Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-16 / 50. szám
[KÜLIFÖllDjr tfvz&foe*' LÁTÓIDEG ÉS A HAL SZÍNVÁLTOZÁSA Getle M. több helyen átvágta a fürge csellék látóidegét. Ily módon a fehértől a feketéig a legkülönbözőbb árnyalatokat, tónusokat sikerült kiváltani a kísérletben szereplő halak bőrén. (J. Exp. Bioi.] CSUKAFOGTA BARÁZDABILLEGETŐ A Mosel tavon hálóba került egy 0,4 kg-os csuka. A haltartó kádba helyezett ragadozó ijedtében kihányta á gyomrában lévő, félig emésztett táplálékot. A tüzetesebb vizsgálat során kiderítették, hogy a csuka gyomrában egy barázdabillegető volt, mely köztudomásúan gyakran tartózkodik a vízparton lévő köveken, sodródó nádtorzsákon. (Das Tier) ÚSZÓ HALKONZERVGYÁR A világ ez idő szerint leghatalmasabb úszó halfeldolgozója a 43 ezer tonnás szovjet „Vosztok“, amely eredményes próbautak után megkezdte tevékenységét a trópusi vizeken. A 22S méter hosszú, 28 méter széles őriáshajón összesen hatszázan teljesítenek szolgálatot *т- a halfeldolgozás folyamatának túlnyomó többsége nő. 4» Naponta 300 tonna halat dolgoznak fel az óriáshajó üzemeiben 150 ezer doboz halkonzervvé, 180 tonna fagyasztott hallá, tovább hallisztté. 26 ezer lóerős turbiúSTval a „Vosztok“ 20 csohtfis sebességet érhet el. Úszómedence, könyvtárak, hioziterniek, sport- és oktafSlermek, orvosi helyiségek állnak fedélzetén a dolgozók rendelkezésére. A PATAKOKB ÉS TAVAKBA Ebben az évben több, mint 150 ezer néhánynapos csukát telepítettek a SZHSZ tagjai a galantai járás vizeibe, főleg a Vefký Grob (Nagygurab) és Kajal községek melletti tavakba. A Vefký Grob-i tó több, mint 35 hektáron terül el, és csak az utóbbi 5 évben végeznek intenzív halasítást. A szövetség ezenkívül 100 000 pontyot helyezett különböző vizekbe a járás területén. ■ assan elmúlt az ősz. A “ fák csupasz gallyai meredeznek az ég felé, mint valami segélytkérő ^mber karja. De úgy látszik minden hiába, itt a tél ideje, ezen aztán nem segít senki és semmi. Itt-ott ugyan erőlködik a napocska, de gyenge sugarainak csak nagyritkán sikerül áttörnie a vastag ködréteget, vagy a hótól terhes felhőket. Bár néha Ideig óráig sikerül kikukkantania a felhők mögül, de csupán rövid időre s azután újra átadja a helyét a mindent borító ködnek, vagy a felhőknek. Hiába való minden erőlködése. Ilyen a természet törvénye. A tavasz, a nyár, az ősz és a tél váltakozása minden évben megtörténik, ebbe nem lehet beleszólni. Az ember is beletörődik, bár gyakran gondol a napsugaras nyárra, vagy éppen a közelmúlt őszre, amikor még aranysárga levelek hullottak a fákról. Akkor fogta a könnyű pergető felszerelését és azzal rótta a folyópartot egy-egy szép fogás reményében. Megdobbant a szíve, ha kapása volt. A megfeszült szilon végén ott ficánkolt az áldozat, az a bizonyos csuka, süllő, balin vagy domolykó. De az már ilyenkor a múlté. Télvíz idején a ködtől gyakran alig látni néhány méterre, és az alacsonyan szálló terhes felhőkből gyakran szálldogálnak a hópihék. A legtöbb horgász ilyenkor megjavítja és elteszi horgászkészségét pihenni, a jövő idényre, amikor majd kényelmesen elnyúlhat a fűben, és a napon sütkérezve várhatja a kapást. De nem mindenki teszi ezt. Az igaz, hogy a tél beálltával a horgászidény is majdnem bezárul, de csak majdnem. Ha nem túlságosan kemény a tél, nem kell a felszerelést a sarokban hagyni. Amíg az igazi tél nem áll be, és a folyókat nem fedi jégpáncél, kijárhatunk horgászni és számíthatunk fogással is. Igaz a pontyok valahol a víz mélyén vermelnek és másfajta halak is ritkábban fordulnak elő, de azért nem kell feladni a reményt. Ilyenkor is találhat az ember szórakozást a víznél. Igaz nem fürdőnadrág az öltözéke,^hanem meleg csizma, sapka, kesztyű és természetesen jő meleg ruha. Olykor télen is jó a friss levegő, a szabad természetben, ha a fogás nem is sikerül mindig. A múlt télen történt, hogy egyik horgásztársam halászni hívott. Nagy hideg nem volt, de a természet azért hótakaró alatt pihent. Eredetileg aznap nem is volt szándékomban horgászni, de ő csak bíztatott, hogy menjünk. Az idő szépnek mutatkozott. Szélcsend volt, amikor elindultunk. Az éjszakai fagytól egy kissé ropogott a talpunk alatt a hó. Haltartó kannájában vagy húsz darab 3—4 cm nagyságú halacska pacskolta farkuszonyával a vizet. A pincében takargatta őket ősz óta, hogy télen is legyen mivel horgásznia, ha kedve szottyan. Igazat szólva nem nagyon hittem a fogás eredményességében. Kiértünk a folyóhoz, amely mint sötét sáv húzódott. Nem volt befagyva. A parton horgászatra alkalmas helyet keresett. Ne várj itt csoda halakat, — mondta — inkább csak sügéreket, de ha rájuk találunk, bízom benne, jól elszórakozunk. Többször voltam már kint és nem csalódtam, — mondta. Amikor megtalálta az úgynevezett alkalmas helyet, kishallal csalizott, úszós felszerelését egy fatjörzs mellé engedte. Egy darabig vártuk a kapást, de semmi sem történt. — így van ez — mondta. Meg kell őket keresni. Ilyenkor a sügér se megy a helyedbe, neked kell utánuk járni. De várj csak, ha rájuk találunk, milyen élvezet lesz őket horgászni. botot választok, sőt ha lehet ettől még hosszabbat is. Minél hosszabb, annál jobb, mert a csalit könnyebben a kívánt helyre tudjuk Juttatni. Rendszerint huszas, esetleg huszonötös szilont használok. Erősebb nem szükséges. Elsősorban akkora sügért nem nagyon fogunk, hogy azt elszakítsa, másodsorban az az előnye, hogy ha valahol beakad, ami gyakran megtörténhet, — mivel csupa akadályos helyeken keressük a sügéreket — minden nehézség nélkül leszakíthatom a horgot anélkül, hogy nagy zajt csapnék és azzal esetleg elriasztanám az ott tanyázó halakat. A lehető legkisebb dugót választom, ami még megbírja a kishalat és hozzá valamilyen ólmot. A horgok közül se választok nagyobbat, mint négyest vagy ötöst. Amennyiben váratlan vendég akadna a horogra, Télen ezek is csoportokban tanyáznak, de itt bizony semmi nem mutatta kapási kedvét. Vagy fél órát vártunk, aztán tovább mentünk, kerestük a jobb helyet. Néhány száz méterrel tovább egy bedőlt fa alatt próbálgattuk a szerencsét. Csak vártunk, vártunk nyugodtan, de nem hiába. A dugó egyszer-kétszer megbillent. A kapás nem volt olyan vad, mint nyáron, de társam már húzta is az elsőt. Egészen szép sügér volt, majd utána jött a többi is, szépen sorjába. Rövid időközökben, nekünk legalább is úgy tűnt, hol az egyikünk, hol a másikunk húzott egy-egy sügért partra. Sikerült őket lépre csalni. Nagyon jól elszórakoztunk velük. Észre se vettük, hogy a napocska újra elbújt a felhők mögé, és lassan szállingózni kezd a hő. Az idő már késő délutánra^ hajlott. Ideje volt csomagolni. Összeszedtük zsákmányunkat és a jól sikerült téli sügérezés után haza indultunk. Testet, lelket felüdítő téli séta volt, kellemes szórakozással egybekötve. Azóta, ha az idő engedi, télen is kilátogatok a folyóra. Néha egészen szép eredményeket lehet elérni. Egyedüli nehézség ilyenkor a kis halak beszerzése, de akinek van rá lehetősége, hogy télre raktározzon belőlük, biztosan nem bánja meg. Felszerelésemet a sügérezéshez a következő módon állítom össze: Három méteres horgászegy éhes csuka képében, azzal is megbirkózhatunk, ha a szilon bele nem keveredik valamilyen akadályba, viszont ha belekeveredik, akkor erős szilonon is elveszítenénk a megakasztott halat. Megemlíteném még, hogy nem mindegy az, hogy hol horgászunk sügérekre. Mindig keressük meg a vízbedőlt fákat, törzseket, természetesen ott, ahol elég mély a víz, mert leghamarább ilyen helyen akadhatunk a tanyájukra. Ha nem sikerül a tanyájukra találni, kár egy helyen túl sok időt vesztegetni. Úgyszólván álljunk egy fával odább, egészen addig, amíg rájuk nem találunk. „Próba szerencse“ tartja a közmondás. Én megpróbáltam, sikerült. Nekem tetszik a téli sügérezés. Talán megpróbálják mások is, és szintén örömet lelnek benne. Amennyiben nem sikerül halat fogni a horgásztársaknak, szolgáljon vigaszul az, hogy tettek egy sétát a természetben. Az senkinek sem árthat. Nehogy azt gondolják, hogy ilyenkor mindig hallal tele tarisznyával szoktam hazatérni. Van az úgy nyáron is, hogy üres a tarisznya, akkor sem mindig sikerül, és ilyenkor télen bizony nehezebb halat fogni. De én úgy gondolom, az a kis téli séta, az a szellemi felüdülés is megér egy két kiló halat. Vagy talán nem? ADAMCSlK FERENC, Šafa (Vágsellye) t F. A * KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT HAIASZAT Az ősz folyamán kisállattenyésztőink érdeklődésének középpontjában állt a Brnoban ez év november 24.— 26. közötti napokban megrendezésre kerülő két nagyarányú rendezvény, de főleg a Nemzetközi Házinyúlkiállítás, majd pedig a II. Csehországi Nemzeti Kisállattenyésztési Kiállítás. E két rendezvény felől érdeklődtünk többek között H ýs e k Jantól, a CSKSZ KB elnökhelyettesétől, aki egyben a meghirdetett két kiállítás igazgatói tisztségét is betöltötte. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a Nemzetközi Házinyúlkiállítást, amelyre öt szocialista állam jelentette be részvételét, állategészségügyi okoka kanári- és az egzotikus madarakat, továbbá a postagalambokat, a különleges macskákat valamint kutyákat. Azok a cégek is képviseltették magukat, amelyek a kisállattenyésztőktől bizonyos nyersanyagokat vásárolnak, vagy részükre állattartáshoz szükséges felszereléseket készítenek. N á g r mérnök, a CSSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere megnyitó beszédében találóan jegyezte meg, hogy a szervezett kisállattenyésztés ma már jogosan sorakozik fel a szocialista nagytermelés mellé, annak fontos kiegészítőjeként. Az utóbbi években az egyes tenyésztési irányzatok közül ebek csoportjában az elmúlt évben az egyéni és a csapatversenyekben egyaránt Európaelsők lettünk. Elmondható, hogy a központi bizottságtól kezdve egészen az egyes kisállat tenyésztési helyi szervezetekig megvan az igyekezet, hogy a szervezet minden szakosztályon belül újat hozzon és az általános tenyésztési, illetőleg kiképzési színvonalat emelje. A kisállattenyésztők szervezete mindenekelőtt olyan kérdések megoldásával foglalkozik, amelyek a nagyüzemi gazdálkodás rentabilitási kívánalmait tekintve a szocialista nagyüzemekben csak nehezen lennének megoldhatók. Ez a szervezet lesz hivatott a jóváSzépség és célszerűség a társadalom javára bői az utolsó pillanatban le kellett mondani. Egyébként az idei II. Csehországi Nemzeti Kisállattenyésztési Kiálítás, az egész köztársaság eddigi hasonló rendezvényei közül a legnagyobb volt. Erre vall az is, hogy 4907 galambot, 3800 házinyulat és 2700 baromfit mutattak be. Ezen felül a különféle ifjúsági kisállattenyésztési körök több mint 400 állatot állítottak ki. örvendetes, hogy amennyiben ezt a helyi állategészségügyi hatóság engedélyezte, Szlovákia területéről is számos tenyésztő elhozta kiváló állatait a brnoi rendezvényre. Külön részlegben mutatták be legjobb külföldi eredményeket a galambtenyésztők érték el. Ugyanis a szocialista államok közötti legutóbbi „erőpróbák“ alkalmával, egymást követően háromszor vitték el a pálmát, legutóbb a jugoszláviai Növi Sadon (Újvidéken), s így a vándorserleg véglegesen Csehszlovákia tulajdonában marad. A házinyúltenyésztés terén a szocialista és a kapitalista államok között egyaránt a legjobbak közé tartozunk. Igen jó eredményeket érünk el a kanári- és az egzotikus madarak tenyésztői színvonalával a különféle nemzetközi fórumokon. A baromfitenyésztés ugyancsak egyik erősségünk. A szolgálati hagyott távlati koncepciók szellemében a gazdasági és egyéb kisállatok számtalan fajtája tiszta vérvonalainak fenntartására és teljesítményének növelésére. A kiállítás központi jelszava „Szép és öröm útján a társadalom javára“ kifejezi a kisállattenyésztési szövetség működésének érteinkét is. Az egyes nyugati államokban végrehajtott kísérletsorozatok egybehangzó orvosi végkövetkeztetései szerint a házinyúl húsa olyan anyagokat tartalmaz, amelyek hatására az érelmeszesedésben szenvedő betegek belső érfalán a megkeményedő lerakódások feloldódnak. Főleg a negyvenéves élet-25. SZÁM 1972. DECEMBER 16. A TARTALOMBÓL . Kímélő módszer ~ a postagalambtenyésztésben . Tegyük piacképessé ” a selejt tyúkot! ^ A stressz hatása g. A védett * túzokterületről „v A természet " védelmében Élővadbefogás a Duna mentén Miből mennyit? ^ Karácsonyi ponty ■a Értékes tapasztalatok a vízparton ^ Külföldi vizeken w A patakokba Ä és tavakba £ Sügérezés télen kort meghaladó személyek vannak kitéve ezen betegség kei lemetlen következményeinek meglepően magas százaiéi?arányban. Ezért érthető a kísérleti eredmények nyilvánosságra hozása után jelentkező házinyúlhús iránti kereslet, — még a nyúlhústól idegenkedő, főleg sertéshús fogyasztáshoz szokott egyének és családok részéről is. A piackutatók Jelentéseiből kitűnik, hogy a nyu(Folytatás a 3. oldalon.) 1 Hototl fehér házinyúl, pontszáma 91. Tenyésztője Halas Fran- USek, (Stadice 88., p. Rehlovice, okr. Cstí n/L.J. Komáromi bukőkeringő, kék szívhátfi, 98 ponttal sampton. Tenyésztője Morocz Lajos, (Komárno, Jasenná 3.). (Kucsera Szilárd felvételdhl
