Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-22 / 29. szám
6-SZA BAD FÖLDMŰ VES 1972 július гг. JiitkiuW A célkitűzéssel összhangban A Szövetségi Gyűlés a közelmúltban tóváhagyta a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok létesítéséről szóló törvényt. Ezzel törvényesen megvalósul a CSKP KB áprilisi plenáris ülésének erre vonatkozó határozata, mely kimondja, hogy 1972. szeptember 1-vel meg kell alakítani a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságokat. Nem első ízben fordul elő. hogy módosítást eszküzlünk a mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányítási rendszerében. Hiszen a nagyüzemi mezőgazdaság felépítésében szükségszerű az irányító szervezeti struktftra célravezető alkalmazása, az adott időszak feladatainak teljesítésével összhangban. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság irányításában kezdetben kevés tnpasztaiattal rendelkeztünk s esetenként túlbecsültük az adminisztratív intézkedéseket, az irányítószervek egészsében nagyon jó szolgálatot tettek a CSKP mezőgazdasági politikájának valóraváltásában. Nem a véletlen miíve, hogy 1968— 1969-ben a jobboldali felforgató erők megkísérelték az irányító rendszer züllesztését, hogy gyöngítsék akcióképességét, s fokozatosan kiiktassák az állami szerveket a mezőgazdaság irányításából. Pártunk céltudatos politikájának köszönhető, hogy a történelmi áprilisi plenáris ülés után aránylag rövid időn belül sikerült a fogyatékosságok s a deformációk kiküszöbölése. Ez történt az irányításban is, amikor az állami terv teljesítését kötelezővé tettük. Ezzel megszilárdítottuk az állam tekintélyét, a mezőgazdaság irányításában és sok más vonatkozásban. Ezt a folyamatot természetesen intézményesen kellett lezárni. Ügy, hogy az irányítószervek felépítésében s tevékenységében ne maradjon semmi, ami lehetővé tenné a mólt deformációinak megismétlődését. Nagyon időszerű volt, hogy az irányítószervek jogkörére vonatkozó bizonytalanságot és a meddő vitát lezártuk, s teljes lehetőséget nyújtunk az üj irányítószervnek az egységes akcióképesség kibontakoztatására. Alapjában ez volt az egyik indítéka az új törvény elfogadásának. A másik pedig az, hogy a mezőgazdaság irányító szervei — főleg a kerületi és a járási szervek — képesek legyenek a termelés fejlesztését célzó jövőbeni nagyon igényes feladatok teljesítésére. A széleskörű folyamat feltételezi, illetve szükségessé teszi, a valójában nagyüzemi termelés hatékony, célszerű fejlesztését, a korszerű technika és technológia, az irányított szakosítás s az összpontosítás teljes mértékű igénybevételét. Az új korszakot nyitó folyamatot szükséges tervszerűen befolyásolni, össztársadalmi szempontbűi oly módon irányítani, hogy a beruházási eszközöket a cél érdekében hasznosítsuk. A jóváhagyott törvény jelentős alapelve, hogy egyértelműen megjelöli a kerületi és a járási mezőgazdasági irányító állami közgazdasági szervek feladatát. Ezzel törvényesen is biztosított az állam vezető szerepe a mezőgazdaság irányításában, a népgazdasági tervek vonatkozásában stb. Az efsz-ekkel és az üzemközi vállalkozásokkal való kapcsolatban az irányítószervek a szövetkezeti demokrácia alapelveinek tiszteletben tartását tartják szem előtt. A törvény megjelöli a szövetkezetek, az állami gazdaságok ás az üzemközi vállalatok — mint jogi személyek — jogi helyzetét. A kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok hatáskörében, irányító rendszerében mód nyílik az üzemek széleskörű, tervszerű fejlesztésére, így sikeresen — a társadalom érdekeivel összhangban — megvalósulhat a szakosítás és az összpontosítás. Ezzel párhuzamban, ami a mostani járási mezőgazdasági társulások gyakorlatában a jövőre nézve is hasznos, mindazt az új mezőgazdasági igazgatóságok átveszik s magukévá teszik. A mezőgazdasági üzemek a mezőgazdasági igazgatóságok keretében — képviselőinken keresztül — tanácsadó joggal vesznek részt az alapvető kérdések, mint például a kerület vagy a járás mezőgazdaságának távlati fejlesztését érintő feladatok megvitatásában. Ezzel célszerűen biztosított a mezőgazdasági üzemek és az irányító szervek demokratikus együttműködése. A kerületi és a járási mezőgazdasági bizottságok (így nevezik majd a mezőgazdasági üzemek és inás szervek képviselőiből alakított testületet) melyeknek tagjai lesznek a mezőgazdasági üzemek képviselőin kívül más szervek dolgozói is, tanáccsal látják el a mezőgazdasági irányító szerv igazgatóját, s egyben nagyon fontos küldetést töltenek be a terület mezőgazdaságának távlati fejlesztésében. A szúbanforgó törvény tárgyalása során az illetékesek nagy gondot fordítottak például a mezőgazdasági igazgatóságok és a nemzeti bizottságok kölcsönös kapcsolata elmélyítésére. Vitathatatlan, hogy szocialista társadalmunkban nagyon fontos az állami szervek fölépítési rendszerének tiszteletben tartása, és ezeknek a szerveknek a szoros együttműködése. A CSKP KB múlt esztendei áprilisi plenáris ülése s a két nemzeti kormány határozata ennek szükségességét, a nemzeti bizottságokra vonatkozó törvényben hangsúlyozta. Ezért a kerületi és a járási nemzeti bizottságoknak a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó befolyása egyre inkább időszerűbb. A nemzeti bizottságok mint területi állami szervek segítik, befolyásolják a mezőgazdaság hatékony fejlesztését. Ellenőrzik a mezőgazdasági üzemeket, hogy azok miként teljesítik az állami szervek által meghatározott alapvető feladatokat, s a kitűzött tervet. Általánosan irányítják a mezőgazdaságot, elsősorban a növénytermesztés és az állattenyésztés védelmében részesednek. Gondoskodnak az állategészségügy célszerű szervezéséről, a mezőgazdasági földalap védelméről, az erdőgazdálkodásról és a haltenyésztésről. A nemzeti bizottságok jóváhagyják az efsz-ek alapszabályait, véleményezik a szövetkezetek tevékenységének megszűnését, engedélyezik • mellékés segédüzemágak létesítését, közreműködnek az alapfontosságú növények termesztésének szervezésében, döntenek a mezőgazdasági föld használata összes kérdésében stb. A nemzeti bizottságok koordinációs feladatának teljesítését az adott terület keretében jól segítik majd az új mezőgazdasági igazgatóságok, s a mezőgazdaság célszerű fejlesztésének szaros tartozékaivá válnak a nemzeti bizottságok területi tervfeladatainak vonatkozásában. Feltételezhető, hogy az új mezőgazdasági igazgatóságok sokban javítják a nemzett bizottságok tevékenységét, s elmélyítik a kölcsönös kapcsolatokat. Az új törvény teljes összhangban vaa a csehszlovák föderáció alkotmányosságával. A mezőgazdaság irányításában mindkét szocialista köztársaságunk a törvényesen lefektetett egységes alapelvek szerint részesedik. A mezőgazdasági igazgatóságok létesítését természetesen nem szabad egyszerű szervezési módosításnak tekinteni. Ez téves értelmezése lenne az elfogadott törvénynek. Végeredményben arról van szó, hogy a mezőgazdasági igazgatóságok jelentékeny gondossággal emeljék a szervezés színvonalát. Kívánatos, hogy elsősorban is a rendszeres elemzés terén érjenek el számottevő javulást, s feltárják az új lehetőségeket, hogy a hasonló feltételek mellett gazdálkodó üzemegységek eredménye közt ne legyen lényeges ez eltérés. Szükséges, hogy a gyengébb gazdaságokat a lehető legrövidebb idun belül kívánt színvonalra fejlesszék, mint azt a CSKP KB áprilisi plenáris ülésének határozata megjelölte. Nagy figyelmet kell fordítaniuk az áprilisi plenáris ülés, valamint az efsz-ek Vili. országos kongressznsa határozatainak földolgozására és realizálására. Abból a valóságos helyzetből kell kiindulniuk, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében túl kell jutnunk ax egyes gazdaságok keretén, s optimális megoldást kell keresni a termelés területi széthelyezésére a szakosítás és összpontosítás programjának teljesítésére úgy, hogy már az állami tervben biztosítva legyen társadalmunk élelmiszer szükséglete, ami természetesen végtelenül igényes feladat mind a kerületi, mind pedig a járási irányítószervek számára. A mezőgazdasági igazgatóságok létrehozását úgy kell értékelni, mint arra való törekvést, hogy tökéletesítsük a mezőgazdaság irányítását, javítsak a termelés színvonalát, ami fontos feltétele pártunk XIV. kongresszusa határozatai sikeres teljesítésének. (az R. N. nyomául 'J «{АдеаЗбягввШ}» вяяпяяяяяяяяяянвяаявяяяяяявяявяяяяяяяяяян»чявяя»»яя»яяяяя1м1яяяяяяя isvemssiMsestssasiiiiiiiiiitHiiHiewiKMaits»»*« JA mezőgazdasági termelésben egy** re inkább a gépek s a tudományosan indokolt korszerű módszerek veszik át a munka nehezét, s az ember felszabadul, irányíthatja a termelést. Az emberi erőre persze mindig szükség lesz. Ugyauis nincs olyan technika, vagy technológia, amely önönmagát realizálná. Tehát a jövő, még bonyolultabb, több szakértelmet igénylő technológiának és technikának a megalkotása is a gondolkodó emberre vár. A lúči földmüvesszövetkezet már napjainkban magában hordozza mindazokat a pozitív elemeket, amelyek feltételezhetően a jövö mezőgazdaságára lesznek jellemzőek. Termelésének gazdaságpolitikai szervezése teljes összhangban van fejlett szocialista társadalmunk gazdaságfejlesztési követelményeivel, igényességével. Végtelenül nagy erénynek számít, hogy mindezt a ml pártunk vezetése alatt egyszerű dolgos falusi emberek viszik véghez. Azáltal, hogy ki-ki a maga munkaszakaszán a maximumot adja, a szövetkezet és tagjai gyarapodnak, ami nagyrészt az egész falu életkörülményeinek javulásában, az életszínvonal emelkedésében jut kifejezésre. A községben a három—három és fél millió koronás költséggel épülő művelődési ház kivitelezését a szövetkezet mintegy 800 ezer koronával segíti. Ilyen értékű munka elvégzésére vállalkozott. A falu lakossága családonként 500 koronával járul hozzá a kultúra hajlékának a felépítéséhez. Egyesek készpénzben fizetik be az összeget. mások pedig ledolgozzák. Tudom, az olvasót az a gondolat foglalkoztatja, mennyit kereshet ebben a földművesszövetkezetben egy állandóan dolgozó. Őszintén szólva ez engem is érdekelt, amikor tudomást szereztem az egy személyre eső magas munkatermelékenységről. A vezető dolgozók rám bízták melyik munkaszakaszon akarok beszélgetni az emberekkel. így a tehenészetet választottam, mert ott számos dolgozóval találkozhattam, akik már egy, esetleg másfél évtizede etetik, gondozzák és fejik a teheneket — persze nem ugyanazokat, amelyeket kezdetben. Aranyossy Zoltán a legrégibb tehenészek egyike tizenhat esztendeje dolgozik az igényességet követelő munkaszakaszon. Nem kevesebb mint 19 állatot etet, gondoz és fej. Állományából a múlt esztendőben tizennégyet lecseréltek, ezért ez év elejétől május végéig egy tehén átlagában csak 8,8 liter tejet fejt naponta, de a június hónapban már tizliteres tejátlagot ért el. A felfrissített állomány a követkeszárazon áll. Például a gondozásában lévő 6775-ös törzsszámú törzskönyvezett tehén jelenleg naponta 17,5 litert ad, s amint gondozója elmondta, közvetlenül a borjazás után 33 liter a napi tejátlaga. — Elégedett a munkabeosztással? — kérdezem. — Nagyon! — adta meg a tömör választ, s ez érthető Is, hiszen havonta több mint 3000 koronát tesz odahaza az asztalra. Pálfi Kálmán 15 éve tehenészkedik, s húsz tehéntől ez év elejétől naponta 9,11 liter tejátlagot ér el. Szép átlag Az alkotäs kolesa az ember kezében van ző időszakban minden bizonnyal nagyon jó tejhasznosságot nyújt. Menynyit keresett a múlt esztendőben a háztájin és a természetbeni járandóságon kívül? Nem kevesebb, mint 35 ezer 700 koronát, de ez az év még gazdagabbnak ígérkezik, mert májusban 3300 koronát vitt haza. Varga Bélától, aki tíz esztendeje dolgozik a tehenészetben, s 17 állatot bíztak gondjaira, a munkaidő felől érdeklődtem. Elmondta, hogy naponta három ízben fejnek. A napi munkaidő hajnali négy órától hétig tart, ekkor megetetik, megfejik és megtisztogatják az állatokat, s almot cserélnek — a déli fejés és etetés, valamint tisztogatás 11 órától 12,30-ig tart, este pedig 16,30-tól 19 óráig végzik a teendőket. Tehát a teljes napi munkaidő a tehenészetben hét őrá, de emellett egy-egy tehenész időközönként istállószolgálatos. Abrahám Pál még csak egy esztendeje került a tehenek mellé. Az idősebbek tehetséges, szorgalmas dolgozónak tartják. A rábízott 18 állattól jelenleg 12.7 literes napi fejési átlagot ér el. Állományából három tehén ez, mert hat tehene szárazon áll, és ezek is beszámítanak a produktív állományba. Beszélgetés közben elárulta, hogy legjobban a zsömletarka teheneket kedveli, mert tejhasznosságra nézve hosszú éves megfigyelései alapján a legbiztosabbak. — Ma már könnyebb dolgunk ven a tehenészetben, mint régebben... — jegyzi meg —, mert tökéletesebb, termelékenyebb az állomány, jobb és bőségesebb a takarmány, s ehhez még hozzájön a fejés gépesítése is. Elégedett a múlt évi keresettel? Két hónapot betegállományban volt, s az évi jövedelme tiszta pénzben 44 ezer korona. Hakszer György éveken keresztül Csehországban, egy állami gazdaságban tehenészkedett. Öt évvel ezelőtt azonban meggondolta a dolgot, odahaza maradt, s jelentkezett a helybeli szövetkezetben. Ott is a tehenekhez osztották be. Tavaly például 18 tehéntől 68 ezer liter tejet ért el, s jelenleg állományában 13 liter a napi átlagos tejhaszn osság egy tehéntől. Ügy gondolom, érdemes említeni többek közt azt is, hogy a múlt esztendőben pénzben, a háztájin és a természetbeni járandóságon kívül 57 ezer koronát keresett, s ha figyelembe vesszük, hogy a csehországi évi jövedelme 25 ezer korona volt, azt mondhatjuk, hogy tavaly ennek több mint a dupláját adta haza. Elégedett a beosztásával? Ügy vélem fölösleges kérdezgetni, mert ha a jelenlegi tejhasznosságot vesszük alapul, s ezt megtartja egész esztendőben, még nagyobb jövedelemre lehet kilátása. Eddig nem említettem, de beszélnem kell arról is, hogy a tehenészek feleségei — részben mert a férjek keresetéből nagyon jól élhet a család, másrészt mert a munkálatok többsége teljesen gépesített — nem állandó dolgozói a földművesszövetkezetnek. így az asszonyok a ház körüli tevékenység mellett teljes mértékben a gyermekek nevelésére hivatottak, s értékes utódokat nevelhetnek társadalmunknak. Az éveken keresztül javuló munkatermelékenység minden egyes dolgozó számára tekintélyes személyi jövedelmet biztosít. így a nyugdíjasok havi járadéka nem kevesebb 1000—1500 koronánál, tehát külön szociális támogatásra nem szorulnak. A földművesszövetkezet vezetősége a téli nyugalmi időszakban messzemenően gondoskodik a tagság politikai, szakma! ismereteinek bővítéséről, értékes előadások keretében készíti fel a dolgozókat az igényes feladatokra. Ezzel egyidejűleg támogatja a társadalmi szervezeteket feladataik lehető legtökéletesebb teljesítésében. így a tájékozott tagság — a vezetőséggel karöltve — képes a legigényesebb feladatok teljesítésére Is, mert midenkl ismeri személyes feladatát, s azt is tudja, hogy a jól végzett munka után milyen jövedelemre számíthat. Itt minden munka — nagyon helyesen — pénzértékben, nem pedig normában vagy munkaegységben van meghatározva, tehát a munkadíjazás terén is a leghaladóbb módszert vezették be. HOKSZA ISTVÁN tudományok I. RÉSZ Már a történelmünk előtti ember is termesztett rizst Sziámbán és indokínában, szójababot Kínában, cirkot a trópusi Afrikában, lucernát Perzsiában, kukoricát, burgonyát és földimogyorót Amerikában. A rendszeresebb mezőgazdasági termelés azonban feltehetőleg csak 8—10 ezer évvel ezelőtt, az egyiptomi Nílus partjain és az Indiai Indus völgye közti térségben kezdődött. Az egyiptomiak i. e. 4000-ben már lent is termesztettek. A mezőgazdasági termelés Közép- Európában csak kb. 1. e. 3000 körül kezdődött. Ebben az időszakban az emberiség 90 százaléka földműveléssel foglalkozott. Csak annyit voltak képesek termelni, amivel életüket ■ fenntartották. Abban az időszakban gyakori volt az éhínség. Az emberek munka közben soktapasztalatot gyűjtöttek, melyeket utódaikra hagytak. Az Ismereteket először a görögök rendszerezték. ■Főleg Arisztotelész könyvei értékesek a növények és az állatok rendszertanáról. Ezt tekinthetjük a mezőgazdasági tudományok alapjának és kezdetének. A görögök sokféle tudományos elméletet állítottak fel. Náluk mindennek az alapját a filozófia képezte. Ha például valamelyik hírneves gondolkodójuk felállított; egy elméletet, gyakorlati kísérleteket azért folytatott, hogy a már igaznak elfogadott tételt demonstrálja. A görög korszakban és hatása nyomán a tekintély elve uralta a tudományt, mintegy kétezer éven át. Jő példa erre Empedoklész (i. e. 435—495) „Négy elem“ elmélete. Szerinte minden anyag négy elemből tevődik össze: földből, levegőből, tűsből és vízből. Ügy vélte, ezeknek bármelyike átalakulhat más elemmé. Tehát ilyen elméleteket is elfogadtak a kor legnagyobb gondolkodói anélkül, hogy más magyarázatot kerestek volna. Ez eredményezte késbb a görög tudomány hanyatlását és évszázadokon keresztül egy helyben való topogását. A növények növekedését első ízben Thalész (1. e. 600-ban] igyekezett megmagyarázni. Ügy vélte, hogy a növények csak a vízből veszik fel a tápanyagot. Feltevését jóval később Helmont belga fizikus a 16. században korára nézve nagyon meggyőzően bizonyította. Fűzfát ültetett egy földdel töltött hordóba. A hordót lefödte, s a fűzfát a kísérlet kezdetén és végén megmérte. Mivel vízen kívül egyéb anyagot a földbe nem juttatott, arra a következtetésre jutott, hogy a fa súlygyarapodását a víz növényi szövetekké való átalakulása tette lehetővé. Nem is követett el kísérleti hibát, mert a fotoszintézisről és a tápanyag szerepéről akkor és utána még soká semmit nem tudtak. Arisztotelésznek az volt az elképzelése a növények tápanyag felvételéről, hogy a talaj szerves anyagaiból táplálkoznak. Ennek a felfogásnak is akadt egy későbbi helyeslője, mégpedig a 19. században élő Thaer, aki meghirdette a „humusz-elméletet“. Szerinte a talaj termőerejét annak humusztartalma szabja meg. Közben Túli (1674—1740), akinek nevéhez a búza sorosvetése és a sorközök kapálása is fűződik, úgy vélté, hogy a gyökerek a talajrészecskéket veszik fel és alakítják át növényi szövetté. Bárhogyan is értékeljük az első elméleteket, kétségtelen érdemlik, hogy a megfigyelések logikai magyarázatára törekedtek a misztikus és a természetfeletti magyarázat helyett, mely a középkorban nagy általánosságban uralkodott. Az elméletek hozzájárultak ahhoz, hogy később helytálló felfogások szülessenek. Nem szabad elfelednünk, hogy a nagy gondolkodók a rájuk ■nehezedő hagyományos téveszmékkel, tökéletlen műszerekkel, s analitikai módszerekkel küzdve törtek utat a tudományosság áthatolhatatlannak tűnő sűrűjén. Tarr Gyula mérnök
