Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-09 / 49. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1972. december 9. A szarvasmarhatenyésztés és nemesítés távlatai a Dunajská Streda-í járásban A szarvasmarha tenyésztés nemesítésének terve a Nyitra-i Állattenyésztési Kutató Inézet által kidolgozott programra támaszkodik. Ebben a programban célul tűzték ki olyan nagyhozamú nagyüzemi tartásra alkalmas szarvasmarhatipus kialakítását, mely egyaránt megfelel a tej- és hústermelés követelményeinek a növekvő fogyasztási igény kielégítésének és az ú] takarmányozási technika befogadásának. A járási pártbizottság és a termelési igazgatóság illetékes osztályai az említett kutató intézet munkatársaival hosszas tárgyalás után megállapodtak a járás szarvasmarha tenyésztésének nemesítés! programjában. A főfeladat az elkövetkező időszakban az lesz, hogy növeljék a hasznosságot és fokozzák a munkatermelékenységet. 1963-ban a terv azt Irta elő, hogy 1970-re el kell érni a tehenenkénti 3239 liter fejési átlagot. Ma valójában 3320 litert fejtek tehenenként. Az egy gondozóra számított munkatermelékenység 1971-ben 40 ezer 250 liter (vagyis 15X3350 liter) volt. A továbbiakban az 1980-ig elérendő tejtermelést elemezzük. 1971-ben egy tehén évi fejési átlaga 3350 liter volt. Ezzel szemben 1972-ben el kell érni a 3500 liter tejátlagot. 1980-ig pedig a 4000 literes fejési átlagot és azt, hogy egy gondozó évente 120 ezer liter tejet termeljen. Ez azt jelenti, hogy a mostani 15 tehén helyett, egy ember 30 tehenet gondoz. Érdemes megemlíteni, hogy 1864- től, amikor a fejési átlag 2470 liter volt, s ez 1971-re 3350 literre növekedett, vagyis hét év alatt 882 litert javult. Ez átlagosan évi 126 literes emelkedésnek felel meg, s 1980-ig 648 liter növekedéssel számolnak, ami évi 72 literes javulást ígér. A kitűzött célok eléréséhez viszont sem a jelenlegi állomány tenyészanyaga, sem az istállók, sem a hagyományos technológiai módszerek nem felelnek meg teljes mértékben. A célkitűzések elérésére az alábbi programot dolgozták ki: 1. Céltudatos tenyésztői munkával növelni kell a rendelkezésre álló fajta haszontulajdonságát, mégpedig: a) tiszta vérű tenyésztéssel (fajtatiszta), b) nagyüzemi tartásra alkalmas állatok keresztezésével; 2. meg kell teremteni a tehenek és a hízómarhák monodiétás takarmányozásához szükséges feltételeket: 3. biztosítani a környezeti feltételeket és a termelést olyan istállók építésével és átalakításával, melyek megfelelnek a nagyüzemi technológia követelményeinek; 4. tudományosan megalapozott távlati tervet kell készíteni, mely a tenyésztés hasznosságát célozza elsősorban a kooperációs együttműködésre való tekintettel. A fajtatiszta tenyésztést és a helyi fajta nemesítését magában foglaló tervet a Nitrai Állattenyésztési Kutató Intézet a Šamoríni Állattenyésztési Felügyelőség, a Dunajská Streda-i Járási Állategészségügyi Intézet, a Járási Pártbizottság valamint a Termelési Igazgatóság munkatársai együttműködve dolgozták ki. A járás szarvasmarhatenyésztését 9 termelési és tenyésztői körzetre osztották. A távlati terv szerint tehát a járás területén a fajtatiszta tenyésztés részaránya 21 százalék lesz. A növénytermesztés némely ágazatában teljesen meghonosodtak az ipari termesztési módszerek, addig az állattenyésztésben — különösen a szarvasmarhatenyésztésben, az ipari jellegű technológiai megoldások még A szaratovi terület szomszédságában lévő tambovszki körzetben nemrégen hoztak üzembe egy nagyhizlaldát, melyet 15 kolhoz közős beruházási eszközéből építettek. A szóban forgó teljesen automatizált nagyhizlalda több mint 950 ezer rubel költséggel épült, s 1971-ben a körzet sertéshús állami értékesítési feladatát 86 százalékban teljesítette, ami azt bizonyítja, dában fehérjés indítótápon nevelik, azok jól fejlődhetnek, s csak aztán adják át a hizlaldába, ahonnan 105 kg-os élősúlyban kerülnek vágóhídra. Az üzemközi nagyhizlada a múlt esztendőben 24 ezer mázsa sertéshúst értékesített. Az adatok arról is számot adnak, hogy ebben a nagyhizlaldában egy mázsa sertéshús termelése 52,81 rubel költségbe Közös költséggel hogy a körzet kolhozai üzemközi vállalatba tömörülve a tudomány legkorszerűbb ismereteit a gyakorlatba átültetve, ésszerűen megvalósítják а XXIV. pártkongresszus célkitűzéseit. A korszerű farmot a tagüzemek látják el választott malacokkal és abrakkal. A malacokért és az abrakért teljes térítést kapnak, s a tiszta jövedelemből olyan arányban részesednek, amilyen beruházási pénzeszközzel hozzájárultak annak kivitelezéséhez.’ Az abraktakarmány szállítása megegyezett vételárban történik. A választott malacokat 36 kg-os átlagsülyban az elöhizlalkerült, ami a körzet viszonyainak megfelelően nagyon jó eredmény. A tapasztalatokból kiindulva a körzet kolhozai úgy határoztak, hogy az így szerzett tapasztalatokat más vonatkozásban is gyümölcsöztetik. A jövőben ugyanis a szarvasmarha hizlalást is hasonló módon valósítják meg. Az üzemközi nagyhizlalda a múlt esztendőben 1,5 millió rubel tiszta hasznot ért el, s abból a tagüzemeknek részesedésre 1 millió 9 ezer rubelt fizetett ki. A tiszta jövedelem hátramaradó részét üzemfejlesztésre, illetve felújításra használják fel. — hai— sok kívánnivalót hagynak maguk után. Az ipari jellegű haladó nagyüzemi technológia bevezetése megköveteli, hogy a legrövidebb időn belül kialakítsák a tehenek haszoiy és éiettulajdonságait célzó összes tényezőket. A szakemberek egyöntetű véleményét a következőképpen fejezhetjük ki: Az istállók fizikai és erkölcsi elhasználásában, a csökkenő munkaerő, elsősorban a fejők hiánya, és végső fokon — maga a jövedelmezőség, a fennálló problémák gyors, megfontolt megoldásra kényszerítik az illetékeseket. Ezidáig a járás nem rendelkezett olyan fajtával, mely tulajdonságaiban megfelelt volna a kitűzött céloknak. A nagyüzemi belterjes termelésre a legmegfelelőbb tulajdonságokkal a feketetarka tehenek rendelkeznek, melyeknél a hosszú időn keresztül alkalmazott gépi fejés és a régóta folyó tudatos kiválogatás kedvező körülményeket teremtett. Fajtiszta tenyésztésben alacsony húshozama miatt ez a fajta nem felel meg a járás követelményeinek. Tapasztalat alapján az optimális haszontípust a szlováktarka és a feketetarka, illetve a szlováktarka és a vörös lapálymarha keresztezésétől várják. 1972-től 1975-ig feketetarka tenyészbikát állítanak be a tenyésztésbe. Évenként három darabot, ami jelentős kiadás, mivel az apaállatok beszerzése tengerentúlról történik. Az európai típus a szakemberek szerint kisüzemi jellegű és gyakori betegség náluk a fehérvérűség. A vöröstarka fajtából 1945-ig hat tenyészbikát szándékoznak beállítani. Ennél a fajtánál azzal is számolnak, hogy már a járásban kitenyésztett keresztezett utódokból a hasznosság ellenőrzése után apaállatokat állítanak a tenyésztésbe. A Šamoríni Állattenyésztési Felügyelőség már hosszabb ideje ellenőrzi a Zlaté Klssy-i (Aranykalász) és a Nový Život-i (Oj Élet) Efsz-ekben a fekete- és a vöröstarka bikák után született utódok hasznosságát és rövidesen sor kerül azok értékelésére is. Tehát a végtermék létrehozásának szempontjából a -járás már bizonyos ismeretekkel rendelkezik, ami az adott esetben igen nagy előny. A járásnak a szarvasmarhatenyésztés területén igen nagyok a feladatai. A kérdést azonban eddig még mindig megoldották és a keresztezések kibővítésével ezután is megoldják. Ezt a kijelentést azért merem ilyen határozottan tenni, mert szemtanúja voltam annak a hatalmas fejlődésnek, ami a járás mezőgazdaságában az utóbbi években történt. Az 1972-es évi árutermelési feladat vágómarhából a múlt évhez viszonyítva 6,6 százalékkal növekszik, tejből pedig 2,1 százalékos a növekedés. A szarvasmarhák létszámát 43 ezer 500 darabra, a tehénlétszámot pedig 17 ezer 500 darabra kell bővíteni. Százalékban kifejezve az emelkedés 1,2 százalék. A hizlalásnál darabonként napi 1 kg súlygyarapodást tűztek ki célul. A keresztezéssel párhuzamban még ez évben megindul az istállók átépítése és Gombán egy 200 férőhelyes új istállót építenek. Az ötéves terv folyamán azt tervezik, hogy 7488 tehén részére rekonstrukcióval és új építkezésekkel a legmodernebb istállók sorát alakítják ki. Tehénistállók építésével főleg azokban az üzemekben számolnak, ahol az átalakításokra nincsen mód. A tejtermelés technológiáját mind az új, mind a rekonstruált istállókban úgy tervezik, hogy a takarmányozás a legegyszerűbb módon legyen megoldva. A járási terményfelvásárló és ellátó vállalat tervében új takarmányszárító és tároló berendezések felépítése szerepel. Az építkezések három agrocentrumba összpontosulnak. A cukorgyár 1973—74-ben elkezdi a répaszelet szárító-részleg felépítését, mivel ez közvetlen kapcsolatban áll majd a nagyhízlaldával. A hizlaldában az állatok etetését granulált takarmányokkal oldják meg. A szarvasmarhatenyésztés döntő jelentőséggel bír az állattenyésztés keretén belül. Egyrészt a talajerő viszszapótlásában jelenleg még pótolhatatlan és nagymennyiségű trágyát termel, másrészt a népélelmezés szempontjából a legjelentősebb. Egyetlen gazdasági háziállat sem termel anynyi élelmet, mint a marha. A tej ; szinte nélkülözhetetlen az emberiség számára. A takarmányozásnál felhasznált állati fehérjék közel 50 százalékát a szarvasmarha adja. A tejtermelés és a hústermelés fokozott intenzitása mind nagyobb igényeket támaszt a termelőkkel szemben, ezért határozták el az illetékesek az állatoknak hasznosság és korcsoportokra való felosztását. A szarvasmarhatenyésztés egész termelésének folyamatát, a következő termelési csoportokban biztosítják: 1. tehenészet — tejtermelés és utódok szaporítása, 2. hizlalás — hústermelés, 3. tenyészüszők (bikák)'— borjak nevelése. Körzetesen a tejtermelést 3U—30 farmon kívánják megszervezni. A legkisebb tehénlétszám a későbbiek folyamán egy farmon 400 darab lesz. Ami a tenyészüszők nevelését illeti, vagyis az utánpótlást, ezt önálló részlegeket képező farmokon biztosítják be, az egyes termelési körzetek keretén belül. Hasonló módon oldják meg a borjúnevelést is. A hústermelést egy központba összpontosítják. Befejezésül érdemes idézni Mandák Józsefnek, a JMTI fözootechnikusának szavait: „A szarvasmarhatenyésztésben sokrétű feladatok végrehajtása, megvalósítása áll előttünk. Űj tartási, takarmányozási és tenyésztési eljárásokat vezettünk és vezetünk be. Ezek megvalósításához jól képzett, becsületes szakmunkások, középkáderek és vezetők kellenek. Ezért az említettek speciális igényeinek kielégítéséről, sultúrált munkahelyi körülményeikről, továbbképzésükről, erkölcsi-anyagi megbecsülésükről megfelelően kell gondoskodnunk. Az állattenyésztést irányító vezetőknek fokozottabban kívánjuk biztosítani mindezeket a feltételeket, minek következtében «íunkéjukat hatékonyabban és felelősségteljesebben tudják ellátni. Mindezek együttesen elősegítik a dolgok fegyelmezettebb, szakszerűbb végrehajtását, a szakmához való ragaszkodást és a célkitűzéseink megvalósítását“. MOLNÁR FERENC A gépek karbantartása télen Népgazdaságunk évről-évre sokmillió koronát érő mezőgazdasági géppel látja el a mezőgazdaságot. Még4nem minden mezőgazdasági üzem rendelkezik zárt, fedett tárolóhellyel, ahol megvédhetnék a gépeket a téli idöjáiás viszontagságaitól. így a mezőgazdasági üzemek többsége kénytelen a gépeket szabadban tartani. Ez esetben csak a rozsdagátló anyagok helyes használata, valamint a karbantartás lelkiismeretes, szakszerű elvégzése befolyásolhatja a gépek későbbi állapotát. A nyári és az őszi munkák befejezése után tehát a gépek karbantartása nagyon fontos feladat. A Veľké Kapušany-i (nagykaposi) szövetkezetben az aratási és az őszi munkálatoknál használt gépeket gondosan kijavították és a megkopott felületeket rozsdagátló olajjal és zsírral vonták be, majd a gépeket fedett helyekre vontatták. Megállapították, hogy az erre a célra használt olajok bármilyen vastagon kerültek a gépekre, nem használtak a rozsdásoddá ellen. Védőtetös és szabadban való tárolás esetére javasolt rozsdagátló anyagok közül a petróleummal átitatott mészréteg kátránybílumen, benzines oldata vált be a legjobban. ILLÉS BERTALAN Tudnivalók az őszi mélyszántásról Szakmai ás gyakorlati előadásaim során gyakran ismétlem azt az általános igazságot, hogy a legrosszabb őszi szántás is jobb a legtökéletesebb tavaszi szántásnál. Nem egyszer kellett válaszolnom múlt félévszázadnyi gyakorlati tevékenységem során a kérdésre, mi az oka, hogy ősszel megszántottam a földemet, s a termés mégis jóval a nagyüzemi gazdaság eredménye alatt maradt. Meg kell jegyeznem, a talaj és a trágyázás megfelelt a követelményeknek. Hivatásomhoz hűen magyaráztam, hogy nem minden őszi szántás egyforma értékű. Ugyanis a szántás ideje, mélysége, minősége olyan tényezők, melyek döntő módon befolyásolják annak értékét és okai lehetnek bizonyos különbségeknek, melyek a terméseredményben jutnak kifejezésre. Vegyük sorra a tényezőket, hogy megfelelő módon értékelhessük a minőséget. Az őszi mélyszántás végzésének ideje az oluvetemény lekerülésétől függően nyár utójától, illetve a talaj befagyásáig tart, ami végső fokon két három hónapos időbeli eltolódással járhat. Ez különösen fontos az őszi szántás érvényesülése szempontjából a talajnedvesség megtartására. A hosszú őszi éjszaka s az alacsony hőmérséklet csökkenti a talajnedvesség elpárolgásának a lehetőségét. Szántott állapotban a talaj jól tárolja a csapadékot. Erre nagy szükség van, mert a tavaszi és a nyár eleji csapadéknak sokszor csak kis hányada juthat a talajba. Jelentős mennyiségű légköri csapadék elfolyik, vagy a nagy hőmérséklet miatt elpárolog. Minél hamarabb végezzük az őszi mélyszántást, annál több csapadékot tárolunk a talajban. Ha azonban valaki a szántást csak a kiadós őszi eső után végzi, nagyon kevés vízkészlettel megy át a tavaszba, mivel a téli csapadék bizonytalan az évi átlagnak legfeljebb 10 százalékát nyújtja. Ezért fontos az őszi mélyszántás gyors befejezése. A szántás mélysége nem azonos minden őszi mélyszántás esetében. Nemcsak a káros barázdafenék keletkezése szempontjából — ami levegő és a víz mozgását akadályozza — hanem a tavaszi növények gyökérzetének igénye miatt sem. Agronómiái és gazdasági szempontból nem kívánatos mélyebben szántani, mint amennyire ezt a növény életkörülményei követelik. Ezért a sekélyen gyökeredző tavaszi kalászosok alá sekélyebben szántunk, mint a mélyen gyökeredző kapás- és ipari növények alá. Többéves takarmánynövények esetében, melyeknek életfenntartása több évre szóló, akkor is mélyebben szántunk, ha azt tavaszi kalászos védouövényzetével vetjük. A sablonszerű mélység nemcsak káros, hanem egyben drága is. A szántás mélységével és idejével s annak mindkét tényezőjével szorosén összefügg annak biológiai értékelése. Ha korán — nyár végén, vagy ősz elején végezzük a mélyszántást, amikor a talajbaktériumok eredményesen tevékenykedhetnek — sekélyebben szántunk nehogy elfojtsuk, elpusztítsuk a baktériumokat. Ha ellenben későn szántunk, amikor a baktériumtevékenység megszűnt, előnyösebb a téli fagy mechanikai hantelaprózó hatása, vagyis a mélyebb szántás. Ami a szántás minőségét illeti figyelemmel kell lennünk a talajkultúrák állapotára. A kiszáradt talajok mélyszántása révén éretlen, nagy rögöket kapunk, melyekben a vízhiány miatt a biológiai élet teljesen szünetel. Az eke a kiszárított hantokat átforgatás és porhanyítás nélkül rendszertelenül fekteti egymás mellé. Az ilyen talaj felszín alatti rétegében sok gyomot tartalmaz, ami tavasszal a kelő növényzet nagyméretű elgyomosodását eredményezi. Jó őszi mélyszántást csakis megfelelő vízkapacitás mellett érhetünk el, amikor az átfordult hantok egymás mellé fektetve kiegyenlített hullámos felületet képeznek és sikeres hó s csapadékfogást eredményeznek. Arra a kérdésre, szükség van-e őszi mélyszántás után utőagrotechnikára, azt felelhetjük, hogy összefolyásra hajlamos talajoknál, szóba se jöhet az utókezelés (fogasolás, vagy hengerelés, gyűrűshengerrcl, esetleg a kettő kombinációjában). Összefolyásra nem hajlamos talajoknál a korán végzett őszi mélyszántásnál, amikor élénk a talaj mikroorganizmusainak a tevékenysége, a jobb életfeltétel biztosítása céljából feltétlenül fogasolni s hengerelni kell (természetesen csakis gyűrűs és sohasem simahengerrel), mert az így elkészített talaj még az ősz folyamán beérik, ami tartós vagyis legalább egy gazdasági éven keresztül tart. Ha ellenben későn szántunk, amikor a talajban már nincs bakteriális életműködés, ne fogasoljunk és ne hengereljünk, mert a hullámos felület a téli fagy érlelő hatását fokozza. Igaz ugyan, hogy a talajérettság rövid ideig tartó (legfeljebb az első nagyobb esőig), de mégis elősegíti a jő tavaszi munkát. Nyilvánvaló, hogy az itt említett termelési tényezők elmulasztása rontó hatással van az őszi mélyszántás minőségére. Esetenként kutatjuk az okot, miért nem érvényesül az őszi mélyszántás az egyik helyen, s miért érvényesül a másik helyen. Tüzetesebb vizsgálat után mindig rájövünk a mulasztások okára. Ha tehát ősszel nem tudtuk megszántam földjeinket, s télen bekövetkezik néhány fagynélküli nap, feltétlenül pótolnunk kell a mulasztást, meg kell szántanunk minden talpalatnyi földet. Ilyen esetben fontos, hogy a talaj ne legyen vastag hóréteggel takarva, mert a beszántott hó lehűtené a talajt, s ennek következtében tavasszal késön indulna a biológiai élet, s ez a körülmény erősen befolyásolná a növények csírázását, kelését és fejlődését. Az elmondottak gondolom rávilágítanak az őszi mélyszántás fontosságára, s minőségi feltételeire. Tapasztalatok azt mutatják, hogy mezőgazdasági üzemeinkben még elég sok szántanivaló térülőt maradt. Ezért fontos, hogy a szántás gyors befejezése érdekében bevezessék a több műszakos munkát. Prof. Dr. Dr. h. .c. Ing. Frideczky Ákos DrSc
