Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-29 / 30. szám

„Rosszul jár, aki asszonyban bízik.“

Kipling, Dzsungel könyve.

Egy vén, visszafejlődő ha tos agancsü őzbak elejtése volt programon. A verekedő vén kópé rontotta az üzekedést, s ezzel veszélyeztette az özek normális szaporodását. Amennyiben nem tekintettem vadász élményeim csúcspontjának a vad let érit ését, hanem stílus-humorral igyekeztem érdekessé tenni azokat, megkértem Aró pajtásomat a tapasztalt és edzett vadászt, s amellett tréfás kópét, kísérjen el utamon.

Aró kezdetben ingadozott, mert betegsége után még mindig nyomta az ágyat.

— Két vége van a botnak! — gondoltam magamban és jurjanggal igyekeztem jó útra terelni a dolgot.

— A „Hlboké" nevű völgykatlanban (Magas Fáira j állítólag két medve tanyázik. Egyik nagyobb a másik meg kisebb — mondották a récsei favágók. Kár lenne jel nem használni a kedvező alkalmat és megszerezni az értékes trófeái, — buzdítottam Arót.

Megjegyzem, hogy mindez akkor történt, amikor a medvét még nem védte a törvény. Mindenki káros dúvadnak tekinthette és szobádon irthatta.

Aró nyomban megfeledkezett betegsége utóhangjáról. A medvékről szóló hír alaposan felizgatta őt. úgy hogy aludni sem tudott. Szőtte a tervet az érté kés medve trófea megszerzésére. Amikor megtudta a felesé ge, min töri férjecskéje a fejét, szűnös szüntelen rábeszé léssel arra késztette, ne gon doljon új golyós puskájára, amelyet csak nemrég vásárolt,

’kb'k'k'k'k+c+ck'k'k'k'k'k'k

'kirk'k'hk'k'trkk

Vadásznaptár augusztus

A nagyvadas területeken komoly és felelősségteljes feladat vár a vadászgazdákra. A hónap első napjától egészen a következő év január végéig lőhető a szarvasbika és borjú, január 15-ig pedig a szarvastehén. A se lejtezés munkáját nagyon megfontoltan és szakszerűen ebben a hónapban kell kilőni, amelyeknek részvétele az fizekedésben, a szarvasbögésbeii nem kívánatos. Tehát azokat, amelyeknél feltételezhető, hogy rossz tulajdonságaikat átörökíthetik az utódokra is. Különösen fontos ezt a munkát augusztusban elvégezni ott, ahol egyúttal létszámapasztó selejtezésről van szó.

A vízivad kedvelőinek is itt a vadászati idénye: — augusztus elsejétől november 30 ig vadászhatnak a vad kacsák engedélyezett 4 fajára.

Augusztus elsejétől lőhető a vaddisznó emséje ás a borz. Persze nem vadászhoz méltó a fiatalokat vezető anyaállatok korai kilövése. E hónap első napjától november végéig már sárszalonkára is lehet vadászni. Lőhelők továbbá az egész évben vadászható vadfajok: a vaddisznó kan és a malacok, az üreginyúl, a farkas, a hiúz,

* róka, a nyestkutya, a görények, a menyét, a hermelin, a héja, a fekete- és szürkevarjú, a szarka, a szajkó, a csóka és a nagy kárókatona.

K. K.

?látlt a lélegzete és szá/át elöntötte a nyál, köhögési inger 1tántolta. Ez komoly ok volt arra, hogy ne halassza el a lövést. Hozzányúlt a ravaszhoz és — puff — durrant a puska.

E lövésre a medve azonnal reagált. Mintha dinamittal lőtték volna a levegőbe, ív alakban repült egy hatalmas dőlt lucfenyő mögé.

Aró hibázott, amikor nem törődött a tapasztalt öreg nimródok tanácsával: Lövés után a vadász ne mozduljon a helyéről, amíg a sebesült vad el nem vérzik. — Aró azonban hirtelen a dőlt fa mögé ugrott és golyót menesztett a menekülő medve bundájába. A ragadozó nyomban jelezte a találatot.

Sikertelen cserkészésem után visszasiettem Aró pajtásomhoz. Láttam, hogy szomorkodik. Bántja valami. Beismerte, hogy jölőslqpessn elhamarkodta a dolgot és megsebesítette a haíáfmits medvét.

