Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-29 / 30. szám

в A nyúltenyésztés régi hagyo­mányra tekinthet vissza, Ázsiá­ban, ugyanis a nyulat már jó­val időszámításunk előtt házi­állatként tartották. Európában a nyulat háziállatként valószí­nűleg nem ismerték, ezért a róla szóló elsó irodalmi fel­jegyzések 100 évvel időszámí­tásunk előtti időből származ­nak. Háziállatként körülbelül időszámításunk elején kezdték tenyészteni Spanyolországban, Olaszországban és Franciaor­szágban. A római nyúltelepek az úgynevezett leporáriumok tulajdonképpen a nyúl háziasí­tásának első fokozatát jelentet­ték. Hozzánk a nyúl körülbelül a 15. század végén került. A nyúltenyésztés történetében nagy fordulatot jelentett a po­rosz-francia háború. A Fran­ciaországot megszálló német hadsereg felismerte a nyúlte­nyésztés előnyeit, mint a jő mi­nőségű hús és prém forrását s a hazatéró katonák otthon Is bevezették a nemes nyúlfaj­­ták tartását. Ez az állattenyész­tési ágazat aztán igen hamar elterjedt egész Európában. A második világháború okoz­ta nagy húshiány idején foko­zódott az érdeklődés a nyúlte­nyésztés iránt, amely az utóbbi húsz évben nagyot fejlődött. Ma már a házinyúl nem „há­borús hús“, hanem elsőrendű, kiváló minőségű húsforrás. A nyúl tenyésztése sok előny-Ä háziŕfyúl tenyésztése nyel Jár. így például a nyűi takarmányhasznosítási képessé­ge jobb mint a baromfié: nagy a szaporodási képessége és szaporulata, tartási költsége a zootechnikai követelmények betartása esetén csekély. A nyúlhús felépítését és össze­tételét tekintve, felér a csibe­hússal és a borjúhússal. A nyúl­­gerezna nélkülözhetetlen nyers­anyaga a kalap- és szűcsipar­nak, a nyúltrágya értékes mel­léktermék. A nyúl bizonyos mi­rigyeit a gyógyszeriparban hor­monok gyártására használják fel. Az angőranyúl gyapjúja 4900т** - *v* Fehér kosárrá bak házinyúl. (Kucsera Szilárd felvétele) ník mérnök CSc. — A házinyúl tenyésztése (Prfroda, 304 old., 80 kép, táblázatok, tárgy- és névmutató, mellékletek, ára kötve Kés 25.—) — könyve foglalkozik részletesen. Ismer­teti a házinyúl fajtáit, jellemzi az egyes fajtákat. Tanácsot ad a házinyúl tartásával, elhelye­zésével, szaporításával, takar­mányozásával és előállított ter­mékeivel kapcsolatban. Figyel­met fordít a higiéniai intézke­désekre a nyűltenyészetekben. Tájékoztat a házinyúl betegsé­geiről és a betegségek gyógy­módjairól. Külön tárgyalja a házinyúl szállítására vonatkozó ismereteket [a nyulat sohase ragadjuk meg a fülénél fogva). Végül részletes felvilágosítást nyújt az örökletesség alapel­veiről. Megmagyarázza a sejt szaporodásban betöltött szere­pét, ismerteti a genetikai elem­zés alapelveit a szín, a szőrzet minősége, a testsúly, a fülhossz és a lógó fül, valamint a ter­mékenység öröklődése vonatko­zásában. A könyv nélkülözhetetlen Is­meretforrást jelent kezdő és tapasztalt tenyésztőink számá­ra egyaránt, a korszerű nyúl­tenyésztés, — tartás —, takar­mányozás szakaszán, valamint a tenyészetek létesítésében s a meglevő kis- és nagytenyésze­tek fellendítésében. Mint segéd tankönyv Jő szolgálatot tesz szakiskoláink tanítói és növen­dékei számára is. Lizoííné M. Irén ШШШШ-4- A baromfitenyésztő ebben a hónapban megkezdi a téli előkészületeket. Elvégzi a tyúk­ól és az egész nevelőtér alapos lisztítását és fertőtlenítését. Nem elég csak kimeszelnl a tyúkólat, hanem egyúttal az efetővályúk és Itatok tisztítá­sáról és fertőtlenítéséről Is gondoskodnunk kell. Az öre­gebb tyúkok vedlése megkez­dődött, ezért tojáshozamuk csökkent, esetleg teljesen be­szüntették a tojást. Eszerint kell a napi takarmányadagot szabályozni, hogy így a vedlés lefolyása a kívánatos legyen. Fontos, bogy a tenyésztő eb­ben a hónapban elvégeztesse az összes állategészségügyi vizsgálatokat és a betegség­megelőző oltást. 9 A kacsatenyésztö elvégzi a jövőévt tenyészanyag kivá­lasztását. A kiselejtezett kacsá­kat elkülönít! és fokozatosan в háztartásban étkezési célra hasznosítja. Továbbtenyésztésre csupán a legmegfelelőbb külső Jelekkel és tulajdonságokkal rendelkező egyedeket hagyja meg. Ebben a hónapban a ka­csák az éjjelt még kint a fö­dött kifutóban töltik. Vegyük figyelembe, hogy a kacsákat a vedlés idején kiadósabb takar­mányozásban szükséges része­síteni, mint az előző nyári idő­szakban. Jl A lúdtenyésztő még egész napon át legelőn hagyja a fal­kát. A kinti mozgás jó hatással van a ludak egészségi állapo­tára. Ne feledjük el a ludakat idejében átkopasztani, mert ha­marosan elhullatnák tollúkat. Minél több a toll, annál bővebb lesz az ország exportlehető­sége. ■ A házinyíiltenyésztő törő­dik a téli takarmány bekészí­téséről a megfelelőnek ítélt mennyiségben. Jóminőségfl szé­na vagy szárított lucerna, vö­röshere nélkül nem érhetünk el házinyűltenyészeteinkben hosszantartó sikereket. Ezidő­­tájt válik időszerűvé a harma­dik alomból származó fiókák elválasztása. Gondoskodni kell kiadós takarmányozásukról, ne­hogy lemaradjanak a növeke­désben. Minél változatosabb a „menü“ ez annál előnyösebb a fiókák számára. A zöldtakar­mány beszerzésének egyre csök­kenő lehetőségeivel egyidőben, fokozottan több kerti zöldség­­hulladékot használunk fel ete­tésre. Mindenekelőtt a karfiol és a kelkáposzta levelek jö­hetnek számításba. ★ A kecsketenyésztő már türelmetlenül várja a kiállítás­sal egybekötött vásár időpont­jának elérkezését. A vásárokat nálunk augusztus utolsó nap­jain vagy szeptember elsó he­tében tartják. Az állatvásár az ellenőrzött nemes fehérkecske tenyészetek tulajdonosat ré­szére ünnepszámba sorolható, mert ezen értékelik a tenyésztő egészévi munkáját. Az állatyá­­sárra csak a fiatal, folyó évben született kecskéket vagy gödö­lyéket vezetik fel. Az értékelés eredménye, illetőleg az illeté­kes haszon-tenyészett osztályba történő besorolás persze min­denekelőtt az állat szüleinek termelékenységétől függ. Au­gusztusban a tenyésztőnek már gondoskodnia kell a téli teri­­méstakarmány beszerzéséről. О A galamblenyészlő ebben a hónapban tulajdonképpen be­fejezi a tenyésztési idényt. Ezért elvégzi a galambház nagytakarítását és fertőtleníté­sét, amely a felszerelésre is vonatkozik. A galambházal fris­sen oltott mésszel kimeszell és a rekeszekből eltávolítja a fész­keket, hogy ezzel is megaka­dályozza a további fészkelést. A kései kelésű galambfiókák sok örömet nem okoznak a tenyésztőnek, mivel fejlődésük vontatott, minek következtében tollasodásuk is késik. Az öreg galambok, s velük együtt az idősebb galambnövendékek oly­kor már augusztusban vedleni kezdenek. Ezidőtájt kiadősab­ban etetjük őket, hogy meg­őrizzék kondíciójukat az előző hónapok szintjén. Q Az egzotikus madarak te­nyésztője még nem gondol tar­katollú kedvenceinek a röpte­­tőból történő áthelyezésére. A volierben az élet a tenyész­­idény kezdetéhez mérten még nem változik. A takarmányozás ugyancsak az eddigi szinten marad, mert még sok fióka van a fészkekben, amelyek csak jónéhány nap múlva re­pülnek ki. □ A nemes kanárimadarak tenyésztője a tenyészidényt be­fejezte. A növendékmadarakat nemek szerint különválasztja, hogy jobban megfigyelhesse őket. Főként a hímek csívite­­lését kell figyelemmel kísérni és meghallgatni hangtúrázásu­kat. A hibás előadásmédú egve­­deket a tenyészetből el kell távolítani. Amennyiben, még vannak öreg hímeink, ezeket előénekeskánt alkalmazzuk. Ezt a szerepet persze csak olyan hímre bízhatjuk, amely az ösz­­szes énekszőlamokat jól adja elő. A takarmányadag a rep­cén kívül egy kevés kender­magot, kanárikölest, nigerát, hántolt zabot, időnként pedig kismennyiségű mákot tartal­maz. Amennyiben méd nyílik rá, zöldeleséget [spenótot, sa­látát, reszelt sárgarépát, tojás­sal) is etetünk. —ar— A horgász-szerencse hajdan A „felicitas piscationis“ latin kifejezést — a „halfogás sze­rencséjét“ — több mint nyolc­száz esztendeje 1138-ban, a vak, II. Béla király mondta jegyzője tollába. A megvakított király ekkor atyjának, Almos hercegnek, a dömősl monostor alapítójának birtokadományait foglalta össze. A dömösi apát­ság 1138-ban számos más föld­birtok, erdő, halfogö-hely tár­saságában — harminchárom helembai halászt kapott ado­mányba, hogy azok „az Ipoly folyón, — Damásd és a Béla­­patak között — s a Dunán bár­hol szabadon halásszanak" a monostor számára. Hogy minél több böjti halételt juttassanak a dömösi papok asztalára, a helembai halászokat Béla ki­rály nyolc ökör, hatalmas szán­tóföldek, egy Ipolyi halászta­­nya, s egy ottani nagy erdő boldog birtokosává tette. HARMINCHÄROM HELEMBAI HALÁSZ Az oklevél név szerint is fel­sorolja Helemba halászait. íme a legrégibb magyar dunai ha­­lász-horgászUsta: „Blaskó, Milota s ennek test­vére, Pai'buse a fiával, Malcu, Wieneg, Mihály, Miloša, Mil­­gozt, Kuker, Máté, Bóbita, Sün­­ka, Wesöny, Tusika, Namest, Navasal, Mogdi, Seipe, Bőin, Sedin, Vloscina, Bala, Pucika, Beris, Bodmér, Dalasa, Begös, Werete, Nauasa, Worka, N1- miga“. Bizony alig egy-kettőt értünk ma már belőlük. Ám annál ér­dekesebb az, hogy 1958-ban, amikor Méri István, a buda­pesti Nemzeti Múzeum régésze a felső-dunai Helembai-szige­­ten, az ottani, XIII. században épített érseki nyaraló mellett feltárásokat végzett, a Helem­­bai-szigeli hajdani kápolna alatt, s alapfalai körül, több száz névtelen Árpád-kori halász temetőjére bukkant. Meglehet, hogy a Helembai-sziget volt e régi helembai halászoknak temetőhelye! Az 1138. évi dömösi alapító­levél