Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-16 / 50. szám
A STRESSZ HAJASA Az állattartás eredményessége attól függ, hogy mennyiben tudjuk biztosítani az -állat és a környezet egyensúlyát, harmóniáját. A kérdés alapvető fontosságú, mégis néha szem elől tévesztjük. Ez nem meglepő, hiszen a gyakorlatban keveset beszélünk róla. Az élő és az élettelen természet szoros kapcsolatának, szüntelen kölcsönhatásának figyelembevétele alapvető fontosságú a modern állattenyésztésben. Az élő szervezet normális működése attól függ, hogy a környezeti hatások mennyiben biztosítják (vagy nem biztosítják!) az állat szervezetében végbemenő élettani folyamatok egyensúlyát. Az élettani egyensúlyi állapot helyreállítása érdekében a szervezet gyorsítja, vagy lassítja életfolyamatait, állandó működésben tartja regulációs apparátusát és a kedvezőtlen hatások ellensúlyozása céljából — szükség szerint *— mozgósítja védekező erőit. Amennyiben folyamatos és erősen megterhelő hatások érik az állat szervezetét, akkor a rendelkezésre álló védekező és kiegyenlítő erők kimerülhetnek és élettani rendellenességek léphetnek fel. A szervezet megterhelő környezeti hatások kiegyenlítése tehát egy állandóan működésben levő mechanizmust feltételez. A környezet azon tényezőit, amelyek az életfolyamatok alapvető feltételeit közvetlen, vagy közvetett úton megváltoztatják, biológiai szempontból hatékonynak ítéljük. Változáson az életfolyamatok módosulását értjük. E változásoknak viszonylag gyors bekövetkezését általában az idegrendszer biztosítja, míg a lassúbb áthangolődás Immorális (idegrendszeri és hormonális] úton történik. Környezeten általában külső és belső környezetet értünk. A külső és belső környezet tényezői alakítják, módosítják és egyrészt meghatározzák a szervezet belső környezetét. Ha az organizmus és környezete között nincs egyensúlyi állapot, akkor a már említett élettani kompenzációra van szükség. Ez csak akkor okoz észrevehető problémákat, ha a szervezetet ért kedvezőtlen hatások mértéke egy bizonyos élettani „küszöböt“ meghalad. Ez esetben már kifejezett stressz-állapotról beszélünk. A STRESSZ A stressz azt az élettani állapotot jelenti, amikor a szervezet valamely oknál fogva fokozott védekezésre kényszerül, például betegségek, környezeti ártalmak stb. A stressz három fázisból zajlik le, a folyamatot grafikonunk Is szemlélteti. Az egyes alapvonal a normális, ellenállás szintjét, a hullámos lefutású grafikon pedig a védekezésre mozgósított adaptációs energiakészlet (mellékvesekéreg-hormon) változását mutatja az állapot előrehaladásának függvényében. A három bázis egymáshoz viszonyított aránya az abszolút terjedelme nagyban függ a hatások súlyosságától és tartósságától, valamint a szervezet specifikus és nem specifikus ellenállóképességétől. A- mennyiben a vészreakciő után az ellenállás fázisában a szervezet kerekedik felül és leküzdi vagy eredményesen alkalmazkodik az ágenshez, akkor a görbe a normális ellenállás szintjét jelző alapvonalba olvad vele, ellenkező esetben az alapvonal alá tér és a kimerülés fázisában súlyos élettani állapot következik be. A stressz-állapotot anatómiai A háromfázisú stressz reakció elváltozások is kísérik, ezek figyelmes boncolásnál a szemünk elé tárulnak. így az egyébként láthatatlan életfolyamatok a szó legszorosabb értelmében kézzelfoghatóvá válnak. A stresszor (az a hatás, amely a stressz-állapotot előidézi) által kiváltott alkalmazkodás ugyanis az agykéreg — hipotalamusz — hipofízis — mellékvesekéreg- „tengelyen“ keresztül történik, aminek első eredményeként az emlősállatoknál kialakul egy „triász kórkép“. Ez a nyirokmirigyrendszer zsugorodásában, a mellékvese kéregállományának megnagyobbodásában és gyomorfekélyben jut kifejezésre. Az utóbbi — újabb vizsgálatok szerint — a szárnyas állatoknál némileg módosul nem gyomorfekély alakul ki, hanem a kettős vakbél elülső szakaszában nyiroktüsző-burjánzás és vérzés tapasztalható. A STRESSZ KÖVETELMÉNYEI Állattartásunk mai rendszere már oly mértékben eltávolodott a természetszerű körülményektől, hogy az egyensúlyi állapot, a harmónia mind nehezebben, egyre több hiányossággal tartható csak fenn. Az iparosodó állattenyésztés olyan állategyedeket feltételez, amelyek zárt, tömegtartás esetén is jól termelnek. Az ilyen állatok (populációk, fajták) többnyire kifinomultabb szervezetűek, labilisabb idegrendszerűek és a felfokozott termelési szint következtében