Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-29 / 30. szám

A takarmányozási hibák egészségi kihatásai (II.) Az ásványi anyagok közül a mész (kalcium) és a foszfor — a csontok szilárdsá­ga szempontjából fontos anya­gok — a test felépítésében is részt vesznek. Hiányuk esetén a fejlődő baromfi csontjai nem eléggé szilárdak, elgörbülnek, és az angolkór néven ismert betegség fejlődik ki. A mész és a foszfor felhasználása a baromfi szervezetében nagyon bonyolult, ezért az angolkór kifejlődésének is több konkrét oka lehet. Ezek közül az első a Ds-vltamin hiánya, enélkül ugyanis a takarmányban levő kalcium és foszfor nem szívó­dik fel elegendő mennyisében. Oka lehet az angolkórnak a takarmány mészhiánya, vagy a szükségesnél jóval nagyobb mésztartalma is; az utóbbi esetben a mész és a foszfor meghatározott arányának elto­lódása miatt nem szívódhat fel elegendő foszfor. így a tojás­képzéshez szükséges sok kal­ciumot tartalmazó tojótáp a növendékbaromfiban angolkó­ros megbetegedést idéz elő. A csont szilárdságának zava­rai legkorábban 3, többnyire 3—5 hetes korban mutatkoz­nak. A falka egyedei nem szí-Angol hegyes (Colum­ba. dom. gutt. anglicana). A XVII. században Hol­landiából Angliába im­portált ő-hollandi hegyes galamb leszármazottja. Keresztezés útján való kitenyésztése 1735. év tá­ján zajlott le. Angol törpe hegyes (Columba, dom. gutt. na­na). Kitenyésztett mása a nagy angol begyesnek, kb. 10—12 cm-rel kisebb. Közép-Európában alig is­mert fajta. Antwerpeni poitaga­iainb (Columba dom. varr. crassirostis). Régi antwerpeni fajta. Kite­nyésztésénél felhasznált alapfajták az Owl, az In­dus, a Dragon és a Bag­­detta. Igen edzett fajta. Angol kiállítási posta­­galamb (Columba dom. varr. curviseps). Angliá­ban tenyésztették ki az Antwerpeni kiállítási pos­tagalambot, a Dragon, a Bagdetta, és a Fehérszem keringő felhasználásával. Amerikai vándorgalamb (Ertopistes migratorius). Észak-Am erikában a Szik­láshegységtől a keleti partvidékig hatalmas tö­megekben élt, vándorló galambfajta. Vonulásuk alkalmával több milliós tömegbe verődtek össze. Az ember kipusztította. —SZ— vesen mozognak, sokat pihen­nek, gyakran az etető mellé telepedve ülve esznek. Mozgá­suk kötött, feszes, néha feltű­nően fájdalmat árulnak el az állatok. A láb kissé duzzadt csontvégei nyomására is fáj­dalmat jeleznek. Az elhullott csirkék csontjai puhák, olykor egészen hajlékonyak, vagy egé­szen csekély pattanással törnek el, késsel könnyen vághatok. Felnőtt korban sem a Ds-vi­­tamin, sem a kalcium és a foszfor hiánya nem okoz an­golkórt, de bármelyik hiánya, vagy a helytelen arányuk csontlágyulást idéz elő. Külö­nösen gyakran fordulhat elő ilyen megbetegedés tojótyúkok között. A tojás héja ugyanis szénsavas-mész, vagyis azonos a Futor néven ismert takar­­mánymészkészítménnyel. Egy tojás héja valamivel több, mint 5 g szénsavas meszet tartal­maz, ugyanakkor egy 2 kg sú­lyú tyúk összes kalciumkészle­te szénsavas-mészre átszámítva kb. 50 g. azaz mindössze kb. 9 tojás héjképzéséhez lenne elegendő. Ha a takarmány a termeléshez viszonyítva kevés kalciumot tartalmaz, a tyúk a tojáshéj képzéséhez a csontjai­ból oldja ki a kalciumot. Szű­kös készletét azonban véko­nyabb héj képzésével kíméli, majd a tojások mészhéj nélkü­liek lehetnek. Végül a tojásra­kás megáll, mert a csontok kalciumíartalmát