Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-29 / 30. szám

10

SZABAD FÖLDMŰVES

1972. lôHue 29.

• в

— jaj, feküdjön vtssza apám, hová akar menni, hová az Isten szerelmére, mire van szüksége?

— A harisnyám add Ide Anna. Meg a csizmát. A vékony ujjas kint van a szegen?

— Minden megvan, csak feküdjön vtssza szépen. Mindjárt hozom a levest, galuskával, sok murokkal, éppen úgy, ahogy szereti.

Anna már túl volt a nagy ijedtségen. Amikor az apósa nevén kiáltotta, mintha eljüjták volna minden erejét, egy pillanatig mozdulni sem bírt. Aztán menekülni szeretett volna, ki az udvarra, ki az útra, át a szomszédhoz, segítségért. Talán ki is rohan a házból, ha apósa másodszor is nem kiáltja: Anna, tel

— Szerezz ide mindent, felöltözöm!

Esztendeje elmúlt, hogy a öreg az

ágyat nyomja. A kicsi orvosnő még a lélen megmondta: fel kell készülni a legrosszabbra. A vese meg a máj nem akar ,tovább dolgoni,

$s most fel akar öltözni. Bárcsak Itthon volna a,gyermek, átszalasztaríá Istbánékhoz, a legnagyabbik fiához, vagy Zsuzsa után üzenne, jöjjenek gyorsán az apjukhoz, baj van készülőben.

Anna felrázta .a párnákat, elsimította. a lepedőt, és gyöngéden próbálta lefektetni az öreget.

— Hozom az ételt, apám. Egyék, aztán majd felöltözhet. Rossz idő van, eső készül. Hová menne ilyen időben?

Az öreg durván félrelökte a menyét. .

— Mondtam, hogy fel akarok öltözni. Az asztalnál eszem, mint a többiek.

Anna tehetetlenül állt az ágy mellett. A harisnya kint van a kamrában, a felhasogatni való rongyok között. A csizma... A télen azt viselte Sándor, még tavasszal is felhúzta, ha nagy volt a sár. Hol lehet most? Sándor biztosan tudná. Valahol kint az istállóban a mocsokban, ha egyáltalán megvan.

— Hozod már?

— Hozom apám, addig is feküdjön vissza.

— Most hozzad- Most! — parancsolt az öreg, mint betegsége előtt, amikor minden csak úgy történhetett, ahogy ö akarta.

Anna még mindig nem mozdult, nézte az öreget, akinek már csak a hangja volt a régi; arcára rászáradt a megsárgult bőr, karja, lába elvékonyodott.

— Annál Megkukultál?

Jaj. honnét szedje most elő az'öreg ruháit? Sándor még az ingeit is elviselte. Csak egy maradt, az ünneplő, az is vasalatlan. A harisnyát biztosan megrágta az egér, hol keresse a csizmát?

— Megyek apám, megyek...

Sándor ruháival tért vissza, jó későre.

— A harisnya a szcipulóban van. a csizmát elvittük ialpaltaini, vegye csak fel ezeket, reggelre kész a csizma, a harisnya Is megszárad.

Az öreg nem mozdult, csak nézte a menyét, vad. haragos tekintettel, még vicsorílotl is, éppen úgy, mint régen, ha valami nem tetszett neki.

— Sándor mikor /ön haza?

— Ebédre biztosan hazajön — mondta Anna és sírt, mert tudta.

hogy apósa panaszkodni jog, pedig 6 nem hibás semmiért.

Az öreg szótlanul öltözött, nem engedte, hogy menye segítsen, még a bakancsot is maga fűzte be. Anna ki-kilesett az ablakon, bár már jönne valamelyik, bár jönne valaki, mert ennek a készülődésnek nem lenne jó vége. A nagyapja jutott eszébe, ő is sokáig volt fekvő beteg, aztán egy szép napon rántott káposztát kért oldalassal, 6, aki eladdig csak híg leveseket evett. Amikor aztán az asztalhoz ült, hirtelen lefordult a székről és meghalt, még az első falást sem nyelte le.

: Nagy volt az ing, bő volt a nadrág, a nehéz bakancsokat alig bírta emelni, az öreg. Óvatosan csoszogott, mintha, most tanulna járni, mintha félne, hogy elesik. A tornácon megállt, arcát a nap felé tartotta és elhunyta a szemét.

— Hozok egy széket, üljön egy ktcsit a napon, jót jog tenni.

*—•'* Nem kell — mondta az öreg, nem haragosan, inkább lemondóan, és elindult lejeié a garádlcson. Anna kísérte, készen, hogy megfoghassa, hogy segítségért kiálthasson, ha el •akar esni az öreg.

— Apám, elég volt a sétából, menjünk vissza, a kályhán hagytam az ételt, odaég. Sándor is mindjárt itt'höú van, enni kell neki. <

Kz öreg csoszogott tovább, mintha nem is hallotta volna, hogy mit mondott a menye. Benézett a disznóólba, a mindig éhes süldők visítva, egymást lökdösve rohantak a vályúra; a koca aprókat nyögve röfögve íápászkodoít fel.

— A napokban ellik. Holnap, holnapután ...

— Zöldet hozz neki! — parancsolt az öreg. — Frisset a kertből.

Annában fellobbant a harag, eltépett az öreg mellől. Még most is dirigál? Tudom, én hogy mit kell csináljak! Talán nem eleget rohanok egész nap?

Otthagyta az öreget az udvar közepén. Hadd csináljon azt, amit akar.

Azért néha kinézett a konyha ablakán.

Az öreg villával a kezében lépett az istállóba. Fáradt volt, és ez a fáradtság más volt, mint amit egésznapi kaszálás után érzett. Leült a fejőszékre, hátát a falnak támasztotta, tele volt keserűséggel, — Vajkő idősebb mint én, talán a hetvenet is betöltötte, mégis olyan, mint egy fenyő ... Kispál is jól bírja még, borjúkat. hizlal, hármat, nem kevesebbet. Ha leadja, tízezer üti a markát... — Felállt viliázni kezdte az almot.

Itt talált rá a fia.

— Az .ég szerelmére, apám! Miért kelt fel?"

— Canés a tehén, meg kellene pucolni. A farka sem volt kimosva rég... Hol vannak a borjúk?

— A csordában. De jöjjön már.

— Ott kint mm híznak meg...

— Még nőjenek, fő a legelő.-r Kövér idő jár — mondta az öreg és indult kifelé a pajtából, de a küszöbben megbotlott, s el is vágódik, ha Sándor nincs mellette.

Tiszta ágy, felvert párnák várták az öreget, de nem akart lefeküdni,

hiába kérlelte Anna, hiába erösköclött a fia.

A kiest Sándor is hazajött az iskolából négyen ültek az asztalhoz, ebédeltek csendesen, szó nélkül. Az aszszony minduntalan az öregre lesett, nehogy leforduljon a székről, mint nagyapja...

Nem történt semmi baj; az öreg jobb étvággyal evett, mint máskor, még a cigarettát is megkívánta, rágyújtott.

Anna már leszedte a tányérokat, amikor mesgszólalt:

— Hallom, kiosztják a földeket.

— Osztják — mondta a fia. — De ez most ne foglalkoztassa, magának pihenni kell. — Felállt, indult is volna vissza a gazdaságba, ha az apja nem szól rá:

— Ülj csak le! Neked mennyit adnak?

— Amennyit meg bírunk dolgozni. Az úgy lesz, hogy ...

— Most állj a sarkadra most 1e ne futamodjál meg, mint sokan, amikor alig jutott osztalék. Négy-öt holdat is adhatnak neked.j De ne kint az oldalon. Onnét egy maroknyit sem. A rétből a patak túlsó partján, nem az innenső, a túlsó partján, a cserfáktól lefelé, egy darabban.

— De apám ... — Sándor mosolygott, de ezt nem vette észre az öreg.

— Ügy tégy, ahogy éh mondom! — Ez ismét a régi hang volt, a gazdáé.

— Ki bírna annyi földet megkapálni? Nem arról van szó, hogy... — Az öreg nem hagyta befejezni a fiát.

— Vége a döglödésnek. Kérj csak minél többet. Hajnalban megyünk, visszük a gyermeket is... Mind megyünk!

A kiest Sándor felugrott a székről.

— En iskolába járok.Az öreg haraggal fordult feléje:

— Dologidőben apád sem ment iskolába.

— Az akkor volt — feleselt a gyermek. — P.ég volt, igaz sem volt:

Anna magával vitte a gyereket a konyhába'.

— Föld. jó kövér föld, a patak túlsó partján — mondta az öreg, de inkább csak magának.

— Feküdjön már le, édesapám. Nekem is mennem kell.

— Onnét kérj, csak onnét. Hat holdat.

— Pihenjen egy kicsit. Még beszélgetünk erről.

— En is megyek... Kapálok reggeltől ... a csizmát... a harisnyát...

Levetkeztették lefektették. Aludt az öreg.

Reggel nem ébredt fel. Köves,, terméketlen föld jutott neki, kint a hegyoldalban.

КASSAY MIKLÓS- rag;# ’ ' Ь * • -'А

š v; v--"IM *? Ws А('Щ, ■"

. .... .

f t ív ЯЯШВвя, £ ajtsMgg :■

ŕSít gí.v.-.

Nemsokára átadják rendeltetésének Bratislavában a vén folyót átszelő korszerű hidat.

Lelkes SZ

Aki Szlovákia magyar kultúrájában jártas, Martovee (Martos) község nevének hallatára bizonyára a híres „Martosi bukócsárdás‘-ra, vagy a még ma is megőrzött jellegzetes martosi népviseletre gondol. Igen, ebben a kilencszáz egynéhány lakosú kisközségben mindig ápolták a múltban a népi hagyományokat, a népi kultúrát. A község mai fiatalsága sem vall szégyent. Az útóbbi időben arról tesznek tanúbizonyságot a fiatalok, hogy nagy, merész tettek végrehajtására képesek.

Az ifjúsági szervezet ebben a községben 1963-ben alakult meg 7Ü taggal. Amint munkára került sor, a szervezet vezetősége szomorúan tapasztalta, hogy néhányan nagyon passzívak, csupán csak a létszámot emelik a szervezetben. Többszöri figyelmeztetés után a szervezet tagsága úgy határozott, hogy ezeket a ..papírtagokat ‘ kizárja soraiból. Mivel a szervezet a szövetkezet mellett alakult, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezeti pártszervezet vezetői figyelemmel kísérték a fiatalok munkáját, s a legnagyobb mértékben támogatták munkájukat úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Örömmel tapasztalták a SZISZ-tagok nagy lelkesedését, s szükségszerűnek látták egy ifjúsági klub létesítését. A gondolatot tettek követték. A klub megnyílt, a SZISZ-tagok szépen parkosították a környéket. Saját maguk szerelték be az első berendezéseket is, mint pl. vízvezetéket stb. A szövetkezet a szervezetnek előlegezett egy nagy képernyőjű TV-készüléket olyan formában, hogy az árát a fiatalok ledolgozzák társadalmi munkával. A fiatalok bebizonyították, hogy rászolgáltak az előlegezett bizalomra, A

Fiatalok ezrei sátoroznak a különböző nyaralóhelyeken. Kurincén, Oílrnőr nyaralóhelyén a őadeai fiatalok „vertek sátrat“.

Négyszemközt

Zalatnay Saroltával

Az utóbbi esztendőkben számos interjú, cikk, riport jelent meg Zalatnay Saroltáról, a népszerű magyar táncdalénekesnőről. Nemcsak hazájában és nálunk, de Európa csaknem valamennyi országában, hiszen „Cini“ népszerűsége évről évre fokozódik. És nem véletlenül, hiszen előadásmódja és repertoárja az első nyilvános fellépések óta sokat változott. Már nem csupán a fülbemászó ritmusos és néha kissé szentimentális dalokat énekli, hanem elsősorban igényes, nehéz számokat. Így a temperamentumos, feketehajú kislányt Moszkvától Londonig ismerik a pop-zene kedvelői.

A bratislavai lírát, ahol ugyancsak nagy sikert aratott, amszterdami, majd jugoszláviai fellépések követték. A nemrég lezajlott Split 72 nemzetközi táncdalfesztiválon is nagy sikerrel szerepelt. A külföldi énekesek versenyében Presser Gábor „Why did yongo“ című számával ő győzött.

Gondolom, lapunk fiatal olvasói is jól ismerik a népszerű énekesnőt, s ezért szívesen veszik az alábbi interjút:

9 Köztudott, hogy gyakran vendégszerepei Csehszlovákia falvaiban és városaiban. Hogy érzi magát nálunk, milyen a közönség, milyenek a fiúk?

— Nem udvariasságból mondom, de nagyon szívesen járok Önökhöz, mert érzem, hogy az emberek, a közönség rajongása őszinte szívből járó, és nemcsak a magyarlakta vidékeken, hanem ott is, ahol nem értik dalaim szövegét. A fiúkról csak ennyit: „aranyosak“.

ф A csehszlovák énekesek közül kiket tart jó barátainak?

— Elsősorban Marcela Laiferovát, Karel Gottot, Drobnýt és Laufert említeném.

9 Köztudott, hogy készül a mücheni olimpiára, ahol más neves énekesekkel lép majd fel. Milyen a viszonya a sporthoz, szándékában áll-e megtekinteni néhány versenyszámot is?

— Igen. Elsősorban a labdarúgó mértkőzésekre vagyok kíváncsi, annál is inkább, mert a magyar közvélemény nagyon reméli, hogy Tokió és Mexikó után Münchenben mesterhármast ér el a csapat, s ml nyerjük az aranyérmet. Azt is elárulom, hogy az FTC-nek szurkolok, s a focin kívül a vízisí a legkedvesebb sportágam.

9 Melyik lemezéből fogyott el a legtöbb?

— Az önök által is jól ismert „Fák, virágok, fény" című győztes fesztiválszámból.

© Ismeretes, hogy rengeteg a rajongója. Ezzel bizonyára egyenes arányban áll a levelek száma is.

— Hát igen, néha száz levél is érkezik egy nap alatt (jelentős része Csehszlovákiából], ezért fizikai képtelenség lenne valamennyire válaszolni. Ha időm engedi, kiválogatom a legérdekesebbeket, s azokra édesanyám

felel.

9 Egyedül válogatja számait?

— Nem, mindig megbeszélem valakivel, általában egy zeneszerzővel, hogy melyik a nekem legmegfelelőbb szám.

ф Végül arra kérem, árulja el a közeljövőt illető terveit!

— Szeptemberben a londoni és a budapesti rádió közös műsorában, a világ egyik legnépszerűbb énekesével, Cliff Richarddal lépek fel.

Ordódy Vilmos

ISZ tagok

szövetkezetben az elmúlt év őszén a legsürgősebb munkálatok alkalmával dolgoztak le 450 brigádérát. Persze ebben az esztendőben sem tétlenkednek majd a martovcei fiatalok: a SZISZ-kongresszus tiszteletére vállalták, hogy ősszel a paprikasziiretelesból 561) brigádóra ledolgozásával veszik ki részüket. A r. őszi nagy betakarítás idején ugyanis ez a munka mindig háttérbe szorul, így bizony nagy segítség lesz ez a szövetkezetnek.

Ilyen nagyszerű közösségi szellem kialakításához szükség van egy olyan egyénre, aki nemcsak hogy tud a fiatalok nyelvén beszélni, hanem irányításra is képes. Nos, Martovcén akadt ilyen egyén, mégpedig a fiatalok között: Lalák József, aki megalakulása éta elnöke a szervezetnek. Ö a szervezet motorja. Ügy a társadalmi, mezőgazdasági, mint a kultúrmunkákban mindig az élen jár.

A szervezet szorosan együttműködik a helyi iskola pionírjaival. A SZISZ-tagok vezetnek rajokat, s volt az idén egy nagyon sikeres közös akciójuk is: május elseje előestéjén nagyszerű lainpionos felvonulást szervezlek és rendeztek a község utcáin. Nemcsak a pionírokkal jó a SZISZ- szervezet együttműködése. Együttműködnek a többi tömegszervezettel is. Hogy csak egy példát említsek: a leányok résztvesznek a tűzoltó-versenyeken is. Olyan eredményesek voltak. hogy kiharcolták most is a járási döntőben való részvételt.

A kultúrmunka terén a martovcei szövetkezet SZISZ-tagjait a helyi iskola örökifjú igazgatőja, az 56 éves Zsittnyann István karolta fel. Sok-sok téli estét töltött, néha hideg teremben a fiatalokkal, hogy betanítson

velük egy egész estet betöltő műsort. Zsittnyann István igazgató elvtárs tapasztalatának köszönhető, hogy az életükben először szereplő fiatalok- ~ bői állő gárdával hfisvétkor nagy sikerrel, telt ház előtt mutatták be Martovcén a „Ki a bűnös?“ c. három egyfelvonásos darabból állő két és félórás műsort. A három egyfelvonásos címe: Esős vasárnap. Egy húszasért és Lepsénynél még megvolt. Mindhárom darabnak közös mai témája volt, a mai fiatalok családi problémája. A végig vidám darabokat a közönség nagyon sok esetben szakította félbe tapssal. Mondhatná valaki, hogy a hazai közönség elfogult. A martosi fiatalok azonban a premier őta nagy sikerrel mutatták be műsorukat Vŕbová nad Váhom-on (Vágfüzesd), ímefen (fmely) és Bohatán (Bagota) is. A hazai közönség előtt meg is ismételték már a fellépést, s újbél telt ház lelt (230 személy fér be a martosi kultúrházbal, ami azt jelenti, hogy a község összlakosságának fele látta a műsort. Ezt nem mindenütt mondhatják el. A bárom egyfelvonásosban ezek a fiatalok szerepeltek: Lalák József, Kontás Jutka, Készén Zsuzsa, Keszan Edit, Gyürösiné Jóba Mária, György Magda. Endrédy Sándor, Keszeg Miklós és Rontás Valéria.

A fiatal műkedvelők és Zsittnyann igazgató már most gondolnak a jövőre. Három felvonásos vígjáték begyakorlását tervezik.

A színjátszás mellett még egy fontos eseményre készülnek a martovcei SZISZ-tagok: nemrégiben az Imefen megtartott ifjúsági vetélkedőn kiharcolták a részvételi jogot a járást ifjúsági vetélkedő döntőjében, amelyre ősszel Komárnoban (Komárom) kerül sor. Reméljük, nem családunk bennük s téren sem.

KOIOZSI ERNŐ

%