Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-30 / 52. szám
4 Zsiráf-antilop „geuertik“ az afrikai szavanna egyik kérődzője, amelynek falevél a tápláléka. Erős izmai lehetővé teszik, hogy ágaskodva állhasson a hátsó lábán. Az állatok vagy növényevők, vagy ragadozók Az emberi társadalom, amely még nemrégen csupán az emberrel és annak dblgaival foglalkozott, ma hajlandó az állatoknak emberi szokásokat (Jellemvonásokat) tulajdonítani, éspedig: erényt és bűnt. Elbeszélések, mitológiai mondák, mesék, sót még tudományos értekezések Is szokásosan a tigrist, az oroszlánt, a farkast és a sast gyilkosnak tekintik, ellenben a szarvast, a gazellát és a galambot a jóság és ártatlanság szimbólumának tartják. Az ilyen megrögzött vélemény és előítélet magán viseli a felelősség bélyegét a kíméletlen harcért, melyet a ragadozók ellen indított a társadalom, mert káros vadnak tekinti azo- Itat és kívül helyezi a törvény hatályán. A ragadozók, mint förtelmes gyilkosok, pusztítását sokan szükségesnek tartják a hasznos kérődzők védelme érdekében. Látszólag teljesen ésszerű lenne annyi oroszlánt elpusztítani, «mennyit csak lehet, hogy a zebrák életben maradhassanak. Maga a logika is diktálja, mi mident kell a vadvédelem érdekében elkövetni. — Ki kell irtani a farkast, hogy a szarvas élete biztonságban lehessen! A jelen évszázad elején egy csoport amerikai állampolgár — Jó szándékból — elhatározta, hogy megvédi a szarvas-állományt oly módon, hogy kiirtja a ragadozót, amely zsákmányolja. Szisztematikusan pusztította a pumát, a farkast, a sakált, egyidejűleg az összes vadásztól megvonta az engedélyt, hogy arra a vadvédelmi területre léphessen, amely később „Grand Caflon“ nevű nemzeti park részévé lett. A vadvédelmi program effektiv kezdete szinte megdöbbentő volt. Az első öt évben a vadállomány szabályosan szaporodott. A szarvasok erős, szép állatokká fejlődtek. Kövér volt a legelőjük és nem kellett attól tartanlok, hogy valami ragadozó leselkedik rájuk. E paradicsomi állapot azonban nem tartott sokáig, összeomlott, mert a kérődzők száma úgy megnőtt, hogy a növényzet, túlságos fogyasztás következtében, teljesen megváltozott. A fűnek, amellyel a vad táplálkozott, nem maradt ideje arra, hogy újból sarjadjon, a kérgüktől megfosztott fák lassan-lassan elsorvadtak, kiszáradtak. A talajeróziónak kitett terület pedig következetesen sivataggá vált. A nagyvad-állományában egyre nőtt a degenerált példányok száma, mit egyrészt a legelő tápláló erejének hiánya okozott, másrészt pedig, mert a szülők vén és betegeskedő állatok voltak, melyeket a ragadozóknak már régen el kellett volna pusztítaniok ... A ragadozók kiirtása után — amit a jóhiszemű állatkedvelők vállalkozásuk pozitív eredménye érdekében tettek —, eltűnt a kiváló vadállomány, amely maga mögött hagyott kimerült, sovány egyedeket, melyek hitvány takarmány (kiszáradt fa, vékonyka száraz fű) következtében alig bírtak a lábukon állni. Néhány év elteltével azonban • vadnak is nyoma veszett. Selmec Adolf MAGYARORSZÁGI TAPASZTALAT Oj világ rekord-várományos szarvasbika A magyarországi Zala megyében, a göcseji erdőkben Ismét világrekord-várományos szarvasbika került terítékre — ez alkalommal a Lovászi Olajbányász Vadásztársaság területén. Lenti község nevét jól megjegyzik majd a vadászkró- Bikások, hiszen 1970 őszén is Ht lőtték azt a bikát, amely a .Vadászati Világkiállításon а -„világgyőztes“ helyére került, és előkelő helyezését 1972 szeptemberéig meg is őrizte, a magyar vadgazdálkodás kitűnő értékeként. A szarvastrófeák világranglistája élére azonban most új agancs kerül, ha a nemzetközi bírálóbizottság — amely szerve ennek eldöntésére egyedül hivatott — az Országos Trófeabíráló Bizottság által megáilupított méreteket elismeri és az adatokat annak rendje és módja szerint hitelesíti. A rendkívüli esemény híre futótűzként terjedt a hazai és nemzetközi vadászberkekben, az OTB vezetőjének, Bakkay Lászlónak szobájában ideiglenesen elhelyezett agancsot naponta, kora reggeltől késő délutánig, az érdeklődő vadászok —* magyarok és külföldiek — népes csoportja vette körül. Nézték, vizsgálgatták csendben, nagy figyelemmel és tisztelettel, lelkes tanítványok hajtottak fejet mesterük, a természet újabb csodálatos alkotása előtti Igen — a vadon terméseetének alkotóereje van, de a' vaAiez, a vadgazda nemcsak aplevéve figyeli, hanem munkájával segíti is a mind jobb eredmények alakításában, így történt ez most is — ezen a Zala megyei * vadászterületen és úgy véljük, nem a természet vak játéka, hogy az új világrekord-várományos szarvasbika ismét Lenti mellett került terítékre. A vadgazdálkodás eddigi Magyarországi eredményei töretlen vonalban mutatnak előre — de nézzük csak az elmúlt 8—10 évet: Szentegát 1964; 247,14 nemzetközi pont — Lábod 1967; 246,37 — Gamás 1968; 251,16 (világrekord) — A világrekorder gímszarvas agancs, amelyet Lenti vadászkőrzetében ejtettek el 1970-ben. (K. Sz. íelv.) Gyarmatpuszta 1970; 247,12 — Lenti 1970; 252,68 (világrekord) —, majd most 1972-ben újra Lenti 256,59 nemzetközi pont, az Országos Trófeabíráló Bizottság mérése alapján világrekord-várományos. Mi hát a magyar vadgazdálkodás sikerének titka, tették fel sokan a kérdést a Vadászati Világkiállítás alkalmával Magyarországon járt külföldi vadászszakemberek, vadbiológusok. Amikor erre a kérdésre válaszoltunk, kiderült, hogy nincs titok. A vad biológiájának ismerete és ennek alapján életfeltételeinek biztosítása, a szükséges tennivalók időbeni és szakszerű elvégzése, nyugalom és zavartalanság a vad élőhelyein, a téli takarmány biztosítása és az állomány szabályozása — magyarán: kevés legyen a szarvas, de jó minőségű! így írja elő a MÄVOSZ Távlati Terve a vadgazdálkodás fejlesztésére. Az ivararány szakszerű szabályozása, a szarvasállomány fékentartása eredményeként Zalában aránylag kevés a szarvas, kevesebb, mint a Dunántúl „szarvasos“ megyéinek bármelyikében, Baranyában, Somogybán vagy Tolnában. Bizonyíték erre az 1970-ben terítékre került világrekord, majd most szeptemberben zsákmányolt világrekord-várományos sarvasbika, de mindazok a kiváló, kiugróan magas nemzetközi pontszámú trófeák Is, amelyek az elmúlt évek során a vadgazdálkodás magas színvonalát tanúsítják. —k— Egy járás kisállattenyésztési eredményeinek seregszemléje A Szlovákiai Kisáílattenyésztók Szövetsége levlcel (lévai) járási szervezete idén tizedszer rendezte meg a kisállattenyésztési járási kiállítást, s ezzel egyidejűleg az ötödik szlovákiai szőrmés állat kiállítást. Ez a már hagyományosnak számító kiállítás jó lehetőség arra, hogy a tenyésztők évről-évre számot adjanak munkájukról, kiknek száma a járásban meghaladja a 4000-et. Szinte egy nagy családdá forrottak össze. Mindannyian azt állítják, a modern ember egyik legszebb és leghasznosabb kedvtelése a természettel való kapcsolat és többek között a kisállatok szeretete, nevelése. Aki kisállatok nevelésével foglalkozik az nemcsak a saját, de a népgazdaság javát is szolgálja, hiszen sok millió tojás, valamint nagy mennyiségű hús, gyapjú, bőr, szőrme és egyéb termék járul hozzá életszínvonalunk emeléséhez. A levicei járás kisállatteuyésztöi egész évi szorgos munkájának eredményeit bemus tatő tizedik járási kiállítás igen sok tenyésztő részére örömteli ünnep volt. Az ismeretterjesztés szempontjából tanulságos, az elkövetkező időszakra pedig buzdító hatású rendezvénnyel kapcsolatban BRAUNER Lajostól a SZKSZ levicei helyi szervezetének alelnökétől kértünk tájékoztatást. Megtudtuk, hogy a kiállítással egyúttal hatni szeretnének az ifjúságra is, mert sajnos szervezetükben csak 20 százalék erejéig képviseltetik magukat a fiatalok. Több Iskola figyelmét felhívták a kiállítás érdekességeire. így az előző évekhez viszonyítva már az első napon tapasztalható volt a diákok részéről mutatkozó nagyobb érdeklődés. Főleg a galambok keltették fel figyelmüket, de nem is csoda, hiszen ezekből állítottak ki legtöbbet, pontosan 272-őt, melyekből 71 postagalamb volt. A szakemberek véleménye szerint a kiállítás színvonalát emelte, hogy jól gondozott, tiszta vérvonalú baromfiban ős nyulakban gyönyörködhettek a látogatók. Baromfiból egyébként 138-at, a nyulakhől pedig 140-et állítottak ki. Különösen nagy sikert aratott Mészár Sándor milflőr kakasa, amely tava!y*Ynár elnyerte a kiállítás fő díját. Kozsdony Oszkár kacsái és vadkacsái szintén azt igazolták, hogy hozzáértő ember gondoskodik állatairól. A szőrmésállatok kategóriájában összesen 30 állatot tekinthetett meg a látogató. Mivel e kategória tekintetében szlovákiai méretű rendezvényről volt szó, ez a szám kevésnek tűnik, nem beszélve arról, hogy ezek az állatok mindüszsze hét tenyésztő munkáját képviselték. A szőrmésúllatok tenyésztése érdekében szükséges lenne a jövőben nagyobb propagációt végezni, hiszen értékes szőrméjüket iparunk nagy mennyiségben igényli. Sokan azonban húzódoznak az ilyen állatfajok tenyéztésétől. Igaz, eléggé igényes munka ez, de kifizetődő. A kiállításon is igen szép példányokat láthattunk, amelyek közül kitűntek a levicei Mészáros Károly, valamint Dlrich József jól fejlett tiszlavérvonalú nutriái és a kiállítás legértékesebb állatai, a két esüstróka, amelyek tenyésztője Konrád Péter. A tavalyi kiállítás óta eltelt időszak alatt a kisállattenyésztek újabb, igen szép eredményeket értek el, amit méltóképpen bizonyít a 717 kiállított jő minőségű állat is, amelyek 120 gondos tenyésztő keze alatt cseperedtek fel. BENYÁK JÓZSEF, Želiezovce (Zseiíz) Mészár Sándor milflőr kakasával. Kozsdony Oszkár első-díjas kacsái. Konrád Péter ezüstrókája. (A szerző felvételei) ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> ❖ ♦> ❖ ❖ ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> * ♦> ♦> •> ♦> ♦♦♦ «$♦ ♦> •> ♦> .5