a szervezet saját védelmében nem engedi a normális érték 50—60 %-a alá csökkenni. A csontok szi­lárdsága már ilyen esetben is jelentékenyen csökken, az állo­mányban esetenként nagy lehet a csonttörések száma, egyes tyúkokon pedig enyhe mozgás­zavar is megfigyelhető. Ketrecben tartott fiatal jér­­céken fordul elő a ketrecfá­­radlság néven ismert kórkép, amelyben esetenként más típu­sú csontelváltozás jelentkezik. A betegség a tojásrakás meg­kezdése után 2—3 hónapon be­lül jelentkezik, idősebb korban ritkán. A betegek mozgásának nehezítettsége néha súlyos bé­nulásszerű állapotba megy át. A megbetegedés mindenesetre szorosan összefügg a legna­gyobb termelékenységű, de a leginkább természetellenes ket­reces tartással, a mélyalomra helyezett betegek gyakran min­den más beavatkozás nélkül meggyógyulnak. A bántalom közvetlen oka egyes esetekben a viszonylagos foszforhiány. A takarmányban csak igen kicsiny mennyiségben szüksé­ges ún. NYOMELEMEK közül egészségi és termelési szempontból a mangán és a cink a legjelentősebb. Mindket­tő szerepel a csontok fejlődé­sében, hiányuk megbetegedést okozhat. A mangán hiánya okozza a csirkék perézis néven ismert csontbetegségét. Ennek az a lényege, hogy a megzavart csontfejlődés (nem szabad ezt összetéveszteni a esontosodás­­sal, azaz a mészsók lerakódá­sával a csontokban) miatt a lábszárcsont hossztengelye kö­rül megcsavarodva és elgörbül­ve növekszik. A lábszárcsont alsó vége helyéről elmozdulva nem tudja a láb izmainak nagy inát kifeszítve tartani, a lábvég kifordul. Mangán és cink az embrió fejlődéséhez is szükséges, hiá­nyuk esetén tetemesen romlik a kelési eredmény. A VITAMINOK általánosan ismert anyagok, de jelentőségüket gyakran félre­ismerik, vagy tévesen magya­rázzák. Sokan gyógyszerként kívánják használni a vitamino­kat, mások az állatok ellenálló­képességét próbálják megnövel­ni egy vagy több vitamin nagy mennyiségű adagolásával. A vitaminok olyan anyagok, amelyek bizonyos életműködé­sek normális .lebonyolításához szükségesek, de a szervezet nem tudja őket más anyagok­ból előállítani, az állatoknak a takarmányban készen kell meg­kapniuk. Az A-vitamin — egyéb szerepén kívül — szükséges a hámszövetek épségben tartásá­hoz, hiányában a vese hámjá­nak elfajulása köszvényt, a lég­utak hámkárosodása náthát okoz. A kobalamin (Bi?,-vi ta­nún ) a folsavval együtt a vér­képzést irányítja, hiányuk vér­­szegénységre vezet. A D3-vila­­min a csontosodást, a kalcium és a foszfor felszívódását, fel­használását szabályozza. Szá­mos vitaminnak ß tápanyagok felhasználásában, átalakításá­ban van szerepe, általában va­lamennyi más és más anyag­­forgalmi folyamatok lebonyolí­tását szabályozza. Az egyes vi­taminok egymástól eltörő sze­repe korántsem jelenti azt, hegy az általuk irányított fo­lyamatok egymástól függetlenül zajlanak le. Az egészséges szer­vezetnek, vagy mondhatjuk megfordítva: a szervezet egész­­ségénok jellegzetessége a kü­lönféle részfunkciók összehan­golása, harmóniája. Ezt az egyensúlyt valamelyik vitamin túlzottan nagy mennyisége fel­boríthatja, a meggondolatlanul nagy vitaminadag nem gyógyít, hanem betegséget okozhat. Az A-vüamin egyike az élet­­fontosságú vitaminoknak. A fiatal baromfi e vitamin hiá­nyában rövid időn belül meg­betegszik és elpusztul, a fel­nőtt, termelő baromfi is tarla­­lékai kimerülése után terme­lési és egészség-károsodást szenved. Az А-vitamin fontos­ságát mutatja az is, hogy a szervezet igyekszik tartalékot gyűjteni belőle, rövidebb ideig tartó hiánya a takarmányban ezért nem okoz megbetege­dést. Gyári keveréktakarmá­­nyaink kellő mennyiségű A-vi­­tamlnt tartalmaznak. Helyes és a szavatosság idejét túl nem lépő tárolás alatt sem követ­kezik be a vitamintartalom csökkenése. Ma már rendelke­zésre állnak ivóvízben adagol­ható Л-vitamin készítmények is. Ezekkel megoldható a nagy hozamú tojóállo3iiányok gyors ellátása. Viszont éppen ezek­kel, a vízben oldható A-vita­­minkészítményekkel élnek visz­­sza leggyakrabban. Számos gaz­daságban minden ok nélkül rendszeresen adagolják, holott a nagy A-vitamin vagy a keze­lés gyakori ismétlése nem kö­zömbös az anyagforgalomra, néha pedig kifejezetten káros. Szembetűnő a túlzott A-viia­­min adagolás hatása a csirkék agylágyulása néven ismert bán­talom kialakulására. Az agylá­gyulást részben E-vitamin hiánybetegségként írták le és gyakran ma is így nevezik, noha tudjuk, hogy a megbete­gedést tulajdonképpen nem az E-vitamin hiánya, hanem a zsí­rok és olajok avasodásának kezdeti szakában keletkező pe­­roxidok okozzák. Az E-vitamin e betegség megelőzésében nem is igazi vitaminként hat, ha­nem csupán az oxidációt meg­akadályozó antiox’idáns, amely olcsóbb és hatásosabb egyéb vegyülotekkel helyettesíthető. Az utóbbi években derült ki, hogy a szórványos agylágyulás esetek zömmel olyan állomá­nyokban fordulnak elő, amelye­ket néha több ízben is vizes А-vitaminnal kezeltek. Az A- vitamin nagy adagja a felszívó­dás után a májban raktározó­dik és a természetellenes nagy tartalék megakadályozza egyéb, ugyancsak életfontosságú ha­tóanyagok tárolását. A vizes A-vitamin készít menyeket gyak­ran kell igénybe venni a jövő­ben is, de csak okkal-móddal, a túlzás mindenből káros. Ké­tes esetben néhány állat májá­nak, valamint a tojások sárgá­jának A-vitamintartalmát meg­határozva kell eldönteni az A- vitaminpótlás szükségességét. (Folytatjuk) A vadászterületek éj rendezése A CSKP XIV. kongresszusának határozatai kiemelik, hogy a népgazdaság és a polgárok jó­létéről való gondoskodás ^fej­lesztése érdekében állandóan emelni kell az életszínvonalat, javítani kell a természetes kör­nyezetet és jobban ki kell használni a természeti kincse­ket. Ezeknek a céloknak eléré­séhez nagyban hozzájárulhat a vadgazdálkodás is. Ezen feladatokat Szlovákia vadgazdálkodási fejlesztési ter­ve tartalmazza. Ez 1975-ig, il­letve 1985-ig meghatározza azo­kat az irányelveket, amelyek tevékenységünket vezérlik az elkövetkező években. Ezt a fej­lesztési tervet Szlovákia mező­­gazdasági és élelmezésügyi mi­niszterének kollégiuma 1972. március 27-én hagyta jóvá. A vadgazdálkodás egyik fő feladata a vadászterületek új rendezése a vad tenyésztése és a rendszeres vadgazdálkodás kívánalmainak megfelelően le­hetőleg kihasználni a természe­tes határvonalakat, amennyiben ezek megfelelnek az egyes vad­fajták ökológiájának. Az utolsó területrendezés 1962-ben zajlott le. Azóta a vadászterületeken sok minden megváltozott. Oj gazdálkodási módok, áj utak, vízhálózatok, új ipartelepek és települések jöttek létre, amelyek sokszor megváltoztatták a vadtenyész­tés biológiai feltételeit is. A te­rületek beosztásában is előfor­dultak hibák, elsősorban azzal, hogy a határok megállapítása során nem a vadgazdálkodás biológiai feltételeit érvényesí­tették, hanem a földterületek haszonélvezőinek (tulajdonosai­nak) érdekeit és sok helyen egyszerűen a földtulajdonosok vagy a községek határvonalait ismerték el a vadászterületek határául is. További hiba az volt, hogy sok helyen ragasz­kodtak a vadászterületek tör­vény által megengedett legki­sebb terjedelméhez és ötszáz egynéhány hektáros vadászte­rületeket hoztak létre. Mai ér­telemben vett, racionális vad­gazdálkodást pedig ilyen kis területeken nem lehet folytatni. Mindezt figyelembe véve a vadgazdálkodási fejlesztési terv új területrendezés végrehajtá­sát irányozza elő a törvény idevonatkozó rendelkezéseinek és az önkéntesség alapelvének betartásával. Ajánlja, hogy a vadásztársaságok főleg egyesü­lés alapján terjesszék ki terü­leteik nagyságát a mezőgazda­­sági területeken legalább 2000 hektárra, az erdei területeken pedig 3000 hektárra. E célból a SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma rendelkezést bocsá­tott ki, amely röviden a követ­kezőket tartalmazza: Minden járásban bizottságot kell alakítani az érdekelt szer­vek képviselőiből, amely a JNB vezetése alatt felülvizsgálja az eddigi vadászterületeket az előbb említett szempontok fi­gyelembevételével és javaslatot tesz azok új, racionális rende­zésére. Az új elrendezés kidol­gozásával a jNB van megbízva. Tekintetbe kell venni emellett az állami erdészet jóváhagyott területbeosztását, a megalakult vagy alakulóban lévő mezőgaz­dasági társulásokat, stb. Ameny­­nyíben a jelenlegi határok meg­változtatása volna szükséges, azt csak az érdekelt telek kö­zös megegyezésével lehet vég­rehajtani. Rendelkezés történt a va­dászterületek új nyilvántartását illetően is, amelyet a vadász­­társaságok, a SZVSZ járási szervei, a JNB és o KNB vezet­nek az egyes járási, geodéziai kirendeltségek igazolása alap­ján. Ezzel egyidejűleg ki kell dol­gozni a vadászterületek új mi­nőségi osztályokba való sorolá­sát is, mert az eddigi már nem megfelelő. Erről majd részle­tesebben tájékoztatjuk olva­sóinkat. Rövidesen lejárnak a jelen­legi vadászati bérszerzödések. Az új szerződéseket csakis a fenti területrendezés végrehaj­tása után lehet megkötni, ezért a rendezést ez év végéig foga­natosítani kell. Az új szerződé­seket, mint eddig is a JNB hagyja jóvá. KIRNER KÄROLY, mérnök, a SZVSZ KB vadászati előadója. Ifjú vadászok... Tizenöt harmadikos diák kapott igazolást a vadászvizsgák sikeres elvégzéséről és válik majd jövőre az érettségi után a vadászengedély boldog tulajdonosává. A Sahy-i (Ipolyság) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában immár harmadik éve, hogy a harmadikos diákok a vadászattal részletesen ismerkednek: megismerik az állatok élettanát, fajtáit, betegségeit, selejtezésének módját, a fegyvereket, vala­mint a vadász hűséges segítőtársát, a vadászebet fajták szerint. Lőfegyverek kezelési és lövési készségükről a želiezovcei (Zselíz) lövöldében tettek tanúbizonyságot. A siker néni ma­radt el, mivel a vadász-várományosok jól szerepeltek. Természetesen a „jó diákhoz j ótanár is kell“, tartja a köz­mondás. Ezt a feladatot Králik Ferenc erdész vállalta, aki a diákok jobb felkészülése érdekében az elméleti órákat szoro­san összekapcsolta a gyakorlattal. A vadász-várományosok ellátogattak