Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-12-30 / 52. szám

Särga-e a tojás sárgája ás a baromfi bőre? Piacokon gyakori jelenség mostanában, hogy a kereskedő vagy nagybanvásárló betőttes üveggel a kezében indult tojást venni. A kiszemelt tojásbál egyet-kettát feltör, üvegbe önti a tojáslét s úgy nézi meg: elég­gé sárga-e a sárgája? Az meg régi szokás, hogy az élő barom­fit vásárló háziasszony félre­fújja a csirke testét fedő tollat s inkább az olyat veszi, amely­nek sárgaszínű a báré és а lába. Bizony, nem mindig elég sár­ga a tojás sárgája és a baromfi bőre. A zártan nevelt vágócsir­ke, különösen ha táppal takar­­mányozták, fakó bőrű, s nem eléggé sárga az ilyen takar­mányt fogyasztó hibridtyúkok tojásának sárgája sem. Ha vi­szont a vevő az ilyenhez ra­gaszkodik, eleget kell tenni kí­vánságának. A baromfi bőre és a tojás sárgája a takarmány festék­anyagának mennyiségétől és minőségétől függ. A tápoknak csak a fele kukorica, ezért ke­vesebb színező anyagot tartal­maznak, mint annak a baromfi­­na ka takarmánya, amely füves helyeken legelész s szinte ki­zárólag kukoricát fogyaszt. A zöld fű, a lucerna, a lucerna­liszt és a sárga kukorica tar­talmaz legtöbb festékanyagot. Amely takarmányból ezek hiá­nyoznak, vagy csak kis részben találhatók meg, azok etetésével csak fakó bőrű baromfi és hal­vány sárgájú tojás állítható elő. Van mód arra, hogy növeljük a tápok festéktartalmát. Ha paprikolor premixszel egészít­jük ki a takarmányt, tetszető­sebbé tehetjük a baromfi bőrét, a tojás sárgáját. E premixet ét­kezésre nem alöalmas, úgyne­vezett takarmánypaprikából ál­lítják elő s a festékanyagon kívül sok A-vitamínt is tartal­maz. Akár étkezési, akár te­­nyésztojásról van szó, az A-vita­­min tartalom növelése előnyős. A paprikoiorral kiegészített ta­karmányt fogyasztó baromfi azon túlmenően, hogy sárgább bőrű és szebb tojást tojik, kony­­nyebben, gyorsabban nevelhető, tojása eredményesebben keltet­hető. Az ember számára is elő­nyös, ha А-vitaminban gazdag tojást fogyaszt. Paprikolor hasz­nálatával sárgábbá tehetjük a selejtezésre kerülő hibridtyú­kok bőrét is, ha azok eladása előtt két héttel adagolni kezd­jük takarmányukba. A magyar paprikolor takar­mánykiegészítő számos ország­ban nagyon népszerű. Aki piac­képesebb tojást, baromfit akar előállítani, jól teszi, ha kipró­bálja ezt a kiváló takarmány­kiegészítő szert. —g— Korszerűbb és hasznos A legtöbb udvarban csak­nem mindenütt adódik hasz­nálaton kívülálló épületrész. Vonatkozik ez elsősorban a lóistállókra. A gépesítés elő­retörésével a lónak egyre kevesebb szerep jut, s így az istálló részben, vagy egé­szen üresen áll. Az ilyen épületrészek kitűnően hasz­nosíthatók elsősorban tyúk­­tartásra, de megfelelnek ga­lamb elhelyezésére ás nyál­­istálőnak is. Persze csak egy kicsit korszerűsíteni kell az adott helyiséget. A közölt kép ehhez na­gyon megfelelő útbaigazí­tást ad. A jászolt rekeszekre osztva tojőfészkek alakítha­tók ki. Kevés szorgalommal dróthálóval védett üiőléccel ellátott éjjeli tartózkodási hely alakítható ki. Jut hely még a homokfürdőnek, a kapargálő résznek is, ame­lyet a kép jobb oldalán szemlélhetünk. ^ —szikora— + A BAROMFITENYÉSZTŐ igyekszik a tojáshozamot a kí­vánt szinten tartani, hiszen a tojástermelés idényszerűsége ma már elkerülhető. A kielé­gítő tojáshozam egyik előfelté­tele télidőben a megfelelő tyúkól, amelybe nem szabad bezsúfolni az állatokat. A tojó­tápot naponta kiegészítjük kü­lönféle konyhai hulladékkal. Amennyiben módunkban áll, etessünk takarmánykelt vagy közönséges kelt is a tojótyú­kokkal. Ebben az időben az elő­relátó baromfitenyésztő már lassanként előkészíti a csibe­nevelőt. Ф A LŰDTENYÉSZTŰ azt ta­pasztalja, hogy az idősebb, sőt a fiatalabb ludak párzása napi­rendre került. Ennek megfele­lően kell a takarmányozást vé­gezni. Főként a gúnárok napi takarmányadagjáből ne hiá­nyozzon á Zab, valamint a re­szelt sárgarépa, amely a zöld­takarmányt pótolja. Az említett sárgarépát meghintjük korpá­val." Az istállőteret tisztán tart­juk. © A KACSATENYÉSZTŰ a törzsállományt előkészíti a to­­jási idényre. A napi takarmány— adagot úgy készíti elő, hogy ab­ban nagyobb legyen a fehérje-, a mész- és a foszfortartalom. Az említett ásványianyagokat különböző súlyú csomagolásban árusítják a drogériában és más üzletekben. ■ A HÁZINYOLTENYÉSZTO jőminőségű takarmány adago­lásával készíti elő a törzsállo­mányt a küszöbönálló tenyészté­si idényre. Amennyiben a nyúl­­ketrec olyan elrendezésű, hogy az védett a hideg szél ellen, úgy az anyanyulak pároztatását hőnap végén megkezdheti. A napi takarmányadagot jóminő­­ségfl széna vagy hereszéna ké­pezi. A zöldtakarmányt reszelt sárgarépa és néhány levél ta­karmánykel pótolhatja. A ta­karmánykel előnye, hogy az erős hideggel szemben is ellen­álló (mínusz 12 °C-ig), ezért a házikertben sokáig gyökéren tartható. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a házinyúlnak a fa­gyos napokon alomra van szük­sége. О A GALAMBTENYÉSZTÖ előkészíti a tenyészpárok kiala­kításának tervét. Csakis az ok­szerű előrelátással kialakított tenyészpárok nevelhetik fel jól a galambfiókákat. Január vé­gén elvétve még rendeznek ki­állítást, amelyek a legjobbak közé sorolhatók, mivel a ga­lambok tollazata ilyenkor tel­jes díszben van. Ekkor már ér­zik a közelgő tavaszt, aminek hatására élénkebb vérmérsék- Ietűek. A kiállításon megkívánt hibátlan küllemet azonban csakis kellő gondoskodással ér­hetjük el. A galamb mindenek­előtt a tiszta környezetet sze­reti. ★ A KECSKETENYÉSZTŰ leg­főbb gondja az év leghidegebb hőnapjában a kellő hőfok és tisztaság fenntartása az istál­lóban, amelynek eléggé szellő­­zöttnek és világosnak kell len­nie. A kecskéket ne helyezzük kisméretű és sötét ólakba. Kü­lönben is télen a nap időtarta­ma rövid és a napfény, mégha elvétve megmutatkozik is, nem érezteti az állatokkal melegét. Ezért fontos meleg és világos istállóban tartani az állatokat. Itatáshoz meleg folyadékot használunk, de ebből nem adunk tűi sokat, mivel vemhes­­ség idején a túl sok folyadék az állat egészségi állapotát hát­rányosan befolyásolná. A folya­dékba keverjük a napi korpa­adag egy részét, másik részét pedig az aprított takarmány­­répa behintésére használjuk fel, amelyet a későbbi etetés folya­mán adagolunk. ф AZ EGZOTIKUS MADARAK TENYÉSZTŐJE tarkatollú ked­venceinek életét kis térre szű­kített életkörülményei közepet­te figyeli. Nem áll ugyanis min­denkinek módjában szobai vo­­lierekben tartani tél folyamán madarait, ahol a repüléshez aránylag elég nagy térség áll­hat rendelkezésre. Legtöbb eset­ben a madárnak meg kell elé­gednie valamilyen kisméretű ketreccel, ahol átvészeli a hosszantartó téli időszakot. A tenyésztő jó takarmányozással igyekszik fenntartani a mada­rak jő kondícióját, amelyre ha­tással van a kis mozgási tér tisztasága is. A zöldtakarmányt legegyszerűbben reszelt sárga­répával pótolhatjuk. Á NEMES KANÁRIMADA­RAK TENYÉSZTŐJE levonja a következtetéseket az énekver­senyekről, amelyek minden év január első felében az országos bajnoksággal érik el csúcspont­jukat. Ezt követően már az új tenyésztési idényben szükséges felszerelés előkészítéséről kell gondoskodni. A tenyészanyákat gazdájuk kiegészítésképpen főtt tojással kezdi etetni, amelyhez prézlit vagy piskótát adagol. A helyiségben 20 CC hőmérsék­letet tart fenn. A tenyésztésre szánt hímeket egyidejűleg na­gyobb ketrecekbe helyezi át és takarmányadagjukat kender­maggal, kanárikölessel és hán­tolt zabbal egészíti ki. —ar— SZARVAS A FENÉKHORGON Ott, ahol az Alsó kapun bezúdul a víz a Külsőfüzesi ágba, ott van egy erdőrész, amelyet úgy szoktak hívni, hogy Mon­toval sziget. Itt történt meg az a híres halászeset, amiről még ma is beszélnek. Mert ilyen még nem történt, amióta a Dunára fúrnak az emberek. Szarvast fogtak a fenékhorgon. Méghozzá fiatal szarvasbikát. — Szarvast horoggal? — kérdezhetné valaki. Hát ez már igazán csak kitalálás, amolyan halászmese! Pedig nem az! Megmondhatják az öregek, akik ott voltak, s a fiatalabbak Is a faluból, akik az öregektől hallották. Szép nyári este volt, amikor hárman, halászok kikötötték a ladikot az orrozaton. Éppen fenékhorgokat raktak le, jő kilométer hosszan végig az Ág-vizen és a fenékhorog végét, ami jó ujjnyi vastag sodrott kötélből volt, nekikötötték a ladik orrtőkéjének. Ott volt egy nagy karika, amire a ,^kikötő-lánc“ Is erősítve volt. Aztán evezőt vállra kapva „hazakorszogtak“. Tudni való, hogy jenékhorgot éjjelre raktak le valamikor a halászok és korán szedték fel. Egyrészt azért, nehogy felszed­je előttük valaki, másrészt hogy a fogott hal ne váljék döggé a horgon, ha rákap. így aztán mindhárman még napkelte előtt ismét kint voltak a ladiknál és megdöbbenve látták, hogy micsoda pusztítást vitt végbe valami a ladikon. Az „orrtőke“ kitépve, a fenékhorognak se híre, se hamva, a ladik szét­tépett deszkákkal felfordulva feküdt a vizen. — Hát ez meg mi lehetett? — estek majd hanyatt a rémü­lettől, amikor odaértek. Megfordíttoták a ladikot s tanakodni kezdtek mi legyen. Abban megegyeztek, hogy így kitépni az „orrtökét“ ahhoz nagy erő kellett. Biztosan valami száz kilós harcsakirály akadt a horogra s tépte el, bár az is lehet, hogy mázsás galóca vagy „urambocsá"... tán valami hatalmas viza. Mert emlékeztek, hogy még a múlt században azt is fogtak Tógazdaságokkal A novemberi késő őszi idő­szakban a betakarítás gyakor­latilag befejeződik. A jő gazda ekkor felméri az év folyamán felmerült nehézségeket, s ha szorgalmasan és ésszerűen gaz­dálkodott, a jó eredmény sem marad el. A novemberi termésfelmérés élettani okok következtében fo­kozottabb mértékben teszi ér­dekeltté a tavi halászokat s szakembereket, akik a „be­takarítás“ idején aggódó szem­mel figyelnek minden „tanya­húzásra“, a kerítőháló súlyos vagy súlytalan voltára. A sport­horgászok más kategóriába tar­toznak, őket a szabadidő szóra­koztató és esetenkénti hasznos­sága, no meg a szenvedély vonzza a vizek partjára. A Szlovákiai Horgászok Szö­vetségének Nové Zámky-1 (ér­sekújvári) gazdasága járásunk­ban 9 halastóval rendelkezik. Idén is kedvező eredményeket értek el. Munkájukról, örömeik­ről és nehézségeikről Supala József mérnök, az érsekújvári gazdaság vezetője adott tájé­koztatást. — A mezőgazdászoknak az idei év időjárási viszonyai sok bosszúságot okoztak. A korata­vaszi fagyok, a gyakori nyári esőzések fokozottabb erőkifej­tésre kényszerítették a dolgo­zókat. Gyámoltjaink, a halak az élettanllag tiszta, egészséges víz nélkül életképtelenné vál­nának, ezért ml más szemmel tekintünk az Idei nedves esz­tendőre. A mai modern világ­ban az Ipari termelés rohamos fejlődése velejárójaként mind nagyobb a vízigény. A termé­a dunai halászok. Akkor még sok nagy hal feljárt a Fekete tengerből. Hát csak megjavítgatták a ladikot, kicsit halász gattak s korán délután hazatértek. Aztán a kocsmában másról sem volt szó „hétszámra“, mint arról a fertelmes dögről* amelyik eltépte az ujjnyi horogzsinórt, majd ladikostól levitte a mélybe. Már volt, aki cápát emlegetett, s a vénasszonyok nagy keresztvetések közt azt suttogták, hogy hátha a „vízi­­ember“ volt, aki a halászokat így csúffá tette, mert bizony azok igen pogány lelkek. Vasárnap mise helyett is a vizen vannak. Hát ez a vége... suttogták egymásnak vésztjóslőan. Ki tudja hová fejlődött volna a titokzatos legenda, ha á vadőr meg nem találja a döglött szarvasbikát. Ott feküdt aí szegény vagy hatszáz méterre a víztől, agancsa közt az Ősszé kuszáit horogzsinórral, fennakadva a legsűrűbb bozótosban* egy kökénybokron. Ahogy arra járt a vadőr, feltűnt neki at áporodott dögszag, becsörtetett a sűrűbe s így talált rá. A sze* rencsétlen állat, vagy húsz méteres körzetben mindent kirá* gott, füvet, bokrot, még a gyökereket is, egészen a feketé földig, amíg bizonyára hetekig tartó szenvedés után éhen* szomjan pusztult. Már a rókák is kikezdték. Csak az agancsát hozta el a vadőr, megmutatni az embereknek, rajta — mint valami halálos pókhálóval — a sok kúsza horogzsinórral. Ott függött az sokáig a kocsma falán, aztán egyszer csak eltűnt. Hát így esett meg az a nagy csoda, hogy szarvast fogtak a dunai halászok fen^khoroggal. Szegény állatnak Ы pont ott kellett átúsznia az ágon, ahol a horgok voltak letéve* bár úgyis lehetne mondani, hogy pont ott kellett a halászok­­nak a horgot letenni, ahol a szarvas átúszott. No de mindegy. Ügy esett, ahogy megesett. Hal helyett szarvast fogott a horog — bár nem volt benne sok köszönet... Siposs Ernő a horgászok segítségére korlatilag egy, már több No szágban bevált természetes' módszer a mi viszonyaink kö­zötti alkalmazását követi e kéť halfajta betelepítése, miután az amur és a busa a nálunk is nagy tömegben elburjánzö és ä csatornáink biológiai egyensú­lyára, kivált a nyári hónapok­ban káros hatást kiváltó hínáp­­féleségek „nagyfogyasztója“. Ä hínár fö táplálék forrását ké­pezi, ami szükségtelenné tesá a fáradságos munkával járó és a költséges hfnárkaszálő me­chanizmusok alkalmazását.-» Milyen problémák merül­tek fel tevékenységük során? — Sajnos beszélnem kell в svodíni (Szőgyén) tavunkban' bekövetkezett mérgezésről is. & permetezőszerek kellő elővi­gyázat nélküli alkalmazása 52 mázsányi ponty pusztulásával járt és a velejáró kár tetemes, mintegy 70 ezer korona össze­gű. — Melyek közeli feladataik?^ — A jövő évben a kezelésünk: alatti 9 tógazdaságon kívül központi intézkedésre a nitrai (nyitralj járás mintegy 11 ta­vát Is átvesszük, hogy azokoii Intenzív haltenyésztést folytas­sunk. — Terveik? — Sok akadállyal kell még megbirkóznunk, azonban mun­katársaimmal, akik a halneve­lés és ápolás minden csínját­­bínját ismerik, áthidaljuk á buktatókat és a következő gaz­dasági évben remélhetőleg még jobb eredményeket érünk el, mint 1972 ben. JÄNOSSY SÄNDOR, Nové Zámky (Érsekújvár) Tenyészponty-válogatás közben. (Horváth Gy., felv.) szét által megalkotott termé­szetes vízforrások és a jelen mesterséges víznyerő létesít­ményei a fokozódó szükségle­tek kielégítésére maholnap ke­vésnek bizonyulnak. A halneve­lés és szaporítás szempontjából egyedül a mesterséges tavak és csatornák nyújtanak lehető­séget a nagyobb fokú halfehér­je termelésre. A mi viszonyaink között első helyen a „vizek sertése“, a ponty bír a legna­gyobb jelentőséggel. Járásunk lehetőségei, a klimatikus és egyéb szempontok, ideális lehe­tőséget nyújtanak ennek a ta­karmányt kitűnően értékesítő halfajtának tömeges előállítá­sára. Halastavainkban mester­séges és félmesterséges ívatás­­sal a zsenge ivadék tenyészté­sén kívül piaci pontyneveléssel is foglalkozunk. Idén 60 mázsa étkezési pentyot adtunk át No­vé Zámky, Trenčín és Nitra vá­rosok fogyasztóinak, 240 q két­éves pontyot pedig a nyugat­szlovákiai kerület sporthorgász­­egyesületei vettek meg vizeik élővilágának növelésére, 40 q elsőéves ivadék pedig telelte­­tésre visszakerült halastavaink­ba. Szövetségünk a Povodie Du­naja és Hornád vállalatokkal közösen a magyarországi Szarvasról 300 kg fehér amurt és busát szerzett be és helye­zett ki öntöző, illetve talajvíz­elvezető csatornáinkba. Gya-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents