Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-22 / 29. szám

1972. Júlia* 22.

SZÖVETSÉGI SZEMLE

5

AZ ELSŐ MUNKAHELY

Napjainkban ezer és ezer végzett középiskolás és főiskolás hagyja el az iskolát és dolgozni kezd. Mint érett ember belép az életbe, átlépi a gyár vagy a mezőgazdasági üzem küszöbét, hogy a társadalom hasznos termelő tagiává váljon. Miután ez az esemény hosszú idők őta ismétlődik, már a tapasztalatok birtokában tudhatjuk, hogy minden pályakezdés nehéz. A mi társadalmi rendszerünkben az a cél, hogy minél kevesebb kudarc árán találják meg helyüket a fiatalok.

Nyilván az volna a legkedvezőbb, ha mindenki választása megfelelne saját vágyainak, képességeinek, ha az egyéni kívánságok összessége egybeesne a társadalom igényeivel. A döntést azonban nemcsak a végzett szakember határozza meg egyedül, hanem

az üj munkaadó is. A pályakezdő fiatalra a többi között eisö munkahelyén

kettős feladat vár. Egyrészt alkalmazkodnia kell munkahelye termelési rendjéhez, szokásokhoz, másrészt hozzá kell szoknia a dolgozó életmódnormáihoz. A kettős feladat nem könnyű, és sok példa bizonyítja, hogy nem is zökkenőmentes. Az utőbbl évek kimutatásai igazolják, hogy sok technikus és mérnök hagyta ott első munkahelyét, mert vagy olyan feladatot bíztak rá, amiért fölösleges volt Iskolába járnia, vagy olyant, ami az adott esetbpu meghaladta képességeit. Sok súrlódásra ad okot 'a kezdők indokolatlan alacsony bére is.

A pályakezdés minden fiatal életében kulcskérdés attól függ, hogy milyenek az első benyomások, milyen a munkahelyi közérzet. Segítőkészen fogadják-e őket a régiek, vagy ellenségesen. Ettől függ minden, mert nem szabad elfelejteni, hogy a nagy halak is voltak egyszer kicsinyek.

Molnár Ferenc

Előtérben

a gabonabetakarítási verseny

A trebišovi járás valamennyi mezőgazdasági üzemében érvényesítik a gabonabetakarltásí munkálatok anyagi érdekeltségi elvét. Ezt premizálással támasztják alá. Ugyanakkor minden eddigitől nagyobb teret kapott a szocialista munkaverseny, s a kötelezettségvállalás. A dolgozók már jóval ez aratás megkezdése előtt megismerkedtek a verseny-feltételekkel s a gabonabetakarításban résztvevők Jelentős része vállalt értékes kötelezettségeket.

A Kráf. Chlmec-1 (Királyhelmec) Állami Gazdaságban mind a munkaverseny, mind a munkafelajánlási mozgalom már hagyományos. Ez mindenekelőtt Loskár Mihálynak, a szakszervezeti csúcsbizottság elnökének a legfőbb érdeme, aki évek hosszú során nagy hozzáértéssel szervezi és Irányítja a szocialista munkaversenyt. Igyekezete most is figyelemreméltó. Felvtlágosítő, nevelő munkája

eredménye: a nagytárkányi Dobos János 60, Kiss András 55 hektárral teljesíti túl aratási tervét; Csákó István kombájnos viszont 20 hektárral. Am nemcsak a kombájnosok, hanem a rendvágőgépek, a szalmapréselőgépek kezelői sem akarnak lemaradni: míg a nagytárkányi Dobos Béla 50, Zelenák Lajos rendvágó viszont 20 hektárral akarja túlteljesíteni előirányzott tervét. A szalmaprésel ők közül a királyhelmeci Danes Károlyt említhetnénk, aki 20, míg a leleszi Bajusz Ferenc 30 hektárral Igyekszik túlszárnyalni szalmapréselési tervét.

A szocialista mttnkaversenyben győztes kombájnosokra — külön az SZK—4-аз és külön az E—612-es kombájnok vezetői — 1500, 1000 és 7QD korona pénzjutalomban részesülnek. Hasonló jutalom vár a versenygyőztes rendvágókra, szalmapréselókre és tarlőhántókra is. Rajta hát! ' (Kn)

Gazdag űtravalóval

Az Idán a Dvory nad 2itavou-i fUdvard) Mezőgazdasági Szaktanintezethól 65 végzős tanuló indul az életbe. Előbb azonban még a mezőgazdasági gépek javításán szorgoskodnak, aztán lépnek munkaviszonyba. Közülük nyolcán ügy határoztak, hogy tanulmányaikat a Šurany-i (Nagysurány) Mezőgazdasági Technikumban folytatják.

Mindenesetre valamennyien szeretettel emlékeznek majd vissza az ndvardi „alma materre" ahol nagyszerű három évet töltöttek: a tanulás és a gyakorlati rész mellett számos sportágban is jeleskedtek.

Az iskola vezetősége nagyra becsüli a fiatalok társadalmi tevékenységét. Nem csoda tehát, bogy a 260 főnyi tanulógárdából közel 200-an vesznek reszt a nyár folyamán bel- és külföldi kirándulásokon. Például M á t h é jános, a szaktanintézet SZISZ-elnöke, Bulgáriában a tengerparton üdül. De a konkrét példák egész sorát hozhatnánk föl...

Ami a szaktanintézet befogadóképességét illeti, az eddiginél több tanaié i( elférne, illetőleg helyet kaphatna benne. Derekas felkészülés után gazdag iili«valóval rajtolhatnak. Hiszen szocialista mezőgazdaságunknak sok szakképzett fiatalra van szüksége. Gábris J.

A jobb ellátás:

a lelemenvessep,

rugalmasságon múlik

• ŽELIEZOVCE (Zselíz, lévai járás)

— Hová tartasz ilyen korán, János? — kérdi a kapuban ácsorgó idős bácsi.

— Kedvem szottyant egy kupica pálinkára. Elmegyek a Dókához.

Elmegyek a Dókához. Így mondják

a želiezovceiek, akik közül sokan kelnek jókor s ki egy féldecire „ugrik el“, más meg cigarettát avagy valami harapnivalót szeretne vásárolni.

A Dóka-házaspár és az ügyes személyzet mindig készségesen áll a vendégek rendelkezésére, s arról Is gondoskodnak, hogy ételben, italban bő legyen a választék.

— Ügy érezzük magunkat, mint Otílián — említi János bácsi. — Lajosék mindenben a kedvünkben járnak és semmiben sincs hiány.

— Visszaéltek az 5 százalék kiszámításával és ezért jobbnak láttam ezt a rendszert megszüntetni — vallja Suráuyi Sándor, a santovkai „K o í i b a" vezetője.

• SANTOVKA

Aki a falun keresztül utazik, rendszerint megáll egy juhtúrós csuszára, vagy más harapnívalőra, hogy aztán helyben igyon a kitűnő, közismert ásványvízből. „Kollbának“ hívják azt a kis vendéglőt, ahol a legigényesebb vendég is jól érzi magát.

Miért?

— Nálunk nagyon széles szortimentben válogathat a vendég — állítja Surányi Sándor, a vendéglátóüzem vezetője. — Különböző vidékekről nyaralnak Itt az emberek s ezért nagyon eltérőek az igények. Ebből kifolyólag ételben és különösen frissítő Italokban nagy választékról gondoskodunk.

— Szóval nincs semmiből hiány.

— Azt nem mondhatom. Hpsból nem

kapunk a kedvünk szerint. Szombaton hiányzik a friss kenyér és a péksütemény. De ezekről mi nem igen tehetünk. ! * v ‘ ,5 - '■■■'•*» -Beszélgetés közben jóízűen villáztuk a kitűnően elkészített brinzás tepertős csuszát.

— Fizetünk — hívtuk kis vártáivá a pincért.

— Elfelejtette a százalékot hozzászámolni, — figyelmeztettem a szemrevaló lányt.

— Olyasmi nálunk nem létezik.

— Valóban? — kérdem a vezetőtől.

— Már régebben bekalkuláljuk az árba. A pincérek közül sokan visszaélést követtek el az öt százalékkal, sokszor alaposan becsapták a vendégeket. Ezért ennek a rendszernek, ahol csak egyesek keresnek, egyszer s mindenkorra véget vetettünk.

# 2ELOVCE (Zsély, nagykürtös! járás)

A rozzant csárda közvetlen az országút közelében áll. Bekukkantottunk az ócska helyiségbe, ahol néhányan söröztek. Kicsit meghökkentünk.

— Nincs a faluban más vendéglő?

— Sajnos — válaszol Lajos József a söntés mögül.

— De miért nem festik ki legalább?

— érdeklődöm a vezetőtől.

— Az a Jednota dolga. Tavaly ugyan tervezték a festését, de nem akadt

Dókáék mér reggi

szakember. Most úgy van elkönyvelve, hogy minden rendben van.

— Kissé furcsa, hogy ilyen aránylag nagy községben nincs egy rendesebb vendéglátó üzemi — jegyzem meg.

— Régen tervezünk már egy központi épületet, amelybe helvet kapna a vendéglő is — szól közbe Vízi József, az állami gazdaság fözootechnikusa. — Szomorú, ezidáig minden csak papíron maradt. Pedig megfelelő művelődési otthonnal sem rendelkezünk, s így a fiataloknak és a lakosságnak nincs hol szórakoznia.

— Az ellátás milyen (sörből és hűsítő italokból)?

— Nincs különösebb panaszunk — válaszol a vendéglős. — Sörből és hűsítő italokból kapunk elegendőt.

Vagy talán a vendég kevés?

A szomszédos házban van a mészárszék. Garai Mihály hentes Ъазоп16ап, mint a vendéglős már 17 éve dolgozik az üzletben. A falak ott is koszosak, mint a kocsmában. A vezető szerint a húsellátás jó s a vevők sem panaszkodnak. Mi azonban szóvá teszünk valamit. Tudjuk, falun több a légv, mint a városban. Erről senki sem tehet. De arról már igen, hogy a kész hentesáru az egyik sarokba van ledobálva, vagyis a legyek kényelmesen szálldogálhatnak rájuk. Ez azért is furcsa, mert a raktárhelyiségben nagy térfogatú hűtő van, amelybe még sokkal több árú is elférne, például az is, amit a sarokba dobva láttunk.

• TRENČ (Tőrincs, losonci járás)

Kis község az Ipoly közelében. A lakosság száma alig haladja meg a 600- at, mégis vonzó vendéglőt, üzletet találunk a falu közepéit.

Horváth Pál, a vendéglő vezetője, szintén régi a szakmában. A terve a lakossághoz számítva jó magas, s ezt teliesítent szeretné. Éppen ezért nem egészen elégedett az áruellátással. Kevés a választék cigarettából, konzervekből, sokszor hiányzik a málna, amelyből jóval többet vásárolnának. Különben rend, tisztaság egvik okát is elárulta a vezető: gyakori az ellenőrzés.

• PINCINA (Pinc)

Pincinán egy kedves, készséges aszszony a vezető.

— Sajnos nincs sokszor elegendő frissítő italunk — vallja be őszintén Rizenvá Magda. — Ásványvízből rendszerint keveset kapunk. De különösen a málna komoly hiánycikk és a cigarettából is nagyobb lehetne a választék. Pedig a rendelést időben leadom, de mit tehetek, ha nem kapok elegendőt. Még szerencse, sörből jő az ellátás.

• KURINEC (rimaszombati járás)

Gömör vidékének épülő nyaralóhelye. Érdemes ott korán kelni, széttekinteni a festőién szép tájon, hallgatni a madárcsjQsergést, begzívni az erdő friss leheletét. De nemcsak én keltem korán, hanem a sátortábor lakói is, a őadeai TATRA-autógyár üdülő tanoncai és a velük lévő nevelők. Szóba elegyedtünk és többek között beszéltünk az ellátásról. Panaszkodtak, hogy igen drága a koszt. Az előző nap például egy közönséges bográcsgulyásért 9.40-et fizettek az Astrában.

Kissé érthetetlenül a szállő vendéglője,- étterme későn nyit s ezért sokáig kellett várakozni a vezetőre.

Végre megjött és elmondtam a nyaralók véleményét. Szapári Zoltán nagyon meglepődött.' A. szembesítésnél viszont kiderült, hogy félre akartak vezetni, mert a gulyás: csak 6 korona és néhány fillérbe került.

Attól eltekintve, hogy Kurinecen későn nyit a vendéglátó, az ellátás jó és sokoldalú. Persze a kiszolgálás a vezető igyekezete ellenére sem kifogástalan mindig. Éppen ottjártamkor kellett a pincérnek „útilaput“ tenni a talpa alá, mert panaszkodtak a vendégek, hogy vastagon fog a ceruzája s ki-ki rúg a hámból. -• RIMAVSKÁ SOBOTÄN a 002-09-es számú üzletnek — vagy ahogy legtöbben hívják Ruffi önkiszolgálójának — Ruffinyi István a vezetője. A vérbeli kereskedő 1958 őta irényltjá az üzletet s közel 35 éve dolgozik a szakmáit hatkor várják a vendégeket

ban. Vajon mi az б véleménye a* áruellátásról?

— Volt Idő, amikor az árut osztottuk. Manapság viszont már eladni kell — jelentette ki határozottan a szakember. — Nekem ez is különös gondot okoz, hogy a vevők 30—35 százaléka faluról jár be, mivel különböző okból nem tudnak otthon mindent megkapni, amire szükségük van. Természetesen ez az üzletvezető hibája, kényelmessége. Egy kereskedőnek mindent figyelemmel kell kisérnie, ismerni a vásárlók összetételét, igényeit, meghallgatni óhajukat, figyelembe venni a sokéves tapasztalatot és aszerint rendelni az árut.

— Miképp lehet lemérni az árubőséget, vagyis, hogy kedvére válogathat a vevő.

— Ugyanebben az önkiszolgálóban 1958-ban 2,5 millió értékű árut adtunk el. Tavaly több mint hat millió korona volt a forgalmunk. Napjainkban, ha egy vezető rugalmas — minden szükségletet ki tud elégíteni.

— Sokan panaszkodnak az önkiszolgáló üzletekre. Főleg azért, hogy a vásárlók, s esetleg a személyzet ts enyveskezű.

— Ami az elárusítókat Illett — én bízom bennük. Rendszeresen tartjuk a politikai tízperceket, amelynek keretében elbeszélgetünk a szocialista kereskedő-típusról. Nálam az elárusító mind nő. Jő viszonyban vagyunk, de csak egy lépés távolságig. Mivel legtöbbjük szakmailag megfelelő és politikailag Is fejlett — van aki Jól figyel a magáról megfeledkezni akaró egyénekre. Különben egyre kevesebb az olyan, aki valamit zsebbe, kosárba szeretne csúsztatni. Az önkiszolgálónak különben nagy előnye, hogy a vevő látja az árut és gyorsan kiválaszthatja. Persze a szakszerű tanácsadás, a vevő meghallgatása elkerülhetetlen követelmény.

— Vagyis jó üzletembernek kell

lenni.

Mindent a vevőért! Ez Ruffinyi Istvánnál nem jelszó, hanem valóság. A jónevű kereskedő a napokban tölti be 50-ik életévét, de még mindig olyan mozgékony, rugalmas, mintha húsz éves lenne

— Pontosan, ha valaki odaadó, kedves, beszerzi a kívánt árut, a vevők megbecsülik, vagyis kölcsönösen tiszteljük egymást. A jó vezető pedig megteremt minden kapcsolatot s ezáltal be tud szerezni mindent, amire a vásárlónak szüksége van. Napjainkban ez nem lehetetlen, mert áruból bő a választék.

Nyáridöben különösen nagy gondot kell fordítani a közellátásra. A földeken szorgoskodónak minden perc drága. A tikkasztó forróságban korántól későig dolgoznak s valóban megérdemlik, hogy sokoldalúan törődjenek velük s etelhen-italban bőség legyen. A szabadságukat töltők szintén szeretnék gondtalanul élvezni a nyarat, nem pedig azon bosszankodni, ezt sem, azt sem lehet kapni. A kereskedelemben pedig az üzletvezetők, a személyzet feladata, kötelessége a megfelelő árn biztosítása, az udvarias kiszolgálás, vagyis mindent megtenni a vevőkért. Töth Dezsó