a környező erdőkbe szarvasbőgést hallgatni s meg­tekinteni a sózókat, etetőket. KELEMEN Jajps, aPnické Dravce (Panyldaróc) A szemléltetés a pedagógia, a nevelő-oktató munka egyik elmaradhatatlan és je­lentős tartozéka. Ez idők folya­mán belopta magát a reklámba is, ami rendjén van addig, amíg a reklám nem ütközik a jó­ízlésbe és bizonyos előírt, vagy íratlan emberi normákba... A közelmúltban Komárnoban (Komárom) jártam és a SZVSZ járási székházának — nevezzük így — kirakatában lévő prepa­rált madarakra hívta fel fi­gyelmünket egyik fiatal kísé­rőnk. Nem akarom a kirakat leltárát felsorolni, de emléke­zetem szerint látható ott ege­részölyv, karvaly, bakcsó, vö­rösgém, bölömbika és szalakó­ta. Az egerészölyvről elmond­hatjuk, hogy inkább hasznos, mint káros ragadozó, ezért a vadásztörvények kilövését kor­látozzák. Noha a karvaly az apróvad kegyetlen hóhéra, az ornitológusok más véleményen vannak, mivel számuk az utób­bi időben lényegesen megcsap­pant. Ezért a karvaly 1970. feb­Ne kövessük! ruár 1-től bizonyos rendelet értelmében teljes védelmet él­vez. A bölömbikát (Botaurus stel­­laris), a bakcsót (Nycticorax nykticorax) és a vörösgémet (Ardea purpurea) a gólya­alkatúak közé sorolja a bioló­gia. Kedvenc élőhelyük a mo­csaras, lapos vidék, a lioltme­­der tócsája, folyók mente és a halastavak környéke, ahol rendszerint telepesen fészkel­nek és költenek. Vonuló mada­rak. Számuk egyre csökken, ezért szükséges, hogy védjük őket. Tudva levő, hogy hazánk­ban tervgazdálkodás folyik, amelynek célja a termőtalaj céltudatos kihasználása és a lápos területek lecsapolása. Ugyanakkor halastavak is lé­tesülnek, de ezek messzemenő­­leg sem tudnak olyan feltéte­leket nyújtani, amelyeket az említett madarak életmódja megkövetel. A gémek közül egyedül a szürke gém kilövését említi a vadásztörvény, de csak a halastavak mentén, más he­lyeken teljes védelmet élvez. A szalakóta (Coracias garru­­lus) kevésbé ismert ritka szép madarunk. Erős csőre és ter­mete á szajkóra emlékeztet. Tollazata gyönyörű kék, a háta gesztenyevörös, farktollai zöl­deskék árnyalatban csillognak. Szereti az öreg erdőket, mert általában fák odvaiban fészkel. Rovarokkal, férgekkel táplál­kozik, de megfogja a mezei egereket is. Nagyon hasznos és hazánkban ritkán előforduló madár. Tehát szükséges, hogy minden tekintetben kíméljük. A civilizáció és a rohamos fejlődés következtében az em­ber és a természet kapcsolata egyre inkább ellentétbe kerül. Ezt igyekezett szemléltetni a múlt évi Budapesti Vadászati Világkiállítás és azon túlme­nően rámutatott arra, hogy a jelenlegi állapoton csakis a céltudatos gazdálkodással, vé­delemmel lehet segíteni. Schmidt Egon „MADARAKRÓL - MINDENKINEK“ című köny­vében a következőket írja: „Le­het, hogy a mai rohanó kor embere csak legyint majd. Égy madár! Volt — most nincs. Ezért ugyan kár ekkora hűhót csapni. De talán akadnak olya­nok is, akik vele éreznek“ Végezetül talán még annyit, hogy sokféle módon teremthe­tünk a vadászatnak reklámot és közmegbecsülést. Vélemé­nyem szerint azonban a komár­­tioi példát ne kövessük, mert csak oda juthatunk, hogy egyes madárfajokkal csak a múzeu­mokban találkozhatunk majd, amint preparálva néznek ránk hideg, merev, üveges szemeik­kel. Motesíky Árpád. V. Cetfn (Nagycétény)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents