Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-16 / 50. szám
Í972. december 16. SZABAD FÖLDMŰVES A gyakorlati tapasztalatok magas szintre emelték állattenyésztésünket, azonban a további nagyütemfi fejlődés ma már nem képzelhető el tudományos alapossággal végzett kutatómunka, valamint a legújabb műszaki vívmányok alkalmazása nélkül. Egy-egy tudományos feladat végleges megoldása olykor hosszabb Időt vesz lénybe, az illetékes munkaszakasz gyakorlati dolgozóit azonban érdeklik a közbeeső eredmények, vagyis a tudományos módszerekkel gyűjtött ismeretek pillanatnyi képe is. Azért kerestük fel a Nitrát Állattenyésztési Kutató Intézet szarvasmarha-tenyésztési osztályának vezetőjét docens Ján Antal mérnököt, CSc., aki egyben az intézet tudományos munkásságának igazgatóhelyettese, hogy tájékoztatást kérjünk munkájuk részeredményeiről, főleg a szarvasmarhatenyésztés vonatkozásában. FAJTANEMESÍTÉS — Milyen tudományos kutatói feladatok megoldásán fáradozik intézetük a szarvasmarha-tenyésztési szakaszon? — érdeklődtünk bevezetőként. — Intézetünk megalakulása óta ezt a munkaszakaszt tartjuk a legfontosabbnak, mert értékelésünk szerint kulcsszerepet játszik. Főként a fajtanemesítés kérdéseinek megoldására irányítjuk figyelmünket. Ezt a munkát a felettes hatóságaink által 1971- ben jóváhagyott harmonogram szerint végezzük. Arról van sző, hogy két legfontosabb szarvasmarha fajtánk, nevezetesen a szlováktarka és az osztrák eredetű pinzgaul fajta tejtermelést adottságait javítsuk, persze kiváló hízékonysági tulajdonságai megőrzésével. Tejhasznosítású fajtákkal történő keresztezés útján kívánjuk fokozni a két említett fajta tejelékenységét, amely a szlováktarka esetében évi 4600 liter körüli lehetne. Javítani akarjuk a tej összetételét az állati fehérje valamint a tejzsírtartalom szempontjából. Elképzeléseink szerint 4Д % tejzsírral és 3,6— 3,8 % állati fehérjével számolhatunk. Ezzel kapcsolatban különös szerepet játszik a tőgy anatómiai és fiziológiai tulajdonsága. Keresztezéssel kívánjuk az említett két fajta tőgyfejlődését úgy alakítani, hogy teljes mértékben alkalmas legyen a gépi fejésre. E cél keresztezéssel történő eléréséhez alkalmasnak mutatkoznak az angol, a holland és a dán fajták, nevezetesen a jersey (dzsörszi), az ayrshire (ejsir), a fríz, a fekete-tarka és a vöröstarka lapálymarha. Ezekkel a fajtákkal végzünk nemesítő keresztezést, melynek végeredményeként az RiA generációban 25 % idegen vérrel és 75 %-ban saját fajtabéli vérrel rendelkező utódokat nyerünk. — Vajon az eddigi kísérleti eredmények mennyiben segítenek ezen a téren a gyakorlatban? — A kísérleti munkával egyidejűleg a gyakorlatban is vizsgáljuk az elért eredményeket, mégpedig hozzávetőleg negyven állami gazdaságban és efsJHben, amelyeket 'bizonyos körzetekbe soroltunk. Legterjedelmesebb a jersei (dzsörszi) körzet, amelyben könnyű testalkatú hegyi típust kívánunk kialakítani. Az ayrshire (ejsir) körzetben ezidáig 30 000 keresztezett tehenet tartunk megfigyelés alatt, főleg a Považská Bystrica-i, a senicai, a martini és a prievidzai járásban, Kelet-Szlovákiában a sninai és a többi hegyi jellegű járásban. Az Fi generáció, sőt sok esetben a végtermék egyedeinek tejelékenysége már jelenleg is az évi 4000 liter felett mozog, miközben a tejzsír-tartalom eléri a 4 %-ot, pedig az ayrshire (ejsir) körzet optimális takarmánynormája alacsonyabb értékű. Ebben a területileg legnagyobb körzetben jelentékenyen megjavult a tőgy alakja és így minden üzemben gépi fejést végezhetnek. A tejelékenység tekintetében legjobb eredményeket azonban a jersey (dzsörszi) körzetben értünk el, pedig csupán egy bika vérvonalára támaszkodtunk. Például a Sladkovicovo-i (Diószegi) Állami Gazdaságban e csoportban Csehszlovákia 160 legjobb tejelékenységű tehene közül 10 darab található. Az évi tejtermelés átlaga egyes tehenek esetében itt 5000 liter felett mozog és a tejzsír-tartalom a végterméknek számító Rí generációban a 4,4 %-ot is eléri, miközben az állati fehérje százalékaránya is kielégítő és javul a tőgy formája is. Ezen populáció bikáit mint úgynevezett korektorokat, vagyis zsírtartalom javító tényezőket iktatjuk be a tenyésztési folyamatba. Ami a holland feketetarka és vörös-tarka lapálymarhával végzett legújabb keltű keresztezést illeti, ezt főleg a dél-szlovákiai járásokban, főleg a Dunajská Streda-i (dupnaszerdahelyi), a Bratislavavidéke-i és a galantai (galántaij járás. ban végzik. Itt már gyakorlati tapasztalatok léteznek, de intézetünk a kísérletek kezdetén áll, s jelenleg az Fi generáció egyedeit tartja megfigyelés alatt, hozzávetőleg 40 mezőgazdasági üzemben. Az eredmények itt különösen kimagaslóak, azonban ne feledjük el, hogy itt igen intenzív növénytermesztés folyik s könnyebben érhetőek el az ideális eredmények. Ezekben a járásokban a keresztezés terjedelmét nem kívánjuk korlátozni, persze azzal a feltétellel, hogy a végtermék mindössze 25 % idegen vért tartalmazzon. BORJÜNEVELÉS — Milyen tevékenységet fejtenek ki a borjűnevelés gazdaságosságának megfigyelése terén? — Ez intézetünk további fontos feladatai közé tartozik. Célunk, olyan racionális borjúnevelési módszer kidolgozása, amely csekély takarmányfogyasztást, kismértékű emberi munka igénybevételt tesz lehetővé, ame-és az említett szemcsézett teljestakarmány segítségével történő borjúnevelés gazdaságosságát, úgy ezt a következőképpen fejezhetjük ki: A kísérleti valamint a gyakorlati eredmények szerint, amelyeket egyes mezőgazdasági üzemekben elértünk — például a Rimavská Sobota-i (Rimaszombati) Állami Gazdaságban, a Slepöany-I Efsz-ben, a Topolőianky-i (Kistapolcsányí) Efsz-ben, a Slovenské Pole-i (Űrföldi) Állami Gazdaságban — a 10-től 180 napos életkor időszakában, az egy kg élősúly előállítása 12 korona körüli összegre csökkent, miközben a szárított (szeparált) tej szükséglete jelentősen csökkent. Tekintettél arra, hogy ez nálunk külföldről behozott áru, fogyasztásának csökkentése elsőrendű tényező. A borjú élete 10-ik .napjától 50-ik napjáig 24 kg takarmánykeveréket kap, amelynek a kutatók véleménye szerint nem kell 60 %-nál több szárított szeparált tejet tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy a borjú élete 10-ik napjától 50-ik napjáig (gyakorlatilag az átsorolás, vagyis élete 180-ik napjáig) összesen 14—16 kg szárított szeparált tejet kap. Ez a nálunk négy évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva óriási haladást jelent. Jelenleg az összfogyasztás: 10 napos korig 60 liter folyékony anyatej, a 10-ik naptól a borjúnevelés végéig, vagyis élete 180-ik napjáig 14 kg szárított szeparált tej, ami folyékony állapotban 140 liter tejnek felel meg, így 180 napos korig összesen 200 liter folyékony halmazállapotú tej szükséges a neveléshez. Ezzel szemben a négy évvel ezelőtti szükséglet, rendes fogyasztás és növekedés figyelembevételével borianként 400—500 liter anyatej volt. Mint látjuk az új módszer nagyarányú tejzsír megtakarítást és szárított szeparált tej megtakarítást jelent. — A módszer széleskörű bevezetése ezért kívánatos lenne. Vajon lehetséges a szárított szeparált tejet és az említett szemcsézett takarmányt minden nehézség nélkül beszerezni? HlZbAlAS — Végeznek megfigyeléseket a borjúhizlalás szakaszán is Intézetük munkatársai? — Az úgynevezett fehérhús előállítás szakaszán, vagyis a borjak 150 kg-os súlyig végzett hizlalásával kapcsolatban is végrehajtunk bizonyos kutatói feladatokat. Ezidáig a hizlalást kizárólag szeparált tejjel és állati eredetű zsírral végezték a mezőgazdasági üzemekben. Intézetünk egy olyan hizlalási módszert dolgozott ki, melynek alkalmazásával jelentős szárított szeparált tej mennyiség takarítható meg. Ezt zsírtalanított szójapúderrel és hántolt zab-liszttel helyettsítjük. Az eddigi kísérletekből eredő ismeretek alapján így 20 % NUKAMEL takarmánykeverék takarítható meg. Tehát 20 %-nyi állati eredetű fehérjét ugyanilyen mennyiségben növényi eredetű fehérjével helyettesíthetünk. A borjak hízási intenzitása az új módszer alkalmazásakor igen magasfokú, hiszen a napi súlygyarapodás az eddigi kísérleti eredmények szerint 1150 gramm körüli. Ez megfelel a hizlalás folyamán megkövetelt optimális súlygyarapodási -ütemnek. Ezt a kutatási feladatot véglegesen még nem zártuk le, vagyis ez a téma továbbra is napirenden van. — Ojabbau előtérbe került a központi irányító szervek olyan irányú nézete, hogy gazdaságosabb nagyobb súlyhatárig végezzék a szarvasmarha hizlalást, főleg a fiatal bikák hizlalását. Ezen a téren is végeznek megfigyeléseket? — Eddigi kutatási eredményeink is azt mutatják, hogy a 600 kg testsúlyig végzett hizlalásra kellene a jövőben a fő hangsúlyt fektetni. Ezen a téren valóban zömében a fiatal bikák hizlalásáról lesz szó. Az említett súlyhatárig a nemkívánatos faggyúNo * A hazai szarvasmarha-tenyésztési tudományos kutatómunka eredményei lyet követően azonban az állat termelékenységének felnőtt korban aránylag nem szabad csökkennie. Vagyis a gazdaságos borjúnevelés nem mehet a felnőtt állat termelékenységének rovására. Ezen a téren már többéves megfigyelésen alapuló eredménnyel rendelkezünk. Intézetünk ennek alapján kidolgozta a hat hónapos korig végzett borjúnevelés módszerét, amely vázlatosan a következő: a 10—50 napos életkor időszakában a nevelés takarmánykeverékkel történik, amely kisebb mennyiségű szárított szeparált tejet tartalmaz, más állati zsiradék kiegészítésével. Ennek lényege az, hogy nem csupán szeparált tejet takarítunk meg, miközben tíznapos kortól kezdődően többé-kevésbé kiiktatjuk a tejzsírt, amelyet szarvasmarha faggyúval, sertészsírral, esetleg növényi olajokkal helyettesítünk. Ötvennapos kor után megtörténik a folyékony halmazállapotú takarmányok etésétől való úgynevezett „elválasztás“. Ezt követően száraz takarmányt kap a növekedésben lévő borjú, amit granulált vagyis szemcsézett formájú komplett takarmányként vesz magához az állat. Ez a granulátum minden szokványos és szükséges takarmányanyagot magában foglal, köztük a szénát és a szemestakarmányt is. A takarmányozásba történő ismertetett beavatkozásnak főleg munkatermelékenységi és gazdaságossági jelentősége van mivel ilyen takarmányozási módszer alkalmazása esetén egy munkaerő gondjaira több állatot lehet bízni. Az említett módszer lehetővé teszi a gépesített, sőt az automatizált etetési eljárás bevezetését is. Fiziológiai szempontból vizsgálva e módszert fontos, hogy az állat még a nevelés időszakában felkészül a növényi éredetű takarmányok fogyasztására. Amennyiben összegezni kívánjuk a speciális takarmánykeverékek — Az eddigi kilátástalan helyzet ezen a téren jelentősen javult. Már ebben az évben lehetséges volt vásárolni a 10-től K0 napos életkorú borjak etetésére alkalmas takarmánykeveréket, amelyet a nitrai Bioveta RELAVIT néven hozott forgalomba. Ugyanebben az életkorban alkalmazható, bizonyos átalakítással a NUKAMEL készítmény, amelyet a felvásárló vállalat Brezinában állít elő a borjúhizlalda céljaira. Az átalakítást szója és zab hozzáadásával érhetjük el. Ezen utóbbi készítmény kereskedelmi jelzése egyébként Zel—1. — Nem lehetne-e valamilyen módon teljes rendet teremteni ezen a téren? — Jelenleg is ezen munkálkodunk és talán már elmondhatom, hogy a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet felügyelete alatt az imént említett mezőgazdasági üzemekben gyakorlati próbákat végzünk különféle takarmánykeverékek, 10— 50 napos életkor közötti időben folyékony halmazállapotban történő alkalmazásával, valamint szemcsézett takarmánykeverékek 50—180 napos életkor közötti időben végzett etetésével. Ezek összetételét a Nitrai Állattenyésztési Kutató Intézet, valamint a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola receptjei szerint állították össze. Ezeket a takarmányféleségeket a jövő évben már tömeggyártásba veszik, s a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakembereinek nézete szerint Szlovákia területén ezekkel már 300 000 borjút nevelünk majd fel. Ez a nagy szám is mutatja, hogy az elmondott módszereknek vezető helyeken is nagy jelentőséget tulajdonítanak. képződés veszélye nélkül hizlalhatók az állatok. Etetésre főleg kukoricaszilázst lehetne számításba venni, magas szárazanyag tartalommal. A szárazanyag hányada 30—35 % lenne. A silótakarmány minőségileg csakis elsőrendű lehet. Az egész növény silózására gondolok, tehát csövestől tejes-viaszos érési állapotban. A szilázst hugyannyal gazdagítjuk, amely a fehérje fő forrásaként szerepel majd. A kukorica energiaképző anyagát még melasszal egészíthetjük ki. Ilyen lenne a takarmányanyag zöme, ez azonban nem zárja ki a szintetikus, vagy a félszintetikus takarmányozási módok alkalmazását. Külön csoportot képez a 300—360 kg-os súlyig végezhető növendékmarha hizlalás. Ez kiváló minőségű marhahúst, úgynevezett bébi-bifet, eredményez, amely főleg biftek készítésre alkalmas. Ez még dietetikus húsnak számít és átmenetet képez a borjúhús és a marhahús között. E csoportban az állatok etetése takarmánykeverékekkel történik majd, de csak a 150 kg-os súlyhatárig. A takarmány kisebb menynyiségü szárított szeparált tejet tartalmaz majd. A 150 kg-os súlyhatártól a három és fél mázsás súlyig a takarmányozás szemestakarmányokkal történik majd, kisebb szénamennyiséggel kiegészítve, melynek napi adagja a hizlalás utolsó időszakában sem haladja meg a napi 2 kg-os mennyiséget. Ez azért szükséges, nehogy megterheljük a hízóbikák emésztőszerveit, ami rontaná az értékes húsarányt. A lucernaszéna tehát ez esetben dietetikus kiegészítő szerepét tölti be, s a szárazanyag-, a vitamin- és az ásványianyag-szükséglet kielégítésére szolgál majd. Nem zárjuk ki a komplett granulált takarmány etetését sem. LUCERNA ES TAKARMÁNYRÉPA’ — Az eddigi gyakorlaton alapuló nézetek szerint az olyan gazdaságokban volt a legmagasabb szintű tejtermelés, ahol elégséges lucernáról óe takarmányrépáról gondoskodtak. Vajon változásra szorul-e ez a nézet? — A közelmúltban hangoztatott nézetek szerint, a lucerna takarm*. nyozása nem bővül a jövőben, mivel termelése túlságosan költséges és bizonytalan. Szerepét a gabonafélék vennék át, amelyek hektárhozama nagy, betakarításuk mindenütt teljesen gépesített és biztosabb. Saját véleményem szerint a lucerna etetésének a szarvasmarhatenyésztés szakaszán megvan a létjogosultsága. A lencven napos életkorig etetett szemcsézett takarmányba az eddigi rét! széna helyett lucernalisztet alkalmaznánk. A lucerna betakarítása Időközben már szintén teljesen gépesíthet®vé vált és a zsenge állapotban kaszált növény nagymennyiségű emészthető fehérjét, nitrogénanyagot tartalmaz. Egy mázsa lucernaliszt ára 180 korona, de az idei kisebb terméshozamok ezt az árat esetleg emelilb Egy mázsa lucernaszéna termelési ára 100 korona körüli, míg egy mázsa réti széna előállítási költsége 80 korona körüli. Az előállítási költség különbözeié tehát nem túlságosan nagy, viszont jelentős a tápértékben lévő minőségbeli különbözet. A borjak ki.lencven napos koráig a jövőben feltétlenül alkalmazzuk a lucernalisztet. A 90—180 napos életkorban ez már kevésbé felel meg, mivel rostanyag tartalma csekély, pedig ekkor már kívánatos, hogy a takarmánymenny*ség 16—18 % tostanyagot tartalmazzon. Ha lucernaszénát használnánk, úgy takarmányszalma hozzáadásával kellene a rostanyag mennyiségét növelni. A bikahizlalás szakaszán a kérdés bonyolultabb. Tápanyagnyeréa szempontjából előnyösnek mutatkozik hektárra vonatkoztatva a cukorrépa és a kukorica. Intézetünk a fó figyelmet a kukoricaszilázsra irányítja. A cukorrépa aránylag drága, mert vagy szárítani, vagy pedig vermelni kell. Egyébként is a cukor ára a nemzetközi piacon felszökött, amit szintén figyelembe kell venni. Számításba csak a répafej és a répaszelet felhasználása jöhet. A tehenek és az üszők takarmányozásában a réti szénát felváltaná a lucernából esetleg vörösheréből készülő szenázs, amely tartalmánál fogva részben a szemestakarmányt is helyettesítené. A takarmányrépa előnye, hogy hektárhozama a cukorrépához viszonyítva sokkal nagyobb. A takarmányrépa esetében nem megy ritkaságszámba az 1000 mázsás hektárhozam. Jelenleg még azonban munkaigényes növény ez. A takarmányrépában lévő nagymennyiségű úgynevezett fiziológiai víz kiváló dietetikus hatást kölcsönöz e takarmánynövénynek. Ennek következtében a tejtermelés kiváló eredményeket mutat. Jelenleg az olcsón előállítható kukoricát azonban a takarmányrépa nem képes kiszorítani. Erre részint csakis betakarításának teljes gépesítése után kerülhet sor. Tehát nagyarányú elterjedését csupán ökonómiai szempontok korlátozzák. Végezetül elmondhatjuk, hogy hazai kutatóink munkája figyelembe veszi nemcsak az optimális lehetőségeket, hanem a gyakorlati adottságokat, sőt a gazdaság-politikai helyzetet, valamint a külkereskedelmi vonatkozásokat is. Ezt helyesnek tartjuk, mivel hiába dolgoznának ki ideális recepteket az egyes témakörökben mutatkozó hiányosságok orvoslására, ha az orvosság pillanatnyilag a patikában még nem kapható. Másszóvel kutatóink a realitás emberei és ami szintén fontos, nem zárkóznak el munkájuk részeredményeinek közreadásától sem, tehát igen hasznos útmutatói, segítőtársai a gyakorlati termelésnek. Mindezek ellenére jelenleg olykor még úgy tűnik, mintha hihetetlen varázslat szemtanúi lennénk, pedig a kutatók munkája holnap már valósággá válik. KUC3ERA SZILÁRD
