Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-12-16 / 50. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1972. december 16.t 10 Ш LENDÜLETTEL Gondos előkészületek Után tartotta meg- a CSEMADOK ižat flzsal) helyi szervezet az idei évzáró taggyűlését. A vezetőségnek volt miről beszámol­nia, hiszen egész évben igen aktívan dolgoztak. A tavaly készített munka­terv pontjait csaknem maradéktalanul teljesítették. Az évet az irodalmi színpad tagjainak a bemutatkozásával kezdték. Ezt folytatta a színjátszó csoport. Februárban mutatták be a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című színművet, amellyel a környező falvakban is szerepeltek. Vendégként fel­léptek még Suranyban is a színjátszók országos vetélkedőjén. Beneveztek vele a Járási fesztiválra is. Pezsgő élet folyt ebben az évben az I2al szervezetben. Egy olyan közös­ség kovácsolődott össze, amelyre minden körülmények között lehetett számítani. Szép sikereket ért el még Roszlcska Andrásné Is, aki a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalverseny döntőjében Bratislavában is szerepelt. A pozitívumok mellett a beszámoló arra is rámutatott, hogy nem sikerült a tánccsoport megalakítása. Pedig valamikor országos hírű tánccsoporttal büszkélkedhetett az ižal helyi szervezet. A határozati javaslat, valamint Tóth Ferencnek, a SZISZ helyi elnökének segítő szándéka arra enged következtetni, hogy ebben az évben ez a terv is megvalósul. Az elkészített munkaterv úgy mutatja, hogy ebben az évben is lesz mit tenni a helyi szervezetben. Még a téli hónapokban meg akarják valósítani az író—olvasó találkozót, amelynek előkészítése nem kis munkával jár. A Petőfi évforduló •lkaimat nyújt egy jó irodalmi összeállítás bemutatására. Az évzárón mintegy kétszáz személy Jelent meg. Falunkban már régen voltak ennyien évzáró taggyűlésen. Az egész évi szervezett munka, vala­mint a gyűlés alapos előkészítése sikert eredményezett. A hnb elnöke, Varga Lajos messzemenően értékelte a szervezet munkáját. A legtöbb fel­szólaló elégedett volt a szervezet tevékenységével. Az évzárón jelen volt Bodnár Béla, a CSEMADOK KB dolgozója is, aki igen elismerően nyilat­kozott a szervezet munkájáról. Utána kultúrműsorral ért véget a tanács­kozás. Itt mutatkozott be népdalokkal a nemrég alakult férfikórus is. A gyűlés igen kellemes, családias hangulatban ért véget. Az új vezetőség ígéretet tett arra, hogy a kitűzött terveket ebben az évben is megvalósítja. Kurucz Nándorné A közelmúltban a Bratislava! Katona­­politikai Akadé­miának Klement Goltwald nevet adományozták. Az átnevezés köztár­saságunk első mun­káselnöke születés­napjának előesté­jén történt. Az ün­nepségsorozaton résztvett az SZĹKP küldöttsége, a Var­sái Szerződés tag­államai fegyveres erői főparancsnok­ságának csehszlo­vákiai fö képvise­lője és más neves katonai és közéleti egyéniségek. A 4-es kasszás sajnálkozva korholt, hogy miért nem mentem korábban, hiszen ö már elszámolt, „lezárt“! De sebaj, rögtön jön a váltás, azonnal itt lesz a barátja, s majd kiadja a fegyet. Persze az új szolgálatos sem állt kötélnek. — Talán azért, mert idő­közben megsokasodtunk az ablaka előtt, vagy egyszerűen bal lábbal kelt fel? — Hanyag népség, már két héttel füttyszóval baktattam a minap a ■ fővárosi vasútállomásra. Külö­nösen ilyenkor szeretek fütyürészni a hajnalt csendben, hadd hallják meg a nyitott ablakok mögött ébredező polgártársaim, hogy utazom. Igenis utazom, mégpedig korán: Ki korán kel, aranyat lel! — állítja a közmondás. A vasútállomás láttára még énekel­tem ts örömömben. — Ajjaj, fekete vonat... Es jókedvemben azonnal megbocsá­tottam annak az ábrándos tekintetű férfiúnak is, aki előbb egy ablakon kihajolva legorombított és' utánam dobta a kapukulcsát. — Utazom, hála korszerű közleke­dési viszonyainknak —, de hogyan közlekedik majd az a goromba fráter kapukulcs nélkül? Pályaudvarnak tituláltam a vasút­állomást, édenkertnek a földgolyót, a gyorsvonatot pedig világcsodaként emlegettem. Az állomásépületben felharsant a hangszóró: — A nemzetközi expressz 60 percet késik... — Pontosan egy órát, a mindensé­­gét — morogta mellettem egy csaló­tartó bájos pénztárosnőnek, hogy sem­mi kedvem sincs hajnaltól reggel hé­tig várni, csináljon hát valamit az érdekemben. — Uram, én nem vagyok nemzet­közi — tárta szét a karját kedélye­sen, s eltanácsolt a 4-es számú ablak­hoz, ahol alkalom adtán állítólag ki­segítik a rászorultakat a nemzetközi jegypénztár nyitása előtt is. Engem azonban nem segített ki senki! ezelőtt megvehették volna a jegyei­ket — ordított ki a fülkéjéből. — Lesz, ahogy lesz, várok hét óráig — szántam rá magam a legrosszabb­ra s elkullogtam a csomagmegőrző­höz, hogy legalább a bőröndömtöl szabaduljak meg egy időre. A poggyászmegőrzőben hajlotthátú öregasszony cipekedett a nehéz cso­magokkal. Panaszkodott, hogy min­denki egyszerre szeretné lerázni a nyakáról a cuccát, s a nap bizonyos óráiban, amikor nem megy és nem jön semmiféle vonat, akkor feléje se néznek a tisztelt utasok. Eközben két nemzetközi gyors fu­tott be az állomásra, s nemsokára ki ts futott onnan, nélkülem, a jegynél­­kült utas nélkül. — Időmilliomos vagyok, hiszen so­ká lesz még hét Óra — mormogtam idegesen, s néhány pillanat alatt oda­­furakodtam a nénike elé. Átadtam a bőröndömet. Megmagyaráztam, hogy a raktári számot ne a fogantyújára ragassza, hanem az oldalára, s meg­mondtam a nevem és a címem. Az utast tájékoztató hangszórója újabb nemzetközi expressz indulását jelentette be. Annyira felszökött bennem az uta­zási láz, hogy ktrohantam a peronra s felugrottam a vonatra. Menetjegy nélkül, arra a gyorsra, amelynek ép­pen fél nappal korábban kellett volna elindulnia erről az állomásról. Már messze robogtunk a fővárostól, amikor rádöbbentem, hogy nemcsak a bőröndömet hagytam ott a pogy­­gyászörzőben, hanem a rólaszóló át­vételi elismervényt is. -ov-Néprajzi kiállítás A CSEMADOK helyi szervezete ren­dezésében Szálkán néprajzi kiállítás nyílt. A Csehszlovák Szovjet Barát­sági Hónap alkalmából megnyílt ki­állítás választékos anyaga között lát­hatjuk a szálkái népviselet díszes kellékeit, a múltban használt mező­gazdasági eszközöket és szerszámo­kat s olyan bútordarabokat, amelye­ket már évtizedek óta nem használ­nak a lakásberendezéseknél. A barátsági hónap alkalmából nyílt meg K é z m a n Erzsébet tanítónő ve­zetésével a rajzkiállltás. „Mit tudsz a Szovjetunióról“ című kiállítás kere­tében az alapfokú kilencéves iskola pionírjai érdekes, színes rajzokban mutatják be a hatalmas országot. Majerocky Márton Fokozzuk a nevelőmunka hatékonyságát! A CSKP KB októberi ülésén elhangzott be­számoló nyomán Mindenki egyetért azzal, hogy a bonyolult technológiai eljárásokat nem lehet megfelelő elméleti ismere­tek, . szakmai felkészültség nélkül megvalósítani. Ez a követelmény még hatványozottabban jelentkezik a to­vábbi társadalmi problémák megol­dásában. Ezért a politikai és kultu­rális népművelő munkának ki keil terjednie a társadalomtudomány min­den ágazatára. A jelen és a távlati fejlődés igé­nyes feladatai megkövetelik, hogy a társadalmi tudományokban a kutató tevékenység mindjobban irányuljon a szocializmus anyagi-műszaki bázisa fejlesztésének azon alapvető problé­máira, amelyek összefüggnek az újra­termelési folyamattal, a termelőerők és a termelési viszonyok dialektikus fejlődésével, a termelés tudományos irányításának a kérdéseivel, a tudo­mányos-műszaki forradalom társadal­mi következményeivel, a társadalom szociális struktúrájában bekövetke­zendő változásokkal, a mezőgazdasági termelés magasabb szintű társadal­masításának kérdéseivel, az újtípusú mezőgazdasági dolgozók kialakításá­val. További és elmélyültebb hozzáállást követelnek azok a kérdések, amelyek a szocialista társadalom fejlődésével párhuzamosan nap, mint nap felve­tődnek. Főként tudományos elnié­­lyültséget igényel a munkásosztály és a kommunista párt vezető sze­repének, a szocialista államnak, a proletariátus diktatúrája eszköze funkciójának, a szocialista demokrá­cia alapelveinek, az államjogi elren­dezés, valamint a nemzetiségi kérdés lenini elvei helyes értelmezésének a megvilágítása. Ugyanígy figyelmet kell szentelni az új, szocialista em­ber kialakításával járó problémák­nak, a szocialista ember eszmei és erkölcsi profiljának és életstílusának, a világ szocialista közösségével való együvétartozás tudata kialakításának. Pártunk figyelmének előterében a közoktatási rendszerünk fejlesztésé­nek kérdése áll. A szocializmusban ugyanis az iskola fö küldetése az if­júságot olyan sokoldalúan előkészíte­ni az életre, hogy a fiatalokból a szocializmus és a kommunizmus szakmailag és politikailag fejlett épí­tői váljanak. Ezért sürgetően előtér­be lép az ifjú nemzedék kommunista nevelésének problémája, ami megkö­veteli a nevelés és az oktatás egysége elvének következetesebb érvényesíté­sét. Valamennyi fokú iskola sikeres te­vékenysége szempontjából kulcsfon­tosságú a tanítók tevékenysége. Te­hát a tanító munkáját nem lehet csu­pán, mint foglalkozást értelmezni. Társadalmi fontossága szinte felmér­hetetlen. A tanító tevékenysége ugyanis rendkívüli érzéket és türel­met igényel. A tanító és a diók kö­zötti bensőséges viszony az előfelté­tele annak, hogy minden tehetség fejlődik és kialakulnak a fiatal em­ber egyéniségének alapjai. A tanítónak tudatosítania kell, hogy munkájáért felelős a társadalomnak, az államnak és a pártnak. A társada­lomnak pedig kötelessége megszilár­dítani a tanító tekintélyét és ügyelni arra, hogy ezt a fontos hivatást olyan emberek töltsék be, akik magukénak vallják a szocialista állam politikáját, akik tehát a szocialista rendszer őszinte hívei, akik lelkesedéssel és meggyőződésből dolgoznak e felelős­ségteljes munkaszakaszon. Feltétlenül fontos nagyobb gondot fordítani az állampolgári nevelés és a marxizmus-leninizmus tanításának. El kell érni azt, hogy ezen tantár­gyak tanítását a legtapasztaltabb és a legfejlettebb pedagógusokra bízzák, akik a diákokat meg tudják nyerni és lelkesíteni tudják a tudományos szo­cializmus és kommunizmus céljainak elérésére. A szocialista művelődési rendszer mélységes demokratizmusa abban rej­lik, hogy a művelődési lehetőség ki­terjed a dolgozók és gyermekeik leg­szélesebb rétegeire. Iskolarendsze­rünk demokratikus jellegét azáltal kell kidomborítani, hogy rendszere­sen gondoskodunk a munkás- és a parasztcsaládok gyermekeiről, hogy azoknak a gyermekeknek, akik tehet­ségesek, reális lehetőségük nyíljon a közép- és főiskolai tanulmányokra. Le keli küzdeni a joboldali opportu­nisták által okozott károkat, amelyek abban nyilvánultak meg, hogy főis­koláinkon lényegesen csökkent a munkás- és paraszt-származású ta­nulók száma. Az iskolai irányító szervekre hárul az a feladat, hogy kidolgozzák a munkás- és a szövetke­zeti parasztsziilők gyermekei kiizép- és főiskolai szinten való tömegesebb részvételének lehetőségeit. Komplex intézkedéseket kell előkészíteni ab­ból a célból is, hogy a tanonciskolák rendszerében alapvetően megjavuljon az ifjú munkásnemzedék nevelése. Az iskolák irányító szerveinek és a területi pártszerveknek konkrét in­tézkedésekkel kell biztosítani az is­kolák munkájának tartalmát és anya­gi-műszaki feltételeit. A széles jog­körrel rendelkező helyi szervektől meg kell követelni az egész államra kiterjedő egységes közoktatási poli­tika érvényesítését. A szocialista ember nevelése, egyé­niségének kialakítása során fontos feladat hárul a szocialista művésze­tünkre és kultúránkra. Tény, hogy a szocialista kulturális forradalmunk már számos jelentős sikert hozott. Ugyanakkor azonban az is tény, hogy a jobboldali opportunisták az elmúlt időszakot arcátlanul a sötétség kor­szakának igyekeztek feltüntetni. Semmi kétség nem fér pedig ahhoz, hogy a szocialista kultúránk vívmá­nyai méltók szocialista korszakunk­hoz, tanulságát adják forradalmunk­nak, az emberek hősi erőfeszítései­nek és gyarapítják a világ kultúrá­jának kincsesházát. Egyetlen kapitalista ország sem dicsekedhet azzal, hogy kulturális értékei olyan demokratikusan hozzá­férhetők és úgy fejlődnek, mint a szocialista országokban, tehát ha­zánkban is. A világ legfejlettebb szín­házi hálózatával, a kulturális, a mű­vészeti és népművelési intézmények fejlett rendszerével rendelkezünk. Számos zeneegyüttesünk, népművé­szeti együttesünk van. A könyvtárak tízezrei, a képtárak, a múzeumok és a történelmi műemlékek százai talál­hatók nálunk. Népünk élénk érdeklődést tanúsít a kulturális és művészeti értékek iránt, amelyek iétfontosságúakká vál­tak számára. Most, hogy leküzdöttük az ellen­­forradalom által okozott károkat, fő feladatunk teljes mértékben felújíta­ni a szocialista küidetésű kultúra és művészet funkcióját. A kultúra min­den társadalomban és mindig a szo­ciális küzdelmek közepette fejlődött, a haladó vagy a reakciós erőket szol­gálta. Az igazi kultúra és művészet azonban mindig a humanizmust, a haladás ügyét szolgálta. Tudatosíta­nunk kell, hogy a szocializmus fel­építéséhez nemcsak szilárd műszaki alap szükséges, hanem fejlett kultú­ra, az ember műveltsége és elmélyült szocialista öntudata is. A párt politikájának következetes térhódításában nagy szerepet tölte­nek be a tömegtájékoztató eszközök is. Ezért mindazoknak, akik a szer­kesztőségekben dolgoznak — főszer­kesztőknek és szerkesztőknek — tu­datosítaniuk keli, hogy ezek az esz­közök nem válhatnak szónoki emel­vénnyé kétes nézetek hordozói szá­mára, hanem kollektív szervező, tájé­koztató és nevelőeszközkánt a szocia­lista társadalmat kell szolgálniuk. A CSEMADOK Bratislajva-vidéki járási Bizottsága a közelmúlt­ban Tomášovban (Fél) rendezte meg a járási táncdalfesztlvált. A gondos előkészítő munka során valóban szín­vonalas volt a rendezvény. Ezt leg­jobban igazolja a közönség szűnni nem akaró tapsorkánja és a zsűri elnökének szavai. „Kellemesen meg­lepett bennünket ezen a rendezvé­nyen a jó szervezés és az énekesek felkészültsége. Szeretnénk a járá­sunkban több ilyen rendezvénnyel ta­lálkozni,“ — jelentette ki OndruS pro­fesszor. A szorgalomért, a jó szerve­zésért külön dicséretet érdemel a CSEMADOK tomášovi helyi szervezete, az élen Goda Nándorral és társaival, Jakóci Ignáccal és Urge Istvánnal. A sikerhez nagyban hozzájárult a CSEMADOK Veľký Biel-1 (magyarbéli) „Szaturn“ elnevezésű tánczenekara Szabó Zoltán vezetésével és Katzer Anna, a szellemes műsorvezető. A fel­vételen Dauti Hona az első helyezett, és Szabó Margit a közönségdíjas, lát­ható. (Mindketten Velký Biel-iek.)-bognár­dott utas, s a tolongó embertömeg­ben ráült a bőröndjére. Az informátor jó pszichológushoz méltón megnyugtatott, hogy a kérdé­ses gyors csak azért késik, mert nem­zetközi, erről pedig senki sem tehet. A jegypénztárak egyikén nagymére­tű, tábla függ megszívlelendő felirat­tal: „Nemzetközi vasúti Jegyek kiadása! Nyitva 7 órától 19 óráig.“ Elpanaszoltam egy éppen nyitva

Next

/
Thumbnails
Contents