Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-12-16 / 50. szám

1972. december 16. « SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 Az ijítócsoport néhány tagja: Pathó Gyula, Kecsekeméti Gyula, Diós Imre, Kanovszky Pál, Porubszky Boldizsár. V Д társadalmi fejlődés tempójának fokozása mindnyájunk érdeke. S így érdekünk az is, hogy az adott lehetőségeket maradéktalanul kihasz­náljuk. Ilyen lehetőségnek számít többek között az újítóraozgalom, melynek, fontosságát bizony, ország­szerte hosszú ideig elhanyagoltuk. Jól emlékszünk még — hiszen mindösz­­sze néhány évvel ezelőtti história —, hogy a széles tömegek javaslatait, újító buzgalmát szokás volt egy-egy kézlegyintéssel elintézni, azzal ér­velve, hogy a műszaki értelmiség ön­magában is képes a gazdasági fejlő­dés időszerű feladatainak, problémái­nak megoldására. Ez a minden dia­lektikát nélkülöző szemlélet figyel­men kívül hagyta a fizikai dolgozók gyakorlati tapasztalatait, a munkás­ság törvényszerűen kialakult újítási készségét. így aztán nem csoda, hogy a látványos technikai újdonságok mellől hosszú Időn keresztül hiányoz­tak a hétköznapok heroikus munká­jában az egyszerű, mégis leleményes, dologkönnyítő javaslatok. Az újítómozgalom szervezésében csak 1968 után könyvelhetők el lé­nyeges változások, a munkásosztály vezetőszerepe elismerésének követ­kezményeként. A CSKP XIV. kongresz­­szusa külön figyelemmel követte a munkásberkek mindenféle aktivitá­sát, elsősorban azokat a törekvéseket, amelyek a fizikai dolgozók érdekeit igyekeznek szolgálni. Az újítómozga­lom — az újítások társadalmi hasz­nán túl — a dolgozók munkakörül­ményeinek javítását is elősegíti, nem véletlen tehát, hogy sokrétű tenniva­lóink homlokterébe került. Rendkívül örvendetes, hogy nemcsak az iparban, de mezőgazdasági üzemeink nagy részében is szaporodik az újítók, vagy újítócsoportok száma. Persze, még nem mindenütt, de követendő példa máris több akad. ☆ ☆ ☆ Mužfára (Muzsla) nem véletlenül vetődtünk el, hiszen tudtuk, hogy az itteni szövetkezet immár kétszer nyerte el a járási újítómozgalom ván­dorzászlaját. Példálózni már ez is elegendő lenne, hiszen nem kicsiség a Nové Zámky-i (érsekújvárí) járás­ban két éven • át versenygyőztesként szerepelni. Minket azonban elsősor­ban a muzslai újítók köre tevékeny­ségének folyamatossága érdekelt, az elmúlt évek igyekezetének ma érő gyümölcsei. A jelenlegi helyzetképet a szövetkezet dolgozóinak egész sora igyekszik megvilágítani, köztük Ka­­novszky Pál, aki szívélyesen kalauzolt bennünket egyik újítótól a másikig. — Hét éve dolgozom ebben a szö­vetkezetben — kezdi tájékoztatását a mosolygó műhelyvezető. — A kez­det kezdetén az állattenyésztés és a szőlészet volt az a két szakasz, ahol apróbb-nagyobb módosításra szorult a mindennapi munka. Az első vállal­kozások után aztán egyre többen elő­álltak új ötletekkel, úgyhogy most már egy külön bizottság végzi az újítások­kal kapcsolatos munkákat. Ez a bi­zottság dönt a javaslatok elfogadásá­ról, valamint a jóváhagyott újítások honorálásáról is. El kell mondanom, hogy a szövetkezet újítókőre már ré­gen kollektív jellegű: mindnyájunk összefogásában gyökerezik. A tema­tikus feladatok megoldásakor például mérnökeink elkészítik a tervrajzokat, ökonómusaink kidolgozzák az ügy gazdasági vonatkozásait, a műhelyek­ben pedig ki-ki szakmájának megfe­lelően veszi ki részét az újítás reali­zálásából. Ez évben eddig harmincöt újítást dolgoztunk ki, s úgy érzem, hogy ezekből egy-kettő országos fi­gyelmet is érdemel. A javítóműhelyben négy talpig ola­jos embert zavarunk meg: az újítókat keressük, természetesen. Kollégám máris kattogtatja fényképezőgépét, én még az alkalmi falidíszeket néze­getem: napsugaras nyarak fürdnzói, színészportrék, aktok a főfalon. Az­tán a négy munkásembsr egyszerű szavai, minden különösebb kommen­tár nélkül: Kecskeméti Gyula: öt éve tartozom az újítók közé. Tulajdonképpen a mindennapi munka könnyítése érde­kében töröm magam egy-egy hiányzó szerszám elkészítésével. A Major­­traktorok kormányművével például meglehetősen sok bajunk volt, erre eszeltem ki egy — hogy is mond­jam? — kormánykihúzót, ami a kor­mány eltörését akadályozza meg. Az egyéves gyakorlat szerint jól bevált. Ne higgyék, — mondja —, hogy az újítás valami rendkívüli dolog: a ne­hézségek kiküszöbölésének érdeké­ben szorul rá az ember. Persze; ah­hoz, hogy kedvünk legyen ilyesmivel is foglalkozni, elsősorban jó kollek­tívára, a többiek segítségére van szükség. A miénket én ilyen jó társa­ságnak tartom, így nincsenek is külö­nösebb problémák. Diós Imre bácsi az idősebb generá­ció képviselője. Ezerkilencszázhuszon­­egyben született, jelenleg mint vil­lanyszerelő dolgozik a szövetkezet­ben. Igyekezetét, szorgalmát, tehet­ségét s nem utolsósorban emberségét Módosítás a kenderaratú-kombájnon: a megdőlt kender felállítását egy terelőkarral segítik elő. Házilag gyártott melaszkiszedő. [egyedül élő férfi létére egy foga­dott gyermeket is felnevelt) akárki felemlegeti ismerősei közül. Több diplomájából az egyiket éppen az újítómozgalomban elért sikereivel ér­demelte ki. Nem véletlenül: eddig 15 újítás fűződik nevéhez. Megoldotta például a telt teljeskannák gyors és könnyű elszállítását az istállóból, a VTB típusú román traktorok könnyen kiégő dinamóját pedig átszerelte csehszlovák típusúra, amivel renge­teg javítási munkát takarított meg. Kiss Imre a harmadik kérdezett. Fiatalember, de már fontos újítást mondhat magáénak. A Major-trakto­rok kormányművének csapágykihúzó­­ját készítette el. Eddig ugyanis baj esetén egyszerűen széttörték a csap­ágyakat, ami egyrészt kár, másrészt munkaveszteség volt mindenképpen. Muzslán ő s a vele egykorúak jelen­tik az újítói utánpótlást. Porubszky Boldizsár a szövetkezet megalakulása óta itt dolgozik. Jelen­leg segédgépesítő. Újítással mindösz­­sze egyszer próbálkozott: a román­traktor vonóhorogját cserélte ki csehszlovák húzatőra. Az eredeti ugyanis hamar leszakadt, amit az új módszerrel sikerül elkerülni. Az újí­tásokhoz különben kedvet kapott és úgy reméli, hogy most már ez a fajta munkája is rendszeressé válik. A szövetkezet udvarán gép gép há­tán. Tulajdonképpen alig akad közöt­tük olyan, amelyen ne módosított volna az újítók ügyes keze. Váloga­tunk, mintha piacon őgyelegnénk: ezt A trágyaszóró pót­kocsin a súlyelosz­tást a láncok közé hegesztett lemez biztosítja. érdemes jól megnézni, ezen meg to­vábblépünk: 1. Gabonatisztitú: A követelmények nagyok, így megoldásuk is gondot okoz. Vegyünk azonban két darab szovjet nagytisztítót, kombináljuk a kettőt egybe, s máris túl vagyunk a gondokon. 2. íme egy 1500 férőhelyes sertés­­nagyhizlalda. Évek óta problémát okoz a szellőztetése. Ventillátorok ugyan vannak, de ezek időnkénti használata nem tűnteti el a porfel­hőket. A tennivaló? Rendszeresen, majdnem állandóan bekapcsolva tar­tani a ventillátorokat, hogy a levegő nyomása leszorítsa a levegőben cir­káló szennyeződést. 3. Melasz-kiszedő: Eddig napokig (hetekig) várták, hogy a melasz ki­csurogjon a tartályokból. A megoldás pofonegyszerű: egybe hegesztettek két csövet, amelyben egy futó lánc biztosítja a melasz „kiszivattyúzúsát“. Nem látványos megoldás, de nagyon célszerű.. 4. Venyige-kihűzó: Traktorra sze­relt villaszerűség, hidraulikával el­látva. Ha a venyige összegyűlt a so­rok között, a szerkezet megemeli a villákat, s a venyigecsomó máris szállításra készen áll. 5. Az SPC—6 román vetőgép gumi­tárcsájához koklllát (sablont) készí­tettek, ezt a szomszédos szövetkeze­tek is kölcsönkérik. 