Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-22 / 29. szám
ф őszi paprikahajtatás fólia alatt Mivel az utóbbi Időben a nyugati piacokon fokozott igény mutatkozik a paprika iránt, a paradicsom ára pedig csökkenő tendenciát mutat, főleg Hollandiában egyre gyakrabban választják őszi kultúraként a paprikahajtatást. Mint ismeretes a paprika nem tartozik az őszszel könnyen hajtható növények közé. Július előtti tüntetésénél több termést lehet szedni, de a termésmennyiség nagyobb része alacson áron kerül értékesítésére. Korábbi ültetés esetén több felkötözési munkát Igényel. Legalkalmasabb ültetési időpont július 10. Ha csak július 10 után ültetünk, akkor a termésmennyiség egy része abban az időben szedhető, amikor már erősen kell fűteni és ez a gazdaságosságra komoly kihatással van. Az utolsó termés ez esetben nem fejlődik kellőképpen és apró marad. Általában 3,20 fesztávolságú, űn. hajókba, négy sort ültetnek, 50 cm-es tőtávolságra. Ha erőteljes növekedésre számíthatunk, akkor a tőtávolság 60 cm-re növelhető. A paprika igen érzékeny a talaj sótartalmára. Ha az előtermény paradicsom volt, akkor számolnunk kell azzal, hogy a talaj összsőtartalma a termelés végén, tehát a paprika fciülteíése előtt magas lesz, ezért ajánlatos a talajt jól átmosni. Ezután a trágyát könnyű talajmunkával dolgozzuk he. Nitrogén trágyázás az esetek túlnyomó többségében szükséges, mert a töl alacsony nitrogén-tartalom növekedési zavarokat okozhat. Ha nem végeztünk talajátmosást, akkor 7 kg'ár NPK komplex műtrágya adható. Kiültetéskor az ültetőgödröknek nedveseknek kell lenniük. Ültetés után azonnal locsolni kell, hogy növényeink gyorsan eredjenek. Vontatóit eredés következtében csökkent növényállományt kaphatunk, természetesen alacsony terméshozammal. Mivel tudjuk, hogy a paprika gyökérrendszerét nagyon lassan fejleszti, az első hetekben — a növekedési ütemet figyelembe véve — rendszeres öntözést igényel. Kedvező időjárás esetén felülről is öntözhetünk, de csak akkor, ha a növényzet elég gyorsan felszárad. Gondoskodnunk kell továbbá arról, hogy felkötözés elölt ne fejlődjön túl a növény. Őszi hajtatásban tövenként két drótszál kifeszítésével keretet adunk a sornak és ebben zsinegekkel nagyszemű hálót készítünk. A terméskötés meghatározza a termesztés sikerét. A legfontosabb kötési időszak augusztus 20. és szeptember 5. közötti idő. Ebből november elejétől december közepéig szedhetünk termést. A terméskötésben jelentkező napi késedelem 4—5 nappal későbbi termésszedést jelent, ami természetesen gazdaságossági szempontból jelentős. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ha fejlettebb, öregebb palántát ültetünk, akkor túl korán kötnek a növények. A főhajtás csúcsában jelentkező első kötéseket ebben az esetben el kell távolítani, mert meggátolják a folyamatos növekedést. Ha túl fiatal palántákat ültetünk, akkor a virág elrúgódik, és így kevesebb kötődésre kell számítanunk. Ebben az esetben a talajt tartsuk szárazabban és ezzel elősegítjük a jobb terméskölést. Száraz időben, a kötés elősegítése érdekében kis vízadagokkal történő ún. „spriccelés“ alkalmazható. Ha a termés megkötődik, már bőségesebb vizadaggal kell öntözni, hogy gyorsabban fejlődhessék. A kellő hőmérséklet biztosításához nem kell túl korán elkezdeni a fűtést: éjjel 15 SC is elegendő. Ahhoz, hogy a növényzetet szárazon tarthassuk, korán keit megkezdeni a fűtést. Ez esetleg már augusztus végén—szeptember elején is szükséges. Ha a fűtőcsöveket 40 'C-os hőmérsékleten tartjuk és a szellőzőnyílásokon kis rést nyitunk, ezzel az apró beavatkozással sok párát távolíthatunk el a hajtatóbereiulezésből. Sötét, borús Időjárás esetén már augusztusban is szükség mutatkozhat, hogy nappal is „szárazra fűtstink“. Később napközben is csak annyit kell fűteni, hogy a levegő hőmérséklete elérje a 20 C fokot. A növényvédelem fő célja az üvegházi moly és a levéltetvek kártételének megakadályozása (fosfotion, pirimor stb.j. Ezek ősszel a letermett növényekről áttelepednek az új kultúrákra. E természeti módszertől csakis akkor várhatunk jó eredményt, lia pontosan betartjuk a megadott kiültetési időpontokat és rendszeresen ügyelünk a növényvédelemre f váltott vegyszerek használatával), mivel igen fontos követelmény, hogy a kultúrát az egész tenyészidő alatt egészségesen tartsuk! В. M. Helyreigazítás Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a Szabad Földműves 1972. június 24-én megjelent 13-as sz. Szakmelléklet 1. oldalán a „Mikor nem teremnek a fák“ című cikkbe sajnálatos hiba csúszott a fordításba. Ezért kérjük kedves olvasóinkat, hogy a fák gyűrűzéséről és a drótlal való elszorításáról írt sorokat helyesen így értelmezzék: A gyűrűzést, valamint a dróttal való elszorítást csak az alniástcrinésűeknél (almafélék) lehetséges, a csonthéjasoknál nem, mivel azok mézgásodását eredményezné erre nincs szükség, mivel rövidesen termőre fordulnak. Továbbá ezen munkálatokat a gyümölcstermesztők véleménye szerint ajánlatos már március hónapban a nedvkeringés megindulásakor elvégezni, hogy a seb még augusztusig beforrjon. A hibáért szíves elnézésüket kérjük. Szerkesztőség Az uborka helyes szedéséről Az uborkát fajtájának megfelelő fejlettségben szedjük. Nem helyes, ha a termés túlfejlődik, ha csúcs! részén sárgás a színe, vagy csíkok mutatkoznak rajta, mert ez azt Jelenti, hogy a termés érésbe ment át. A hosszú uborkát saláta-, a közepeset kovászos-, az aprót ecetes uborkának minősítik. Lehet a kovászos típusú fajtáról ecetbe való — apróbb uborkát is szedni, de ez nem gazdaságos. Az ecetbe való uborkafajták a fürtös típushoz tartoznak, ezek termése apró bötermó. Minden fajtát abban az Időben szedjük tehát, amikor fajtáiénak megfelelően kifejlődött, össze! fagyos éjszakákon, szedjünk le minden fajta termését (az aprót Is) és használjuk fel. Szedéskor ne hagyjunk el egyetlen termést, még az esetleges korcsot sem, mert az utóbbi besárgul, és ami a legkellemetlenebb, azon az indán több termés már nem is kötődik, mert az érő termés elvonja a tápanyagokat a magképzéshez. Kísérletek és többéves tapasztalatok szerint az uborkát kétnaponként kell szedni. Ha minden kifejlett termést eltávoljtunk az indákról, jóval nagyobb termésünk lesz, mintha ritkábban szedjük és a termés túlfejlédlk. Ha pedig legyökereztetjük az indát, tovább fejlődik. Bézner Miklós, Hurbanovo |£elet-s/.Iovákiai Síkság ne** gyobb részét a trebisovi (ierebesi) járás képezi. Ezzel szemben a termékek értékesítésének lehetőségeivel, főleg c gyümölcs- és zöldségfélékből nem dicsekedhetünk. Az utóbbi időben azonban a helyzet másként alakult. Felépült járásunkban a FRUCONA PreSov n. v. trebisovi konzerváló üzeme, amely évente 200ü vagon zöldség és gyümölcs feldolgozására képes. Az üzemeltetéshez szükséges nyersanyagot a járás mezőgazdasági üzeme! biztosítják. A feldolgozó üzem az 1972-es évi nyersanyaggal való ellátás 38 mezőgazdasági üzem, vagyis 30 efsz és 6 ÁG biztosítja. Mint tudvalevő, az életszín- Tnnal emelkedésével párhuzamosan fokozódik a zöldség és gyümölcs iránti kereslet is, ami a jövő szempontjából a terme-Zöldségtermesztési löket is nagyobb eredmények elérésére serkenti. Konzerváló üzem kapacitásának további növekedése az ötödik ötéves terv végéig megköveteli a zöldség vetésterületének állandó bővítését, mégpedig 1815 hektárral. A fiatal üzem zökkenőmentes üzemeltetését még néhány kedvezőtlen tényező is befolyásolja. A jövőben a fő hangsúlyt a zöldségtermesztés gépesítésére fordítják, ami nagyban elősegíti a magasabb hektárhozamok elérését, de nem utolsó sorban a kézi munkaerő fokozottabb felszámolását. A komplex gépesítés bevezetésével egyidejűleg szükséges alkalmazni a vegyszeres növényápolást. Az ehhez szükséges anyagokat a FRUCONA biztosítja a termelőknek. A megfigyelések és számítások alapján kitűnt, hogy Kelet- Szlovákiában a trebisovi járás minden szempontból alkalmas a zöldségtermesztésre. A vegetációs idő 188—194 napig tart, ami egyik legfőbb kedvező előfeltétele az itteni sikeres zöldségtermesztésnek. A konzervipar fejlődése a nyersanyagellátás biztosításától függ, ezért az elkövetkező években a fő cél a termelőkkel, valamint a mezőgazdasági üzemekkel való szoros kapcsolat kiépítése. Ez pedig csak úgy lesz sikeres, lia a zöldségtermesztés eléri a kívánt színvonalat. K a t o c s Gyula, ONV Trebišov Az őszibarackfa aránylag sok munkát Igényel az egész vegetáció időszakában. Függetlenül attól, hogy a fa milyen korban van — közvetlenül ültetés után, fejlődésének második, harmadik évében, vagy termökorában, — figyelmünket három területre összpontosítsuk: 1. a kártevők elleni védekezésre, 2. termő őszibarackfák esetében a mutatkozó termés szabályozására, 3. a metszésre. GOMBABETEGSÉGEK ELLENI VÉDEKEZÉS Természetesen nem lehetséges minden kártevő ellen bármilyen időpontban és évszakban abszolút hatásosan védekezni. A leghatásosabb védekezés miden esetben az őszi és koratavaszi permetezés. Szükséges a permetszer kiválasztása is, de fontos tényező az időjárás is, amely döntően befolyásolja a permetezés eredményét. Az idei tavasz és nyárelője rendkívül csapadékos volt. Karlova Ves—Devín (Károlyfalu— Dévény) környékén pl. nagy károkat okozott a levélfodrosodás. Annak ellenére, hogy tavaszi permetezést alkalmaztam — pontos előírás szerint — az eredmény nem volt kielégítő. Hasonló tapasztalatot szerzett több kertész ľs ezen a vidéken. Megtörténhet tehát, hogy bizonyos körülmények kialakulásával nem sikerül kertünket teljesen megvédeni a kártevőktől. Nagyban befolyásolhatja a permetezést, a régi, hosszabb ideig tárolt vegyszer alkalmazása, a permetezés időpontjának helytelen megválasztása, stb. GOMBAKÄRTEVÖK 1. Korompenész fapiosporium purpureum). Gyakori jelenség, hogy az őszibarackfák leveleit fekete bevonat borítja. Ez a gomba táplálékát nem a fából vonja el, hanem az ún. mézharmatból táplálkozik, ez pedig nem más, mint a levéltetvek ürüléke. A korompenész elzárja a leveleket a fénytől, a gyümölcs pedig veszít értékéből, sőt értéktelenné válik. Védekezés: Nem korompenész ellen harcolunk, hanem a mézharmatot ürítő kártevők ellen kell védekezni. Ezáltal elejét vesszük a korompenésznek is. Védekezés ebben az esetben kizárólag nyáron történik, mégpedig úgy, hogy ún. „vadászópermetezéssel“ pusztítjuk a levéltetveket. ÖLOMFÉNYÜSÉG (stereum purpureum). Az őszibarackfán gyakran előfordul. A megfertőzött fán a levelek színe fehér, ólomfényű lesz. A gomba a vékony ágrészekben él. Ölomfényűség által fertőzött fa néhány év alatt elpusztul. Védekezés: Az ólamfény fiség következtében pusztuló fát vagy ágat el kell távolítani. A betegség megelőzése szempontjából fontos a sebkezelés, mivel ez a gomba főleg seben át fertőz. MÉZGÁSODÁS Az ágakon és a törzsön sárgás, barnás színű, kocsonyás anyag képződik, amely a nyár folyamán megkeményedik. A mézgásodást napjainkig a szakemberek csupán fiziológiai rendellenességnek tekintették. Űjabb elmélet szerint azonban a mézgásodást gombabetegség idézi elő. Bizonyított tény, hogy a mézgásodást nagyrészben Valsa cincta és Valsa leukostoma gombák infekciója okozza. Természetesen a gombainfekció és némely fiziológiai rendellenesség között szoros összefüggés van. Pl. á metszett helyeken, kifagyott, megrepedezett ágakon, törési helyeken, gyakori a mézgásodás. Védekezés: Ebben az esetben leghatásosabb módja a megelőzés. Jó talajelőkészítéssel az őszibarackos telepítése előtt éles késsel vagy ollóval való metszéssel, de legfőképpen trágyázással, megelőzhető a mézgásodás. Amennyiben ezeket az intézkedéseket elmulasztottuk és a nyár folyamán az őszib’arackfa egyes "ágrészein mézgásodást észlelünk — a megtámadott helyeken operáljuk. Próbák igazolják, hogy a seb kinyitásakor a mézga eltávolítható vagy legalább is csökkenthető. Az elhalt szövetet egészen a fáig kell eltávolítani. A sebet ecetes vízzel kimossuk, és gyantával bekenjük. MONÍLIA (monila fructigena) A monília betegség vala mennyi gyümölcsfát megtámadja. A megtámadott helyeket (gyümölcsöt és ágakat) arról lehet felismerni, hogy. körülöttük pont alakú penészképződmény alakul ki. Tapasztalat szerint a monília aránylag ritkán támadja meg az őszibarack gyümölcsét, hajtásait azonban annál inkább. Legtöbbnyire a roszszul, egyoldalúan táplált — túlzottan nitrogénezett vagy szerves-trágyázott fákat támadja meg. Védekezés: Monília ellen nyáron is védekezhetünk vegyszeres permetezéssel, — természetesen sokkal kisebb hatással, mint ősszel, amikor bordói levet használunk. Nyáron a lomb fejlődésének idején nem használhatunk rezet tartalmazó oldatokat, ezért csak Novozir N-t használunk. Hatásos a Polybarit oldat is, amely egyben más betegségek ellen is hat. Természetesen itt sem korlátozzuk a védekezést csupán a vegyszeres permetezésre, hanem a nagyon megtámadott ágrészeket eltávolítjuk és elégetjük. A monília nyitott sebeken át fertőz, ezért minden nyitott sebet gondosan gyantázzunk be. LISZTHARMAT (sphaeroteea pannosa) Ez a betegség a penészcsoportba tartozik. Az őszibarackfa levelein és fiatal hajtásain llsztszerü bevonat keletkezik. A megtámadott levelek fejlődésükben visszamaradnak, széleiken megbámulnák. A hajtások hegye bekunkoordik, a levelek is összesodródnak és korán lehullanak, úgy hogy nyár végén a fa, súlyosabb esetekben kopasz marad. A lomb nélküli fa táplálkozása rendellenes, a kővetkező évi termőrügyek nem fejlődnek ki. Védekezés: Nálunk elterjedt őszibarack fajták között nem terjedt el. Annál inkább támadja a magról nevelt fákat. Ez a betegség száraz, zárt fekvésű őszibarackosokban fordul elő, továbbá a tűző napnak kitett helyeken, főleg falak mentén ültetett fákon gyakori betegség. A téli és tavaszi permetezésen kívül (Sulka), nyáron június —júliusban ajánlatos 3 százalékos Polybarit oldattal, vagy 0,75 %-os Suliko! oldattal permetezni. A beteg hajtásokat le kell szedni, elégetni. LEVÉLL1KASZTÖ BETEGSÉG (clasterosporium carpophilum) Főleg elhanyagolt, rossz talajú barackosokban fordul elő ez a betegség és rendkívül pusztító hatású. A levélen és fiatal hajtásokon barna foltok keletkeznek, rendszerint júniusban. Júliusban a barna foltok kilyukadnak. Ez a betegség azért is veszélyes, mert áthatolhat a fás részekbe is. Védekezés: Ha a betegséget felfedezzük, 1 % os Sulka, vagy 1 %-os Polybarit oldatot használunk. Ismét érvényes az a megállapítás, hogy a védekezés súlypontja az őszi, illetve téli preventív permetezésen van. Az érzékeny fajtákat szükség esetén fiatalítsuk. A fa sebeit éles késsel kikaparjuk. Rendszeresen metszett, komplex módon trágyázott, jól öntözött őszibarackost ez mértékben függ az alkalmaség fiziológiai jellegű s nagy mivel a levéllikasztő betega betegség nem támad meg zott agrotechnikától. LEVÉLFODROSODÄS (laphrina deformans) Az őszibarack lombozatának gyakori és legérzékenyebb kárt okozó betegsége. A levelek hólyagosán felfújódnak, hullámosán fodrosodnak, míg a levél teljesen eltorzul, kömény és törékeny lesz. Ez a betegség megtámadja a hajtásokat is. A beteg levelek és hajtások pirosak, majd barnák lesznek, végül megszáradnak, lehullanak. Némely esetben a fa virágai Is megfertőződnek. Mivel a levelek és hajtások már júniusban lehullanak, a fa nagy mértékben elgyengül. Ez a betegség ľóleg a korona alakításának szempontjából káros, de nagymértékben szenved a termésben levő fa is. Védekezés: A leghatásosabb védekezés ebben az esetben is a megelőzés. A téli permetezés 3 %-os bordói lével történik. Nálunk éjterjedt a koratavaszl permetezés 3 %-os Polybarit oldattal. Ezt a permetezést a rügyfakadás előtt végezzük. A megtámadott fákon azonban a permetezés már nem segít. Nyáron tehát fontos a beteg levelek és hajtások leszedése és elégetése. Tapasztalatom szerint ezt sok kertész elhanyagolja. Ne feledjük, hogy a levélfodrosodás gomba módra terjed és a beteg fán nagyon gyorsan meg támadja az egészséges ágakat is. A beteg levél és ágrészek eltávolítása után alkalmazzunk dezinfekciós permetezést 1 %-os Polybarit oldattal. Az egyedüli permetszer, amely kedvező körülmények között megállíthatja a levélfodrosodás terjedését, a 0,3 —0,5 %-os hipermangán oldat. Nem egyszer megtör- , tént, hogy a kertészek nyár folyamán Kuprikollal permeteztek. A levelek és a termés természetesen lehullott, mivel a rezet tartalmazó permetszereket csak télen £ alkalmazhatunk. s Bilek Gábor mérnök (Folytatjuk) 'jü Nyári teendők az őszibarackosban i. rész А -г л Arnvipfvvftrrn - J .. r. í„.ü (ív » i 4 i, _ ..í л - i . _ . • távlatok