus készítményekkel dúsított takarmánytápokből még mindig nincs ele­gendő. Talán azért, mert eddig csak három keverő (Kendice, Zemianská Olča, Breziny) állt rá ilyen takarmánytápok gyártására. Persze fogyatékos­ságnak szájait az is, hogy egyes keverőüzemek a dekádák keretében nem eléggé ritmikusan szállítják a tápokat a mezőgazdasági üzemekbe. A jövő­ben tehát erre is nagyobb gondot kell fordítani, mert a ritmikus, rendsze­res ellátás nagy mértékben elősegíti a takarmánytápok hasznosulását, s végeredményben a rentábilis termelés elérését. A raktározási lehetőségek a múlthoz viszonyítva, lényegesen javultak. Ennek kövekeztében idén mintegy 15—20 százalékkal több takarmányga­bonát vehetnek át a terményfelvásárló és ellátó üzemek a termelőktől, mint a múlt években, ám a tárolók kivitelezésében is akad jócskán fógya­­tékoság. Köztudomású, hogy 1970-ig 49 gabonasilót kellett volna átadni rendeltetésének, de ennek csak 50 százalékát készítették el a határidők többszöri csúsztatásával, nem az építők, hanem a belső műszaki berende­zések kivitelezőinek a „jóvoltából“. Ezek közé tartozik például a levicel (Léva) gabonasílő Is, mely 3—4 ével ezelőtt felépült, de belső műszaki be­rendezés híján hasznavehetetlen. ILYEN ESETEK IDÉZIK ELŐ, hogy a gabonatermesztő járásokban a szemtermés jelentékeny hányada ideiglenes, nem megfelelő raktárakba, sok helyen pedig a szabad ég alá kerül. Tán mondanom sem kell, hogy ilyen gabonából kifogástalan minő­ségű kenyeret vagy jó takarmánytápot készíteni tényleg nagy művészet. Mezőgazdasági üzemeink pártunk Irányelveivel teljes összhangban fej­lesztik a gabonatermesztést. Ezért érthetetlen, miért van az, hogy ezzel a célkitűzéssel a tároló kapacitás kivitelezői nem képesek lépést tartani. Hi­szen nekik is illene tudni, hogy a pártprogram nem néhány napra, hanem hosszú távra szól. HOKSZA ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents