Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-22 / 29. szám
1972. július 22. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A gépjavítási költségek margójára Hozzászólás a Racionalizálás a mezőgazdasági technika és a qépek kihasználása terén", valamint a „Ma lobban, mint tegnap, holnap lobban, mint mai* című írásokhoz. A Nitrai Szikvisgyár dolgozóinak я VIII. szakszervezeti kongresszus tisiteletére vállalt kötelezettségük egyik pontja az volt, hogy alkoholmentes italokkal kellO menynyiaégben és az aratás egész ideje alatt előnyben részesítve látják majd el a szövetkezetekét és az éllami gazdaságokat. Igyekeznek e vállalósoknak becsülettel eleget tenni. A gyárból naponta több mint 760 hl alkoholmentes italt szállítanak el a város és a járás elárusító helyeire. Azonban főleg a nyári hónapokban a keresletet mégsem tudják teljesen kielégíteni. Képeinken jobbra Berci Anna, a szocialista munkabrigád vezetője a palackok automatikus töltését ellenőrzi. — Lent Majtánnvá Barimra a palaekmosó gépet kezeli. Képek és szöveg: P. Matis Magyarországi tapasztalatok A minőségi áru sok hasznot hoz kább arról van szó, hogy amíg az ú) települések „beugranak“, vagyis termőrefordulnak, addig ilymódon Is fokozzák a gyümölcstermelés mennyiségét. Badar Adolf gazdasági vezetótól megtudtuk, hogy a gyümölcstermesztés nagyon sok tísztahasznot hoz, mégpedig azért, mert főleg minőségi gyümölcsöt adnak el. Forintokban kifejezve ez azt jelenti, hogy Ilyen gyümölcsért igen magas árat kapnak. A hibátlan piros alma kilóját például 6,60 forintért adják a felvásárló partnereknek. A cseresznye kilóját 12 forintért, a meggyét Í4,50-ért, kajszibarackét 6,20 forintért. A kajszi korán érő fajtájának termését 10 forintért értékesítették kilónként. Még a nem sokra becsült szilváért is 4,20 forintot kaptak kilónként, és ezért a jövőben szilvatermesztéssel nagyobb területen foglalkoznak majd. Ezek az árak magasnak tűnnek, azonban amint már említettük is, a gazdaság minden esetben garantálja a legjobb minőséget. Például csakis féregmentes szilvát adnak el, tehát ebből szilvásgombócokat és más szilvás ételeket készíthetnek a feldolgozó üzemek vagy a konzervgyárak. A felvásárló partnerek nagy bizalommal vannak a gazdaság iránt és ezért nem sajnálják a pénzt a jó minőségű áróért, mert tudják, hogy a piacon szinte percek alatt elfogy, nagy a kereslet utána és külföldről is egyre nagyobb megrendelések érkeznek az Ilyen árára. Az egyébként rossz minőségű földből a gazdaság vezetői a gyümölcstermesztéssel aranyat bányásznak és ez a titka annak, hogy a gazdaság már évek óta nem ráfizetéses. Az ésszerűbb termelés többszörösen kamatoztatja a befektetést és a gyümölcstermesztésre fordított munkát. (balta) Badar Adolf gazdaságvezető a Csehszlovákiába szállítandó jó minőségű almát mutatja. , У Örömmel olvastam a szerkesztőség felhívását, amelyben az olvasók véleményét kéri Pavol Molnár elvtársnak, a lapban május 27-én megjelent írásában felvetett problémákhoz. Amikor e felhívásnak készségesen teszek eleget, legyen szabad egyidejűleg hozzászólni Pathó Károly elvtársnak „Ma lobban, mint tegnap...“ című írásához is, mert ez utóbbi a gépek kihasználásának problémájával szorosan öszszefügg. Egy rövid cikk keretében képtelenség hozzászólni mindahhoz, amit a szerző a gépjavítás okszerű elvégzésével kapcsolatban felhozott. Részemről talán azt tartanám legfontosabbnak — megállapítani, mi az oka annak. hogy a „használatban levő gépi berendezések műszaki állapota felöli gondoskodás. Illetve a gépek Javítására fordított összeg egy hektárra 300—1000 Kčs költségtöbbletet jelent“? Elejét kell venni a fölösleges kiadásoknak. Egy milliárd korona kiadás Szlovákia szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban bizony gondolkodásra késztethet mindenkit. Különösen, ha elolvasta a „Ma jobban, mint tegnap ...“ című Írást, amelyben a szerző a terméshozamok alakulásánál mutatkozó Indokolatlan lemaradás okainak felsorolása után a következőket írja: „Ezek a nem kívánatos, de kiküszöbölhető jelenségek vezetnek a hozamok alakulását döntően befolyásoló telajmüvelést, növénygondozást és terménybetakarítási munkák elnagyolésához.“ Felmerül a kérdés, ha már Pathó elvtárs cikkében a talajművelési munkák fontosságát Is kihangsúlyozza, nem lenne-e helyes, ha e vita keretén belül felvetnénk az okszerű talajművelés kérdését ts? Véleményem szerint ugyanis a tudomány hivatása nem az, hogy tetszetős feltevéseket kultíváljon, hanem az. hogy az igazságot megismerje és ennek alapján dolgozzon. Az újabb elméletek megdönthetik a régieket, de csakis akkor, ha pozitív tényekre támaszkodnak. Minden tudományos szakírás értéke attól függ, mennyiben viszi előre Ismereteinket. Tudjuk jól, hogy az okszerű talajművelés feladata, hogy a jó terméseredmények emeléséhez minden talajmunkát megfelelő Időben, kifogástalanul, megfelelő géppel (esetleg, ha erre szükség van, kézzel Is) és a lehető legolcsóbban végezzük el. Ezért nagyon fontos, hogy a kellő időben ф megfelelő módon végzendő munkákhoz kellő gépi erő álljon rendelkezésre. Az erőgépeket és a többi gépi berendezést a talaj kötöttségére, az altalaj nemére, tehát az egész keresztmetszetre tekintettel kell megválasztani. Nemcsak azért, hogy kifogástalan munkát végezhessen, hanem azért Is, hogy a gépek Idő előtti elhasználódását megakadályozzuk, Illetve elejét vegyük vagy legalább Is Jelentősen csökkentsük a gépek javítására szükséges kiadásokat. A talajmunkálatok csoportjaival, a porhanyítás különböző módszereivel, a talaj tömörítésével, a felület elsimításának Jól bevált módjaival nem kell külön foglalkozni, ezt minden gazdatársam jól ismeri. Mégis — tegyük kezünket a szívünkre — a növénytermesztés alapját képező e fontos munkákat vajon mindig gépeink kíméletes használásávnl végezzük-e? De lássunk egy példát. Nemcsak a mai tudomány, hanem a régi gvakorlat Is minden kétséget kizáróan igazolja, hogy pl. a szántásnál. amely egyik legfontosabb talajművelő munkánk — különböző eredményt érhetünk el aszerint, hogy milyen szerkezetű ekével dolgozunk. Itt fontos szerepet Játszik az ekevas. — mégis elfelejtjük, hogy minél kötöttebb a talaj, annál élesebb, vagyis kisebb szög alatt kell az ekevasnak a talajba behatolnia Az ekevasnak élesnek kell lennie, hogy 16 szántást végezhessünk. E csekélységre hányszor gondolunk az őszi. vagy a tavaszi földmunkák előtt? Va|on ismeretterjesztő" közleményeink flgyelmeztetnek-e bennünket a gazdasági számvitel tartozik—követel tételeinek összeállításakor. hogy a gépjavításra, az alkatrészekre tervezett összeg egy kis előrelátással minden kiadás nélkül 1s csökkenthető lenne? Itt kell megemlítenem, hogy a talaj tartós, morzsalékos szerkezetének fenntartása érdekében fontos a talaj nedvessége. Hangsúlyozom ezt azért, mert az okszerű talajművelés, valamint a gépek megkímélésének egyik fontos elve, hogy a talajt csak kedve; ző nedvesség mellett műveljük meg. Az optimális nedvesség esetén ugyanis , legkisebb a fajlagos, specifikus ellenállás, tehát az, amelyet a talaj a talajművelő eszközzel szemben kifejt. Érthető, hogy „Minél nagyobb az ellenállás, annál drágább a munka, mert több vonóerőt és hajtóanyagot Igényel, továbbá az eszközök és a gépek elhasználódása is jelentős. A teljesítmény lassú, a munka minősége rószszabb lesz és gyakran pótló, javító Intézkedésekre van szükség.“ Az viszont érthetetlen, hogy bár a fent idézőjelbe tett sorokkal egyik legismertebb földszakértőnk, Spirhanzel Jaroslav mérnök már 20 évvel ezelőtt figyelmeztette gazdatársaimat az okszerű talajművelésre, a gépek megkímélésének erről a módjáról sajnos még ma is gyakran megfeledkeznük. Nem mérlegeljük gépeink használatakor a talaj állapotát és tulajdonságait s nem veszszük figyelembe, hogy minden egyes talajmüvelési eljárás külön megoldást és megfelelő gyakorlati kivitelezést követel meg. Molnár elvtárs Írásában felsorolja a gépjavító tevékenység koncepciójának tartalmát képező egyes javaslatokat. Többek között azt, hogy „a mezőgazdasági üzemek teljes felelősséget vállaljanak a gépek kihasználásáért, a műszaki karbantartás minőségéért, és csupán ‘ az egyszerű gépek és be; rendezések javítását végezzék maguk. Az összetettebb munkagépek s aggregátumok fel- és leszerelését, javítását, beleértve a pótalkatrészeik felújítását is, csupán az erre szakosított gépjavító üzemek végezzék a termelésigazdasági egység keretében“. Ez helyes is, de hogyan? Ezt a javaslatot nagyon meg kell fontolni, mert a talajművelés további fontos követelménye az Is, hogy az adott feladat elvégzéséhez a legmegfelelőbb eszközöket használjuk. Ez pedig alapos talajismeretet követel. Fontosnak tartanám ezért, hogy ne csak földműveseink, hanem a gépek javítását végző dolgozók is alaposan megismerjék az egyes gépek és eszközök munkáját, de ugyanakkor a talaj jellegét, tulajdonságait Is. Tehát sohasem járhatunk el gépiesen a hasonló javaslatok jóváhagyásánál. A talajművelés kérdései végtelen bonyolultak márcsak azért Is, mert ez a téma sohasem fejeződik be és mert állandóan újabb és újabb problémák várnak megoldásra. Egy azonban bizonyos, hogy minden talajművelési munkát gondosan kell elvégezni, feltétlenül ellenőrizni, mert ezáltal jelentősen csökkenthetjük a Molnár elvtárs írásában megemlített és a gépjavításokra fordított komoly, de feles, leges kiadásokat. Ugyanúgy, ahogy a szántás elvégzésénél elejét vehetjük a fölösleges költségeknek, javításoknak, a többi talajművelő eszköznél szintén ez a helyzet. A vetőmag tisztítására szolgáló rosták, trlőrök, szelektorok, továbbá a cséplőgépek alkatrészeinek megkímélésével nagyban hozzájárulhatunk a mezőgazdasági gépek célszerű kihasználásához. Vegyük csak a kapálógépeket, amelyeknek jó munkája nagyban függ attól, hogy jól kormányozhatők, szilárd szerkezetűek, de emellett elég könynyűek ts legyenek, a kapák kicserélésével különböző munkákat végezhessenek és a kapálás mélységét is szabályozni lehessen. Fontos ez többek között azért, mert a nagyobb tnunakszélességű kapáló gépek napi teljesítménye nagyobb, mint a keskenyebbeké, viszont az utóbbiakkal lobb, pontosabb munkát lehet végezni és a kapákat, vagy késeiket a vetéssorok szélessége -szerint lehet beállítani anélkül, hogy a növényeket megsértsük. Ezáltal pedig meggátolhatjuk gépeink Idő előtti elhasználódását. A talajművelő eszközök és egyéb gazdasági gépek jelentős száma egy ilyen rövid cikk keretében nem teszi lehetővé, hogy minden egyes gép javításának okát, illetve elhasználódása megelőzésének módját felsoroljam. Fontosságukat illetően a vitára bocsátott kérdéssel kapcsolatban igyekeztem kiemelni a már fentebb említett adatokat. Ettől eltekintve úgy vélem, amint írásom bevezető részében említettem, érdemes lenne ezzel a kérdéssel a lap hasábjain többet foglalkozni. A gépi eszközök időelőtti elhasználódásának egyik oka nemcsak a felületesség, nemtörődömség, hanem véleményem szerint bizonyos mértékben a szakmai tudás hiánya is. Segítenénk azzal a gyakorlatnak, amelyet Pathó elvtárs főszerkesztő oly találóan adott az „érdekeltek“ tudomására, hogy az „egy helyben topogásnak (hozzátenném: a gondatlansággal okozott nagyobb gépjavítási költségeknek is), a terméshozamok alakulásánál mutatkozó indokolatlan lemaradásnak legfőbb oka a dolgozók egyes rétegeinek közömbösségében, a szakmai elmélyülés hiányában és a munkafegyelem lazaságában nyilvánul meg.“ Nem kétséges ugyanis, hogy ,,a mezőgazdasági gépek maradéktalan kihasználását és a géppel végzett mezőgazdasági munkák kiváló minőségét (lásd Molnár elvtárs írását) csakis akkor érhetjük el, ha mipd az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok, mind a gépjavító üzemek dolgozói nemcsak megismerik a gép elhasználódásának okait, hanem már jó előre gondos és szakszerű javítási munkálatokkal elejét veszik a napjainkban elképzelhetetlenül magas, indokolatlan költségtöbbletnek. Tanulság? A gépállomások szaporítása, a személyzet létszámának emelése, tökéletes munkája, a talajtani szaktudás mai állapota mellett nem hozhatja meg a jogosan várható javu- ■ lást. Kmoskó László mérnök Magyarországon öröm járni a szebbnél szebb gyümölcsösökben. Valóságos vitamineldorádók ezek. A mi viszonyainkhoz képest óriási mennyiségű gyümölcsöt termesztenek, amelynek nagy részét a belföldi kereslet kielégítése után külföldre exportálják. Az egyik ilyen mintagyümölcsös a Nagyszentjánosi Állami Gazdaság D6-zsa-majori részlege is. Nem kevesebb mint 330 katasztrális hold gyümölcsű- 1 sük van. Nagyon szakszerűen és ész- i szerűen termelnek. A legkorszerűbb i gyümölcsültetvényük mellett például 1 átmenetileg még meghagyták a régeb- ; ben telepített nagynövésű almafákat Is, amelyek nagyon jó minőségű gvü- i mölcsöt teremnek. Hozamuk egye- i lőre kétszerese a törpefáknak. Persze ] ez nem jelenti azt, hogy magastörzsű l fákat ültetnek a jövőben, hanem in- I
