Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-12-30 / 52. szám

A HALAK TÁJÉKOZÓDÁSA Adrosimova, A. M. és társa behatóan vizsgálta a halak tájékozódási készségét, melyet legfő­képpen a látás, a szaglás és az oldalvonal segit. Veresszárnyú koncár, ezüstös balin, lapos ke­szeg, és csapósügér sze­repelt a vizsgálatban. Megállapították, hogy a halak csak akkor vesztik el tájékozódásukat, ha a felsorolt valamennyi ér­zékszervüket kikapcsol­ják. Amennyiben egy ér­zékszerv — legyen az bármelyik — továbbra is „üzemképes“ marad, a tájékozódás nem szenved károsodást. (Vesník zoologií, Kiev) A HALLISZT KONKURENSE A hallisztnek konkur­­rense támadt. „Olaszor­szágban megkezdte mű­ködését az Italprotein nevű társaság. Az új vál­lalkozás olajfeldolgozás során nyert paraffinból igen gazdag proteintar­talmú lisztet állít élű. Az új termék azoknak a te­heneknek és borjaknak szolgál majd tápszerül, amelyeket eddig hal- és szőjaliszttel takarmá­­nyoztak. Ami a fogyasz­tásra kerülő tejet és húst illeti, semmi változást nem okoz az, hogy az olajból származó protein­nel helyettesítik a hal­lisztet [világviszonylat­ban Olaszország impor­tálja a legtöbb cápahús­ból készült hallisztet.)“ (Szolnok Megyei Hírlap) MARFNÄKAT TELEPÍTENEK a borsodi tavakba. „Ér­dekes tervet valósítanak meg Borsodban a mély­­vizű tavak halállományá­nak növelésére: óriás ma­­rénát telepítenek ezekbe a vizekbe. Ez a hal a mély vizekben található planktonnal táplálkozik, és a 3—4 kilogrammos súlyt is eléri. Az őriás­­maréna-ivadékot Cseh­szlovákiából hozzák be, növényevő amurokért cserébe. (Népszabadság) Az öreg nap bőkezűen on­totta sugarait. Egy pe­dagógus számúra, ki nyári pi­henőjét tölti, ilyenkor nincs jobb szórakozás, mint fogni a botokat meg a szákot, kikere­­keznt a Duna partjára és й csendes, jó Időben áztatni a zsinórt, hátha sikerül valami vacsorára valót ráakosztanl. Így tett a mi horgásztársunk is, — nevezzük Gyötörnek. De mivel jobban szeret ket­tesben horgászni, elhívta magá­val egy másik társát Is, aki szintén a pedagógusok család­jába tartozott, öt nevezzük: Róka horgásztársnak. Nos, mivel az együttes meg­volt, Gyötör és Róka horgász­­társak vidáman érkeztek a Du­na hűsítő partjára. Gyorsan szereltek, bedobálták horgaikat s szúnyogriasztó cigarettafüst­ben álcázva magukat várták a kapást. Telt az idő, fogyott a ciga­retta. Olykor-olykor a lótetű — vagy ahogy ők hívják: a rusnya féreg — eltűnt a horogról, de bizony megfogni nem sikerült a harcsát. Az árnyékok már egyre job­ban nyúlottak, amikor egy jó erős kapásra lett figyelmes Gyötör horgásztársunk. Berán­tott. A zsinór megfeszült, a bot erősen meghajolt s Gyötör hor­gásztársunk riasztotta a figyelő Rókát. —- Szákot! Gyere segíts! Róka ugrott, kapta a szákot -a várta mi is lesz. szakadt, de Gyötör horgásztár­sunk szemüvege ts reményvesz­tetten csúszott végig orrán és búcsúintés nélkül, egy csobba­­nással eltűnt a Duna hullámai­ban. Róka horgásztárs látva, hogy mi történt, hamar felfogta a dolgok lényegét és gyors elha­tározással vetette magát a szemüveg után. Többszöri kísér­letezése ts eredménytelen ma­radt azonban, mert azt már az erősen sodródó víz messzire vitte. » Az aznapi horgászat eredmé­nyé: 1 db jól megtermett, de Délután, amikor a hal tisztí­tására került a sor és Gyötör horgásztárs nem volt felen, az egyik horgász felvetette: sze­rezzünk egy rossz szemüveget s dugfuk bele a már elpusztult csukába. Aztán szólfunk Gyötör horgásztársnak, hogy föijön el és bontsa Jel 6 azt a halat. Nosza úgy is tettünk. A csuka döglötten is szépen lenyelte a szemüveget, de egy ember már szaladt is Gyötör horgásztár­sért. Otthon találta. — Mivel te vagy, horgásztár­sunk, az egyesület alapító tag­elszalajtott harcsa, jó néhány méter zsinór és egy szemüveg, mely a harcsával és zsinórral együtt a Dunáé lett. Ahol két horgász együtt van, ott titkok nem maradhatnak rejtve. íme híre ment Gyötör hor­gásztárs „szerencséjének' Is. Azóta az alsó Duna-szakaszon NAGY FOGÁS Nagyon harcolt életéért a harcsa, mert a megfeszült zsi­nór egy pillanatra sem enge­dett. Az izgalom tetőfokára há­gott. Mindketten izzadtak. S szinte ugyanabban a pilla­natban történt az, hogy a zsi­nór megúnta a cibálást és el­mindenki a szemüveges harcsá­ra gondol Gyötör horgásztár­sunk láttakor. Történt egyszer, hogy egye­sületünkben a szokásos évi csu­kaversenyt tartottuk. Szép eredmény volt. A sok csuka között sikerült fogni egy jó nagy példányt is. ja, gyere és légy ott velünk. Az a horgászok kívánsága, hogy megtiszteltetésképpen te bontsd fel a legnagyobb csukát — tol­mácsolta a küldött. Meghatódott. — Mégse gondoltam, hogy ennyi betyárbecsület van ben­netek — mondta, de már vette is a kabátját. A tisztítás helyére érve min­denki komoly volt, bár olykor itt-ott nagy „köhögések" voltak hallhatók. — Köszönöm, hogy így meg­tiszteltetek! — hálálkodott Gyö­tör horgásztárs. Aztán hozzlátott a hal tisz­tításához. Mindenki izgalommal várta, mi is lesz?! Szakszerűen bontotta a halat s egyszer csak valami kemé­nyet tapintott meg a keze. — Mi a kórság ez a kemény? — mondotta, mint akinek ez a szavajárása. Nagy érdeklődéssel figyelt oda mindenki s néhány pilla­nat múlva előkerült a szemüveg a hal gyomrából. Ekkor döbbent rá Gyötör hor­gásztárs hogy lépre csalták. — Átkozott kórságos banda! — mondotta nevetve. A haltisztító társaság pedig vonaglott a nevetéstől amit a jól sikerült tréfa kiváltott belő­lük. Így kapcsolódott össze elvá­laszthatatlanul Gyötör horgász­társunk, a csuka és a szemüveg. KOMLÖS ERNŐ 8 mtm A Szabad Földműves szakmelléklete 7 • -. ľ • . *^j.; . i. -VADÁSZAT es HALASZAT m. Szlovákiai Kisállattenyész­­** tők Szövetsége komárnol (komáromi) 1. számú helyi szervezete és a Komárnoi Duna­­menti Múzeum kötelékében mű­ködő biológiai szakkör a NOSZF 55. évfordulója tiszteletére a komárnoi VNB védnöksége alatt galamb- és exotikus madárki­állítást rendezett. E rendez­vény szervezői megkülönbözte­tett figyelemmel készítették elő a kiálítást, melynek „slágere“ a komáromi bukókeringő ga­lambfajta volt. Mint ismeretes, ez a galambfajta nemcsak a ha­zai galambtenyésztők körében örvend közkedveltségnek, ha­nem az Egyesült Államokban, Angliában, Nyugat-Németor­­szágban és újabban Magyaror­szágon is. Az eredeti tervek szerint magyarországi galamb­tenyésztők is részt vettek vol­na az általuk tenyésztett példá­nyokkal a kiállításon, de a Jár­ványos száj- és körömfájás miatt kénytelenek voltak rész­vételüket lemondani. Harmincnyolc kistenyésztő a kiállításon 28 galambfajtát és 10 exotikus madárfajtát muta­tott be. A kiállításon szereplő galambok 80 százalékát a ko­máromi bukókeringő galamb­fajta képezte. Az elsődleges cél az volt, hogy népszerűsítsék az említett galambfajta tenyészté­sét. A kiállítás megtekintése még a laikus számára is él­ményt jelentett, mert alkalma nyílott arra, hogy a komáromi bukókeringőt különféle színvál­tozataiban megismerje. A bírálók felelősségük tuda­tában végezték munkájukat és értékeléskor a legkisebb hiba sem kerülte el figyelmüket. An­nak ellenére igen sok 94, 95, 96 pontszámot elérő galambot lát­hattunk, melyek közül több tiszteletdíjas volt, sőt nem egy tiszteletdíjas kollekciót is meg­szemlélhetett a látogató. Elbeszélgettem Ivicsics Ed­­munddal, a kiállítás elnökével, aki a következőképpen nyilat­kozott: — A komáromi bukókeringő első példányait, illetőleg előd­jeit a gabonáshajókat vontató szekeresgazdák hozták Török­országból. Korábbi időszakban nagy figyelmet szenteltek te­nyésztésének, de a későbbi évek során alábbhagyott a kez­deti tenyésztési láz, mivel ez nőm húsgalamb fajta. Ma a leg­több tenyésztő húsgalamb tar­tással foglalkozik. Az utóbbi években azonban ismét fellen­dülőben van a bukókeringő te­nyésztése, mivel nemcsak a hazai, hanem a külföldi te­nyésztők körében is egyre nép­szerűbbé válik. Csupán kurió­zumként 'említem meg, hogy egyik tenyésztőnk a közelmúlt­ban három fiatal galambot 1500 koronáért adott el. Cé­lunk az, hogy olyan tenyésze­teket alakítsunk ki, amelyek úgynevezett törzstenyészetekkó válnak, hogy végre tudjuk haj­tani e galambfajta továbbfej­lesztését. Ezért alakult meg a Dunamenti Múzeum kötelékó-26. SZÁM 1972. DECEMBER 30. TARTALOM 4 Sárga-e a tojás sárgája és a baromfi bőre? 4 Korszerűbb és hasznos Í Januári teendők Egy járás kisállattenyésztési eredményeinek seregszemléje 4 Leukózisok X Jé tudni A házinyúl gereznájáról 0 Dámvadtelepítés Kelet-Szlovákiában Vadásznaptár — Január —• 0 Az állatok vagy növényevők, vagy ragadozók 0 Cj világrekord­várományos szarvasbika д Szarvas a fenékhorgon Tógazdálkodással a horgászok segítségére д Külföldi vizeken A szemüveges csuka GALAMBKIÁLLÍTÁS KOMÁRNOBAN 1 ben működő biológiai szakkör is, melynek vezetője Schlár Jó­zsef elvtárs. Komáromban egyre több azon tenyésztők száma, akik komoly szakmai felkészültséggel végzik a bukókeringő tenyésztését. E- zek közé tartozik Ivicsics Ed­mund, Mórocz Lajos, Fonód Sándor, Viola Lajos, Trenka Bé­la, Mórocz Sándor, ifj. Schlár József, Somogyi Kálmán, Hím­­pán Ladislav és Kuczman Mik­lós. De az említetteken kívül is akad számos tenyésztő, akinek tenyészetében megtalálható a komáromi bukókeringő. A komáromi bukókeringő alapszíne fekete, vörös vagy sárga. Mellékszín változatai: ezüst, fehér, fekete-fehér, sár­ga-fehér, kék és továbbiak. A szépen kitenyésztett galambra jellegzetes a szépen kerekedő fésűs konty, a piros szem, a rö­vid hajlott csőr, a formás test­alkat és a rövid láb. A bírálók ezeket a tulajdonságokat érté­kelik elsősorban. A város aszanációja követ­keztében lényegesen megvál­toztak a tenyésztési feltételek, Komáromi bukókeringő. (A szerző felvétele.) mert a kis családi házak he­lyén emeletes lakóházak épül­nek. De a megváltozott viszo­nyok ellenére sem kilátástalan a helyzet, mert a tenyésztők minden lehetőséget megragad­nak, hogy folytatni tudják a komáromi bukókeringő tovább­­tenyésztését. A kiállítás célja volt népsze­rűsíteni e galambfajtát, annak tenyésztését. A kiállítás szerve­zői elégedettek az elért siker­rel, mert a kiállítást közel 2000 személy tekintette meg, ami nemcsak anyagi, hanem erköl­csi sikert is jelent. Végezetül szükségesnek tar­tom megemlíteni, hogy az emlí­tett helyi szervezet tagjai nem­csak galambtenyésztéssel fog­lalkoznak, hanem egzotikus ma­darak és baromfi tenyésztésé­vel is. Az egzotikus madarak tenyésztési eredményéből a ki­állításon kellő ízesítőt kap­tunk. A sikeren felbuzdulva, a he­lyi szervezet vezetősége elhatá­rozta, hogy a jövő év elején baromfikiállítást rendez. Öröm­mel fogadjuk a kezdeményezést és reméljük, -hogy e további rendezvénynek hasonlóan szép sikere lesz. A kiállítás szervezői, rende­zői elérték céljukat. Sikerült fölkelteni a tenyésztők figyel­mét a komáromi bukókeringő iránt, mert amint tudomásomra jutott, a közeljövőben többen áttérnek e galambfajta tenyés»­­tésére. Már ez is siketl ANDRISÉIN jÖZSIS, Komárno [Komáromi A SZEMÜVEGES CSUKA

Next

/
Thumbnails
Contents