Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-12-09 / 49. szám

1972. december 9. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Tapasztalatok a Szovjetunióból Naponta 7000 baromfi a fogyasztóknak A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA BENLATE j az őszibarack lisztharmat elten Az utóbbi években egyre nagyobb károkat okoz az őszibarack liszt­harmat. A szovjet tudományos dolgozók a Benlaie készítménnyel pró­bálták megvédeni gyümölcsöseiket. A kísérleteket 1970 ben és 1971-S beu végezték, mégpedig 9 éves fogékony fákon. Az alkalmazott tö­ménység 0,1 % volt, etalonként kolloid ként használtak 0,8 °/o-os ol­datban és volt kontroll paicella is. Az elsődleges fertőzés meggátlá-Ssára négyszer, a másodlagos fertőzés megelőzésére kétszer perme­teztek. Múlt évben a kórokozó járványszerűen lépett fel, a gyümölcs és a levél fertőzöttsége 40, a betegség fejlődése viszont 23,7 és 20,8 százalékos volt. Az elsődleges fertőzés a kontroll és a kolloid kénnel kezelt parcellákon közel azonos volt, a Benlate-val kezelt területen viszont alig lehetett fertőzést találni. Az ezen szerrel permetezett fák (leveleinek és gyümölcsének nyári fertőzöttsége 9,1 és 7,3 °/* volt, a kolloid kénnel kezelt következésképpen 11,3 és 11,3 %-ban, a keze­letlen kontroll viszont 39,9 és 38,7 e/o-ban volt fertőzött. A tapasztalatok szerint a Benlate készítmény a levéllyukacsosodás ä és a levélfodrosodás elleni védekezésben is hatásosnak bizunyult. (Zascsita Rasztyenij) ! AGYAG vagy VÁLYOG? A michajlovkai állami baromfifarm építését — melynek azt a küldetést szánták, hogy a közeli nagyváros, Szaratov lakosságát rendszeresen el­lássa friss hízóbaromfival — 1971-ben fejezték be. Ma a 33 hektáron fekvő nagy farm épületeiben teljes ütemben folyik a hústermelés. Egy-egy épületben ese­tenként 20—22 ezer állatot helyeznek el. Az épületek mindegyikét teljes automatikára állították rá. Automati­zálták az etetést, az ivóvíz ellátást, a szellőztetést és a belső megvilágítást. Az épületekben klimatizáló berende­zés szabályozza a hőmérsékletet, s etetéskor automatikusan gyulladnak fel az ívlámpák, amikor az állatok mohón falják az önetetökből a hízla­­lótápot. Ilyenkor az állatok alaposan megtömik begyüket, megszívják ma­gukat vízzel, mert az etetést követő sötétségben ez nem lehetséges. Az automatika időnként ismét be­kapcsolja a világítást, s a baromfi ösztönösen táplálkozni kezd, gyorsan megtörni a begyét. Az automatikus be­rendezés — beállítás szerint — akkor kapcsolja be újra az ívlámpákat, ami­kor az állatok teljesen megemésztet­ték az elfogyasztott granulált takar­mányt. Ez szinte hihetetlenül befolyá­solja gyarapodásukat. Alexander Vasziljevics Bezpalov fő­­zootechnikus megjegyezte, hogy az állatok rohamos fejlődését az gyor­sítja. hogy a farm saját keveröjében és granuláló részlegén gondosan ké­szített receptúra szerint gyártják a granulátumot. Másik fontos tényező, hogy az etetés teljes automatikára működik, s a baromfit evés közben senki sem zavarja, de a gyors gyara­podásban az is nagyban közrejátszik, hogy az időközönkénti etetést mester­séges megvilágítással irányítják, tehát A világ tudományos szakemberei egyre többet foglalkoznak a mező­gazdasági termelés színvonalasabbá tételének lehetőségével, a tápanyag­pótlás ésszerűsítésének lehetőségeivel stb. A tápanyagpótlás kérdéseivel foglalkozó Vli. világkongresszuson többek között a göttlngeni dr. E. Wel­te professzor is felszólalt, aki beszá­molójában rámutatott, hogy a világ népességének növekedésével egyre fokozódik az élelmiszerek iránti igény, s ezt csak ésszerű gazdálko­dással lehet fedezni. Az előzetes szá­mítások szerint 1980-ban 4,5 milliárd, 3990-ben 6 milliárd, 2000-ben pedig már mintegy 7,5 milliárd ember él majd a földőp. Vannak, akik vészjós­lóan nyilatkoznak az akkor várható élelmiszer-ellátással kapcsolatban. Tény, hogy az Európában elért mező­gazdasági termelési eredményeket 60—80 % erejéig az évente adagolt műtrágyák mennyiségének köszönhet­jük, s ha véget vetnénk a műtrágyák útján történő tápanyag visszapótlás­nak, akkor a talaj tápereje nagyon hamar kimerülne, s a termelési ered­mények néhány éven belül a 120 év­vel ezelőtti színvonalra süllyednének, s valóban veszélyben forogna a la­kosság élelmiszer-szükségletének biz­tosítása. Gyakran találkozunk olyan nézettel is, hogy az adagolt műtrágyák nagy mennyisége káros hatással van a ta­karmányok és az élelmiszerek minő­ségére. A felszólaló megcáfolta ezt a nézetet, mondván, Európa népei pl. éppen a fokozott tápanyagpótlásnak köszönhetik a színvonalas termelést 4 és a kitűnő minőségű termékeket. Persze vannak olyan esetek, amikor a műtrágyák adagolásával nem sike­rül javítani a termékek minőségét, táplálkozásra kényszerítik a barom­fit, így többet eszik mint rendes kö­rülmények között, a sötétben pedig feleslegesen nem mozog, hanem pi­hen, s az elfogyasztott takarmány minden cseppje hasznosul. A gyarapo­dáshoz persze az állandóan egyenle­tes hőmérsékletű víz és levegő is hoz­zájárul. Itt nem a véletlen műve, hanem a nagyon is ésszerűen kidolgozott tudo­mányos program eredménye, hogy a farm az év minden napjában 7000 cornich + plimut baromfi keresztezé­séből származó brojlert szállít a piac­ra. A vágott állatok frissen kerülnek a szaratovi elárusítóhelyekre, a ven­déglőkbe, az iskolai, óvodai és üzemi étkezdékbe, valamint a konzervgyár­ba. Érdemes megemlíteni továbbá azt is, hogy a farm a feldolgozó üzemtől visszakapja a hulladékot, melyet az erre a célra épített berendezésben nagy hőfokon megszárítanak, s azt darálás után felhasználják a hizlaló­táp gyártásánál. Megkérdeztem Tyimofej Petrov Szmiron főállatorvost, hogy a hulla­dék őrleménye nincs-e káros hatással az állatok egészségi állapotára, aki azt válaszolta, hogy a nagy hőfokon történő hulladékszárftás teljesen ki­zárja a betegségek lehetőségét. El­mondta továbbá, hogy a farmon na­gyon ügyelnek a betegség-megelőző intézkedések betartására. Ugyanis há­rom egészségügyi dolgozó ügyel az állomány egészségi állapotára. Az ál­latok bizonyos antibiotikumokat, vita­minokat és más betegség-megelőző szereket már a takarmányban meg­kapják, így szinte teljesen kizárt a fertőzés. Az állatok közé emberek nem járnak, s az ellenőrzést részben ipari televízión, részben pedig a kém­sőt inkább lerontják azt. Itt azonban nem a tápanyagok a hibásak — emelte ki Welte professzor — hanem a termelők, mert helytelenül választ­ják meg a tápanyagokat, azok ará­nyát, az applikálás módját és idejét stb. Az is elképzelhetetlen, hogy a műtrágyák ésszerű adagolása csök­kentené a talaj termőképességét. Napjainkban minden haladószellemű, hozzáértő európai mezőgazdász úgy szabályozhatja a talaj termőképessé­gét, humusztartalmát, hogy a termesz­tett növényeknél az általa feltétele­zett hozamokat érhesse el. A szaksze­rűtlen talaj- és növénykiválasztás, a helytelen műtrágyák, vagy kombinált trágyák alkalmazása, szakszerűtlen applikálása stb., következtében jelent­kező eredménytelenséget nem lehet egyszerűen a műtrágyák rovására ír­ni. Aki jó eredményeket akar elérni, annak lépést kel tartani a fejlődés­sel, állandóan gyarapítania kell szak­tudását. A tápanyagpótlásról szerzett eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a gazdasági trágyákon kívüli trágyák­ból származó tápanyagok rendelkezé­sünkre álló korlátlan mennyiségének adagolásával olyan eredmények ér­hetők el, hogy akár 20 milliárd em­ber élelmiszer-szükségletét is fedezni tudjuk. Viszont tény, hogy jelenleg a 3,5 milliárd ember ilyenirányú igénye sincs kellőképpen fedezve, de ezt elsősorban az uralkodó gazdasági és politikai helyzet, valamint egyes or­szágok mezőgazdasági termelése szín­vonalának elmaradottsága vonja ma­ga után. Itt szerepet játszik az is, hogy egyes fejlett országokban még ma is vonakodnak a műtrágyák foko­zott alkalmazásától. lelő nyílásokon át végzik. Ha mégis akad a nagy állományban elhullás, az ilyen egyedeket védőöltözéket viselő ember távolítja el. Amikor az erre a célra fenntartott helyiségben — min­den épületben van ilyen — a dolgozó felveszi a védőöltözéket, fertőtlenítő anyaggal fecskendezik be, majd a teendők elvégzése után az öltözéket ismét fertőtlenítik. Így a fertőzés ve­szélye teljesen kizárt. A fertőzés lehetőségét a baromfi zártforgóban történő nevelése is ki­zárja. A farmon ugyanis saját tojó­állománnyal rendelkeznek, s a hizla­lásra szánt csibéket maguk kelletik, s előnevelés után behelyezik az üres­sé vált épületekbe. Természetesen on­nan eltávolítják a szecskázott szal­mából álló ürülékkel szennyezett mélyalmot, alaposan megtisztogatják és fertőtlenítik az etetőket, az Ható­kat és az egész helyiséget, átvizsgál­ják az automatikai és a világítást, új fertőtlenített szalmát tesznek az épü­letbe, s az állatok csak azután kerül­nek oda. Nyikolaj Nyikolajevics Tyesobkyn párttitkár, aki a Nagy Honvédő Hábo­rúban repülős tisztként harcolt és bá­torságáért elnyerte az „Aranycsiilag lovagja“ című magas kitüntetést, el­mondta, hogy ezen a nagy farmon mindössze 350 személy dolgozik, kö­zülük 32 technikusi minőségben. A pártszervezet a politikai munka mel­lett arra is törekszik, hogy a farm minden egyes dolgozója munkaköré­ben szakemberré váljon. A vezető szakemberek ebből a cél­ból rendszeres üzemi iskolázást tar­tanak a dolgozóknak, megismertetik velük a gyárszerű termelés minden részletét. A farmot járva szembeötlőit az épü­letek közti igényes tisztaság. Azokból az épületekből, amelyekből elszállít­ják a baromfit, az ürüléket a mély­­alommal együtt a farmtól néhány ki­lométerre lévő trágyatelepre szállít­ják, s azt alkalmasint a szántóföldek trágyázására használják fel. A farmon szalmát nem tárolnak, hanem a farmon kívüli területről vi­szik az épületekbe, s mielőtt oda az állatokat behelyeznék, a szalmát is fertőtlenítik. HOKSZA ISTVÁN Welte professzor a továbbiakban rámutatott, hogy a termelési eredmé­nyek javítása érdekében nagyobb gon­dot kell fordítani a nyomelemek (vas, mangán, bér, réz, molibden, kobalt, horgany) adagolására, mert a kon­centrált trágyák, vagyis az ún. bal­laszt nélküli trágyák adagolása a nyomelemek fokozott kimerítéséhez, néhol teljes felhasználásához veze­tett. A tápanyagpótláskor úgy szer­vezzük a munkát, hogy az a legegy­szerűbb és leggazdaságosabb legyen. Használjunk nagyteljesítményű gépe­ket, kombinált műtrágyákat, s ezeket egyenletesen szórjuk el és dolgozzuk be a talajba, mert a felszínen maradó tápanyagok elősegítik a sókéreg ki­alakulását, s az erős koncentrációjú kéreg és a fokozott ozmózisnyomás jelentősen megkárosíthatja a kelő nö­vényeket. Erre különösen a répa ér­zékeny. Különös gonddal kell eljárni a könnyű- és lejtős talajok tápanyag­pótlásánál, mert a helytelen eljárás tápanyag-kimosódást és felszíni talaj­eróziót idézhet elő. A megművelt, fo­lyókkal vagy patakokkal érintkező emelkedőket minden esetben zöld övezettel kellene elválasztani a víz­parttól, hogy a kimosódó tápanyagok és különböző vegyi készítmények ne szennyezzék be a vizet. Welte professzor végül hangsúlyoz­ta, hogy a műtrágyák feltalálása a tudományos-műszaki fejlődés egyik legfontosabb vívmánya, s ha a helyi adottságoknak és- követelményeknek megfelelően és célszerűen adagoljuk őket, akkor minden bizonnyal további javulást eszközölhetünk a mezőgazda­­sági termelésben és az emberiség élelmiszerellátásában. —bor— Szocialista nagyüzemi mezőgaz­daságunk egyre több képzett, kö­zépiskolai és főiskolai végzettség­gel rendelkező szakkádert kap, akik tudásuk legjavát nyújtva igye­keznek eredményesebbé, gazdasá­gosabbá tenni a termelést. Egy ember nem tudhat mindent, ezért természetes és magától értetődő, hogy főleg a vezető beosztásban lévő szakemberek igyekeznek to­vábbképezni magukat. A szakiro­dalmat és szaksajtót lapozgatva tanulmányozzák a kísérleti és gya­korlati dolgozók eredményeit, s 'olykor bizony a külföldi szak­lapokat is átböngészik. Itt kezdőd­nek a problémák, mert a szlovák, cseh, magyar és német szaklapok olykor teljesen más értelemben beszélnek ugyanarról a témáról, s minden csupán a helytelen for­dításoknak köszönhető. Miből ered mindez? Elsősorban abból, hogy a kiadott szakszótárak is helytelenül fordítják le idegenből az egyes szakterminolőgiai kifejezéseket. Igaz, minden egyes szakszótár segítséget jelent a termelőknek, mezőgazdasági szakembereknek, fordítóknak és tudományos dolgo­zóknak, de ha minden esetben va­kon támaszkodunk az ott feltünte­tett szaknyelvi kifejezésekre, köny­­nyen tévútra juthatunk. Miért? Ve­gyük például az alig két éve ki­adott „Nyolcnyelvű Mezőgazdasági Szótár“-t, s keressünk választ az agyag-vályog kérdésre, illetve kí­séreljünk meg eligazodni a helyte­len kifejezések labirintusában. A szótár 162. oldalán az agyagtalaj csehül hliník, jíiník, a 871. olda­lon viszont már a vályogtalaj kap­ta a hlinitá zemina, hlina elneve­zést. Az