Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-22 / 29. szám

f/

Kora faunáról at egyik szibériai folyó völgyében kóboroltam, uadászpuskával jár tam a végtelen sztyeppékét. A tavaszi áraaás ideién rengeteg vadkacsa tanyázik a mocsaras tavakon. Belefeledkezne a vadászat örömeibe, észre sem vettem. hogy egy apró cserjés után a hatalmas folyó partjához értem. A fák között egy méhest pillantottam meg. Mindenütt méhkasok sorakoztak egymás mellett. Távolabb kaptárt lát tam — itt volt a méhek téli szállása. Néhány lépésre tőle pedig egy kis jaházikó állott.

I Ёрреп kitölt belőle egy alacsony termetű, hófehér szakái- Hí. világoskék szemű арбка. A kezében egy új keretet tartott.

— Véletlenül vetődtem erre -- kezdtem az ismerkedést.

— Isten hoztál Ritkán jönnek hozzánk vendégek. Üljön le, pihenje ki magát. Látom, zsákmány az már van — mondta az öreg, ahogy észrevette a tarisznyámban a két gácsért. — Mindjárt jelforr a tea is, már mocorog!

A beszélgetésből kiderült, hogy a közeli gazdaság méhészeiébe vetődtem.

Vendéglátó házigazdám. Iván Alekszandrovics, kellemes be szélgetőlársnak bizonyult. Ősz szemöldökei alól értelmes sze тек nézlek rám.

Teázás közben jutott eszébe ez a történet.

A% äßet ereje

— Tíz évvel ezelőtt történt. A tavasz abban az évben barát ságosnak ígérkezett. A dombok ról, a szakadékokból sebesen hajtotta a nap a folyóba az olvadások vizét. Most nyugodt az Alel, alig örvénylik. Bezzeg akkorI A jég a szapora áradás töl megrepedezett, hatalmas jégtáblák úsztak lejeié. Valahol ai egyik folyókanyarban torló dás keletkezett. Dagadt a víz, minden pillanatban nőtt a szintje. Éjszakára már a part fölé emelkedett, szétterült a folyó völgyben, besétált hozzánk a méhek téli szállására. Tél idején a méheket a kaptárban tartjuk.

Itt élt velem akkor egy tizenhat éves fiú, Petyuska, aki hol ebben, hol abban segédkezett. Kiszaladtunk éjjel a kunyhóból: sötét van, kegyetlenül fúj a szél és valahol a közelünkben morajlik az áradó víz.

Na, gondoltam, mindennek vége, itt már aligha tehetünk valamit. A kaptárt elöntötte a víz. ßs ott van a hatvan méhkas isi Voll egy csónakunk, felemeltük a tetőre s a gerendához láncoltuk. Gyere, mondom a fiúnak, vigyük fel a méheket

a tetőre’ Igyekeznünk kellett, a viz mind feljebb és feljebb jött. Amikor az első tíz kast felcipeltük, jött egy hullám és betódult a kaptárba. A sötétben botorkálva hordtuk tovább a kasokat. A ví zelőször csak térdig ért, de aztán övig emelkedett. Kezdtünk kifogyni az erőnkből... Végül ötvennégy családot sikerült felvinnünk a tetőre. Az utolsó hat családot már nem tudtuk kimenteni, a hidegleléstől görcsöket kaptunk ...

Arra gondoltam, hogy a mé hek elpusztultak. Milyen gyötrelmesen lelt el az éjszakai

Reggel, ahogy megvirradt, mondom a fiúnak:

— Na, Petyuska, ha már nem tudtuk megmentem ezeket a méheket, gyere, legalább húzzuk ki őket a vízből!

Kivonszoltuk az utolsó hat családot. Felkelt a nap, melegen nyújtózkodtak a sugarak. Micsoda kék volt az égi A folyó áttörte a jégtorlaszt, visszatért a medrébe.

Amikor kihúztam a rámákat, majdnem sírva fakadtam. A szerencsétlen kis méhecskék a léphez tapadtak, megdermedtek.

Nyugodt

kiegyensúlyozott

emberek

A minap, a közép-szlovákiai kerületből hazafelé igyekezve, Ipelský Sokolec (Ipolyszakállas, levicel járási községet Is érintettük. Alig maradoztak el kocsink mellett a falucska utolsó házai, amikor az országúitól nem messze megpillantottunk egy ún. „vándorkocsit“, amely tudvalevőleg a méhek vándoroltatására szolgál. A kaptárok előtt magas, vállas férfi tettvett, ügyet sem vetve a feje fölött zümmögő méhekré.

Michalec István közel két évtizede jegyezte el magát a döngicsélő fullánkosokkal, amikor belépett a Szlovákiai Méhészszövetség luCeneci helyi szervezetébe. Ma már az ötvenegyedik életévét tapossa, de a méhekről nem mond le semmiért.

Mint István bácsi elmondotta, annakidején öt rajjal kezdte, s Budcák-féle kaptárakkal. Az évek elröpültek, sok értékes tapasztalatra, kellemes, néha kellemetlen élményre tett szert. Mert ugyebár néha a méhészt is össze-vissza szurkálják a kis

fullánkosok. Foglalkozása (a Šahy-i vasútállomás főnöke) lehetővé teszi, hogy Időnként elbíbelődjön szeretett bogaraival. Fia (jelenleg forgalmista a zvolení pályaudvaron) 28 éves, — szintén apja nyomdokaiba lé pett. Most 28 méhcsaládjuk van, s egy jól felszerelt vándorkocsival szállítják méheiket a gyűjtés szempontjából legalkalmasabbnak mutatkozó helyre.

István bácsi tréfás kedvében volt. Több kellemes-kellemetlen élményét elevenítette föl beszél getésünk során. Am amikor az idei hordási eredmény felől érkedlődtem, megsokasodtak hóm lokán a redők. Jó, szép munka a méhészkedés, sőt egészséges is, de néha hiába végzi odaadással, becsületesen feladatát az ember, munkáját csak gyér siker koronázza. Az utóbbi években rossz volt a termés. István bácsi 1971-ben csak 17 kg mé zet tudott értékesíteni átlagosan egy-egy családtól, pedig még Pliešovce környékére is elvándorollak a méhekkel.

Sajnos, az előzetes tapasztalatok szerint idén sem nagyon kedvezett, illetve kedvez a szerencse a méhészkedőknek. Sokan hajtogatják, hogy már szinte ráfizetéses a méhek tartása. István bácsi ezzel kapcsolatban nagyot sóhajtva megjegyezte: „Még szerencse, hogy a fullánkosok tartásával foglalkozók többnyire nyugodt, kiegyensúlyozott emberek, akik mindig töretlenül bíznak abban, hogy a következő év már sikeresebb lesz, s kárpótolja őket az addigi sikertelenségekért.

Kádek Gábor

tizeknek végük van, apó...,

szórjuk őket a vízbe — mondta Petyuska.

fín meg, mintha még remélnék valamit, mondom neki, hogy terítsen le egy sátorlapot

a napos oldalra. Óvatosan kezdem rásöpörni a méheket. A hat család rendben összegyűlt. Néztem a szerencsétlen icls lényeket, s ekkor eszembe jutott valami. Le kell mosni őket hígított mézzel! Így is tettem! Régen hallottam valahol: ha valamilyen kártevő hideg Időben megrongálja a kaptárokat, a méhek megdermednek. Ilyenkor hígított mézzel szokták megtapsolni őket. Még ha kopognak is, mint a borsó — ha negyven óránál nem voltak tovább ilyeh állapotban —, a locsolásra é% a nap melegére felélednekI

Igen . . Ekkor már erősen tűzött a nap. A hőmérő árnyén ban húsz fokot mutatott.

Leültem melléjük a ponyvára. Fél óra múlva, ahogy jobban nézegetem őket, nem hitiem a szememnek. Egy méh a lábát nyújtogatta, egy másik pedig a szárnyát zizeglette. Ss aztán ez Is, az Is megmozdult, zümmögtek az én feltámadottjaiml

Az örömtől még a koromról Is megfeledkeztem: ugráltam, táncoltam. Petyusa Is ott sürgött-Jorgott körülöttem. „A természet csodája“ —mondogatta. Ёп meg arra gondoltam, hogy a méhek, ahogy gomolyba verődtek, megóvták egymást. Azok, melyek a gomoly közepén voltak, életben maradlak. Elaludtak a hidegtől, de aztán felébredtek. Három anyád Is megtaláltunk, összegyűjtöttünk három családot és beleltük őket a kasokba. Zümmögtek, zümmögtek boldogan az ülórás víz alatti tetszhalál után feltámadt méhecskékI

— Lám, ilyen csodálatos at élet ereje! — mondta Iván Alekszandrovlcs, és még hozzátette: — Nyáron mind a három család kirajzott és semmivel sem gyűjtöttek kevesebb mézel, mint a többiek!

V. PuhnacsoJ

'2 ■* .о i* о a -a

25

Я* >

*

A gyümölcstermő növényeket fertőző levéltetű faok áttekinthető táblázata:

I.cvélpirnsítn alinalevéltetű

(őysaphls communis)

Alaktani bélyegek: Elevenszülő szárnyatlan nősténye 2,2 mm hosszú, hamvas, ólomszürke. Lábízclnek végei, csöpvégei és potrohesövei sötét szintiek. A szárnyas nőstény testhossza

1,9 mm.

Gazdanövényei: Téli: Tojásalakban telel az almafa kéreg repedéseiben.

Nyári: Valamennyi almafajta lórom eredemi turbolya, barabolyfélék.

Kártétele: A levelek szívása nyomán keletkező piros kemény tapintású levélgubacs zavarja a levél asszimilációs munkáját. A fertőzött levelek rendszerint július folyamán lehullanak.

Zöldahna levéltetű [Aphis

pomi).

Alaktani bélyegek: Elevenszü- 16 szárnyatlan nőstény hossza

2,2 ram, színe fűzőid. Hosszú sötét potrohesövek és szelvényenként elhelyezkedő oldaldudorok. Az elevenszülő szárnyas nőstény 1,8 mm, feje, tora, csápja fekete.

Gazdanövényei, téli: Az almafa rügyei tövénél és az egyéves hajtásokon telelnek tojásai.

Nyári: Alma, galagonya, naspolya, madárberkenye, körte, rózsa, japánbirs, madárbirs.

Kártételé: A levelek elszíneződés nélkül bepödörülnek, hajtások eltorzulnak, el is pusztulhatnak, főleg oltóvesszők és faiskolák esetében a kártétel jelentős lehet.

Zöld őszibarack-levéltetű

(Myzus persical)

Alaktani bélyegek: Elevenszülő szárnyatlan nőstény (2,6 mm), színe sárgászöld a csápok tövénél emelkedő homlokdudor, potrohesövek a középükön kissé kiszélesednek a szárnyas elevenszülő nőstény 2,2 mm potrohán és hátoldalán fekete folt.

' Gazdanövényei, téli: Az őszibarackfa kéregrepedéseiben, tojás alakban.

Nyári: öszibarck, kései meggy különféle kultúr- és gyomnövény.

Kártétele: Az őszibarackon élő nemzedékek szívása következtében a levelek hossztengelyük körül összesodrődnak s Idő előtt lehullanak. Több mint 85 vírusbetegség terjesztője.

Hamvas őszibarack levéltetű

(Hyalplerus amygdali).

Alaktani bélyegek: Elevenszülő szárnyatlan nőstény 2,2 mm világos-kékes zöld testét

3 viaszréteg borítja, ami hamvas szint kölcsönöz. Szárnyas elevenszülő nőstény 1,8 mm.- Éé;

Fekete őszibarack levéltetű (Rracliycandiis prunicola) szívása folytán keletkezett levél- és hajtástorznlások.

Gazdanövényei, téli: Az “őszibarackfa kéregrepedéseiben és ríigyek tövénél telelnek tojásai.

Nyári: Őszibarack, sárgabarack, nád.

Kártétele: Az őszibarack levelek viszonylag kevéssé torzulnak, szélük kanalasan lefelé hajlik, a megtámadott levelek később lehullnak. Cukortartalmú ürüléke a gyümölcsöt szenynyezi, amit másodlagosan a korompenész fertőz.

Hamvas szilva-Ievéltetíí

(Hyaloplerus pruni).

Alaktani bélyegek: Szárnyatlan elevenszülő nőstény 2,2 nnu kékeszöld színét hamvas viaszréteg fedi, jellegzetes a hátoldalán húzódó sötétzöld csík. Szárnyas nőstény 1,6 mm.

,Gazdanövéuyei, téli: A szilva fa rügyek tövénél tojás alakban telel.

Nyári: Szilvafa, nád, olasznád, széieslevelü gyékény.

Kártétele: A hajtások növekedésének megállítása, az ürüléken másodlagosan korompenész telepszik meg, amely a gyümölcsöt is szennyezi.

Fekete őszibarack-levéltetű

(Brachycandus prunicola).

Alaktani bélyegek: A szárnyatlan elevenszülő nőstény teste gömbölyded 1,8 mm hoszszú, alapszíne zöld, barnásfekete, összefolyó harántsávokkah (ezért feketének tűnik). Az elevenszülő szárnyas nőstény 1,4 mm.

Gazdanövényei, téli: Tojásai az őszi barackfa kéregrepedé seiben telelnek.

Nyári: Őszibarack, kökény, bakszakái.

Kártétele: AZ őszibarackon rendkívül súlyos levél- és ha)-, tástorzulásokat okoz, amely a fa következő évi fejlődésén kihat. A torzult levelek idő előtt leszáradnak.

A hajtást ét leveleket elborítózöld alma levéltetű (Aphis pomi) szívása nyomán a levelekelszínezödés nélkül bepüdüröduek, a hajtások eltorzulnak. ‘

Málna-levólteti.

Alaktani bélyegek: A szár nvatlan nőstény 2,1 mm hosszú, sárgászöld — sötétzölden már ványozott. Az elevenszülő szárnyas nőstény 1,9 mm. Potrohcsövel hosszú karosnak, tövük nél enyhén kiszélesednek.

Gazdanövénye!, téli: Tojásai a málna kéregrepedéseiben telelnek.

Nyári: málna.

Kártétele: A hajtásvégek erős torzulása. A levelek gyakran már a nyár közepén elszárad nak. Veszedelmes vírus terjesztő.

Levélpirosító ribiszke levédett

(Cryptommyzus rlbis).

Alaktani bélyegek: Szárnyatlan elevenszülő nőstény 2,2 mm. Jellegzetesek a testén harántsorokba rendezett gombosvégú szőröcskék. Potrohesövek sárgás fehérek. A csáp a testnél vala mivel hosszabb, a szárnyas ele venszülö nőstény 2,4 mm, barna színű.

Gazdanövényei, téli: Tojásai a ribizli kéregrepedéseiben és a rügyek tövénél vannak elhelyezve.

Nyári: Vörös és fehér ribiszke, tiszlesfű, árvacsalán, ken

derkefű, keserűfü.

Kártétele: Szívogatása nyomán a levelek színén sárga és vörösszínfi dudorok keletkeznek, a levelek idő előtt elszáradnak. Cukortartalmú ürülékén a korompenész gombája telepszik.

Fekete cseresznye levéltetű

(Myzus)

Alaktani bélyegek: A szárnyatlan elevenszülő nőstény 2 mm hosszú, fényes fekete, testének felülete finoman szerncsézett. A szárnyas elevenszülő nőstény potrohán, oldalain szelvényenként ismétlődnek a sötét foltok, 1,8 mm hosszú.

Gazdanövényei, téli: A téli tojások a cseresznyefa rügyei tövénél vannak elhelyezve.

Nyári: Cseresznye galaj, veronika-fajok.

Kártétele: Hajtásvégek torzulása és etszáradása — a kártétel főleg faiskolákban veszedelmes.

Vértetű (Eriosoma lanigerum)

Alaktani bélyegek: 2,3 mm hosszú elevenszülő nőstény teste körtelakú, testét 3—4 mtn hosszú viaszszálak fedik. A szárnyas nőstény testhossza

2,5 mm.

Gazdanövényei, téli: Szárnyatlan nőstények, az almafa gyökérnyakon, gyökerein telelnek.

Nyári: Almafa, ritkán körte.

Kártétele: A szívás követkéz-, tében kezdetben duzzanatok — később rákos daganatok keletkeznek. Vaaek Aranka