Tanácskoztunk, mitévők legyünk? Kellő megfontolás után azonnal a belövés helyére siettünk. Útközben óvatosan leléptük a távolságot, és megállapítottuk, hogy az első lövés nem 30, hanem 60 lépésre történt. Figyelmesen átkutattuk a sarjerdöt, de nem leltünk benne vérnyomot. Ott azonban, ahol Aró vagy száz lépésről golyói menesztett a medve után, egy méter hosszú és vagy húsz centiméter széles híg medve bélsárra akadtunk, amely tele volt véres sommal, kökénnyel és fekete áfonyával. Ebből azt következtettem, hogy az „ideálgolyó* a medve szervezetének belső részét érte. Nem volt kétség, hogy a megsebesülés súlyos és idő múltán a medve elpusztul.

A szürke medvét, illetőleg óriási lábnyomát Árú már régóta ismerte. Évről évre nyomozta az első havon. Azonban azóta, hogy oly gondatlanul meg sebesítette, sok tél múlt el és sok első hó váltogatta egymást, de a téli erdő fehér szőnyegén az ismert nyom nem mutatkozott többé.

A szürke medvére való viszszaemlékezés sok éven keresztül gyötörte Arót. Idegeskedésével és türelmetlenségével elriasztotta a nagybeteg állatot és méltán elvesztette a trófeát, amely bizton legszebbike volt azoknak, melyeket életében la tolt.

Ott, ahol Aró megsebesítette a medvét bizton még most is áll a mészkő darabokból emelt sírkő piramis, azzal a figyelmeztető felirattal:

— Rosszul jársz, ha asszony ban bízol! —

SELMF.C ADOLF

3

A Michal na Ostrovel (Mihályfaí) Efsz-ben Keré nyi Ervin mérnök baromfitenyésztést szaktanácsadónak néhány kérdést tettünk fel a helyi kacsatenyésztéssel kapcsolatban.

— A kacsatenyésztés lassan

már hagyományosnak mondható Mihályfán, mert már jónéhány éve foglalkoznak vele. Milyenek voltak az eddigi eredmények?

— A szövetkezet az Ivánka pri Dunaji-i (Dunaivánkai) Baromfitenyésztési Kutató Intézettel tartotta a kapcsolatot, innen kapott minden évben felfrissített szaporító anyagot. Azonban a keltetéssel kapcsolatban voltak bizonyos zavarok, mert az alkalmazott technológia nem hozta meg a várt eredményt, amely gazdaságossá tette volna a munkát. Az elmúlt esztendőben ezen a téren jelentős változás történt, azzal, hogy új kelteíési technológiával sikerült az eredményt olyannyira javítani, hogy már év közben 70—75 °/o-os kelési eredményeink voltak és így a korábbi 40—50 %-os kelési eredményt globálisan, mintegy hatvanezer kacsára vetítve 60 százalékos kelési eredménnyel fejeztük be. A szövetkezet az említett összmennylségből hozzávetőleg tizenötezer darabot naposkacsaként értékesített a SZKSZ-be tömörült kisállattenyésztők részére, negyvenötezer kacsát pedig pecsenyekacsa formájában a Dunajská Stredai (dunaszerdahelyi) baromfiipar részére értékesített. A pecsenyekacsák 52 napos korra elérték a darabonkénti 2,40 kg-os átlagsúlyt és 90 %-os

I. minőségű osztályú kihozatallal kerültek értékesítésre. A pecsenyekacsa nevelés gazdasági előnyeit és hasznosságát azzal is elősegítette a szövetkezet vezetősége, hogy olyan alkalmi takarmányokat is be tudott iktatni a kacsanevelésbe, mint például vágóhídi hulladékot, sörgyári mellékterméket, s így az egy kg élősúly előállításának önköltségét jelentős mértékben csökkentette, mivel nem kizárólag táptakarmányon kellett az állatokat nevelni.

— Milyen volt a takarmányfogyasztás?

— Egy kg élősúly előállításához 3,20—3,30 kg táptakarmányt használtunk fel.

— Hogyan alakult a költségszámítás?

— A baromfiipar 14 koronát fizetett kilónként az első minőségi osztályba sorolt pecsenyekacsáért, az előállítási költség pedig 8—8,50 korona közötti volt. Mivel saját keltetésből származott a naposkacsa, ez a hasznosságot jelentős mértékben elősegítette. Annak ellenére, hogy az elmúlt évi kelési eredmény évi átlagban 60 %-os volt, egy naposkacsa előállítási költsége körülbelül 7 koronán állt meg. 1

Naposkacsa kisäliatiHivsztöknek

(A szerző felvételei)

— Mi a helyzet a kacsalenyésztés szakaszán idén?