azt is előírja: a harminc­­három helembai halász mikor, s mennyi halat szolgáltasson az apátságnak! (Azért jelentős ez az adat, mert szemben a kö­zépkori írott emlékek legtöbb­jével — amelyek csak formáli­san utalnak a halhozamra — konkrét mennyiségi adatokat tartalmaz. Mert mit érünk az­zal, hogy tudjuk: 1291-ben Po­zsony város királyi szabadság­levelében III. Endre király ki­mondja, a „pozsonyi városi ha­lászok a zsákmány egy részét, mégpedig a zsákmányul ejtett vizák s a jég alól kihúzott vagy hálóval kifogott egyéb halak egyharmadát kötelesek a pozsonyi királyi vár ispán­iának átadni“. Vagy — meny­­nyiségi szempontból —, mit sem mond II. Géza király 1146. évi oklevele sem, amellyel a győr­­szentmártoni (pannonhalmi) apátságnak visszaadja I. István király adományát, a győri kirá­lyi vízhalászat hozamának sorban a viza — értékesítésé­ből 1457/58-as költségvetési V3-át! Hasonlóképp, azzal sem jutunk sokra, hogy tudjuk: Po­zsony városa a hal — s első­évében kétezer aranyat vett be, az esztergomi érsekség pedig 1487-ben húsz eladott vizáért 107 dukátot, 1488-ban pedig eladott vizáiból s egyéb halai­ból száznyolcvanba! dukálot inkasszált! A tényleges halho­zamra nézve mindezek az ada­tok semmitmondóak. Az 1138. évi dömösi szabad­ságlevél kimondja: a helembai halászoknak minden bét szer­dáján, péntekén s szombatján A dunai halászok utódai... a negyvennapos nagyböjt — quadragesima — idején napon­ta harminc-harminc darab ha­lat kellett Dömösre szállíta­­niok. Ám, a királyi parancs azt is megszabta: mekkorák legye­nek ezek a halak! Kisebbek nem lehetnek — rendeli el II. Béla király —, mint négy tenyérnyi nagysá­gúak (mensura autem Pisclum qutuor Palmarum sunt). Ez a négy tenyérnyi szélesség a ha­lak hosszára vonatkozott, nem számítván ahhoz a hal fejét és farkát. Vagyis: egy haladag mintegy 40—50 cm hosszú, te­hát hozzávetőleg egy kiló szín halhúst jelentett! S most már egyszerű számítással is látjuk, mennyi volt a helembai halá­szok által Dömösre szállított évi hal mennyisége. A halász hetenként (szerda, péntek, szombaton 30 — 301 ... 90 halat szállít: ez évi 4680 darab a negyvennapos nagyböjtön, (na­ponta 30) .... évi 1200 darab, vagyis az évi összemennyiség 5880 db hal. Ha tehát a négytenyérnyi ha­lakat egy kilóval számítjuk, ez a közel hat tonna évi mennyi­ség ugyancsak kemény mun­kába kerülhetett a XII. század felső-dunai halfogóinakl HAL REKESZTÖK A hetven véneki halász évi 14—15 tonna fogott hala (1233-ban) arányaiban egyezik a helembaiak 1138-ban emlílett harminchárom halászának hat tonna körüli évi átlagával. Ez azt jelenti, hogy egy-egv ha­lász évi beszolgáltatási kötele­zettsége körülbelül 200 kilo­gramm körüli volt. Az 1138. évi dömösi alapító­­levélben arról Is találunk ki­rályi intelmeket: mit cseleked­jék a halász, ha ama „Felicitas piscationis“ — a halászszeron­-k — cse — elfordul tőle! Ha a ha­lászok az előírt mennyiséget nem tudják lehalászni — taná­csolja királyi bölcsesség — vá­sárolják meg, s úgy pótolják a hiányzó halmennyiséget! A halfogók azonban aligha jártak halpiacra halakért! Ha nagyjából megnézzük a szám­­szerűségeket — a két-három mázsányi egy főre esó halbe­­szolgáltatási kötelezettséget —, s tudjuk, hogy a néha 600— 700 kilós vizák az űkorig Po­­zsonylg feljártak, azt gondol­hatnánk; egyetlen fejlettebb vizapéldánv meghaladta egy halász évi előírt halmennyisé­gét! Azonban ez a dolog nem volt ilyen egyszerű! A vizák, ezek a Fekete-tengerről évente kétszer felvándorló halóriások csak kora tavaszi, tél végi nászidöszakukban voltak ha­lászhatok, s fogásuk csakis óriási, szinte éves munkát igényló kollektív feltételekkel — a folyammederbe vert cö­­iöpgátak segítségével — való­sulhatott meg. A Duna víziemberei — már a korai Időktől fogva — gon­doskodtak arról, hogy élő ha­laikat, még a vizákat is, tárolni tudják. A nagyobb tokfélék — így a vizák számára is — fo­lyamrészeket rekeszeltek el. Ä kisebb halak elevenen való tá­rolására pedig halastavakat létesítettek. MILYEN VOLT A RÉGI „GYALOM“? Az elmondottakhoz két régi adatot kívánunk kapcsolni. A véneki halászokkal kapcsolat­ban merül fel egyrészt az, bogy halászhálóikat — az apátság fonalából — maguk kötik, más­részt, hogy hajós szolgálatot is teljesítenek. A régi halász­hálókról, az ún. gyalmokról késöközépkori adatunk mondja el, milyenek is voltak e fontos — hal- és vadfogásra — egy­aránt alkalmatos — hálóik Az adat — ha nem dunai vonat­kozású is —, jellemző a dunai hálókra is. Eszerint „az Bod­­roghra olyan gyalom kell. aki száz negyven szömre legyen kötve; a szöme pedig légyen olyan, akin az embernek há­rom ujja kifér. Hossza pedig légyen hatszáz öl (tehát több, mint ezer méter!) és vastag­­szűrű fonalból készüljön A sajkának mondott hajók, amilyeneket 1233-ban a véne­­kiek használtak, pontosabban még ismeretlenek. Azt azonban, hogy milyenek voltak az ugyan­ekkor említett révészladikok, kompok, tudjuk: 1396 ban Zsíg­­mond király ráparancsol Po­zsony városára s elrendeli, hogy a város hat nagyobb komphajót építsen. A hat komp­hajóból három a Duna egyik, három annak túlpartján állion. S a király a hajók befogadó­­képességét előírja: egy-egy komp akkora legyen, hogy azon negyven ló elférjen. Cikkünkben szó esett a viza­­fogásnak folyamzárő-cölöpzettel történő halászatáról, s arról: óriási, kollektív munka volt egy-egy ilyen vizafogó cölöp­sor beverése a folyamág med­rébe, majd pedig annak — A jég elől való — évenkénti el­távolítása. Hogy ezek a viza­fogók nem régi elírások meséi, azt onnan tudjuk: az 1400-as években Pozsonyban már állt egy hatalmas cölőphfd — ha­zánk első hídja —, amelyet jégzajlás előtt évről évre ki­emeltek, s tavasztájt újra lecö­­vekeltek. Zsolnay László keresett Ipari nyersanyag, s is­meretes, hogy a házinyúl egyike a leghasználatosabb kísérleti állatoknak. A házinyúl ezen tulajdonságainak természetes következménye, hogy tenyész­tése elvesztette a kizárólag kisüzemi jellegét és intenzív nagy tenyészett ágazattá ala­kul. 0j, nemes fajták és típu­sok váltak a jóminőségű hús és nyersanyag elsőrendű és nélkülözhetetlen forrásává. A helyes, sikeres és gazda­ságos ny últenyésztés minden problémájával Róbert Mucha mérnök docens és Jaroslav Zel-

Next

/
Thumbnails
Contents