Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-05 / 31. szám

МЛ. auguMtue S.

.SZABAD FÖLDMŰVES

Gondolatok a szója termesztési követelményeiről

HOZZÄSZÖLÄS A SZABAD FÖLDMŰVES 27. SZÄMÄBAN „HELYET A SZÖJÄNAK!“ ClMEN MEGJELENT ÍRÁSHOZ.

Az életszínvonal emelésére való törekvés egyre nagyobb igényeket támaszt a mezőgazdasági termeléssel szemben. A sajté híradásaiból kitűnik, hogy az említett szükségletek elsősorban Ipari nyersanyagokban, állati és növényi eredetű élelmiszerekben mutatkoznak. A hiány megszüntetéséhez a szemestakarmányok, Illetve termékek szaporítására, ehhez pedig a szilárd takarmány-alap megteremtésére van szükségünk. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a ma még „rejtett“ tartalékokról. Tüzetesen meg kell vizsgálni a száraz anyag, az emészthető fehérje és a keményítő tartalom kihasználásának gazdaságossági fokát, mert csakis Ilyenformán biztosítható a rendelkezésünkre álló takarmányok maximális hasznosítása, a szemestermények szükségletének csökkentése.

A régi, valamint a jelenlegi tapasztalatok egyaránt azt mutatják — ezt a szerző is hangsúlyozta — hogy a hüvelyesek közé tartozó szójabab a legtöbb fehérjét tartalmazó növények egyike. Bizonyára többen felfigyeltek Kádek Gábor szerkesztő írására, melyben nyíltan rámutat a szójatermesztéssel járó előnyökre és hátrányokra, esetleges hiányosságokra, s két járás ezirányú nehézségeit boncolgatva arra igyekszik választ adni, hogyan lehetne a nevezett növény átlaghozamát legalább 25 q-ra növelni? írásommal szeretnék hozzájárulni a szerző, de elsősorban a termelők ezirányú törekvésének sikeres kimeneteléhez.

Fél évszázaddal ezelőtt két évtizedes kísérleti eredményekkel mutatta ki Fáber Sándor professzor, — aki egyébként tanárom volt, s akinek, mint a szójatermesztés szakértőjének megdönthetetlen tanításait ezúton bátorkodom felhasználni — a keszthelyi mezőgazdasági főiskolán, miként lehet megjavítani kiválasztással egybekötött nemesítés útján a szója termőképességét, előbbre hozni annak érési idejét.

Mint ismeretes, a szójabab termesztése nem újkeletű. Kelet-Ázsiában, Mandzsúriában, Kínában és Japánban nagy fehérjetartalma, valamint zsírtartalma miatt jelentős területeken termesztették. Emberi táplálkozásra, takarmányozásra és olajgyártásra használták. Magyarországon, mivel bőtermő fajtái későn értek, korai fajtái viszont kis hozamot nyújtottak, nehéz volt meghonosítani a szóját. Haberlandt magyarővárl főiskolai tanár, Gyárfás József és Surányi János különböző kísérletekkel bizonyították a 70-es években, hogy a koránérő sárgamagvú szójafajták Magyarországon is sikeresen termeszthetők. A kutatók azonban hangsúlyozták; a szója más terményekéhez viszonyított jövedelmezősége csak akkor lesz kielégítő, ha átlaghozama katasztrális holdanként eléri legalább a 10 q-át, s értékesítési ára olyan lesz, mint a búzáé. Abban az időben egyes helyeken már elérték a 20 q/kat. hold átlaghozamot, ami nálunk mintegy 30—35 q-nak felel meg, s ez már gyönyörű eredmény. Ezért minden esetben elismeréssel kell nyilatkozni azokról az üzemekről és járásokról, ahol erőfeszítéseket tesznek a szója átlaghozamának javítására.

Hogy a szója átlaghozama javítható, azt nemcsak Faber kísérletei, hanem a jelen is igazolja. A „Pôda a úroda“ szlovák mezőgazdasági szaklap idei 4. számában közölte Ing. Ján KOCÜR, CSc. tudományos dolgozó írását, melyben a szerző kiemeli, hogy a „Kroméfížská skorá žltá“ fajta helyett „Zora“ (sárga magvú), illetve „Nigra“ (fekete magvú) szójafajtákat vetettek a michalovcei kísérleti állomás dolgozói, s 26 mázsa hektáronkénti átlaghozamot értek el. Ebből is látható, hogy a lehetőségek adva vannak, sőt meg kell jegyezni, hogy a „Helyet a szójának!“ című írás szerzője is említést tesz hasonló eredményekről, bár nem nevez meg üzemeket.

Felmerül tehát a kérdés, hogyan lehet ilyen nagy hozamokat elérni? Faber szerint az általa elnevezett keszthelyi sárga, barna és nagy fekete magvú fajták a legalkalmasabbak vetésre, vagyis azok, melyekkel ő maga is végezte kísérleteit.

Szem előtt kell tartani, hogy a szója jó termőerőben lévő, mészhiányban nem szenvedő, középkötött, vizet áteresztő, de nem túl száraz talajokat kedvel. A homoktalajon is megterem, ha azok nem túl soványak. Csak a túl kötött, ún. hideg talajok nem alkalmasak szójatermesztésre. Ez utóbbi talajnemet azért kell hangsúlyozni, mert éppen Csallóközben van éppen elég ilyen (szikes talajok fajtái) talajunk. A savas kémhatású talajokat a szója elég jól bírja, ha azokat meszezéssel javítjuk.

A szója talajművelése megegyezik a bokorbabéval, de szükséges tudni, hogy a szója kevésbé tűri a nyári szárazságot. Ezért az őszi szántásra, a talaj téli nedvességének megőrzésére, s nálunk, ahol nem ritkaság a száraz, csapadékszegény év, a talaj porhanyítáeára is különös gondot kell fordítani.

Vetését — Gyárfás és Faber tapasztalatai szerint — a cukorrépával azonos időben, március végén, április első felében károsodás nélkül el lehet végezni. Csírázásához legalább 8 °C-t kíván, magja azonban hetekig is eláll romlás nélkül a talajban. Kedvező meleg időben 8—14 nap alatt kikel, s így nemcsak a korai vetések előnyével, megerősödve jut a szárazságba, de korábban is érik, s ez a fontos! Ami a vetési sortávolságot illeti, a közepesen későn érő fajtákat 40—50 cm-re és nagyobb sortávolságra vetették, ez utóbbinak azonban nincs jelentősége, mert nem érik be időben a növényzet. A michalovcei kísérletek során 45 cm sortávolság esetén 26,6 q/ha, 30 cm-nél 22,7 q/ha, 15 cm sortávolság esetében pedig mindössze 19,9 q/ha átlaghozamot értek el. Faber szerint a vetés sortávolsága 30—40 cm, mélysége pedig

3—5 cm a leghelyesebb. Tudnunk kell, hogy a koránérő fajták 40—50, a közepesen érők 70—100, a későn érők pedig 100—140 cm magasra nőnek. A cserepes talajon a szója nehezen kel, ezért nem árt könnyű fogasolást végezni. Gyomosodás, talajtömődés esetén talajlazítást kell végezni. Betakarítása — fajták, a vetés ideje stb. szerint — szeptemberben vagy októberben történik. Nem szabad bevárni a túlérést, mert a mag száraz időben könnyen pereg. A megfelelő betakarítási időpontot az Időjárás alakulása szerint kell meghatározni. Meleg, napos őszi időben korábban aratjuk, vagyis amikor az alsó hüvelyek magja már érett; a többi hüvelyek magvai már a földön is beérnek. Esős időjárás esetén célszerű megvárni a felső hüvelyek magvainak beérését is. A betakarítási veszteség annál kevesebb, minél magasabban vannak a száron a hüvelyek.

A termés használati értéke attól függ, mennyi a romlott, éretlen magvak százaléka, ezért esőzések idején óvni kell a levágott növényzetet — asztagokba rakva kell letakarni — sőt a csépléskor is vigyázni kell, hogy minél kevesebb mag sérüljön meg.

Befejezésül még annyit, hogy a szóját zöld trágyázásra és takarmányozásra is fel lehet használni, bár az előbbi célra a nagyobb zöld tömeget adó és jő nitrogéngyűjtő képességgel rendelkező hüvelyesek — csillagfürt, lóbab — megfelelőbbek. Zöldtakarmányozás céljaira a hüvelykötés első felében kell aratni.

A szója kártevői és betegségei közül meg kell említeni a cserebogár pajorját és a drótférget, amely szintén pusztítja, A Cercospora barna foltokat idéz elő a leveleken, a Fusarium pedig elhervasztja a leveleket. A gyökérrothadás és barnafoltosság csak külföldön — Japán, Észak-Amerika — okozott nagy károkat. Néha a mezei nyulak is megkárosítják, mert előszeretettel fogyasztják a szója zöld leveleit és fiatal hajtásait.

KMOSKÖ LÄSZLÖ, mérnök

fokozzak a gépesítés étemét

A köztársaság legnagyobb és legproduktívabb járásának (Nové Zámky) dolgozói is megértették, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés legfontosabb feladata, hogy az ötéves tervidőszak folyamán a termelés további iparosítása, effektiv intenzifikálása és racionalizálása segítségével a lehető legnagyobb mértékben fokozza a termelést. Mint ismeretes, ennek egyik alapvető követelménye a munkafolyamatok tökéletes gépesítése.

A Nové Zámky-i járásban úgy tervezik, hogy 1975-ig 100 %-ra gépesítik a gabonafélék és a kukorica betakarítását. A cukorrépa vetését — többnyire genetikailag egycsírájú, esetleg koptatott vetőmag — SPC—6, illetve új hat és tizenkétsoros szemenként vető gépekkel végzik el. A szóbanforgó növény betakarítását 65—80 % erejéig az osztott betakarítás gépeivel végzik el. Lényeges javulás várható a szántóföldi takarmányok betakarításának gépesítése szakaszán is.

Hasonló lépéseket tesznek az állattenyésztés gépesítését illetőleg is. Az új, illetve átalakított, korszerűsített gazdasági épületeket — a palárikovoi efsz mintájára — a legkorszerűbb gépi eszközökkel látják el.

Igaz, hogy a hozzáférhető gabonaterületek termésének begyűjtését immár teljesen gépesítették, ezen a téren van még mit tenni. A régi gépeket modern, nagyteljesítményűekre kell kicserélni. A gabonabegyűjtési munkálatokat 1975-ben már túlnyomórészt olyan gépekkel szeretnék végezni, melyeknek 5—6 kg, sőt 8—10 kg a másodpercenkénti magáteresztő képességük. Javul a kombájnok kihasználása is. Különböző adapterek segítségével kukorica, napraforgó, silókukorica, stb. begyűjtésére is felhasználják majd ezen gépeket. A cukorrépa vetésére olyan gépeket használnak majd, melyek segítségével a vetéssel egyidőben a vegyszerek applikálását is megoldhatják, s így teljesen a minimumra csökkentik az élőmunka ráfordítást.

A nagyteljesítményű gépek tökéletes kihasználása, a termelés összpontosítása és célszerű szakosítása érdekében folytatják a mezőgazdasági üzemek egyesítését. Ggy tervezik, hogy a tervidőszak végére 80—90 %-ra megvalósítják a jelenlegi ésszerű egyesítéseket, s ezzel megfelelő feltételeket teremtenek a gazdaságos termeléshez. A gépek tökéletes kihasználhatósága érdekében természetesen meg kell oldaniuk a korszerű követelményeknek megfelelő gépjavítás és szerviz kérdését is. Nem kis gondot okoz a járásban az alkatrészellátás biztosítása. A múlt évben például csak 50 %-ra tudták fedezni a szükségletet. Az a helyzet, hogy idén is lesz némi bökkenő, mivel az igényelt alkatrészeknek csupán 65 %-ára kaptak ígéretet, nem beszélve arról, hogy mindamellett sok KS 2,6 silókombájn, RŽS— 160 rotációs terelő, Braud adapter, permetezőgép, stb. hiányzik a járás mezőgazdasági üzemeinek gépparkjából, s beszerzésük nagy nehézségekbe ütközik.

A járás mezőgazdasági dolgozói azon vannak, hogy ezirányú terveiket és célkitűzéseiket valóra váltsák, s ezzel is előremozdítsák hazánk mezőgazdasági termelése távlati fejlesztési tervének teljesítését.

KRÁSNY JÄN, JMT, Nové Zámky

эк A pulykák rejtett C-vitaminhiányának eredeti kísérleti modellje segítségével a tudósok felfedezték a C-vitamin eddig ismeretlen biokémiai funkcióját, mely lényegében azon alapszik, hogy gyorsítja a koleszterol to szétesési termékre — epesav — történő átváltozását. A krónikus C-vitaminhiány esetén ez a folyamat nagyon lelassul, minek következtében a vérben és egyes fontos szervekben felhalmozódik a koleszterol, s ezért növekedik a szervezet arterioszklerózisos megbetegedésének lehetősége. A nagy C-vitamin adagok ellenkezőleg meggyorsítják a koleszterol oxidációját, epesavvá történő átalakulását és a szervezetből történő eltávozását.

Kutatóintézeteink

életéből

A C-hypovitaminózisban szenvedő emberek esetében végzett epidemiológiai-biokémiai megfigyelések során kitűnt, hogy a kísérleti állatoknál kimutatott eredmények az emberek esetében is applikálhatok. Ezen eredményeket a bratislavai Néptáplálkozási Kutatóintézete biokémiai részlegének dolgozói mutatták ki.

sfc A Juhtenyésztési Kutató Intézet dolgozói kapták a Szlovák Tudományos Akadémia 1971-ben megoldott tudományos feladatokért járó díját, mégpedig a valaška juhfajta nemesítésében elért eredményekért. A nemesitési folyamat kezdetén ezen juhok évente 120 liter tejet és 1,8 kg durva gyapjút produkáltak, súlyuk 38 kg volt, s 100 %-os fogainzási képességről teltek tanúbizonyságot. A jelenleg 46 kg súlyú nemesített juhok 2,9 kg féldurva gyapjút, 140 liter tejet termelnek, s 15 %-kal nőtt a termékenységük is. — Kg—

3

A kukoricatermesztés nagyüzemi technológiájának, valamint agrotechnikájának lényeges változása szükségessé tette, hogy tudósaink tökéletesebb növényvédelmi módszereket dolgozzanak ki ezen termesztési ágazat számára. A Gramoxone készítmény alkalmazásánál a hatóanyag levél alá történő irányított permetezésével értek el legjobb eredményt. Erre a célra az alább bemutatásra kerülő KÚP 6 és KÚP 6 A vegyi kultivátorokat lehet a legsikeresebben felhasználni.

Az első felvételen látható KÚP 6 vegyi kultivátort a JZD Mir, Brno— Tufany gyártja. A vegyi kultivátor S 293 jelzésű permetezővel kombinált rámáját az RS 09 eszközhordozóra szerelve lehet üzemeltetni. A két tartályba 600 liter permetlé helyezhető. A 12 szóróságának megfelelően, a fúvókák magasságának beállítását. A talajfelszín tökéletes kopírozása a dolgozó tagok szabad mozgást biztosító rögzítésével megfelelően meg van oldva.

S ha már a kukorica vegyszeres gyomirtásánál tartunk, hadd említsem meg pár mondatban, a szakemberek szerint hogyan kell helyesen alkalmazni a Gramoxone készítményt.

Mint mondják, alapvető követelmény, hogy a kultúrnövény és a gyom között legyen némi növekedési különbség. A legeffektívebb hatás akkor érhető el, állítják, amikor a gyomok a kukorica magasságának egyharmadát, illetve felét adják. A Gramoxonet legkésőbb akkor kell alkalmazni, amikor a magra és silóként termesztett kukorica eléri a 40—80 cm magasságot, s ha:

a) a Zeazin és Lasso készítmények aplikálása ellenére is nagyon elgyomosodott a talaj, főleg szárazság esetén;

b) a többévi triazintartalraú

Bemutatjuk

porlasztófejjel ellátott gép munkaszélessége 4860 mm, s egyszerre hat sor kezelését végzi. A permetlé 0,4—1,0 kp/cm2 nyomással permetezhető. Haladás közben — a közúti forgalomban — 2120 mm a gép szélessége.

A második felvételen bemutatott gép a KÚP 6 A vegyi kultivátor, melyet szintén az említett üzem gyárt. Ez is a Gramoxone levél alá történő, irányított aplikálására szolgál. Kifejlesztéséhez felhasználták az SPC 6 univerzális vetőgép, fő részeit, a rámát és a ventillátort, s ezeket centrifugális szivattyúval és a dolgozó tagoknak a parcella végén, vagy üresjárat közbeni felemelésére szolgáló szerkezettel egészítették ki. A KÚP 6 A jelzésű gép szintén 12 porlasztóval, van ellátva, s egyszerre hat sor kezelését biztosítja; a 300 liter permetlé befogadására képes tartállyal felszerelt permetező (0,4—1,0 kp/cm2/nyomás mellett) műszakonkénti átlagteljesítménye 8—10 hektár között mozog. Ezt a gépet a Z 5511, U 650, U 651 M erőgépek segítségével (hátsó függesztés) lehet üzemeltetni.

A szőbanforgő vegyi kultivátorok permetező tagokkal valamint külföldi gyártmányú Polijet porlasztó fejekkel (fúvókák) vannak felszerelve. A permetező tagok konstrukciója lehetővé teszi a kukorica és a gyomnövények magasvegyszerekkel történő kezelés következtében a fűfélék nagyon elterjedtek. Ebben az esetben leginkább a kakaslábfű, illetve az ellenállóbb gyomok ellen, mint pl. a mezei ászát, apró, vagy folyondár szulák, stb. védekezünk, melyeket még mechanikai beavatkozással sem tudtunk teljesen kiirtani;

c) a különösen ellenálló gyomok esetében (pl. mezei ászát), melyeknek magassága néha elérheti a kukoricát, ajánlatos 7—10 nappal a Gramoxone aplikálása előtt Dykonyrt készítményt használni, mégpedig 1,25 kg adagban, majd később a Gramoxene segítségével teljesen elpusztíthatók ezen gyomok is;

Ne tévesszük szem elől, hogy a Gramoxone készítményt csupán azon gyomok elpusztítására használjuk, melyek a Zeazinos, vagy mechanikai gyomirtás után is virulnak. A Gramoxone 3 kg/ha adag esetében optimális eredményt biztosít. A nagyobb adag toxikus hatást, a kisebb pedig gyengébb hatást eredményez. Ezen készítményből csak akkor adagolhatunk hektáronként 4—5 kg-ot, ha valamilyen kedvezőtlen körülmény következtében (hideg idő) késón kel a kukorica, s már a kelés előtt, vagy folyamán nagyon el van gyomosodva a parcella, s egyszerű felületi permetezést végzünk.

Kép és szöveg: (kádek)