— Ugyancsak a Dunaivánkai Baromfitenyésztési Kutató Intézettől kapott szövetkezetünk a múlt év nyarán szaporítóanyagot. Igen jó nevelési eredménnyel sikerült kiegyenlített törzsállományt kialakítani 1200 tojóból és 250 gácsérból. Ezek az állatok ez év január végén, február elején kezdtek termelni és tgy az első tenyésztojás kelletőgépbe rakása február közepén történt, úgyhogy március végén jelent meg az első naposkacsa tétel. Ez évben már a kelést arány is javult a tavalyi tapasztalatokra alapozva. A szövetkezetben négy dolgozó állandóan foglalkozhatott a keltetéssel, mégpedig Hervai Rezsőné, Meleg Anna, Lelkes Gizella és Mészáros Ilona. Közreműködésükkel sikerült a kelési eredményt oda fejleszteni, hogy az átlagos eredmény 72 százalékos. Terv szerint a keltetést augusztus végéig folytatjuk, s eddig az ideig több mint 45 000 napos kacsa lát egybevetve idén keltetőnkben napvilágot. Hetente 3500—3800 naposkacsát adunk el; Meghiúsul a szövetkezetnek az a terve, hogy idén a múlt évinél több pecsenyekacsát neveljen, mert a háztáji baromfitenyésztők részéről a vártnál nagyobb érdeklődést sikerült elérni a naposkacsa iránt. Éhez a Szabad Földműves egyik cikke segített bennünket, aminek folytán a dél-szlovákiai járásokból, főleg a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége tagjaitól és helyi szervezeteitől annyi rendelés érkezett, hogy ezidáig csaknem minden naposkacsa elkelt. Azt a naposkacsa mennyiséget, amely iránt esetleg már nem mutatkozna érdeklődés, továbbneveljük és pecsenyekacsa formájában értékesítjük.

— Melyek a jövőre vonatkozó elképzeléseik?

— Jövő évben a kacsa-törzsállományt a szövetkezet tovább fejleszti. Aszerint ahogyan a szövetkezet vezetői mérlegelték a kacsatartás gazdaságosságát,

Naposkacsák az Ható körül.

valószínűleg 2000 tenyészállattal végeznénk a termelést és az idei évtől eltérően tyúkféle keltetésével a szövetkezet nem fog foglalkozni, s az egész keltetőgép kapacitást kacsatojás keltetésére használja majd fel. Egyébként kis BIOS keltetőgépeket használunk, amelyek mindegyikébe 2400 darab kacsatojás fér. Ezidőszerint 14 előkeltető gépünk és 10 darab bújtatőgépünk van.

— Milyen technológiát alkalmaznak a kacsatajás keltelésekor?

— A gépkezelők a kiadott részletes technológiai utasítások szerint tevékenykednek. A kacsák huszonnyolc nap alatt kelnek ki. A csökkenő relativ páratartalom pótlását úgy oldjuk meg, hogy 38—39 °C hőmérsékletű vizet szinte ködszerűen permetezzük a tojásra, illetve juttatunk a keltetőgép belső légterébe ami kialakítja azt a nagy páratartalmat, ami különösen a kelési időszak végefelé szükséges. A keltetés befejezése előtt 70—86 % relatív páratartalmat kell kialakítani, egyébként 60 —70 %-os páratartalom szükséges. A keltetőgépben a tojás hőmérséklete

37,8—37,5 °C között ingadozik.

A tojás gépesített forgatását kétóránként kell végezni, ezt kiegészítve a keltetés fő időszakában még kézi forgatást is alkalmazunk, hogy a tojás béltartalma minél tökéletesebben szívódjék és használódjék fel a kiskacsa testállományának kialakítására. Menet közben jöttünk^rá, hogy a tenyésztojás termelésekor milyen nagy sze-. repe és jelentősége van az istálló : higiéniájának, de különösképpen az alomunyag megválasztásának. Idén több gondot okozott az aspergillus tehát a penészfertőzés, amit a szalma alomanyag okozott. Ezt sikerült lokalizálni, azzal, hogy az utóbbi időben száraz fűrészporral almozunk és gyakori fürészpor felrázással teljesen száraz almot biztosítunk. így tiszta környezetben tudják az állatok a tojást megtermelni és ki tudjuk küszöbölni a penészfertőzés okozta kiesést, amelynek keletkezését a keltetőgépben lévő magas páratartalom hatványozottan elősegít. A penészfertözés a kacsaembrió elpusztulását eredményezné, amit a száraz fűrészpor alkalmazása megakadályoz. A tojás fürösztését Ví %-os Ajotin vagy Vi % os Kloramin oldatban végezzük. A keltetőbe helyezés előtt a tojást Vz %-os Ajotin oldatba mártjuk azután pedig a gépben még tíz percen keresztül hipermangánnal és formalin gázzal történik a tojás további fertőtlenítése. Ez elégséges ahhoz, hogy a továbbiakban semmi néven nevezendő fertőző megbetegedés ne terjedjen tovább.

Mindezek az intézkedések hozzájárultak a kelési arány javulásához, s meghozták a gazdasági sikert is.

KUCSERA SZ1LÄRD

Hervai Olga a tálca lejtésváltozásán kívül még csavaró mozdulattal kézileg is forgatja a kacsatojásokat.

tehát még nem is ismeri, hanen tartson ki hű, öreg, megblzhaU lenkeszter puskája mellett, an nál is Inkább, meri most med véről van szó ... I Az asszony rábeszélése dia dalmaskodott. A vadonatúj pus ka otthon maradt, lógott i fegyver fogason annak ellenért hogy a lenkeszter fegyver ко pott jószág volt és töltény húzója gyakran felmondta ■ •szolgálatot, ami lényeges é veszedelmes hiba.

Mihály napkor, amikor a já vorfárői már lehullott a falt vél. A sötétokker színű ősi szőnyeg ropogott a csizmár talpa alatt, és lehetetlenné tel te a zajtalan mozgást.

Még napkelte elölt Indultai a rétre, melyen azelőtt napont egy abnormális agancsü őzba legelészett. Az agancs jobb tői zse nyárshoz hasonlított és vt szedelmet jelentett a üzekeü vetélytúrsak részére. ^

A rét felső végén forrás esi, logott. Nótázó csermely csörgt dezett belőle. A kis patak pan ját smaragdzöld jüoecske szegé lyezte. • '

Azonban nem esett lóvéi mert ma nem tett a réten lálc gatást a kiselejtezésre szár, őzbak. Cserkészni indultam bujkáló özbak után. Öreg vágó son át vezetett a vadász ösvéni A vágást málna cserje és várt

ses virágú epilobium özönlölte el.

Aró társam szűk mélyútba húzódott. Onnan akarta megfigyelni a vad mozgását. Rókára lesett, de mert a császármadáron kívül nem látott egyebet, vadásztáská/át szedte elő és az „elemózsiájából“ alaposan befalatozott. Amikor pipára akart gyújtani, váratlanul pattanást hallott.

Aró hegyezte a fülét mint a róka, ha egércincogásra les. Tág szemmel bámult mindenfelé. Egyszer csak azt vette észre, hogy hatalmas medve álldogál az erdő szélén és szimatol. Testének mellső része magasabb volt a hátsónál. Bundájának színe szürkés árnyalatot kapott a fölkelő nap ragyogó sugaraitól. A mackó szüntelen keresett, kutatott, fekete áfonyán legelészett. Olykor-olykor . felemelte JfjÉtL mintha keresne valamit. Szimatolt.

Társam föltételezte, hogy a medve nem fog távozni az erdő széléiül, s ezért föltétlenül szükséges hogy maga a vadász lopódzzék hozzá, ha lövéshez akar jutni.

A medve azonban váratlanul megfordult és Aró felé vette útját, aki azonnal egy hatalmas jegenyefenyő mögé húzódott s onnan figyelte ellenfelét. A medve lassú lépésben közele dett Aró felé. Pajtásom óvatosan emelte arcához kétcsövűjét és elhatározta, hogy egész közel engedi a ragadozót és szívkamra lövéssel lepi meg.

Arónak a puska sok kelle metlenségel és gondot okozott. Egyik csövét jutóval (vastag sörét], a másikat meg ideál golyóval töltötte. Azután megcélozta a medvét. Sokáig célzott, úgy hógy elzstbbadt tőle a balkar ja.

A távolságot 30 lépésre be csülte, de alaposan tévedett, mert alátámasztott puska esetén valamely tárgy távolsága nem számítható ki pontosan. A távolság gyakran megtévesztő.

— Enyém vagy már! Táskámba gyömöszöllek — gondolta szilárd meggyőződéssel Aró és teljesen megfeledkezett kétcsövűje megbízhatatlansága TÓI.

Bekövetkezett a drámai jelenet: A medve ösztönszerüen bújt egy vastagtörzsü bükkfa mögé, s így csak a feje és hatalmas testének hátsó pereme mutatkozott. Aró szentül hitle, hogy a medvétől 30 lépés a távolság és hogy el ne árulja önmagát, visszafojtotta lélegzetét. Idegesen várta, hogy a medve megmozdul és akkor futót 16 szívkamrájába. De mert