6. Trágyaszóró: A trágyaszóró pót­kocsi láncszakadásának elkerülése és a súlyelosztás érdekében közbeékel­tek egy hosszanti terelőlemezt. Orszá­gos figyelmet érdemel! (Az eredeti trágyaszőró elnevezése: Príves s re­ťazovým dopravníkom PZ—35—Rm.) 7. A permetező nyomásszabályozó­jának 10-es tengelyét eddig naponta szétmarták a savak. A megoldás: mű­anyag-kupakot kell húzni rá, s így egész évben kitart. Járjuk a gazdasági udvart, úgy érezzük, hogy egy egész Szabad Földművest kitöltő témára találtunk. És ekkor derül ki, hogy a muzslai újítókörének legeslegelső szervezőjé­vel, Pathó Gyula bácsival még nem is beszéltünk. Igaz, nincs itthon, Bra­­tislavában viszont megtalálhatjuk, a pártiskola hallgatója. Nosza! — Az az igazság — fészkelődünk a pártiskola földszinti fapadján —, hogy a muzslai újítómozgalom erő­sen közösségi jellegű. Ha mégis azt mondták, hogy velem beszélje meg a dolgot, nagyon örülök neki, de nem hinném, hogy egy ilyen csoportjelle­­gű akcióban döntő lenne a szavam. A Muzslai Efsz-ben jelenleg főgépe­sítőként dolgozom, de újítóként nem ez az első működési területem. Éle­temben mindig egy olyan csoport ki­­alaktíására törekedtem, amely nem elégszik meg a feladatok egyszerű végrehajtásával, de fárasztó munká­ján módosítani, könnyíteni Igyekszik. Négy évig Bratislavában dolgoztam egy gépjavító műhelyben, ott szüle­tett meg első újításom is. Az ameri­kai gépkocsik kapcsolószekrényének Javításához eszeltem ki egy olyan fékpróba-padot, amely alaposan le­csökkentette a befektetett munkálatok mennyiségét. Gyula bácsi újítói vitalitása sikert sikerre aratott, egyik újítása már eb­ben az időben országosan elismertté vált. A gépalkatrészek mosására, tisz­títására, akkoriban még rengeteg petróleumot pocsékoltak el, 6 találta ki annak a fizikai jelenségnek az alapján, — miszerint a petróleum könnyebb mint a víz, — hogy egy tölcsérszerű mosóteknő bevezetésével úgy is tisztíthatók az alkatrészek, hogy a petróleumot ne kelljen szün­telenül kicserélni. A szenny ugyanis lerakódik a vízbe, így a petróleum tiszta marad. Pathó Gyula újításainak se szeri, se száma. Érdemel elismeré­séül helyezték át Bernolákovóra (Cseklészre), ahol a közgazdasági technikum tanára lett. — Itt ugyan mindössze két évet dolgoztam — meséli Gyula bácsi —, de mindmáig egyik legkedvesebb munkahelyemnek tartom ezt az isko­lát, hiszen rengeteg fiatalt vezethet­tem rá az újítások megszerettetésére. Közben magam is újítottam, de akko­riban már az volt az alapelvem, hogy nem az egyéni igyekezet, de egy igazi újítói törzsgárda kialakítása a iegfontosabb, egy olyan csoport megszervezése, amely képes önállóan is tovább fejleszteni ezt a mozgal­mat. Pathó Gyula 1963-ban került főgé­pesítőként Muzslára. Az újítómozga­lom megszervezésével elég sok baja volt: az akkori vezetőség minden távlati elképzeléstől idegenkedett. A jelenlegi helyzettel azonban elégedett, mindössze azt kifogásolja, hogy a kollektív újításokat járási és maga­sabb szinten nem értékelik kellőkép­pen. Pedig Muzslán éppen a csopor­tos újítások vezettek a legtöbb ered­ményhez, ezt bizounyítja az újítómoz­galom vándorzászlajának kétszeri el­nyerése is. ☆ ☆ ☆ Befejezésül a muzslai újítócsoport két szerén kívánságát idézzük. Az első: szeretnék, ha a régebben meg­jelent „Zborník zlepšovateľov“ (Az újítók kiadványa) újból megjelenne, esetleg magyar nyelven is. A máso­dik: jó lenne, ha a csehszlovákiai magyar mezőgazdasági szaksajtó he­lyet szorítana egy-egy kiemelkedő újítás ismertetésének. Igazán teljesíthető kívánságok! BÄRCZI — ÖVÄRY 4

Next

/
Thumbnails
Contents