agyagos homok a 162. ol­dalon jílovitopísčitý, a vályogos homok a 871. oldalon hlinito-pís­­čitý, de ugyanezen az oldalon, va­lamint a 873-on a homokos vályog­talaj is hlinito-píscitá zemina. Ugyanakkor a homokos vályog a 873. és az agyagos homoktalaj az 594. oldalon egyaránt hlinitý pí­­sek-ként van feltüntetve. Hasonló hibák észlelhetők a „Príroda“ kiadóvállalat által a kö­zelmúltban kibocsátott „Német- Szlovák Talajgazdálkodási Szótár­ban is. Kétségtelen, hogy a szak­terminológia szempontjából nagy jelentősége van ennek a 40 ezer szavat tartalmazó szótárnak, de mint ahogy arra többen is felfi­gyeltek (ing. Ladislav Kmoško, PhDr. Jozef Malacký stb.) számta­lan hiba csúszott a német szavak szlovákra fordításába, illetve el­lenkezőleg. Ha például felütjük a szótár 312. oldalát, ott megtalál­juk, hogy Iehm = hlina, íl; sandi­ger Lehm = piesočnatá hlina, hii­­nito-píesočnatá pôda; schwerer Lehm, illetve toniger Lehm = ílo­­vitá hlinitá pôda; stb. Rövid tanul­mányozás után is rájövünk, hogy a „Lehm = hlina, H“ (agyag, vá­lyog) kifejezések és egyéb elneve­zésekkel való kombinációik több­féleképpen jelölik a talajnemeket. Ugyanilyen keveredés tapasztal­ható a nevezett szótár 503. olda­lán, ahol többek között ez olvas­ható: Ton = hlina, íl; Tonboden = hlinitá pôda, ílová pôda; Tonsand = hlinitý piesok, ílovitý piesok, stb. Kérdés, lehet-e egyszerre agya­gos talajról és vályogos talajról beszélni, lehet-e az agyagos homok vályogos homok is, stb. Ez a kér­dés még akkor is fennáll, ha a né­met nyelvben nem tesznek különb­séget ezen kifejezések között. Mint ismeretes, nálunk a Dr. No­vák professzor által meghatározott osztályozás érvényes, melyet nem­zetközileg is elismertek. A szak­szótárak összeállítóinak szerintem ezen tényből kellene kiindulni, s úgy lefordítani a külföldi szak­­kifejezéseket, hogy azok ne okoz­zanak nehézséget a mindennapi használatban. Mert azért valami különbség mégis csak van as agyag és a vályog között, s szerin­tem a szobrászaink is csalódott arcot vágnának, ha agyag (hlina) helyett vályoggal (íl) kellene dol­gozniuk, ami szinte lehetetlen. Per­sze az sem volna szerencsés, ha növénytermesztőink — éppen az említett fogyatékosságok követ­keztében — összekevernék ezeket az alapvető fogalmakat, mert ez aligha lenne jó hatással a terme­lési eredmények alakulására. KÁDEK G. A lengyel mezőgépipar [legújabb termékeinek egyikét, az ORC—900 jelzéssel ellátott, nagy­teljesítményű, axiálventillátoros permetező gépet a közelmúltban mutatták be hazánk mezőgazdasági dolgozóiuak és szakembereinek. A gép 2 hengeres membrán szivattyúval van ellátva, melyeknek tel­jesítménye 30 atm. A kifogástalan munkát végző permetező gépet 3,6—10,8 km/óra haladási sebességgel lehet üzemeltetni. Magyarországon ez a gép már beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket. A Bratislava ’72, III. nemzetközi virág-, gyümölcs-, zöldség-, élel­miszeripari és gépbemutató kiállítás többezer látogatója közül is so­kan érdeklődtek a nevezett gép iránt. Kép és szöveg: —dek— A rendezett nagy baromfifarm épüle­teiben évente 2000 tonna húst termel­nek. A tápanvaqpótlás időszerű kérdéseiről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents