Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-16 / 50. szám
Kímélő módszer a postagalamb-tenyésztésben Hosszú kényszerpihenő után újra foglalkozom a postagalambászattal. Mint minden sporttársam, én is igyekeztem megkeresni azt az utat, amely a legrövidebb idő alatt a legjobb eredmények eléréséhez vezet. Ennek érdekében minden fellelhető galambász irodalmat elolvastam, sporttársaimmal tapasztalatcserét folytattam, ezalatt sok sporltárssal kerültem baráti kapcsolatba, így Anker sporttárssal is sokat beszélgettem, leveleztem, akitől sok hasznos tenyésztői útmutatást kaptam. A modern postagalamb versenyzők a nagy postagalambtenyésztö államokban az özvegységi módszer hívei, így én is sokat foglalkoztam ennek tanulmányozásával. Hazai viszonylatban azonban meg kell állapítanom, hogy ez a módszer nemcsak nem eléggé terjedt el, de akik foglalkoznak vele, azok sem értek el kiugró versenyeredményt, mint azt a nagyobb időráfordítás alapján remélni lehetne. Vitathatatlan, hogy nálunk a legelterjedtebb versenyzési módszer a természetes módszer. Magam is ennek vagyok a híve, de ez nem zárja ki azt, hogy ne keressem az útját annak, miképpen lehetne úgy kímélni a versenymadarat, hogy ennek eredményét a versenyeken hasznosítani tudjam. Tenyésztőtársaim a természetes módszert úgy kombinálják a kímélő módszerrel, hogy irányítják a fióka nevelést azzal, hogy csak egy fiókát neveltetnek a versenymadarukkal, sőt versenyek előtt még ezt az egy fiókát is megetetve teszik a szülők alá. A fészekállapot időzítése érdekében a tojásokat időn túl köttetik, a fiókákat cserélgetik, tehát rengeteg időt fordítanak arra, hogy versenymadarukat jó fészekállapottal készítsék a versenyre, de kondíciójukat is javítsák. Külön probléma még az is, hogy a fészekbe olyan fiatalt tegyenek, amely nem idős, hiszen erről a jó kondícióban lévő szülők igencsak leszállnak, az újabb „utánpótlásról“ gondoskodni. Ez nemcsak a kondícióra nézve káros, de megzavarja a tojók — az újabb letojás miatt — versenyekre való felkészítését. A probléma tehát adott: olyan fiatal galamb kell, amely alig eszik és pelyhes marad! Nos, ilyen postagalamb fióka nincs, de ... olyan van, amely lassan fejlődik és csak kis hányadát eszi annak,-mint más fióka. Itt térek rá a nálam kísérletképpen alkalmazott és a vártnál jóval nagyobb eredménnyel bevált kímélő-természetes módszer furcsának tűnő alkalmazására. Egyik díszgalambtenyésztő sporttársamnál voltam dúclátogatáson, amikor felfigyeltem egy igen apró galambfajtára, a „budapesti rövidcsőrü“-re. Ezek testsúlya a postagalambénál a félévvel kisebb és fiókáik is ennyivel kisebbek és ráadásul olyan lassan fejlődnek, hogy amíg a postagalambfiókák 3 hetes korukban már elválaszthatók, addig a rövidcsőrűek 4 hetes korukban is a fészekben vannak. Próbaképpen versenymadaraimmal kikeltettem a budapesti rövidcsőrűek tojásait és cgyegy fiatalt neveltettem is velük. A hatás rendkívüli volt. Mivel a rövidcsőrűim apró lermetűek voltak és jó egy hónapig kellett nevelni őket, a postagalamb nevelőszülők nem szálltak le róluk és így a második párosodási és ennek költési idejét jóval ki tudtam tolni. Másrészt a kis fióka olyan kevés táplálékot igényelt, hogy a természet rendje szerint ilyen időben több táplálékot felvevő galambszülők nem tudták „kietetni“ magHkból a táplálékot és így kondíciójuk a nevelés ideje alatt hatalmasan megnövekedett. Ezek után már kezdtem megfigyelni eljárásom hatását a versenyeredményekre is és a következtetés levonása után ez idő óta minden hosszútávú versenygalambom budapesti rövidcsíírüt nevel. Megállapításom hasznosságát a következőkben foglalhatom össze új eljárásom alapján: 1. A hosszabb nevelési idő miatt az újabb fészekre ülés ideje kitolásával a nagyevezők vedlését is meglassítom, amely a késői hosszútávú versenyutaknál igen fontos szerepet játszik. 2. A fiatal galamb nevelésével járó átmeneti kondícióvesztés nem következik be, sőt ellenkezőleg; a kondíció növekedik. 3. A természetes módszerben szükséges fészekállapotot jobban tudom szabályozni, két egymást követő versenyútra ntég mindig azonos fiatalokról tudom kosárba tenni a szülőket. 4. A takarmány hasznosítása a versenygalambok szempontjából sokkal jobb, mintha posta fiatalokat etetnének. 5. Bár nem marad levágásra való fiatal postagalamb versenymadaraim fészkében, mégis hasznosítani tudom a fiókákat, hiszen a budapesti rövidccsőrü galamb keresett állat a diszgalambtenyésztők körében. Szinte hallom a 30—40 galambos állománnyal rendelkező sporttársak ellenvéleményét arról, hogy elég probléma a postagalambok etetése, szükségtelen az állomány megnövelése a nem hasznos díszgalambok tartásával. Nos, ez nem egészen így van, ugyanis amit elvesztünk a réven, megnyerjük a vámon. A díszgalambok takarmányigénye elenyészően csekély és mellettük nem szükséges olyan madarakat tartani, amelyek fiaival mesterségesen akarjuk megteremteni a szükséges fészekállapotot, de nem utolsósorban jelentős ez a versenygalambjaink teljesítményének növekedésében, ami mindannyiunk olyan hőn áhított vágya. Végül annyit szeretnénk hozzáfűzni az elmondottakhoz, hogy senkit nem akarok rábeszélni az általam gyakorolt módszer alkalmazására. Rendszerint mindenki a saját módszerét tartja a legjobbnak. Tekintettel arra, hogy szakirodalmunkban még nem találkoztam hasonló eljárás ismertetésével, így a természetes kímélő-módszer változatainak egyikévei magam is hozzájárultam az ismeretek bővítéséhez. Aki nem követi, annak részére egy tenyésztési, versenyzési érdekességet ismertettem, aki követni akar, azzal pedig egy hasznos módszert, vagy kedvet ébresztettem az új módszerek keresésére. JUHÁSZ LAJOS Tegviik piacképessé a selejttvúkot! tottuk a tyúkokat, főleg nyaktolluk hiányzik, ami szintén szépséghiba. A ketrec lehetőleg olyan konstrukciójú legyen, hogy a takarmányért, vízért nyúló tyúk tölla ne rongálódjon túlzottan. Értékesítés előtt célszerű a tyúkokat zárt kifutóra engedni. A napon, friss levegőn megpirosodik a tarajuk, ha pedig búzát s egyéb szemest kapnak, javul a tollazatuk. A kukoricától, zöldlucernától és a kereskedelemben Magyarországon vásárolható Paprikolortól sárgább lesz a bőrük, lábuk. A termelés folyamán zártan tartott tyúkok valósággal felfrissülnek, megszépülnek a szabadban. A csekély többletköltség megéri a fáradságot. —g— Kilencven mázsa „karácsonyi pontyot“ fogtak ki a biňai (bényij halastóból. Annak ellenére, hogy e „halastó“ vízfelfogónak készült és a haltenyésztés csak másodlagos jelentőségű, szép eredményeket érnek el a halászok. A halakat a szomszédos kvetnái (kétyi) halastóba szállították, ahonnan a környező falvak karácsonyi halellátását végzik. Kemény munka árán szűkül a kerítőháló íve. A függőmérleg körül már öröm tevékenykedni. (Dávid Nándor felvételei) Értékes tapasztalatok a vízparton Horgásztunk. Pontyot akartunk fogni. Főtt kukorica volt a csali Horgászpajtásoni mozdulatlan úszójának karja úgy fehérlett, mint ősszel nedves talajon a frissen esett hó. A holtág vízfelülete imittaniott buborékot vetett, amit pontymozgásnak, turkálásnak és élelemhajhászásnak tulajdonítottunk. Fél szemmel pajtásom úszóját figyeltem, mert közvetlenül mellette buborékolt a víz. Váratlanul szél kerekedett. Hevesen fodrozta a víz tükrét. A vörös úszó kissé megmozdult és félig víz alá merült. Pillanat múlva azonban visszanyerte előbbi helyzetét. Mozdulását semmi kétség, valamilyen hal kíváncsisága okozta. Megízlelte a csalit és azon tűnődött, mitévő legyen? Rövidesen elérkezett a várva várt pillanat. A vörös úszó elfekiidt a vizen, mintha megúnta volna a hosszú várakozást, őrt állást. Társam szíve hangosan tamtamozott. Biztonság okáért kezembe vettem tapasztalatlan társam horgászbotját, persze a legnagyobb óvatossággal, nehogy a halászfonalat megérintsem, mert azt bizton megérezné a hal s akkor faképnél hagyná nemcsak a csalit, de kétségkívül mindkettőnket is. Rövidesen teljesen elmerült az úszó. A csalit lenyelte a megéhezett hal. A halászfonál megfeszült. Erre bevágtam. Megkezdődött a fárasztó küzdelem. A hal harapásából, kemény ellenállásából és fortélyaiból kiderült, hogy ponty van a horgon. A hal szívós ellenállása és a cséve merevsége szakadással fenyegette a halászfonalat. Hiába erőszakoltam volna az orsó fogantyúját, mert egyetlen méterrel sem kurtíthattam volna meg a köztünk tátongó távolságot. A ponty villámgyorsan jobbra-baira cikázott és veszedelmesen magafelé húzta a bot hegyét. Karikára görbült a ragasztott bambuszbot. Ilyenkor a horgászbot merőleges tartása a legfontosabb feladat. Jobb kezemmel mellemhez szorítottam a botot. Az orsó rögzítőjével pedig lehetetlenné tettem a cséve ellenkező forgását. A fonálszakadás kikerülése céljából meglazítottam az orsó fékjét s ezzel alkalma nyílt a halnak, hogy szabadabban mozoghasson. A fogantyú forgását meg kellett gyorsítanom. Ez a manőver megkönnyítette a hal fárasztását és bizonságot nyújtott, hogy nem szakad el a fonál. Habár e küzdelem rendszerint alaposan kimeríti erejét, mégis megesik, hogy leszabadul a horogról. Ilyen balsiker sok okot rejt magában: Elsősorban a horgász szelessége, ügyetlensége, tapasztalatlansága az ok. Továbbá a hibás horgászkészség is elősegíti a szakadást. Nem ritka a horogtörés sem. Igen gyakran hibás borogkötés is bajt okozhat. Megesik azonban, hogy a hal gyengén, túl finoman harapott és könnyen szabadult el a horogtól. A vérbeli horgász legnagyobb öröme a nagy hal, meg a sokáig tartó fárasztás, ha az sikerrel végződik. Viszont szerencsétlenségnek tartja, ha a hal bárminemű módon kiszabadul fogságából. A hal fárasztása alaposan megfeszíti a horgász idegeit. A szűnüs-szüntelen félelem, hogy a hal bármely pillanatban elszabadulhat, lankasztja munkáját. Némely horgászt idegesíti a sokszor teljesen fölösleges kíváncsiság, hogy vajon milyen nagy lehet a fárasztott hal? Ezt pedig a hal ellenállásának szívósságából nem nehéz megállapítani. Látni nemigen lehet, mert zavaros a víz. Az arrajárő ember éber figyelemmel kíséri a hal fárasztását és nagy érdeklődései viselkedik a horgász személye iránt, akinek bizton hevesen dobog a szíve, fején kidagad az ér és liheg a nagy izgalomtól. Ilyenkor nem csoda, ha a .horgász ingerlékennyé és nyugtalanná válik. Elsieti a dolgot és a halat még tökéletes kifárasztás előtt húzza a parthoz, hogy emelő hálójába keríthesse. Nem ritka eset, hogy a ponty ilyenkor megfeszíti ereje maradékát, nagyol csap farkával és elillan! A halfárasztás föltételezi, hogy a horgász tisztában legyen azzal, mit tegyen és hogyan kell viselkednie küzdőfelével szemben. Feltétlen hidegvér, nyugalom a küzdő hal mozgásának, kirohanásainak és fortélyainak pontcs megfigyelése, hibátlan horgászkészség, megbízható halászfanál, az orsúfék helyes beállítása és a fárasztott hal fejének a vízszin fölé való olykori emelése a siker feltétele. Ha ehhez alkalmazkodik a horgász, a hal anynyira elfárad, hogy úgyszólván önszántából sétál a fölkínált emelő-hálóba. Amikor a hal már a vízparton az emelőháló béklyójában hánykolódik, még akkor sem biztos, hogy legyőzőjének zsákmánya. Megesik, hogy evickélése közben kiköpi a horgot, kisiklik a hebehurgya horgász kezéből és visszatér életének legfőbb elemébe, a vízbe. Ilyen balsiker többnyire akkor éri a horgászt, ha izgatottan és künynyelműen gyömöszöli a halat haltartó szákjába és nem tartja kopoltyújánál fogva. SELMEC ADOLF A nagyobb arányú~tyúktartással foglalkozók számára gond a selejt-állatok értékesítése. Akár mélyalmon, akár ketrecben tojatják a tyúkot, egy évi termelés után bizony tollazatuk hiányos, fakó lábúak, — bőrűek, tarajuk pedig összezsugorodott. Bár semmi bajuk nincs, szánalmas látványt nyújtanak. Az ilyen tyúkokat nehéz értékesíteni, főleg ha sokkál mutatősabbak vannak a piacokon. Sok tyúktartő a rendes értékesítés ideje előtt már hetekkel elkezdi az eladást. Vágottan, tisztítottan viszi piacra a tyúkot a gazdája, azt remélve, hogy ilymódon elfogy az állomány, mire szükség lesz az istállóra, ketrecekre. Akinek azonban több száz selejtezésre váró tyúkja van, s egyszerre szeretné kiüríteni az istállót, mert a tojóházba kellene tenni az utánpótlásra nevelt jércéket, az bizony nem győzi vágni, tisztítani, piactojóházban tartózkodnak és még javában termelnek. A túlzottan poros, száraz vagy párás istálló nem jó a tyúkonak. A száraz, poros levegőjű ólban viszket a bőrük, ra hordani őket. Nagyobb i tételben és élve szeretné ér, tékesíteni azokat. Jobb árat érhetünk el a i selejttyúkokkal, ha a lehe, tőség szerint piacképessé . tesszük őket. Erre már ak- I kor gondoljunk, amikor a nemcsak társaik tollát, sajátjukat is csipkedik, kihuzigálják. A túlzottan párás ólban viszont valósággal lepállik a toll az állatokról. A zsúfoltan és kakasokkal tartott tyúkok tolla még hiányosabb. Ha ketrecben tar-
