Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-15 / 28. szám
/ Takarmänvozási hibák egészségi kihatásai Jl IlltM AHenburgi dobosgalamb. Régi galambfajta, már 1735- ben ismert volt. Alakja és testalkata közel áll a mezei galambéhoz. Nagysága 35— 38 cm, súlya ahány cm, anynyi dkg. A feje sima, vagy egy kis homlokrőzsa van rajta. Eredeti színe kék vagy eziistsziirke, fekete szárnyszalagokkal. A lábak tollasak. Angol hosszúcsőrfi szakállas keringd galamb. Londonban tenyésztették ki. Nagy testé, homloka magas, fekete felső csőrkáva jellemzi, erős csőrszemöldökkel, nagy fehér szakállal. Lábai rövidek, simák. Az evezőtollai és a farktollai fehérek. Tollazata kék vagy fekete. Angol keringő. (Columba dom. gyr. anglicana). Igen sok változata ismert. Vannak fehér fejüek, szakállasak, rózsaszárnvúak, fehér pajzsosak és egyszínűek. Moore angol szakíró már 1735-ben mint röpgalambfajtát írja le. Ma már díszgalamb. Apáca keringő. (Columba dom. gyr. flammea.) Nagyon régi galambfajta. Aldrovandi olasz természettudós már 1603-ban említést tesz róla könyvében. Egyes szakírók szerint lengyel eredetű. A Szovjetunióban kresztovije monaki néven ismert és mint kiváló hajtógalambot tenyésztik. Ismert egy spanyol változata is. Németországban és Angliában is kedvelik. Aiuiond keringő. (Columba dom. var. multicolor.) A XVIII. sz.-ban tenyésztették ki Angliában. Az almond nevet a színétől kapta, amely olyan mint a mandula héjáé, vagyis sötét okkersárga. Angul sirályka. (Columba, dom. turb. anglicana.) Régi fajta, kb. 500 éves múltra tekint vissza. A német sirálykával közös őse van. A legtöbb ismert színben előfordul. Anatóliai sirályka. (Columba, dom. turb. capitala.) Ezt a nevét 1889. óta viseli.. Ebben az időben Rozwadovszki krakkói tanár több változatot hozott be a kisázsiai Anatóliából. Európában alapját kéjjezte a sirályka tenyésztésének. Nevezik Török turbitnak is. Aacheni szalagos golyvás. (Columba, dom. gutt. aquis granensis.) Németországban, Aachen városban tenyésztették ki. Hasonlít az ónémet golyváshoz, de valamivel kisebb, kb. 40 cm hosszú és hegyes kontyú. —sz— A baromfi-takarmányozás bármely hibája (egyes anyagok hiánya, a megkívánt arányok eltolódása) kezdetben termelési zavart okoz, a növekedés lelassul, a tojáshozam csökken, és csak a hiba rövidebb-hoszszabb fennállása után mutatkoznak egészségi zavarok. Hiánybetegségek tartós fennállása miatt jellegzetes kóros elváltozások fejlődnek ki. Ez időpontig azonban a termeléskiesés már olyan nagy bárt okoz, hogy a hiányzó anyag utólagos, gyógykezelésszerű adagolása már alig hozhat eredményt. Gyakori az állomány gyengébb részének RÉSZLEGES ÉHEZÉSE. Valamely csirkefalkában a feltűnő kiegyenlítetlenség legfőbb oka általában a szükségesnél kisebb etetöbosszúság. Ez esetben a gyengébb állatok éhen maradnak, mert nem fér egyszerre az etetőhöz valamennyi. A zsúfoltan elhelyezett állomány táplálkozása minden esetben akadályozott, az istállóban nem helyezhető el annyi etetővályú vagy önetető, hogy az állatok egymás zavarása nélkül elegendő takarmányt vehessenek fel. Még az általános norma szerint látszólag bőven méretezett vályú sem tesz lehetővé mindig elegendő táplálékfelvételt. A nagyon finom lisztre őrölt keveréktakarmányt a baromfi általában nem fogyasztja szívesen. Náthás állomány pedig a szájpadlás-hasadék hurutos váladékába tapadó lisztes takarmányból még megfelelő szemcsenagyság esetén is csak keveset eszik. A csökkent takarmányfogyasztás a termelést károsítja, de lehet olyan mértékű is, hogy gyengítő körülményként szerepelhet különféle betegségek kórfejlődésében. A náthás baromfiállományok a vártnál kisebb takarmányfelvétele, kellő körültekintés nélkül, a takarmányba kevert gyógyszeres kezelés sikerét is veszélyeztetheti, mert az állatok nem veszik fel a szükséges gyógyszeradagot. A baromfi takarmányfogyasztásának alakulásában jelentős szerepet játszik a megszokás. A szemet nem ismerő baromfi idegenkedik a kukoricától és más gabonamagvoktól. A préselt takarmány etetése után а dercésre áttérés vagy ennek fordítottja feltétlenül a takarmányfelvétel csökkenésére vezet. A baromfi élénk anyagforgalma viszonylag sok Víz FOGYASZTÁSÁVAL jár, melegben pedig a höleadás érdekében növekszik a párologtatás és a vízfelvétel. Ha az ivóvízellátás szűkös, csökken a takarmányfogyasztás is. Nagyon jelentős az ivóvíz hőmérséklete is. Télen — a lehűlés veszélye miatt — a fagyponthoz közeli hőmérsékletű vízből csökkenti fogyasztását a baromfi, nyáron pedig a felmeiégedett viz nem oltja szomját, és nem okoz bizonyos hőveszteséget. Télen 10—15 C°-os, nyáron pedg a lehetőleg 20 C° alatti hőmérsékletű ivóvízről, ha más mód nincs, gyakori vízcserével kell gondoskodnunk. A TAKARMÁNY HELYTELEN ÖSSZETÉTELE nagyon változatos károsodásokat okozhat. Indokolt a takarmányösszetevöket a következő csoportosításban tárgyalni: a) fehérjék, b) szénhidrátok és zsírok, c) ásványi anyagok, d) vitaminok, e) gyógyszerek és egyéb kiegészítő anyagok. A FEHERJEELLÄTÁS “mennyisége és minőségi hibája rövid időn belül visszaesést okoz a termelésben. A baromfihús- és tojástermelés lényege alapjában véve a takarmányfehérjék átalakítása állati termékké. Az ellátás hibája, ha az alapanyagot nem biztosítja a termeléshez. Fiatal, növekedésben levő baromfi testállományának gyarapodása élettani szükségszerűség. A fejlődés zavara bizonyos fokon túl kóros állapotnak számít. A fehérjével hiányosan ellátott, gyengén tollasodon, aránytalan, csökőtt csirkék anyagforgalmi zavara már betegség, bár elhullásukat többnyire az ellenállóképesség teljes hiánya miatt előbb-utóbb bekövetkező különféle fertőzések okozzák. A felnőtt baromfi — még intenzív lojústermeléshez is — mennyiségileg és minőségileg egyaránt kevesebb fehérjét igényel. Kukoricán túrivá — bármilyen hosszú időn át — egészségi zavarok nem keletkeznek, sőt a kevés fehérjéből mérsékelt tojástermelésre is jut. A szükségesnél több fehérje etetése elsősorban azért is káros, mert a fehérje energiatermelésre a legdrágább táplálóanyag. A korábban fehérjemérgezésnek nevezett fogalom nem egyszerűen fehérjetúletetés, hanem romlott fehérje etetés következménye. A fehérjetúletetést tartották régebben a köszvény legfontosabb okának. A köszvény ugyanis a szervezetbe be nem épült, hanem energiatermelésre használt fehérje bomlástermék, a húgysav kiválasztási zavara. A húgysavat a vesék távolítják el a szervezetből, és a köszvény elsődleges oka mindig a vese károsodása. Ezt kiválthatja némely kórokozó, gyakran azonban a vesét károsító toxikus anyagok és az A-vitaminhiány vezetnek köszvény keletkezésére. A SZERVEZET ENERGIAELLÄTÁSÄRA elsősorban a gabonamagvak keményítője és az állati, növényi takarmányokban egyaránt előforduló zsírok szolgálnak. A szervezet energiaellátása, és összehangolása a takarmány fehérjetartalmával a termelés szempontjából elsőrendű fontosságú, e téren azonban legfeljebb kivételesen fordulhatnak elő egészségkárosodást okozó takarmányozási hibák. A takarmány energiatartalmát I keményítőértékét) két esetben kell egészségi szempontból is figyelemmel kísérni: a fialal jércék és az elhízásra hajlamos hústípusú tojók takarmányozásakor. Fiatal jércék tojásainak súlya nagy keményítőértékű takarmány etetése esetén az állatok teljes kifejlődése előtt elérheti a felnőtt korban kívánatos nagyságot, és ez pete vezető -előesést okozhat. A hústermelő fajták nehéztestű tojói sok takarmányt fogyasztanak, a felesleg elzsírosodásra vezet, ez pedig fékezi a rendszerint amúgy is■ mérsékelt tojástermelést. Nagy termelékenység eléréséhez és fenntartásához általában nagy energiatartalmú takarmány szükséges. E célra külföldön már általánosan adagolnak zsírokat a keveréktakarmányokban. Nálunk is folynak ez irányú kísérletek. Figyelembe kell azonban venni, hogy a baromfi a zsírt csak kis mértékben képes értékesíteni. A zsír minőségét nagyon gondosan ellenőrizni kell. A zsírokban ugyanis könnyen végbe mehetnek különféle bomlási folyamatok, amelyek termékei vagy májelfajulüst, vagy ün. E-vitamin hiánybetegségeket okoznak. E bomlási folyamatok lehetőségére sok zsírt tartalmazó vágóhídi hulladék etelésekor is legyünk tekintetlel. (Folytatjuk) Látogatás egy híres vadaskertben (IIJ Horváth János a veszélyes bölények etetője. Ma már mindenki természetesnek találja, hogy szocialista államunkban egyetlen gazdasági ágazat sem dolgozhat ötletszerűen, hanem még a legkisebb üzem, vállalat, vagy intézmény is tervet készít és ennek megfelelően végzi njunkáját. Ezt a tételt é jelenséggel nem lehet vonatkoztati а (ороШапkyi bölénytenyésztésre. Ez az én szubjektív megállapításom. Egyetlen egy vadgazdaság sem vonhatja ki magát a tervszerű gazdálkodás aló), tehát a Topoľčlanky-J sem, mert csak akkor teljesítheti a népgazdasági tervben számára előírt feladatokat, ha tervszerűen gondoskodik a bölények törzsállományáról s ezen felül az évi kiszámíthatatlan szaporulat elhelyezéséről. Egy gyakorlati példával szeretnék foglalkozni. A bojnicei állatkertben négy bölényt lehetett volna elhelyezni. A kedvezőtlen helyi viszonyok és helyszűke miatt, mind a négy bölény elhullott. Egy bölényt az Ostravai Zoo ban helyeztek el, kettőt ivedig Nyugat-Németországba adtunk el. Krpala Károly erdész kísérte az eladott állatokat új hazájukba. Élénk színekkel ecselelte azokat a viszontagságokat, amelyekben része volt az utazás folyamán. Ez 1971. év története. Ezen vadfaj szaporodás biológiai, táplálkozás, ökológiai és élettér igényét ezidöszerint még nagyon hézagosán ismerjük. Egy adatot azonban jiontosan ismerünk, ez pedig az évi kiadások végösszege. Ez a summa okoz a Topofcianky-i erdészeknek álmatlan éjszakákat. Sok a nyilt probléma, vajon mikor kerül sor ezek rendező sére ? A 32 hektárnyi rezervá tum a jövőbeni 25 —26 bölény részére már nagyon kicsiny élettér! Élénken emlékszem még, hogy 1970-ben Strassbourgban európai konferenciát tartottak a természetvédelemről. Harminc ország 350 delegátusa vett részt ezen az összejövetelen, amelynek főbb ügypontjai a következők voltak: • Közös akcióra van szükség a természeti értékek teljességének megőrzésére. в A résztvevő országok dolgozzanak ki közös szabályokat abból a célból, hogy a levegő, a víz és a talaj fertőzésének okait kiküszöböljék. ф Sürgetik az államokat, hogy európai szinten hangolják össze azokat a jogi intézkedéseket, amelyek a természeti kincsek megóvását szabályozzák. # A felszólalások során különös hangsúlyt kapott a nemzeti parkok és rezervátumok létesítése. Rámutatott a konferencia, hogy ezekben a kérdésekben nemcsak a jelenkor emberére kell gondolni, hanem a jövő generációk jólétére is. • Közismert tény, hogy az ember a rendelkezésre álló technikai eszközök birtokában sokat pusztít el a természetből és megmérgezi a környezetet amelyben él. Ezért fennmaradása érdekében szüksége van a szabad és tiszta, egészséges természetes környezetre is, ahol pihenést, szórakozást, sportolási lehetőséget, lelki 6s testi felüdülést talál és a mindennapi élet gondjainak sodrából kikapcsolódhat. A természeti tényezők közül elsősorban az erdő alkalmas a fenti célok elérésére. Tehát nem véletlen, hogy a Budapesti Vadászati Világkiállítás alapgondolata: „A természet és az ember kapcsolata* volt. A résztvevő országok megértették a kiállítás célját s bemutatóik alaptémája kivétel nélkül a természet védelmét, megszerettetését szolgálta. Szinte képtelenség egy újságcikk keretében az olvasó vadász elé varázsolni mindazt; amit a Topolőianky-i rezervátumban láttam. A budapesti világkiállítás mottója itt öltött testet! Ez ä hely, a parkkal körülvett kastélyok és a beláthatatlen erdőterület Szlovákia egy igazgyöngye, ahová mindig szívesen visszatér az ember. Ebben az erdőben őrizzük földünlt egyik legnagyobb emlősét, az európai bölényt. Harminckét hektár és húsg bölény, meg ugyanannyi probléma. Az etetésre szánt gallyait hordása, a tönkretett rétek' újbóli rendbehozása illuzórikus. A csorda állandóan együtt van. A degeneráció veszélye fenyeget. Apa a leányával, testvér a bátyjával párzik. Minek itt jóslásokba bocsátkozni? Gyönyörködöm, amint lassú léptekkel ballag a csorda után „Bereg“ a legöregebb bika —> már Í8 éves — ami meg is látszik rajta. Az etetőknél nyugodt, senkit sem zavar, engedi, hogy társai jóllakjanak. Az etetés reggel félkilenekor és délután 16 órakor zajlik le. Az etetést szakszerű tudással Horváth János végzi. Az étkezéshez való meghívás roppant egyszerű, üres vedrekkel csörömpöl az etető, amely hangra megmozdul a csorda és indul az etetők felé. Ez a procedúra nap-nap után ismétlődik. Néha verekedésre is sor kerül. Az éhes és türelmetlen, tejlett, illetve erősebb állatok elverik a fiatulabb, gyöngébb egyedeket. Ezeket rendszerint Horváth János veszi pártfogásába, úgyhogy ők is megkajjják a nekik" járó adagot. Krpala Károly erdész elbeszélése szerint — aki az erdészlakban közvetlenül az etetők közelében lakik, s — aki állandóan szemmel tartja a csordát, az állatok mozgását, egészségi állapotát, szaporodását és kártételét, egy epizód a következőképpen zajlott le: 1964- ben szomorú őszi, pontosabban novemberi reggelen nagy ordításra lett figyelmes, mire azonnal kiment a verandára. A látottakra a kávésbögre kiesett a kezéből A rezervátum kerítése kidöntve és az úton állt a két legerősebb bika. Putamír és Sirius. Tudniillik, gyakorlatilag Putamír atyja az egész csordának és Sirius a legöregebb fia. — Menten visszaugattam az (Folytatás a 13. oldalon.)
