Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-12-16 / 50. szám

Ellvadfogás a Duna mentén

Vitathatatlan, hogy a vadászok számára mindig az év utolsó két hónapja jelenti a legtöbb örömet és élményt. Ilyenkor vállnak valóban a vasárnapok igazi Ünneppé. Nem számít ha oly-olykor, a szél úgy hasít az arcokba mint a borotva éle, vagy ha a szántáson megkétszereződik a gumicsizmák súlya. Mindent kárpótol, amikor a vadászfegyverek eldörrenése után a kiszemelt vad, mozdulatlanul terül el a földön. A vadászatnak persze más módja is van, amelyet nem szívesen gyakorol ugyan a puskás társadalom, de „a szükség törvényt bont“ alapon mégis végez. Azok, akik vadászengedéllyel rendelkeznek tudják, hogy valójában mire is gondolok.

Köztudott, a vadászegyesületeknek ahhoz, hogy saját szervezetüket fentarthassák, minden évben teljesíteniük kell pénzügyi tervüket. A több éves tapasztalatok azt mutatják, hogy legkifizetődőbb pénzforrásnak az élővad befogása bizonyult. Az átvételi árak elég magasnak mondhatók, ami azt jelenti, hogy idén a negyedik negyedévben, de az első negyedévben is 50 koronát fizetett a felvásárló üzem a fogoly, a fácán és a baknyúl darabjáért. Az sem mellékes, hogy a nőstény nyúl felvásárlási ára a negyedik negyedévben 150 korona, az első negyedévben pedig 200 korona volt. Ha a kívánt ivararányt nézzük ez a fogolynál 1:1, a fácánnál 1:2 és a nyúlnál 1:1 (nem úgy mint régen, amikor a nyúl esetében az ivararány 1:2 volt). Tehát ez a rövid elemzés is bizonyítja, hogy megéri az élővad befogásával foglalkozni.

A közelmúltban a šamoríni (somorjai) szövetkezet kötelékében működő vadásztársaság meghívására, én is részt vehettem az élővad befogásában. Traktorral vittük ki a hálót és a hozzá tartozó kellékeket. Enyhén szemerkélt az eső, igazi íősz-sirató idő volt. A vadászok egykedvűen ültek velem együtt, az erőgép utánfutóján. Rozmár Ferenc, a társaság vadászgazdája azonban komoran kémlelte a határt.

_ — Vajon, hogy lehetne szóra bírni — fordult meg a fejemben. Bizonyára nem kedvez az idő, vagy talán a jelenlétem bosszantja? De még be sem fejezhettem a gondolat fonalát, amikor acélos hangja felrázott valamennyiünket.

— Itt vagyunk, csak semmi kapkodás, fog ez menni.

A háló kihúzása és feláliítása következett. Nem telt bele fél óra sem, s minden rendben volt. A kukoricás széle mellett a hálónak elég jó öblöt sikerült keríteni. Utána körül álltuk, majd 15—20 méterre egymástól megindultunk. Óvatosan mentünk, mintha az ember az életével játszana. Később, amikor már a kukoricás közepén járhattunk, idegesíteni kezdett ez a valóság. Előttem kukorica, hátam mögött kukorica és nem foglyot, hanem még egy icl-pici

nyulat sem láttam. Meggyorsítottam hát lépteimet, szinte törtettem előre. Sajnos nem volt szerencsém, mivel két fiatal vadász közé sorolt be az acélos hangú vadászgazda. Rögtön rám is szól balkéz felől Tóth Árpád, jobbkéz felől meg Csenkei Jenő, hogy ne törtessek hiszen nem Bratislavában vagyunk, s ez bizony nem a Tempo büfé melletti útkereszteződés. S mintha a foglyok a kedvemben akartak volna járni, nyomban, felrebbent egy tíz tagból álló csapat. Majd ismét egy, sőt a fácánok sem maradtak adósak. Már akkor a hálót is láttam, ahogy éppen elnyelte az imént előttem felrepülő csapatot. Alig vártam, hogy végére érjek a kukoricásnak és az erre a célra hozott ládákba beleszámoljuk a zsákmányt. Ott lepett meg, hogy a társaság legidősebb tagja a 69 éves Molnár bajos bácsi, korát meghazudtolva milyen fiatalos lendülettel szedte ki a hálóból a befogott vadat. Szóváltás közben el is árulta, hogy neki bizony az élővad befogása most több örömet és élményt jelentett, mint

a fegyverrel való vadászás.

Kora délután megelégedéssel indultunk haza, s ez érthető is volt, hiszen 86 foglyot és 51 fácánt sikerült hálóba keríteni. Rozmár Ferenc útközben még elmondotta, hogy kissé tartott ettől a naptól. Egyesületük ugyan már több éven át fogott be nyulat, de fogolyra és fácánra csak most került sor először. Például tavaly hiába kaptak engedélyt a fogásra, mert amikor hozzájuk került a háló, éppen hóvihar tombolt. A mostani idő volt a legmegfelelőbb, mivel még a szellő sem lengedezett. Ugyanis a szárnyasvad messziről kikerüli a hálót, ha azt csak egy kissé is lengeti a szél.

A szövetkezet irodájában Fehér Károlyt, a vadásztársaság elnökét kértem meg, hogy beszéljen valamit a szervezet életéről. Elmondotta, hogy egyesületük 1951-ben kezdte el működését, amikor a volt földbirtokosoktól véglegesen elvették a földet. Akkor a vadászterületük 3200 hektár volt, amelyhez még 600 hektár erdő is tartozott. Természetesen azért volt

ilyen nagy a vadászterület, mivel társultak a hanuliakovoi, (gútori), a mliečnoi (tejfalui), a kvetoslavovoi (úszori) és a őilistovi (csölösztői) vadászegyesülettel. Később 1962-ben, amikor összevonták a járásokat adtak ki egy új rendeletet, miszerint 500 hektár vadászterületen már működhet önálló alapszervezet. így széjjel válltak utaik és a mai napig 1449 hektáros a vadászterületük. Bár idén ismét folyamatban van a vadászterületek (revírek) átszervezése, amely természetesen a vadgazdálkodás érdekeit szolgálja. Ebből adódik azután, hogy a jövőben a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban, kétezer hektárnál kisebb vadászterületek nem lehetnek.

Fehér elvtárs a továbbiakban rátért az örömtelen évekre is. 1965-ös árvíz következtében a vadállomány fele teljesen elpusztult. A szervezet tagságát nagyon elkedvetlenítette ez az elemi csapás, de a közösségi szellem tudata megnyugtatta valamennyiüket. Ráeszméltek, hogy bármint legyen is, nem adhatják fel a harcot. Ezért drága pénzért élővadat vásároltak és két éven át inkább szegre akasztották vadászfegyverüket. Majd 1970-ben a vadállomány bősége lehetővé tette, hogy növeljék a tagság létszámát, amivel egyidőben megoldották az utánpótlás kérdését is. így a vadásztársaságnak jelenleg 19 tagja van, s közülük nyolcán még nem töltötték be harmincadik életévüket.

Feladatuknak tartják, hogy minden nyáron segítsenek a gabona betakarításában, amiért a szövetkezettől hulladék szemet kapnak cserébe. Régen rájöttek arra, hogy a vadat nem csak elejteni, hanem a téli hónapokban etetni is kell. Ezt a műveletet a hét végén rendszeresen végzik, függetlenül az időjárás szeszélyétől. A fáradozás pedig sohasem hiábavaló, mert szinte bizonyosra vehető, hogy a jó erőben lévő vad egészséges utódokat hoz világra. Másrészt tavaly például Fehér Ferenc, Csenkei Dezső, Bilakor Ferenc — hogy csak néhány nevet említsek — etetés közben káros vadat is lőtt.

ĎVÄRY PfiTER

A šamoríni (somorjai) vadásztársaság tagjai.

Miből mennyit?

Ezzel a kérdéssel fordultam Vodička Sándorhoz, a galantai Szlovákiai Vadászok Szövetsége galantai járási bizottságának titkárához.

— Járásunkban a vadállomány eléggé gazdagnak mondható. Tervek szerint idén 26 ezer nyulat és 11 830 fácánt lövünk. Számolnak élővad befogadással is?

— Igen. Vadászaink ebben az idényben 8000 élőnyúl és 350 fácán eladásával számolnak.

— Keveset hallani a foglyok vadászatáról. Miért?

— Ebben az évben járásunk területén tilos a foglyok lövése,

ellenben nincs megtiltva a foglyok fogása. Ha sikerül 2500 foglyot hálóba kerítünk, ezzel teljesítenénk tervünket.

Az őzek kilövése is folyamatban van.

A járás területén 728 őzikét és őzbakot lövünk ki. Az újdonság az, hogy minden vadásznak be kell hozni a járási szövetségre az őzbak fejét, természetesen agancsával együtt. A járási bizottság az agancsot preparáltatja, idény után kiértékeli, majd visszaadja tulajdonosának.

— Mondjon el egyet-kettőt vadászaink legutóbbi élményéből.

— Nemrégiben két vaddisznó került a salai (vágsellyei) vadászterületre. A kukoricát jöttek megkóstolni. Véletlenül belekerültek az egyik öntözőberendezés kanálisába, ahonnét nem tudlak kijutni. Természetesen ezt kihasználták a helyi vadászok és leterítették őket. Az egyik 120, a másik 140 kilós volt.

Beszélgetett: Krajcsovics Ferdinánd, Galanta (Galánta)

Szépség és célszerűség a társadalom javára

( Folytatás az 1. oldalról.) gáti piacokon szinte korlátlan lehetőség kínálkozik a házinyúl húsának különösen jó áron történő értékesítésére. Ezekből a tényekből kiindulva Magyarországon, Lengyelországban és más szocialista államokban gyors és rugalmas intézkedéseket tettek a házinyúltenyésztés fellendítésére, de nem csupán a kistenyésztők vonatkozásában, hanem a szocialista nagyüzemek termelési szakaszán is. Nálunk a lehetőségeket még távolról sem használtuk ki e kiemelkedően előnyös valutaszerzésre. A szervezett kisállattenyésztők képesek gyors és átütő erejű munkával eddig nem látott lendületet vinni a házinyúl tenyésztési és piaci-termelési munkába. A felvásárlás szervezése oly alacsony szinten mozog, hogy az illetékes üzemek még a kimondottan fékezett háziuyúl-szaporítási viszonyok között sem képesek átvenni a piacra szánt élőállatokat. A termelés tehát kizárólag a felvásárlás javításától, főleg folyamatosságától függ. Az átvételi időpontot a délutáni órákra kellene áthelyezni, amikor a tenyésztők zöme már otthon tartózkodik.

A gyári munkások és általában a városi lakosság nem juthat házinyúlhúshoz, fiatal galambhúshoz, mivel ezt nálunk az üzletekben — mondhatnám egyáltalán — nem árusítják. Határozottan intézkedni kellene a tenyésztők és a fogyasztók képviselőinek az irányban, hogy a diétás húsok ne csak külföldre kerüljenek, hanem hazai lakosságunk asztalára is, amikor azt megkívánja. Minden nagyobb városban szakosított kisállattenyésztési üzleteket kell nyitni. Ha ezt az állami szektor nem hajlandó megtenni, úgy erről a kisállattenyésztők szervezeteinek kellene gondoskodniuk, nem csupán saját tagjaik de egész társadalmunk érdekében.

A kiállítás érdekességeként szerepelt a Szovjetunió, valamint az NSZK galamb-kollekciója, mert nálunk ismeretlen fajtákat is bemutatott. Különlegességszámba ment a japán kakas, melynek farktollaí felnőtt korban néhány méter hoszszúak.

Ahol falvainkon esetleg járási szinten megvannak hozzá a feltételek, hasznosnak látszik a kisállattenyésztők, a kiskertészek, a vadászok, a halászok a méhészek és a postagalamb-tenyésztők szövetségének együttműködése. Elképzelhető, hogy közös költségen bérelhetnének vagy építhetnének székházat külön irodákkal, de közös ülésteremmel, bérelhetnének raktárai, közösen vehetnének teherszállításra is alkalmas autót, hogy ezen egyszer a naposcsibéket és a takarmányt, máskor pedig a műtrágyát, a rovarirtó vegyszereket,

a lőtt vagy befogott vadat, a halat vagy a méhetetésre szolgáló cukrot szállítanák. Ezt a szocialista racionalizáció gondolata is megköveteli és ma már számtalan példa bizonyítja az együttműködés helyességét és erejét. Közös erővel a különben megvalósíthatatlan is könynyen megvalósíthatóvá válik. Az említett szövetségek közötti együttműködés a Nemzeti Front keretein belül társadalmi vonatkozásban már kibontakozóban van, gazdasági téren azonban az együttműködés gondolata még megvalósításra vár. Vannak ugyan egyének, sőt csoportok is elzárkózottságra hajlamos nézetekkel, azonban mihelyt meggyőződnének a gazdasági együttműködés gyakorlati előnyeiről és hasznosságáról, nézeteiket bizonyára korrigálnák (helyesbítenék). Az említett szövetségek tagjai a leggyakrabban több érdekköri szervezet munkájában érdekeltek. Például a gyümölcsész és kiskertész rendszerint házatáján gazdasági kisállatok tenyésztésével is foglalkozik esetleg méhészkedik. Ahol folyó vagy tő van, egyesek a horgászat sportjának hódolnak. Vadász is akad minden községben. Tehát a többirányú érdeklődés is indokolja az említett együttműködés reális voltát. Közelebb állunk egymáshoz mint gondolnánk, miért ne lehetne ennek folytán gazdálkodásunk útja is közös.

A II. Csehországi Nemzeti Kisállattenyésztési Kiállítást igen sok szlovákiai tenyésztő is. meglátogatta, hiszen a közel tiženkétezer szárnyas és emlős állat közül az odahaza tenyésztett állatfajta részére kiváló párokat lehetett választani és a nagy gyakorlattal rendelkező szakemberektől sok újat hallani.

Felvetődött többek között az a gondolat is, hogy a működő hat érdekköri szövetség részére minden járási székhelyen lehetne egy olyan árudát nyitni, ahol a különféle tenyészíési felszereléseket és eszközöket meg lehetne vásárolni,, esetleg a kiállított minták szerint megrendelni. Ez láncszerűen felszínre hozta azt a kívánalmat is, hogy a felszereléseket készítő üzemek számát nagymértékben növelni kellene. Jó lenne a belföldi és a külföldi szakirodalmat az ilyen járási érdekköri szaküzletben árusítani, mert ezen a téren is nagy hiányosságok tapasztalhatók. Az érdekköri szaküzlet a tanulságos kisfilmek, főleg szakmai tudást terjesztő filmek kölcsönzésének közvetítésével is foglalkozhatna. Ez persze csak néhány gondolat mindazok közül amelyek közös erővel, a szövetségek összefogásával megvalósíthatók lehetnének.

A kiállítások rendezése tehát nemcsak a látnivalón keresztül hasznosak, hanem a velejáró

alkalom-szülte eszmecserék végzők számára. Sajnos nem folytatásán keresztül is. Ezért minden járás kisállattenyészszükségesek a járási színtű ki- tési szervezetének vezetősége állítások is, főleg a fiatalok és gondol erre. a kisebb mértékben tenyésztést KUCSERA SZILÄRD

Nyérctenyésztéshez szükséges teljes felszerelés tetőszerkezettel és önműködő itatókkal (gyártja: ZNAK, Hradec Králové).

Cseh sirálykagalamb, fekete pikkelyes, pontszáma 97. Tenyésztője Tureček Václav, (Praha 10. Na Sedlišti 13.).

Japán házinyűi, pontszáma 91. Tenyésztője Zouharová Miroslava, (Brno, Hybešova 14.).

Postagalanib, sport-versenyző kategóriában (vagyis hat kötelező teljesítményű galamb csoportjából). Teljesítménye 1965- től 21422 km. Tenyésztője: Hochman Josef, (Svitkov, Žižkova 336, okr. Pardubice). (A szerző felvételei.)