Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-29 / 30. szám
в A nyúltenyésztés régi hagyományra tekinthet vissza, Ázsiában, ugyanis a nyulat már jóval időszámításunk előtt háziállatként tartották. Európában a nyulat háziállatként valószínűleg nem ismerték, ezért a róla szóló elsó irodalmi feljegyzések 100 évvel időszámításunk előtti időből származnak. Háziállatként körülbelül időszámításunk elején kezdték tenyészteni Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban. A római nyúltelepek az úgynevezett leporáriumok tulajdonképpen a nyúl háziasításának első fokozatát jelentették. Hozzánk a nyúl körülbelül a 15. század végén került. A nyúltenyésztés történetében nagy fordulatot jelentett a porosz-francia háború. A Franciaországot megszálló német hadsereg felismerte a nyúltenyésztés előnyeit, mint a jő minőségű hús és prém forrását s a hazatéró katonák otthon Is bevezették a nemes nyúlfajták tartását. Ez az állattenyésztési ágazat aztán igen hamar elterjedt egész Európában. A második világháború okozta nagy húshiány idején fokozódott az érdeklődés a nyúltenyésztés iránt, amely az utóbbi húsz évben nagyot fejlődött. Ma már a házinyúl nem „háborús hús“, hanem elsőrendű, kiváló minőségű húsforrás. A nyúl tenyésztése sok előny-Ä háziŕfyúl tenyésztése nyel Jár. így például a nyűi takarmányhasznosítási képessége jobb mint a baromfié: nagy a szaporodási képessége és szaporulata, tartási költsége a zootechnikai követelmények betartása esetén csekély. A nyúlhús felépítését és összetételét tekintve, felér a csibehússal és a borjúhússal. A nyúlgerezna nélkülözhetetlen nyersanyaga a kalap- és szűcsiparnak, a nyúltrágya értékes melléktermék. A nyúl bizonyos mirigyeit a gyógyszeriparban hormonok gyártására használják fel. Az angőranyúl gyapjúja 4900т** - *v* Fehér kosárrá bak házinyúl. (Kucsera Szilárd felvétele) ník mérnök CSc. — A házinyúl tenyésztése (Prfroda, 304 old., 80 kép, táblázatok, tárgy- és névmutató, mellékletek, ára kötve Kés 25.—) — könyve foglalkozik részletesen. Ismerteti a házinyúl fajtáit, jellemzi az egyes fajtákat. Tanácsot ad a házinyúl tartásával, elhelyezésével, szaporításával, takarmányozásával és előállított termékeivel kapcsolatban. Figyelmet fordít a higiéniai intézkedésekre a nyűltenyészetekben. Tájékoztat a házinyúl betegségeiről és a betegségek gyógymódjairól. Külön tárgyalja a házinyúl szállítására vonatkozó ismereteket [a nyulat sohase ragadjuk meg a fülénél fogva). Végül részletes felvilágosítást nyújt az örökletesség alapelveiről. Megmagyarázza a sejt szaporodásban betöltött szerepét, ismerteti a genetikai elemzés alapelveit a szín, a szőrzet minősége, a testsúly, a fülhossz és a lógó fül, valamint a termékenység öröklődése vonatkozásában. A könyv nélkülözhetetlen Ismeretforrást jelent kezdő és tapasztalt tenyésztőink számára egyaránt, a korszerű nyúltenyésztés, — tartás —, takarmányozás szakaszán, valamint a tenyészetek létesítésében s a meglevő kis- és nagytenyészetek fellendítésében. Mint segéd tankönyv Jő szolgálatot tesz szakiskoláink tanítói és növendékei számára is. Lizoííné M. Irén ШШШШ-4- A baromfitenyésztő ebben a hónapban megkezdi a téli előkészületeket. Elvégzi a tyúkól és az egész nevelőtér alapos lisztítását és fertőtlenítését. Nem elég csak kimeszelnl a tyúkólat, hanem egyúttal az efetővályúk és Itatok tisztításáról és fertőtlenítéséről Is gondoskodnunk kell. Az öregebb tyúkok vedlése megkezdődött, ezért tojáshozamuk csökkent, esetleg teljesen beszüntették a tojást. Eszerint kell a napi takarmányadagot szabályozni, hogy így a vedlés lefolyása a kívánatos legyen. Fontos, bogy a tenyésztő ebben a hónapban elvégeztesse az összes állategészségügyi vizsgálatokat és a betegségmegelőző oltást. 9 A kacsatenyésztö elvégzi a jövőévt tenyészanyag kiválasztását. A kiselejtezett kacsákat elkülönít! és fokozatosan в háztartásban étkezési célra hasznosítja. Továbbtenyésztésre csupán a legmegfelelőbb külső Jelekkel és tulajdonságokkal rendelkező egyedeket hagyja meg. Ebben a hónapban a kacsák az éjjelt még kint a födött kifutóban töltik. Vegyük figyelembe, hogy a kacsákat a vedlés idején kiadósabb takarmányozásban szükséges részesíteni, mint az előző nyári időszakban. Jl A lúdtenyésztő még egész napon át legelőn hagyja a falkát. A kinti mozgás jó hatással van a ludak egészségi állapotára. Ne feledjük el a ludakat idejében átkopasztani, mert hamarosan elhullatnák tollúkat. Minél több a toll, annál bővebb lesz az ország exportlehetősége. ■ A házinyíiltenyésztő törődik a téli takarmány bekészítéséről a megfelelőnek ítélt mennyiségben. Jóminőségfl széna vagy szárított lucerna, vöröshere nélkül nem érhetünk el házinyűltenyészeteinkben hosszantartó sikereket. Ezidőtájt válik időszerűvé a harmadik alomból származó fiókák elválasztása. Gondoskodni kell kiadós takarmányozásukról, nehogy lemaradjanak a növekedésben. Minél változatosabb a „menü“ ez annál előnyösebb a fiókák számára. A zöldtakarmány beszerzésének egyre csökkenő lehetőségeivel egyidőben, fokozottan több kerti zöldséghulladékot használunk fel etetésre. Mindenekelőtt a karfiol és a kelkáposzta levelek jöhetnek számításba. ★ A kecsketenyésztő már türelmetlenül várja a kiállítással egybekötött vásár időpontjának elérkezését. A vásárokat nálunk augusztus utolsó napjain vagy szeptember elsó hetében tartják. Az állatvásár az ellenőrzött nemes fehérkecske tenyészetek tulajdonosat részére ünnepszámba sorolható, mert ezen értékelik a tenyésztő egészévi munkáját. Az állatyásárra csak a fiatal, folyó évben született kecskéket vagy gödölyéket vezetik fel. Az értékelés eredménye, illetőleg az illetékes haszon-tenyészett osztályba történő besorolás persze mindenekelőtt az állat szüleinek termelékenységétől függ. Augusztusban a tenyésztőnek már gondoskodnia kell a téli teriméstakarmány beszerzéséről. О A galamblenyészlő ebben a hónapban tulajdonképpen befejezi a tenyésztési idényt. Ezért elvégzi a galambház nagytakarítását és fertőtlenítését, amely a felszerelésre is vonatkozik. A galambházal frissen oltott mésszel kimeszell és a rekeszekből eltávolítja a fészkeket, hogy ezzel is megakadályozza a további fészkelést. A kései kelésű galambfiókák sok örömet nem okoznak a tenyésztőnek, mivel fejlődésük vontatott, minek következtében tollasodásuk is késik. Az öreg galambok, s velük együtt az idősebb galambnövendékek olykor már augusztusban vedleni kezdenek. Ezidőtájt kiadősabban etetjük őket, hogy megőrizzék kondíciójukat az előző hónapok szintjén. Q Az egzotikus madarak tenyésztője még nem gondol tarkatollú kedvenceinek a röptetőból történő áthelyezésére. A volierben az élet a tenyészidény kezdetéhez mérten még nem változik. A takarmányozás ugyancsak az eddigi szinten marad, mert még sok fióka van a fészkekben, amelyek csak jónéhány nap múlva repülnek ki. □ A nemes kanárimadarak tenyésztője a tenyészidényt befejezte. A növendékmadarakat nemek szerint különválasztja, hogy jobban megfigyelhesse őket. Főként a hímek csívitelését kell figyelemmel kísérni és meghallgatni hangtúrázásukat. A hibás előadásmédú egvedeket a tenyészetből el kell távolítani. Amennyiben, még vannak öreg hímeink, ezeket előénekeskánt alkalmazzuk. Ezt a szerepet persze csak olyan hímre bízhatjuk, amely az öszszes énekszőlamokat jól adja elő. A takarmányadag a repcén kívül egy kevés kendermagot, kanárikölest, nigerát, hántolt zabot, időnként pedig kismennyiségű mákot tartalmaz. Amennyiben méd nyílik rá, zöldeleséget [spenótot, salátát, reszelt sárgarépát, tojással) is etetünk. —ar— A horgász-szerencse hajdan A „felicitas piscationis“ latin kifejezést — a „halfogás szerencséjét“ — több mint nyolcszáz esztendeje 1138-ban, a vak, II. Béla király mondta jegyzője tollába. A megvakított király ekkor atyjának, Almos hercegnek, a dömősl monostor alapítójának birtokadományait foglalta össze. A dömösi apátság 1138-ban számos más földbirtok, erdő, halfogö-hely társaságában — harminchárom helembai halászt kapott adományba, hogy azok „az Ipoly folyón, — Damásd és a Bélapatak között — s a Dunán bárhol szabadon halásszanak" a monostor számára. Hogy minél több böjti halételt juttassanak a dömösi papok asztalára, a helembai halászokat Béla király nyolc ökör, hatalmas szántóföldek, egy Ipolyi halásztanya, s egy ottani nagy erdő boldog birtokosává tette. HARMINCHÄROM HELEMBAI HALÁSZ Az oklevél név szerint is felsorolja Helemba halászait. íme a legrégibb magyar dunai halász-horgászUsta: „Blaskó, Milota s ennek testvére, Pai'buse a fiával, Malcu, Wieneg, Mihály, Miloša, Milgozt, Kuker, Máté, Bóbita, Sünka, Wesöny, Tusika, Namest, Navasal, Mogdi, Seipe, Bőin, Sedin, Vloscina, Bala, Pucika, Beris, Bodmér, Dalasa, Begös, Werete, Nauasa, Worka, N1- miga“. Bizony alig egy-kettőt értünk ma már belőlük. Ám annál érdekesebb az, hogy 1958-ban, amikor Méri István, a budapesti Nemzeti Múzeum régésze a felső-dunai Helembai-szigeten, az ottani, XIII. században épített érseki nyaraló mellett feltárásokat végzett, a Helembai-szigeli hajdani kápolna alatt, s alapfalai körül, több száz névtelen Árpád-kori halász temetőjére bukkant. Meglehet, hogy a Helembai-sziget volt e régi helembai halászoknak temetőhelye! Az 1138. évi dömösi alapítólevél azt is előírja: a harminchárom helembai halász mikor, s mennyi halat szolgáltasson az apátságnak! (Azért jelentős ez az adat, mert szemben a középkori írott emlékek legtöbbjével — amelyek csak formálisan utalnak a halhozamra — konkrét mennyiségi adatokat tartalmaz. Mert mit érünk azzal, hogy tudjuk: 1291-ben Pozsony város királyi szabadságlevelében III. Endre király kimondja, a „pozsonyi városi halászok a zsákmány egy részét, mégpedig a zsákmányul ejtett vizák s a jég alól kihúzott vagy hálóval kifogott egyéb halak egyharmadát kötelesek a pozsonyi királyi vár ispániának átadni“. Vagy — menynyiségi szempontból —, mit sem mond II. Géza király 1146. évi oklevele sem, amellyel a győrszentmártoni (pannonhalmi) apátságnak visszaadja I. István király adományát, a győri királyi vízhalászat hozamának sorban a viza — értékesítéséből 1457/58-as költségvetési V3-át! Hasonlóképp, azzal sem jutunk sokra, hogy tudjuk: Pozsony városa a hal — s elsőévében kétezer aranyat vett be, az esztergomi érsekség pedig 1487-ben húsz eladott vizáért 107 dukátot, 1488-ban pedig eladott vizáiból s egyéb halaiból száznyolcvanba! dukálot inkasszált! A tényleges halhozamra nézve mindezek az adatok semmitmondóak. Az 1138. évi dömösi szabadságlevél kimondja: a helembai halászoknak minden bét szerdáján, péntekén s szombatján A dunai halászok utódai... a negyvennapos nagyböjt — quadragesima — idején naponta harminc-harminc darab halat kellett Dömösre szállítaniok. Ám, a királyi parancs azt is megszabta: mekkorák legyenek ezek a halak! Kisebbek nem lehetnek — rendeli el II. Béla király —, mint négy tenyérnyi nagyságúak (mensura autem Pisclum qutuor Palmarum sunt). Ez a négy tenyérnyi szélesség a halak hosszára vonatkozott, nem számítván ahhoz a hal fejét és farkát. Vagyis: egy haladag mintegy 40—50 cm hosszú, tehát hozzávetőleg egy kiló szín halhúst jelentett! S most már egyszerű számítással is látjuk, mennyi volt a helembai halászok által Dömösre szállított évi hal mennyisége. A halász hetenként (szerda, péntek, szombaton 30 — 301 ... 90 halat szállít: ez évi 4680 darab a negyvennapos nagyböjtön, (naponta 30) .... évi 1200 darab, vagyis az évi összemennyiség 5880 db hal. Ha tehát a négytenyérnyi halakat egy kilóval számítjuk, ez a közel hat tonna évi mennyiség ugyancsak kemény munkába kerülhetett a XII. század felső-dunai halfogóinakl HAL REKESZTÖK A hetven véneki halász évi 14—15 tonna fogott hala (1233-ban) arányaiban egyezik a helembaiak 1138-ban emlílett harminchárom halászának hat tonna körüli évi átlagával. Ez azt jelenti, hogy egy-egv halász évi beszolgáltatási kötelezettsége körülbelül 200 kilogramm körüli volt. Az 1138. évi dömösi alapítólevélben arról Is találunk királyi intelmeket: mit cselekedjék a halász, ha ama „Felicitas piscationis“ — a halászszeron-k — cse — elfordul tőle! Ha a halászok az előírt mennyiséget nem tudják lehalászni — tanácsolja királyi bölcsesség — vásárolják meg, s úgy pótolják a hiányzó halmennyiséget! A halfogók azonban aligha jártak halpiacra halakért! Ha nagyjából megnézzük a számszerűségeket — a két-három mázsányi egy főre esó halbeszolgáltatási kötelezettséget —, s tudjuk, hogy a néha 600— 700 kilós vizák az űkorig Pozsonylg feljártak, azt gondolhatnánk; egyetlen fejlettebb vizapéldánv meghaladta egy halász évi előírt halmennyiségét! Azonban ez a dolog nem volt ilyen egyszerű! A vizák, ezek a Fekete-tengerről évente kétszer felvándorló halóriások csak kora tavaszi, tél végi nászidöszakukban voltak halászhatok, s fogásuk csakis óriási, szinte éves munkát igényló kollektív feltételekkel — a folyammederbe vert cöiöpgátak segítségével — valósulhatott meg. A Duna víziemberei — már a korai Időktől fogva — gondoskodtak arról, hogy élő halaikat, még a vizákat is, tárolni tudják. A nagyobb tokfélék — így a vizák számára is — folyamrészeket rekeszeltek el. Ä kisebb halak elevenen való tárolására pedig halastavakat létesítettek. MILYEN VOLT A RÉGI „GYALOM“? Az elmondottakhoz két régi adatot kívánunk kapcsolni. A véneki halászokkal kapcsolatban merül fel egyrészt az, bogy halászhálóikat — az apátság fonalából — maguk kötik, másrészt, hogy hajós szolgálatot is teljesítenek. A régi halászhálókról, az ún. gyalmokról késöközépkori adatunk mondja el, milyenek is voltak e fontos — hal- és vadfogásra — egyaránt alkalmatos — hálóik Az adat — ha nem dunai vonatkozású is —, jellemző a dunai hálókra is. Eszerint „az Bodroghra olyan gyalom kell. aki száz negyven szömre legyen kötve; a szöme pedig légyen olyan, akin az embernek három ujja kifér. Hossza pedig légyen hatszáz öl (tehát több, mint ezer méter!) és vastagszűrű fonalból készüljön A sajkának mondott hajók, amilyeneket 1233-ban a vénekiek használtak, pontosabban még ismeretlenek. Azt azonban, hogy milyenek voltak az ugyanekkor említett révészladikok, kompok, tudjuk: 1396 ban Zsígmond király ráparancsol Pozsony városára s elrendeli, hogy a város hat nagyobb komphajót építsen. A hat komphajóból három a Duna egyik, három annak túlpartján állion. S a király a hajók befogadóképességét előírja: egy-egy komp akkora legyen, hogy azon negyven ló elférjen. Cikkünkben szó esett a vizafogásnak folyamzárő-cölöpzettel történő halászatáról, s arról: óriási, kollektív munka volt egy-egy ilyen vizafogó cölöpsor beverése a folyamág medrébe, majd pedig annak — A jég elől való — évenkénti eltávolítása. Hogy ezek a vizafogók nem régi elírások meséi, azt onnan tudjuk: az 1400-as években Pozsonyban már állt egy hatalmas cölőphfd — hazánk első hídja —, amelyet jégzajlás előtt évről évre kiemeltek, s tavasztájt újra lecövekeltek. Zsolnay László keresett Ipari nyersanyag, s ismeretes, hogy a házinyúl egyike a leghasználatosabb kísérleti állatoknak. A házinyúl ezen tulajdonságainak természetes következménye, hogy tenyésztése elvesztette a kizárólag kisüzemi jellegét és intenzív nagy tenyészett ágazattá alakul. 0j, nemes fajták és típusok váltak a jóminőségű hús és nyersanyag elsőrendű és nélkülözhetetlen forrásává. A helyes, sikeres és gazdaságos ny últenyésztés minden problémájával Róbert Mucha mérnök docens és Jaroslav Zel-