gyengült ellenállóképességűek. Az általános ellenállóképesség csökkenése miatt egyes betegségek súlyosabb formában zajlanak le, nagyobb gazdasági károkat okoznak, sőt azelőtt ismeretlen ártalmak lépnek fel. Szaporodnak a pszichózisok (például kannibalizmus), a tartási és adaptációs betegségek (például időszakos meddőség, tőgygyulladások, emésztő- és légzőszervi ártalmak stb.). Ezek leküzdésére mind több lefolyása. és újabb gyógyszerkészítményt kell alkalmazni. (A rezisztencia problémáját már meg sem említjük.) Egyre több kedvezőtlen válaszreakció keletkezik például a mikro- és a makrometeorológiai környezet hatásai nyomán, amely hatásokkal korábban állataink biológiai egyensúlyban éltek. Ma már kimutatjuk és állományainknál gyakorlatilag is érzékeljük azt, hogy a meteorológiai frontátvonulások , gyakorisága (sőt egyes fejlett fronttípusok magukban is) nemcsak a termelésre, de a szaporodási készségre is milyen károsítólag hat. Az úgynevezett tartási, alkalmazkodási betegségek ma már számottevőbb kiesést okoznak a termelésben, mint a járványok. A tartási betegségek fogalomkörébe kell sorolnunk minden olyan fiziológiás állapotot, amely kisebb-nagyobb mértékben gátolja a genetikailag lehetséges maximális termelés kifejtését. Állataink termelési szintjét emelni törekszünk. Ez azonban azt is jelenti, hogy a termelési környezettel szemben támasztott igények Is megnövekedtek! A kívánatos termelési környezet (stresszmentes környezet) — úgy tűnik — nem, vagy csak nehezen biztosítható a számunkra kényelmesnek tetsző zárt körülmények között. Hiányzik a te»* mészetszerűség és ahol lehet, azt pótolni kell — mozgatással, legeltetéssel. A nehéz elléseskét, magzatburokvisszamaradással járó problémákat, vitamin- és ásványi anyagforgalmi zavarokat pedig a mozgatáson kívül takarmányozással Is igyekezzünk ellensúlyozni. A stressz-állapot következtében — még ha a szervezet győzedelmeskedik is — mindenekelőtt a reprodukciós (szaporodó) képesség csökkenése jelent nagy gazdasági károkat. így sok esetben a nőivarú állatok Ivari ciklusa szabálytalanná válik, álivarozás jelentkezik, a tejképződés csökken és a tej leadása gátolt, fogamzás esetén a pete stabil megtelepedése (a méh nyálkahártyájában) nem következik be. Illetve korai abortus áll elő. Hímivarú állatok esetében a spermasejtek életképtelenségét, csökkent termelésüket és átmeneti impotenciát figyelhetünk meg. Mindezeket nem hagyhatjuk, tehát figyelmen kívül, amikor a nagyüzemi állattartásról beszélünk. A szociális, illetve pszichikai stresszorok és azok hatásai még kevéssé Ismerlek. Jelentőségük azonban — a tömeges zárt tartás térhódításával — egyre növekszik. A példák teljes felsorolása messze vezetne. Azonban ezekből is látható, hogy a modern állattartás alapvető problémával küzd, ami az állat és környezetének diszharmóniájából fakad. MI A TEENDŐ? A nagyüzemi állattartásban elsősorban nem az egyedi, hanem a populációs szemlélet kell, hogy teret hódítson. Az olyan állomány kialakítására kell törekednünk, amelynek egyedei közel azonos igényeket támasztanak környezetükkel és egymással szemben, igényeik kielégítése esetén, genetikai képességüknél fogva közel azonos termelési szintet képviselnek, a külső- és belső környezeti feltételek megváltoztatására hasonló válaszreakciókat adnak. Ha állataink nem specifikus ellenálló képességét nem igyekszünk a maximális szintre fokozom és a nagyüzemi tartáson belül nem biztosítunk helyet a természetszerű körülményeknek is, úgy az iparszerű állattenyésztési törekvéseink a várt teljességgel nem tudnak megvalósulni. DR. DRASKÖCZY JÁNOS Ifázis Vészreakció (alarm) {Sokk 2.Ellensokk ll.fázi s Ellenállás (rezisztencia) III, fázis Kimerülés (vagy alkalmazkodás) A védett túzokterületről Tfúzokállományunk egyre ■ csökken, ezért lövése természetvédelmi érdekből egész éven át tilos. E kiveszőben lévő szárnyasvadunk megmentése érdekében a komárnoi (komáromi) járásban megalakították az Állami Túzok-rezervátumot. A túzok síkvidékeink jellegzetes ősvadja, egyben Európa legnagyobb vadmadara. Idősebb kakasának súlya 14—18 kg, kiterjesztett szárnyainak összmérete a két métert is meghaladja. Állandó vadunk, de a túl szigorú tél elől néha melegebb vidékre költözik. Növényi- és rovartáplálék fogyasztása gazdasági szempontból nem káros. Igen óvatos madár, főleg a _kakas, az ember elől már néhány száz méternyire szárnyra kap. Többnejű. A kakas áprilisban, május elején „dürög“ és a tyúk májusban rakja földbe kapart fészkébe 2—3, mindkét végén egyenlő vastagságú, barnászöld alapon barna_ foltokkal tarkázott, ökölnyi tojását. Kotlási ideje négy hét. A csibék ügyesek, gyorsan fejlődnek, öt hetes korukban már repülnek. Őszre elérik a 8—10 kg-os súlyt. Rezervátuma a Dunától északra Zemianská О Ica (Nemesőcsa) és Zlatná na Ostrove (Csallóközaranyos) közötti sávban húzódik, majd-Marian Poliak a rezervátum vezetője továbbra is foglalkozik a sólymászattal. (Poliaková felv.) nem Kolárovoig (Guta). A védett terület nagysága 9218 ha, amelyen az idei vadszámlálás adatai alapján a túzoklétszám meghaladja a kilencvenet. A védett terület adminisztratív és gazdasági központját 1972. március 1-től Zlatná na Ostroveről Štúrova község közelébe helyezték át, ahol új keltetőt és vadászlakot építettek a rezervátum részére. Jelenlegi vezetője Marian Poliak, aki eddig Ш Szlovákiai Sólymászok Egyesi!-: leiének elnöki tisztségét töltőt-: te be. Előző tisztségéhez ha-: sonlóan, a jelenlegi beosztásé-: val is elégedett, és minden ttt-: dását, erejét arra kívánja tqľ dítani, hogy a reábízott természetvédelmi feladatot a lehető legjobban teljesítse. SZOKOL DEZSŐ, Komárno (Komárom) A természet védelmében 5 Köszöntjük azokat az erőfeszítéseket, amelyek a zvolení (zólyomi) európai jellegű konferencián hangzottak el nemrégiben a természetvédelemről. A beszámolót követő vitában huszonhatan szólaltak fel. A felszólalások során különös hangsúlyt kapott az erdő és a víz védelme, nem utolsó sorban a levegő szennyeződése, valamint a nemzeti parkok és rezervátumok létesítése. Rámutatott a konferencia arra, hogy ezekben a kérdésekben nemcsak a jelenkor emberére kell gondolni, hane ma jövő generációk jólétére is. Tanulmányozni szükséges az ember élete és a természeti megnyilvánulások közötti összefüggéseket, fokozni kell az erre irányuló ökológiai kutatásokat. A zólyomi konferencia is rávilágított arra a mindinkább közismertté váló tényre, hogy az ember a rendelkezésére álló technikai eszközök birtokában sokat pusztít el a természetből és megmérgezi a környezetet amelyben él. Ezért fennmaradása érdekében szüksége van a tiszta, egészséges, természetes környezetre, amelyben pihenést, szórakozást, sportolási lehetőséget, lelki és testi felüdülést talál és a mindennapi élet gondjaiból kikapcsolódhat. A természeti tényezők közül elsősorban az erdő, meg a víz alkalmas a fenti célok elérésére. Az erdő ilyen jellegű funkciói mellett tudatosítani kell a vízgazdálkodási és lalajjavítási jelentőségét, valamint klímabefolyásolú szerepét. Az erdő- és a vízgazdaság jelenlegi ötéves tervidőszakra előirányzott fejlesztése szükségessé teszi, hogy az előttünk álló feladatokat — és az ezek megvalósítására álló eszközöket, közgazdasági lehetőségeket — az erdőgazdaság a vízügyi hatóság és a természetvédelem minden dolgozója részleteiben ismerje, és ennek alapján meggyőződéssel dolgozhasson. A felsorolt és a rendelkezésre álló adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a természet védelmét a világ összes államaira ki kell terjeszteni, mert csak álható összefogással lehetséges a közös célt elérni. Érdekes és figyelemre méltó az a mozgalom, amely az elmúlt tíz esztendőben alakult ki az egész világon. A leadott SOS jelzések nagy körültekintésre és óvatosságra intenek. A Strasbourgban tartott konferencián harminc ország 350 delegátusa vett részt. A zárónyilatkozat főbb pontjai a következők: Közös akcióra van szükség a természeti értékek teljességének megőrzésére. A résztvevő országok dolgozzanak ki közös szabályokat a levegő, a víz és a talaj fertőzésének megszüntetése érdekében. Minden meg nem művelhető talaj fásítását, illetőleg erdősítését ajánlják. Sürgetik az egyes államokat, hogy európai szinten hangolják össze azokat a jogi intézkedéseket, amelyek a természeti kincsek megóvását szabályozzák. Tehát nem véletlen, hogy a Budapesti Vadászati Világkiállítás alapgondolata: „A természet és az ember kapcsolata“ volt. Az összes résztvevő európai, ázsiai, afrikai és amerikai országok megértették e világkiállítás célját, s az összes bemutatók alaptémája a természet védelmét, megszerelését szolgálta. Ugyancsak a természetvédelem jegyében zajlott le a legutóbbi zólyomi konferencia is. A természet kedvelőinek találkozója, ünnepi esemény számba ment. Vajha az itt elhangzott referátumok minél előbb megvalósulnának! JÁN M. HABROVSKY, Zvolen (Zólyom)
